Azaz a Kocsonyafesztivál első napja.
A reggel olyan szürke volt, hogy azt hittem, mégis megvalósult egy választási ígéret, és elköltöztették a Volán telephelyét az utca túloldaláról.
Át is terveztem gyorsan a napot, és az indulást. Megküzdöttem a vasúti áramszünettel, és háromnegyed egy körül már le is szálltam a vonatról a Tiszai pályaudvaron.
Megebédeltem, és elindultam a szállodába.
Nagyjából megnéztem a térképen a Károly Hotelt, megállapítottam, hogy a 800-1000 métert simán lesétálom, hiszen ennek dupláját nyomom le reggelenként a munkahelyre menet.
Egy dologgal nem számoltam. A környék lakosságával.
Az út felénél értem arra a részre, ahová nem vágyom vissza.
Szerencsére épségben megérkeztem, bejelentkeztem, lecuccoltam és már indultam is a megnyitóra.
A városközpont két buszmegállónyira volt, de nem kellett sokat győzködni, hogy buszozzak.
A fesztivál helyszíne igazi parádés hangulatot mutatott.
Már amennyit a ködtől látni lehetett.
A nyitó felvonulás igen látványos volt, különösen tetszett a rengeteg jelmez.
Igényesen elkészített ruhák, lelkes beöltözöttek.
Az este pedig elhozta azt a koncertet, amely tulajdonképpen okozója volt annak, hogy idén mindenképpen ott akartam lenni Miskolcon.
Majdnem elfelejtettem megemlíteni az egyik új felfedezettemet. Ők a Slamo koncert után játszottak, és nem bántam meg, hogy az akkor már szitáló esőben megvártam a Ritmiklift fellépését.
A fotóalbumom záró képein látod őket.
Slamo koncertjéről pedig külön írás szól majd. A mostani fotóalbumban csak néhány kép lesz erről.