Kerekecske, dombocska újra

Múlt évig bakancslistás volt nálam a Kerekdomb Fesztivál, azóta viszont rendszeres visszatérő vagyok, szóval az idei már a második Kerekdombom volt. 🙂
Írhatnám azt is, hogy hagyomány már, hogy a fényképezőgépet szinte csak ballasztként cipelem magammal, de azért két alkalomból ne vonjunk le mély következtetéseket.
Az eső sem rettentett el bennünket a világgá menéstől, igaz igyekeztünk még előtte elindulni. Így aztán csak Nyíregyháza határában kezdtek le megjelenni az esőcseppek a szélvédőn.
Tállyára érkezve a tervezett napsütés ugyan nem érkezett meg, de az eső sem esett mindaddig, míg megszereztük a karszalagokat, és az evangélikus templom védelmében megnéztük Szirtes Edina Mókus és Rohmann Ditta előadását, ami egy hegedű, gordonka, ének, improvizációk megszólalású produkció. Ahogy másnap közösségi oldalamon írtam, nagyon szeretem, amit Szirtes Edina bármilyen műfajban csinál, mert ezek mindig különleges, és szívvel-lélekkel előadott dolgok. Most is így volt.
Érdekes most visszagondolva, hogy a kb. 4-5 tervezett eseményből kettőt ez alapján választottam, és választok ki mindig. Nyilván kitaláltad, ha ismered fesztivál műsorát, hogy a másik Palya Bea előadása volt. Na, ő is egy csoda. Ez volt a nap záró eseménye számunkra, és nem nagyon zavart az sem, hogy szinte? bőrig áztunk.
Ha már belelestél kicsit a fotóalbumba láthatod, hogy ezekről az eseményekről egyáltalán nincs képem. Ez már úgy tűnik Kerekdomb standard lesz nálam. 🙂
Valahogy ezen produkciók alatt nem éreztem késztetést elvonulni a fényképezés világába, meg hát az időjárás előtérbe helyezte a felszerelés védelmét.
Had mondjam még el, hogy – ahogy múlt évben – idén is a programok nagy részét a Szűcs Pincészet ajánlatából válogattam. Ahogy a hely hangulata, úgy a koncertek is kedvemre valók voltak.
Itt, a kezdődő esőben a diófa alatt álldogálva néztük, vagy inkább hallgattuk Barabás Lőrinc műsorát is. Őt is régen felfedeztem már. Igaz, akkor egy zenekaros produkcióban kedveltem meg, és az azóta látott szóló koncertek alapján már elmondhatom, az volt, ami igazán megfogott. A szóló, sok kísérő alappal, billentyűvel és kevesebb trombitával megvalósított előadás nem annyira tetszett. Nekem kevéssé élő így a zene. Persze azért áztunk kicsit a diófa alatt.

Előző évben jóval könnyebben választottunk kaját a fesztiválon, és idén igazán a választás sem lett tökéletes.
A street food – a kürtőskalácsot leszámítva – egy stand volt, így az Oroszlánosban étlapoztunk. Nem fogom megismételni, legalábbis ezzel a választással biztosan nem.

Lassan eljutunk az egyetlen fotózott programig. Ez is biztosra jelölt volt, hiszen hazai – mármint nekünk hazai – előadók műsorába nézhettünk bele.
A másik ok, szándék egy tehetség “promózása” volt részemről. A Nyerges udvarban ugyanis ismét megcsodálhattuk Bogdán Zolika kiváló dobolását az erre az alkalomra összeállt zenészek kíséretében. Tudom, érdekes így ez a mondat, de ha hallottad már Zolikát játszani, azt gondolom, megérted, miért ezt írtam. Hatalmas tehetség.
Lássuk hát az albumot, amely erről a koncertről készült! Klikkelj a képre!
KLIKK


V. Tokaji Utcazene Fesztivál

Három napos utcazene fesztivált rendeztek Tokajban hétvégén.
Ez már az ötödik volt, így jócskán voltak ismerősök, akikkel jó volt újra találkozni, és persze most is voltak felfedezettek, és meglepetés is akadt, és persze voltak nyíregyházi zenekarok is.
Péntek este sajnos más elfoglaltságom miatt nem lehettem ott, és a péntek esti buli koncertek is kimaradtak így, de szombaton és vasárnap amennyire tehettem, bepótoltam a lemaradást. Ezt nagyjából láthattad is az imbolygós élőzéseimből, most pedig mutatok majd pár képet a két napról.
Csináltam egy saját kis táblázatot, hogy könnyebben eligazodjak. Kevesebb színnel, mint a hivatalos, de hasonló tartalommal.
Így előre jelölhettem is a “jó lenne megnézni” csapatokat, majd pedig az idei kedvenceket. Persze így is maradt akikhez nem jutottam el, de lesz még utcazene, illetve találkozhatunk majd máshol is.
Mindjárt a Texas Tourist-tal indítottunk szombaton, és – mivel szinte az egész szombati oszlopot jelöltem – igen sok időt töltöttünk a Murphy Borbárban, és a teraszán. Kávézás közben érkezett ide az egyik felfedezett, a Küszöb zenekar. Nagyon érdekes zenét játszottak, és a hangszerek “készlete” sem volt mindennapi. Jó kis mesélős-zenés történeteik voltak. De itt találkoztunk az évek óta kedvenc Crazy Daisy Jug Band-del is szombaton (Boldog szülinapot!).
Persze nézegettem a táblázatomat, így olykor elszöktünk innen, mert a Csúróstusza zenekar eleve “mindenképpen” kategória volt a korábbi év kellemes emléke kapcsán. Most sem csalódtunk, sőt! Igazi élmény volt a távol maradó zenekar idejének kitöltésére összeállt jam az SKH zenekarral. Így kell ezt csinálni. Még vasárnap sem tudtam könnyen elszakadni tőlük, ahogy azt a közösségi oldalamon az élőzésből láthattad. Szombaton és vasárnap is meglátogattam a Rover zenekart és a Potatopatch sem maradhatott ki.
Nézegettem egy darabig a táblázatomat, mikor megláttam Karácsony Dávidot, de nem találtam a Purga zenekart a fellépők között. Maradt hát a kérdés, mikor, hol játszanak. Az csak később, mikor már zenéltek, derült ki, miért nem találtam a múlt év egyik kedvencét. Ugyanis egy másik formációval, a Rombus zenekarral érkezett idén, ami egy – mint a vasárnapi beszélgetésből kiderült – új project. A különlegessége, és a páratlansága abban áll, hogy népszerű komolyzenéket ötvöznek cigányzenei motívumokkal, ráadásul igen jó dolog sül ki belőle. Remélem, találkozunk még.
Láthatod, közben nem nagyon tartom az idővonalat, de nincs is nagy jelentősége, hiszen minden formáció minden nap zenélt, így nem biztos, hogy mindkét nap találkoztunk.
Ennek persze több oka is van. Egyrészt rengeteg nagyon jó zene volt, másrészt a számomra ritkán hallható, látható formációknál rendesen ottragadtam.
De azért volt időm a No Cnt’Roll & Mr. Bluesman, a Szakaszhatár, és a Fehérgyarmati Oldalvágányon megismert Catcha Lab meghallgatására is.
Vasárnap pedig a többek által ajánlott CstDzs Alt’N’Roll is képbe került.
Ők voltak a vasárnap egyik hősei, akik a hatalmas eső után is visszatértek zenélni előcsalogatva az ereszek alól a nézőket. De a Texas Tourist is játszott az esőtől fénylő út mellett, a Crazy Daisy Jug Band meg az esőben sem állt meg.
Az igazi vasárnapi hős címet azonban a The Acoustic Affair-nek adnám, akik mindenféle hangosítás nélkül – a társ zenekar leszerelt, és haza indult az esőben – kiváló hangulatot csináltak a város főterén annak ellenére, hogy egy utcányira – szerintem – indokolatlan hangerővel játszott egy zenekar.
Persze ez nem az ő saruk, nyilván nem tudhatták, mi történik pár száz méterrel arrébb.
Az idei fesztivál-szervezői talulságok egy része a korábbiakból jön továbbra is.
Autó forgalom. Ezzel nagyon kellene kezdeni valamit, mert ha nem szabályozott, a rendőrök is csak be tudnak állni a konvojba, ahogy tették is.
Öröm volt látni, hogy a múlt évben hiányolt kiírások megjelentek a sátraknál. Idén is volt ugyanis tető a fellépők fölött. (Hátha olvassák a VIDOR szervezői. 😉 )
Amin érdemes lenne elgondolkodni, ha már nem lehet elkerülni az “összeszólást”, hogy a szomszédos csapatok fél óra csúszással kezdhetnének. Így 15-20 perc “szomszéd csendet” minden fellépő kapna. A formációk elérhetőségének QR kódját sem engedtem el, kevesebb keresgéléssel lehetne eljutni a fellépőkhöz. A Csúróstusza rajongótáborának külön köszönöm a matricát. Nagyon jó fejek voltak. 🙂
Nagyjából ennyi a mese, jó volt, legyen jövőre is!
Klikkelj a képre, és nézz bele a hangulatba!
KLIKK


Tornóczky All Access Nyíregyházán

Nagyon biztos pont volt múlt hétfőn a késő esti Tornóczky All Access koncert.
Annyira, hogy jó két órát mászkáltam a városban este, nehogy haza menjek, és lusta legyek visszajönni.
Persze senki nem kérdezi meg, miért akartam mindenképpen ott lenni, de azért elmondom. 🙂
Jó ideje kísérem figyelemmel Tornócczky Ferike (bocs, nekem így maradt meg) tevékenységét, és hogy meglegyen a zárójeles is, igen, Bill mellett láttam, hallottam korábban, úgy a kétezres évek elején.

Vagy a P.Mobillal Debrecenben.

Aztán Hobo és Póka Egon mellett pár évvel később Nyíregyházán és Hajdúböszörményben.

Majd legutóbb úgy öt éve – már Temesi Bercivel – Nyíregyházán.

Mert nem azért ültem be a VMKK színháztermébe a Hangszert a kézbe előadásra, mert ott működött a klíma, bár az is jólesett. 🙂

Meggyőztelek?
Aztán úgy jó két hete, mikor a sajtótájékoztató után egyre kétségbeesettebben nézegettem a fesztivál programját, egyszer csak feltűnt a hétfő este. Ez volt az egyetlen koncert, ami bekerült a naptáramba.
Persze ekkor már túl voltam az addig elérhető videómegosztós zenéiken, a Tibuszoson, a Billesen és a Cream-esen is. Alig vártam a hétfő estét.
A “Kert végében” üldögéltünk ismerősökkel a koncert kezdetéig, de aztán már nem lehetett ülve maradni. Fantasztikusan jó zene volt, jól is szólt, és a fényekkel is megbarátkoztam én is, és a fényképezőgépem is.
A nemsokára megjelenő lemezüknek pedig már készítem a helyet a polcon és a lejátszóban is. Ja, és remélem, hamarosan újra találkozunk, mert az élő zene az igazi.
Ennek jegyében találsz kis meglepetést az albumban. Klikkelj a képre, és találkozzunk a következő koncerten!
KLIKK


Koncertek a főtéren

A elmúlt egy hét késő délutánjaiból egy-másfél órát Nyíregyháza főterén töltöttem.
A városháza előtti színpadon napi egy-két koncert volt ebben az időben. Jórészt olyan formációk adtak műsort, akikkel már találkoztam, de voltak, akikkel személyesen még sohasem. Erről mesélek most röviden pár kép kíséretében. Az albumokat most is a képre klikkelve érheted el.

Szombat délután a Rockhajó zenélt. Ők saját dalokat játszanak, melyeknek szövegére is érdemes figyelni. Szerencsére többször találkoztunk már.
KLIKK

Vasárnap jó kis blues-t hallgathattunk a No Cnt’Roll & Mr. Bluesman előadásában. A mondatból érthetted, hogy őket is kedvelem.
KLIKK

2020-ban a lassan árnyékba boruló színpadon a Marmunsk zenélt hétfő este. A zenekar tagjaiból azóta két formáció is létrejött, ők jöttek el hétfő kora este. A Bonilevine és a Madmike a rockzene mozgalmasabb ágát képviseli, és újra találkozhattam ismerősökkel, akikkel nagyon régen láttuk egymást.
KLIKK

Ismerősök, de két teljesen más zenét játszó zenekar törte meg a főtér csendjét kedden. Az Artézis kiváló jazz-t játszik, míg az AdHoc Team vers megzenésítésekkel lép színpadra. Az ősz biztos közeledtét jelzi, hogy sötétben fejezték be a műsort.
KLIKK

Különleges nap volt a szerdai, és a “biztosan ott kell lennem” kategória. Az első koncerten ugyanis Bogdán Zolika ült a dobok mögött. A kilenc éves srác elkápráztatta a nézőket. Édesapja gitározott, Pákey Béla basszuson játszott, és Csernák Tibort láthattuk a billentyű mögött. Bízom benne, hogy Zolika tehetsége, szorgalma elnyeri jutalmát.
Az este másik előadója a Hobo Tribute Band volt.
Nem nehéz kitalálni, milyen zenét játszottak. 😉
KLIKK

Nagyon jó hangulatú találkozásban volt részem csütörtök este. A Red One House ismerős lehet a Hangszermustra című sorozatból, de az igazi a személyes találkozás volt velük és hangszereikkel.
KLIKK

A pénteki műsort elmosta az eső, így a Retro Rock Band szombati koncertjével el is érünk a sorozat végére. Nézegesd a képeket!
KLIKK


Texas Tourist – Kisvárda

Csábítónak ígérkezett a Kisvárda sétálóutcájába szervezett három koncert, így útra is keltünk péntek délután.
Természetesen időben érkeztünk, sőt. Így láthattuk, ahogy a technikusok jó egy órán át próbálták visszaszerezni a keverő kezelését a technika ördögétől. Nagyjából egy éve éltem át hasonlót ugyanezeken a virágoskert szegélyköveken üldögélve.
Ahogy a cowboy mondja az ismert viccben: Kettő.
Aztán elkezdődött a Texas Tourist koncertje. A fiúk alaposan odatették magukat, és a nézőtéri hangzást is megszoktuk valamelyest, valamint én nagyjából tudom már a szövegeiket, így bátran koncentrálhattam a fényképezésre.
Így aztán vannak is képeim, és nem is mentünk hiába.
A Radar, és a Kalapács Akusztik volt még hátra. Ezekből elég sok előzmény volt a beállásnál, így mikor a Radar megszólalásánál kiderült, hogy az ördög győzött a keverőnél, csomagolni kezdtünk.
Azért jó kis kirándulás volt, de elgondolkodtam, hogy tervezek-e következőt.
A képeket azonban megosztom, és bízom benne, hogy a Texas Tourist-tal legközelebb legalább olyan megszólalással találkozunk, mint mondjuk a Zene Sóstón koncertjükön. Na az jól szólt!
Klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Szívtiproll

A nyár végét jelzi immár hat éve, amikor az utolsó hangszer is elnémul a Zene Sóstón színpadán.
Szerdán a Szívtiproll koncertje zárta az idén is nagy érdeklődéssel övezett rendezvény sorozatot.
A Zene Sóstón évek óta biztosít lehetőséget helyi formációknak a bemutatkozásra. Immár ez az egyetlen ilyen rendezvény a városban, így az évi húsz körüli fellépő csak töredéke azon együtteseknek, akik megmutathatnák magukat a város lakóinak és az ide látogatóknak, akik idén is hetente két alkalommal töltötték be a a Krúdy Vigadó melletti teret.
A rendezvény idei búcsúztatása tehát a Szívtiproll feladata lett, ám koránt sem volt szomorú hangulatú este.
Az ismert hazai és külföldi slágerek feldolgozása idén is nagy sikert aratott, és már a ráadás előtt nyilvánvaló lett, hogy jó ötlet volt lámpákat hozni a színpad megvilágítására.
Nem csak a közönség, hanem a fényképezőgépem is örült neki. 😀
Mielőtt a képre klikkelve belenéznénk az este történéseibe, had köszönjem meg a szervezőknek azt a hatalmas munkát, amivel idén is belopták magukat a közönség, és persze az előadók szívébe, magamról már nem is beszélve.
Bízom benne, hogy jövőre is találkozhatunk Sóstón, és talán más helyszíneken is. Igény biztosan lenne rá.
KLIKK


Felkelt a napunk

Hét közepén találtam a plakátot, amely az István a király rockopera előadását hirdette Nyírbogát szabadtéri színpadán.
– Menjünk? – kérdeztem.
– Gyertek! – mondta az időjárás.
Mentünk.
Lassan telt a nézőtér, de volt még szinte egy óránk. Egy utolsó próbát nézhettünk meg, és sikerült egészen jó helyet is találnunk.
A környezetről: Technikailag kiválóan felszerelt kőszínpad, kihelyezett padok a nézőtéren, büfé, és kezdésig egy remek zenét játszó trió a színpad oldalánál. Sajnos nem sikerült megtudnom róluk semmit, de szívesen veszek bármilyen információt, hogy követni tudjam őket.
Mire a kezdéshez értünk, minden hely megtelt. Az előadás pontosan kezdődött, és nem okozott csalódást. Persze – majd meglátod a szereposztást – eléggé biztosra mentünk. Ja, és ingyenes volt.
Kiválóan szólaltak meg a szereplők, és a fények sem voltak rosszak, talán kevesebb füstnek és a két szél világításának jobban örültem volna.
Ki kell még emelnem az Igrice Néptáncegyüttes fiatal táncosait, akik igazán fantasztikus produkciót nyújtottak.
Végezetül – anélkül, hogy a szereplőket külön értékelném – jöjjenek az előadás információi, a szereposztás!

István a király. Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján.
Zeneszerző: Szörényi Levente. Szövegíró: Bródy János.
Producer: Nagy Szilárd. Rendező: Puskás Tivadar. Színpadra alkalmazta: Nagy Szilárd.
Díszlettervező: Tihanyi Ildikó. Koreográfus: Gönczné Gyarmati Krisztina. Betanította: Fabu Bettina, Balogh Tamás, Tóth Bence.
Világosítás, fénytechnika: Nánási Barnabás. Hangkeverés: Babják János, Hangtechnika főmunkatárs: Szaniszló Csaba.
Szereplők: István – Varga Miklós, Koppány – Nagy Szilárd, Torda – Koroknai Árpád, Laborc – Koroknai Árpád, Sarolt – Kmecz Anna, Gizella – Hekman Erzsébet, Réka – Vajdáné Plósz Jolán, Asztrik – Keresztény Tamás, Vecellin – Mezei Attila, Regősök – Mezei Attila, Kiss Alexandra, Kóródi Ágnes, Koppány asszonyai – Kiss Alexandra, Kóródi Ágnes,
Az Igrice Néptáncegyüttes kíséretében.

Jó volt ott lenni. A képre klikkelve megnézheted az albumot.
KLIKK


Zene Sóstón – Melounge

Ismét egy kiváló zenés estét tölthettünk Sóstón a Zene Sóstón jóvoltából.
Persze ha csak a szervezők lettek volna ott, egy jó beszélgetésnél több nem lett volna, és bár az is érdekes, Nyíregyháza egyetlen, helyi zenészeket előtérbe hozó, élő zenés programsorozatának legfontosabb része mindig maga a fellépő.
Ezúttal a Melounge kitűnő zenéjét hallgathattuk jó egy órán át.
A formáció egy ideje már nem duóként működik. Ütős, fúvós és basszus szekcióval is bővült. Ennek megfelelően a megszólalás is változott egy nekem nagyon tetsző formára. Most is nagyon jól éreztem magam fényképezőgéppel szaladgálás közben.
Jött a kukacbombázó is, akárcsak a korábbi évben. Locsolóverset most sem mondtak, de a korábbi éveknél büdösebb valamit szórt a gép a nézőkre. A hangulatot azonban ez sem rontotta el, hosszas taps zárta a koncertet.
Én pedig most is fotóalbummal zárom az írást, klikkelj az itteni képre!
Még egy koncert van hátra idén. Jövő szerdán a Szívtiproll zárja a Zene Sóstón hatodik évadját.
KLIKK


Zene Sóstón – No Cnt’Roll & Mr. Bluesman

A Zene Sóstón tervezett időpontos, azaz fél hetes koncertje szombaton a No Cnt’Roll & Mr. Bluesman előadása volt.
Ez nekem olyan szeretem blues-rock zene, és úgy tűnt nem vagyok ezzel egyedül a közönség soraiban.
Elég régen, nagyjából egy éve találkozhattunk. Nekem sokkal jobban hiányzik ez a fajta muzsika, mint mondjuk Pápai Joci, de városunkban sajnos szinte csak a Zene Sóstón közvetít számomra vállalható nyári műsort. (Ugyanitt közeli, élő zenés, vagy csak érdekes program kerestetik huszadikára, lehetőleg tűzijáték nélkül.)
Szóval kedvemre való zene volt ez a szombati is. Szerintem sok új dal is született, mióta nem találkoztunk, mert ilyen gyorsan azért nem felejtek. 🙂
Persze fényképeztem kicsit zenehallgatás közben, klikkelj a képre, és nézd meg az albumot!
Ja, szombaton nem lesz Zene Sóstón, holnap azonban Melounge fél héttől a Krúdy Vigadó melletti színpadon.
KLIKK


Zene Sóstón – Texas Tourist

Jó kis nap volt a szombat a Zene Sóstón történetében, hiszen két koncert is volt ezen a délutánon, és nem is akármilyenek.
Ma a korábban eső miatt elmaradt Texas Tourist koncertről mesélek, és mutatok képeket.
Az öt éve alakult formáció lendületesen halad az ismertség felé. Nyíregyházán kívül is számos helyen, eseményen, klubban felléptek saját dalaikkal, melyekből rövidesen lemezt is megjelentetnek, de oldalukon jó néhány szerzeményük már megtalálható. A közösségi média számos platformján is jelen vannak, én ezek közül egyet linkeltem fentebb, onnan valamennyit elérheted.
Szombat délután is kitűnő koncertet láthattak a nézők a Krúdy Vigadó melletti színpadnál.
Mutatom máris az én képeimet, közben pedig akár el is indíthatod a zenéjüket az oldalukról.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – Greasy Hats

Blues az élet. Legalábbis nekem, mostanában. Persze ezen csöppet sem bánkódom, hiszen nagyon szeretem ezt a zenét.
A hétvégi Révfülöp Blues után a Zene Sóstón színpadára is csudajó blues érkezett. Ez azonban egyáltalán nem volt meglepetés, hiszen évek óta követem a csapatot, mert biztos lehetek benne, hogy nekem tetsző zenét kapok.
Szerdán sem volt ez másként, amikor a Krúdy Vigadó melletti színpadon megszólalt a Greasy Hats zenéje.
Ilyenkor mindig eszembe jut egyik nagy kedvenc VIDORos képem, ahol Pila és Peti éppen fellépésre vár szép ruhában, kalapban egy lépcsőn ülve.
De térjünk vissza Sóstóra! Nagyon klasszul szólt a nagyon jó zene, meg volt sok ismerős is, szóval jó volt.
Nézd meg a képeket az ittenire klikkelve, és ne feledd, szombaton már délután öttől Zene Sóstón. Esőnapos pótlás.
KLIKK


XV. Révfülöp Blues – harmadik nap

Azt is szerettem a Révfülöpön eltöltött időben – és ez jórészt harminc egynéhány fokos meleg volt -, hogy viszonylag kevés mászkálással szinte mindent elérhettünk. Igaz, a kilátót csak a hegy aljáról néztük meg, de remekül el lehetett tölteni az időt napközben is.
Szombaton jó kis szél kerekedett, amitől ugyan hűvösebb nem lett, de izgalmassá tehetett egy hajókirándulást. Ezzel hangolódtunk hát az esti koncertekre.

Délután ismét időben érkeztünk, és ez a nap sem múlt el kellemes találkozások, beszélgetések nélkül. Nagyon szerettem ezt a hangulatot.
Ahogy én látom, a Révfülöp Blues – és általában a révfülöpi kulturális események – egyik célja a lokálpatriotizmus, azaz a Révfülöphöz kötődés erősítése akár a helyiek, akár a vendégek körében. Ehhez tartozik az is, hogy a program válogatásánál az is szempont, hogy az ország távolabbi részéről is érkezzenek fellépők, akik egyébként nem igazán tudnának bemutatkozni ilyen távol otthonuktól. Ez is az egyik különlegessége, vonzereje a rendezvényeknek.
Szombat este is Debrecenből érkező zenekar nyitotta a koncertek sorát, amelyre természetesen Benkő Zsolt kiváló felvezetője csalogatta a nézőket. Érdekes volt, hogy míg csütörtökön a nézők nagy része erre a felvezetőre kezdett érkezni, pénteken és szombaton már a kapu előtt álldogáltak, várva a nyitást. Ez is sokat elmond a rendezvényről.
Szóval a debreceni Blues from Hell indította a szombati koncert kettőst.
Volt szerencsém többször is hallani a csapatot, így ismerősként üdvözöltük egymást a műsor előtt. Ők az 1920-as évektől napjainkig terjedő időszak szájharmonika-énekes blues-át játszák. Ezen a koncerten a közönség legnagyobb kedvence mégis a dobos volt. Balázs igazi showman-ként lopta a nézők szívébe magát. Talán látszik is majd néhány képen.

Az átállással a Sonny and his Wild Cows formáció lakta be a Révfülöp Blues színpadát.
Egy egészen más stílus, igazi bulizós rhythm and blues, rockabilly zengte be a nézőteret a záró koncerten.
Estefelé már hűvös lett a szélfútta Balaton part, de a nézőtéren egy szalmaszálat nem lehetett leejteni. Egyébként minek is hozna ilyet bárki magával?
Azt nem tudom, táncos cipőt hoztak-e a nézők, de sok táncos lábú érkezett, az biztos. 🙂
Igazán nagy élmény volt számomra sok év után újra találkozni Szabó Tamással, újra koncerten hallani szájharmonika játékát.
Sajnálom, hogy harmincöt fokra tervezett öltözékemben az utolsó néhány percet már ki kellett hagynom. Amíg azonban ott voltam, a sok mozgásos fényképezéssel igyekeztem maximálisan kitölteni az időt, és fenntartani a testhőmérsékletemet.
Nagyon hálás vagyok Kovács Pepinek, hogy megteremtette ezt a lehetőséget, és kiváló gazdája tizenöt éve a rendezvénynek.
Az élet azonban nem áll meg Révfülöpön, hiszen a nyár szinte minden hétvégéjén találsz rendezvényt, kiállítás különböző műfajokban. Érdemes úgy tervezni a környéken járást, hogy útba ejtsd ezeket, vagy egyszerűen csak ezért elindulni, ahogy mi is tettük.
Köszönök mindent, és most lássuk a záró nap fotóalbumát! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


XV. Révfülöp Blues – második nap

Délutáni beállás közbeni beszélgetés Révfülöpön:
– Hát te itt is?
– Tudod, Nyíregyháza és környéke, ahogy a blogom szlogenje mondja.
Valahogy így múlattuk az időt a napfényes Balaton partján délutánonként. 🙂

A napközbeni kis kirándulás után felfrissülve péntek délután is időben megérkeztünk a XV. Révfülöp Blues színpadához.
Volt idő ismerkedésre, hiszen személyesen nem találkoztunk még a teljes Simple Blues Band zenekarral, bár néhány tagjával már ismertük egymást. Többször terveztem, hogy megnézem őket, de valahogy korábban ez nem sikerült, pedig nem túl messze élünk egymástól. Mentünk hát messzebb.
A Révfülöp Blues a másfél évtized során nem érdemtelenül szerzett rangot magának. Nem csoda, ha elismerésként élik meg a formációk, akik elérnek a rendezvény színpadára. Ezért is kivételesek ezek a koncertek.
A Simple Blues Band-nek sikerült meggyőzni a nézőket is arról, hogy nem hiába vannak itt. Nagyon jó hangulatot teremtettek, kiváló zenével kényeztették a közönséget. Jó érzés volt a formáció oldalán vasárnap azt olvasni, mennyire fontos állomásnak tekintik a fellépést. Megdolgoztak érte.

Nagyon jó volt délutánonként, esténként, hogy tudtunk beszélgetni a fellépőkről is. Így kiegészítve azokat az információkat, amelyeket nekem sikerült összeszedni a felkészülés során sokkal jobban tudtam “irányítottan” figyelni a koncertet fényképezés során, és persze szerencsém is volt olykor, mikor felocsúdva a zene élvezetből elindultam egy-egy videót készíteni. Így sikerült például Deep Purple újragondolást rögzíteni blues környezetben. Nem hittem a szememnek, fülemnek, és örültem, hogy nem voltam “lusta 🙂 ” pont akkor videózni a BluesSteel & Friends koncertjén. Persze többször is elindultam a színpad felé.
Délután, beállások alatt éppen a rózsakertben sétáltunk, mikor Pleszkán Écska kezdett énekelni a színpadon. Hamar eldöntöttük, hogy a rózsák várhatnak.
A koncert utolsó részében először vokalistaként tűnt fel a színpad szürkébb sarkában, majd a fronton is megjelent. A hangja azonban már a vokálban is meghatározó volt. Eszméletlen duót alkottak a szaxofonossal.
Természetesen pénteken sem maradt el a blues történelem Benkő Zsolttal, és mindkét formáció saját műsorában is élvezhette játékát.
Ezen a napon már kicsit hosszabb az albumom, ismerős volt már a színpad, és a fények.
Klikkelj a képre, és nézd meg, hogy láttam az estét!
KLIKK


XV. Révfülöp Blues – első nap

Csütörtökön kora délután érkeztünk meg Révfülöpre. Gyorsan elfoglaltuk a szállást, tusolás, kávé, és irány a központ. Mikor korábban itt jártam, már nagyjából felfedeztem a települést, így elég célirányosak lehettünk.
A főutcán sétálva az egyik kapuban kis dobozban friss érett fügék csábították azt, aki szereti. Becsületkasszával, ahogy például a kávé is működött a szállásunkon.
Hamar beértünk a mólóhoz, és mivel volt még jócskán idő a program kezdéséig, ügyesen megebédeltünk, és meg is vacsoráztunk egyben. Az árak elfogadhatóak, az árusok kedvesek, mosolygósak, a kaja finom, a sör, üdítő kellemes hideg.

Azt tudod, hogy szeretek időben, vagy inkább idő előtt érkezni az eseményekre. Kell kis hangolódás. Itt pedig még régi kedves ismerősök, barátok is voltak, és egy koncert előtti beszélgetés, ismerkedés mindig jólesik.
Miután kellően meglapogattuk egymás hátát Kovács Pepivel, aki a rendezvény szervezője, és nem mellesleg réges régről, Nyíregyházáról indult az ismeretségünk, már követhettük is a színpadi beállásokat.
Majd láthatod a képeken, igazi kőszínpad van minden csodával felszerelve. Remek szakemberek felügyelték hogy a megszólalás és a fények is hibátlanok legyenek, szóval egy mesevilág szerintem a fellépőknek.
A nézőtér vége, és egyik oldala fedett, középre pedig minden nap ügyes kezek pakolták ki a székeket, amelyeket aztán egytől egyig áttörölgettek, majd a nap végén visszapakolták a fedett helyre.
Ezt azért írtam le, mert nem nagyon láttam sehol ilyen gondosságot, és a nézők sem, mert mire a kapuk megnyíltak, minden készen, rendben várta őket. A három nap alatt nem láttam eldobott szemetet, sörös dobozt, ami ugyancsak ritkaság. Nyilván a rendezett környezet rendet vonz maga után.
Kicsit hosszúra sikerült a bevezető, de ezt nem fogom minden nap leírni, kihagyni viszont nem lehetett.

A Révfülöp Blues 15. születésnapját ünnepelte ezzel az eseménnyel, és nem csak a környezet, hanem a fellépők kiválasztása is igényes volt.
A kezdés előtt kb. negyed órával ráhangolódásként minden nap Benkő Zsolt kiváló gitárjátéka gyűjtötte a nézőket a színpad elé. Ő volt az idei esemény szóvivője is, és túl a felvezető gitárjátékon és a résztvevők bemutatásán minden nap kaptunk egy rövid blues történelmet is. Érdemes volt korán érkezni. Egyébként Zsolt minden fellépő formáció mellé beszállt pár perc gitárpárbajra. Imádtam.

Eljutok lassan a koncertekig. 🙂
A Jumping Matt and his Combo indította a blues koncertek sorát. Nem gondolom, hogy őket be kellene mutatni, de azért belinkeltem az oldalukat. Fergetegesek voltak most is, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a nézőtéren még oldalt is álldogáltak nézők. Ahogy ott, aakor is mondtam, ütős indulás volt. Néha most is elfelejtettem fényképezni, mint ahogy a későbbiekben is gyakran.

Rövid átállás után a Jambalaya lépett színpadra. Illetve ez így nem fedi le teljesen a valóságot, hiszen ahogy egy igazi New Orleans Music Show-hoz illik, a nézők között, a nézőtér végétől zenélve vonultak be, ami elég gyors döntést csikart ki belőlem, vajon a fényképezőgépet, vagy a telefont dobjam el hirtelen. Azt hiszem, jól döntöttem, hiszen ez lett talán az egyetlen vállalható videóm a közösségi oldalon, és visszaad valamit az őrületes hangulatból.
Őket személyesen nem ismertem eddig a koncertig. Hatalmas buli hangulatot csináltak, szívesen találkoznék újra velük is.

Nézzük most az első nap fotóit, amelyeket természetesen a szervező is megkapott. Onnan könnyen válogathatsz a képek közül, ha külön-külön szeretnéd megosztani. Az album nézegetéséhez pedig klikkelj az ittenire!
KLIKK