Igen, igazad van, nagyon gyenge szóvicc.
Ráadásul egy másik tó partjáról is vannak képeim, csak azt még nem tudom, annak mi lesz a címe?
Szóval kicsit visszahozom a havat, a szép havat az ünnepi készülődéshez.

Érdekes hírt olvastam a Nyíregyházi Állatpark honlapján.
Idén ismét megrendezik a Madárkarácsonyt, amelynek keretében érdekes programok várják azokat, akik szerdán 22-én felkeresik a zoo-t.
A belépő is jelképes ezen a napon, mindössze egyszáz forint.
Ha még mindig nem tudtál dönteni, nézd meg, milyen volt a park idén nyáron.

Hazudnék, ha azt mondanám, nehéz volt kivárni Bill fellépését. Mégpedig azért, mert a Chrome Rt és a Lord is fantasztikus koncertet adott, hamar elrepült az idő. Mégis Bill koncertje volt az, ami előtt nagyon nézegettem, hova kellene helyezkednem fényképezni. Az erkélyek, és két oldalt a “lelátók” is megteltek, a színpad előtti térről nem is beszélve. Aztán elkezdődött a koncert, és az első pillanatban kiderült, ott nem vagyok jó helyen.
Azt (is) szeretem a Lovardában, hogy számtalan lehetőség van a mászkálásra, helyezkedésre, és soha nem kerültem konfliktusba senkivel ezért.
Bill kapitány ezen az estén is remek formában volt, talán egyetlen megjegyzésem lehet. Ismét új szólógitáros kísérte, és bár a lelkét kitette a srác, nekem továbbra is Sárközy Szivori Pál az etalon. Ahogy nézem, kevés esélyem van rá, hogy a közeljövőben hallhassam…
A koncert egyébként most is királyhoz méltó volt. A majdnem két órás koncert után hazafelé autózva eszembe nem jutott bármit is hallgatni. Jó félóra után hazaérve még a fülemben csengtek - a lordos hangfal melletti fényképezés miatt szó szerint - az este zenéi.
Megérte ott lenni.

Elkészült az album a minapi esti fotózásom képeiből.
A belváros fényei a korábbi évek lámpasoraiból épültek idén is.
Az egyetlen változás, hogy a Békés helyett Áldott lett a felirat.

A Vidor Fesztivál koncertbeszámolói után már csak egy záróalbum van hátra.
Az időjárás idén sajnos kevésszer kedvezett az utcai, szabadtéri eseményeknek, de akadt azért így is látnivaló bőven.

A Lord két éve volt legutóbb a Lovardában. Akkori koncertjükkel kapcsolatban voltak fenntartásaim, amit most szerencsére sikerült eloszlatniuk.
Ez a koncert igazán élt, pörgött, volt mögötte lélek, és a basszusgitáros is megtalálta a helyét, bár még mindig merev olykor, nem száll el szabadon.
A többiek azonban igen. Sokat jelent az összeszokottság, nagyon érzik egymást, és a zene is jól szólt.
Az időcsúszásos furcsaságot inkább szervezési hibának tartom. Ha időben kezdenek, nem kellett volna furcsán-hirtelen befejezni a koncertet.
De azért jó volt
Ja, és köszönöm a biztonsági embernek a helyet a hangfal mellett… már ameddig bírtam

A La Excelencia salsa zenéjével, és a hangulathoz illő táncmulatsággal zárta idei koncertprogramját a Vidor Fesztivál.
De még nem búcsúzom el teljesen erre az évre Nyíregyháza legnagyobb szabású rendezvénysorozatától.
Most azonban nézzünk néhány salsás képet.

Most, hogy vége a nyárnak, visszaidézem az elmúlt hétvége verőfényes szombatján rendezett Márton napi vigasságot.
Ahogy ígértem hét közben, szombaton igazi napsütéses koraőszi időjárás fogadta azt a pár ezresre tehető embertömeget, akik kilátogattak a Múzeumfaluba. Igazi vendéglátásként már a bejáratnál libatepertővel, zsíros kenyérrel, és idei borral fogadták az érkezőket. A tájházakba is be lehetett kukkantani, sőt, volt, ahol sütöttek-főztek, és volt, ahol a befűtött kemence mellett a lúdtollas írást is ki lehetett próbálni.
De aki a falu főterén téblábolt sem maradt szórakozás nélkül.
A színpadon egymást követték a műsorok, vetélkedők, és az udvarokon is ügyességi versenyek zajlottak. A csapatok vidáman, és lelkesen gólyalábaztak, dobálták a patkót, törték a diót, vagy lovagoltak a hordón.
Délután három körül már nekem is jólesett kicsit beülni egy lócára kis finom libasültre.
Bár most viszonylag sokat írtam, szavakkal nem lehet leírni, milyen jól sikerült ez a nap.
Talán a képek valamit felvillantanak ebből.

Debrecenben, a Lovardában ad koncertet kedd este a Csík zenekar. Nem is lehetne jobb időpontot választani a zenekar koncert fotóalbumának megjelenítésére.

A Vidor Fesztivál záró koncertnapja olyan közönségsiker volt, amilyet a BuSzaCsa még nem látott.
A lelátó a színpad mögött is megtelt, a Csík zenekar pedig idén is fantasztikus műsorral honorálta a közönség szeretetét.
Ebben az évben a zenekar vendége Kiss Tibor, a Quimby frontembere volt, így természetesen elhangzott a Most múlik pontosan is, melyet a közönség a zenészekkel énekelt.

Nagy nehezen rászántam magam, hogy hétvégén is átkeljek Debrecenbe. Mikor a Lovardába értem, már nem bántam. Csak elindulni nehéz
A Hangtapasz koncertje elmaradt, így volt idő asszimilálódni. A későbbi történések fényében azt mondom, ezt a plussz időt kihasználhatták volna a szervezők a későbbi kellemetlenség elkerülésére…
Az első zenekar mindig nehéz helyzetben van.
Be kell csalogatnia a közönséget, ott kell tartaniuk a bent lévőket, és ráadásul el kell tűrniük, hogy másról beszélek koncertbeszámolójukon
A Chrome Rt-re úgy három éve hívták fel figyelmemet (sok fontos dolog történt három éve, párat szívesen kihagytam volna…)
Szóval Chrome Rt.
Amit eddig a koncertig láttam, hallottam róluk, tőlük, nagyon meggyőző volt. Remekül kidolgozott, megcsinált dalok, érdemi szövegek, jó megszólalás.
Nem bántam meg, hogy elmentem a koncertjükre. Hozták azt, amit az előzetesek alapján vártam tőlük.
Nem veszítem őket szem elől

Lassan fogyóban vannak a beszámolók és az albumok az idei Vidor Fesztiválról, persze lesz még ütős koncertalbum.
Nem ma.
A román énekesnő koncertje volt a második olyan, amelyet igen hamar otthagytam.
A Vidor Fesztivál legrövidebb koncertnapja volt ez a csütörtök.
Oana Catalina Chitu harmincas évekbeli kocsmazenéje nem fogott meg, viszont ezen az estén igen sokat haladtam a képek feldolgozásával
Ez van.

A Vidor Fesztivál utolsó előtti napját a Szeret együttes nyitotta a BuSzaCsa színpadán.
Főként a Kárpát medence népzenéjét játszották. Érdekes, változatos zenei műsort láthattunk.

Ahogy a minap mondtam, az idei Vidor Fesztivál talán legjobb külföldi fellépője volt Bassekou Kouyaté csapata.
Manu Dibango vette fel vele a versenyt.
A Maliból érkező zenészek nem csak a különleges hangszereket, és zenét hozták magukkal, hanem ennek a zenének egy nem mindennapi előadásmódját is olykor rockzenei koncert hangulatát is megteremtve.
Az előzőleg videomegosztón megnézett felvételeknél klasszisokkal jobb, felejthetetlen koncertet adtak.

A szeptember két nagyon jó koncerttel köszöntött be a Vidor Fesztivál színpadán.
A magyar előadók körül a megosztott második-harmadik helyen végzett nálam a Kerekes Band, és ugyanezen az estén láthattuk talán a legjobb külföldi koncertet is.
Zsomborék a tőlük elvárt, elvárható parádét mutatták be láthatóan hatalmas sikert aratva.
Ők is már másodszor szerepeltek a Vidoron, sajnos mindkétszer zárt térben, szóval esőcsinálóként is remekül működnek