Esztergom 3/3

Múzeumi nap, és búcsú.
Ahogy a módosított terveimben szerepelt, utolsó teljes napomon múzeumokat látogattam.
Mivel maga az egész szabadságosdi elég hirtelen jött létre, nem igazán készültem múzeumokból azon kívül, hogy “összeszedtem” őket. Még a nyitva tartásukat sem néztem meg, ezért is kellett újra terveznem.
A sorrend az útvonal optimalizálás okán adott volt, nem lehet mindig csak összevissza mászkálni hegyen-völgyön, mint az első nap lendületében.
Szóval a Keresztény Múzeumban kezdtem mindjárt 10 órakor.
Azt nyilván tudod rólam, hogy nem igazán tervezek szépruhás egyházi intézmény látogatást hétvégéimen, de “világjárásom” során általában megnézem ezeket az intézményeket.
Ebben a múzeumban is kedvesen fogadtak, itt is lehetett fényképezni, és a fotós hátizsákomat is megőrizték, míg visszatértem a közel két órás körsétámról. Igaz, adtam kis útba igazítást, hogy hol lehet ilyen több funkciós zsákot szerezni. 🙂
A belépő itt is jelképes volt, még fotójeggyel is. Ezt azért emlegetem annyit, mert a kettő együtt kevesebb volt, mint mondjuk nálunk a “standard csak belépő”.
A kiállítás rendkívüli értékeket vonultat fel, számos olyan tárgy is található a gyűjteményben, amely egyedülálló Európában.
Itt is, akárcsak bárhol a városban rengeteg információval láttak el a művészekről és az alkotásokról egyaránt annak ellenére, hogy elmondtam, meglehetősen tájékozatlan vagyok a történet szereplőit illetően.

Ahogy kiszámolhattad, ebédig ki is tartott ez a látogatás.
Délután a Balassa Bálint Múzeumban folytattam nézelődésemet.
Itt a – most már megnevezem az összeget – 340 forintos belépő megváltása után kaptam egy írást a kiállításról, egy Esztergom turisztikai térképet, és persze érdekes, és bőséges szóbeli tájékoztatást is a kiállításról. Természetesen itt is lehetett fényképezni.
A teljes gyűjtemény közel egy század része látható jelenleg. Tárgyak, eszközök a – puskázok – neolitikumtól a török kor végéig, fegyverek a hozzánk közelebb eső korokból, hajómakettek, és egy külön szobában egy csodálatos könyvgyűjtemény a 15-19. századból.

Jól elidőztem itt is, így ki kellett lépnem, hogy odaérjek a Duna Múzeumba is. Az itteni nyitva tartást benéztem kicsit, így nem sokkal zárás előtt érkeztem, de így is természetes kedvességgel fogadtak. Hálás vagyok érte.
Ez egy teljesen más jellegű kiállítás. El is mesélték mindjárt érkezéskor, hogy a Vízeum felirat – amit természetesen itthon vettem észre az egyik képemen – nem véletlen az épület falán, hiszen nem csak a Duna a témája az interaktív kiállításnak.
Induláskor, a belépőjegy mellé – mert itt mindenhol van valami meglepetés még – kaptam egy kis jegyet, amin kerek bélyegzőhely díszelgett.
Útba indításom abból állt, hogy odakísértek egy hatalmas, fából készült, sok kereket tartalmazó valamihez, melynek oldalán egy tenyér lenyomat volt. A biztatásra, hogy tegyem oda a kezem, és indulhatok is fel a lépcsőn gyorsan előkaptam a mobilomat, mert éreztem, valami érdekes fog történni. Ezt a kicsit kusza videót láthattad akkor délután a közösségi oldalamon.
Az emeletre érve következett a többi csoda. Az idő rövidsége miatt – nem akartam nagyon visszaélni a vendéglátók kedvességével – leginkább a látvány elemekre koncentráltam fényképezés közben.
A vendégszeretetre jellemző, hogy a kiállítás végén visszaérve a földszintre még mutattak egy termet, ahol egy méhészettel foglalkozó időszaki kiállítás volt.
Itt már nem fényképeztem, hanem hálásan megköszöntem a türelmüket, és “haza” sétáltam.

Másnap, reggeli és a búcsúztató zápor után még sétáltam egy kicsit a parkban, mely néhány napig mindennapjaim része volt, majd elbúcsúztam vendéglátóimtól, és haza indultam. A hazafelé IC-zés élményét pedig fedje sűrű homály.

Ez alatt a pár nap alatt kb. Home Office-os létem egy hónapját gyalogoltam le, de bármikor visszamennék, mint ahogy tervezem is, hiszen többször ennyi időt is el lehet tölteni ebben a kedves városban.
Most pedig nézd meg a záró albumomat a képre klikkelve!
KLIKK


Esztergom 2/3

Röviden: Vár, Bazilika, de nem úszod meg ennyivel. 🙂
Első napi körmenetemen kiderült, hogy ugrott az a tervem, hogy a délelőtti hűvösben szabadtér, a délutáni melegben meg a hűvös múzeumok. A múzeumok ugyanis hétfőtől szerdáig zárva vannak. Így új tervet készítettem.
Ekkor még úgy gondoltam, ez lesz a kevés lépcső napja. Nem így lett, de nem szaladok előre.
Reggeli után – hú, igen jó büfé reggelik voltak – kicsit még pihengettem, mert egyrészt a macskakövön, hegyen-völgyön sétálások olyan ízületeket is átmozgattak, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek, másrészt 10 óráig volt időm lementeni az előző nap fotó termését.
Nyitáskor azonban már a hegyoldalban voltam pitypangot fotózva várva a várrohamra.
A külső faltól befelé haladva inkább újjáépítésnek, mint helyreállításnak tűnt a várépítés, az udvarra érve azonban újra feltűntek az eredeti falak.
Korábban hotelban, a boltban, és az utcán is tapasztaltam azt, amit itt is a pénztárban, a vendégszeretetet. Kedves, mosolygós fogadtatás, tájékoztatás, és jelképes belépő.
Bevallom, nem készültem részletesen a vár kiállításaiból, így teljesem meglepett, mennyi minden látható itt.
Nagyjából két órát bóklásztam a termekben, a kilátón, a kápolnában, míg újra az udvaron találtam magam.
Megpihentem kicsit egy padon a fák hűvösében, aztán indultam ebédelni.
Délutánra a Bazilikát terveztem, ahol komoly felújítás zajlik, de látogatható.
A pénztárnál ért a következő meglepetés. A Bazilika ingyenesen látogatható, fényképezhető. Az altemplom és a kincstár látogatásáért kell jelképes összeget fizetni. Mivel először kicsit félreértettük egymást – az altemplomban elég kevés a fény, a kincstárban pedig tilos fényképezni – ezt a belépő lehetőséget kihagytuk.
Fényképezgettem, de a Bakócz-kápolnában éppen egy csoport tartózkodott, így beszélgettünk kicsit a biztonsági őrrel. Ez a beszélgetés egy kb. fél órás tárlatvezetés lett. Fantasztikusan felkészült ember volt, és nagyon szívesen mesélt történelemről, a Bazilika történetéről, a felújításról, és mindenről. Nagyon hálás vagyok neki mindezért.
Búcsúzóul annyit mondott: Ne hagyd ki a kincstárat!
Visszatértem hát a pénztárba, és minden belépőt begyűjtöttem.
Az altemplomban igen gyors léptekkel haladtam, mert nem készültem fel az 5 (öt) fok körüli hőmérsékletre. Aztán jöttek a lépcsők, amikről azt hittem, kimaradnak ezen a napon.
A felújítás miatt a 400 körüli lépcsőfok helyett csak úgy 250 körülit kellett teljesítenem egy jó kávéért, amit a Panoráma kávézóban főztek. Jólesett megpihenni kicsit.
Innen már lefelé vezetett az út. A kincstárban eszméletlen dolgok vannak, még ha erre is számít az ember. Itt nem lehet fényképezni, de a végén úgyis rá akarlak beszélni, hogy feltétlenül nézd meg, ha arra jársz. 😉
Ismét csak jólesett megpihenni a park padján, és elnézni a távolba, ahol vagy 300 méterre látszott a szállásom tornya.
Ide tértem aztán vissza, és eszembe sem jutott este már kimozdulni innen.
A képre klikkelve követheted végig ezt a napomat kicsit több képen, mint azt élőben, a közösségi oldalon tehetted.
KLIKK


Esztergom 1/3

Mottó: Hogy hívnak kislány, mi van a kosaradban, és hová mégy?
… bár így, hogy a címmel lelőttem a megfejtést, nem sok értelme maradt.
Szóval nyaraltam kicsit, ami az első fél nap után inkább tűnt túlélőtúrának. 🙂
Mesélek.
Valamilyen iskolás koromban voltam legutóbb Esztergomban, ami eleve okot adott a nosztalgiázásra. Erre tettem még egy lapáttal, mikor a vonatozást is bevontam a körbe. Meg a buszozást is.
A 14-es buszon “áttáncoltam az éjszakát”, mert ilyen dolgokat kedvel a buszvezető a korai órákban.
Nagyon azért nem mertem kockáztatni, így az IC-t választottam a hosszú útra, amely igen jól teljesített, alig pár perc késést szedett össze a Nyugatiig, és semmi más kalandot nem hozott a jó három óra.
Miközben bámultam a tovafutó repceföldeket, és az őzekedő állatokat kiderült, hogy a kalauzok már vörös fényű lézer fegyverrel támadnak. Nyoma nincs már a három funkciós lyukasztónak, amelyről úgy egy évtizede komoly tájékoztatást kaptam.
A Nyugatiban leszállva a hangosbemondó éppen közölte, hogy 2 perc múlva indul a csatlakozó vonatom. Mivel az útra készülve nem égett a retinámba a pályaudvar térképe, így jobb híján a futó utastársaimat követtem, nem hiába.
Az Esztergomba tartó zónázó egy teljesen más világ.
Míg az IC-n a talán 6 darab plafonon lógó kijelzőn a vasúttársaság logója világított végig – talán egy matrica is elég, és olcsóbb lett volna -, kimaxolva ezzel minden tájékoztatást, itt a próbaüzemű utastájékoztató nagyon király volt. Folyamatos információ arról, hol tartunk, mikorra kellene, és mikorra érünk a következő megállóba, és onnan mivel, hova juthatunk el. Szóval ez nagyon tetszett. Meg az is, hogy szinte hangtalanul siklottunk.
Itt talán 3 perc volt az eltérés a tervezett és a valós érkezés között – természetesen a MÁV javára -, de ez említésre sem méltó szerintem. Legalábbis nem láttam harakirit elkövető vasúti alkalmazottakat. 🙂
Szóval megérkeztem Esztergomba.
Kinéztem, hogy kb. 3 kilométer az út gyalog a szállásig, az semmi. Igenám, de macskakőre gondolva elvetettem a gurulós bőröndöt, és egy jókora válltáskába tuszkoltam egy heti túlélésem minden kellékét. Igen, a laptopot, és a fotós cuccot hátizsákostól is.
Zsebemben a maps asszonya zsörtölődött, mikor úgy gondoltam, tudok egy rövidebb utat, és nagy gond nem is volt az utolsó pár száz méterig, ahol is hegymenet következett. Ez ekkor a batyummal a vállamon nagyjából annyira hiányzott már, mint mókusnak az erdőtűz.
Mégis megérkeztem, és a dolgok kezdtek jóra fordulni. Megemlítem, mert megérdemlik. A Hotel Adalbert Szent György Házban volt a szállásom, és csak ajánlani tudom őket, csak jót tudok írni róluk.
Beköltöztem, és felfrissülés után indultam is körülnézni. Mivel semmit nem akartam a vállamon tudni, így ezen a délutánon csak néhány mobilos képet készítettem.
Másnap reggeli után már turistaként keltem útra. Mivel azonban 10 előtt nem nagyon van nyitva semmi, kivéve a Coop-ot, ami ugye nem turista attrakció, hegyre fel, hegyről le-t játszottam, amolyan szabadtéri japán turistásat, amiből jónéhány kép született.
Közben kiderült, hogy nekem volt igazam előző nap a maps-szel szemben, így megtakaríthattam volna vagy 5-600 méter hegyi meneten, ha az alagúton megyek át. Ebéd után az is kiderült, hogy a szállás parkján átsétálva az étterem is vagy 50 méterre van, szemben az általam előnyben részesített körbemenés 400 méterével.
Délután – és már mindjárt a végére érek az első fejezetnek – elsétáltam a szlovák határig, hogy szép képeket készítsek a várról és a Bazilikáról, majd a korábban “oda születni kell” jelszóval elvetett hegymászást is teljesítve a Szent Tamás hegyi kápolnát is felkerestem. Kicsit furcsa volt nekem a harangszó helyett a hangszóróból megszólaló zene, de láthattad a közösségi oldalon, nem szaladtam el tőle.
Este még készítettem pár kivilágításos képet, ha már pár száz méterre laktam a látványosságtól.

Ezzel mára be is fejezem, nézegess képeket az ittenire klikkelve, ha nem dőltél még ki! 🙂
KLIKK


Fókuszban

Nyaralásom előtti hétvégén rendezte meg a Fókusz Mentő- és Segítőkutyás Egyesület Fókuszban a móka címmel az I. Jótékonysági kutyás versenynapját.
Mivel nem igazán értek ehhez, ne várd tőlem, hogy szakszerűen elmeséljem, mit láttam. Szóval voltak versenyek, bemutatók, remek társaság, napsütés.
Ha a részletekre is kíváncsi vagy, megtalálod az egyesület oldalán, amit fentebb linkeltem.

Azon a hétvégén annyi időm maradt, hogy átadjam a képeket, mert természetesen fényképeztem. 😉
Most pedig, így egy hét távlatából nálam is láthatod őket, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Tulipánfestés

Jó ideje készültem már a belváros virágainak megörökítésére, de valahogy mindig Sóstón kötöttem ki.
Aztán kedden – mivel más dolgom is volt a belvárosban – reggel összekészítettem a fotós cuccomat. Ahogy annak történnie kell, délben kezdett is beborulni, és az eső is megérkezett nemsokára.
Mire elindultam mégis, a Nap is éppen csak kapaszkodott a megyeháza tetejébe.
Kiderült, a tulipánok is kezdték már elveszíteni a türelmüket a várakozásban, így egy jó kis séta után egy viszonylag rövid albumot sikerült összeállítanom.
Nézd meg a képre klikkelve!
KLIKK


Bordó Sárkány – Roncsbár

Tegnap arról írtam a Spatzen Jodler-nél, hogy szabadidőmben szövegeiket tanulgatva készültem a koncertjükre.A Bordó Sárkánynál ilyet semmiképpen nem írhatnék, hiszen nem nagyon van olyan daluk – kivéve persze az Ai vis lo lop 🙂 -, amit ne tudnék a fiúkkal együtt énekelni, ha nem lennék tekintettel a körülöttem állókra.
Talán még így is van, aki emlékszik rám a Roncsból. (bocs) 😀
Szóval ők azon a dallamvonalon mozognak, amit nagyon kedvelek évek óta. Ez meg is látszik a blogom hét oldalnyi, őket említő bejegyzésén.
Nos, hát ez az este is úgy telt el, hogy nagyon örültem, hogy ott lehettem.
Ja, igen, fényképeztem most is, íme az album. Klikkelj a képre!
KLIKK


Spatzen Jodler Sextett – Roncsbár

Hatalmas bulira készült péntek este Debrecenben a Roncsbár, amit nem akartam kihagyni. Két koncert is volt, és úgy határoztam, külön írásban számolok be róluk.
Időrendben haladunk, így a 12 év után újra színpadra lépő Spatzen Jodler Sextett műsoráról mesélek ma.
Ők azok, akik régen sem a hibátlan zenei ívű slágerek előadását tűzték zászlajukra, ellenben olyan hangulatot varázsoltak, amely nem mindennapi még a Roncsban sem.
Bevallom, múlt héten szabadidőmben kicsit készültem a koncertjükre, ami abból állt, hogy nézegettem, hallgattam a világhálón fellelhető előadásaikat.
Így büszkén mondhatom, hogy mindig tudtam, mit kell kiabálni. 🙂
Szóval jó buli volt, közösségi oldalamon élőztem is kicsit, most pedig megmutatom a képeket.
Az ittenire klikkelve lapozgathatsz az albumban.
KLIKK


AdHoc Team a Városmajoriban

A hétvégéről nincs mesélni valóm, van azonban a múlt hétről, nem is kevés.
Kezdjük a szerda estével!
Nemrég fejeződött be a Városmajori Művelődési Ház felújítása, és pár napja újra meg is nyitotta kapuit.
Szerdán az AdHoc Team koncertje volt az, ami az újraindulás után felkeltette érdeklődésemet. Annál is inkább, mert a meghívásban szerepelt Orémusz Maja neve is, ez pedig számomra eleve előre vetít egy színvonalas előadást.
Most sem kellett csalódnom.
Az AdHoc Team megújult műsorához ő készítette, és osztotta meg a közönséggel az összekötő szöveget, ami most is számos új, érdekes információt tartalmazott.
Ahogy írtam, a megzenésített versek jó része olyan volt, amit korábbi előadásokon nem hallottunk.
Hamar elrepült az előadásra biztosított időkeret, így a második ráadásra már nem kerülhetett sor, pedig a közönség igencsak “vevő” lett volna rá.
Fényképezgettem is, így most sem maradsz képek nélkül. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Pandóra Projekt Európa közepén

A hatásvadász cím után jöjjön a magyarázat!
Ahogy pár napja az ajánlómban írtam, szombat délutánra az idén talán egyszer környékünkön fellépő Pandóra Projekt koncertjét terveztük be.
A cím egyik fele meg is van. 🙂
Tállya, a közel 2000 lakosú borsodi község a hagyományokat megőrizve is kedvelt turisztikai célpont.
A településen a tokaj-hegyaljai borvidéki fekvéséből adódóan számos pincészet található, melyek rendszeres programokkal csalogatják a vendégeket. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Kerekdomb Fesztivál, mely évek óta színes programokat kínál szeptember közepén.
Írásom címének további megfejtéséhez meg kell említenem a közel harminc éve a községben működő Közép-európai Művésztelep és Szabadiskolát. Volodimir Scsur, a művésztelep egyik alkotója készítette az a szobrot, amely a község főutcáján végighaladva, egy kanyar után állítja meg az arra járót. A négy méter magas, fából faragott főnix szobor – ahogy azt 1992-ben deklarálták – Európa mértani középpontján áll.
A helytől pár száz méterre található az Oroszlános Borhotel. Itt láthattuk a Pandóra Projekt remek koncertjét szombat délután.
Természetesen kicsit korábban érkeztünk, így – miután beköszöntünk a zenei beállást végző zenekarnak – tettünk egy rövid sétát a környéken.
Erről találsz néhány képet az albumban, ha klikkelsz az ittenire. Ja, és a koncertről is van egy. 🙂
KLIKK


Rózsafa

Kicsit megkéstem a beszámolóval, de most annál nagyobb lelkesedéssel adom közre.
Egy hete is hasonló időjárás volt délután, a rendezvényt azonban, ahova készültünk zárt helyen tartották. A Kállósemjéni Kállay Kúria nagyterme adott otthont a jótékonysági koncertnek.
Az adományokat a Rózsafa-Zeneház létrehozására és a kárpátaljai menekültek megsegítésére szánták.
Tudhatod, elég sokféle zenét meghallgatok akkor is, ha nem feltétlenül mindennapjaim része az adott muzsika. Legfontosabb, hogy élő zene legyen, ne villanyoszlopról lógó hangszóróból szóló valami.
Nem nagyon tudtam, itt milyen programra számíthatok, de kicsit utánanézve úgy gondoltam, ott a helyem, és vittem a fényképezőgépet is.

A műsor minden várakozásomat felülmúlta.
A Rózsafa és a Kis Rózsafa Citeraegyüttes hihetetlen profi műsort adott, nem hittem a szememnek, fülemnek, és a program többi része is hibátlan volt.
Nézd el nekem, hogy a fellépőket nem említem név szerint, ezirányú tájékozottságom meglehetősen hiányos, ám elismerésem valamennyiüknek.

Rövidre fogva nagyon örülök, hogy ezt az eseményt választottuk az esős délutánon, sok sikert kívánok a csapatnak céljuk eléréséhez.
Jöjjenek most a délután képei! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Találkozás a házban

Nem sikerült jobb címet kitalálnom a szombat esti kirándulásnak.
Tiszavasváriba indultunk, ahol a Találkozások Háza adott helyet két formáció, az Ők Most Itt és a Tamás-sokk koncertjének.
Nem először járunk a helyen, és nem is véletlen, hogy vissza-visszatérünk.
Számos jól szervezett, érdekes program, és mindig kedves fogadtatás volt az, ami miatt ismét útra keltünk.
Viszonylag korán indultunk, így a csöppet sem kellemes időben legalább 5 percre megálltunk a város határában, a Fehér-szik melletti kilátónál. A hó még nem esett, de kicsit már kopogós volt az eső, és a szél is nagyon fújt, így hamar tovább indultunk.
Talán már kitaláltad, igencsak korán érkeztünk a műsor helyszínére. Még javában zajlott a zenészek megbeszélése, de a fogadtatás mosolygós, kedves volt.
A fellépők jó részét ismerem egy ideje, ezért is gondoltuk, jó kis este lesz.
Nem csalódtunk.
Mire a műsor elkezdődött, a közönség is elfoglalta a helyét a nézőtéren. Kedves meglepetés volt a szervezőktől az ásványvíz és a rágcsálnivaló a közönség számára.
A két formáció – olykor tagi átfedésekkel is – remek, több, mint két órás műsort adott.
Némi híradást láthattál a helyszínről a koncertek idején, de fényképezőgépet is vittem, és nem féltem használni.
Köszönöm a lehetőséget, és az estét mind a szervezőknek, mind a fellépőknek.
A képeimet pedig az ittenire klikkelve nézegetheted.
KLIKK


Folkfusion Band a Tavaszi Zsongáson

Ma már tudom, ez volt a Tavaszi Zsongás utolsó koncertje számomra. Az eső okán nem néztem meg, hogy az utolsó élőzenés műsort, a Szívtiproll előadását megtartották-e?
Szóval kedd este, nagyjából szokásos belvárosi közönség, és rida-rock a színpadon, bármit is jelentsen ez.
Nekem az jutott eszembe, hogy a vőfély jöhetne már a pálinkával, amivel talán pontosabban behatárolható a stílus.
Persze gondolom, aki eljött a koncertre, annak nem mondtam újdonságot.
Egyszóval vidám, sok ismerőssel találkozós egy órát töltöttünk Nyíregyháza főterén.
Én közben elkóboroltam kicsit a templom előtti majálisra, aminek eredményét láthattad már a közösségi oldalamon, a koncert képeit pedig most mutatom meg.
Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Tibi a hegyről a Tavaszi Zsongáson

Ma munkaidő után igyekszem Debrecenbe, a Made in Debrecen Fesztiválra. Előtte azonban utolérem magam. 🙂

Csütörtök délután a Tibi a hegyről koncertjét láthattuk a Tavaszi Zsongáson.
A formáció a tőlük korábban hallott dalok mellé újakat is hozott.
Meglehetősen aktuális lett például a Reptér a hűvös szeles időben, de a fiatal közönség hatása a Kiscsillag dal szövegét is megváltoztatta néhol.
(A figyelmeztetést frappánsan elintézi a videomegosztó a linken, ezzel sincs dolgom. 🙂 )
Szóval így telt a délután, és persze nekem fényképezéssel is.
A képeket az ittenire klikkelve nézheted meg.
KLIKK

Kedd délután öttől a Folkfusion Band műsorával folytatódik a zsongás.


LK Beat a Tavaszi Zsongáson

Alakul ez. Lassan ismét minden napra jut egy bejegyzés.
Olyannyira, hogy ezzel a beszámolóval csúsztam is néhány napot.

Kedden az LK Beat koncertjével folytatódott a Tavaszi Zsongás.
A formáció nem ma kezdte a műfajt, és ez meglátszott a műsor összeállításon, a közönség kezelésen, és nem utolsó sorban az előadáson.
Igazi sláger show-t láthatott a közönség.
Sokadszor hangzott már el koncertek közbeni beszélgetésekkor, így most is, hogy akár minden héten (volt, aki napot mondott 🙂 ) lehetne ilyesmi a városban. A közönségen, és szerintem a fellépőkön sem múlik. 😉
Lássuk a füstös képeket, merthogy füstgép is volt.
Klikkelj a képre!
KLIKK