Bátori Korzó

Hamar elröppent a három hétvége, a hat este, amelyen tizenkét formáció lépett színpadra Nyírbátor főterén.
Idén a több éve különleges szórakozást nyújtó, kiválóan szervezett Bátori Korzó első, és utolsó estéjére sikerült csak eljutnom, de pénteken Debrecenben, az ugyancsak jól szervezett utcazene napokon sikerült találkoznom két – korábban a Bátori Korzón is műsort adó – előadóval.

Kis kitérő, mert a debreceni rendezvényről nem lesz külön bejegyzésem. Két mozgalmasabb esemény, a Campus és a Virágkarnevál közé iktatott be pár csendes estét a Demki. Négy helyszín, négy-négy fellépővel mindenféle zenei irányzatból. Nagyon jó ötlet volt, ez is megért 50+50 kilométer utazást.

A Bátori Korzó utolsó estéje nálam minden mást felülírt, mert néhány korábbi találkozás után nem volt kétséges, hogy ott kell lennem az Acoustic Flow előadásán. Ők egyébként a koraőszi Tokaji Utcazene Fesztivál mindhárom napján a város utcáin lesznek majd. Nagy öröm volt azonban számomra itt is találkozni velük.
A szombat esti első fellépő pedig a Folk on 45 volt. A duó műsora kellemes meglepetés volt, ügyesen ötvözték a rock remek megszólalásait népzenei motívumokkal. Igen szórakoztató volt.
Az Acoustic Flow-ra visszatérve pedig már nem tudom fokozni a múlt évi dicséreteket. Várom az újabb találkozás szeptemberben, Tokajban.
A képeim kevésbé jók, mint a műsor volt, de azért klikkelj az ittenire, és lapozd végig az albumot!
A Nyírbátori Kulturális Központ munkatársainak pedig köszönet ismét a kiváló szervezésért, a figyelmességért.
KLIKK


Egri bóklászás

Múlt csütörtökön ismét Egerben jártam. Az előző szombati várjátékok után nem sok időt hagytam ki, hogy visszatérjek, de például Eger is az a város, ahol mindig történik valami, ahol nem csak beszélnek a turistákról, hanem tesznek is érte, hogy ott legyenek, ráadásul nem csak kipipált rendezvényekkel, hanem úgy tényleg.
Szerdától vasárnapig egyszerre három, különböző érdeklődési körű társaságot is lefedő rendezvényt gyúrtak össze igen profi módon. A Bazilika előtti területet a Képzőművészeti Utcafesztivál kapta. A parkban, a fák árnyékában nézelődhettél, vásárolhattál, beszélgethettél, a lépcső előtti színpadon pedig zenészek jelezték, hogy zajlik az Utcazenészek Versenye is a városban. Egerben pedig mi lenne kevésbé természetes, mint a VINO Kóstoló Ünnep, ami ugyancsak ebben az időben várta a vendégeket.
Igazán ez egy több napos ottléttel lett volna tökéletes, de későn ébredtem, így csak egy vasúthoz kötött nappalos kirándulás lett belőle. Persze így is sétáltam vagy tizenöt kilométert, és ezen a napon a vasút is jól vizsgázott. A reggeli és délutáni, 5 perc körüli késéssel még városunk helyi közlekedésével is versenyben volt.
Nem sokat fényképeztem most sem, de egy néhány képes albumot azért most is lapozgathatsz.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Szüret Utcza

Nézegettem én az eget szerda délelőtt, de nem igazán jól értettem a jeleket, így nagyon nyáriasan érkeztem Sóstóra, a közeledő őszbe. A Szüret Utcza koncertjét azonban akkor sem hagyom ott, ha hóembert építenek a gyerekek a háttérben. Bár lássuk be, igen hatásos fotók születtek volna.
Így azonban maradt az esernyős közönség, és a remek koncert. A Szüret Utcza is az a formáció, akiket kisebb távolságokra még követni is szoktam, szóval mondhatni, kedvelem a zenéjüket.
Ezen az estén Harold Todd is beszállt hozzájuk néhány dalban. Róla a linken olvashatsz.
A fentebbi “esernyős közönség” szavakból sejtheted, hogy nem csak nekem tetszett a produkció, hiszen a nézők esernyők védelmében is kitartottak. Nálam persze nem volt esernyő, de a buszozós kalandomat már elmeséltem a közösségi oldalamon.

A Zene Sóstón szombaton a Mentha Project műsorával folytatódik a Krúdy Vigadó melletti színpadon. Kezdés most is 18:30.
Most pedig lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Anna and the Barbies Tiszavasváriban

Talán emlékszel, úgy egy hónapja egy szombaton a Harley Davidson 120. szülinapi buliján töltöttem a napot. A koncertek előtt azonban haza indultunk, és én úgy döntöttem, nem alszom el koncert nélkül. Így hazaérve autóba pattantam, és irány Tiszavasvári.
A városban számos remek esemény van, így elég sokszor megjelenünk a Találkozások Háza környékén. Évről évre a Gyere a térre! szlogennel és invitálással szerveznek itt nagy sikerű programokat.
Nos, azon a szombaton nem sokkal utánam az eső is megérkezett, így már a Sonivius Vappae koncert sem a tervezett módon ért véget, az Anna and the Barbies pedig el is maradt. Ez utóbbit pótolták péntek este, és nem csak a felhőszakadásban befogadó büfésnek tett visszatérési ígéretem sarkalt arra, hogy ott legyek.
Természetesen már a beállásnál ott voltunk. Írtam a közösségi oldalon, melyik dal volt, amivel megfogtak anno, és talán számos Anna koncert beszámolóm közül valamelyikben azt is említettem már, miért kedvelem ma is őket. Nos, Anna közvetlensége egyre ritkább manapság a napisztár központú rendezvényeken. Anna az például, aki a beállás előtt, alatt is beszélget a nézőkkel, aki megszólalás előtt figyelmezteti a kisgyerekes anyukát, hogy hangos lesz, és még sorolhatnám. És a műsor még el sem kezdődött.
Amikor pedig igen, felrobbant a tér. Láthattál néhány élőzést – kiderült, hogy a T sem annyira penge már mobil sávszélben, a 4iG-ről meg már panaszkodtam -, ami eléggé mutatta az érdeklődést és a hangulatot is. (Ej, ha ilyen péntek délutánok lennének Nyíregyházán!)
Szóval szívvel, lélekkel, és kiváló zenékkel, megszólalással telt az esőnap Tiszavasváriban, és még haza is értünk, mielőtt leszakadt az ég.
Mindjárt nézheted a képeket is, de előtte had linkeljem be a Találkozások Háza program oldalát, mert érdemes odafigyelni rá. Pénteken például Cseke Katinka és Zsiga László kabaré jelenetei után Máté Péter est következik Csernák Tibor és Szalay Szabolcs előadásában, Orémusz Maja közreműködésével. Ez a műsor is ingyenes.
Most pedig a képek. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Végvári kirándulás

Tömegközlekedés tesztelésemet hét végén tovább bővítettem. Többen máig emlegetik a kb. 15 évvel ezelőtt igazán aktív Vasutazás kategóriámat. Nos, a legendás korszak szerencsére régen elmúlt, a koromhoz kapcsolódó kedvező lehetőség azonban új kihívások felé sodor.
Röviden ismét vonatra szálltam. Ahogy az ember repülés előtt nem igazán nézi a National Geographic népszerű sorozatát, így én is kerültem a vasúti fórumokat. Persze az élet szembe jön olykor.
Azonban szombaton valószínüleg igen nagy szerencsénk volt. A maximális késés mind oda- mind visszaúton belefért 10 percbe. Remélem, ez jövő héten is így lesz.
Ennyit az utazásról, aminek azért megvan az a mellékhatása, hogy figyelni kell az utolsó hazatérési lehetőségre. Így történt, hogy bár a napi első lövéseket a várkapuban hallottuk, az utolsókat nem várhattuk meg.
A közösségi oldalamon számos videót láthatsz a napról, és vittem szaladgálós fényképezőt is, de elég ritkán használtam, így a fotóalbumom mindössze néhány koncert képből áll. Viszont nagyon jó találkozásaink voltak, és remek nap volt egy profi módon szervezett eseményen.
Ennyi, klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Sorbán Fanni Luna és a Ciki Rock Band

Igencsak korán kezdődött az élet szerdán a Zene Sóstón színpadán. Ugyanis 17 órakor már Sorbán Fanni Luna csodálatos énekhangját hallgathattuk. A fél órás előadásban ismert slágerek csendültek fel, nagyjából a teljes család kedvencei. 🙂
A szokott kezdési időre pedig Ciki és bandája érkezett. Emlékeim szerint két éve voltak legutóbb a Zene Sóstón színpadán, nem csoda, ha hatalmas érdeklődés övezte az előadást. Ők a hazai rockzene legjobbjai mellett saját dalokat is játszanak. Legközelebb augusztus közepén Fehérgyarmaton, az Oldalvágányon találkozhatsz velük.

Szombaton a True Band koncertjét láthatod a Zene Sóstón színpadán. Róluk keveset tudok, és – mivel szombatra várfoglalást terveztem – most sem fogok többet megtudni róluk. Te nézd meg a 18:30-kor kezdődő előadást a Krúdy Vigadó melletti színpad előtt, és majd mesélj róla! 🙂
Előtte azonban lássuk a szerdai képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – RockHaJó

Nagyon kellenek a saját zenét saját szöveggel előadó formációk, de nem csodálom, hogy egyre kevesebb ilyen van Nyíregyházán. Senki nem akar a próbateremnek játszani, egyéb pedig nagyjából kettő van. A Zene Sóstón és esetleg a VIDOR napozós dobogója.
Szombaton mégis egy ilyen zenekar, a RockHaJó lépett Sóstón a Krúdy Vigadó melletti világot jelentő deszkákra.
Személy szerint örültem a műsorváltozásnak, mert így a teljes egy órát ez a csapat zenélhette végig. Sajnos nagyon ritkán láthatom őket, de néhány dalszöveg még így is megvan a fejemben. Ezért is jó, hogy nem videózok, és a fényképezőgéppel is mozgásban vagyok. Mármint a közönségnek jó. 🙂
Szóval most is igen jól éreztem magam, a koncert után üldögéltem még kicsit a színpad előtt megüresedő padon.

Írtam a műsor változásról. Nos, az eredetileg erre a napra hirdetett Sorbán Fanni Luna eléadás szerda 17 órára került át, utána Szirota Cikiék beállása, majd koncertje következik. Érdemes tehát korábban padot foglalni. 🙂

Most, hogy ilyen szépen letudtam az ajánlót is, következzenek a szombati képek! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – LK Beat

A szerda délután újra bizonyította, hogy nem szabad tovább szűkíteni Sóstó zöld övezetét, sőt!
Már nem csak a parkoló autókra nincs megoldás (még az árkokat, és az erdőt is belakják), hanem a Zene Sóstón közönsége is nehezen fér el a maradék zöld területen. Igaz, a természet utat tör magának, hiszen a szebb napokat látott Krúdy Vigadó emeleti erkélyén is kihajtott egy fa…
De hogy miért is voltam Sóstón szerdán?
Az LK Beat zenekar játszott a Zene Sóstón színpadán, ami azért előre vetítette a szép számú nézősereg megjelenését.
A formáció most is az ismert dallamok sokféleségével érkezett, legyen az hazai, vagy külföldi sláger. A harmadik ráadást pedig a koncert végére éppen megérkező táncoslábúaknak köszönhetjük.
Az albumban láthatsz majd képet ezekről a pillanatokról is.

Szombaton kis változás lesz a programban. Az előre meghirdetett, és a kinti plakáton is szereplő Sorbán Fanni Luna előadás 19-én, szerdán, 17:00 órára tevődött át, Cikiék előtt lép színpadra Fanni. Így a szombat teljes egészében a RockHaJó produkciójáé. 18:30-kor kezdenek a Krúdy Vigadó melletti színpadon.

Ja, az album! Klikkelj a képre a szerda pillanataiért!
KLIKK


Zene Sóstón – AdHoc Team

Ismét Zene Sóstón, beszámoló a szombati műsorról, és a holnapi ajánlása.
Újra próbálkoztam a buszos kijutással, de bizonyítást nyert, hogy a tervezhető menetrend hétvégén éppúgy álom, mint hétköznap. Papíron van ugyan 5-12 perc a csatlakozásokhoz, de ezt még nem sikerült megvalósulni látnom. Így most is jó húsz percet töltöttem a kitérőnél, de ravaszul átmentem az árnyékos oldalra. Eszembe jutott, hogy ha az óriásplakátokat a váró tetejére tennék, lehetne akár árnyék is a buszváróban.
De inkább az eseménnyel foglalkozom. Az én bajom, hogy nem akarok autóval menni Sóstóra, meg az is baj, hogy az ígéretek, és a milliárdos költések ellenére sem sikerül megoldást találni Sóstó közlekedésére.

Az AdHoc Team műsorát láthattuk, amiben az a különleges, hogy vers megzenésítéseket játszanak. Van másik ilyen formáció a városban, de teljesen más stílusban zenélnek. Mondjuk nekem az is tetszik. 😉
Ismét időben érkeztem, ami nálam közel egy órával a kezdés előtt van. Így lehet hangolódni, figyelni a színpad építést, beállást, beszélgetni kicsit, esetleg inni egy sört, vagy enni egy rétest.
Szóval AdHoc Team. Egy korábbi koncertjük kapcsán már rajongtam az oboa hangjáért (amit én rendre tárogatónak hívok), és örömömre most több dalban is megszólalt. Szerencsémre pont egy ilyen videót élőztem a közösségi oldalamon, amit azóta is dúdolgatok, fütyörészek. (Szóval óvatosan közelíts hozzám! 🙂 )
Ugyancsak jó volt látni, hogy milyen sokakat kihozott ez a műsor is Sóstó fáinak árnyékába.

Mindjárt mutatom a képeket is, de elmondom előtte, hogy szerdán terv szerint az LK Beat csalogatja Sóstóra a közönséget. 18:30 a kezdés most is, a Krúdy Vigadó mellett keresd a színpadot!
Előtte azonban klikkelj a képre, hogy lásd a szombati albumot!
KLIKK


Zene Sóstón – Artézis

Kitűnő szórakozást hozott a szerda este. A Zene Sóstón színpadán az Artézis együttes különleges előadását élvezhettük.
Külön öröm számomra, hogy az eléggé rétegzenének számító jazz is ilyen nagyszámú közönséget vonzott Sóstó fáinak hűvösébe.
Elgondolkodtató, hogy ez miért nem indít el egy folyamatot a város zenei életéért “felelős” döntéshozóknál, hogy ne csak ez az alkalom lehessen a zene kedvelőié, hanem mondjuk a belvárosba is visszatérhetne a korábbi években ott is igen népszerű koncertsorozat. Bár én szívesen elmegyek a környező településekre is a nyíregyházi zenekarok után, ahol jóval több lehetőség nyílik számukra a szereplésre, ezt nem mindenki tudja megtenni.

Mielőtt klikkelnél az itteni képre, hogy végig lapozd a fotóalbumot elmondom, hogy szombat este fél héttől az AdHoc Team játszik majd a Zene Sóstón színpadán. Találkozzunk tehát a Krúdy Vigadó mellett szombaton is!
KLIKK


Sóstó, második negyedév

Ismét eltelt három hónap. Most is sok időt töltöttem Sóstó maradék zöld részén, melyről elég pontos képet kaphattál közösségi oldalamon.
Nem jelent meg ott mégsem minden mobilos képem, így ismét elkészítettem egy összefoglalót erről az időszakról.
Láthatsz majd tavaszi, nyári virágokat, építőanyag szállító kamiont, pusztuló, vagy éppen virágba boruló környezetet, hóban, vagy esőben sétáló kacsákat, de láthatod azt is, mennyire nincs megoldás a kétmilliárdos projektben is megígért normális parkolás megteremtésére, a környezet megóvására.
Szóval Sóstó napjainkban, véletlenszerűen ottjártamkor.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – No Cnt’Roll & Mr. Bluesman

Nem titok, hogy kedvelem a blues zenét, és így az sem csoda, ha a No Cnt’Roll & Mr. Bluesman is kedvenc formációim közé tartozik.
Szombat koraeste ők zenéltek Sóstón, a Krúdy Vigadó melletti színpadon.
Saját szerzeményeket játszanak, ami szerencsére kezd “divat” lenni városunk zenekarainál is. Láthatóan a közönség is értékeli ezt a munkát, hiszen most is igen sokan álldogáltak, üldögéltek Sóstó megmaradt fáinak árnyékában.
Szerdán is egy általam igen kedvelt formáció zenél majd a Zene Sóstón színpadán.
Az Artézis népzenei alapokon nyugvó – bár a nyugvó nem biztos, hogy jó szó 😉 – jazzt játszik hol bluesos, hol rockos ritmusban. Érdekes lesz, gyere!

Előbb azonban lássuk a szombati koncert képeit! Klikkelj!
KLIKK


Városi strandröplabda

A hétvégi főtéri strandröplabda program első két estéjén ott voltam a lelátón.
Más volt, mint a korábbi években, de a sport részéről pár képet láthatsz, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Harley-Davidson 120

Kaptam egy lehetőséget, hogy szombaton ott lehessek a Harley Davidson 120. szülinapi buliján, amiért nagyon hálás vagyok.
Kiváló line-dance csapat útitársa voltam, akik közül sokan nemrég világrekordot írtak Ausztriában.
A HD-120-on közel 4 órán keresztül táncolhattak, melyről a közösségi oldalamon jónéhány videót is láthatsz.

A fotóalbumomban pár távolabbi kép szerepel mindössze, hiszen az ő privilégiumuk, hogy kiválogassák, mit osztanak meg a készült képekből.
Az album tehát a rendezvény főszereplőiről, a motorokról szólnak leginkább. Nem vagyok motoros, de fantasztikus élmény volt a közel hatezer szebbnél szebb jármű vonulását, vagy akárcsak a parkolóban állását látni, fotózni.

Készültem a találkozó koncertjeire is, de nem eléggé. Azt gondoltam, hogy ott helyben elérhető lesz a színpadi program is az alkalmazásban. Sajnos a pár nappal ezelőtti mobilnet átállás – ezen a részen mindenképp – egy újabb szeg a szolgáltatás koporsójába (had ne írjak szolgáltatót), a letöltött pdf-et pedig nem az én szememhez találták ki mobiltelefonon. De nem akarom másra kenni, az én felkészületlenségem volt, hogy elvétettem a koncertek kezdési időpontját.
Így csak a Heep Freedom utolsó dalára estem be a színpadhoz, és nézhettem önmagamba, hogy stílusos legyek. Ezért választottam az ő meghajlásos képüket a fotóalbumomhoz vezetőnek, klikkelj rá bátran, és nézd meg írásom linkjeit is!
KLIKK


Zene Sóstón – Greasy Hats

Régen várt koncert volt a Zene Sóstón szombati előadása.
Nagyon kedvelem Pila játékát bármilyen formációban, itt pedig a fiával ketten léptek színpadra, ami egy igen erős formáció.
Bevallom, kilestem a műsorukból a Hendrix dalt, és szándékosan azt élőztem a közösségi oldalamon. A kiváló gitárjátékot kár lett volna kihagyni, és a műsor többi részét is figyelembe véve ismét csak azt tudom mondani, ott kell lenni ezeken az estéken, mert megismételhetetlenek.
Szóval kellemes egy órát töltöttünk Sóstó zöldövezetében a Greasy Hats zenéje mellett szombat kora este.

A Zene Sóstón programjának folytatása is méltán tart számot érdeklődésre.
Szerdán 18:30-tól a Queen Forever Tribute Band műsorának örülhetünk.
Tudod, ők azok, akik – többek között – pár éve a VIDOR távoli színpadán olyan műsort adtak, hogy a környező park is tele volt nézőkkel, és senki nem akart a nagyszínpadhoz menni. Azóta voltam néhány koncertjükön, és sohasem csalódtam.
Most azonban lássuk a szombati képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – Ukulele trió

Szerdán elkezdődött Nyíregyháza egyik jelentős zenei eseménysorozata.
A hagyományoknak megfelelően a 7. évadot is az Ukulele Trió indította.
Szokásomhoz híven jóval kezdés előtt érkeztem, de nem én voltam az első. A “törzsközönség” jó része már a padokon ült, mert idén már az első koncertre megérkeztek az ülő alkalmatosságok.
Az előző nap csöppet sem nyári időjárása erre az estére teljesen megváltozott. Így nem csak Sóstó maradék zöld része, hanem az időjárás is segítette, hogy a zenei eseményekre éhes közönség jól érezze magát az ismert dallamok különleges megszólalása közben.

A Zene Sóstón augusztus 23-ig szerdán és szombaton 18:30-tól kínál kellemes szórakozást Sóstó zöldövezeti részében, a Krúdy Vigadónál. Szombaton a Greasy Hats kellemes blues zenéje vár.

Most pedig lássuk az indulás képeit! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Fest of Fifty 4. nap

Egy hete ilyentájt ébredeztem az első napi fesztivál elvarázsolásból, ma pedig elérkeztünk az utolsó beszámolóhoz. Legalábbis ennek az eseménysornak az utolsójához, mert bízom benne sok ilyen lesz még.
A Towerful Events Fest of Fifty utolsó napját kicsit lustán töltöttem, már ami a fesztivál terület bejárását illeti. Szinte csak a színpad előtt pihengettünk a szünetekben távolról hallgatva a parókia udvarának történéseit.
Jólesett a semmittevés, bár olykor rám tört a lelkiismeret furdalás, miközben talán Frankie Lato nevét is hallottam a távolból.
Persze a színpadnál sem telt eseménytelenül az idő. Elsőként a Ladányi Gábor Trio műsorát élvezhettük.
A saját szerzeményeket játszó formációban Ladányi Gábor gitározik, Federico Pecoraro játszik basszuson, és Umberto Odone dobol.
A zene nagy részénél ismét az volt az érzésem, hogy jó koncerten hallani, hiszen rengeteg improvizációval tarkították dalaikat, és közben olykor megismerhettük a dalok születésének történetét is. Természetesen most is csatlakozott Roby Lakatos, amitől igazán különleges, egyedi produkciók születtek.

Egészen más zenét, elcsendesedős, sanzonos kikapcsolódást hozott a Myrtill and the Swinguistique színpadra lépése. Igaz, egy ének nélküli dalt is sikerült videón is elcsípnem. Nem maradt el a közönség énekeltetése sem, és persze ezt a műsort is színesítette Roby Lakatos.

A fesztivál záró előadása igazi őrületet hozott. A Mojo zenéje, a vérprofi megszólalás, Szabó Tamás fergeteges játéka, ami ráadásul nagy kedvencem is, méltó zárása volt az eseménysornak. Külön fényt adott a produkciónak Wild Cow Sonny és természetesen Roby Lakatos játéka.

Nagy köszönet a szervezőknek azért, hogy ezt a hétvégét ennyire felejthetetlenné tudták tenni. Sokáig visszatekerem majd az idő kerekét, és hallgatom újra a megőrizni sikerült pillanatokat.
Had zárjam ezzel a képpel a fesztivál beszámolóit, a többi kétszázat pedig megnézheted erre klikkelve. 😉
Találkozzunk újra, mielőbb!
KLIKK


Fest of Fifty 3. nap

Szombaton már mintha hazamentünk volna, érkeztünk a Towerful Events Fest of Fifty helyszínére Mikepércsre, a templomkertbe.
Kinéztünk egy kellemes helyet a színpad közeli fa tövében, szépen berendezkedtünk, és már érkezett is a hír, hogy a parókia udvarán rövidesen a BrassTime műsora látható.
Írtam a minap, hogy visszatérek majd ehhez a helyszínhez. Nos, hétvégén itt is voltak koncertek egyrészt a színpadi műsor bevezetéseként, illetve az átszerelések alatt, másrészt valamelyest a vendéglátó helyekhez is ide vonzották a közönséget.
Tehát vidám zenélés közepette készültünk az estére.
Természetesen fél füllel a nagyszínpad hangjait figyeltem, mert ide érkezett elsőként Ferenczi György és a Rackajam. Nagyon kedvelem őket, hiszen mindig meglepetést tudnak okozni műsoruk összeállításával. Most azonban nem csak a nézőknek okoztak meglepetést.
A nagyjából négyezer fős településen ugyanis egyszerre akár két program is van. Érti, aki érti. 😉
Úgy tűnik, többször jut nekik az egyszerreszólásból. Emlékszem, pár éve Kisvárdán a disco sátorral éltek együtt. Számomra ők győztek, ahogy most is. Nézőként igen szórakoztató volt, ahogy Gyuri hegedűn kísérte az utca másik oldalán playback-elő Szandit. Gondolom, zenészként annyira nem volt szórakoztató.
A műsor azonban ezzel együtt is rendkívül jó volt, és ismét megemlítem Roby Lakatos társulását az utolsó percekben. Csodáltam, ahogy bármilyen zenéhez tud kapcsolódni.
Az átállás idejére ismét a BrassTime érkezett, igaz, most a színpad elé.
The Lamb Lies Down on Broadway – ugrott be, a Genesis úgy ötven éves albumának címe, amikor a fiúk hangszereiken játszva heverésztek a színpad előtt, persze egészen más zenét játszva.
A nap második színpadi produkcióját a fesztivál fő védnökének formációja, a Roby Lakatos Ensemble hozta el. Olyan nevek voltak a színpadon – a teljesség igénye nélkül -, mint Lisztes Jenő, Csikós Vilmos, Szomora Pál, Bóni László, vagy éppen Szakcsi Lakatos Robert.

Ekkor már nem volt melegünk, és a szünetben szinte az összes autóban fellelhető göncöt magunkra aggattuk. Aztán megjelent a színpadon Palya Bea.
Nézd meg majd a képeken! Nem nagykabátban, és mezítláb. Szóval edzenünk kell még az esti koncertekhez. 🙂
Beával maradt a színpadon Lisztes Jenő, és érkezett Orbán György és Czirják Tamás. Szóval igen ütős volt a kíséret, ennek megfelelően a koncert is parádés lett.
Éjfél után – az autóban kicsit átmelegedve – már haza is értünk.

Jöjjenek a nap képei, klikkelj az ittenire! Ha pedig zenét is akarsz hozzá erről a fesztiválról, nézz szét a közösségi oldalalmon!
KLIKK


Fest of Fifty 2. nap

Péntek délután – figyelmen kívül hagyva Lotti előző napi tanácsait – már a főutcán jutottam el szinte pontosan az előző napi parkolóhelyemig. (Lotti a Waze általam kiválasztott hangja, ezen a napon nem beszéltünk. 🙂 )
Míg rendezgettem a fotós cuccaimat, érkezett néhány ismerős szülővárosomból. Örültem neki, mert így már többen voltunk Nyíregyházáról, mint olykor hazai koncerteken, meg jót is beszélgettünk az eseményfolyam előtt. Igen, szóba került az is, miért nem lehet legalább hasonló színvonalú esemény százhúszezres városunkban, mint a Towerful Events Fest of Fifty?

A bejáratnál mosolyogva, szinte ismerősként fogadtak, és mivel volt még időm kezdésig – ami tudjuk, nem volt kőbe vésve -, kicsit körbe néztem a parókia kertjében is. Írtam tegnap, itt volt a vendégfogadásért felelős egységek jó része, és még valami, amiről majd következő bejegyzésemben ejtek szót.
A színpad felől már hallatszott a Joscho Stephan Trio beállása, így visszatértem ide. A – már szokásos – harangszó után pedig kezdődött egy olyan koncert, amit soha nem felejtek el. Ez volt az első találkozásom a csapattal, de a fesztivált megelőző napokban eléggé felkeltettem az érdeklődést irántuk a közösségi oldalamon megosztott tartalmakkal. Ráadásul találkoztam Szegedről, az ő koncertjük miatt érkezőkkel is, így sok számomra újdonságot is hallhattam, és a tegnap emlegetett BOSE technikáról is megtudtam dolgokat.
Azt is kedveltem a fesztiválban, hogy szinte családias hangulat volt. Ismeretlenek kezdtek beszélgetni, sőt, én már a második napon ismerősként üdvözöltem helyieket, akikkel előző nap találkoztunk.
Szóval a zene. Hát azt látni, hallani kellett! Ezért szeretek koncertekre járni, mert hiába ámultam a videómegosztós tartalmakon, a valóságban minden sokkal jobb volt.
Tegnap sikerült megtalálnom a kiskapukat a közösségi oldal csöppet sem barátságos kezelőfelületén, így ott a videóim már tag-elve vannak. Telefonosak, úgyhogy inkább hallgasd, mint nézd! 😉
Láthatsz majd az albumban esernyős képeket. Bizony, koncert közben érkezett kis zápor, de ez nem riasztotta el a nézőket. Esernyők, esőkabátok kerültek elő, de a templomba is be lehetet húzódni, a zene pedig egy pillanatra sem maradt abba az erre is felkészített színpadon.

Miközben én oda-vissza sétálgattam az autó és a színpad között át-, vissza-, majd melegebben öltözni, elkezdődött a Tony Lakatos Brasil Project műsora. A doboknál már Borlai Gergő ült, aki másnap ünnepelte születésnapját. Happy Birthday!

A godfater koncertjére jelentősen át kellett rendezni a színpadot, így volt időm a templomban megnézni a Hanyu Zsolt festményeiből összeállított kiállítást.
Maga a templom is gyönyörűen felújított, ennek mikéntjéről linkelek egy bejegyzést. (Az én olvasatomban a második mondattól már erről a templomról szól az írás.)

Szóval jött a godfater. A vidómegosztós zenehallgatásaim után, a koncert előtti beszélgetésben azt találtam mondani, hogy sokkal inkább a saját szerzeményekre kellene koncentrálni. Nos, az élő műsor eléggé eltántorított ettől a “kinyilatkoztatásomtól”. Mondom én, hogy koncertekre kell járni! 😉
Eszméletlen zene volt, legszívesebben az egészet hazahoztam volna magammal, de az emlékek között, a közösségi oldalam “videói” között találsz néhány gyöngyszemet. Ja, és had emeljem ki itt is Hegedűs Bori és Szebényi Dániel vokál párbaját! Na ez! Remélem, valakinél meglesz, és eljut hozzám.
Talán feltűnt, hogy ennek a napnak a programja közelebb állt hozzám. Ez látszik majd, ha klikkelsz az itteni képre, és meglátod a “darabszámot”. Remélem, nem csak erre fogsz rácsodálkozni.
Holnap folytatom.
KLIKK


Fest of Fifty 1. nap

Pár héttel ezelőtt említette egy kedves ismerősöm, hogy a pünkösdi hétvégén lesz egy fesztivál Mikepércsen. Mivel adok zenei ízlésére, gondoltam, rákeresek. Mikor megnyitottam a Towerful Events oldalát, leesett az állam, és már vettem is a bérletet.
Erről a fesztiválról mesélek majd az elkövetkező napokban.

Csütörtök délután – ismerve Nyíregyháza délutáni közlekedési káoszát – már négy óra előtt elindultam. Egyébként is szeretek kicsit korábban érkezni, és ráadásul Mikepércsen átutazáson kívül sohasem jártam.
Elmúlt fél hat, mikor sikeresen leparkoltam a bejárattól nem messze.
Az esemény a református templom kertjében volt, ami eleve ad egy hangulatot. A bejutás gyorsan, rugalmasam ment, nagyon kedves, fesztiválpólós lányok intézték.
Volt időm még körbe sétálni. Az első pillanattól látható volt, hogy a szervezés topon lesz. Fesztiválpólós fiatalok serénykedtek. Padokat, székeket hoztak, és az érkező vendégek pokrócot is kaphattak a későbbi hűvösre készülve. Az ital pavilonban mosolygós lányok nyugtázták, hogy nem én fogom fellendíteni a forgalmukat a kólámmal.
Alig értem körbe, már érkezett is az infó a színpadról a négy nap szóvivőjétől: ezen az estén a Parno Graszt, és Goran Bregovic csapata a hangulatfelelős.
Kiderült, miért is Fest of Fifty az esemény neve. Mint tudhatod, nem vagyok igazán jártas egyházi kérdésekben, így eszembe sem juthatott az 50. nap.
Apropó, színpad. Első ránézésre látszott, igényes lehet a zenei megszólalás, és valószínű, hogy a fényekkel sem lesz bajom.
A színpad szélein BOSE ládák sorakoztak, és a felfüggesztett lámpákon is látszott, hogy nem a mostanában divatos nézővakításra készültek a szervezők.
Fontos információ volt még, hogy laza hétvégére számíthatunk. Nagyon megjegyeztem a “nem kell nézegetni az órákat, jön minden szépen sorban” kitételt, ami el is feledtette velem bármilyen időrend felállítását.
Megérkezem, mindenhol hallatszik, hol tart az este, amikor vége van, hazamegyek, és másnap ugyanígy. Nekem tetszett ez így.

A napi színpadi műsor a templom harangjának megszólalásával indult, és már érkezett is a Parno Graszt.
Őket valamikor régen, még a szépemlékű Sóstói Múzeumfaluban láttam, hát most is felpörgették a közönséget.
Éppen valahol a plébánia udvarán – ahol egyébként akusztikus koncerthely, illetve vendéglátó egységek voltak – bóklásztam, mikor meghallottam az AC/DC dalt a színpadról. Már jócskán vissza kell lapoznod a közösségi oldalamon, hogy megtaláld ezt a visszarohanós videót. 🙂
Egyébként itt számos mobilos – így ennek megfelelő minőségű – videót is találsz a hétvégéről.
Közben helyi ismeretségeket is kötöttem, kiderült, lesz majd Szandi a gyermeknapon, és számos hasonlóan fontos információhoz is hozzájutottam. Szandira egyébként majd még visszatérek valamelyik nap.

Az este második, egyben záró színpadi produkcióját Goran Bregovic és csapata hozta el. Nos, hát ők is igencsak belopták magukat a közönség szívébe.
A műsorok egyébként legalább másfél órásak voltak, és hagyomány lett, hogy minden formációval rövid időre színpadra lép a fesztivál fővédnöke, Roby Lakatos.
Ezen az estén úgy 11 körül készítettem az utolsó képet, az ezekből összeállított albumot pedig az ittenire klikkelve nézegetheted. A videókat nem hoztam át erre a felületre, talán egy lesz, de a fent linkelt közösségi oldalamon azokat is megnézheted.
Jövök majd a folytatással.
KLIKK