Kocsonyafesztivál – szombat

Miközben a bejegyzést írom, Republic szól a háttérben. (Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz.) Viszonylag ritkán fordul ez elő velem, de a hétvége felhozta a régi emlékeket. A házibulit, amikor az Ifiparkból Cipő is velünk jött. Meg a hétvégén is volt egy kis szomorkás emlékezés. De nem szaladok előre.
Nagyon nem siettünk a térre szombat reggel. Kényelmes ébredés, reggeli, kávé, aztán séta. A régiségvásár felől közelitettük meg a Kocsonyafesztivál utcáját. Nem sokat időztünk, mert kíváncsivá tett a nagyszínpad induló produkciója, a jazz táncklub. Ott is elég hamar végeztünk, még a fényképezőgépet sem vettem elő. Nem éreztem a jazz lüktetését a zenében, inkább egy szokásos soklánykás tánc volt valamilyen zenére, amiből elég sok volt egyébként is a fesztiválon, csak akkor Dj állt egy asztal mögött. (Nem, nincs Dj fóbiám, de ha tehetem, élő zenét választok.) Visszasétáltunk hát a Villanyrendőrhöz, mert ott még nem ébredt fel a Dj. Kis Zsanna-Manna és kocsonya nézegetés után vissza indultunk a nagyszínpadhoz.
Közben benéztünk a sarki pékségbe egy kávéra. Itt ért az a megtiszteltetés, hogy válthattam néhány szót Rózsa Edittel, a Kocsonyafesztivál jogtulajdonosával. Ő az, akinek korábbi Kocsonyafesztivál szervezései pár évig február végi kirándulásokra csábítottak. Bízom benne, hogy megtalálja a megfelelő szervezőt, vagy saját kézbe veszi a szervezést, és egy év múlva ismét a régi, megérdemelt fényében tündöklik majd a rendezvény.
De hagyom most az ötletelést, és folytatom a Latin Projekttel. Velük biztosra mentünk, hiszen múlt évben Nyírbátorban is remek előadást láthattunk tőlük. Igazi délelőtti csendes hangolódás volt, kedveltem most is.
Utána azonban volt közel két óránk, így betértünk a szállásadónk által ajánlott, és tegnap már agyondicsért Bárkába. A pazar ebédhez, kiváló barna sört kaptam, és nagyon gondolkodtam egy délutáni szunyókáláson. 🙂
Ám hamar elvetettem, hiszen volt egy másik tervezett koncertem.
Jó pár évvel ezelőtti Kocsonyafesztiválon egy éjszakai hazasétámat szakította félbe a Crossroad basszusgitárjának távoli dörmögése. Szerencsére megtaláltam a a zenekart, ahogy másnap, és a következő években is néhányszor. Egyszer még Göncön is megleptük őket. Hogyan kapcsolódik ez a jelenhez? Nos, a Mohikán gitárosa, Sivák Zsolt korábban ezt a formációt erősítette. Jó ideje követem a formációt, de csak most sikerült élőben látnom a csapatot.
Élmény volt, és az hosszú idő utáni találkozás is. Meg most nagyjából ezért szól a Republic.
A koncert közben sikerült elhagynom a napellenzőt az objektívemről. Talán már korábban is elrepedt, amit nem vettem észre. Szóval elszaladtam varázslót keresni. Vannak fenntartásaim a mostanában mindenhol febukkanó toborzásokkal, itt sem éreztem helyénvalónak, de végül nekik volt ragasztószalagjuk, amivel sikerült kisebb csodát tenni.
Az albumban majd látod azokat a képeket, amelyeket szinte nappal szemben, napellenző nélkül készítettem.
Mire nagyjából a Balkan Fanatikkal egyidőben visszatértem a térre, komolyan el kellett gondolkodnom, hogyan fogok pár képet összehozni koncertjükről. Ekkor kezdtem bánni, hogy nem vettem át a dél körüli telefonos hívás után a passt, de már késő volt. Annyira azért nem lett gáz a pár kép, és külön köszönet a nézők azon részének, akik elől olykor kitakartam Líviát, vagy Yorgost. 😉
Nagy volt a kisértés, hogy hegyet másszunk a koncert után, de a lustaság, és a korábbi fesztiválok élmény emléke a Szinva teraszhoz vonzott.
A záró képek a jégfaragás látványos pillanatait örökítik meg. Ezekkel színekkel zártuk végül az idei Kocsonyafesztivált.
Végül nem bántuk meg, hogy ott voltunk, rákészülve, előre elfogadva azt, amit kapunk nem volt csalódás, de ez azért messze volt a régi, igazi fesztiváloktól.
A beszélgetések reményt adnak arra, hogy a következő már az igazi lesz. Én hiszek benne, és drukkolok, hogy sikerüljön. Sok munka lesz, de most lássuk az albumot, és bízzunk a jövőben!
Klikkelj a képre!
KLIKK


Kocsonyafesztivál – péntek

Ott tartottam tegnap, hogy megérkeztünk, túl vagyunk a perecen, az ebéden, a kávén, és indul a felvonulás.
Már a gyülekezésnél sok ismerőssel találkoztam. Érkezett farkaskedvelő csoport Nyíregyházáról, ott volt a Kard és Kereszt Johannita Testvériség csapata, akik korábban Sárospatakon megkímélték az életemet, 🙂 Brecca és Brecus, és biztosan kihagytam valakit.
Eszembe jutott a pár évvel ezelőtti felvonulás, mikor olyan köd volt, hogy a menetet alig lehetett látni, meg egy másik, mikor nagy szemeteszsákokba burkoltam magam, és a felszerelést a hatalmas hóesésben. Szerintem a boltban most is azon gondolkodnak, minek kellett egy félig elázott fotósnak az a hatalmas, fekete szemeteszsák. 😉 Most azonban napsütés kényeztette a szép számú jelenlévőt.
A Villanyrendőrtől a nagy színpadig igyekeztem úgy helyezkedni, hogy minél jobb képeket készíthessek. Ez nem volt egyszerű, mert sokan gondolták úgy, hogy csatlakoznak a teljes útszélességet betöltő felvonuláshoz oldalról. Az eredményt láthatod majd.
Megérkezve a Szent István téri színpadhoz a tömeg összezárt a felvonulók mögött, következtek a megnyitó beszédek. A város polgármestere, majd Rózsa Edit, a fesztivál jogtulajdonosa és motorja fejezte ki reményét, hogy a “visszatérő” rendezvény ismét átveszi tavaszindító szerepét Miskolc rendezvényei között.
A zenei programokat a Készenléti Rendőrség Zenekara indította a nagyszínpadon. Megjelöltem még az őket követő Dirty Slippers-t is, de sikerült kezdésükre jókora csúszást összeszedni, így pár percig hallgattuk őket.
Azt gondolom, érdemes lesz a későbbiekben ha nem is színpadmestert, de egy felelős, mindenjogú szervezőt megbízni az idővonal kezelésével, amit a fellépőkkel is tudatni kell. Mondjuk “ha azt mutatom, hogy 1, akkor kb. 3-5 percetek van a búcsúzásra, aztán kirúgom a konnektort” jogkörrel. 🙂
Szóval elpályáztunk a főszínpadtól, mert a szomszédban a Zenegép játszott, melynek tagjai számos más formációban, helyen is megmutatták már tudásukat, amit nagyon élveztünk. Szóval biztosra mentünk, és hogy a megszólalásuk nem volt tökéletes, az azt hiszem, leginkább a Miskolc színpad technikájának volt köszönhető. Ezt később más, ezen a színpadon elhangzó produkció is alátámasztotta.

Nem nagyon mászkálhatunk el, mert következett az a koncert, amire én személy szerint kihegyeztem a napot.
Újra a nagyszínpad, ahol éppen a Dj panaszkodott a közönségnek, hogy milyen kevés ideje maradt.
Ismét egy “azt gondolom” pár sor. A fesztivált eluralták a Dj-k, amit egy élőzenére készülő rendezvénynél nem jó megengedni. Utánaolvasva kicsit az új szervezőnek, ezen nem csodálkozhattam, de ez szerintem nem jó irány. A Dj-nek hézagkitöltő szerepe lehet ilyen rendezvényeken, és ezt tudatosítani kell. Másrészt kicsit ágyúval verébre a dolog, mert a “produkciójának” semmi köze sem az előző, sem a következő programhoz, így nem áll meg a “közönség ott tartás” dolog sem. Tapasztalataim szerint a technikusok nagyon sok kiváló zenével, és jó ízléssel rendelkeznek, és általában jobban is tudnak kapcsolódni a helyzethez. Az anyagi oldalról nem is beszélve, hiszen itt most elég sok hivatkozás történt a szűkös anyagiakra, amiért még kevésbé indokolt a DJ dömping.

Szóval nagyszínpad ismét, és Pandóra Projekt. Nyilván elfogult vagyok velük – ha szétnézel a blogomon, megtalálod, miért -, de azt gondolom, színvonalas produkcióval álltak most is színpadra, és ők valóban a színpad elé hozták a közönséget az őket követő fő koncertre.

Itt az én pénteki beszámolóm véget is ér, mert nagyjából sikerült teljesíteni a “tervet”, és időközben sem merült fel más, ami tovább a téren tartott volna.
Az itteni képre klikkelve megnézheted, mit sikerült elhoznom a nap hangulatából. Folyt. köv.
KLIKK


Kocsonyafesztivál – prológ

Nos, elmúlt a hétvége, hazaértünk Miskolcról. Természetesen lesz képes beszámoló is a Kocsonyafesztiválról, de a mai inkább olyan előkészítő, előkészülő dolog, ami kb. ott kapcsolódik a rendezvényhez, hogy időben akkorra esett ottlétünk.

Tíz év után tértünk vissza a Kocsonyafesztiválra. Nagy várakozással készültünk rá, így látatlanban, azaz a programok ismerete nélkül foglaltunk szállást. Később, a színpadi produkciók ismeretében elgondolkodtunk, jól tettük-e, de megadtuk a lehetőséget az újra induló rendezvénynek.
A szállásunk az Andrea StúdióApartman volt, ami az előzetesen gyűjtött információk mellett is minden várakozásunkat felülmúlta. Nagyon ízlésesen berendezett, kényelmes, otthonos, mindennel felszerelt hely, és a házigazdák – nem véletlenül használom ezt a kifejezést – is korrektek, rugalmasak, segítőkészek, kedvesek voltak. Sok hasznos információval elláttak bennünket, és igyekeztek az egyetlen problémás helyzeten is úrrá lenni. Köszönöm nekik.
A linken megnézheted, miért írtam ilyen sokat, és jót.

De lássuk a problémás helyzetet!
Autóval érkeztünk, és a szállásnak nincs belső parkolója. Erre kevés figyelmet fordítottam. Korábbi fesztiválokon külsőbb területeken sikerült szállást találnunk, így érkezés után gyorsan váltottam egy napi parkolóbérletet, és jobb híján reggel-este autóztunk.
Most úgy terveztük, érkezéstől hazaindulásig nem használjuk a járművet, hiszen tíz perc sétára voltunk a fesztiváltól. Miskolc parkolási rendje azonban nem volt erre felkészülve. (Igazán én nem voltam, de nem gondoltam, hogy így mennek a dolgok…)
Mikor kiderült, hogy nem tervszerű a helyzet, gondoltam, még mindig jó a bérletesdi, így telefonáltam a parkolótárssághoz, mint kiderült, fél órával zárásuk előtt, ami pénteken 12 óra, míg 18 óráig fizetős a helyfoglalás, és egy újabb csavar, hogy zöld zónában (440 Ft/óra) maximum két óra, sárga zónában (260 Ft/óra) maximum három óra a maradási lehetőség.
A hölgy egyértelművé tette, hogy esélytelen a bérlét vásárlás ilyenkor már, de javasolta, hogy két/három óránként menjek vissza az autóhoz, és az újabb cédulát tegyem az előzőek mellé. Ja, neten sem jegyet, sem bérletet nem lehet vásárolni. Megleptem az applikációval történő parkolás gondolatával, amire azt mondta, inkább fejezzem be, és indítsam újra két/három óránként, szerinte úgy jó lesz. Remélem, igaza lesz. Beállítottam hát egy emlékeztetőt a telefonomon, és kicsit morcosan elindultunk a fesztiváltra. Igazán így is a napi bérlet árát költöttük, de kevésbé kényelmesen. Azt mondjuk nem értem, ha szerinte nem “kell” elmozdulni az autóval két/három óránként, miért kell megszakítani a fizetést, egyáltalán miért az időkorlát? Mondjuk elképzelhetőnek tartanék rendezvényekkor vagy egy kitelepült árust, vagy egy ügyfélszolgálaton “ottfelejtett” embert, de ez nem a fesztiválszervezés gondja, kényelmi funkció lehet majd jövőre az információk között feltüntetni a “lehetőségeket”.

Szóval kicsit felborult időrenddel értünk a fesztiválra. Nálam a korábbi években szinte hagyomány volt napközben a sósperec, mint olyan kaja, ami segít a túlélésben, de nem időigényes, és ha fontos, akár fotózni is lehet falatozás közben. 🙂 Nos, változtak az idők. Nem a perec fesztiválára lepett meg, hanem az előző napi albánpékséges sütésű állaga, íze. Így hamar elengedtem mindenféle streetfood-ot, és betértünk az első utunkba kerülő vendéglátóhelyre. Mondom, véletlenül, mindenféle előtanulmány nélkül.
Nos, a Balance az egyik olyan hely, amit szívből ajánlok. Kedves fogadtatás, kellemes környezet, sok féle finom étel, és fantasztikusan finom kávé volt az, ami rövid ottlétünk alatt is elűzte a korábbi felhőket.

Alig maradt már időnk a felvonulás kezdetéig, így hamar az utcán találtuk magunkat. Az ezután történtekről külön képes beszámoló szól majd.

Szombaton volt egy jókora gap az általunk érdekesnek tartott fesztivál programban, így engedve házigazdáink előző napi ajánlásának betértünk a Bárka Étterem & Bárba. Nem volt különösebb tervünk, de benézve megtetszett a hely hangulata, és elhatároztuk, itt ebédelünk. Nem bántuk meg. Rengeteg féle különleges étel, finom italok, kedves kiszolgálás, és a korában sosem látott éppen ottlévő vendégekkel pillanatok alatt kialakult családias hangulat tartott ott bennünket annyira, hogy éppen odaértünk a Mohikán koncertjére.

Erről is lesz majd képes beszámoló.

A vasárnapi fesztivál programból két délutánit jelöltem meg, de reggel úgy döntöttünk, nem várjuk már meg. Elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és haza indultunk.
Ez a bejegyzés tehát a fesztivál kerete volt, a következő kettőben mesélek majd a két napról.
A kép pedig legyen egy kitekintés a Bárkából! 🙂
KLIKK


Miskolci béka

Akár ha itt, a blogomban rákeresel is láthatod, a korábbi években jó néhányszor elindultam február végén az Acélvárosba.
A Kocsonyafesztivál volt ugyanis a tavaszindító buli. Az első szabadtéri fesztivál az évben a maga kiszámíthatatlan időjárásával, de kiszámítható különlegességével, meglepetéseivel, változatos élő zenéjével, felfedezéseivel.
Tudtam, bátran tervezhetek vele, hiszen Rózsa Edit csapata a garancia volt rá, hogy a sokféle zene között megtalálom a nekem valót, és mellé kapok egy remek hangulatot, mosolygós vendéglátást.
Aztán ezt is utolérte a mindent jobban tudó politika kontár szervezése, amihez a szervezők nem is adták a nevüket. Az új név alatt a rendezvény számomra teljesen elveszítette varázsát, tucat falunapos szintre süllyedve, és olyan is volt, hogy az utolsó pillanatban kellett lemondani. Ennek az időszaknak esett áldozatul számos más neves miskolci rendezvény is akkoriban.

A régi szervezők követését azonban nem hagytam abba. Bíztam benne, hogy visszatérésükkel visszakapjuk a pislogó béka hangulatát.
Ezért is örültem januárban, mikor megjelentek az első reményt keltő hírek, és – bár kicsit későinek találtam a megrendezés bejelentését – bíztam a szervezőkben, és a korábbi tapasztalatok alapján gyorsan szállást is foglaltam.
Aztán nagy csend következett, csak a közösségi oldalukon sorjáztak a kérdések, ötletek a várható közönség részéről.
Majd a hozzászólások között megjelent egy kis zöld betűs lap fényképe. Mivel a szervezők részéről nem nagyon volt rá reakció, rossz tréfának gondoltam egészen a sajtótájékoztatóig.
Itt kiderült, hogy már nem Editék a szervezők, és a kis zöld lap valóban a műsor irányvonala. Csalódás volt számomra.

Gondolkodtam, hogy el kellene engedni a rendezvényt, de ez nem lenne tisztességes a szállásadónkkal szemben, akik erről nem tehetnek.
Így lenyeljük ezt a békát, és igyekszünk a legjobbat kihozni majd belőle. Leginkább a “sokan mások” mentheti meg számunkra a hétvégét, ez azonban a szervezők ígérete szerint kb. 10 nappal kezdés előtt derül majd ki.

Itt jártam, mikor megjelent a program a hivatalos oldalon. Ebből hamar kiderült, hogy sajnos már a “sokan mások” sem menthetik meg a Kocsonyafesztivált, jobb lett volna vagy elengedni, vagy valami más nevet találni neki. 5-6 fellépő, és nagyjából egy színpad, ami vállalható számomra, és méltó a fesztivál korábbi szintjéhez.
Ugyanakkor tisztában vagyok vele, mennyi munka van a szervezés mögött, de azt is gondolom, a Kocsonyafesztivál márka – mert én annak tartom – egy színvonalat is kell, hogy képviseljen.
Sajnálom, hogy például a legendás Villanyrendőr színpadot messzire el kell kerülnöm, és a többi színpadot is eluralják a DJ-k napi több órás gépzenéjükkel. Nagyszerű lehetőség lehetett volna ez a helyi, környékbeli formációk élő zenés fellépésére, ahogy ez korábban is történt.
Sajnálom, hogy beigazolódott a megérzésem, kevés volt a döntéstől a megvalósításig eltelt idő arra, hogy egy Kocsonyafesztiválhoz méltó élő zenés programot állítsanak össze az új szervezők. Mondom, nem a munkájukat becsülöm le, vonom kétségbe.

Képként pedig a pár éve őrizgetett kabala béka a valamikori Kocsonyafesztivál emlékét, hangulatát idézi.


Újra Kocsonyafesztivál!

A címmel a hétvége egyik legfontosabb zenei (és egyéb) eseményét már be is harangoztam.
Miskolcra hét év után visszatér az élő zenés tavaszvárás, míg nekünk marad a Fásy mulató…
De majd szomorkodunk jövő héten, ha egyáltalán szóba hozom ismét.
Lássuk most a következő pár napot!

Tart még a XIX. Debreceni Maskarádé, és erre következő hétvégén is visszatérek majd, mert az igazán látványos lesz.

Ahogy kezdtem, pénteken kezdődik és vasárnapig tart a Kocsonyafesztivál 2020 Miskolc belvárosában.

Igen sajnálom, hogy idén nem lehetek ott, de remélem, évről évre megrendezik ismét.
Számtalan kellemes emlékem van a korábbiakról, sok kedvenc zenekart, ismerőst, barátot szereztem ott. Sosem fagytam össze, áztam el olyan szívesen, mint a Kocsonyafesztiválon.
Idén is biztosan felfedeznék néhány remek zenekart, és meghallgatnék, megnéznék olyanokat, akik a közelünkben kevés eséllyel bukkannak fel.

Jobb oldalt, a programajánlómban linkelgettem néhány eseményt, itt pedig kiemelek ezek közül néhányat.
Miskolci ILLÉS Emlék Zenekar + Zselencz László. Balkan Fanatik, Kék és Narancssárga Produkció, ehhez kapcsolódva egy kedves ismerősöm zenekara a Mohikán, akiket még nem láttam koncerten, de nem adom fel. 🙂

Lesz még Anna & the Barbies, ABCD, Bródy János, Bagossy Brothers Company, Ladánybene 27, PASO, Müller Péter Sziámi AndFriends, és még sorolhatnám. És ez csak a zenei program.

Hátha olvassa valaki Nyíregyházán.

De térjünk vissza az álmokból!

Az Állatbarát Alapítvánnyal Valentin napozhatsz szombaton 10 és 15 óra között Sütizz, pózolj, szeress című rendezvényükön.

Ha soha nem is nézted a Dal című műsort, és most sem tervezted, azért a srácoknak biztosan jólesne, ha szombat este a Tortugára szavaznál. Aztán mehetsz koncertekre. 🙂

Például a Club Hollywood-ba, ahol az AWS játszik a Tiansen után.

Az X-Café ad otthont a The Blues Balloons és a Jumping Matt & His Combo koncertjének szombat este, ami emiatt most nálam kimarad. De egy képpel felidézem a nyári VIDOR koncertet. Na, az ütős volt.

Debrecenben, az Incognito Club a Huckleberry Guys koncertjével vár, akikhez most Vincze Krisztián is csatlakozik.

Jövő hét szerdán 17 órától pedig a Kaland Old Rock zenél a Városmajori Művelődési Házban.

Következő csütörtökön pedig újabb kalandok várnak majd. 🙂


Hol volt, hol nem volt

Szóba került a napokban az Üvegtigris egyik kedvenc jelenete, mikor Sanyinak mesél Lali. Azóta gondolkodom azon, hogy mesélnem kellene valamit.
Szóval hol volt, hol nem volt…
Hol? 😀

Éveken keresztül ilyentájt már megvolt szállásom Miskolcon, és javában tervezgettem, mikor melyik színpadnál kellene majd lennem. Szóval készültem a Kocsonyafesztiválra. Szerettem a rendezvényt, mert egy olyan esemény volt, amilyet mindig is szerettem volna Nyíregyházán is. Mondjuk most is szeretnék.
Számomra az volt a fontos, hogy a nagyobb nevek mellett mindig volt sok-sok kevésbé ismert, vagy számomra ismeretlen előadó is, akiket nagyon jó volt felfedezni. Jellemzője volt a színpadi produkcióknak, hogy nagyobbrészt igényes, élő zenés koncertek voltak, ahol az élő zene nem azt jelentette, hogy egy ember él a színpadon, hanem komplett csapatok érkeztek, igazi hangszereket használtak.
Néhány éve aztán történt egy változás. A lelkes szervező csapattól, akik megteremtették a több ezer főt kiszolgáló rendezvényt, egy másik csoport vette át a szervezést. Ez névváltozást hozott, és a fellépőket is egészen más körből kezdték válogatni.
Első évben még megnéztem a fellépők listáját, de nem láttam értelmét oda utazni többet.
Mindez most arról jutott eszembe, hogy idén ismét látóterembe került a rendezvény. Megnézve a fellépők listáját azonban továbbra sem érzek késztetést arra, hogy ott legyek. Nagyjából négy fellépő lenne, akiket megnéznék, de legalább kétszer-háromszor ennyi, akiktől messze elmenekülnék.
Szóval, ha városunkban mégis valami hasonló rendezvényen gondolkodnának, én a régihez hasonló “felállást” támogatnám, sok helyi, környékbeli formáció és néhány igényes programot szolgáltatni tudó, akaró nevesebb társaság részvételével.

Ami miatt ez a rendezvény mégis téma lett most nálam nem más, mint hogy a négy általam megnézésre érdemesnek tartott fellépő egyike a városunk hírnevét Miskolcon is öregbítő Karmapirin, akik február 19-én, vasárnap délután háromtól lépnek fel a Városháza tér színpadán. Ha arra jársz, őket mindenképpen nézd meg.

A képen az Apnoé koncert egy pillanata 2011-ből. nagyon jó zenét játszanak szerintem azóta is, csak nem sikerült találkoznunk. Ez lesz az a színpad egyébként, ahol a Karmapirin is zenél majd.
Klikkelj a képre az emlékekhez! 🙂
KLIKK


Zsanna-Manna

Ismerős arcot fedeztem fel szombat délután Debrecenben, az Édességfesztiválon sétálgatva.
Mikor még létezett a Miskolci Kocsonyafesztivál, minden évben találkoztunk, hiszen lelkes támogatója, résztvevője, és rendszerint díjazottja is volt a Zsanna-Manna Miskolc akkori egyik legnagyobb turisztikai látványosságának.
A nagy forgalomban azért most is sikerült pár percet beszélgetnünk, feleleveníteni azokat a napokat, amikor a hatalom még nem tette rá a kezét, nem tette tönkre a Kocsonyafesztivált, lecserélve azt egy olyanra, amelyre már nem szívesen látogatnék el.
Azóta is keresem, és mint kiderült, ők is keresik azt a rendezvényt, amely pótolni tudja az évkezdet legnagyobb környékbeli fesztiválját.
Az illusztráció a 2011-es Kocsonyafesztivál egy pillanata.


Kocsonyafesztivál

Tíz éve február végén volt az első alkalom, hogy részt vettem az ország talán legkorábbi szabadtéri fesztiválján. Nem bántam meg, sőt, ahogy tehettem, rendszeresen vissza is tértem Miskolcra, a Kocsonyafesztiválokra.
Nagyon szerettem ezeket a napokat, mert pont olyan volt minden, amilyennek én elképzeltem. Vendéglátás, kedves emberek, remek koncertek, kirakodóvásár, mosolygós eladók, és ki tudja még, mi minden.
Jó volt így indítani az évet, mindjárt kis kikapcsolódással.
Az utolsó két évben már a szervezők küzdöttek a túlélésért. Aztán bedarálta őket a gépezet. A Kocsonyafesztiválból egy gyenge mulatós klón lett, elvesztette a régi hangulatát, így már nem érdekel. De annak a pár évnek az emlékei, amelyet ebben a kellemes környezetben töltöttem, örökre megmaradtak.
És megmaradt sok-sok kép egy olyan fesztiválról, amelyet ma is szívesen látnék.
Az sem véletlen, hogy pont ezt a képet választottam, melyre ha klikkelsz, végignézheted az összes albumot a valamikori Kocsonyafesztiválról.
KLIKK


Egyszer volt, hol nem volt

Tizenhárom évig létezett egy tavasznyitó rendezvény Miskolcon. Az utóbbi években a február végi elfoglaltságom ez, a Miskolci Kocsonyafesztivál volt. Sajnos a hatalom gőgje ezt is tönkretette.
Úgy gondoltam, ez az év mégse maradjon Kocsonyafesztivál nélkül, így a korábbi évek képeivel idézem fel azt a remek hangulatot.
Klikkelj!
KLIKK


Volt egyszer…

Mindjárt kezdésként leszögezném, ezúttal sem szeretnék itt politizálni. A történések érintetteit rendelkezésre álló információim, személyes tapasztalataim alapján emberileg ítélem meg, vagy el, kit-kit érdemei szerint.

Tegnap délután valóra vált az, amitől már múlt évben tartottam, és az akkori és azóta történt események fényében sajnos várható volt. A 14. Kocsonyafesztivál nem rendezhető meg a mai Miskolcon.
Múlt évben még csak a város főutcájáról sikerült elűzni az akkor 13. születésnapját ünneplő fesztivált, de akkor még a szervezők ember feletti munkával életben tartották a reményt.
Idén már nem tűrte meg a város a rendezvényt, és mire a program kezdett kialakulni kiderült, a miskolctapolcai helyszín sem tartható. A szervezőknek nem maradt más lehetőségük, mint hogy lemondják a 14. Kocsonyafesztivált.
Ezzel egy olyan tavaszindító rendezvény esett az arrogancia áldozatául, amire szerintem a régiónak is nagy szüksége lenne. De ez az én véleményem, az én sajnálkozásom.
Amit én tehetek, hogy megosztom itt, most a Kocsonyafesztivál emlékképeit. Klikkelj!
KLIKK


Kocsonyaszombat

Elérkeztünk az utolsó Kocsonyafesztivál beszámolóhoz. Itt most valamiféle értékelést is kellene írnom anélkül, hogy bántanám a szervezőket.
Azt gondolom, hogy rengeteg munkájuk volt az idei fesztiválban is, és ahhoz képest, amilyen betartásokat éreztem a háttérben nem is lett rossz. Lehetne most az időjárást is okolni, de az azért látszott, hogy bármilyen is az idő, a jó programoknak volt közönsége.
Sokat rontott a helyzeten a színpadi produkciók kommunikálása, illetve annak elmaradása.
A fesztivál nulladik napján jelent meg például az a program, ami aztán elég gyakran módosult.
Az új helyszín korrekt, színpadneves térképe is csak a 2, napon került fel. Addig a helyszíni segítők tájékoztatása alapján sikerült megtudni, mi hol van. A segítőket egyébként idén is dicséret illeti.
Röviden: évek óta járok a Kocsonyafesztiválra, de valóban ez volt az utolsó, hacsak valami nagy változás nem lesz a kommunikációban. Zsákbamacska van elég az életünkben…

És akkor lássuk, mi is volt az esős szombaton?
Mindenekelőtt rengeteg eső. Bár mikor beértem a belvárosba, még reménykedtem, hogy megúszom, de a Lelkibéka színpados koncertek alatt a sorsom eldőlt. Elázok.
Szerencsére a közeli perecárustól sikerült védőfelszerelést szereznem a fényképezőgépemre, így a napi fotózásnak már nem volt akadálya.
A Lelkibéka (ami egyébként Lelkibéke, csak annak úgy semmi értelme 🙂 ) színpadon egy zenei tehetségkutató 2. és 3. helyezettje dacolt az esővel, egészen jók voltak, és az egyik gitáros valahonnan ismerős volt. Valamelyik korábbi évben jegyezhettem meg, már akkor is jól játszott.
A tehetségkutató 1. helyezettje, a Smink zenekar a nagyszínpadon kapott fellépési lehetőséget. Róluk korábban már értekeztem.
A nap nagy koncertjei azonban a Crossroad nevéhez fűződnek. Úgy gondolom, nagyrészt ők mentették meg az idei fesztivált.
Ez a nap a búcsú napja volt az idei Kocsonyafesztiváltól, a vasárnapi szakadó esőben már inkább a hazautazást választottam.
Remélem, a következő évben az előkészületek korábbi információ megosztást eredményeznek majd, ami megváltoztatja azt a mostani nézetemet, hogy ez volt az utolsó Kocsonyafesztiválom.
A szombat képeit az ittenire klikkelve nézegetheted.

KLIKK - Kocsonyafesztivál - Miskolc


Kocsonyapéntek

A tegnapi szép kis képzavar után talán jobban járunk, ha visszatérünk kicsit a Kocsonyafesztiválhoz, még ha ez azzal is jár, hogy havat nézegetünk majd.
A rendezvény minden napjáról láthattál már képeket, hiszen néhány eseményt külön albumokban emeltem ki.
Ami még hátra van, az a két nap összefoglalója eddig még nem publikált képekkel. Elsőként mindjárt a péntek, a havas nap.
A reggeli ébredés után az ablakon kinézve megállapítottam, hogy kell egy KV. A hónak előző nap ugyanis nyoma nem volt még. A remek reggeli és az ébresztő ital után azonban mégsem múlt el a hó, sőt, később a fesztivál helyszínére autózva oda nem illő jégpályákon kellett haladni.
Az előző nap váltott parkolóbérletnek köszönhetően azonban a fesztivál helyszínéhez elég közel sikerült kiszállni az autóból, és kezdődött a hóséta.
Kezdetben igyekeztem viszonylag fedett helyekről fényképezni, később azonban beláttam, ez tarthatatlan, ha igazán fontos dolgokról is be akarok számolni.
Így aztán a gépet olykor a kabátom alá rejtve útra keltem. Ezeket a képeket láthatod, ha klikkelsz az itt lévőre.

KLIKK - Kocsonyafesztivál - Miskolc


Paddy and the Rats

Visszatérve a télbe, azaz a téltemetésbe, folytatom a miskolci Kocsonyafesztivál képeinek közreadását.
Most a rendezvény pénteki, azaz havas napjához térünk vissza, és a nap legjobb koncertjének néhány emlékképével örvendeztetlek meg.
Az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy idén a Kocsonyafesztivál színpadára lép-e Miskolc egyik legismertebb zenekara, a Paddy and the Rats?
Amikor az utolsó pillanatban mégis megjelent a koncertprogram, még mindig kétkedve fogadtam a péntek délutáni koncert időpontot, hiszen, erre az estére egy debreceni fellépés is szerepelt a zenekar műsortervében.
Aztán igaz lett a hír, jött a Paddy.
Azt nem tudom, hogyan értek át Debrecenbe kezdésre, de Miskolcon nyomtak egy hatalmas koncertet, és akkor ott nekem ez volt a fontos. 😉
Néhány képet is készítettem a szakadó hóesésben. Klikkelj!

KLIKK - Kocsonyafesztivál - Miskolc


Crossroad

Azt kedvelem a Kocsonyafesztiválban, hogy mindig akad érdekes, felfedezni való előadó valamelyik színpadon. Az idei koncertprogram sajnos igen későn állt össze, így nagyon nem tudtam előre tervezni, de szerencsére így is volt egy biztos pont.
Az egyik múlt évi felfedezettem idén is fellépett, ráadásul két koncerttel is, így nem volt kétséges, hol töltöm a szombat délutánt, és estét.
A szakadó esőben kicsit korán érkeztem a Kassa-Miskolc színpadhoz. Szerencsére a színpad mögött ismerősökre találtam, így egy év után jó volt kicsit ismét beszélgetni. Jó fél óra csúszással indult a koncert, és a tér megtelt P. Mobil-t éneklő esernyős emberekkel.
Már a délutáni koncerten is fantasztikus volt a hangulat, este nyolckor azonban egy kisebb színpadon párját ritkító buli indult.
A közönség közelsége, a kordonok hiánya, a fantasztikus zene egy több mint két órás frenetikus utcabált eredményezett. Nem szeretek, és nem is tudok tömeget becsülni, de az biztos, hogy többen voltak a Crossroad koncertjén, mint a párhuzamosan futó nagyszínpadoson.
Nagyon örülök, hogy ismét láthattam, hallhattam a zenekart, azt hiszem, a fesztivál legjobb órái voltak.
A koncertek képeit megnézheted, ha klikkelsz az itt láthatóra.

KLIKK - Kocsonyafesztivál - Miskolc


Az egyesület

A számtalan egyéni árus stand mellett pénteken sikerült találnom egy csoportot, akik – bár más-más tevékenységet folytattak -, mégis egy egyesület keretein belül érkeztek a Kocsonyafesztiválra. Ők voltak a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület tagjai.
A több mint harminc éve működő szervezet a Kortyolda melletti átjáróban telepedett le, és sokféle termékük látványos bemutatása sok embert megállásra késztetett. A vásár motorjaként Farkas Béla szívesen vállalkozott a tevékenységek bemutatására, vendégszerető kíséretével rengeteg értékes információt megosztva az egyesület mindennapjairól.
A mai fotóalbum – melyet az itt látható képre klikkelve érsz el – e közösség Kocsonyafesztiválon történt megjelenését igyekszik dokumentálni. Fentebb a linkre klikkelve pedig többet is megtudhatsz róluk.

KLIKK - Kocsonyafesztivál - Miskolc


Smink

Kevés időm volt a Kocsonyafesztivál koncertprogramjának tanulmányozására, mert az indulás reggelén jelent meg az első igazi koncert tervezet. Aztán másnap már változott is…
Szóval pár ismert zenekartól eltekintve nem volt igazán biztos pont.
Ezért is jött jól péntek este egy ajánlás egy olyan barátomtól, aki ha azt üzeni, nézzek meg egy zenekart, azt érdemes megnézni.
Bevallom a Smink zenekar név egy lányzenekart vetített a retinámra, és első látásra nem is tévedtem nagyot. A meglepetés akkor ért, mikor megszólaltak. Kellemes slágerzene, szépen kidolgozott, feszes hangszeres kísérettel. Szóval nem lányzenekari hangzás (szerencsére), még ha két énekesnő is tartja a frontot.
Az idei Kocsonyafesztivál elsző fotóalbuma ezt a koncertet örökíti meg néhány képpel.
Klikkelj!

KLIKK - Kocsonyafesztivál - Miskolc


Eső vs Balkan Fanatik

A Kocsonyafesztivál záró napját az eső nyerte. A nap programjából igazán csak a Balkan Fanatik mozgatta meg a fantáziámat. Őket már péntek este láttam, ezért a reggeli szakadó esőben inkább hazafelé indultam el.
Úgy tűnik, a telet sikerült elűzni, így már csak a hétvége képeinek feldolgozása van hátra.
Ma a pénteki szakadó hóeséses sétám egyik képét jelenítem meg.

Kocsonyafesztivál - Miskolc


2. nap

Vagy mondhatnám azt is, hogy bambusznád, majomkenyérfa, kókuszdió, vagy azt, hogy esőnap, de akkor járok a legközelebb az igazsághoz, ha azt mondom, ez a Crossroad napja volt.
Két színpadon két koncert összesen több, mint három és fél óra remek zenével. Az esti jó kétórás koncert harmadik visszatapsolója Rózsa Edit, a Kocsonyafesztivál igazgatója volt.
Az eső egész nap esett, de ez igazán csak annyi gondot okozott, hogy időről időre új nylon zacskót kellett kerítenem a fényképezőgépemre. Köszönet a támogatásért a perecárusoknak. 🙂
Lesz majd bővebb beszámoló is, most azonban ezt egy Crossroad koncertképpel befejezem.

Kocsonyafesztivál - Miskolc


1. nap

Vagy azt is mondhatnám, hogy hónap, ugyanis egész nap szakadt a hó.
Szerencsére nem ért váratlanul, így csak estefelé jött át 🙂 a hideg.
A Kocsonyafesztivál helyszínének változása az első napra is rányomta bélyegét. A kereskedők a helyeiket keresték, a délelőtt még a belakással telt, aki pedig viszonylag korán érkezett, szomorkodott, hogy kevés az érdeklődő.
Az igazi érdeklődést nyitó felvonulás, és főleg a délután beinduló színpadok hozták meg.
A délelőtt a helyszínek és kereskedők közötti bóklászással telt. Így akadtam a Kortyolda melletti dufartban a Fügedi Márta Népművészeti Egyesület standjaira, ahol Farkas Béla kedves körbevezetése során sokat megtudtam a kiállítók tevékenységéről.

Kocsonyafesztivál - Miskolc

Később, a készült képek feldolgozása után kicsit bővebben is írok majd erről.

Ahogy fentebb írtam, a délután elhozta a várva várt koncerteket, amelyek közül a Balkan Fanatik-ot, és a Paddy and the Rats-et emelném ki.

Kocsonyafesztivál - Miskolc

A reggeli napsütés azzal kecsgtetettt, hogy ma csilivili képek is lesznek, de a reggeli sonkás tojás, és az időközben elbújó nap inkább még kis lustálkodásra késztet.
Azért ma is várhatok jó koncertek is, mindjárt átnézem a tegnap este frissített programot, és meglátjuk, miről írok majd holnap.


0. nap

Folyik a lázas készülődés a 13. Kocsonyafesztiválra. Kicsit furcsa, hogy ha végigmegyünk a főutcán, szinte semmi nem látszik ebből, ugyanis idén új helyszínekre költözött a fesztivál.
A tegnap délután ezen helyszínek feltérképezésével telt. Jó volt látni, hogy rengeteg segítő van mindenhol, készségesek, amiben tudnak, segítenek.
Ma elindul a program, kíváncsian várom, mi lesz idén.

Kocsonyafesztivál - Miskolc