Az elmúlt napokban döntenem kellett, akarom-e újabb kötettel bővíteni képeskönyvemet.
A napi történések erősen ez ellen szóltak, de azt gondolom, az ember akkor kezd el meghalni, mikor sorra feladja terveit.
Arról már régen lemondtam, hogy a “Magadnak tanulsz” és hasonló dolgokat próbáljam elhitetni gyermekemmel. Szerencsére anélkül is becsülettel megállja a helyét, hogy sablon dumákat sulykoltam volna.
Arról sem próbálok már meggyőzni senkit, hogy érdemes hosszú távra tervezni. Nem olyan idők járnak.
Nem nagyon láttál itt politizálni, nem is szeretnék, de olykor kiborult a bili, és elmondtam a véleményemet.
Remélem, ezt ezután is megtehetem, és amíg megtehetem, megteszem.
Leginkább ezen túl is kedves városommal szeretnék foglalkozni.
Szeretném, ha nem azért lenne kevés dörmögés, mert kötelező a jó hír.
Szeretnék sok remek rendezvényen ott lenni, szeretnék sokat fényképezni, és itt megosztani az élményeket továbbra is.
Szeretném, ha az idén általam kiemeltként kezelt helyek, események jövőre is kiemeltként kezelhetők lennének.
Szeretnék jövőre is sok időt tölteni a Múzeumfaluban, remek őszi időben szabadtéren Vidorozni, autók füstjét szívni a KGST Party-n, és még sorolhatnám a terveket.
Szeretném, ha jövőre is találkoznék ismerőssel, vagy ismeretlennel, aki azt mondja, tetszik, amit csinálsz.
Szóval befizettem a jövő évre is a tárhely bérletemet, és remélem, képeskönyvem kapcsán csak olyanért kell majd fizetnem ezután is, amiért szolgáltatást is kapok. Nem írom körül jobban…
Pár napja azon dolgozom, hogy a következő kötet kicsit formailag is megújulva kerüljön eléd.
Néhány óra múlva ismét tiszta lappal indulok itt úgy, hogy továbbra is visszanézhetően vállalom (talán kicsit büszkén is) az eddigieket, és folytatni is úgy szeretném, hogy ne kerüljek konfliktusba a tükörrel.
Még egy nap az évből…
