Eljutottunk a záró harmadhoz a VIDOR beszámolók sorában, a végén még lesz kis hosszabbítás is.

A fesztivál hetedik és nyolcadik napját hosszúra terveztem. Na nem a nagyszínpad műsora miatt, hanem a napzáró kisszínpadi produkciók miatt. Ez a színpad hozta a régi VIDOR hangulatot esténként, már ha koncert volt ott, és nem filmvetítés, vagy szülinap.
A csütörtök délután kicsit szaladgálós lett, mert voltak átfedések két színpad olyan produkciói közt, amit mindenképpen látni szerettem volna. Így történt, hogy a klasszikus Országzászló téri kezdéssel, a No Dress Code Acoustic koncertjével indítottam a napot. Sajnos nem tudtam megvárni a koncert végét, pedig szívesen maradtam volna, de a Dózsa György utcai dobogón a Debreczeni Páros zenélt, és így az ő műsorukba is be tudtam kapcsolódni úgy a felénél szerintem.
Nagy örömömre most is előkerültek a pantomimesek, és az városszéli színpad felé igyekezve még belenéztem a Hudaki műsorába is a kisszínpadnál.
Az Országzászló téri dobogón ezen a napon három formáció zenélt, ami azt jelentette, hogy igyekeznem kellett vissza.
A Chill’Out koncert közepén szép piros mezes lányok jelentek meg – “vessetek a mókusok közé” (Woody Allen), de meg nem mondom, melyik sportág képviselői -, pár pillanatra kizökkentve a közönséget a chill-ből.
Az Országzászló tér programját az LK Beat zárta ezen a napon.
A késő este tartogatott még egy kihagyhatatlan koncertet, de a nagyszínpad e napi programja is érdektelen volt számomra, így a köztes időt a Móricz kertben töltöttem barátokkal beszélgetve.
A Dániel Balázs Trió feat Jumping Matt koncert beállására tértem vissza a főtérre. Sajnálhatja, aki nem, vagy csak a végére érkezett, remek, talán a VIDORon a legjobb koncert volt, beleértve a nagyszínpadiakat is, ahogy arra számítani lehetett.
Nézd meg a nap képeit, klikkelj az ittenire!

A pénteket a Dózsa György utcai dobogónál kezdtem, a carPEDIGnem műsorát néztem meg.
Ismét sikerült találkoznom a pantomimesekkel, és egy jót beszélgetni ismerősökkel, így Shaun Ferguson előadásának kezdésekor még a főtéren voltam. A Beat-lesz koncertjére értem vissza az Országzászló térre.
Más dolgom nem lévén a kisszínpados programok végén a főtéren maradtam, mert az este tízkor kezdődő koncertet látni akartam, és féltem, ha hazamegyek, lusta leszek visszajönni. 🙂
Így belenéztem, belefényképeztem a Mystery Gang, és a La Cumbia Chicharra produkciójába.
A kisszínpad napi záró koncertje Szirota Jennifer és Zenekarának műsora volt, amit vártam, mert mindig nagyon színvonalas szokott lenni. Most is az volt. Ezekkel a képekkel zárul a napi album, klikkelj az ittenire!

A VIDOR utolsó napjára csak dobogós előadásokat terveztem, zárásra is igyekezve megőrizni magamban a régi VIDOR hangulatot.
Két nagyon jó koncertet láthattunk az Országzászló téren, még ha a hangosítás nem is volt topon.
A The Moon zenéjét elég régen kedvelem, igyekszem rendszeres koncert látogató lenni. Ha szívesen (újra) találkoznál velük, jövő hét végén a debreceni Incognito-ban megteheted. Én úgy tervezem, hogy ott leszek.
A Jazzy 287 ugyancsak egy remek formáció, a Labor Café-ban volt szerencsén első koncertjükön is ott lenni. Ezért is kerültek fel a “must have” listámra. Ezzel a koncerttel én el is búcsúztam a VIDORtól, sajnálom, hogy ezen a napon nem találkoztam a pantomimesekkel.
A képre klikkelve megnézheted az albumot.

Hosszabbítás.
Így a végén kellene valami értékelésféle, de ezt a közösségi oldalon nagyrészt megtettem menet közben. Néhány dologról mégis.

– Úgy gondolom, az a 20-25 helyi formáció, akik a két legkisebb színpad műsorát adták a VIDOR idején, megérdemelt volna legalább annyit, hogy koncertjeik kezdési időpontja felkerüljön a fesztivál hivatalos oldalára.
A korábbi időkben néhány szóval ajánlották is a fellépőket. Ez a minimum, amit megérdemelnének, megérdemeltek volna. Erre a mai napig nem került sor.

– a VIDOR kert, mint délutáni koncert helyszín kiesése sok helyi formációtól vette el a bemutatkozás lehetőségét. Egy helyi szervezésű rendezvénytől – és nem csak a VIDORtól – joggal vár el több lokálpatriótaságot a helyi közönség. Az “odatalálásra” pedig itt következik egy ötlet.

– Szerencsés lenne egy útba igazító tábla a fesztivál idejére, mit hol találnak azok, akik kevéssé ismerik a VIDOR korábbi életét. El tudnék képzelni olyat is, hogy elneveznék a dobogókat, így nem csak utca-, térnevekre lehetne hivatkozni, ami a Dózsa György út-Kossuth tér sarkánál biztosan könnyebb keresést eredményezne – lehetne ez mondjuk a “csendes színpad” -, nem beszélve a – fesztiválhoz képest – világvégén lévő Országzászló tériről, ahová sokan csak a koncerthang alapján találtak oda.
Felvetődhet esetleg egy fesztiváltérkép kihelyezése is amolyan “Ön itt áll” stílusban, de semmiképpen se a programfüzet mórickarajza legyen az.

– Szomorú voltam az artisták, pantomimesek, bohócok számának további csökkenése miatt. Ők adják a délután hangulatát, ők csalják az embereket a belvárosba ilyenkor.

– Több helyről hallottam a fesztivál idején azt az állásfoglalást, hogy a VIDOR mindig is egy színházi fesztivál volt, és a szabadtéri zenei programok csak megtűrtek. Az én személyes emlékeim szerint a szabadtéri színpadi programok mindig is zenei programok voltak korábban. Nehezen képzelem el Al Di Meolát térden csúszva könyörögve, hadd jusson be egy színházi fesztivál színpadára…
Nem is ragoznám tovább a nagyszínpad műsorszerkezetét, aki akarja, érti.

Ennyit szerettem volna elmondani, Tisztelt Bíróság. Meg hogy van még egy reményhalam, amit továbbra is gondozok. 🙂

Elég sokszor hallottam az elmúlt héten a beállások alatt, hogy 1,2,3, most jön a 4,5,6, vagyis a VIDOR második három napjának beszámolója.

A napi rutin mit sem változott a fesztivál második harmadában. Országzászló tér, mint bázis, és innen a szünetekben kirándulás, mert a másik kis színpad is tartogatott érdekességeket, és a pantomimeseket is jó volt látni néha.
A negyedik napot is az Országzászló téri dobogónál kezdtem egy jó kis jazz muzsikával induló koncerttel, melynek instrumentális részét a feldolgozásokból álló énekes rész követte. Ez volt a Jazzmed Band műsora.
Kis séta a belvárosba – a napi rutin része lett a hideg ásványvíz vásárlása az O Parkban, majd visszafelé a következő a Kossuth téri élelmiszer üzletben -, ahol megszemléltem a pantomimesek családi jelenetét, majd a Texas Tourist koncertjét hallgattam szinte végig. Újabb ásványvíz és újabb séta az Országzászló térre, ahol a MINA kihagyhatatlannak jelölt, remek koncertjét néztem meg.
Ezzel nem csak a mai fotóalbumom ért véget, hanem a VIDORnak ez a napja is. Klikkelj a képre!

A fesztivál közepén kicsit változtattam a napi rutinon, nehogy unalmassá váljon a VIDOR. 🙂
A legkisebb dobogónál kezdtem, a csendes színpadnak is elkeresztelt helyen ugyanis a Melounge duó adott műsort, és ha tehetem, nem szoktam kihagyni az ő fellépéseiket sem. Most is így, jól döntöttem, és közben még a pantomimesek is arra jártak.
A Marmunsk koncertjére tértem vissza az Országzászló térre. Régen szerepeltek a bakancslistámon, és most kiderült, nem hiába vettem fel őket a megnézendők közé. Igen jó zene volt ez is.
Az átállás idejére lesétáltam a belvárosi színpadhoz, mert a Dalinda műsorába is bele akartam nézni. A fantasztikus énekhanggal megáldott trió műsoránál még akkor is jó volt elidőzni, ha igazán nem kedvencem az a műfaj, amivel ők érkeztek. Ezzel láthatóan nem csak én voltam így, kevés embert hagytam a téren.
Hova lettek hát a nézők? Ez elég hamar kiderült, csak le kellett sétálnom kedvenc dobogómhoz. Az Országzászló téren a Queen Forever Tribute Band játszott, és nem csak a járdát – ami a színpadnak is helyet adott -, de a parkot is megtöltötték a nézők. Ha esetleg járt arra a VIDOR életében döntési helyzetben lévő, annak ez lehetett némi jelzés. Ha pedig nem járt, most megnézheti a fotóalbumban. 🙂 Klikkelj/en a képre!

A második harmad utolsó napján ezt jegyeztem fel: szégyenlős nap. Itt szégyelltem magam értelemben. Ezt mindjárt megmagyarázom.

A Rock Planet koncertjén egy Hammond is előkerült, igaz, nem “nagydarab, hörgős”, de azért néha megvillant ennek a hangja is.
Sétára indultam a koncert vége felé, de nem sok érdekességet találtam, találtunk a belvárosban. A találtunk azt jelenti, hogy összefutottam kedves ismerősökkel a szomszéd városból, és együtt próbáltunk gyerek-, családbarát programot találni, kevés sikerrel. E miatt szégyelltem magam, hiszen valaha délután is élt a város VIDOR idején. A helyzetet valamelyest Naninski mentette meg a kajáldák melletti területen. Rá mindig lehet számítani. 🙂
Az ő vidám perceivel ért véget a napom, ér véget a mai albumom. Klikkelj a képre!

Holnap lezárjuk az idei VIDOR-t.

Első ránézésre furcsa lehet a cím, de meglátod, a számozás háromig lesz.
(Három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pedig kettőig. Hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. :))

Szóval három részre szedtem a VIDOR beszámolót, így a hét közepéig túl is leszünk rajta, aztán hátha történik majd valami más is. A harmadolás egyébként másról is eszembe jutott, bár nem csináltam pontos statisztikát a koncertekről. De erről majd a harmadik harmadban.

Eredetileg a VIDOR első napján csak az A Nyughatatlan műsorára készültem, de aztán csak elindultam korábban. A nyitó nagyszínpados koncert nem érdekelt igazán, így pár képet készítettem a most is viccesre sikeredett megnyitóról, majd vacsoráztam, bóklásztam kicsit, és már jött is a Geszti koncert. A színpadi látvány jónak tűnt, így kicsit kattintgattam a tömeg közepén. A műsor többi része alatt pedig kicsit távolabb a színpadtól ismerősökkel beszélgettünk.
Pontosan kezdődött a kisszínpad nyitó koncertje, az A Nyughatatlan csapott remek bulit, szóval végül jól indult a VIDOR.
Lett is pár képem a napról, melyet az ittenire klikkelve nézhetsz meg.

A fesztivál második napján aztán beállt a szinte mindennapos menetrend. Országzászló téri színpad, Kossuth tér pantomimesek, Dózsa György úti dobogó, majd ismét Országzászló tér. Sajnos a nagyszínpadi műsor annyira eltávolodott a szép emlékű világzenei fesztiváltól, ahová ismerősöket is szívesen hívtam, hogy én is csak az utolsó előtti napon jártam arra jobbára azért, hogy megvárjam a Kossuth téri kisszínpad műsorát.
A második napon az Artézis, a Texas Tourist és a Nelson koncertjeit láttam. Ezekről láthatsz te is képeket, ha klikkelsz az ittenire.

A harmadik napon annyiban változott a “rutin”, hogy tettem ugyan egy kört a belvárosban is, jobbára a pantomimesek vidámságát keresve, de színpadi képet csak az Országzászló téri műsorról láthatsz, ha klikkelsz erre a fotóra.
A Rockhajó, és a Mentha Project koncert képei következnek.

Holnap a következő három nap beszámolója jön.

Ma végére járunk a VIDORnak. A 6. nap premierrel kezdődött. Legalábbis számomra, hiszen soha nem láttam még a Debreczeni Páros előadását színpadon, de nagyon érdekelt. Így négy óra előtt már ott voltam a szépzene színpadnál. Annyira sikerült belefeledkezni a koncertbe, hogy közben lemaradtam az Artézis műsoráról.
Nagy örömömre azonban a hosszabb úton a VIDOR kertbe tartva két pantomimes párossal is összefutottam. Erre a napra egy dolgom maradt, megnézni a Szívtiprol koncertjét, az este hátralévő részében pedig a nyakamat pihentettem. 🙂
Itt is van az album a napról.

A 7. napot ismét a szépzene színpadnál kezdtem, ahol Bütyök és unokája ült a színpadon. Zboray Károly nevét leginkább a Zenith frontembereként ismerheted, ezúttal szóló produkcióval állt a közönség elé.
Következett a szokásos ingázás a külfaluban. Az Országzászló téren a Bendix játszott, innen a VIDOR kertbe mentem a Beat-lesz magasleses koncertjére, majd vissza az Országzászló térre, a Polip Band slágereit hallgatni.
Ezt a túrát követheted a következő albumban.

Ezen az estén a második nagyszínpados koncertet néztem ki. Ha jól emlékszem, 6 év után tért vissza a VIDOR színpadára a PASO. Ez alatt az idő alatt azonban semmit sem veszítettek lendületükből, most is ugyanúgy igazi VIDOR koncertet láthatott a főteret megtöltő közönség. Íme a képek.

8. nap volt talán a legigazibb VIDOR a nagyszínpad első koncertjével bezárólag.
A Szüret Utcza műsorával kezdtem a napot, ami igazán jó választás volt. Nem volt ám unalmas a nap többi része sem. A VIDOR kertbe éppen sikerült beesnem a Tram Buli’n koncert kezdésére, majd a kis együtt énekléssel színesített program után siethettem vissza az Országzászló térre. A Jazz Med Band-et szinte csak a VIDORon láttam még, pedig jó lenne többször találkoznunk. Legalább ezt a lehetőséget sikerült most kihasználnom, és egy harmadik fantasztikus koncertet is kipipálni a listámon.
A délután képeit az albumban találod.

Az este első koncertjére a nagyszínpadra visszatért a régi VIDORok hangulata és az igazi világzene a Mokoomba koncertjével. Jó volt látni a sok ismerős arcot a nézőtéren. Miközben szaladgáltam a fényképezőgéppel, meg-megálltam pár szóra.
A napot ezzel a jó érzéssel, és egy csomó képpel zártam. Itt találod.

A búcsú mindig nehéz. a fesztivál záró, 9. napjára egy utcakövés koncert maradt, a No Dress Code Acoustic műsora. Az e napi album csak néhány képet tartalmaz.

Ezzel a végére is értem a fesztivál beszámolóknak. Nem döntöttem még el, visszatérek-e a témához, holnap mindenesetre hétvégi programajánló következik.

Visszaemlékezésem második részében a VIDOR Fesztivál két középső napjának eseményét ragadom ki. Mindkét napra jellemző, hogy a nagyszínpad programjából is választottam.

A negyedik napot is távol a vidorfalu zajától, az Országzászló téri dobogónál kezdtem. Itt egy remek duó, Maci Lakatos Zoltán zongorista és Bogdán Zoltán gitáros csodálatos improvizációiban gyönyörködhettem. Ők a Double Heart, és érdemes figyelni rájuk, mert tervek szerint hamarosan újra együtt zenélnek Nyíregyházán.
A második állomás a VIDOR kert volt, ahol a múlt évben nagyon megkedvelt Beat 432 trió remek zenéjével várta a közönséget. Szívesen maradtam volna még, de a kisszínpadon is várt egy produkció, a Zoord trió, akiket egy barátom ajánlott úgy egy éve, és nagyon vártam a személyes találkozást is. Fantasztikus, nagyon különleges koncert volt, és külön öröm számomra, hogy a CD-jüket is meg tudtam venni.
Sajnos itt sem tudtam végig maradni, mert volt még egy formáció, akiket ritkán lehet látni Nyíregyházán, így visszatértem a legtávolabbi színpadhoz, és belenéztem a Mojo Men műsorába is. Ezekről az eseményekről szól a mai első fotóalbum.

A Karmapirinnek is ritkán nyílik lehetősége nyíregyházi fellépésre, ezúttal azonban sikerült felkerülnie a VIDOR nagyszínpadára. Idén kevés nagyszínpadi produkcióról lesz képem, így ezeket mindig külön albumba teszem majd. Ebben az esetben is ez történt. A kordon elég közel volt a színpad széléhez, így nem kellett csak a színpadfényekkel beérnem, bár azok igen látványosak voltak.

5. nap, első látogatásom a szépzene színpadnál. Az Ukuele Trió indította itt a koncertek sorát egyedi sláger feldolgozásaival. Ezután egy olyan koncert következett, ami nagyon régi emlékeket ébresztett bennem. A VIDOR bohócos, élőszobros, utcaszínházas, világzenés korszakában rendre előkerültek a Kőbányai Zenei Stúdió növendékeinek formációi, akik fantasztikus produkciókkal kényeztették a közönséget. 2008-ban ilyen volt az Antré. Azóta sem feledem őket. Aztán most, 10 évvel később megérkezett az Országzászló téri dobogóra és köré a GrEe, és azt mondtam, semmi nincs veszve, ha ilyen az utánpótlás. Talán az ő koncertjükön torlaszolták el legjobban a járdát a nézők, és talán ekkor méltatlankodtak legkevésbé a tovább haladni szándékozók. remélem, valaki készített videót, és előkerül majd, hogy újra láthassam, illetve találkozom még a formációval.
A délutánnak azonban még nem volt vége. A Cimbalom Brothers kisszínpadi produkciója igazából nem csak a művészek, hanem az előadás miatt is igazi, nagyszínpados produkció volt. Lisztes Jenő páldául a Royal Albert Hall-ból, a Budapest Fesztiválzenekar fellépése után érkezett a VIDOR kisszínpadra, és a Cimbaliband frontemberével, valamint testvéreikkel mutatták meg, milyen az igazi fesztiválhangulat.
Eddig tartott a délután, és erről vannak képek a most következő albumban.

A nagyszínpadhoz a második esti koncertre tértem vissza, hiszen Ferenczi György és az Első Pesti Rackák műsorát nem lehet elégszer látni. Ráadásul nincs két egyforma koncert, tehát bármit kihagysz, az pótolhatatlan. Nem tudok mégegy olyan formációt mondani, akik ekkora örömmel, lelkesedéssel zenélnének. Ők is külön albumot kaptak.

A következő napon a végére járunk a fesztiválnak.

Ma induló három napos sorozatom az idei VIDOR Fesztiválra tekint vissza kevés szöveggel, és az összes publikus képpel. A bejegyzések különlegessége, hogy csak pozitív dolgokat mondok. Ilyen is kell.

Az idei fesztiválon – a múlt évihez hasonlóan – már a megnyitó előtt csalogatták a nézőket. Óriásbábosok a Bab Társulat tagjai, a Kelet Brass Band valamint egy kellemes nyári zápor toborozták a közönséget.
A bábosok a fesztivál idejére megnyitott nyilvános wctől indulva az ugyancsak ez évtől működő élelmezési részen át érkeztek a főtérre, ahol a közben eleredő eső ellenére is fergeteges vásári komédiát mutattak be. Pár éve ennek egy hosszabb változatát láttam Nagykállóban, ott is sikert arattak.
Az eső aztán fedél alá kényszerítette a nézőket, aminek folyománya a fesztivál legszebb három fotója. Ebből az albumban kettőt látsz majd.
A Kelet Brass Band így a bedíszletezett színpadról szólalt meg a lassan csendesedő esőben. Láthatóan ők sem úszták meg az elázást.
A megnyitó végéig maradtam, ahol számos információ elhangzott a fesztivál jövőjét illetően. Most pedig a nap albuma következik. Klikkelj a képre!

A fesztivál második napjára három produkciót néztem ki, amiből kettőt teljesíteni is tudtam, megtetézve mégegy fantasztikus koncerttel.
A Kell Egy Még koncertjével kezdtem a legtávolabbi színpadnál. Egyre inkább tetszik, amit a srácok csinálnak. Már első találkozásunkkor megfogott a dalaik hangzása. Az azóta eltelt időben nyilván sok gyakorlással olyan biztos hangszerkezelésre tettek szert, hogy bátran bevállaltak improvizációkat is, ami még inkább kedvelhetővé tette zenéjüket.
Ebben az évben a VIDOR kertben is volt egy-egy koncert délutánonként. A romkocsma stílusban megépített helyen stílszerűen az Art Amíg Tart adta az első koncertet. A nem fényképezésre optimalizált színpadról is találsz majd pár képet a következő albumban, ahogy a már nem a fesztiválhoz köthető Labor Café koncertjükről is.
Az albumot most is a képre klikkelve éred el.

A harmadik napon az összes utcakövés koncert elmaradt, így a nap teljes háromnegyed óráját a pantomimesek és az artisták fotózásával tölthettem. Ez volt a fesztivál legvidámabb napja, amiről az itt következő albumban emlékezem meg.
Remélem, találkozunk még.

A következő napokban – talán a címből kitalálod, hány nap lesz ez – további képek villannak fel az idei fesztiválról.