Kis kutya, nagy kutya

Ismét ősz.
Elmúlik a Vidor, elvonulnak a gyümölcskompozíciók, és míg romjaiból helyreállítják a várost, néhány kutyus, és gazdája, valamint néhány “állatos” szervezet embereket csalogat a Bujtosi tó partjára.
Ügyes, okos kutyák kápráztatják a vendégeket, büszke gazdik pózolnak a fényképezőgépek előtt.
Olyan családias az egész.
Én két éve is résztvettem – persze nézőként – a Fesztivál az állatokért rendezvényen.
Akkor a gyümölcskarneváli menetben fedeztem fel a kocsit, amelyik a meghívót vitte, idén pedig már kerestem a feliratot.
Így aztán vasárnap kerékpárra pattantunk, és néhány órát a kutyusok közt töltöttünk.
Én nagyobbrészt pollent gyűjtögettem az esti tüsszentésekhez, barátnőm pedig igyekezett minden kutyust megörökíteni.
Egyetlen képet készítettem, amelyet itt bal oldalt látsz.
Érdekes rendezvény volt, biztos vagyok benne, hogy senki nem bánta meg, aki eljött.

Hideg technika

Talán érdemes mindjárt az elején elmondanom, hogy nem ma kezdtem a zenehallgatást.
Olyannyira nem ma, hogy amikor úgy nagyjából 2-3 nagy csapat létezett úgymint Omega, Metró és Illés, akkor omegás voltam.
Volt rendesen magam által készített Omega naplóm, aminek az alapja egy olyan rajzfüzet volt, amire kevesen emlékeznek 🙂
Gondolom, kitaláltad, nem véletlen, hogy ennyire belementem a korábbi dolgokba.
Bizony, ez azért volt, mert ilyen múlt után úgy érzem, tudom, mit várhatok el egy Omega koncerttől.
Akkor is, ha a Krúdy szálló éttermébe (hol van már?) szorulunk be, akkor is, ha egy útkereszteződésbe.
Talán ebből már az is nyilvánvaló, hogy eléggé kritikus lesz az írás…
…illetve nem is nagyon írás, mindössze azokat a mondatokat írom be,
amelyeket a koncert alatt jegyzeteltem… kicsit olykor finomítva.
…Időrabló: Benkő rossz helyen áll az orgonánál, Mekynek elment a hangja, erőtlen.
…Debreczeni és Szekeres Tamás viszi a csapatot
…negyedik szám: Kóbór másodszor téveszt szöveget
…Omega tangó – tánciskolazene
…Omega koncerten arra várni, hogy Szekeres Tamás gitározzon 🙁
…Keresztes Ildikó hogyan kerülhet Omega koncertre, hacsak nem nézőként?
…Megértük, hogy az Omega kísérőzenekar lett. Ezzel talán lehet vendéglátózni, de nem ezreket hülyíteni!
…Meky: Szekeres Ildikó
…Ballada a fegyverkovács fiáról: ” Ha a kedvenc számomat is elb…, hazamegyek. Megúszták.
…Új számok: 0, erőtlen, stílustalan, lapos
…Őröltek órája: gitárszólóban Szekeres Tamás leiskolázta Elefántot.
…Kivetítő kép: Szekeres játszik, Molnár a gitár nyakánál szinte csodálkozva nézi, hogyan csinálja.
…Pompás pirotechnika: Remek, és büdös technika.
…Zenekar le. Mellettem: “Se Petróleumlámpa, se Gyöngyhajú lány?”
…Ráadás: Léna, majd Petróleumlámpa, Gyönyhajú lány – remek gitárral! – Régi csibészek.
Jegyzetek nélkül:
Nem hiszem, hogy szerencsés volt a koncert helyének megválasztása.
Ez talán abból is látszik, hogy szinte az utolsó pillanatban is váltzott.
Még mindig úgy gondolom, hogy kellene egy hely egy ekkora városban, ahol lehet koncertet csinálni.
Vissza az Omegára:
Úgy érzem, ha nincs a két vendégzenész, ott is hagytam volna.
Lehet, hogy csak azért volt ilyen érzésem, mert sok-sok koncert után, fáradtan érkeztek hozzánk, de egy profi csapatnak tudni kell, meddig mehet… lefelé
Ja, a két vendégzenész: Szekeres Tamás és Jankai Béla.
A koncert nem lett volna rossz, ha…. ha ez nem az Omega.
Az Omegától nekem ez kevés volt.
Nem a technika, a látvány, a cirkusz, hanem a szív, a lélek, a lelkesedés.
Nálam az Omega ezüst tükre eltörött.


Gyümölcsnap

Mesélhetnék éppen a tegnapi napról, ha nem indulnék a Bujtosi tóhoz a Fesztivál az állatokért rendezvényre.
Így hát holnapra marad a gyümölcskarneválos, Omega koncertes beszámoló.
Kis előlegként egy kép 🙂


Esőisten siratja a Vidort

Elérkeztünk a fesztivál utolsó napjához.
Ez több szempontból is szomorkás nap.
Egyrészt hatalmas eső zúdult a városra napközben.
Másrészt valami nagyon primitív pozdorjagyümölcsökkel lett tele a belváros.
Harmadrészt az utolsó nap programjai is alulmúlták várakozásomat.
Negyedrészt ismét egy évet kell várni a Vidorra.
De menjünk szépen sorba.
Az utolsó nap nem teljesen igaz, mert az eredményhirdetések szombaton vannak.
A közönség számára azonban pénteken éjféltájt vége a műsorok sorának.
Az esőről nagyon nincs mit beszélni, esett, és kész 🙂
A pozdorjagyümölcsök. Nyilván Gyümölcskarnevál következik a Vidor után, és ezt valahogy jelezni kell.
Erre negyon jó a plakát, már ha sikerül olyat készíteni, amin a karneváli menet indulási ideje is rajta van.
Ezeket el kell helyezni valahol. Mivel a szokványos nyáldiszkós plakátok eleve belepik a várost, a maradék helyen vezető, vagy annak készülő politikusaink lógnak, marad a remek dizájn, a méteres faalma, fakörte. Gondolom, a favilla, fakanál, fatányér mára marad…
És elérkeztünk az estéhez.
Elsőként a Ladánybene 27 koncertje próbálta felmelegíteni az egybegyűlteket.
Meglepő módon Bob Marley műsorral készültek, ami persze nem nagy baj, de
jó lett volna néhány saját számot is becsempészni a műsorba.
A másik meglepetés az vokalista lány volt. A harmadik, mikor előreküldték énekelni.
A vokálban jobb volt, és szerintem onnan sem hiányzott volna…
Nem nagyon értem a szervezőket mi vezérelte, hogy a zárónapon a két koncert közé egy vitatható érdekességű filmet tettek – bár ez minden évben így volt -, mi mindenesetre hősiesen végigvártuk.
Ezután következett a ki tudja, hanyadik meglepetés, a kolumbiai salsa királya, Yuri Buenaventura.
Ebből úgy bő húsz percet bírtunk, és itt ismét hangsúlyozom hősiességünket.
A Vidor alatt ez volt az egyetlen koncert, amit otthagytunk.
Szóval volt már jobb fesztiválzárás is – mondjuk Boban Markovic – bár ez ismét ízlés dolga.
Maga a fesztivál azonban remek volt ismét.
Rengeteg olyan előadóval ismerkedtem meg, akik egyébként biztosan nem kerültek volna látóterembe. És rengeteg fiatal választotta ezeket a rendezvényeket esti programul, aminek azért komoly tanulsága van.
Ha a tucat-nyálzenét nyomató diszkók helyett (mellett) fel tudnának mutatni értelmes ZENÉT játszó, közvetítő közeget, akár jó irányba is lehetne tolni a tömegízlést.
…és itt a helyi médiának is nagy szerepe van (lenne), talán a nézettségük, hallgatottságuk is változna.
Példaként had említsem meg a környéken egyedülálló Friss Rádiót amely hadat üzent a nyálzenének, de sajnos környékünkön csak neten hallgatható.
…és hogy azért ne ilyen szomorúan legyen vége, meg hogy ismét előhúzzam kedvenc cimbalmomat, íme egy kép: 😀


Tamás Pál

Személyesen nem ismerjük egymást, bár sokszor találkoztunk rendezvényeken, és ahogy a barátnőm szokta mondani, ha két fotós találkozik, először egymás gépét nézik meg. 🙂
Tehát látásból ismerem, beállításaiból pedig a képeit ismertem fel.
Innen tudom, hogy képei Nyíregyháza lapján szoktak megjelenni.
Ami miatt pedig itt írok róla az, hogy nagyon tetszik a látásmódja, és technikailag is gondosan kivitelezettek a képei.
Először a Made in Broadway képsor kapcsán gondoltam, hogy írni kellene róla, de csak most, a VIDOR-os képeinél (egy másik link, itt ajánlom figyelmedbe a DSC_3198-as képet. Csúcs.) ragadtam billentyűt.
Sajnos ha csak a korábbi galériát nézegeted, nem derül ki (szövegesen), ki készítette a képeket, és a kapcsolódó hírhez sincs “visszalink”, de a hírről a képhez jutva azonosítható a készítő, és meglátod, vannak jegyek, amiből felismered, a fotóst.
Jó hír, hogy hétfőtől az új galériákon ott a fotós neve. Rugalmas a webmester 😉


Műsorközlő

A tegnapi archív kép után kicsit ismét Vidorozok.
Szombat volt az utolsó nap, amiről beszéltem. Az nem nagyon tetszett, persze attól még lehetett jó…
Most lépjünk tovább.
Vasárnap Ghalia Benali volt az első fellépő a Kossuth téren.
Nehezen megfogható stílus, olykor mintha indiai lenne, olykor török, olykor egészen hagyományos, ami viszont mindig egyforma, a színvonal.
Remek hang, kitűnő hangszerelés, tánc.
Aztán fellapozom a műsorfüzetet, és helyreteszem az előadót. Tunézia.
Egészen másfajta zene, amit Juan Carmona és csapata mutat be.
Flamenco. Hangulatos, olykor szenvedélyes zene, az egyik dobos néha előrejön táncolni, amitől a közönség jó része megőrül.
…és már el is érkeztünk a hétfőhöz.
Nagyon nem sietünk az első fellépőhöz, de jó részét így is halljuk a műsornak.
Szerencsére némi beszélbetés az ismerősökkel kicsit felpörgeti az időt, így hamar túljutunk Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band-jén.
Talán érzed már, nem fogott meg nagyon ez a műsor. 🙂
Nekem túl vegyes volt, ilyen-olyan irányzatba belekapás, olykor mintha a szél összekeverte volna a kottákat. Szóval egyéni villongások voltak, főleg a hegedűs alkotott, de valahogy nekem nem állt össze a dolog.
Ami viszont ezután következett, az maga volt a csoda.
Nem hiába nevezte a műsorközlő a fesztivál fénypontjának.
Salif Keita
talán egymaga is el tudta volna varázsolni a közönséget, de ráadásul olyan profi csapattal érkezett, ami biztossá tette a sikert.
Annyi mozgás volt a színpadon, hogy nekem a nézésétől is izomlázam lett ;-D
Afrikai zenei alapok, akusztikus, és elektronikus hangszerek kavalkádja, egyedi, utánozhatatlan ének, mozgás, tánc, lendület jellemezte a műsort.
Ez is az a zene, amit otthon is hallgatni szeretnék 😉
Mára Lakatos Róbert, és a RÉV várható első fellépőnek este 7-kor, lehet, ez is bonyolult lesz az én egyszerű lelkemnek ;-D , de majd meglátjuk… utána pedig egy fölfelé tartó csillag a Zöld-foki szigetekről, Lura.
Érdeklődéssel várom.


Jajj, de…

…szép virágok vannak a réten!
Énekelték a Kistehén tánczenekar
tagjai nem sokkal azután, hogy elhangzott a megnyitó, és a vidorléggömbök is elrepültek a mellettünk álló kisgyermek szorgos integetései, és jóutat-kívánsága mellett.
Már hagyomány lassan a zenekar fellépése a Vidoron, így évről évre megtudhatjuk, hogy Feri elvitte a kabátom, és hogy kivel alszanak a plüssállatok 🙂
Szóval ez a Vidor is jól indult, jókat vigyorogtunk a dalszövegeken, és olykor már tudtuk is.
Aztán elköszöntünk Zolitól, Boritól, Geritől, felvettük a kabátunkat, és vártuk a kubai zenészeket, a Buena Vista Social Club-ot.
Idemásolhatnék most néhány dolgot az együttesről, de nem teszem, mert elolvashatod a Vidor lapján, többet meg én sem tudok 🙂
A hangulatról sokat elárul hogy volt, amikor tíznél is több pár táncolt a téren, pedig elég zsúfolt volt a tér.
Röviden hát remek este volt, és néhány hasonló még várható 😉
Ide jött volna a mai járdaműsor, de sajnos közbeszólt az eső, nem sikerült a közeli járdán megjelennie a krétás kiírásnak.
Azért nem maradsz kép nélkül 🙂 ezt néhány perce, boltból jövet készítettem.


Mai műsor


Kockapóker

Szép új útjaink lesznek ismét, ki tudja, meddig.
Mindenesetre szorgosan újítgatják őket.
Talán emlékszel, mikor azt tettem szóvá, miért kertészek építenek utat, vagy mikor egy másik buszmegállónál álldogáltam egy esős délután?
Nos, ez utóbbi helyen most az utat újítják fel, és közben úgy tűnik, ismét újrakockázzák a buszmegállót.

Remélem, jelent majd valamit, hogy most nem kertészek, hanem útépítők csinálják.

Ja, és hogy honnan a képek?
Kaptam kölcsibe egy HP fényképezőt, hogy ne sírjam tele a naplómat, és ne legyek agresszív az elvonási tünetektől 😀
Nagy projektekbe azért nem fogok bele, de a mindennapi betevő talán meglesz…. mármint a naplómba 😉


VIDOR

Néhány napod van még, hogy eldöntsd, hogyan úszod meg valamennyi időre a kamatadót, aztán ha túlvagy a komoly intézkedéseken, ülj pár percig nyugodtan a gép előtt, és nézd a lapom fejléce alatt a vidoros bannert. Láthatod, hogy a jobb alsó sarokban sorjáznak az ingyenes programok időponttal együtt.
Válaszd ki azokat, amikre szeretnél eljönni, és legyél ott időben a Kossuth téren! 🙂
Persze nem kell feltétlenül most mindent megjegyezned, több lehetőséged is van.
Egyrészt a Vidor-banner a fesztivál ideje alatt ott marad a lapom fejléce alatt, bármikor erre jársz, megtalálod.
Lehetőséged van még letölteni a programfüzetet vagy innen jobb oldalról a borítóra klikkelve, vagy a Vidor lapjáról.
Oda érdemes ellátogatni egyébként is, ha van kis időd. Nem fogsz unatkozni.
..és persze betérhetsz az Országzászló téren a jegyirodába, és a kezedbe nyomják a füzetet.
Ha pedig végképp nem akarsz ilyenekkel vesződni, irány minden este a Kossuth tér 😀
Tehát szeptember 1-9-ig VIDOR!


KGST Party

Csodálom a kitartását, és lelkesedését a Pócsi tesóknak, hogy immár negyedik alkalommal is megszervezték a legkeletibb autóstalálkozót.
Én először a múlt évben voltam nézője a rendezvénynek, és sajnálom, hogy korábban nem.
Mondom ezt a mai találkozó után. Ötletekben kifogyhatatlanok a szervezők, és bármennyire elkeserítő, hogy az ilyen rendezvényekre a városnak egy vasa sincs, biztos vagyok benne, hogy jövőre is találkozhatunk a keleti autócsodákkal, még ha veszteségesen jönnek is ki belőle. Amikor a szervezés nehézségeiről beszélgettünk, egy mondás jutott eszembe: “csinálnám én ezt pénzért?”
…de nézzük a történéseket.
Ahogy a találkozó egyik motorja, és hangja mondta, minden valamirevaló találkozó zászlófelvonással kezdődik.
No, itt nincsenek sablonos dolgok, így mindjárt zászlófelvonás helyett egy Trabantot vontak fel.
Nem tudom, a hivatásos fotósok – akiknek a képeit más nem lévén kénytelen leszek belinkelni – mennyire látták ezt, de a rendezvény lapján, amit majd ugyancsak belinkelek bizonyára látod majd a lebegő trabit 🙂
Remélem, a múlt évihez hasonlóan idén is sok fotót sikerül majd begyűjteniük.
Nos, az első felvonás 🙂 végén az Y2K táncosai koptatták a Buszacsa udvarát, majd bólyák kerültek a helyükre.
Míg a szervezők ezt az átalakítást végezték, a füves részen az aznap bemutatkozó mérkőzését játszó Nyíregyházi Tigrisek amerikai futball csapata mutatta be, mire is számíthatnak azok, akik ellátogatnak a Debreceni Gladiátorokkal vívandó összecsapásukra.
Aztán következett a kerékszlalom verseny. Itt egy pótkeréken kellett olyannyira úrrá lenni, hogy az a bólyák között meghatározott sorrendben haladjon el.
Miután a bátrak jól összekenték magukat, kissé távolabb kerültek a bóják, és kétszemélyessé vált a vetélkedő.
Ehhez persze már több kerék is dukált, így sikerült egy négykerekű járművet szerezni a feladathoz. Ezt nem is magyaráznám tovább, inkább beteszek ide – jobb híján – egy múlt évi képemet.

Arra kicsit büszke vagyok, hogy a bejáratnál a tablón ez a képem is szerepelt,
Szóval ott tartottam, hogy miután kitologatták egymást a lelkesek, következett ugyanez a pálya immár autóval..
No, itt azért voltak meglepetések!
Versenyen kívül Kővári Barna is bejárta a pályát, valamint Gusztee trabantos gumiégetése magát a pályát is alaposan átalakította, nem is beszélve a nézők idegrendszeréről.
Mindeközben egy tűzoltóautó lopakodott a parkolóba, és rövidesen fény derült arra is, hogy miért hever két nem teljesen ép autó a betonplaccon.
Miután az Y2K néhány táncosa egy sajnos elég szokványos diszkóbalesetet mutatott be az egyik roncsban(on), a tűzoltókra várt annak bemutatása, miként szabdalják percek alatt darabokra a roncsot, hogy mielőbb a sérültek segítségére siethessenek.
Mögöttem egy öregúr fintorgott azon, hogy szerinte lassan csinálják.
Talán figyelhetett volna, mikor a csoport parancsnoka elmondta, a sérültek biztonsága a legfontosabb, nem a sebességi rekord felállítása…
A bemutató után kaptunk kis szünetet a látottak feldolgozására, majd a tombolasorsolás következett. Ekkor derült ki, hogy a kék alapon kilences, és piros cica mégsem a nyerő szelvény 🙂
Közben úgy elrepült az idő, hogy a felvonuláshoz megérkeztek a felvezető rendőrök, így lassan felsorakoztak az autócsodák, és indultak megmutatni magukat a városnak.
Eszembe nem jutott megszámloni, hány résztvevő volt, de mikor a belvároson áthaladtak, meglepődtem, milyen hosszú a sor.
Mindezek után gondolom, nem lep meg, ha azt mondom, jól éreztük magunkat ezen a napon.
Amit viszont furcsállok, hogy az idén sem volt a támogatók között Nyíregyháza város.
Állítólag azért, mert ez nem turisztikai látványosság.
Valóban nincs ormánya, hosszú, pöttyös nyaka, viszont a résztvevők között voltak győriek, budapestiek, hogy csak a legtávolabbiakat említsem.
És azt hiszem, a tűzoltók mentési bemutatójának több értéke volt, mint egy Lagzi Lajosos gyermeknapnak… és itt a tűzoltóktól kérek elnézést az összehasonlításért!
Most pedig jöjjenek az ígért linkek.
Mindenekelőtt a KGSTparty lapja, ahol bizonyára további érdekességeket is megtudhatsz, és néhány napon belül a képek is megjelennek majd.
És hogy addig se maradj kép nélkül a SZON cikke mögött Balázs Attila képeit láthatod, az Index-Kelet lapján pedig megtekintheted a felvont Trabantot Gáll Róbert tudósításában. Természetesen a város lapján is találhatók fotók, ezeket Andrejkovics János készítette.
Ha az előző találkozó eseményeire vagy kíváncsi, megnézheted a múlt évi albumomat.


Pár nap…

…és ismét KGST-party.
A múlt évhez hasonlóan idén is a BuSzaCsa parkolójába várják az érdeklődőket és a résztvevőket szombaton a Pócsi tesók.
Míg elérkezik a várva várt nap, szemezgessünk az előző év pillanataiból, vagy a fenti linken friss infókhoz is juthatsz!
Az sajnos már biztos, hogy fényképezni nem tudok majd, de nézőként ott leszek!

klikk a képre

Ha szeretsz, nem etetsz

Szombat volt, mint tegnap 🙂
Kb. egy hete történt.
Szinte nyitásra érkeztünk az Állatparkhoz.
Péntekre terveztük a látogatást, de gyávák voltunk, és elriasztott a reggeli eső, így kicsit nagyobb társaságban álltunk sorba.
Aztán végre bejutottunk.
Kb. egy éve, kedves barátainkkal jártunk itt.
Most gondolkodtam, hozzam-e a fényképezőt, merthát kellenek az akksik az esti koncertre, de aztán mégis a vállamon lógott.
Az Állatpark mindig tartogat meglepetéseket, idén is sok újjal találkoztunk.
Elkészült a múlt évben leégett zsiráfház, felépült az elefántház, és az oroszlánok is új környezetbe kerültek.
Meglátod majd a képeken 🙂
Ja, képek…
Lett az albumban egy rövid video a macik fürdőzéséről.
Kicsit túltömörítettem, hogy felférjen, bocs.
Dehát ki kell menni megnézni valóságban 😉
klikk a képre


Blues Orient Jazz trió

Méltó zárása volt a Kossuth téri nyári kavalkádnak a három fiatal zenész, a Blues Orient Jazz trió pénteki koncertje.
Kis késéssel indult a zene, mert nem sikerült azonnal áramot szerezni az erősítéshez. (vajon hol vannak ilyenkor a szervezők?)
Amikor azonban zenélni kezdtek, no, az remek volt. Könnyeden, mégis magabiztosan, örömmel játszottak.
Hamar elrepült az egy óra, és mindannyian sajnáltuk, hogy már vége lett.
Megtiszteltetésnek éreztem, hogy gratulálhattam a produkcióhoz.
Ismét elgondolkodtam, milyen kevés lehetősége van a városunkban élő sok remek zenésznek.
Remélem, velük is találkozom még.