Sóstói csütörtök

Ahogy a tegnapi bejegyzésem végén írtam, valóban kimentem Sóstóra, és nem bántam meg.

Érkezésemkor két szék tűnt fel a szökőkút mellett, és néhány érdeklődő.

Aztán – amit a minap hiányoltam – megcsillant a nap a rezeken, később pedig zongora-ének páros következett.

“De jó hangja van!” – csíptem el egy mondatot a mellettem elhaladóktól.

Hangulatos délután volt. Ilyesmiket hiányoltam a Sóstóról, de erre még visszatérek 🙂

…persze a Vörös István koncert sem volt rossz annak idején 😉