IV. Tokaji Utcazene Fesztivál

Kis pihenő után jöjjön a hétvégi beszámoló.
Tokaj és környéke minden évszakban biztos kimozdulási pont akkor is, ha egy ideje elég sokat tesznek azért, hogy ne jussunk be a városba. 🙂
Egyszer azonban biztosan elkészül a híd, és a túloldali körforgalom is, ezen a szombaton már a munkások sem pihentek.
Az utcazene fesztiváloknak is elég biztos helyen van a programlistámon, így szombaton is időben elindultunk. Így alig 20 perc kellett a hídon átjutáshoz.
Láthatóan ez nem mindenkinek sikerült, így a fesztivál mindjárt csúszásokkal indult. Hamar elvetettük tehát, hogy a közölt programot nézegessük, a véletlenre bíztuk a találkozást. Láthatod majd az albumban, hogy azért voltak biztos pontok. 🙂
A hangulat most is remek volt, ismerősök is voltak szép számmal (fél Nyíregyháza ott volt 🙂 ), és hamar megtaláltuk a kedvünkre való zenéket is.
Biztosan feltűnik, így inkább most elmondom, hogy az album nagyobb részében a NADENe koncertképeit láthatod, nem véletlenül.
Hatalmas bulit csapnak mindig – kicsit sajnálom is, hogy előző este nem mentem ki -, nem véletlenül gyűlik össze annyi néző az utcán, hogy teljesen lezárják azt.
Persze voltak más visszatérő formációk, igazán a Crazy Daisy Jug Band és a Potatopatch helyét kerestem kitartóan, de voltak új kedvencek is.
Ha nézegetted hétvégén a közösségi oldalamat, láthattad, kik ezek. 😉
Nézzük a képeket, klikkelj az ittenire! De mondok majd még valamit utána.
KLIKK
Végül talán néhány ötlet a következő fesztiválra.
Az utolsó képen láthatod, például hogy lehetne közölni a nézőkkel a fellépők adatait. Persze a hatalmas molinó a színpad mögött is jó, de az előző költséghatékonyabb, QR kód pedig elvihet az elérhetőséghez, ha már mindenki mobillal előre közlekedik. 🙂
Ezt talán megkaphatnák a fellépők a szervezőktől. 1-1 feketével nyomtatott, laminált A4-es lap.
A kevesebb olykor több. Nagyon zavaró volt számos helyen az áthallás. Itt ki lehetne használni a mellékutcák beugróit, illetve a fellépők csoportosításánál figyelni lehetne a formációk megszólalására.
A híd körüli káosz most különösen elérhetetlenné tett néhány fellépőt, és nagyon szomorú látvány volt az épülő körforgalom melletti járdán zenélni próbáló énekes-gitáros pár. Többet érdemeltek volna.
Bár végül megoldható volt a mosdó-WC, de nem hiszem, hogy ezt a néhány vendéglátó helyre kellene hagyni.
Persze azért jó volt a fesztivál. 😉


Gyere a térre!

A szombati VIDOR programot nézegetve eszembe jutott, hogy hét közben találtam egy eseményt, ami emlékeim szerint jobbnak látszott. Gyorsan meg is kerestem, és kora délután már indultunk is Tiszavasváriba.
Korábban többször felfigyeltem már a Találkozások Háza programjaira, és néhányszor jártam is ott.
Idén a Gyere a térre! a rendezvény szlogenje, és kicsit visszakeresve láttam, többször kellett volna erre járni nyáron.
Különleges programmal készültek ezen a szombaton is.
A Tiszavasvári Városi Fúvószenekar játszott érkezésünkkor, és Kóti Zoltán kezdett egy arcot felvázolni egy hatalmas felületre. Kicsit informálódtunk, majd a lángos illata a büfékocsihoz csábított, ahová néhányszor még visszatértünk az este folyamán.
A lángost több részletben sikerült megennem, mert közben felpörögtek az események.
Megérkezett a térre az élőszobor páros, akiknek minden elismerésem, hiszen naplementéig ejtették ámulatba a közönséget. Mikor elsétáltak, már én is kezdtem fázni, ami azért viszonylag ritkaság. 🙂
A színpadra Kéri György skótdudás érkezett, aki a mesteri dudakezelés mellett számos érdekes információt is megosztott a játéka közötti átvezetésként.
A Talamba betegség miatt lemondta a fellépést, így kicsit átalakult a műsorszerkezet, de csak pár perces átállások voltak ügyesen a téren tartva a közönséget.
Az Agyagbanda térzenéje kötötte le a közönséget, miközben a színpadra beköltözött a Polar Bear Band.
Nos, ők az este nagy meglepetése voltak. Az igazán profi előadásuk utáni beszélgetésünkből kiderült, ez az első koncertjük. Ez a fantasztikus műsor után nehezen volt hihető számomra. Mindenképpen igyekszem figyelemmel kísérni őket, remélem, találkozunk még. A közösségi oldalamon bele is feledkeztem kicsit az “élőzésbe”.
Közben a színpad mellé szép csendben beköltözött a Kelet Brass Band, akik aztán utcazene koncertjükön elevenítettek fel számos ismert slágert.
A színpadra Naninski és Figaro érkezett. Nagyjából az ő műsorukat jelöltem be a szombati VIDORon. Így, hogy “a helyembe jöttek”, őket sem kellett kihagyni.
Rövid táncos produkció vezetett át Száraz Tamás gitár műsorához, ami után mi haza indultunk.
A fotóalbumom képeinek sorrendjén nem módosítottam, elkészülésük sorrendjében nézheted meg, ha klikkelsz az ittenire.
Tiszavasváriba pedig visszatérünk.
KLIKK


Dongó és Queen Újfehértón

A Nagycsaládosok napja keretében két Újfehértóhoz is köthető formáció koncertjét láthattuk vasárnap délután.
A hűvös, őszies időre felkészülve alaposan beöltözve érkeztünk a város főterére, ahol először a Dongó együttes akusztikus vagy talán inkább interaktív koncertjét élveztettük. Érdekes történelmi, zenekar történeti utazáson, hangszer bemutatón vehettünk részt a nagy múltra visszatekintő formációval.
Az este második részében a Queen Forever Tribute Band pótolta korábban elmaradt koncertjét.
Történt valamikor augusztus végén, hogy felfedeztem az ünnepi műsor részeként adandó koncertjüket. Útra is keltem, majd kedves ismerősök társaságában, villámlások közepette vártuk a koncert kezdését a Kalumba teraszán. (“Úgyis idehallatszik a beállás.”)
Nem hallatszott, aztán elindultunk megnézni, miért. Kiderült, a várható vihar miatt elmarad a műsor.
Nos, ezt pótolta vasárnap este a zenekar. Különös aktualitása is volt a koncertnek, ugyanis Freddie Mercury 75. születésnapjára esett.
Ismét egy remek előadást láthattunk a Queen Forever Tribute Band-től.
Mindkét műsorról vannak képeim. Nézd meg őket az ittenire klikkelve!
KLIKK


Rockhajó – VIDOR

Az elsőkből lesznek az utolsók – jutott eszembe a mondás megfordítása, mikor szembesültem azzal, hogy a legelső kisszínpados koncertről nem írtam beszámolót, nem osztottam meg a képeket. Zárjuk hát ezzel az idei VIDOR Fesztivált.
Nyitó napon ugye “hagyományosan” nincs kisszínpad – hova vezetne, ha vidámság lenne megnyitó előtt -, szombaton kihagytam a VIdámság és Derű ORszágos seregszemléjét, így a vasárnap délutáni volt az első kisszínpadosom.
A Rockhajó műsora volt, amit ismét szerettem volna megnézni, így időben érkeztem.
Bár ebben az évben sátorozási lehetőség – értsd: mobil fedés – is volt a kisszínpadon, a vasárnapi szikrázó napsütést még élvezhették a fiúk. A további napokon aztán, ahogy láthattad, szükség volt a védelemre.
A Rockhajó saját dalainak köszönhetően előkelő helyet foglal el kedvenc listámon, így most is igyekeztem tökéletesíteni szövegtudásomat. 🙂
Ez a nap hozta el idei első látogatásunkat a VIDOR Kertben, ahol a Marina & The Kats formáció fergeteges koncertjét láthattuk. Szerintem nagyszínpad esélyes produkció. Bár nem fényképeztem az albumom számára, emlékemben megőrzöm a koncertet.
Ugyancsak ez a nap hozta el idei első – rövid – találkozásomat a pantomimesekkel is. Örültem, hogy újra itt vannak.
Most pedig lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


VIDOR szombat

Hiszen elmúlsz húsz” – jutott eszembe, mikor a VIDOR záró napjának beszámolóját kezdtem írni. Meghát 2 éve Geszti is rendelkezik némi VIDOR érintettséggel, így elfér a link indulásnak. Nem is beszélve a dal szövegéről. Akár a beszámolót sem kellene megírnom, de nem úszod meg. 🙂 (Na, lenyomtam a Rapülőket, mert nem tudok összerakni egy mondatot. 🙂 )

Szóval 2. Nappal kezdtük a záró napot. Ez a 2. nap volt, amikor koncerten láttam őket, és már az 1. napon úgy gondoltam, követem majd őket. Nem túl sokan napoztunk a téren a kezdéskor, így jól körbe mászkáltam a színpadot a szaladgálós gépemmel, készítve egy pár perces videót is. Ma reggel kaptam egy 90%-os tárhely figyelmeztetést, így ezt most nem fogod nálam látni, de az albumban pár képpel megmutatom a hangszert, ami miatt külön is érdekelt a koncert. Persze a mai világban az sem utolsó, hogy saját zenét játszik a formáció és szerencsére nem is (mai) rádióbarát formában.
A következő kisszínpados produkció előtt az artisták búcsúztak a fesztiváltól, pár kép lesz erről az albumban. Nem lesz viszont a pantomimesek búcsú sétájáról, ami kicsit meghatott, így eszembe sem jutott a fényképezés.
Köszönöm nekik az idei VIDOR hangulatot is.
Kisszínpadot említettem az imént. Nos, nevéhez méltóan az utolsó koncert fellépői fel sem fértek rá. A Retro Rock Band előadása volt az utolsó produkció a színpad környékén, és itt ér véget nálam is a VIDOR képsora.
Be is rakom ide, de ha érdekelnek a továbbiak, gyere vissza a klikkelés, képnézegetés után.
KLIKK

“Nem nagyon értem a 20:30-as kezdés koncepcióját” – írtam tegnap a nagyszínpad 19 órás műsorának hiányáról.
Miközben azon tanakodtunk, várjunk-e másfél órát a Gyöngyhajú lány balladájára, a téren boldog (ezt ő egy óra múlva tudta meg), boldogtalan gyülekezett a téren az egyik helyi rádió autó sorsolására. Ilyen sort legutóbb a pénzintézet előtt láttam a vírus kihirdetése után.
Nos, ez volt az áthidaló “produkció”, de ekkor már mindegy volt, maradtunk hát a musicalre.
Valamikori Omega fanként ismertem a Hűtlen barátok dal keletkezésének okait, körülményeit. Így kezdésnek furcsa volt számomra, de a történetbe illesztve, új értelmet kapva kiválóan illeszkedett a zenés játékba. Talán ebből már kitalálhattad, tetszett az előadás. Legalábbis az a része, amit láttam, hallottam belőle.
Joggal kérdezheted, miért hagytam ott akkor?
A láttammal nem volt gondom, hiszen ez nem hagyományos színházi előadás volt, a nagy érdeklődés miatt természetesnek vettem, hogy többen voltunk, mint ahány ülőhely. Azonban a kocsmát ezen a nézőtéren túlzásnak tartottam különösen azért, mert így a beszélgető társaságokat is bevonzotta, ami a nem túl erős beszéd hangosítás miatt szinte élvezhetetlenné tette az előadást a hátsó sorokban.
Szóval bekerült a terveim közé, hogy egyszer megnézem a Gyöngyhajú lány balladáját, mert tetszett, és biztosan tetszett volna akkor is, ha normális körülmények között nézhetjük végig.

Nos, így zártam a huszadik VIDORt. Nem fogok külön értékelést írni, megvolt hét közben szerintem.
Lesz még egy bejegyzés, mégpedig a legelső, általam megnézett kisszínpados koncertről.
Most berakom a menükbe is a VIDOR dolgokat, hogy a fotóalbumok között is megtaláld.
Találkozzunk délután Újfehértón, a Queen Forever Tribute Band koncertjén!


VIDOR péntek

A VIDOR ajánlóim stílusában, de kis mesével megspékelve íme a tegnapi nap.
Szeptember 3., péntek.
Kisszínpad: 15:30 Tüneth, 17:30 Nelson.

A Tüneth együttes játéka, és fotós-, mobilos állványok sokasága jelezte, több formációból is ismert helyi előadók vannak a színpadon. Eszembe jutott egyik ismerős minapi “oktatása”: Bátran állj be mindenki elé, hiszen te azért vagy ott, hogy fényképezz! Ezt én azóta sem gondolom így, maradtam hát a szokásos helyezkedéseimnél. Így is volt bőven, aki a tanácsnak megfelelően járt el. Én úgy gondolom, a néző azért megy egy fesztiválra, hogy lásson, nekem meg az a dolgom, hogy elkapjak pillanatokat. Nem szeretem a lecövekelt fényképezést, bár néha ezt hozza a kényszer.
Szóval a nézők között bolyongtam a Nelson koncertjén is, ami igencsak tetszett tegnap is. Mármint a koncert, persze a bolyongásnak is megvan a varázsa. 🙂
Saját dalok rock, blues stílusban, olykor egy-egy feldolgozás, hogy az ismerkedő nézők is tudjanak együtt énekelni.
Ezek a pillanatok láthatók az első albumban, mert most három részre szedtem a nap képeit.
Szóval klikkelj a képre, nézd meg a tegnapi kisszínpad képeit, aztán gyere vissza olvasgatni!
KLIKK

Nagyszínpad: 19:00 Cimbaliband és Talamba, 20:30 Mamadou Diabaté & Percussion Mania.

A Cimbaliband kezdte a nagyszínpad műsorát, és színpad előtt egy furcsa fotós? videós?, aki két rendőr kíséretével érkezett, majd távozott magával víve a rendőröket is.
Közben Unger Balázs már alaposan kiporolta a cimbalmot, és a közönség is közelebb lopakodott a színpad kordonjához.
A műsor második részében a Talamba érkezett a színpadra kis közönség átmozgatásra, vagy ahogy Zombor Levente mondta, hónalj szellőztetésre. Különleges hangszerek, utazás egy mesevilágba, és jókedv. Itt tartottunk, mikor visszaérkezett a Cimbaliband a színpadra, és egy improvizatívabb rész következett.
Rövid átállás következett a nagyszínpadon, ahová egy üdítő után visszatértem, mert kezdődött a Mamadou Diabaté & Percussion Mania showja. Talán a kordonszűrés tette, de kezdetben elég nehezen ment a kommunikáció a közönséggel, aztán maradt a zene, valamint a kért tánc, és éneklés helyett pedig a sikítás. Ez talán az előző estéről ragadt be. 🙂 Juteszembe, a zenészek kissé jobban öltözöttek voltak, mint a “közönségkoncert” előadói.
Nézd meg a képeket, klikkelj az ittenire, de gyere még vissza!
KLIKK

VIDOR Kert: 22:00 Bordó Sárkány.

Igyekszem a lehető legtöbb Bordó Sárkány koncerten ott lenni, mert nem csak a zenéjüket kedvelem, hanem azt a hangulatot is, amit teremtenek. Jóval a koncert kezdés előtt megérkeztünk a VIDOR Kertbe, így üldögéltünk keveset, meg volt időm beszerezni a CD-ket, amit elég régen terveztem már.
Úgy a műsor második percénél már egyértelmű volt, hogy ez nem egy csendes-ülős program lesz.
Lemezbemutató koncert volt, hiszen nemrég jelent meg negyedik albumuk, ám a korábbi albumok dalaiból is előkerült néhány. Fergeteges volt, rengeteg táncossal a színpad előtt. Most nagyon büszke voltam a nyíregyházi közönségre.
Mondanám most is, ahogy tettem pár VIDOR kertes produkciónál, hogy ez nagyszínpadot érdemelt volna, de a nagyszínpad korlátozások miatt ez most itt közönségbarátabb volt.
Rendkívül jól éreztem magam, jó volt kicsit beszélgetni is, meg örülök, hogy készíthettem néhány “fejek fölötti” fotót. Nézd meg ezt is a képre klikkelve, aztán elmesélem, mi lesz a mai terv.
KLIKK

Ma kezdésre oda akarok érni a kisszínpadhoz, hiszen fél négytől a 2. Nap játszik. Ajánlom, mert különleges produkció, nem mindennap látható hangszerrel, saját dalokkal, érdekes szövegekkel.
17:30-tól a Retro Rock Band játszik majd ugyanitt, közben pedig remélem, találkozunk még a pantomimesekkel. Nélkülük nincs VIDOR, és VIDOR zárás.
Valamikor, mikor még csak ilyen megosztás létezett, omegás voltam. Az emlékezetes nyíregyházi “útkereszteződés koncert” után szakadt el valami, és akkor megfogadtam, soha többet Omega koncert. Ezt tartottam, és tartom ezután is, ám a nagyszínpad Gyöngyhajú lány balladája produkciója felkeltette az érdeklődésemet. Talán azért, mert azokat a zenéket azért szeretem.
Nem nagyon értem a 20:30-as kezdés koncepcióját, hiszen a téren legkésőbb hétkor mindennek vége, és ahogy a népbarát produkció délutánján – számomra ugyancsak érthetetlen módon – már két és fél órával kezdés előtt ki lehetett hajtani a megkülönböztetetteket még az éppen zajló kisszínpados koncertről is, úgy a padokat is el lehetne helyezni a nagyszínpad előtt időben. Gondolom, ültetett lesz a dolog. Ráadásul ez most az együtt szórakozást sem zavarná meg a kordonon kívül.
No mindegy, ez már ilyen. Majd elütöm valahogy az időt, vagy kihagyom a produkciót.
A VIDOR Kert, és ezzel a VIDOR a Kelet Brass Band-del zár este tíztől.


VIDOR csütörtök

Tegnap kicsit rápihentünk a mára. A terv a két kisszínpados koncert volt.
A Beat 432 koncertjére érkeztem a térre.
A trió kellemes jazz zenét játszott, és a korai időpont ellenére hamar gyülekezni kezdtek a nézők.
A szünetben a Duo Trixx műsorán szórakozhattak a felnőttek és gyermekek, és a pantomimesek is megérkeztek.
A nap második fellépője a No Cnt’ Roll & Mr. Bluesman, akik kiváló bluest játszottak.
A hangulatot az sem tudta elrontani, hogy biztonsági őrök kezdték ellenőrizgetni a karszalagokat 6 órakor, koncert közben az este fél kilenckor kezdődő nagyszínpados műsor miatt, amiért egyébként az egész belvárost körbekerítették.
Nem sok kedvem maradt fényképezni, így a mai album elég rövidke.
A blues koncert egyébként fél hétig tartott, ami után gyorsan elhagytuk a teret.
Klikkelj a képre, aztán lássuk, mi a terv mára!
KLIKK

Természetesen a kisszínpaddal kezdek.
A Tüneth együttes játszik majd fél négytől, majd fél hattól a Nelson.
A nagyszínpadon este héttől a Cimbaliband és a Talamba műsorát láthatod, majd a régi VIDOR hangulatú Mamadou Diabaté & Percussion Mania következik. A karszalag marad a nagyszínpadnál, de nem lesz akkora cirkusz, mint tegnap, és a tér fák mögötti része is szabad marad.
És amit nagyon-nagyon várok, a Bordó Sárkány koncertje este tíztől a VIDOR Kertben. Ide továbbra sem kell karszalag.


VIDOR szerda

Nem bonyolult, de igen szórakoztató nap volt a tegnapi. Kicsit régi VIDOR hangulat.
Az Artézis koncertjére érkeztem a térre, ahogy terveztem. A koncert most is kiváló volt, kedveltem, fényképezgettem, majd a lassan szokásos kávé mellett hallgattam tovább a zenét.
A két koncert közötti szünetben sétálgattam kicsit a belvárosban, felhőfényképeztem, majd jött a Polip együttes.
A slágerek hallgatása közben ismét fényképezgettem, beszélgettem ismerősökkel, és jöttek a pantomimesek.
Ebből ismét egy remek történet kerekedett, és annyi kép, hogy albumom jelentős része ebből áll.
A nagyszínpados színházi előadás elején még beszélgettünk kicsit az időközben kiürült kisszínpad szélén üldögélve, majd irány haza képfeldolgozni.
Íme tehát a képek, klikkelj az ittenire!
KLIKK

A tegnapihoz hasonlóan mára is a helyi formációk maradnak délután, aztán uzsgyi, mielőtt körbekerítenek.
Az esti közönségkedvenc miatt ma ugyanis nagyobb részen kerítik el a teret. A kiülős teraszok is csak védettségivel látogathatók az esti koncert idején a szervezők által várt nagy nézőszám miatt.


VIDOR kedd

Kezdem azzal, hogy a közösségi oldalon (értsd: Facebook) is elkezdődött az új tanév, így mától nem jelent meg az oldalsávomban a rájuk mutató widget. Levettem hát, és kicsit átrendeztem az oldalsávot, míg kiderítem, ma mit találtak ki.
Ennél vidámabb dolog azonban, amiről most mesélek.
Tegnap is is a helyi formációkkal kezdtem a VIDOR napot. Az Ad Hoc Team koncertje várt a Kossuth téren kora délután. Vers megzenésítések, esőmentes műsor, gyülekező nézők.
A következő helyi fellépő előtt követtem kicsit Csocsó bohóc tevékenységét, és megittam déli 🙂 kávémat.
A Hobo Tribute Band műsorának koncepciójáról nem hiszem, hogy sokat kellene beszélnem, nevükből elég egyértelmű. Ők voltak a délután másik helyi kisszínpadosa.
Kis beszélgetést követően beöltöztünk az esti koncertekhez, és a pulóver-kabát kombó védelméből élveztük Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint elvarázsoló műsorát cseppet sem irigyelve őket a szélfútta színpadon.
Az Erik Sumo Band koncertjére is lassan gyülekezett a közönség, így ismét szégyenkeztem kicsit az érdektelenség miatt. Némi vigaszt nyújtottak a kordonon kívül állók, akik lélekben csatlakoztak a benti száz körüli nézőhöz. Nekik külön megköszönte Tövisházi Ambrus.
Belehallgattam még Katona Petra előadásába a VIDOR Kertben, aztán úgy döntöttem, hazahozom a képeket.
Nézd meg őket az ittenire klikkelve!
KLIKK

A mai terv az Artézis és a Polip Band koncertje délután a kisszínpadon, és persze pantomim.


VIDOR hétfő

Elkezdődött a VIDOR szabadságom.
Mivel a délutáni sáv kedvenc időtöltésem általában a VIDORon, idén is ütemeztem szabadságot erre a hétre. Igaz, már kevésbé mozgalmas ez az időszak. A korábbi évek kisszínpad, helyi-, környékbeli formációk dobogói, VIDOR Kert felállás mostanra egy színpadra, a délutáni műsor terület pedig a városháza előtti részre és a VIDOR Kertre szűkült. Szerencsére az artisták, pantomimesek jó része vissza-vissza tér a két koncert közötti idősávban.
Így volt ez hétfőn is.
A Ret-Rock – korábban Kaland Old Rock – indította a délutáni sávot. Szerencsére idén fedést is kapott a dobogó, így míg a nézők esernyők, és a városháza átjáró védelmébe vonultak, a zenekar tovább játszott.
Az eső végzett hamarabb, így a koncert után már a tér sarkán várakoztam a pantomimesekre. Érkeztek is a Duo Trixx és Csocsó bohóc társaságában. Eközben a téren Varázs Tamás szórakoztatta a közönséget.
Kedvelem ezt az összeszokott társaságot. Még mindig ők hozzák az igazi VIDOR hangulatot, akár az egymás produkciójába “trollkodással”, amit imádok.
A Texas Tourist koncertje következett a kisszínpadon. Idén szerencsére nem mosta el az eső a fellépésüket, így szép számú közönséget gyűjthettek a térre.
Nagy örömömre a pantomimesek is visszatértek, alaposan megcsappantva Csocsó bohóc ragasztószalag készletét. 🙂
Eddig tart a napi fotóalbumom, nézd meg a képre klikkelve!
KLIKK

Maradtam még kicsit beszélgetni a téren, miközben mögöttünk elindult a nagyszínpad rádióbarát műsora. No, ezért is tartok én saját válogatás zenét az autóban.

Többször szóba került a napokban a kordonhoz való viszonyom is. Leírom hát.
Láthattad, be tudok menni a nagyszínpadhoz, tehát megteremtettem a feltételeket magamnak hozzá. Nem értek sem a vírushoz, sem az oltásokhoz. Egész egyszerűen ÉLNI szeretnék, amíg lehet. Vagy így, vagy úgy mind meghalunk, addig viszont élni érdemes. Aztán, hogy – elkalandozzak kicsit Annához, Kiss Tibihez és Mártihoz – lesz-e, és mennyi lehetőségem mesélni, majd kiderül. Ha lesz, lesz/van miről.
Az én döntésem és nyilván ebben van kényszer, megalkuvás is.
A kordon számomra megosztás. Mint ahogy a pártosság, a vallás is.
Mert ha egy baráti társaság oltástól, vallástól, párt szimpátiától függetlenül 5 méterre a kordon mellett üldögélhet, beszélgethet, sörözhet, zenét hallgathat, miért ne tehetné ezt egy színpad előtt, a kordon túloldalán?
Mert egy baráti társaság kívül fog maradni a kordonon akár az egy “oltatlan” barát miatt is, mert erről szól a barátság. Beszélgetünk a dolgokról, megbeszéljük a dolgokat, de nem erőltetjük egymásra az akaratunkat.
Ezért van az, hogy esténként olykor kívül többen vannak, mint belül. Mit is old meg a kordon?
(És akkor nem beszéltem egyes események “más” szabályairól, mert ezekhez nem tartoznak észérvek.)
Ennyi.


Anna and the Barbies – VIDOR

A nagyszínpad programjai közül nagyjából hármat terveztem, kettőt mindjárt az első napon.
A világhírű külföldi fellépők megjelenése a VIDOR nagyszínpadán pár éve már csak álom, így maradnak azok a kedvencek, akiket máshol is láthatok. Így volt ez Annáékkal is, akikkel pár hete egy nagyon barátságos, szép zöld füves környezetben találkozhattunk.
Persze a mostani koncert is nagyon jó volt, hiszen ez az Anna and the Barbies esetében alap. Másfél óra a régi kedvencekkel, és az új dalokkal, és Anna varázsával.
Sokat dobott volna a hangulaton, és biztosan a tér is megtelt volna, ha bejuthat valamennyi rajongó, de itt most másak a szabályok.
Ezen a koncerten is készítettem képeket, melyek a színpadi hangulatot biztosan visszaadják, és remélem, a következő koncertjüket mindenki maradéktalanul élvezheti majd.
A képre klikkelve megnézheted, hogy láttam a péntek este másik részét.
KLIKK

Tegnap a Rockhajó koncertjén fényképeztem is, így erről is lesz képes beszámoló. Utána a VIDOR Kertben élveztük a Marina & The Kats koncertjét. Nagyon jó volt, de erről csak a pár másodperces videót láthatod tőlem a közösségi oldalon.
Ma délután a Kossuth téri kisszínpad a terv, meg Csocsó bohóc is érkezik.
Ha sikerül valahol elütni az időt a Bohemian Betyars-ig, esélyes a VIDOR Kert is este tízkor. Ha nem, ez a nap is végetér hétkor.


Tortuga – VIDOR

Lassan elkezdem a VIDOR beszámolókat. Túl nagy sorozatot nem tervezek idén tekintettel a körülményekre. Inkább csak a kerítésen kívüli eseményekre készülök.
A nyitó napon azonban rács mögé kerültem. Régen voltam Tortuga koncerten, így velük kezdtem a VIDORt.
A srácok most is alaposan odatették magukat, és úgy tűnt a rajongók is a színpadhoz jutottak. Az eső sem zavart senkit, így el is állt. 🙂
Nézd meg a képeket az ittenire klikkelve!
KLIKK

Erről a napról lesz még egy beszámolóm. A szombatot teljesen kihagytam, mára pedig a Rockhajót tervezem.


Kuckó Művésztanya Újfehértón

Amiről most mesélek, egy hete történt.
Figyelemmel kísérem az újfehértói programokat, mert számos kedvemre való rendezvény volt itt az utóbbi időben. Korrekt szervezés, tájékozott, segítőkész szervezők, segítők és nem utolsó sorban színvonalas programok jellemzik ezeket az eseményeket.
Így akadtam rá a múlt hétvégi eseményre is, melynek különleges aktualitást adott a Kuckó Művésztanya fellépése. Nem volt tehát kétséges, ott a helyem.
A Kuckó Művésztanya vándor színjátszó társulat, és már első találkozásunkkor, jó pár éve a szívembe lopták magukat. Azóta is igyekszem minél több előadásukat megnézni.
Sajnos két éve volt már, hogy legutóbb találkoztunk, így nem csoda, hogy nagyon vártam a mostanit. Ráadásul idén a VIDOR-on sem találkozhatunk.
Természetesen jó időben érkeztem a város főterén felállított színpadhoz, és nyomban meg is kérdeztem egy segítőt – mert több is volt, jól látható névtáblával -, hol lesz a fellépés. Ez a műfaj ugyanis nem él igazán a színpadon.
Jól gondoltam, a múzeum mellett, a füves, árnyékos részre szervezték a fellépést. Alig hogy ezt megtudtam, már érkezett is Szentgyörgyi Rozi, a társulat vezetője, lelke. A felkészülés izgalmai közben beszélgettünk kicsit, és már kezdődött is a produkció.
A zenés hívogató hamar összegyűjtötte a környék apraját-nagyját, és már indult is az “interaktív” mese. Bocs az idézőjeles szóért, inkább aktív mese a helyes.
A legjobb példa erre a padok mögött elsétáló család, ahol a gyermek pár méterrel arrébb hirtelen visszafordult, és az egész család maradt a műsor végéig. A mese, és a mesélő varázsa.
A répamese ismerős volt számomra, hiszen pár éve, a szépemlékű Múzeumfaluban, fotóstáskával a vállamon is kisegér lettem. Örök emlék.
A másik, inkább felnőtteknek szóló előadásra délután került sor. Közben történt ez-az, ami ugyancsak a szervezők, segítők munkáját dicséri. Erről nem nagyon van képem, csak pár képkocka választja el a két utcaszínház műsort fotóalbumomban, megmutatva kicsit a nap hangulatát.
A délutáni műsort nem láttam még korábban. Ezzel a Csárda udvarába költözött a társulat a gulyást falatozó közönség elvarázslására. Nem könnyű feladat az előadásra terelni a figyelmet a gőzölgő, finom ételről, de a bégető, nyávogó, kukorékoló embereket látva semmi kétség nem volt, hogy sikerült.
Ismét remek szórakozás, jó választás volt ez a program, és jólesett beszélgetni is kicsit így két év után. Remélem, a következő találkozásunkra nem kell majd ennyit várni.
Nézd meg a képeket az ittenire klikkelve, és ha teheted, nézd meg a társulatot is valahol! Hogy követni tudd, merre járnak, belinkeltem fent az oldalukat.
KLIKK


Under the Mask – Zene Sóstón

Múlt évben háromszor is találkoztam az Under the Mask tagjaival. Legalábbis nagy részükkel. Kicsit mindig más felállásban, más néven, de nagyjából hasonló előadással. Legutóbb mostani koncertjük előtt pont egy évvel a VIDOR Fesztiválon.
Most a Zene Sóstón záró koncertjének előadói voltak.
Mondtam már, sokféle zene érkezett a Krúdy Vigadó melletti színpadra ezen a nyáron is, és akár azt is mondhatnám, jelzés értékű, hogy az idei évadot ez a nagyon fiatal csapat zárta. Van remény. 🙂
Szólógitár, basszusgitár és ének volt a felállás. Tudom, a képen négyen vannak, mert a koncert utolsó részében fuvolista is színezte játékával a zenét.
Nekem, és néhényaknak a nézőtéren furcsa volt, hogy nincs dobos. A koncert közben kiderült, a zenekarnak is. Volt tervben, de végül nélküle kellett színpadra állniuk.
A Zene Sóstón-t tehát a jövő ígérete zárta, és én is bezárom, remélem, csak jövő nyárig a most következő fotóalbummal.
A képre klikkelve láthatod, ezt a koncertet is meglátogatta a kukacsbombázó. Talán egyszer oda is eljutunk, hogy tekintettel lesznek a szúnyogirtásnál a földi rendezvényekre is.
Most azonban lássuk inkább a képeket!
KLIKK