Ezen a napon csak azt tudom mondani, amit sokszor hallhatsz még az elkövetkező pár órában: Boldog Új Évet!
Szerk.: Képeskönyvem ITT folytatódik.

Az elmúlt napokban döntenem kellett, akarom-e újabb kötettel bővíteni képeskönyvemet.
A napi történések erősen ez ellen szóltak, de azt gondolom, az ember akkor kezd el meghalni, mikor sorra feladja terveit.
Arról már régen lemondtam, hogy a “Magadnak tanulsz” és hasonló dolgokat próbáljam elhitetni gyermekemmel. Szerencsére anélkül is becsülettel megállja a helyét, hogy sablon dumákat sulykoltam volna.
Arról sem próbálok már meggyőzni senkit, hogy érdemes hosszú távra tervezni. Nem olyan idők járnak.
Nem nagyon láttál itt politizálni, nem is szeretnék, de olykor kiborult a bili, és elmondtam a véleményemet.
Remélem, ezt ezután is megtehetem, és amíg megtehetem, megteszem.
Leginkább ezen túl is kedves városommal szeretnék foglalkozni.
Szeretném, ha nem azért lenne kevés dörmögés, mert kötelező a jó hír.
Szeretnék sok remek rendezvényen ott lenni, szeretnék sokat fényképezni, és itt megosztani az élményeket továbbra is.
Szeretném, ha az idén általam kiemeltként kezelt helyek, események jövőre is kiemeltként kezelhetők lennének.
Szeretnék jövőre is sok időt tölteni a Múzeumfaluban, remek őszi időben szabadtéren Vidorozni, autók füstjét szívni a KGST Party-n, és még sorolhatnám a terveket.
Szeretném, ha jövőre is találkoznék ismerőssel, vagy ismeretlennel, aki azt mondja, tetszik, amit csinálsz.

Szóval befizettem a jövő évre is a tárhely bérletemet, és remélem, képeskönyvem kapcsán csak olyanért kell majd fizetnem ezután is, amiért szolgáltatást is kapok. Nem írom körül jobban…
Pár napja azon dolgozom, hogy a következő kötet kicsit formailag is megújulva kerüljön eléd.
Néhány óra múlva ismét tiszta lappal indulok itt úgy, hogy továbbra is visszanézhetően vállalom (talán kicsit büszkén is) az eddigieket, és folytatni is úgy szeretném, hogy ne kerüljek konfliktusba a tükörrel.

Még egy nap az évből…

Az változatos karácsony után mutatok még havas képet.

Nehezen indulnak a szavak, így kicsit visszanéztem, miket is írogattam a korábbi években ilyentájt.
Valahogy mindig előkerültek a szerszámok, a karácsonyfa és az ajándékok.
A szerszámokról eszembe jut egy mondat valamelyik régi Ezermester újságból: Ha a munka elvégzése után legalább kilenc ujjunk maradt, eredményesen dolgoztunk.
A karácsonyfához a mindjárt következő képet társítom, az ajándékokhoz pedig társítsuk azt, amit a szeretteinktől kaptunk, kapunk ebben az évben is.

Kicsit furcsán sikerült a maradék szabadságom eltöltése.
Kis kikapcsolódást terveztem, maradék - talán utolsó - üdülési csekk elköltése, kis rendezkedés itthon, karácsonyi ajándékok beszerzése, eljutni pár évzáró rendezvényre, kis fotózás, esetleg koncertek.
Nézzük, mi lett belőle.
Persze nagyjából tudod, a sorok között olvashattad.
Az üdülési csekkből ügyintézés lett, meg lesz hosszabbítva kis veszteséggel, nyaralás meg tavasszal
Az itthoni rendezkedés is tegnap estére maradt, ha eltekintünk a szabadság fő eseményétől.
Az ajándékok, és a karácsonyfa is megvan, ezzel a projekttel elégedett vagyok
Az évzáró események teljesen kimaradtak, és az idén nagyon kevés koncertre jutottam el sajnos. Ez jórészt lustaságom miatt történt, így újévi fogadalom tervezetként feljegyzem a lustaságról leszokást
A téli fotóim sem töltik meg a memóriakártyáimat, de ahogy látom, most süt a nap
Csak ne lenne olyan hideg…

A gyík kinyújtott nyelvével hamar megérzi a sikló közeledtét, és igyekszik egy lépéssel előtte maradni.

Szabadságom utolsó napján úgy gondolom, megnézem az 1984-et.
…no, ez a mondat eléggé félreérthetőre sikerült, szóval az év hátralévő részében dolgozom, így mára maradt a múlt megismerése.
…így se lett sokkal jobb.
Szóval terveim szerint még beszerzek pár ajándékot, talán fagyoskodom kicsit fényképezőgéppel a kezemben, aztán mozizok.

Lassan takarítom a romokat a vízvezeték javítás után, meg varrogatom el az idei szálakat.
Most például lezárom a szavazást.
Úgy döntöttem, ismertetem az eredményt.
Ahogy ilyenkor mondani szokták, meglepett az eredmény.
A 42 leadott szavazat is, de főleg az, hogy milyen sokan választották a képtár jelenlegi kinézetét.
Köszönöm azoknak is, akik a Kersgélj még!-et választották (igen, most vettem észre, hogy elírtam ).

A végezetül megköszönöm, hogy szavaztatok.
Majdnem sikerült kétharmadot szerezni az egyik válasznak, ezért úgy érzem, fontos felhatalmazást kaptam.
Három dolgot ígérhetek.
1. Folytatom, míg tehetem.
2. Keresem tovább a legjobb megoldást.
3. Nem bántom a nyugdíjadat.

Túl vagyok az első hóseprésen, és ahogy látom, már nem kell nagyon rohangálni a havas képek után.
Így aztán kényelmesen meg is csináltam az elsőt, a többi meg majd jön.