Hősök

Péntek délelőtt két tűzoltóautó jelent meg a Kossuth téren. Az egyikről létra emelkedett a magasba, majd mindkét autón minden nyithatót kinyitottak…
Védőszentjük névnapjára időzítették az érkezést, a bemutatót. Nem, ne a Mónika show-ra gondolj, Flórián nap is pénteken volt
A két tűzoltóautó felújításból érkezett vissza a városba, és ezentúl ismét itt teljesít szolgálatot. Kívánom, hogy inkább csak bemutatókon láthassuk.
Most meg képeken 🙂
klikk a képre


A bevehetetlen erőd

Továbbra is hétfőnél tartunk, és a Mustárház udvarán váltja a Dust zenekart a Fortress.
Róluk olvashattál már nálam, nevükhöz fűződik a Dicső Dani Segélykoncert.
Miután azon nem tudtam részt venni, még inkább vártam ezt a koncertet. Az érkező számtalan Fortress póló jelezte, sikerült mozgósítani a rajongókat, akik hamar elfoglalták helyüket a színpad előtt. A név, az öltözet, és persze a netes “meghallgatás” után nem okozott meglepetést a keményebb zene.
Ami viszont igen, hogy a komoly beállás után sem volt igazán hallható az egyik gitár még a szólója alatt sem. Ezt én személy szerint sajnáltam, meg a koncert végén a színpadba kapaszkodást is (aki ott volt, tudja, mire gondolok).
A koncert egyébként jó volt, nem bántam meg, hogy ott voltam.
Amit viszont igen, az a korábban már említett egy szál póló volt. Így a Waterfall szerelése közben kénytelen voltam hazavacogni.
Nagyon sajnálom a dolgot, mert érdekes zenét játszik a szlovák zenekar. Erről egyébként a lapjukon meggyőződhetsz.
Remélem, lesz még lehetőségem találkozni velük. Addig is maradjunk a Fortress koncertképeinél, és a kívánságnál, hogy lesz még ilyen remek program a Mustárházban, amihez normálisan felöltözöm, és a végéig maradok 🙂
klikk a képre


Elsőbálozás

Kezdjem mindjárt a cím magyarázatával?
Legyen. Csak úgy eszembe jutott. Persze a bálon kívül mindent meg tudok magyarázni! 😉
Első alkalommal voltam a Mustárházban.
Első alkalommal hallottam koncerten a Dust-ot (bár már régen készülök rá).
Első alkalommal voltam Fortress koncerten is.
De nem ez volt az első alkalom, hogy készületlenül mentem.
De erről majd a maga idejében.
Most elsőként a Mustárház szervezőinek szeretnék gratulálni az ötlethez, remélem, lesz még ilyen.
Remek, nyárias időben, úgy délután kettő körül értünk a helyszínre. Én személy szerint egy szál pólóban. (Ennek később még jelentősége lesz.) Hamar kiderült, hogy az ukrán zenekar nem érkezett meg, így a Dust kezd majd. Míg a cuccolás tartott, mi is kedvet kaptunk a költözéshez, így a színpaddal szinte szemben találtunk helyet. Maradt idő még a sör beszerzésére is, aztán beállás, és “kezdődik, kezdődik…” Mint mondtam, nem voltam még Dust koncerten, persze azért a neten készültem kicsit 🙂
Minden fellépő zenekar honlapján szétnéztem – úgyis be kellett linkelnem őket az ajánlómba 😉 – és ha már ott voltam, belehallgattam a zenébe is. Az élő zene, a koncert varázsa azonban mindig más.
Most is így történt, bár elég sokat mászkáltam fényképezésügyileg, elmondhatom, igen jó koncert volt. Nem tudom, máskor milyen, de ebből úgy érzem, mindig hasonlóan jó színvonalú lehet. Összeszokott csapat, kiforrott zene, remek show – mondom én így első látásra.
Szóval jól éreztem magam, ahogy láthatóan a zenekar is. Lássuk akkor a képeket!
klikk a képre


Kezdjük a végén

Mármint a nap végén.
A nap pedig legyen mondjuk április utolsó napja. Sőt, kicsit hajoljunk át a májusba!
Tehát a közel 12 órás “koncertturné” esti részéről olvashatsz most. Ennek fő oka, hogy a Club80, ahol az esti koncertek voltak, nem igazán a fotósok barátja, így itt alig fényképeztem. Ebből adódóan a lusta hosszú hétvégén ezt a tucat képet sikerült feltennem. Nem igazán sikerültek, így inkább mesélek kicsit a koncertekről, és utána mégiscsak megnézzük a képeket.
Nagyobbrészt az “első” szó volt a jellemző erre a napra, de erről majd egy másik bejegyzésben. Most csak annyit, hogy első alkalommal voltam a Club80-ban.
Érdekes hely, érdekes vendégekkel. Úgy első ránézésre koncertre teljesen alkalmatlan. Sőt, másodikra is 🙂
Nem kis kihívás volt hát a technikusoknak a behangosítás. Mi eközben kellemes hideg sört iszogattunk.
Kis csúszással indult az esti műsor. Elsőként a Hatás Alatt nevű szerencsi zenekar pörgette a hangulatot, és ezt szó szerint értheted.
Igen jól zenéltek, és nem állhatom meg, hogy ki ne emeljem a zenekar dobosát, aki fergeteges teljesítményt nyújtott.
Itt mondom el, hogy a koncert helyszíne egy hatalmas pince, melyet rengeteg boltív tagol. Így rövid idő után abbahagytam a fényképezést, és a zenére koncentráltam 🙂
Persze azért a Radar zenekar koncertjéről is készült néhány kép, de mint mondtam, ezzel sem dicsekszem.
Egyszerűen csak felteszem, megnézed, és elfelejtjük 😉
A koncert egyébként remek volt, ahogy az a Radartól természetes is. Május volt már, mikor a – mondjuk – színpadra lépett az Aurora.
Ők azok, akiket eddig keveset hallgattam otthon, de a koncerten olyan jó hangulat volt, hogy ez változni fog.
Azt kaptam, amiért koncertre jár az ember. Jó pörgős, érdekes zenét.

Következnek majd a kora délután koncertbeszámolói is, de előbb szörnyülködjünk kicsit az esti képeken.
klikk a képre


Retro Számháború

Nem kisebb feladatra vállalkozott ezen a szombaton a Retro FM stábja, minthogy a
számítógépes játékok világából kimozdítva a gyerekeket igazi erdei számháború bajnokságot szervezzen.
A dolog olyan jól sikerült, hogy számtalan iskola indított csapatot, így kora délelőttől kora délutánig (kedvenc Retro FM időszakom 😉 ) váltották egymást a számleolvasók a fák tövében.
Kevés időt én is eltöltöttem közöttük, jólesett felidézni ifjúságom azon időszakát, mikor én is csúsztam-másztam az erdőben
klikk a képre

És aki ezen a hétvégén elmulasztotta ezt a látványosságot, annak megsúgok egy titkot (én is a rádióban hallottam 😀 ).
A hétvégén nyolcra fogyatkozott a csapatok száma. Ők küzdenek majd tovább szombaton ugyanitt…
…és úgy tűnik, ma jött el a nagy tavaszi agymosás ideje is.
A Mustárházban délután kettőkor kezdődik egy koncert a Beregszászi Rock Zenekar, a Dust, a Fortress és a Waterfall játszik majd, ez úgy hétig biztosan eltart.
Aztán van még időd átérni a város másik végére a Club 80-ba, ahol este kilenctől úgy éjfél utánig Hatás Alatt, Radar, és Aurora lesz.
Aztán jöhet a majális 🙂


Grund

“Imádom az Állatparkot, de nagy áldozat volt érte az Ifipark, főleg hogy azóta sem képesek megteremteni az utódát…” Egy múlt év augusztus közepén írott koncert beszámolómból való az idézet.
Aztán hallgatom reggel – kora délután kedvenc rádiómat, és mit hallok? Ifipark indul Nyíregyházán.
Aztán kiderül, a művház alatti színpadról van szó, amelyhez már múlt évben is nagy reményeket fűztek.
Amelynél botrány lett abból, hogy Bill tovább volt a színpadon, mint a rendezők szerint kellett volna.
Amelynél az említett Bill koncert végén a lelkes szervező Rock’n Roll kiabálással búcsúzott a blues királyától.
Amelynél az említett augusztusi koncertnél azért nem volt “vissza”, mert időre be kellett fejezni a koncertet a belváros lakóinak nyugalma miatt.
Az idén az Arénát Grundnak hívják majd, de ez nem is lenne baj.
A kezdő koncert plakátját láttam ma reggel. Ifjabb Lakatos Lajos (nem akarom megtanulni a “művésznevét”, mert remélem, nem ez lesz a zenei irány.)
Hasonlóan reagáltam rá, mint a képen látható, és remélem, azért koncertek is lesznek majd, olyanok, mint ahol a kép készült…

klikk a képre


Kocsmabontás

Az album első képei jó két éve, 2005. február elején készültek.
Akkor úgy gondoltam, végigkövetem a Hunyadi utca sarkán álló ház bontását.
Itt egy presszó működött, és a kocsma elnevezés nem bántó, inkább hangulatleíró.
Személy szerint sokkal jobban érzem magam egy egyedi hangulatú helyen, mint egy puccos sznobtemetőben…
De erről is majd máskor, talán.
Szóval eljött 2005 márciusa, és egy simára gyalult telek maradt. Ekkor gondoltam, megvárom, mi lesz belőle.
Ez elég hamar kiderült, megjelent ugyanis – ahogy kell – a tábla a sarkon.
Vártam hát, és néha fényképeztem.
Íme: klikk a képre


Felelősség

Apuka két gyermekkel érkezik a Sóstói út – Stadion utca kereszteződéséhez.
A kerékpárúton.
Kerékpárral mind a hárman.
Szépen védőfelszerelésbe öltözve, ahogy kell.
Leszállnak, és gyalogosan kelnek át a kereszteződésen.
Valaha itt a kerékpárútnak volt elsőbbsége, de mivel mindenki le… szóval figyelmen kívül hagyta, az élet, az élni akarás, és a hatóság jobb híján alkalmazkodott az “életszerű helyzethez”.
Tehát átkelnek, majd apuka folytatja az átkelést a Sóstói úton is.
Nem kis feladat ez reggel fél kilenc tájt.
Apuka a fél sávot elzárva várja be a gyerekeket. A szegélyről letolva bringáját a kisebbik gyermek egyensúlyát veszti, de már tápászkodik is fel.
Közben két autó érkezik a kereszteződéshez, a második dudálva.
Apuka helyett én sziszegem: “Anyád!!”
Aztán élve átjutnak, és felpattanva a drótszamárra elindulnak a járdán a város felé.
Elgondolkodom.
klikk

Megérte-e ott átkelni?
A város kerékpárútjait a legnagyobb jóindulattal sem lehet hálózatnak nevezni, de a körúti lámpáig tart a felfestés. Ott a járda sem szegélyben végződik, és a lámpa is nyújt némi biztonságot.


Téltemetés

Nagyon úgy néz ki, hogy ezen a télen nincs mit temetni.
Azonban ha egy hangulatos délutánra vágysz, ismét érdemes kilátogatni a Múzeumfaluba szombat délután.
Bár én a múlt évben sem voltam, idén sem leszek ott – vannak ugye családi események is – a többi rendezvényük alapján bátran ajánlom ezt a délután 3-kor kezdődőt is.
Addig meg nézegess képeket a Múzeumfaluról!
klikk a képre


Húzzák a szánkat

Persze egyrészt húzgáljuk magunktól is, másrészt pedig mégiscsak jobb, mintha a nótánkat húznák 🙂
És akkor mindjárt el is jutottunk egy olyan képzavarhoz, amit nehéz lesz megmagyarázni. Ó, persze, hogy ez azért nem tart vissza attól, hogy megmagyarázzam. Mert az igazság ismét odaá… illetve más, mint ahogy az első sorban leírtam. Mert a nótánkat is húzzák (persze mértékletes hallgatással) és a szánkat is húzzák. Mosolyra. Tudom, nem volt nehéz kitalálni, miről beszélek mellé.
Összeraktam kis albumot a Bumeráng Mosolyturnéjának nyíregyházi megállójáról.
klikk a képre


A legjobb kirándulásunk…

…írhatnám, ha a bejegyzés Cseh Tamásról szólna. De nem róla szól most, csak beugrott a Levél nővéremnek album egyik számának szövege. És hogy miről?
Kisvonatoztam kemény 20 percet. Kisvonat ügyben is Elvira a barátunk, így pontosan tudhatjuk, elég kevés lehetőségünk nyílik Sóstóra vonatozni. Ha pedig esetleg a Balsai Tisza-partra szeretnénk eljutni, akár két órát is utazhatunk.
Emlékszem az általános iskola vége felé osztálykirándulás alkalmával – fizika szertáros lévén – az a megtiszteltetés ért, hogy a mozdonyban utazhattam. Végig egy osztálytársammal, aki ugyancsak fizika szertáros volt, meg persze a mozdonyvezetővel. Ő útközben azzal jópofizott, hogy ha a tanárnő az utolsó kocsiban utazik, mi nyugodtan leszállhatunk menet közben, szedhetünk neki virágot, és a vonat végén átadhatjuk. 😀
Erről jutott eszembe a Tanulmányi kirándulás című szám. Na jó, beidézek egy részletet, hogy könnyebben megtaláld. 🙂
“A legjobb kirándulásunk 962 elején volt. Ott fent a Lajos-forrásnál az osztály jót nevetett. Nem voltunk még koedukáltak, az osztály fiúkból állt. Az ösvényen fénylő napfoltok közt, én s a többiek….”
Szóval nagyon nem dönget a vonat, nem kell attól félni, hogy kanyarban lesodródik a sínről. Én most csak egy rövidebb, vasútállomás-Sóstógyógyfürdő utat vállaltam be, ha már úgyis a Múzeumfaluba készültem. Persze egy ilyen százéves emlékkel nehéz ám elindulni. Ja, és persze a vonat 8:25-kor indul, illetve ezzel érek még ki a Múzeumfaluba. Szóval nem vagyok normális… Nyolcasbusz állomás, ott jegy, és vonatvárás. A múltkori Sóstó-fotózáskor már kiderült, hogy kívülről nincs éppen a toppon a kisvonat, most belülről is megnézhetem. Megérkezik. Meg a KGST-piacos útitársak is. Mire felszállunk, rasszista vagyok, de úgy tűnik, megvan még mindenem. Egy ismerősre is ráakadok, így egy sikeres, és egy sikertelen kályhafotón kívül semmit sem fényképezek mire Sóstóra érünk. Viszont szakad rólam a víz. A takarító szabadságon volt ugyan a MÁV-nál, fűtőből viszont szerintem az összes dolgozott. Szóval a kályhában tombol a tűz, a mozgásteremet pedig a kisebbséggel kapcsolatos előítéleteim határolják be. Az ablak gondolom, azért mozdíthatatlan, nehogy elvigyék. …de ott tartottam, hogy leszálltam. LEVEGŐŐŐ 🙂
Háromnegyed kilenc. Táncosnak nem kell öltöznöm a Múzeumfaluban, így közel egy órám van még.
Elhatározom, kisvonat leszek 😀 A sín mentén visszasétálok a felüljáróig, és fényképezgetek. (Mindjárt befejezem a dumát, és nézheted a képeket.) Lehet, hogy néhány érthetetlen kép is lenne,. ha le nem írnám, mit látsz majd rajtuk.
Valaha volt villamos Nyíregyházán, amilyen vén vagyok, még utaztam is rajta 🙂
Imádtam a nyitott kocsiban utazni, szegény nagymamám meg ilyenkor mindig éveket öregedett. Szóval a villamosvonal maradványai még ma is megtalálhatók itt-ott az erdőben, én is lépten-nyomon beléjük botlottam. …de mostmár tényleg lássuk a képeket!
klikk a képre


Boldog névnapot!

Tudom, eleget Gergelyeztem már, és az sem mentség, hogy összeraktam végre az albumot a Gergelyjárásról.
…de ha egyszer ma van Gergely nap, tegnap meg Gergelyjárás volt, Gergelyezhetek egy kicsit, nem? 😀

Mikor vasárnap fél nyolc körül elindultam Sóstóra, még elég hűvös volt, kicsit fáztam. Nem, nem mondom el, miért indultam fél nyolckor!
Majd kiderül. Majd 😀
Szóval időben kiértem a Múzeumfaluba, kicsit még körbejárni is volt időm. Szeretek bóklászni, pedig ki tudja, mennyi időt töltöttem már ott. Mindjárt a bejáratnál megbeszéltük, hogy hol van már a tavalyi hó. A kapus (vagymi) persze nem nagyon bánkódott miatta, mint elmondta, múlt évben nem győzte kitolni a sárból az autókat. No, ezért jó gyalog menni 😀
Persze most nyoma sem volt a hónak, sárnak, sőt, egy virágot is találtam. Igen, meglátod majd az albumban 😉
A program hasonló volt a tavalyihoz (milyen más lehetne egy népi hagyományra épülő műsor).
A tanítóbácsira most is hallgattak a gyermekek, ő most is mesét mondott.
Ismét finom volt a szalonna, kolbász, puha volt a kenyér.
Remek volt a műsor, és láthatod majd, nem csak a közönség élvezte.
Lásd hát! 🙂
klikk a képre


Erdei színpad

Íme a mára ígért vasárnapbeszámoló:
Miután a szombat délutáni eső után
vasárnap ismét kisütött a nap, útrakeltem, hogy megörökítsem a Sóstóról hazafelé kinézett fát.
Utam az erdőn keresztül vezetett, így felfedezhettem az erdőszéli játszótér mellett épített színpadot, és mellette a fedett, asztalos-pados nézőteret.
A tornapálya eszközei is megújultak.
Csak reménykedni tudok, hogy így is maradnak.
klikk a képre


Sopron

Ma két éve sikerült rövid időt Sopronban tölteni. Szerencsére maradt kis idő a környék megnézésére is.
Hétvégén kétszer is eszembe jutott ez a két nap, így felelevenítem kicsit.
Szombat reggel, szikrázó napsütésben, Sóstóra tartva ugrott be a két évvel ezelőtti kép, amikor az előttünk haladó kamion pótkocsiját tolta le a szél a hóval vastagon fedett útról Sopron, és Győr között.
Ekkor már hazafelé tartottunk…
Másodszor pedig vasárnap reggel, mikor a tv-t bekapcsolva Acél Réka bejelentette, a Főtér Sopronba látogat.
Érdeklődve néztem a műsort, és hamar kiderült, milyen keveset láttam két éve…
Nézzük, mit is!
klikk a képre


Pocsolyába léptem…

Szombat, nyolc óra pár perc.
Fülemben Takáts Tamás, alattam a nyolcas busz dübörög, Sóstó felé buszozok.
Szerencsére a nap nem csak a kávém idejéig süt, és bár melege még nem az igazi, néhány percig már lehet üldögélni a padon. Különösen a sóstói padon.
Nyugalom, csend, napsütés, kicsit hűvös szél, kuporgó horgászok, csendes nádvágók, szemétgyűjtők a tó partján.
Vidám kutyák, sportruhás emberek futkosnak, és lassan gyermekes családok is érkeznek. Szóval “zajlik” az élet. 🙂
Gondolkodtam utazás közben, mi legyen? Állatpark, vagy Múzeumfalu, vagy “csak” Sóstó úgy általában? Ez utóbbi lett.
Jövő vasárnap Gergelyjárás a Múzeumfaluban, az Állatpark meg majd kicsit később, reggeltől estig, csak szép nyugodtan. 😉
Jöjjön hát a CsakSóstó képekben!
klikk a képre


Kocsonyafesztivál

Bizonyára feltűnt jobboldalt a néhány himbálózó betű. Hetedik alkalommal rendezik meg hétvégén Miskolcon a Kocsonyafesztivált.
Idén sajnos nem leszek ott, de múlt évben mindhárom nap programjából láthattam többet-kevesebbet.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy ott-e a helyed, előtanulmányként olvasgasd el a múlt évi beszámolómat, és nézegesd hozzá a képeket!
Az első nap fotóihoz klikk a képre

A második nap fotóihoz klikk a képre

A harmadik nap fotóihoz klikk a képre


Lufi követés

Múlt év utolsó napjaiban készítettem ezt a képsort.
Éppen az év végi éhenhalást megelőzendő tologattam a bevásárlókocsit a parkolóban, mikor észrevettem a lufit. Nem túl magasan repült, gondoltam, nem lesznek túl szörnyűek a képek a késő délutáni fényviszonyok mellett sem.
Aztán mikor útra keltem, láttam, nem különösebben emelkedik a hőballon, követtem hát, ahogy tudtam.
A megérzésem jónak bizonyult, elég érdekes képeket sikerült készítenem.
Gondolom, ennek a helyzetnek a hajózók nem örültek annyira, de szerencsére biztonságosan leszálltak.
klikk a képre


Ismét modellek

Kb. egy éve már elsütöttem a modelles viccet, nem ismétlem meg. Ha érdekel, járj utána!
Tény viszont, hogy vasárnap ismét apró robbanómotorok visítoznak majd a Bujtosi Szabadidő Csarnokban.
Úgy gondolom, érdemes lesz akár családostól is ellátogatni, biztosan nem fogtok unatkozni.
Remélem, idén is ingyenes lesz, mint az előző években. Kedvcsinálóként nézegesd a múlt év képeit!
klikk a képre

Ja, és ha már BuSzacsa! Az augusztus 25.-ét is bejegyezheted a naptáradba, akkor ugyanis a Pócsi tesók ismét KGSTpartyt szerveznek.


Változás

Két oka is van, hogy ismét írok a Médium zenekarról.
Egyrészt mert idén még nem írtam róluk – bár rendszeresen hallgatom lemezüket, és nézegetem honlapjukat -, másrészt mert hírt kaptam a zenekar némi átalakulásáról.
A korábban négy tagú, majd öt fősre bővülő zenekar ismét négy zenésszel folytatja útját.
A CD-jükön is négyen játszanak, az eddig általam hallott, és igen nagyra értékelt koncertjükön azonban Ricsosz billentyűsjátékát is hallhattam.
Talán bővül majd a zenekar, talán nem, ezt majd az idő eldönti 😉
Nosztalgiázzunk kicsit a zenekar P. Box búcsúkoncertbeli fellépésének képeivel!
klikk a képre


Fellegekben járok

A fenti kijelentés már csak azért is igaz, mert még nem láttál mindent (és ezt nem is erre a bejegyzésre értem 😉 )
Szóval mostanában elég sokat tartom a gépet az ég felé… de lesznek még makróim is. Most azonban lássuk az ígért szivárványokat!
klikk a képre