Mert mi más is lehetne a címe egy gasztronómiai fesztivál koncertbeszámolójának?
A szombati nap méltán marad emlékezetes azoknak, akik legalább egy részét Nyíregyháza Sóstón töltötték. A magam helyzetét inkább úgy jellemezném, hogy egy részét nem töltöttem ott.
A délelőttöt csak úgy jellemezném – és aki ott volt, tudja, hogy nem sértő a szándékom – hogy sok bolond a tavon. Igen szórakoztató volt, ahogy ezt tegnap olvashattad.

Délre aztán a gasztronómia vette át a szerepet, hiszen a sétányon számos sátorban azon fáradoztak, hogy megetessék a szép számú egybegyűltet. Itt kicsit elmérték a tömeget, de a lángososok késő délutánig kitartottak.
A déli harangszó emellett az úszó alkalmatlanságok vetélkedésének eredményhirdetését, és a Madaras zenekart hozta el a Krúdy Vigadó mellé.
Én itt kis gasztronómiai kitérőt tartva meglátogattam anyukámat, gondosan ügyelve arra, hogy a Makrohang fellépésére visszaérjek.
Nagy Geri gitárjátékát igen kedvelem, bármilyen formációban is művelje azt. Ebben a csapatban ez volt az első meghallgatásom. Rendkívüli módon tetszett az a rendezett szabadság, ahogy megszólaltak, Kindrusz Emese népdal éneklésére pedig most sem találok szavakat.
Ha sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, szerda este Debrecenben, a Romkertben megnézheted őket. Igaz, ez kicsit más jellegű lesz, mint a szombati.

A koncertdélután szervezőinek egyik szándéka az volt, hogy olyan fellépőket hívjanak meg, akiknek van valamilyen nyíregyházi kötődése. Ezt én személy szerint igen díjazom, hiszen szerencsére rengeteg kiváló zenész van városunkban, illetve az innen indultak közül is sokan szívesen térnek vissza. Ezt a lehetőséget pedig vétek lenne elszalasztani.
A Melounge Minibar Band is kedvenc csapataim egyike. Az ő zenéjük olyan számomra, hogy csak ülök, hallgatom, és nem tudom, sőt, nem is akarom megmondani, miért tetszik. De jó ott ülni a lépcsőn, és hallgatni őket. Megmutatom.

Ó, és az Óperentzia! A nagyonnagykedvenc. Már nem is emlékszem, hogy találtam rájuk annak idején, csak arra, hogy első hallásra megtetszett. Ez nálam elég ritka. Szerintem ahol az első lemezük van a winchesteremen, komoly árok kopott már a lemeztányérba. (hú, képmentések, el ne felejtsem 🙂 ). Szerencsére sok jó zenén nőttem fel, és sosem szerettem zenekarokat beskatulyázni, de ha megemlítem az SBB-t, vagy a Collegum Musicum-ot, ad némi támpontot, miért is imádom az Óperentziát. Támpontot, mert szerencsére azért ebbe skatulyába sem férnek be. Örülök, hogy szívesen járnak vissza Nyíregyházára.

A Mystical Plants igazi meglepetés volt számomra, hiszen még nem találkoztam velük koncerten. Ennek megfelelően el kellett telni kis időnek, míg sikerült többé kevésbé rájuk hangolódnom. Nem mondom, hogy rohanok a boltba megvenni a lemezüket, de nem utasítok el egy következő találkozást.

Az este elkövetkező percei nagy dilemma elé állítottak. Ugyanis az Óperentzia a Móricz kertben egy különleges fellépést ígért erre az estére. Ugyanakkor Sóstón a Talamba Spirit of Life produkciója csábított maradásra.
Gyötrelmes percek után maradtam Sóstón, hiszen 2007-ben, a VIDOR-on láttam legutóbb az ütős csapatot.
A műsor különleges, és fergeteges volt. Azt hiszem, a színpad berendezése késztetett végül maradásra. Nehezen tudtam elképzelni, hogyan jön össze a cimbalom az autófelnivel.
Összejött. 🙂 Majd látod a képeken egyszer, ha elkészül az album a koncertképekből.

Túl is vagyunk a szombati nap gyorsbeszámolóján.
Jön majd két fotóalbum a napról, és remélem, jön majd a Céhek | Megyék | Emberek – Gasztronómiai és Helyi Értékek Fesztiválja vol3 is, mert kell sok ilyen rendezvény Sóstónak, és Nyíregyházának is.