Az elmúlt napokban döntenem kellett, akarom-e újabb kötettel bővíteni képeskönyvemet.
A napi történések erősen ez ellen szóltak, de azt gondolom, az ember akkor kezd el meghalni, mikor sorra feladja terveit.
Arról már régen lemondtam, hogy a “Magadnak tanulsz” és hasonló dolgokat próbáljam elhitetni gyermekemmel. Szerencsére anélkül is becsülettel megállja a helyét, hogy sablon dumákat sulykoltam volna.
Arról sem próbálok már meggyőzni senkit, hogy érdemes hosszú távra tervezni. Nem olyan idők járnak.
Nem nagyon láttál itt politizálni, nem is szeretnék, de olykor kiborult a bili, és elmondtam a véleményemet.
Remélem, ezt ezután is megtehetem, és amíg megtehetem, megteszem.
Leginkább ezen túl is kedves városommal szeretnék foglalkozni.
Szeretném, ha nem azért lenne kevés dörmögés, mert kötelező a jó hír.
Szeretnék sok remek rendezvényen ott lenni, szeretnék sokat fényképezni, és itt megosztani az élményeket továbbra is.
Szeretném, ha az idén általam kiemeltként kezelt helyek, események jövőre is kiemeltként kezelhetők lennének.
Szeretnék jövőre is sok időt tölteni a Múzeumfaluban, remek őszi időben szabadtéren Vidorozni, autók füstjét szívni a KGST Party-n, és még sorolhatnám a terveket.
Szeretném, ha jövőre is találkoznék ismerőssel, vagy ismeretlennel, aki azt mondja, tetszik, amit csinálsz.

Szóval befizettem a jövő évre is a tárhely bérletemet, és remélem, képeskönyvem kapcsán csak olyanért kell majd fizetnem ezután is, amiért szolgáltatást is kapok. Nem írom körül jobban…
Pár napja azon dolgozom, hogy a következő kötet kicsit formailag is megújulva kerüljön eléd.
Néhány óra múlva ismét tiszta lappal indulok itt úgy, hogy továbbra is visszanézhetően vállalom (talán kicsit büszkén is) az eddigieket, és folytatni is úgy szeretném, hogy ne kerüljek konfliktusba a tükörrel.

Még egy nap az évből…

Elég sokat mérgelődöm azon, hogy ha valami színvonalas koncertet akarok látni otthon, akkor vagy megveszem a DVD-t, vagy éjfélekig maradok ébren, hogy valamelyik “közszolgálatin” láthassam.
Már ha egyáltalán észreveszem… amennyit én keresgélek tv műsorok között.
Ma sem én találtam meg az ajánlandót. Köszi Tamás, hogy felhívtad rá a figyelmemet.
De mit is ajánlok?
Maradj fenn nagyjából este 11-ig ma, és éjfélig holnap.
Mit kapsz ezért?
Kétszer nagyjából ötven perc Kormoránt.
A videó, amit most ide teszek, nem a mai Kormorán előadása. Tudom, lassan falnak mégy, ha azt mondom, nekem inkább az ős Kormorán tetszett, mert nekem mindenből az ős tetszik igazán
Szóval a kedvenc lemezem a Folk and Roll 1984-ből, de a mai Kormoránt is szívesen hallgatom, mert rendkívüli módon szólaltatják meg zenéjüket, és a Ne sírj-tól az ő koncertjeiken is borsódzik a hátam.
Szóval itt van képben a régi. és linkben az új. Géczi Erika egy kincs az énekesek között.
Éjszaka pedig Duna Tv. Ma 23:05 és vasárnap 23:55. A Kormorán 2008.december 20-i koncertje.

Szomorú aktualitása van annak, hogy terveimet felborítva előre hoztam a mai fotóalbumot.
Keddi hír, hogy 16 kutyát fogtak be a gyepmesteri telep dolgozói.
Rendszeresen figyelemmel kísérem az Állatbarát Alapítvány és a PCAS egyesület honlapján, fórumán a szélmalom harcot, melyet az aktivisták végeznek az egészséges, valaki által megunt, és felelőtlenül kidobott kutyusok megmentéséért.
Kedden a PCAS fórumán már nagy volt az aggodalom, de azt hiszem, legrosszabb gondolatuk sem közelítette meg a valóságot.
Nyomban a gyepmesteri telepre érkezéskor az összes kutyát kivégezték.

A mai fotóalbum képei az Állatbarát Alapítvány által szervezett Fesztivál az állatokért rendezvényen készültek, de idelinkelem a nyáron, a PCAS rendezésében megtartott állatmentő nap képeit.
Kicsit gondolkodjunk el azon, hogy nem a szegény jószágok felelőssége, hogy az utcára kerülnek.
Ők is élni szeretnének, egy szerető gazdi mellett, egy szerető gazdival.

Nem értettem, miért fordul meg az autó a parkolóban, és indul el visszafelé a Szent István utcán.
Idegen - gondoltam, mert láttam, hogy a kereszteződésnél megáll, körülnéz, és áthajt egyenesen.
Aztán észrevettem.
Valóban idegen lehetett, aki nem megszokásból vezet, hanem a jelzések, táblák, lámpák figyelembevételével.

A - mondjuk így - körút új szakaszát építő szakemberek eljutottak az új lámpák, és jelzőtáblák felszereléséig.
Egy dolgot felejtettek el. Letakarni a még érvénytelen jelzéseket.
Így lehet az, hogy az egyirányú utca tábla mögött stop tábla van az ellenkező irányból.
Nem kicsit életveszélyes annak, aki nem megszokásból vezet…

Mikor elindult a kezdeményezés, csak azért nem csatlakoztam, mert nem vagyok regisztrálva a közösségi oldalon.
Példa értékű volt, hogy a pár hónapja a tüntetésekkel, balhékkall nemzetközi hírnevet szerző ország milyen egységes tudott lenni a tűzijáték, vagy árvízkárosultak kérdésben. Sokkal inkább, mint egy bizonyos dokumentum bizonyos helyekre kifüggesztésében. Az, hogy hiábavaló volt, egy másik történet.
Aztán jött a hír, hogy a gazdasági válságban, egy lepusztult gazdaságban, a kiszipolyozott vállalkozók egyike több tíz milliót ajándékoz az országnak tűzijáték keretében.
Erről gondolom a címbenit.

Tegnap este tíz körül pedig az jutott eszembe, hogy vajon ki lehetett az a háborús filmeken szocializálódott, aki évekkel ezelőtt kitalálta, hogy emeletes házak között, egy lakótelep közepén kell fél óráig lövöldözni?
Ki feltételezi a városrész lakóiról, hogy képtelenek két kilométert kimozdulni, ha petárdázást akarnak látni?

Nyíregyházán nem volt árvíz szerencsére.
De ne hozza úgy a sors, hogy egyszer azoknak kelljen majd segíteni a városon, akik újjáépítésre fordítható pénzét elfüstöltük tegnap, és elfüstöljük jövő hét végén.
Mert nekünk egy tűzijáték nem is elég.
Nekünk minden hétvégén kell!

Felújítás.
Megszépülhet.
Új arculat.
Üj növények.
Nagyjából ezek a szavak azok, amelyektől a hideg futkos a hátamon látva Nyíregyháza belvárosán az utóbbi években véghezvitt vandál pusztítást.
Ugye emlékszünk még a szarkofág üzletház betonozásakor óriás plakáton tett ígéretre?
Az új terv a Hősök terét veszi célba.
Sokat nem lehet tudni a dologról, az egyik újságban jelent meg egy rajz.
Városunk honlapján nyoma sincs, ők inkább a tv maci kiszabadításával foglalkoznak. Nem kommentálom…
Annyit sikerült megtudni, hogy ma 17 órától tart fórumot a polgármester asszony a témával kapcsolatban a Városháza kistermében.
Ne legyen igazam, de azt hiszem, ennek az lesz a vége, hogy egy újabb belvárosi sétáló részen ugrálhatunk majd a kitiltott autók elől…

Gondolkodtam, hogy írjak-e ügyfélszolgálatos ámokfutásomról, mert tényleg úgy gondolom, nem illik belerúgni a döglött oroszlánba.
Aztán a tegnapi történés feltette a pontot az eseményekre, két elvet adtam fel.
Kicsit távolabbról kezdem.
Múlt hétvégén, mikor éppen ismét haldoklott a T internete, gondoltam, ha már beszélek az ügyfélszolgálattal, le is mondom időzítve az új bekötéséhez.
Persze ez nem megy. Bármit megrendelhetek neten, de le nem mondhatok.
Érdekes.
Aztán gondoltam, bekötik az újat hétfőn, és utána besétálok, és lemondom a régit.
Hétfőn meg is történt a “rendszerváltás” hibátlanul, pontosan, szépen, korrektül.
Mivel este volt kis dolgom, gondoltam, majd beállítom a routeren az újat, ha hazajövök. A régit úgyse mondtam még le.
És ekkor megállt a régi netem.
Újra kapcsolódtam, elindult, aztán megállt.
Berágtam, mert volt egy fontos mail, amit el kellett küldenem, így beállítottam mégis az új netet indulás előtt.
És működött. Működik azóta is hibátlanul.
Ma tudtam bemenni az ügyfélszolgálatra, de vándorló életmódom miatt csak a szarkofág üzletházban lévő helyre
Eléggé frusztrált a dolog, mert fel kellett adnom azt az elvemet, hogy a szarkofág üzletházba be nem teszem a lábam.
Ott jó fél órát várakoztam, aztán már intéződtek is a dolgok.
Meglehetősen konzervatívan.
Miután az összes adatomat leegyeztették, az ügyintéző nyomtatott. No, mondom, aláírom, és kész.
De nem.
Két üres nyomtatványt tett az orrom elé:
- Ezt töltse ki olvashatóan! - mondta.
- De most nézte át az összes adatomat. Nem lehet olyat nyomtatni, amin rajta van? - próbáltam hangsúlyozni lustaságomat.
- Ez így megy, mióta világ a világ! - hárított az ellenfelem.
- Azért volt, mikor kőbe kellett vésni. - mondtam, és pánikszerűen elkezdtem írni, mielőtt végiggondolja az új lehetőséget.
Itt határoztam el, hogy mégis rúgok az oroszlánba.
Két elv mínusz egy nap alatt…

Nem is tudom már, hogyan akadtam a Belvárosi pocoló plakátjára? Azt hiszem, az Óperentzia lapján találtam meg, ki is linkeltem nyomban. Aztán pár nap múlva onnan is eltűnt.
Mit is akarok ezzel? Dörmögni azért, mert ismét volt egy rendezvény a városban, amiről alig lehetett tudni.
Tudom, sokszor leírtam már ezt, de semmi nem változik…
Szóval megtudtam, odamentem.
Az Óperentzia zenéjét ismerem, voltam néhány koncertjükön, és érdeklődve vártam az új lemez anyagát koncerten. Annál is inkább, mert énekes váltás történt náluk, és Kindrusz Emese hangját nagyon szeretem, érdekelt, mi lett “helyette”.
Igazán három lemezükről tudok. Az első tetszett leginkább, sajnos már nem lehet hozzájutni az Óperentzia lapján, ahogy a második is eltűnt. Igaz, nekem az annyira nem jött be.
A koncert azonban más, és ez az első hivatalos lemezük bemutatója volt.
Ismét kicsit más zene, de nekem még mindig az első az ász
A koncert után hazafelé azon gondolkodtam, hogy kis barátkozás után lehet, hogy megveszem az albumot. Pár szó még a régi-új énekesről. Egészen más hangzást hozott a zenekarba. Én elfogult vagyok, de rendben volt ezzel a zenével.

De nézzük az este másik fellépőjét. Sok szót nem pazarlok rájuk (hú, ez rosszul kezdődik ).
A lényeg, hogy én azt szeretem a koncertben, ha az előadó is eljön.
Nézegettem indulás előtt a lapjukat, és furcsa is volt a felállás, de azt gondolom, nem tettem rosszul. hogy öt perc után otthagytam a Goulasch Exotica lemezjátszását.

Jöjjön még pár kép az estéről, klikkelőképnek mindjárt Dimanovski(y?) Natalie, az Óperentzia énekese.

A tegnapi írásomból azért nagyjából követhető volt, miket terveztem.
Ha mindjárt az elején nem borul minden, talán ma nem a videomegosztós klipp van itt.
A tegnapi program vázlata több koncertelérést is feltételez.
Ennek alapja az autós hazajövetel lett volna.
Itt borult minden.
Autó maradt Debrecenben, Folk Error koncert - ha volt az eső miatt - nélkülem tartatott meg.
Majd autós utazáshoz méltó csomaggal vonatozás, félrelépés, buszkimaradás, csomagok nélkül objektívért buszozás záróra közeli időben, kis elázás, hazatérés, és sehovanammenés, térdborogatás, videózás.
Szóval nem a tegnap volt a szerencsenapom.
Mára a járóképesség erősítéseként, és a frissen szervizelt objektív próbájaként kis fotóséta szeretett városomban, és Belvárosi pocoló.
Szóval vitézkedek

Reggel a boltból hazafelé azon gondolkodtam, mi is legyen a mai téma?
Gondoltam, legyen gyermeknap.
Nem írok arról, hogy a parkolóval három oldalról körülvett, általam csak Kiskoszosnak nevezett élelmiszerbolt vezetése vajon mitől vezérelve határozott úgy, hogy maradék zöldterületet, életerős, szép, hűvöset adó, padokat árnyékoló fákat kivágatva még harminc parkolót aszfaltoztat le a bolt eddig zöld fűvel telepített oldalára.
Nem írok arról, hogy a lakók rendőrt hívtak a fairtáshoz, mert azt gondolták, ép eszű ember ezt nem engedélyezhette.
Nem írok arról, hogy másnap természetesen megígérték, fákat telepítenek az új aszfalt köré.
Nem írok arról, hogy miként pusztult el a barkácsáruház építését gátoló hatalmas védett fa.
Nem írok arról, hogy eszembe jutottak a “véletlenül” kivágott fák a Jósavárosban.
Nem írok arról, hogy a szarkofág üzletház építésekor is ígértek új fákat a régiek helyett a belvárosba.

Nem írok arról, hogy így a választások közeledtével ismét fellángolt a kiskörút építési láz, ami természetesen a favágásig hamar el is jutott.
Nem írok arról, hogy ugyanezen terv keretében a műemlék jellegű házakat bontották le a kereskedő környezetidegen telephelye helyett.
Tehát nem írok ezekről.
Már csak azért sem, mert az ismert internet szolgáltató nem bírta már ki azt a kb. két hetet, amit még együtt töltünk, és jó fél napon keresztül ismét képtelen volt szolgáltatni.

Ahogy korábban írtam, néhány perce kellett volna kezdődni a Duna tv-n a Tátrai Band koncertjének.
A tv lapján már korrigálva van a műsor, a port.hu-n nincs.
Szóval nem a Tátrai Band játszik, hanem Péterfy Bori és a Love Band szülinapi koncertje van.
Eszméletlen jó ez is, csak valahogy olyan így, mintha a szülinapi torta helyett a rántott húson égnének a gyertyák.
Ezt is szeretem azt is, de nem mindegy, mire számítok…

A tegnap este történtek után még úgy gondoltam, nem írok, mert lehet unalmas már a Vasutazás.
A ma reggeli események azonban megváltoztatták a véleményemet.
Nyilván lehetnem hiányosságok, de hogy szinte csak az van…
Szóval tegnap este gondoltam, megvásárolom a menetjegyeket a hétvégére.
Ki is néztem egy Hungarycard szelvényt. Nem túl nagy kedvezmény, de azt a hosszabb útra tartogatom.
Mikor elkezdtem lapozgatni a szelvényfüzetet, láttam a pénztáros arcán a feszültséget. A kifejezés csak keményedett, mikor az üdülési csekk is előkerült a táskámból.
Gondosan kinyitottam a füzetet annál a lapnál, amelyik kedvezményt szeretném. Kár volt.
A pénztáros nagy érdeklődéssel fogadta a kiadványt, és nyomban végig is lapozta.
Azonban ezzel kevés időt nyert ahhoz, hogy tudja, mi a következő lépés. Szólt hát a szomszéd pénztárosnak, aki éppen hasonló arckifejezéssel küzdött egy diákkedvezménnyel.
Aztán egyszercsak felpattant, és eltűnt. Hárman tértek vissza.
Előkerültek nyomtatott színes lapok, fekete-fehér füzetek, és végül a pénztáros táskájából a saját, kézzel írott jegyzetfüzete. Megörültem. Volt képzés, tehát előbb utóbb megtalálják a megoldást.
Tévedtem.
- Nincs a számítógépben a kedvezmény. - kaptam a választ kérdő pillantásomra.
- Dehát eddig végig háttal ült a számítógépnek… - próbáltam érvelni.
- De egyik füzetben sincs kód erre, akkor biztosan nincs a számítógépben. - jött a meggyőzés.
Ilyenkor gondolom, nem kellene mindenkit számítógép közelébe engedni. Túl egyszerű bűnbakot találni a felkészületlenségre.
Hagytam hát a kedvezményt, jegy megvan, többit meglátjuk.
Elsétáltam az információ feliratú melegedőbe.
- Holnap lesz a főnök délelőtt, hátha tud segíteni. - kaptam a segítséget.
Úgy gondoltam, kihagyom az emberi tényezőt.
Ma reggel az internetes jegyvásárlást választottam.
Természetesen nem működik.
Telefonos információ szerint lehet, fél óra múlva jó lesz, de a biztos az, ha a kolléganőknél vásárolok a pénztárban.
A kör bezárult.
Én meg állok a kör közepén… hogy kicsit Miskolchoz is kötődjek.

Új infó. Az imént azt az infót adta az ügyfélszolgálat, hogy azért nem működik a jegykiadás, mert áramszünet van a Nyugati pályaudvaron. Kérdésemre, miszerint akkor a pénztárban sem tudnak helyjegyet adni a válasz: Hát, az lehet… de azért megpróbálhatja.
Nem mondom, hogy nevetséges…
Remélem, azért a sínek fölött van áram.
Eszembe jutott, lehet, hogy elfelejtette befizetni a villanyszámlát a vasúttársaság

Vártam, mikor gyűrűzik be a válság “kedvenc” utazási társaságomhoz. A február hozta el ezt a napot.
A múlt évi sztrájkok árát idén ismét az utasok fizetik meg.
Múlt évben szívtunk az eszement szakszervezetis agymenéseitől, idén pedig megfizetjük az akkor termelt veszteséget.
10%-os áremeléssel csalogatja a társaság azokat, akik kényszerből veszik igénybe szolgáltatásukat (ezt is tehetném idézőjelbe), tehát dolgozói bérletet vásárolnak.
Aki csak úgy utazgatna, tehát csak jegyet vesz, annak 15% a büntetése.
Ezzel egyidőben megszűnt az a kedvezmény, miszerint a bérletesek - akik akkor is kifizetik az utazás árát, ha például sztrájk van - hétvégén fáláron utazhassanak.
Maradt viszont az uniós polgárok kedvezménye.
Persze ilyenkor mi, magyarok nem vagyunk uniós polgárok a Magyar Államvasutak számára…