Nem megyünk messzire a tegnapi nap helyszínétől, és az időpont sem esik távol a tegnapi ajánlattól.
A tevékenység azonban jóval csendesebb.
Társasházban lakom, néhány fa, pár szál fű van a környéken.
Persze el tudnék viselni ennél jóval többet is, de nem vagyok egy kapálgatós típus, így esélytelen, hogy valaha is szép kertem legyen.
Azért ha tehetem, elkalandozok kicsit mondjuk a Tuzson János Botanikus Kertben.
Erre jó lehetőség nyílik az április 18-19.-i hétvégén.
Ilyen virágokat is láthatsz majd:

Néhány képet már láthattál itt-ott a Botanikus kertben készültek közül.
Azt hiszem, a mai nap a legjobb arra, hogy a teljes albumot megmutassam.
klikk a képre

“Soha semmire nincs időnk, olyan gyorsan jár a nap.
Én is nagyon ritkán látom a barátaimat.”
Olyan, mintha már nagyon régen történt volna. Többször is utánaszámoltam, de pontosan két hete kérdeztem meg, hogy hol járhattam délelőtt? Már akkor, ott eszembe jutott Tolcsvay László szövege.
Soha nem voltam Illés fan, a Fonográfot még kevésbé hallgattam, Tolcsvayék pedig viszonylag kevés dallal voltak jelen a köztudatban. Mindenesetre akkortájt kevéssé volt igaz a kezdő két sor…
De nem kezdek nosztalgiázni, mert már a rövid távú visszaemlékezések is hangulatrontóak.
Szóval két hete vasárnap tettem egy kört a belvárosban – mondom, hogy “már a rövid távú…” -, aztán gyorsan kiszaladtam a Tuzson János Botanikus Kertbe. Néhány nyílt napjukat már elszalasztottam, de most az idő, és az időm is megengedte, hogy pár órát ott töltsek.
Megérte. Nem csak egy, és nem csak kék színű virág várt rám, és még vagy háromezer látogatóra – ahogy a későbbi híradásokban olvastam. Biztos vagyok benne, hogy ha lesz lehetőségem, legközelebb is elbóklászok majd itt.
Készítettem pár fotót, melyek nagyjából érzékeltetik a hangulatot, de hidd el, érdemes személyesem is megnézni.
klikk a képre