Hamár szétázott a cipőm ;-)






Mottó: “Bolondnak hívj, ha annak hiszel…” (TRB)

Valamelyik este hazafelé megálltam az egyik kedvenc parknál fényképezni.
Este. Lámpafény. Állványra szerelt gép. Értetlen gyalogjárók.
Csak néhány képet készítettem, és otthon már vagy negyed órája nézegettem, mi nem stimmel, mikor csemete útban a konyha felé megállt az ajtóban, és ennyit mondott: “Miért sárga a hó?”
Kis korrekció után azért egész tűrhető lett a kép.
Megfogadtam, hogy másnap komolyabban fényképezek.
Így is lett. Lámpagyújtáskor belegázoltam a majdnem térdig érő hóba, összeraktam a gépet, és barkácsoltam jó ideig ilyesmi eredménnyel:





Aztán itthon levontam a tanulságot a két napi fotózásból:
1. ha az ember lusta manuális állásban fotózni, legalább a fehéregyensúlyt is állítsa automatára
2. nem biztos, hogy a “szakmailag” jó beállítás visszaadja a hely, és a látvány hangulatát
3. ha fél órát állsz a hóban, vegyél fel olyan cipőt, ami nem ázik át 🙂


.


.


.