A tegnap esti egy olyan koncert volt, amilyenről álmodik az ember.
Meg mondjuk az előzményeket ismerve vártam is.
A hely teljesen rendben volt, a fogadó zene, és hangulat is kitűnő, sok kedves barát, és ismerős, két remek zenekar, és pazar hangosítás.
Már délután edzettem kicsit Szabó Gábor zenéjével, és a Mr. Thomsonnal, ami nagy kedvencem a Szüret Utczától.
Mondhatom, megszokhattuk már, hogy a Szüret Utcza koncert nem egyszerű “felmegyünkaszínpadraésjátszunk” dolog. Most is igényes, és kiváló zenét játszó csapat vezette fel koncertjüket. A Gabor Szabo Memorial Band kiváló zenészek csodás csoportja, akik harmadik éve játszanak együtt, mégis hosszú évek összeszokottsága jellemzi előadásukat. De valaki mondja meg, mi volt az a dal, amire én azt mondtam, Norvég erdő, Pila pedig azt, hogy nem. És persze neki volt igaza. A Shazamnak hiába dúdolom. 🙂

Aztán jött a Szüret Utcza. Gyorsan az elején elmondom, nehogy elfelejtsem, hogy Pál Misi hangosítása minőségi volt, bár ez nem meglepő, hiszen tőle is megszokott az igényes munka.
Szóval Szüret Utcza. Ez egy fantasztikus csapat. Ahányszor hallom őket, mindig rácsodálkozom.
Igyekszem képben lenni a zenéjükkel, de a koncert azért mindig más. Varázsa van, ha jó. A szabad játék, az egymásra figyelés, a másik szólójának elismerése, egyáltalán a zenésztársak tisztelete mind olyan erény, ami kell ahhoz, hogy a tegnapihoz hasonló koncert születhessen.
Én igazi elismerésnek tekintem azt, mikor az előző zenekar kiváló basszistája a fal mellett a padlón ülve élvezi, tapsolja végig az előadást.
Igazi meglepetés volt Kindrusz Mesi megjelenése a színpadon. Nagyon régen (augusztusban :)) hallottam énekelni, és hiányzott már. Csodálatos blues-ok és szerelmes dalok hangzottak el, és nagyon jó volt ilyen felszabadultnak látni Mesit.
Azt hiszem elfogytak a jó szinonímái a szótáramból, pedig lenne még sok szép dolog, amit írhatnék. Most mégis egy kép jön. Azért ez, mert Peti ült olyan fényben, ami még határeset volt a gépemnek. Nincs is több kép.
Köszönöm ezt a remek estét mindenkinek, akinek része volt benne. Jó pihenést a zenekarnak, és majd sok jó zenét még nekünk. 😉

Közeleg a Szüret Utcza nyíregyházi koncertjének ideje, amin mindenképpen ott szeretnék lenni. Úgy gondoltam, előtte mindenképpen szét kellene nézni, történt-e valami változás a koncerthelyszínen a korábbiakhoz képest. Erre legjobb alkalomnak az Intim Torna Illegal koncertje tűnt.
Igen jól sikerült időzíteni, mert a koncert kezdete előtt nem sokkal érkeztünk. Nagy örömömre működött a szellőző, és a pultnál is hamar lehetett italhoz jutni. Igaz, nem volt hatalmas a tömeg sem.
A koncert rendkívül pördős volt, jó hangosítással, koncertnézőként jó fényekkel. Szóval jó döntés volt ott lenni. Nem vittem fényképezőgépet, de a koncerten egészen biztosan készültek jó képek. Az én illusztrációm egy korábbi koncertjük egy pillanata.

Elmúlt a péntek este, és elmúltak a koncertek az X-Caféban.
A Kuttya zenekar ismét remek koncerttel vezette fel a megújuló Karmapirint.
Személy szerint nagyon örültem, hogy az őszeleji VIDOR koncertek után újra találkoztam velük, és az X közönsége is szemmel láthatóan kedvelte ezt a zenét.
Aztán némi szünet uán következett az, amire Nyíregyháza vezető zenészei hetek óta aktívan készültek.
A Karmapirin egy rendkívül kemény bekezdéssel indított, ez nagyon jól esett a fülemnek, majd a színpadra lépett a zenekar új énekese, Oláh Ibolya.
Biztosan akadt olyan Ibolya rajongó, akinek nem volt ínyére a pár nappal ezelőtti beharangozóm, de továbbra is azt mondom, nagyon szerettem az első felállású Karmapirint. Új színt hoztak Nyíregyháza zenei életébe, és nem könnyű az elért elismerést frontember csere után is megőrizni.
Az elmúlt hetek munkája azonban eredménnyel járt, a korábban felvett stúdióénekhez képest sokat változott Ibolya éneke, és szerencsére pont az az erő kezd megjelenni, amit hiányoltam.
Úgy tűnik, sikerült beilleszkednie a zenekarba, és ha biztosan, stabilan meglesznek a szövegek, az a kis görcs is elmúlik majd, ami most még érthetően jelentkezik. Az ének-billentyűs és ének-szájharmonika párbajok kifejezetten parádésak voltak, a zenekar hangszeres része pedig változatlanul fantasztikus.
Szóval sok sikert az új felállásban is.
Mivel a koncerteken nem fényképeztem, most egy korábbi Kuttya koncert képével örvendeztetlek meg.
Szerk.: egyértelműsítés.

Tegnap este az X-ben.
Használt a ráncfelvarrás a helynek, de levegő továbbra sincs, és jó lenne a hangosítást a szakemberre hagyni, nem belenyúlkálni, mert az “ülős” oldalon kiábrándítóan szólt néha, és a hangszórók sem örültek a vezérlésnek. Nem minden a hangerő.
A Pila koncert viszont fantasztikus volt ismét. Ezért érdemes koncertre járni.
A képet nem igazán látom a kis laptopon, lehet, hogy lecserélem majd. 😉

Hatalmas várakozás előzte meg a Hellmusic X-Café péntek esti eseményét. Nálam ez annyira így volt, hogy már jó korán az X-be érkeztünk. Persze csöppet sem bántam, hiszen így kaptam kis ráadást a MeLounge-ból, ugyanis a beállást is végighallgathattam.
Hosszas őrlődés után úgy döntöttem, hogy ezen az estén otthon hagyom a fotós cuccomat, és mezei koncertlátogatóként érkezem.
Úgy gondoltam, a Hiénák az enyémnél sokkal nagyobb tudással, és jobb felszereléssel úgyis ott lesznek, nem lábatlankodom én is, a valódi ok azonban az volt, hogy teljesen ott akartam lenni a koncerteken.

Az este a Hiénák Corporation szervezésében zajlott, a koncertek mellett az X hátsó termébe költözött erre az estére a csoport fotókiállítása is.
Itt kezdtünk. A képeket ugyan láttuk már a művházban annak idején, de jó volt újra szemügyre venni a dolgos pillanatokat, és ehhez még tárlatvezetést is kaptunk.
Gyorsan repült az idő, a Dívák harcát pedig Kónya Levente egygitáros műsora vezette fel. Szeretem ezeket a műsorokat, mert nagyon különleges hangulata van, ami most is remekül beleillett az esti előadásba.
A Come Together-rel indult a MeLounge koncertje. Imádtam. Az egész koncertet. Mesi felszabadult előadása ismét egy órás varázslat volt.
A szünetben gyűjtöttünk kis friss levegőt a szabadban a következő fordulóhoz.
Visszaérkezésünkkor ismét Kónya Levi játszott, majd Zombor Szabi felvette a kesztyűt. Kemény idők jöttek…
Mankó Évi robbant a színpadra a Karmapirin élén, és nyomban benyújtotta a Számlát. 🙂
A következő percekben szinte szétrobbant az X pincéje. Zseniálisak a Karmapirin dalai a zúzós rocktól a csendes blues-ig.
Parádés este volt, profi zenészek emberfeletti, igényes munkával tették ki a lelküket a nézőkért. Ismét egy felejthetetlen koncert élménnyel lettünk gazdagabbak, köszönet érte.