Morál

Úgy gondolom, az ember bizonyos korig nevelhető.
Ebben az időben kellene befogadni bizonyos együttélési normákat.
Például nem teszem tönkre más személy munkáját, életét, javait, tehát nem fújkálom össze a ház falát, nem taposom el koncerten, nem karcolom össze az autóját.
Nem teszem ezt akkor sem, ha ez nem köthető konkrét személyhez, tehát nem töröm ki a facsemetét, nem borítom ki az utcai kukát, nem pisilem oldalba a köztéri szobrot (még demokratikus jogaim gyakorlása közben sem).
Aztán később, ha valami kimaradt, rávezethető dolgokra.
Jobb esetben szimbólumokkal, feliratokkal irányítható, hova menjen, és hova nem, hol gyújtson rá, és hol nem, hol üvöltsön mobiltelefonálva, és hol nem.
A szimbólumok, szövegek megértésénél nagy szerepe van az iskoláknak, később értelmezésükben meg sajnos a politikusoknak.
Röviden bármely korban irányítható az ember így, vagy úgy, ezért, vagy azért, ez ellen, vagy az ellen.
Jó, vagy kevésbé jó szóval, szelíd, vagy nem olyan szelíd eszközökkel, vagy egyszerűen a zsebénél fogva…
Ezért nem értem azt a két közterület felügyelőt, aki – miközben fenti képeket készítettem – rövid szemlélődés után békésen továbbsétált.
Elolvasnám a munkaköri leírásukat….
Ugyanakkor azt is szeretném tudni, mikor lapozgatott KRESZ-könyvet az, aki a “Mindkét irányból behajtani tilos” táblát kitette az út egyik végére.
Az már csak hab a tortán, hogy mennyire agyrém lezárni a város egyik legforgalmasabb útját anélkül, hogy alternatív megoldást kínálnának.
Remélem, nem a Körte utca mármár tömeggyilkos megnyitásától, vagy az immár ötven méterenként elhelyezett 6 azaz hat darab jelzőlámpától várják a megoldást. 🙁