Korábbi években volt némi rendszeresség az évi fotós utazásaimban. Az évindító a Kocsonyafesztivál volt, ami mindig rengeteg zenei felfedezést, élményt, találkozást hozott, és február végi szabadtéri fesztivál lévén igen különleges hangulata is volt. 2013-ban már látszott, vége lesz. Azóta sem találtam meg azt, ami pótolná a hiányát. Hasonlóan jártam a KGST Party-val, ami ugyancsak hatalmas űrt, de felejthetetlen élményeket is hagyott maga után. Ez volt az augusztus közepe.
Volt számos esemény, ami szerepelt a bakancslistámon. Van, ami még mindig ott van, de 2014-ben valamiért – talán pár ismerős zenekart követve – kicsit jobban utánaolvastam az akkor 11. alkalommal megrendezett Oldalvágány Fesztiválnak, és azt gondoltam, ezt meg kellene nézni.
Augusztus 15-én, pénteken munka után autóba ültünk, és irány Fehérgyarmat.
Talán nem mindenki tudja, az Oldalvágány Fesztivál a Gyarmati Vigasságok társrendezvénye. Kint, a főtéren a populáris “nagy nevek”, a művház udvarán pedig egy családias légkörű alternatív rendezvény, ami – a lehetőségekhez képest – abszolút külön életet él. De ha ide belépsz, eszedbe nem jut, hogy valami más is történhet a környéken. Ha ki is nézel a nagyszínpadhoz, pillanatok alatt elfog a “honvágy”. Érdekességképpen elmondom, hogy ezen az estén kb. 10 percet töltöttem a nagyszínpadnál a P. Mobil koncertjén, és már mentem is vissza. Pedig az Oldalvágány színpadán akkor éppen semmi nem történt, megvárták a kinti koncert végét. De a hangulat ott tartott.
Éjfél felé hazaindulva már nagyon bántuk, hogy csak egy estére terveztünk, és azt is tudtuk, ez a rendezvény kell nekünk.
Következő évben már teljes hétvégére terveztünk, és így van ez azóta is.
Tudom, hosszan mesélek, talán már nem is jutsz el eddig az olvasásban, de most kell ezeket leírnom.
Az Oldalvágány számomra mindig egy várakozás volt, mindig egy meglepetés, egy rácsodálkozás. Ahogy telt-múlt az idő, egyre több dolgot tudtam meg a fesztivál születéséről, megismerkedtem “szüleivel”, és egész életemben büszke leszek rá, hogy ismertem, ismerem őket, hogy találkozhattunk, beszélgethettünk, hogy befogadtak.
Lilik Ákos, Kónya Levente, köszönöm!
Idén úgy indultunk el, hogy tudtuk, Ákossal már sohasem találkozhatunk, és Levi sem lesz ott. A 15. lezárt egy korszakot az Oldalvágány történetében. A fesztivállal a szervezők Lilik Ákos emléke előtt tisztelegtek és a nézők között, a beszélgetésekben is gyakran előkerültek az emlékek, a régi történetek. Az idei fesztivál nyilvánvalóan más volt, és nyilvánvalóan sohasem lehet már ugyanolyan, mint Ákos idejében, bárki bármennyire is szeretné. Ehhez – és nem csak ehhez – örökre hiányzik Ákos.
Leírtam hát, amit le kellett írnom, a következő napokban pedig koncertről koncertre követjük majd az eseményeket kis meséléssel, és sok képpel.
Ezen a pénteken is korábban érkeztünk, kicsit üldögéltünk a bezárt ajtó előtt nem kis izgalommal várva, mi lesz bent. Aztán kinyílt az ajtó, bent pedig az utolsó simítások zajlottak. Felkerültek a falra Konyha Miki kiállításának utolsó képei is, elrendeződtek az eszközök a színpadon, megérkeztek az első fellépők.
A Márton meg a Hősök kora délutáni koncertje estére helyeződött át, de kis zenélés délutánra is belefért, aztán következett a Blues from Hell.
Őket nagyon kedvelem, hiszen kiváló zenészek játszanak gyönyörű blues zenét. Szerencsére Konyha Miki élőzött a koncertek alatt, így a fentebbi Oldalvágány linken bele is hallgathatsz a koncertekbe.
Szirota Ciki és a Nelson nélkül nincs Oldalvágány. Színpadról ő búcsúzott először Ákostól, majd a Zion Refresh koncertje előtt a hivatalos megnyitó következet.
Éjfél utánra, Pásztor Márk műsora elé került délutánról a Márton meg a Hősök koncertje. Ezt a sorrendet követi itt következő fotóalbumom is. Elég sok a kép, talán holnaptól megbontom majd az albumot, kiderül éjszaka. 🙂
Klikkelj Konyha Miki fotókiállításának részletére, és időzz el a fesztivál koncertjein!
Folyt. köv.
