Zene Sóstón – Szüret Utcza

Nézegettem én az eget szerda délelőtt, de nem igazán jól értettem a jeleket, így nagyon nyáriasan érkeztem Sóstóra, a közeledő őszbe. A Szüret Utcza koncertjét azonban akkor sem hagyom ott, ha hóembert építenek a gyerekek a háttérben. Bár lássuk be, igen hatásos fotók születtek volna.
Így azonban maradt az esernyős közönség, és a remek koncert. A Szüret Utcza is az a formáció, akiket kisebb távolságokra még követni is szoktam, szóval mondhatni, kedvelem a zenéjüket.
Ezen az estén Harold Todd is beszállt hozzájuk néhány dalban. Róla a linken olvashatsz.
A fentebbi “esernyős közönség” szavakból sejtheted, hogy nem csak nekem tetszett a produkció, hiszen a nézők esernyők védelmében is kitartottak. Nálam persze nem volt esernyő, de a buszozós kalandomat már elmeséltem a közösségi oldalamon.

A Zene Sóstón szombaton a Mentha Project műsorával folytatódik a Krúdy Vigadó melletti színpadon. Kezdés most is 18:30.
Most pedig lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Anna and the Barbies Tiszavasváriban

Talán emlékszel, úgy egy hónapja egy szombaton a Harley Davidson 120. szülinapi buliján töltöttem a napot. A koncertek előtt azonban haza indultunk, és én úgy döntöttem, nem alszom el koncert nélkül. Így hazaérve autóba pattantam, és irány Tiszavasvári.
A városban számos remek esemény van, így elég sokszor megjelenünk a Találkozások Háza környékén. Évről évre a Gyere a térre! szlogennel és invitálással szerveznek itt nagy sikerű programokat.
Nos, azon a szombaton nem sokkal utánam az eső is megérkezett, így már a Sonivius Vappae koncert sem a tervezett módon ért véget, az Anna and the Barbies pedig el is maradt. Ez utóbbit pótolták péntek este, és nem csak a felhőszakadásban befogadó büfésnek tett visszatérési ígéretem sarkalt arra, hogy ott legyek.
Természetesen már a beállásnál ott voltunk. Írtam a közösségi oldalon, melyik dal volt, amivel megfogtak anno, és talán számos Anna koncert beszámolóm közül valamelyikben azt is említettem már, miért kedvelem ma is őket. Nos, Anna közvetlensége egyre ritkább manapság a napisztár központú rendezvényeken. Anna az például, aki a beállás előtt, alatt is beszélget a nézőkkel, aki megszólalás előtt figyelmezteti a kisgyerekes anyukát, hogy hangos lesz, és még sorolhatnám. És a műsor még el sem kezdődött.
Amikor pedig igen, felrobbant a tér. Láthattál néhány élőzést – kiderült, hogy a T sem annyira penge már mobil sávszélben, a 4iG-ről meg már panaszkodtam -, ami eléggé mutatta az érdeklődést és a hangulatot is. (Ej, ha ilyen péntek délutánok lennének Nyíregyházán!)
Szóval szívvel, lélekkel, és kiváló zenékkel, megszólalással telt az esőnap Tiszavasváriban, és még haza is értünk, mielőtt leszakadt az ég.
Mindjárt nézheted a képeket is, de előtte had linkeljem be a Találkozások Háza program oldalát, mert érdemes odafigyelni rá. Pénteken például Cseke Katinka és Zsiga László kabaré jelenetei után Máté Péter est következik Csernák Tibor és Szalay Szabolcs előadásában, Orémusz Maja közreműködésével. Ez a műsor is ingyenes.
Most pedig a képek. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Végvári kirándulás

Tömegközlekedés tesztelésemet hét végén tovább bővítettem. Többen máig emlegetik a kb. 15 évvel ezelőtt igazán aktív Vasutazás kategóriámat. Nos, a legendás korszak szerencsére régen elmúlt, a koromhoz kapcsolódó kedvező lehetőség azonban új kihívások felé sodor.
Röviden ismét vonatra szálltam. Ahogy az ember repülés előtt nem igazán nézi a National Geographic népszerű sorozatát, így én is kerültem a vasúti fórumokat. Persze az élet szembe jön olykor.
Azonban szombaton valószínüleg igen nagy szerencsénk volt. A maximális késés mind oda- mind visszaúton belefért 10 percbe. Remélem, ez jövő héten is így lesz.
Ennyit az utazásról, aminek azért megvan az a mellékhatása, hogy figyelni kell az utolsó hazatérési lehetőségre. Így történt, hogy bár a napi első lövéseket a várkapuban hallottuk, az utolsókat nem várhattuk meg.
A közösségi oldalamon számos videót láthatsz a napról, és vittem szaladgálós fényképezőt is, de elég ritkán használtam, így a fotóalbumom mindössze néhány koncert képből áll. Viszont nagyon jó találkozásaink voltak, és remek nap volt egy profi módon szervezett eseményen.
Ennyi, klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Sorbán Fanni Luna és a Ciki Rock Band

Igencsak korán kezdődött az élet szerdán a Zene Sóstón színpadán. Ugyanis 17 órakor már Sorbán Fanni Luna csodálatos énekhangját hallgathattuk. A fél órás előadásban ismert slágerek csendültek fel, nagyjából a teljes család kedvencei. 🙂
A szokott kezdési időre pedig Ciki és bandája érkezett. Emlékeim szerint két éve voltak legutóbb a Zene Sóstón színpadán, nem csoda, ha hatalmas érdeklődés övezte az előadást. Ők a hazai rockzene legjobbjai mellett saját dalokat is játszanak. Legközelebb augusztus közepén Fehérgyarmaton, az Oldalvágányon találkozhatsz velük.

Szombaton a True Band koncertjét láthatod a Zene Sóstón színpadán. Róluk keveset tudok, és – mivel szombatra várfoglalást terveztem – most sem fogok többet megtudni róluk. Te nézd meg a 18:30-kor kezdődő előadást a Krúdy Vigadó melletti színpad előtt, és majd mesélj róla! 🙂
Előtte azonban lássuk a szerdai képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – RockHaJó

Nagyon kellenek a saját zenét saját szöveggel előadó formációk, de nem csodálom, hogy egyre kevesebb ilyen van Nyíregyházán. Senki nem akar a próbateremnek játszani, egyéb pedig nagyjából kettő van. A Zene Sóstón és esetleg a VIDOR napozós dobogója.
Szombaton mégis egy ilyen zenekar, a RockHaJó lépett Sóstón a Krúdy Vigadó melletti világot jelentő deszkákra.
Személy szerint örültem a műsorváltozásnak, mert így a teljes egy órát ez a csapat zenélhette végig. Sajnos nagyon ritkán láthatom őket, de néhány dalszöveg még így is megvan a fejemben. Ezért is jó, hogy nem videózok, és a fényképezőgéppel is mozgásban vagyok. Mármint a közönségnek jó. 🙂
Szóval most is igen jól éreztem magam, a koncert után üldögéltem még kicsit a színpad előtt megüresedő padon.

Írtam a műsor változásról. Nos, az eredetileg erre a napra hirdetett Sorbán Fanni Luna eléadás szerda 17 órára került át, utána Szirota Cikiék beállása, majd koncertje következik. Érdemes tehát korábban padot foglalni. 🙂

Most, hogy ilyen szépen letudtam az ajánlót is, következzenek a szombati képek! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – LK Beat

A szerda délután újra bizonyította, hogy nem szabad tovább szűkíteni Sóstó zöld övezetét, sőt!
Már nem csak a parkoló autókra nincs megoldás (még az árkokat, és az erdőt is belakják), hanem a Zene Sóstón közönsége is nehezen fér el a maradék zöld területen. Igaz, a természet utat tör magának, hiszen a szebb napokat látott Krúdy Vigadó emeleti erkélyén is kihajtott egy fa…
De hogy miért is voltam Sóstón szerdán?
Az LK Beat zenekar játszott a Zene Sóstón színpadán, ami azért előre vetítette a szép számú nézősereg megjelenését.
A formáció most is az ismert dallamok sokféleségével érkezett, legyen az hazai, vagy külföldi sláger. A harmadik ráadást pedig a koncert végére éppen megérkező táncoslábúaknak köszönhetjük.
Az albumban láthatsz majd képet ezekről a pillanatokról is.

Szombaton kis változás lesz a programban. Az előre meghirdetett, és a kinti plakáton is szereplő Sorbán Fanni Luna előadás 19-én, szerdán, 17:00 órára tevődött át, Cikiék előtt lép színpadra Fanni. Így a szombat teljes egészében a RockHaJó produkciójáé. 18:30-kor kezdenek a Krúdy Vigadó melletti színpadon.

Ja, az album! Klikkelj a képre a szerda pillanataiért!
KLIKK


Zene Sóstón – AdHoc Team

Ismét Zene Sóstón, beszámoló a szombati műsorról, és a holnapi ajánlása.
Újra próbálkoztam a buszos kijutással, de bizonyítást nyert, hogy a tervezhető menetrend hétvégén éppúgy álom, mint hétköznap. Papíron van ugyan 5-12 perc a csatlakozásokhoz, de ezt még nem sikerült megvalósulni látnom. Így most is jó húsz percet töltöttem a kitérőnél, de ravaszul átmentem az árnyékos oldalra. Eszembe jutott, hogy ha az óriásplakátokat a váró tetejére tennék, lehetne akár árnyék is a buszváróban.
De inkább az eseménnyel foglalkozom. Az én bajom, hogy nem akarok autóval menni Sóstóra, meg az is baj, hogy az ígéretek, és a milliárdos költések ellenére sem sikerül megoldást találni Sóstó közlekedésére.

Az AdHoc Team műsorát láthattuk, amiben az a különleges, hogy vers megzenésítéseket játszanak. Van másik ilyen formáció a városban, de teljesen más stílusban zenélnek. Mondjuk nekem az is tetszik. 😉
Ismét időben érkeztem, ami nálam közel egy órával a kezdés előtt van. Így lehet hangolódni, figyelni a színpad építést, beállást, beszélgetni kicsit, esetleg inni egy sört, vagy enni egy rétest.
Szóval AdHoc Team. Egy korábbi koncertjük kapcsán már rajongtam az oboa hangjáért (amit én rendre tárogatónak hívok), és örömömre most több dalban is megszólalt. Szerencsémre pont egy ilyen videót élőztem a közösségi oldalamon, amit azóta is dúdolgatok, fütyörészek. (Szóval óvatosan közelíts hozzám! 🙂 )
Ugyancsak jó volt látni, hogy milyen sokakat kihozott ez a műsor is Sóstó fáinak árnyékába.

Mindjárt mutatom a képeket is, de elmondom előtte, hogy szerdán terv szerint az LK Beat csalogatja Sóstóra a közönséget. 18:30 a kezdés most is, a Krúdy Vigadó mellett keresd a színpadot!
Előtte azonban klikkelj a képre, hogy lásd a szombati albumot!
KLIKK


Zene Sóstón – Artézis

Kitűnő szórakozást hozott a szerda este. A Zene Sóstón színpadán az Artézis együttes különleges előadását élvezhettük.
Külön öröm számomra, hogy az eléggé rétegzenének számító jazz is ilyen nagyszámú közönséget vonzott Sóstó fáinak hűvösébe.
Elgondolkodtató, hogy ez miért nem indít el egy folyamatot a város zenei életéért “felelős” döntéshozóknál, hogy ne csak ez az alkalom lehessen a zene kedvelőié, hanem mondjuk a belvárosba is visszatérhetne a korábbi években ott is igen népszerű koncertsorozat. Bár én szívesen elmegyek a környező településekre is a nyíregyházi zenekarok után, ahol jóval több lehetőség nyílik számukra a szereplésre, ezt nem mindenki tudja megtenni.

Mielőtt klikkelnél az itteni képre, hogy végig lapozd a fotóalbumot elmondom, hogy szombat este fél héttől az AdHoc Team játszik majd a Zene Sóstón színpadán. Találkozzunk tehát a Krúdy Vigadó mellett szombaton is!
KLIKK


Zene Sóstón – No Cnt’Roll & Mr. Bluesman

Nem titok, hogy kedvelem a blues zenét, és így az sem csoda, ha a No Cnt’Roll & Mr. Bluesman is kedvenc formációim közé tartozik.
Szombat koraeste ők zenéltek Sóstón, a Krúdy Vigadó melletti színpadon.
Saját szerzeményeket játszanak, ami szerencsére kezd “divat” lenni városunk zenekarainál is. Láthatóan a közönség is értékeli ezt a munkát, hiszen most is igen sokan álldogáltak, üldögéltek Sóstó megmaradt fáinak árnyékában.
Szerdán is egy általam igen kedvelt formáció zenél majd a Zene Sóstón színpadán.
Az Artézis népzenei alapokon nyugvó – bár a nyugvó nem biztos, hogy jó szó 😉 – jazzt játszik hol bluesos, hol rockos ritmusban. Érdekes lesz, gyere!

Előbb azonban lássuk a szombati koncert képeit! Klikkelj!
KLIKK


Zene Sóstón – Greasy Hats

Régen várt koncert volt a Zene Sóstón szombati előadása.
Nagyon kedvelem Pila játékát bármilyen formációban, itt pedig a fiával ketten léptek színpadra, ami egy igen erős formáció.
Bevallom, kilestem a műsorukból a Hendrix dalt, és szándékosan azt élőztem a közösségi oldalamon. A kiváló gitárjátékot kár lett volna kihagyni, és a műsor többi részét is figyelembe véve ismét csak azt tudom mondani, ott kell lenni ezeken az estéken, mert megismételhetetlenek.
Szóval kellemes egy órát töltöttünk Sóstó zöldövezetében a Greasy Hats zenéje mellett szombat kora este.

A Zene Sóstón programjának folytatása is méltán tart számot érdeklődésre.
Szerdán 18:30-tól a Queen Forever Tribute Band műsorának örülhetünk.
Tudod, ők azok, akik – többek között – pár éve a VIDOR távoli színpadán olyan műsort adtak, hogy a környező park is tele volt nézőkkel, és senki nem akart a nagyszínpadhoz menni. Azóta voltam néhány koncertjükön, és sohasem csalódtam.
Most azonban lássuk a szombati képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – Ukulele trió

Szerdán elkezdődött Nyíregyháza egyik jelentős zenei eseménysorozata.
A hagyományoknak megfelelően a 7. évadot is az Ukulele Trió indította.
Szokásomhoz híven jóval kezdés előtt érkeztem, de nem én voltam az első. A “törzsközönség” jó része már a padokon ült, mert idén már az első koncertre megérkeztek az ülő alkalmatosságok.
Az előző nap csöppet sem nyári időjárása erre az estére teljesen megváltozott. Így nem csak Sóstó maradék zöld része, hanem az időjárás is segítette, hogy a zenei eseményekre éhes közönség jól érezze magát az ismert dallamok különleges megszólalása közben.

A Zene Sóstón augusztus 23-ig szerdán és szombaton 18:30-tól kínál kellemes szórakozást Sóstó zöldövezeti részében, a Krúdy Vigadónál. Szombaton a Greasy Hats kellemes blues zenéje vár.

Most pedig lássuk az indulás képeit! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Fest of Fifty 4. nap

Egy hete ilyentájt ébredeztem az első napi fesztivál elvarázsolásból, ma pedig elérkeztünk az utolsó beszámolóhoz. Legalábbis ennek az eseménysornak az utolsójához, mert bízom benne sok ilyen lesz még.
A Towerful Events Fest of Fifty utolsó napját kicsit lustán töltöttem, már ami a fesztivál terület bejárását illeti. Szinte csak a színpad előtt pihengettünk a szünetekben távolról hallgatva a parókia udvarának történéseit.
Jólesett a semmittevés, bár olykor rám tört a lelkiismeret furdalás, miközben talán Frankie Lato nevét is hallottam a távolból.
Persze a színpadnál sem telt eseménytelenül az idő. Elsőként a Ladányi Gábor Trio műsorát élvezhettük.
A saját szerzeményeket játszó formációban Ladányi Gábor gitározik, Federico Pecoraro játszik basszuson, és Umberto Odone dobol.
A zene nagy részénél ismét az volt az érzésem, hogy jó koncerten hallani, hiszen rengeteg improvizációval tarkították dalaikat, és közben olykor megismerhettük a dalok születésének történetét is. Természetesen most is csatlakozott Roby Lakatos, amitől igazán különleges, egyedi produkciók születtek.

Egészen más zenét, elcsendesedős, sanzonos kikapcsolódást hozott a Myrtill and the Swinguistique színpadra lépése. Igaz, egy ének nélküli dalt is sikerült videón is elcsípnem. Nem maradt el a közönség énekeltetése sem, és persze ezt a műsort is színesítette Roby Lakatos.

A fesztivál záró előadása igazi őrületet hozott. A Mojo zenéje, a vérprofi megszólalás, Szabó Tamás fergeteges játéka, ami ráadásul nagy kedvencem is, méltó zárása volt az eseménysornak. Külön fényt adott a produkciónak Wild Cow Sonny és természetesen Roby Lakatos játéka.

Nagy köszönet a szervezőknek azért, hogy ezt a hétvégét ennyire felejthetetlenné tudták tenni. Sokáig visszatekerem majd az idő kerekét, és hallgatom újra a megőrizni sikerült pillanatokat.
Had zárjam ezzel a képpel a fesztivál beszámolóit, a többi kétszázat pedig megnézheted erre klikkelve. 😉
Találkozzunk újra, mielőbb!
KLIKK


Fest of Fifty 3. nap

Szombaton már mintha hazamentünk volna, érkeztünk a Towerful Events Fest of Fifty helyszínére Mikepércsre, a templomkertbe.
Kinéztünk egy kellemes helyet a színpad közeli fa tövében, szépen berendezkedtünk, és már érkezett is a hír, hogy a parókia udvarán rövidesen a BrassTime műsora látható.
Írtam a minap, hogy visszatérek majd ehhez a helyszínhez. Nos, hétvégén itt is voltak koncertek egyrészt a színpadi műsor bevezetéseként, illetve az átszerelések alatt, másrészt valamelyest a vendéglátó helyekhez is ide vonzották a közönséget.
Tehát vidám zenélés közepette készültünk az estére.
Természetesen fél füllel a nagyszínpad hangjait figyeltem, mert ide érkezett elsőként Ferenczi György és a Rackajam. Nagyon kedvelem őket, hiszen mindig meglepetést tudnak okozni műsoruk összeállításával. Most azonban nem csak a nézőknek okoztak meglepetést.
A nagyjából négyezer fős településen ugyanis egyszerre akár két program is van. Érti, aki érti. 😉
Úgy tűnik, többször jut nekik az egyszerreszólásból. Emlékszem, pár éve Kisvárdán a disco sátorral éltek együtt. Számomra ők győztek, ahogy most is. Nézőként igen szórakoztató volt, ahogy Gyuri hegedűn kísérte az utca másik oldalán playback-elő Szandit. Gondolom, zenészként annyira nem volt szórakoztató.
A műsor azonban ezzel együtt is rendkívül jó volt, és ismét megemlítem Roby Lakatos társulását az utolsó percekben. Csodáltam, ahogy bármilyen zenéhez tud kapcsolódni.
Az átállás idejére ismét a BrassTime érkezett, igaz, most a színpad elé.
The Lamb Lies Down on Broadway – ugrott be, a Genesis úgy ötven éves albumának címe, amikor a fiúk hangszereiken játszva heverésztek a színpad előtt, persze egészen más zenét játszva.
A nap második színpadi produkcióját a fesztivál fő védnökének formációja, a Roby Lakatos Ensemble hozta el. Olyan nevek voltak a színpadon – a teljesség igénye nélkül -, mint Lisztes Jenő, Csikós Vilmos, Szomora Pál, Bóni László, vagy éppen Szakcsi Lakatos Robert.

Ekkor már nem volt melegünk, és a szünetben szinte az összes autóban fellelhető göncöt magunkra aggattuk. Aztán megjelent a színpadon Palya Bea.
Nézd meg majd a képeken! Nem nagykabátban, és mezítláb. Szóval edzenünk kell még az esti koncertekhez. 🙂
Beával maradt a színpadon Lisztes Jenő, és érkezett Orbán György és Czirják Tamás. Szóval igen ütős volt a kíséret, ennek megfelelően a koncert is parádés lett.
Éjfél után – az autóban kicsit átmelegedve – már haza is értünk.

Jöjjenek a nap képei, klikkelj az ittenire! Ha pedig zenét is akarsz hozzá erről a fesztiválról, nézz szét a közösségi oldalalmon!
KLIKK


Fest of Fifty 2. nap

Péntek délután – figyelmen kívül hagyva Lotti előző napi tanácsait – már a főutcán jutottam el szinte pontosan az előző napi parkolóhelyemig. (Lotti a Waze általam kiválasztott hangja, ezen a napon nem beszéltünk. 🙂 )
Míg rendezgettem a fotós cuccaimat, érkezett néhány ismerős szülővárosomból. Örültem neki, mert így már többen voltunk Nyíregyházáról, mint olykor hazai koncerteken, meg jót is beszélgettünk az eseményfolyam előtt. Igen, szóba került az is, miért nem lehet legalább hasonló színvonalú esemény százhúszezres városunkban, mint a Towerful Events Fest of Fifty?

A bejáratnál mosolyogva, szinte ismerősként fogadtak, és mivel volt még időm kezdésig – ami tudjuk, nem volt kőbe vésve -, kicsit körbe néztem a parókia kertjében is. Írtam tegnap, itt volt a vendégfogadásért felelős egységek jó része, és még valami, amiről majd következő bejegyzésemben ejtek szót.
A színpad felől már hallatszott a Joscho Stephan Trio beállása, így visszatértem ide. A – már szokásos – harangszó után pedig kezdődött egy olyan koncert, amit soha nem felejtek el. Ez volt az első találkozásom a csapattal, de a fesztivált megelőző napokban eléggé felkeltettem az érdeklődést irántuk a közösségi oldalamon megosztott tartalmakkal. Ráadásul találkoztam Szegedről, az ő koncertjük miatt érkezőkkel is, így sok számomra újdonságot is hallhattam, és a tegnap emlegetett BOSE technikáról is megtudtam dolgokat.
Azt is kedveltem a fesztiválban, hogy szinte családias hangulat volt. Ismeretlenek kezdtek beszélgetni, sőt, én már a második napon ismerősként üdvözöltem helyieket, akikkel előző nap találkoztunk.
Szóval a zene. Hát azt látni, hallani kellett! Ezért szeretek koncertekre járni, mert hiába ámultam a videómegosztós tartalmakon, a valóságban minden sokkal jobb volt.
Tegnap sikerült megtalálnom a kiskapukat a közösségi oldal csöppet sem barátságos kezelőfelületén, így ott a videóim már tag-elve vannak. Telefonosak, úgyhogy inkább hallgasd, mint nézd! 😉
Láthatsz majd az albumban esernyős képeket. Bizony, koncert közben érkezett kis zápor, de ez nem riasztotta el a nézőket. Esernyők, esőkabátok kerültek elő, de a templomba is be lehetet húzódni, a zene pedig egy pillanatra sem maradt abba az erre is felkészített színpadon.

Miközben én oda-vissza sétálgattam az autó és a színpad között át-, vissza-, majd melegebben öltözni, elkezdődött a Tony Lakatos Brasil Project műsora. A doboknál már Borlai Gergő ült, aki másnap ünnepelte születésnapját. Happy Birthday!

A godfater koncertjére jelentősen át kellett rendezni a színpadot, így volt időm a templomban megnézni a Hanyu Zsolt festményeiből összeállított kiállítást.
Maga a templom is gyönyörűen felújított, ennek mikéntjéről linkelek egy bejegyzést. (Az én olvasatomban a második mondattól már erről a templomról szól az írás.)

Szóval jött a godfater. A vidómegosztós zenehallgatásaim után, a koncert előtti beszélgetésben azt találtam mondani, hogy sokkal inkább a saját szerzeményekre kellene koncentrálni. Nos, az élő műsor eléggé eltántorított ettől a “kinyilatkoztatásomtól”. Mondom én, hogy koncertekre kell járni! 😉
Eszméletlen zene volt, legszívesebben az egészet hazahoztam volna magammal, de az emlékek között, a közösségi oldalam “videói” között találsz néhány gyöngyszemet. Ja, és had emeljem ki itt is Hegedűs Bori és Szebényi Dániel vokál párbaját! Na ez! Remélem, valakinél meglesz, és eljut hozzám.
Talán feltűnt, hogy ennek a napnak a programja közelebb állt hozzám. Ez látszik majd, ha klikkelsz az itteni képre, és meglátod a “darabszámot”. Remélem, nem csak erre fogsz rácsodálkozni.
Holnap folytatom.
KLIKK


Fest of Fifty 1. nap

Pár héttel ezelőtt említette egy kedves ismerősöm, hogy a pünkösdi hétvégén lesz egy fesztivál Mikepércsen. Mivel adok zenei ízlésére, gondoltam, rákeresek. Mikor megnyitottam a Towerful Events oldalát, leesett az állam, és már vettem is a bérletet.
Erről a fesztiválról mesélek majd az elkövetkező napokban.

Csütörtök délután – ismerve Nyíregyháza délutáni közlekedési káoszát – már négy óra előtt elindultam. Egyébként is szeretek kicsit korábban érkezni, és ráadásul Mikepércsen átutazáson kívül sohasem jártam.
Elmúlt fél hat, mikor sikeresen leparkoltam a bejárattól nem messze.
Az esemény a református templom kertjében volt, ami eleve ad egy hangulatot. A bejutás gyorsan, rugalmasam ment, nagyon kedves, fesztiválpólós lányok intézték.
Volt időm még körbe sétálni. Az első pillanattól látható volt, hogy a szervezés topon lesz. Fesztiválpólós fiatalok serénykedtek. Padokat, székeket hoztak, és az érkező vendégek pokrócot is kaphattak a későbbi hűvösre készülve. Az ital pavilonban mosolygós lányok nyugtázták, hogy nem én fogom fellendíteni a forgalmukat a kólámmal.
Alig értem körbe, már érkezett is az infó a színpadról a négy nap szóvivőjétől: ezen az estén a Parno Graszt, és Goran Bregovic csapata a hangulatfelelős.
Kiderült, miért is Fest of Fifty az esemény neve. Mint tudhatod, nem vagyok igazán jártas egyházi kérdésekben, így eszembe sem juthatott az 50. nap.
Apropó, színpad. Első ránézésre látszott, igényes lehet a zenei megszólalás, és valószínű, hogy a fényekkel sem lesz bajom.
A színpad szélein BOSE ládák sorakoztak, és a felfüggesztett lámpákon is látszott, hogy nem a mostanában divatos nézővakításra készültek a szervezők.
Fontos információ volt még, hogy laza hétvégére számíthatunk. Nagyon megjegyeztem a “nem kell nézegetni az órákat, jön minden szépen sorban” kitételt, ami el is feledtette velem bármilyen időrend felállítását.
Megérkezem, mindenhol hallatszik, hol tart az este, amikor vége van, hazamegyek, és másnap ugyanígy. Nekem tetszett ez így.

A napi színpadi műsor a templom harangjának megszólalásával indult, és már érkezett is a Parno Graszt.
Őket valamikor régen, még a szépemlékű Sóstói Múzeumfaluban láttam, hát most is felpörgették a közönséget.
Éppen valahol a plébánia udvarán – ahol egyébként akusztikus koncerthely, illetve vendéglátó egységek voltak – bóklásztam, mikor meghallottam az AC/DC dalt a színpadról. Már jócskán vissza kell lapoznod a közösségi oldalamon, hogy megtaláld ezt a visszarohanós videót. 🙂
Egyébként itt számos mobilos – így ennek megfelelő minőségű – videót is találsz a hétvégéről.
Közben helyi ismeretségeket is kötöttem, kiderült, lesz majd Szandi a gyermeknapon, és számos hasonlóan fontos információhoz is hozzájutottam. Szandira egyébként majd még visszatérek valamelyik nap.

Az este második, egyben záró színpadi produkcióját Goran Bregovic és csapata hozta el. Nos, hát ők is igencsak belopták magukat a közönség szívébe.
A műsorok egyébként legalább másfél órásak voltak, és hagyomány lett, hogy minden formációval rövid időre színpadra lép a fesztivál fővédnöke, Roby Lakatos.
Ezen az estén úgy 11 körül készítettem az utolsó képet, az ezekből összeállított albumot pedig az ittenire klikkelve nézegetheted. A videókat nem hoztam át erre a felületre, talán egy lesz, de a fent linkelt közösségi oldalamon azokat is megnézheted.
Jövök majd a folytatással.
KLIKK


Közeli helyeken

Egy nappal a tiszalöki esemény előtt válaszoltam egy hozzászólásra a közösségi oldalamon: “Jó ideje a környező településekre járok jó koncertekért, még ha nem is osztogatnak sütit.”
Nos, a Széles a Tisza rendezvényre leginkább Lukács Peta miatt indultam el.
Persze már kora délután megérkeztünk Tiszalök főterére, mert az Agyagbanda is egy olyan – persze teljesen más – formáció, akiket szívesen nézek. Jó bulit csinálnak, persze általában nem az én zenémet játszák, de nem is az a küldetésük. 🙂
Éppen volt időm meginni az első sörömet, mikor megérkeztek. Szokás szerint bejárták a teret, és a – Tiszalökön általam mindig tapasztalt – jó szervezésnek köszönhetően műsoruk vége felé, utat engedve a színpadi beállásnak, a tér hátsó felébe vonultak szép számú rajongótáboruk kíséretében.
Közben megnéztem a városháza előtti szabadtéri Tiszalök régen fotókiállítást. Igazán remek képek kerültek a paravánokra.
Szinte pontosan kezdődött Kállay Saunders András csapatának koncertje. Nem láttam még őket, valahogy szóló dalai alapján nem kerültek többet látóterembe. Zenekaros dolgairól jókat hallottam, hát megnéztük.
Valóban számomra is elfogadható zenét játszottak, csak a hangosítás!
Nem tudom, ki találta ki, hogy az a lényeg, hogy hangos legyen, de nem. Először szólaljon meg normálisan, egyáltalán szólaljon meg minden – a zenészeknek ne koncert közben, a színpadon kelljen monitorért, hangszer megszólalásért integetni -, aztán jöhet az “adjunk rá hangot”!
Sajnos ez igaz volt az Elite koncertjére is, pedig a 30 év után visszatérő helyi legenda tagjai mindent megtettek, hogy felejthetetlen legyen a műsoruk. Velük nem is volt baj.
Ezután kicsit elgondolkodtunk, maradjunk-e a Bikinire? Abban maradtunk, hogy biztos saját hangmesterrel jönnek, a technika meg jó. Maradtunk.
Nem is bántuk meg. Igaz, Petán kívül senki nem árulta el a színpadon, élvezi-e az előadást. Peta azonban most is rendkívüli módon élvezte az egészet, és a lelkét is kitette. Lesz majd az albumban egy rövid videó is, ahol pont egy szólóját csíptem el.
Összefoglalva jól döntöttünk, hogy ezt a programot választottuk szombaton.
Ottlétünk emlékét az említett fotóalbum is őrzi, melyet az itteni képre klikkelve nézhetsz végig.
KLIKK


Queen dalok a parkban

Szombaton találtam egy eseményt, ami megváltoztatta másnapi terveimet.
Bár a közelmúltban voltam Queen Forever Tribute Band koncerten, mégsem volt kétséges, hogy vasárnap délután Sóstón a helyem.
A Sóstó Park több szempontból is ideális hely egy ilyen eseményhez. Szabadtéren van, van vendéglátó és szociális része is, meg a színpad is rendben, beleértve a hangosítást is.
Korábban már voltam itt egy zenés rendezvényen, ami ütközött időpontban a “városi rendezvénnyel”, amit a hatalom nem igazán tolerált. Aki ott volt, emlékszik rá…
Most szerencsére békésen telt az idő. És nem csak ezért használtam a “békésen” szót. Igazi családi rendezvény volt, mindenki megtalálhatta a maga “játékát”. Nekem például a csapolt sör esett jól a kiváló zene mellett, de a közösségi oldalamon láthatod, hogy akár hintázni is lehetett.
Szóval jó volt minden, és egy beszélgetésből kiderült, hogy várhatók hasonló rendezvények a Sóstó Parkban. Be is linkeltem, hogy értesülhess róla.
A zene pedig olyan volt, mint a Queen Forever Tribute Band minden műsora. Minőségi. Gyakran eszembe jut egy VIDOR koncertjük a “pártház” melletti apró színpadnál, mikor a füves részt is megtöltötték a nézők, és senki nem akart a nagyszínpad műsorához vándorolni. Nos, itt is ellettünk volna reggelig is.
Pár képet készítettem, de igazán ott lenni volt jó.
Azért klikkelj mégis az ittenire! 😉
KLIKK


Kocsonyafesztivál – szombat

Miközben a bejegyzést írom, Republic szól a háttérben. (Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz.) Viszonylag ritkán fordul ez elő velem, de a hétvége felhozta a régi emlékeket. A házibulit, amikor az Ifiparkból Cipő is velünk jött. Meg a hétvégén is volt egy kis szomorkás emlékezés. De nem szaladok előre.
Nagyon nem siettünk a térre szombat reggel. Kényelmes ébredés, reggeli, kávé, aztán séta. A régiségvásár felől közelitettük meg a Kocsonyafesztivál utcáját. Nem sokat időztünk, mert kíváncsivá tett a nagyszínpad induló produkciója, a jazz táncklub. Ott is elég hamar végeztünk, még a fényképezőgépet sem vettem elő. Nem éreztem a jazz lüktetését a zenében, inkább egy szokásos soklánykás tánc volt valamilyen zenére, amiből elég sok volt egyébként is a fesztiválon, csak akkor Dj állt egy asztal mögött. (Nem, nincs Dj fóbiám, de ha tehetem, élő zenét választok.) Visszasétáltunk hát a Villanyrendőrhöz, mert ott még nem ébredt fel a Dj. Kis Zsanna-Manna és kocsonya nézegetés után vissza indultunk a nagyszínpadhoz.
Közben benéztünk a sarki pékségbe egy kávéra. Itt ért az a megtiszteltetés, hogy válthattam néhány szót Rózsa Edittel, a Kocsonyafesztivál jogtulajdonosával. Ő az, akinek korábbi Kocsonyafesztivál szervezései pár évig február végi kirándulásokra csábítottak. Bízom benne, hogy megtalálja a megfelelő szervezőt, vagy saját kézbe veszi a szervezést, és egy év múlva ismét a régi, megérdemelt fényében tündöklik majd a rendezvény.
De hagyom most az ötletelést, és folytatom a Latin Projekttel. Velük biztosra mentünk, hiszen múlt évben Nyírbátorban is remek előadást láthattunk tőlük. Igazi délelőtti csendes hangolódás volt, kedveltem most is.
Utána azonban volt közel két óránk, így betértünk a szállásadónk által ajánlott, és tegnap már agyondicsért Bárkába. A pazar ebédhez, kiváló barna sört kaptam, és nagyon gondolkodtam egy délutáni szunyókáláson. 🙂
Ám hamar elvetettem, hiszen volt egy másik tervezett koncertem.
Jó pár évvel ezelőtti Kocsonyafesztiválon egy éjszakai hazasétámat szakította félbe a Crossroad basszusgitárjának távoli dörmögése. Szerencsére megtaláltam a a zenekart, ahogy másnap, és a következő években is néhányszor. Egyszer még Göncön is megleptük őket. Hogyan kapcsolódik ez a jelenhez? Nos, a Mohikán gitárosa, Sivák Zsolt korábban ezt a formációt erősítette. Jó ideje követem a formációt, de csak most sikerült élőben látnom a csapatot.
Élmény volt, és az hosszú idő utáni találkozás is. Meg most nagyjából ezért szól a Republic.
A koncert közben sikerült elhagynom a napellenzőt az objektívemről. Talán már korábban is elrepedt, amit nem vettem észre. Szóval elszaladtam varázslót keresni. Vannak fenntartásaim a mostanában mindenhol febukkanó toborzásokkal, itt sem éreztem helyénvalónak, de végül nekik volt ragasztószalagjuk, amivel sikerült kisebb csodát tenni.
Az albumban majd látod azokat a képeket, amelyeket szinte nappal szemben, napellenző nélkül készítettem.
Mire nagyjából a Balkan Fanatikkal egyidőben visszatértem a térre, komolyan el kellett gondolkodnom, hogyan fogok pár képet összehozni koncertjükről. Ekkor kezdtem bánni, hogy nem vettem át a dél körüli telefonos hívás után a passt, de már késő volt. Annyira azért nem lett gáz a pár kép, és külön köszönet a nézők azon részének, akik elől olykor kitakartam Líviát, vagy Yorgost. 😉
Nagy volt a kisértés, hogy hegyet másszunk a koncert után, de a lustaság, és a korábbi fesztiválok élmény emléke a Szinva teraszhoz vonzott.
A záró képek a jégfaragás látványos pillanatait örökítik meg. Ezekkel színekkel zártuk végül az idei Kocsonyafesztivált.
Végül nem bántuk meg, hogy ott voltunk, rákészülve, előre elfogadva azt, amit kapunk nem volt csalódás, de ez azért messze volt a régi, igazi fesztiváloktól.
A beszélgetések reményt adnak arra, hogy a következő már az igazi lesz. Én hiszek benne, és drukkolok, hogy sikerüljön. Sok munka lesz, de most lássuk az albumot, és bízzunk a jövőben!
Klikkelj a képre!
KLIKK


Kocsonyafesztivál – péntek

Ott tartottam tegnap, hogy megérkeztünk, túl vagyunk a perecen, az ebéden, a kávén, és indul a felvonulás.
Már a gyülekezésnél sok ismerőssel találkoztam. Érkezett farkaskedvelő csoport Nyíregyházáról, ott volt a Kard és Kereszt Johannita Testvériség csapata, akik korábban Sárospatakon megkímélték az életemet, 🙂 Brecca és Brecus, és biztosan kihagytam valakit.
Eszembe jutott a pár évvel ezelőtti felvonulás, mikor olyan köd volt, hogy a menetet alig lehetett látni, meg egy másik, mikor nagy szemeteszsákokba burkoltam magam, és a felszerelést a hatalmas hóesésben. Szerintem a boltban most is azon gondolkodnak, minek kellett egy félig elázott fotósnak az a hatalmas, fekete szemeteszsák. 😉 Most azonban napsütés kényeztette a szép számú jelenlévőt.
A Villanyrendőrtől a nagy színpadig igyekeztem úgy helyezkedni, hogy minél jobb képeket készíthessek. Ez nem volt egyszerű, mert sokan gondolták úgy, hogy csatlakoznak a teljes útszélességet betöltő felvonuláshoz oldalról. Az eredményt láthatod majd.
Megérkezve a Szent István téri színpadhoz a tömeg összezárt a felvonulók mögött, következtek a megnyitó beszédek. A város polgármestere, majd Rózsa Edit, a fesztivál jogtulajdonosa és motorja fejezte ki reményét, hogy a “visszatérő” rendezvény ismét átveszi tavaszindító szerepét Miskolc rendezvényei között.
A zenei programokat a Készenléti Rendőrség Zenekara indította a nagyszínpadon. Megjelöltem még az őket követő Dirty Slippers-t is, de sikerült kezdésükre jókora csúszást összeszedni, így pár percig hallgattuk őket.
Azt gondolom, érdemes lesz a későbbiekben ha nem is színpadmestert, de egy felelős, mindenjogú szervezőt megbízni az idővonal kezelésével, amit a fellépőkkel is tudatni kell. Mondjuk “ha azt mutatom, hogy 1, akkor kb. 3-5 percetek van a búcsúzásra, aztán kirúgom a konnektort” jogkörrel. 🙂
Szóval elpályáztunk a főszínpadtól, mert a szomszédban a Zenegép játszott, melynek tagjai számos más formációban, helyen is megmutatták már tudásukat, amit nagyon élveztünk. Szóval biztosra mentünk, és hogy a megszólalásuk nem volt tökéletes, az azt hiszem, leginkább a Miskolc színpad technikájának volt köszönhető. Ezt később más, ezen a színpadon elhangzó produkció is alátámasztotta.

Nem nagyon mászkálhatunk el, mert következett az a koncert, amire én személy szerint kihegyeztem a napot.
Újra a nagyszínpad, ahol éppen a Dj panaszkodott a közönségnek, hogy milyen kevés ideje maradt.
Ismét egy “azt gondolom” pár sor. A fesztivált eluralták a Dj-k, amit egy élőzenére készülő rendezvénynél nem jó megengedni. Utánaolvasva kicsit az új szervezőnek, ezen nem csodálkozhattam, de ez szerintem nem jó irány. A Dj-nek hézagkitöltő szerepe lehet ilyen rendezvényeken, és ezt tudatosítani kell. Másrészt kicsit ágyúval verébre a dolog, mert a “produkciójának” semmi köze sem az előző, sem a következő programhoz, így nem áll meg a “közönség ott tartás” dolog sem. Tapasztalataim szerint a technikusok nagyon sok kiváló zenével, és jó ízléssel rendelkeznek, és általában jobban is tudnak kapcsolódni a helyzethez. Az anyagi oldalról nem is beszélve, hiszen itt most elég sok hivatkozás történt a szűkös anyagiakra, amiért még kevésbé indokolt a DJ dömping.

Szóval nagyszínpad ismét, és Pandóra Projekt. Nyilván elfogult vagyok velük – ha szétnézel a blogomon, megtalálod, miért -, de azt gondolom, színvonalas produkcióval álltak most is színpadra, és ők valóban a színpad elé hozták a közönséget az őket követő fő koncertre.

Itt az én pénteki beszámolóm véget is ér, mert nagyjából sikerült teljesíteni a “tervet”, és időközben sem merült fel más, ami tovább a téren tartott volna.
Az itteni képre klikkelve megnézheted, mit sikerült elhoznom a nap hangulatából. Folyt. köv.
KLIKK


Miskolci béka

Akár ha itt, a blogomban rákeresel is láthatod, a korábbi években jó néhányszor elindultam február végén az Acélvárosba.
A Kocsonyafesztivál volt ugyanis a tavaszindító buli. Az első szabadtéri fesztivál az évben a maga kiszámíthatatlan időjárásával, de kiszámítható különlegességével, meglepetéseivel, változatos élő zenéjével, felfedezéseivel.
Tudtam, bátran tervezhetek vele, hiszen Rózsa Edit csapata a garancia volt rá, hogy a sokféle zene között megtalálom a nekem valót, és mellé kapok egy remek hangulatot, mosolygós vendéglátást.
Aztán ezt is utolérte a mindent jobban tudó politika kontár szervezése, amihez a szervezők nem is adták a nevüket. Az új név alatt a rendezvény számomra teljesen elveszítette varázsát, tucat falunapos szintre süllyedve, és olyan is volt, hogy az utolsó pillanatban kellett lemondani. Ennek az időszaknak esett áldozatul számos más neves miskolci rendezvény is akkoriban.

A régi szervezők követését azonban nem hagytam abba. Bíztam benne, hogy visszatérésükkel visszakapjuk a pislogó béka hangulatát.
Ezért is örültem januárban, mikor megjelentek az első reményt keltő hírek, és – bár kicsit későinek találtam a megrendezés bejelentését – bíztam a szervezőkben, és a korábbi tapasztalatok alapján gyorsan szállást is foglaltam.
Aztán nagy csend következett, csak a közösségi oldalukon sorjáztak a kérdések, ötletek a várható közönség részéről.
Majd a hozzászólások között megjelent egy kis zöld betűs lap fényképe. Mivel a szervezők részéről nem nagyon volt rá reakció, rossz tréfának gondoltam egészen a sajtótájékoztatóig.
Itt kiderült, hogy már nem Editék a szervezők, és a kis zöld lap valóban a műsor irányvonala. Csalódás volt számomra.

Gondolkodtam, hogy el kellene engedni a rendezvényt, de ez nem lenne tisztességes a szállásadónkkal szemben, akik erről nem tehetnek.
Így lenyeljük ezt a békát, és igyekszünk a legjobbat kihozni majd belőle. Leginkább a “sokan mások” mentheti meg számunkra a hétvégét, ez azonban a szervezők ígérete szerint kb. 10 nappal kezdés előtt derül majd ki.

Itt jártam, mikor megjelent a program a hivatalos oldalon. Ebből hamar kiderült, hogy sajnos már a “sokan mások” sem menthetik meg a Kocsonyafesztivált, jobb lett volna vagy elengedni, vagy valami más nevet találni neki. 5-6 fellépő, és nagyjából egy színpad, ami vállalható számomra, és méltó a fesztivál korábbi szintjéhez.
Ugyanakkor tisztában vagyok vele, mennyi munka van a szervezés mögött, de azt is gondolom, a Kocsonyafesztivál márka – mert én annak tartom – egy színvonalat is kell, hogy képviseljen.
Sajnálom, hogy például a legendás Villanyrendőr színpadot messzire el kell kerülnöm, és a többi színpadot is eluralják a DJ-k napi több órás gépzenéjükkel. Nagyszerű lehetőség lehetett volna ez a helyi, környékbeli formációk élő zenés fellépésére, ahogy ez korábban is történt.
Sajnálom, hogy beigazolódott a megérzésem, kevés volt a döntéstől a megvalósításig eltelt idő arra, hogy egy Kocsonyafesztiválhoz méltó élő zenés programot állítsanak össze az új szervezők. Mondom, nem a munkájukat becsülöm le, vonom kétségbe.

Képként pedig a pár éve őrizgetett kabala béka a valamikori Kocsonyafesztivál emlékét, hangulatát idézi.