Hatalmas programkínálat jellemezte a péntek estét, nem is nagyon tudtam dönteni, hova menjek. Annyira nem, hogy mikor beültem az autóba, még nem tudtam, hol kötök ki. Úgy döntöttem, sorsolok.
A Korányin a belváros felé haladva eszembe jutott, hogy döntsön a jelzőlámpa. Amelyik irányban zöld lesz, oda megyek. A szerencse a Szmognak kedvezett, így a No Dress Code Acoustic koncertje lett a kiválasztott.
A kocsma zsúfolásig megtelt, amit jó volt látni azért is, mert szerencsére egyre többször tapasztalom, hogy végre az igényes zenére is kezdenek odafigyelni az emberek városunkban. Nem könnyű út ez a kluboknak, koncerthelyeknek, hiszen a nagy városi rendezvények jó részén még mindig elvétve hallani élő zenét. Talán egyszer itt is lesz változás. Példát majd csütörtöki ajánlómban mutatok.
A péntek esti koncertre visszatérve azért is szeretek No Dress Code koncertre járni, mert nem okoznak csalódást. Remek hangulatú estéket köszönhetek nekik, és had idézzek itt vissza egy koncert közbeni mondatomat: “Soha nem gondoltam volna, hogy valaha Tankcsapdát fogok énekelni.”
Szerencsére ez a mikrofontól távol történt, de tudvalevő hogy nem vagyok egy Tankcsapda fan.
Szóval jó este volt ez is, és bár sajnálom, hogy a többi helyre nem jutottam el, nem bántam meg, hogy hallgattam a jelzőlámpára. 🙂
Most pedig lássunk pár képet a koncertről. Klikkelj az ittenire!

Úgy hat éve volt Nyíregyházán az első és egyben egyetlen Etno-folk Sörfesztivál, ahol fantasztikus koncertek voltak mindaddig, amíg az eső el nem mosta az egészet.
Teltek múltak az évek, és péntek este újra sikerült találkoznom a fesztivál egyik fellépőjével. Nyíregyházán, a Szmog Pub-ban koncertezett ugyanis a Retronome Zenekar.
Épp a kezdésre érkeztünk meg, és egyből felelevenedtek a régi emlékek. Most is nagyon jó volt a koncert, sok kedvelt dallal. Remélem, nem kell újabb hat évnek eltelnie, hogy ismét találkozzunk.
Néhány képem is van az estéről, melyet az ittenire klikkelve nézhetsz meg.

Maradt még egy koncertalbum az előző előző hétvégéről. Igaz, ezeket a képeket már láthattad, de jár hozzá kis beszámoló is.
A péntek esti egyik blues koncertnek a Szmog Pub adott otthont (a másiknak a Tubitubi, de ott nem voltam). Pila és barátai ismét remek blues zenével várták az arra járókat. Most olyat írok, amit szoktam, de még mindig így van. 🙂 Nagyon kedvelem ezt a zenét, ezt a hangulatot, és nagyjából ez az a formáció, amely úgy fér el a Szmob bejáratánál, hogy még zenélni is tudnak.
Meg persze én s le tudok menni a bejárathoz fényképezni. 🙂 Ezt is látod majd, ha klikkelsz az itteni képre.

Péntek este szinte minden a terveim szerint történt. Sikerült odaérni a Black Stage koncertjére, és ezt követően a No Dress Code Accoustik műsarára is. A megvalósításba egyetlen hiba csúszott, otthon hagytam a kabátomat, pedig terveztem, hogy viszem. 🙂 Így aztán nem volt igazán melegem a Békebíró teraszán.
Nagyon nem zavart a dolog, mert igazán jó koncert volt ismét, jó sokan összejöttünk. Külön tetszett, hogy az utca túloldalán, a templom kerítésén is üldögélt hallgatóság. Szóval jó volt nagyon, ván ismét néhány villanyfényes képem.

A másik koncertért a Szmog Pub-ba mentünk. Itt már nem fáztam. 🙂 A No Dress Code Accoustic is nekem tetsző zenét játszik. Mi másért is lettünk volna ott? Természetesen erről a programról is vannak képeim.

Remélhetőleg mindkét formáció hamarosan újabb eseménnyel jelentkezik, de addig is nézegesd a két koncert képeit a képekre klikkelve.

A Pila és barátai koncertek mindig tudnak meglepetést okozni. Azon túl, hogy garantált a remek blues, mindig van változás a baráti társaságban, így mindig kicsit másként szólnak a dalok. Nagyon élvezem.
A múlt péntek esti meglepetés a két formáció, a kétféle zene volt. Mai bejegyzésemben éppen ezért két kép is lesz, de mindkettő ugyanahhoz a fotóalbumhoz vezet, így ráérsz majd csak a végén klikkelni a képre. 🙂
Elsőként a hagyományosnak nevezhető felállás zenélt.

Klassz blues zene, csudajó harmonikafutamokkal. Ahogy szeretjük 🙂
Szünetben aztán kicsit átalakult a színpadkép és ezzel együtt a hangzás is. Ha agyonütsz, sem mondom meg a formáció nevét, de több különlegesség is volt. Hogy klasszikust idézzek: “Péter Székely: A két hermónikás közzzül egy se fújja, inkább gitár……. Ezt is megéltük, köszi Kisa.”
A zene pedig, bár teljesen más volt, mint Pila blues zenéje, ismét igencsak tetszett. Jó lenne még hallgatni majd ilyet.
Szóval remek este volt ismét, a többi képért pedig klikkelj bármelyikre a bejegyzésben. 🙂

Péntek este egy és egy kicsi koncertet láttam, hallottam. A Szmogban a Szabadon és a Very Take Band játszott. Előbbinek az utolsó két dalára értem a zsúfolásig megtelt pub-ba. Érdekelt, hogy a pér hete hallott, azóta némi változáson átment zenekar így hogyan szólal meg. Nem mondanám, hogy javult volna. Ezzel a megszólalással biztosan nem lehet tehetségkutatót nyerni, igaz, ez nem is az volt.
Rövid átállás után a Very Take Band következett. Régen láttam őket, történt némi változás azóta ebben a zenekarban is, amivel talán a repertoár is bővült. A koncertjük első részét láttam. A hangulatról a képeket pedig az ittenire klikkelve nézheted meg.