Tag Archives: Kossuth Tér

Műhó

Engem csöppet sem zavar, hogy 10 fok van karácsonykor, és gondolom, ezt a hóembert sem.

Könyvhét

Tegnap az Artézis zenekar koncertjére értem Nyíregyházán a Kossuth térre. Igaz, így is terveztem. Ami meglepett, hogy néhány asztalnál már a koncert kezdetére összepakoltak. A koncert egyébként nagyon jó volt, az záró muzsika meg fenomenális. Ilyet csinálni basszus gitárral…
Az események folytatódnak hétvégén is, erről tegnap írtam. Néha ott leszek én is. Ma azonban VAN koncert Debrecenben. 😉

Napi aktualitás

A kép aktualitása, hogy az urak mindegyike játszik ma a Kossuth tér színpadán az Akusztikus Zene Ünnepén, igaz, nem egy formációban. Bővebb infóért nézd meg a tegnapi bejegyzést.
A másik aktualitás, hogy én minden bizonnyal a Romkertben leszek, ahol ez a kép készült.
Pila Acoustic és Jónás Tibor - Romkert

Helló ismét

A mostani köszönéshez már jónéhány fénykép is jár, következik ugyanis a Helló Nyíregyháza pénteki napjának fényképekkel dokumentálása.
Második alkalommal rendeztek köszönőnappal egybekötött előhétvégi vigaszságot városunkban.
Az egész napos rendezvénybe kora délután, nagyjából a 4 for dance műsoránál kapcsolódtam be, és egészen a flashmob végéig követtem.
A 4 for dance a szokásosnak mondható, de most is nagy sikert arató műsorát mutatta be.
Őket a MeLounge követte. Nagyon örültem, hogy sikerült erre a koncertre hazaérnem. Hiányzott is már a zenéjük, és egyébként is szívesen hallgatom őket. Most sem csalódtam.
Számomra a No Techno Country Band (Tibi, hogy találtad ki ezt a nevet? 🙂 ) fellépése bemutatkozó volt, mert bár volt már néhány koncertjük, eddig egyikre sem jutottam el. Kellemes country zene, régi szép esték emlékét idézte fel.
Eközben már sejthető volt, hogy készül valami, hiszen a téren egyre többen perdültek táncra, és a koncert végeztével indult is a flashmob, a nézők csak kapkodták a fejüket, ahogy itt is, ott is megjelentek a táncosok. Talán a következő meglepetéskor érdemes lesz arra figyelni, hogy elég helyük maradjon a táncosoknak, esetleg néhány igazi sepregető emberrel. 🙂
Az este fő produkciója a Magna Cum Laude koncertje volt, amit két okból nem vártam meg. Egyrészt nem annyira kedvelem a zenéjüket, másrészt tiszteletlenségnek tartom egy órán keresztül várakoztatni a nézőket (ezt egyébként nem csak tőlük…)
Az album tehát 4 for dance-től a villámcsődületig tart. Klikkelj a képre, és nézegesd!

KLIKK

Jó estét Nyíregyháza!

Kis szervezkedéssel viszonylag emberi időben sikerült Nyíregyháza főterére érnem tegnap este.
A köszönőtallérokról már lekéstem, de szerencsére sok régen látott ismerősnek köszönhettem a Helló Nyíregyháza esti részében. Bár én nem javítottam meg köszönési rekordomat, de nem is ezt tartottam fontosnak.
A program esti részében volt némi programváltozás, ami ugyan az esemény eventjében, és oldalán sem jelent meg, szerencsére jól megválasztott közösségi oldalas társaságomon keresztül sikerült értesülnöm róla.
Bár készültem a Szüret utcza koncertjére, a helyettük színpadra lépő Melounge is legalább olyan jólesett.
Régóta tervezem, hogy meghallgatom a város új country formációját, a No Techno Country Band-et. Most ez is sikerült, ráadásul tetszett is, amit hallottam.
A meglepetés villámcsődület is látványos, és jó hangulatot teremtő volt, már amennyit láttam belőle.
Az esti nagykoncert fellépői nem tartoznak a kedvenceim közé, így ezen már nem maradtam, mindenesetre jó kis este volt, és biztosan napközben is jó lett volna…
A kép Melounge, és lesz majd album is.

Nyíregyháza

Helló péntek!

Csak nem bírom megállni, hogy ne morgolódjak kicsit azon, hogy miért pont péntekre került a rendezvény. Tudom, ilyenkor többen sétálgatnak át a Kossuth téren, mint hétvégén, mégsem értem, miért kell büntetni azokat, akiknek még van munkahelyük…
A Helló Nyíregyháza egész napos eseményéről beszélek, amelyen szívesen ott lennék, hiszen alig várom már a szabadtéri rendezvényeket, és úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Mindegy. Igyekszem mielőbb hazaérni, és az esti események egy részén még én is köszönni kedvenc városomnak.
Helló Nyíregyháza, este találkozunk!
Nyíregyháza Kossuth tér

A reklám ereje

Pár napja reggel, telefonnal készített kép a mai. Nem magyarázkodás, csak magyarázat…
Cserébe én is várnék egy magyarázatot.
Miután – többek között azzal az indokkal, hogy elcsúfítja a rálátást a templomra – sikerült eltávolítani a bádog szökőkutat a Kossuth térről, vajon kinek jutott eszébe, hogy leporellókat kell akasztgatni rá?
Mielőtt megköveznétek, nem az a bajom, ami a leporellókon van, az az egyház “magánügye”, hanem hogy ott van, és elcsúfít, és nem oda való. Szerintem.

Nyíregyháza

Aúúú

Napok óta nézegetem a fenyőt. Le kellene már szedni. Van pár fontosabb dolog, de ahhoz annyira nincs már kedvem, hogy inkább a küzdelem.
A fa csendben álldogál a helyén. Már a fényeit sem gyújtja fel, csak hogy észrevétlen maradjon. A tűlevelei is kapaszkodnak, nehogy zajt keltsenek. Valamelyik éjjel azonban azon kaptam, hogy mikor már azt gondolta, alszom, marékszámra szórta leveleit.
Döntöttem. Ma megküzdünk.
Első közelítéskor megszúr.
Aúúú – mondom, és mintha mosolyra húzná ágait. Nem adom fel. A díszek szép lassan a dobozba kerülnek.
Még nincs is vízkereszt! – hallom a könyörgését. Most magyarázzam el egy fenyőnek, hogy hétfőtől nekem dolgoznom kell, és mikor este hazajövök, már nem lesz kedvem a szurkálódáshoz? Mintha értené, ismét megszúr.
Aúúú – mondom, és egyre nagyobb elánnal szedem a díszeket. Jövőre műfenyő lesz! – ismétlem meg minden évi fogadalmamat. A díszek a dobozban. Néhány szaloncukor, és magát annak képzelő papír himbálózik még.
Na tessék, most majd fagyjak meg az udvaron! – hallom ismét a fát.
Nem kellett volna ledobálni a tűleveleidet. – mondom már kicsit mérgesen, meg hogy Aúúú, mert ismét megszúr.
Tudod mit? Kapsz egy szép kis zsákot, belerakom a tűleveleidet is. A világítás is a dobozában landol.
Hullazsák – mondja a fa, mikor megjelenek a valóban fekete műanyagzsákkal.
Akarsz világoskéket? – kérdezem.
Á, mindegy, úgyis megyek komposztnak. Ugye elviszel a Hulladékudvarba? Ott van egy csomó tesó, és kapsz értem sorsjegyet. – törődik bele sorsába.
Rendben, elviszlek. De akkor szent a béke? mondom, és kezet rázunk.
Aúúúú…

Ja, és ezt a nagy fát a Kossuth téren nem én fogom leszedni 🙂

Nyíregyháza