Honnan tudod?

Többször előkerült már a kérdés, honnan lehet megtudni, milyen programok lesznek a környéken?
Nem egyszerű a dolog, elmondom, én hogyan csinálom.
Nálam sem kopognak az ajtón az aktuális események listájával. Marad tehát a “szájhagyomány”, mikor beszélgetésekből kerülnek elő információk, illetve van még a közösségi oldal, és a sajtótermékek, esetleg kiplakátolt dolgok az utcán.
A közösségi oldal sajnos egyre nagyobb szemétdomb, nem könnyű kiválogatni a hasznos tartalmat. A sajtótermékekből, rádióból, televízióból emellett még a politikai tartalom is rám vicsorog, az utcai plakátolás pedig igen szűk kör kiváltsága.
Szóval mégiscsak a közösségi oldalon kell szemezgetni.
Itt olykor “magától” szembe jön a tartalom, de leginkább a kedvelt helyek felkeresése működik.
Ha szerencsém van, az oldal gazdája készít eventet a dolgairól, így egy klikk az Érdekel, vagy az Ott leszek gombra, és kis automatizmussal már be is kerül a dolog a blogom program naptárába (itt jobbra 😉 ).
Van azonban, ahol a “plakát képek” várnak. Ha ezt csak simán megosztom, hamar kigörgetődik. Az én látóteremből is.
Ekkor jön a “favágás”. Eventet nem készíthetek, hiszen nem az én eseményem. Marad hát a bejegyzés elkészítése a program naptáramba a “plakát”, vagy az oldal linkjével.
Így én már a telefonomat felébresztve láthatom a hetemet, kicsit görgetve többet is.
Amit még tudnod kell, az ajánló szubjektív. Vannak események, amikről tudok, mégsem kerülnek bele, illetve vannak, amik kikerülnek konkrét információk alapján. Erre láthattál példát a közösségi oldalamon tegnap este. Ja, és van, ami bekerülhetne, de nem jut el hozzám a híre. Mivel a blogom kizárólag saját erőből valósul meg, lehet ennyi szabadságom.
Talán próbáltad elfordítani az itt lévő képet. Szándékosan van így, így jobban kitölti a lapot. 🙂 Neked pedig itt a lehetőség – asztali nézetben – jobboldalt (fizikai, nem politikai 😉 ), hogy követhesd, saját naptáradba másolhasd a számodra érdekes eseményt. Nézz vissza néha, hiszen bármelyik pillanatban változhat a lista!
…valahogy így.


Ki altatta el a tejet?

Ma a világ ezen igen fontos kérdésével foglalkozunk.
Gyermekkoromban Kemény Henrik Vitéz László előadásai jelentették számomra bábjátékot. Sokszor ültem a televízió előtt, és néztem a hőst, amint palacsintasütővel, vagy bunkósbottal hadonászva megérkezik. Emlékszem, a közvetítésekben mindig a Szervusztok pajtikák! köszönéssel érkezett.
Később, már felnőttként sokat álldogáltam nosztalgiázva a Múzeumfaluban a Burattino Bábszínház paravánja előtt.
Egy ideig aztán nem futottunk össze, majd óriás bábként jelentek meg a Múzeumfaluban, majd a Kossuth téren is.
Úgy másfél éve találkoztunk újból Homoktanyán, egy teljesen más jellegű előadáson. Bevallom, nagyon tetszett a játék interaktivitása, a közönség bevonása. Ez volt a Madárijesztő.
Ezután döntöttem úgy, hogy a Korzóban lévő otthonukban is megnézem őket. Az Álruhás Mikulás előadáson csak szemlélő voltam, nem volt nálam fényképezőgép. Persze ha lett volna is biztosan elfelejtettem volna fényképezni. A legkedvencebb előadásom volt, hatalmas poénokkal gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A Mese a rongyoszsákból volt a nagy fényképezéses műsornézésem. Felnőttként is igen jó szórakoztam a vidám poénokkal fűszerezett előadáson, így hát néha visszatérek hozzájuk azóta is. Van, mikor fényképezőgéppel, van, mikor csak úgy.
Legutóbb a post címében lévő előadásukat néztem meg, és készítettem néhány képet is, amit mindjárt megmutatok.
Most hétvégén – szombaton és vasárnap is – bemutató előadással jelentkeznek, ha nem jön közbe semmi, ott leszek.
Itt, jobb oldalt a programajánlómban követheted többek között az ő programjukat is.
Végül pedig mutatom a képeket, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Emlékezős hétvége

Messziről kezdem, de nem tudom még, hosszú lesz-e?

Jó másfél évtizeddel ezelőtt jókora törést jelentett az életemben, hogy szülővárosomban megszűnt a munkalehetőségem. Nehéz döntés volt, de elkezdtem Debrecenbe munkába járni.

Jó egy évtizede ottani munkámban is jelentős változás történt, akkor még nem éreztem ennek jelentőségét. Ekkor ismerkedtem meg egy német kollégával.
Aztán a következő években volt még néhány kisebb fordulat, de ezekről külön most nem mesélek.

Úgy fél éve búcsúztam el a cégtől, ahol sosem voltam igazán társasági ember, amolyan jó munkatársi viszony volt a kollégákkal.
Meg is lepett, hogy búcsú bulit szerveztek számomra. És ez volt a legkisebb meglepetés azon az estén. Nem vagyok különösebben sírós, de mikor az említett német kolléga – aki Kielből utazott Debrecenbe ezért – megjelent az ajtóban, könnybe lábadt a szemem.
A következő meglepetés pedig, mikor az ajándékok közül előkerült a Kerekdomb Fesztivál bérlet.
Sokszor eszembe jut azóta is ez az este, és valószínűleg eszembe fog jutni hétvégén is.
Sosem gondoltam, hogy ilyen figyelmes csapat tagja voltam évekig.
Nem tudom, olvassa-e ezt valaki közületek, de köszönöm nektek!
Pénteken pedig indul a Kerekdomb.


Zene Sóstón – Texas Tourist

Szombatra pihenős napot iktattam be, az egyetlen tervezett esemény a Texas Tourist koncertje volt Sóstón. Egyáltalán nem fáztunk, az árnyék mellett kis szellőről is álmodtunk.
Itt jegyzem meg, hogy nem igaz, hogy a beteljesületlen álmok az igaziak. 🙂
Maradt végül az ásványvíz, mert ilyen időben nem bízom magam a tömegközlekedés szeszélyeire.
A Texas Tourist tekintélyes hangtechnikával készült a koncertre, így már a beállás is embereket csalhatott a színpad elé akár a tó túlsó partjáról is.
Aki ismeri a zenekar számait, tudhatta, miért ez a felkészülés. És valóban, igen kemény lett a megszólalás.
A formációnak egyébként különféle adathordozókon is elérhetőek lesznek a dalai, a népszerű megosztó oldalakon pedig már most is láthatod, hallhatod őket. Persze azért az élő zene az igazi.
Megmutatom mindjárt a koncert képeit, de előtte a Zene Sóstón utolsó estéjéről.

A Zene Sóstón záró napjának különlegessége, hogy két koncert is lesz szerdán. 17 órától a Queen Forever Tribute Band, 18:30-tól pedig a Rockwise játszik majd.
Most pedig klikkelj a képre!
KLIKK


Zene Sóstón – No Dress Code Accoustic

Nem teljesen véletlenül került elő tegnap a Tankcsapda a közösségi oldalamon. Azt hiszem, az mutatja igazán, mennyire kedvelem őket, hogy talán ők az egyetlen formáció, akiktől meghallgatom a TCS dalokat. Igen ők a No Dress Code Accoustic. (Ja, még a Kelet Brass Band, ha nem tiltják le éppen őket a karácsonyi forgatagban miatta. 🙂 )
Persze nem csak ezért kedvelem őket, hiszen számos remek dalt dolgoznak fel saját szájízük szerint, ami olykor szórakoztatóbb, mint az eredeti.
A másik ok, amiért nagyon vártam a koncertet hogy a környéken ők az egyetlen zenekar, akik Cseh Tamás dalt is előadnak. Ja, és persze az örök beugratós Dinnyés József dal, amit ugyan csak vártam.
Az, hogy a közönség jó része korábbra teszi a dal végét, azt bizonyítja hogy ritkán koncerteznek. Mondhatnám, ha szent lennék, hogy magam felé hajlik a kezem, de látva a közönség érdeklődését, reakcióját, úgy gondolom, nem csak nekem okozott élményt az este.
Mutatom mindjárt a képeket, előtte azonban pár szó a szombat esti Zene Sóstón-ról.
Úgy alakult, hogy szombat este nem megyek Debrecenbe – ahol egyébként látványosnak ígérkező linedance buli is lesz -, így én is ott leszek a Texas Tourist koncertjén a Krúdy Vigadó melletti színpadnál. 18:30 kor kezdődik a Zene Sóstón ezen programja is.
Most pedig a képek, klikkelj az ittenire!

KLIKK


Zene Sóstón – Long Dusty Road

Igazi country ünnep helyszínévé varázsolta szombat este Sóstót a Long Dusty Road. A Zene Sóstón szervezői a pár hete Révfülöpön is megérdemelt sikert aratott formációt hívták a Krúdy Vigadó melletti színpadra.
Az évek óta visszatérő kavalkád megszokott kísérői a linedance tánccsoport tagjai, akik kifejezetten erre a zenére dolgozták ki koreográfiáikat.
Ezúttal a Colour Boots Country Club tagjai koptatták színes csizmáikat Sóstó kockakövén.
Igen látványos műsor volt, remek zenével, és nagyon sok nézővel. Pedig ismét sikerült rászervezni pár hasonló programot a városban. Ahogy valaki megállapította: hetekig semmi, aztán minden egy este.
Én mindenesetre ide készültem, itt is maradtam, és nem bántam meg.
Ha van időd képeket nézegetni, klikkelj az ittenire, de előbb még elmondom, mi várható Sóstón szerdán.

A zene Sóstón színpadán a Krúdy Vigadó mellett szerdán 18:30-tól a No Dress Code Accoustic műsorát láthatjuk. “Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább megyünk?” Ugye lesz Cseh Tamás is? 😉
KLIKK


Zene Sóstón – Melounge

Szerdán is jóval kezdés előtt érkeztem Sóstóra, számítva rá, hogy többen is felteszik majd a kérdést: Milyen volt Révfülöpön? A mesélést pedig több okból sem akartam a koncert idejére tenni.
Egyrészt szeretem a Melounge zenéjét, és viszonylag ritkán jutok olyan csemegéhez, amilyen a szerdai koncert is volt később, másrészt a többiek figyelmét sem akartam elvonni ugyanerről.
Persze azért így is jutott beszélgetés a koncert közbeni körözésem idejére is.
A Melounge koncertjeiben nem csak a változatos zenéket szeretem, hanem hogy mindig meglepetés, kik zenélnek még az együttesben? Most is így volt, és most is tetszett, amit hallottam.
Idei személyes sikerem, hogy ha majd lesz kis időm, kikockázok a videóból egy hangszert.
A történet hogy Mesi minden koncerten előveszi ezt a ritmus hangszert, többször a nevét is elmondta már, de én megjelenése alapján csak kaptafának hívom, mert azt meg tudom jegyezni. Én pedig mindig megpróbálom lefényképezni, de sosem sikerül, mert bemozdul. Most a közösségi oldalam videója pont az a dal, amelyben használja ezt az instrumentumot.
Szóval komoly sikerélménnyel, és néhány fotóval távoztam a remek koncertről.
Az itteni képre klikkelve meg is nézheted ezeket.

Szombaton country muzsika szól majd a Zene Sóstón színpadán, és a színpad előtt idén is táncolnak majd a helyi linedance klub tagjai. 18:30-kor kezdődik mindez a Krúdy Vigadó mellett.
KLIKK


Zene Sóstón – Szüret Utcza

Nézegettem én az eget szerda délelőtt, de nem igazán jól értettem a jeleket, így nagyon nyáriasan érkeztem Sóstóra, a közeledő őszbe. A Szüret Utcza koncertjét azonban akkor sem hagyom ott, ha hóembert építenek a gyerekek a háttérben. Bár lássuk be, igen hatásos fotók születtek volna.
Így azonban maradt az esernyős közönség, és a remek koncert. A Szüret Utcza is az a formáció, akiket kisebb távolságokra még követni is szoktam, szóval mondhatni, kedvelem a zenéjüket.
Ezen az estén Harold Todd is beszállt hozzájuk néhány dalban. Róla a linken olvashatsz.
A fentebbi “esernyős közönség” szavakból sejtheted, hogy nem csak nekem tetszett a produkció, hiszen a nézők esernyők védelmében is kitartottak. Nálam persze nem volt esernyő, de a buszozós kalandomat már elmeséltem a közösségi oldalamon.

A Zene Sóstón szombaton a Mentha Project műsorával folytatódik a Krúdy Vigadó melletti színpadon. Kezdés most is 18:30.
Most pedig lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Anna and the Barbies Tiszavasváriban

Talán emlékszel, úgy egy hónapja egy szombaton a Harley Davidson 120. szülinapi buliján töltöttem a napot. A koncertek előtt azonban haza indultunk, és én úgy döntöttem, nem alszom el koncert nélkül. Így hazaérve autóba pattantam, és irány Tiszavasvári.
A városban számos remek esemény van, így elég sokszor megjelenünk a Találkozások Háza környékén. Évről évre a Gyere a térre! szlogennel és invitálással szerveznek itt nagy sikerű programokat.
Nos, azon a szombaton nem sokkal utánam az eső is megérkezett, így már a Sonivius Vappae koncert sem a tervezett módon ért véget, az Anna and the Barbies pedig el is maradt. Ez utóbbit pótolták péntek este, és nem csak a felhőszakadásban befogadó büfésnek tett visszatérési ígéretem sarkalt arra, hogy ott legyek.
Természetesen már a beállásnál ott voltunk. Írtam a közösségi oldalon, melyik dal volt, amivel megfogtak anno, és talán számos Anna koncert beszámolóm közül valamelyikben azt is említettem már, miért kedvelem ma is őket. Nos, Anna közvetlensége egyre ritkább manapság a napisztár központú rendezvényeken. Anna az például, aki a beállás előtt, alatt is beszélget a nézőkkel, aki megszólalás előtt figyelmezteti a kisgyerekes anyukát, hogy hangos lesz, és még sorolhatnám. És a műsor még el sem kezdődött.
Amikor pedig igen, felrobbant a tér. Láthattál néhány élőzést – kiderült, hogy a T sem annyira penge már mobil sávszélben, a 4iG-ről meg már panaszkodtam -, ami eléggé mutatta az érdeklődést és a hangulatot is. (Ej, ha ilyen péntek délutánok lennének Nyíregyházán!)
Szóval szívvel, lélekkel, és kiváló zenékkel, megszólalással telt az esőnap Tiszavasváriban, és még haza is értünk, mielőtt leszakadt az ég.
Mindjárt nézheted a képeket is, de előtte had linkeljem be a Találkozások Háza program oldalát, mert érdemes odafigyelni rá. Pénteken például Cseke Katinka és Zsiga László kabaré jelenetei után Máté Péter est következik Csernák Tibor és Szalay Szabolcs előadásában, Orémusz Maja közreműködésével. Ez a műsor is ingyenes.
Most pedig a képek. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – Sorbán Fanni Luna és a Ciki Rock Band

Igencsak korán kezdődött az élet szerdán a Zene Sóstón színpadán. Ugyanis 17 órakor már Sorbán Fanni Luna csodálatos énekhangját hallgathattuk. A fél órás előadásban ismert slágerek csendültek fel, nagyjából a teljes család kedvencei. 🙂
A szokott kezdési időre pedig Ciki és bandája érkezett. Emlékeim szerint két éve voltak legutóbb a Zene Sóstón színpadán, nem csoda, ha hatalmas érdeklődés övezte az előadást. Ők a hazai rockzene legjobbjai mellett saját dalokat is játszanak. Legközelebb augusztus közepén Fehérgyarmaton, az Oldalvágányon találkozhatsz velük.

Szombaton a True Band koncertjét láthatod a Zene Sóstón színpadán. Róluk keveset tudok, és – mivel szombatra várfoglalást terveztem – most sem fogok többet megtudni róluk. Te nézd meg a 18:30-kor kezdődő előadást a Krúdy Vigadó melletti színpad előtt, és majd mesélj róla! 🙂
Előtte azonban lássuk a szerdai képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – RockHaJó

Nagyon kellenek a saját zenét saját szöveggel előadó formációk, de nem csodálom, hogy egyre kevesebb ilyen van Nyíregyházán. Senki nem akar a próbateremnek játszani, egyéb pedig nagyjából kettő van. A Zene Sóstón és esetleg a VIDOR napozós dobogója.
Szombaton mégis egy ilyen zenekar, a RockHaJó lépett Sóstón a Krúdy Vigadó melletti világot jelentő deszkákra.
Személy szerint örültem a műsorváltozásnak, mert így a teljes egy órát ez a csapat zenélhette végig. Sajnos nagyon ritkán láthatom őket, de néhány dalszöveg még így is megvan a fejemben. Ezért is jó, hogy nem videózok, és a fényképezőgéppel is mozgásban vagyok. Mármint a közönségnek jó. 🙂
Szóval most is igen jól éreztem magam, a koncert után üldögéltem még kicsit a színpad előtt megüresedő padon.

Írtam a műsor változásról. Nos, az eredetileg erre a napra hirdetett Sorbán Fanni Luna eléadás szerda 17 órára került át, utána Szirota Cikiék beállása, majd koncertje következik. Érdemes tehát korábban padot foglalni. 🙂

Most, hogy ilyen szépen letudtam az ajánlót is, következzenek a szombati képek! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – LK Beat

A szerda délután újra bizonyította, hogy nem szabad tovább szűkíteni Sóstó zöld övezetét, sőt!
Már nem csak a parkoló autókra nincs megoldás (még az árkokat, és az erdőt is belakják), hanem a Zene Sóstón közönsége is nehezen fér el a maradék zöld területen. Igaz, a természet utat tör magának, hiszen a szebb napokat látott Krúdy Vigadó emeleti erkélyén is kihajtott egy fa…
De hogy miért is voltam Sóstón szerdán?
Az LK Beat zenekar játszott a Zene Sóstón színpadán, ami azért előre vetítette a szép számú nézősereg megjelenését.
A formáció most is az ismert dallamok sokféleségével érkezett, legyen az hazai, vagy külföldi sláger. A harmadik ráadást pedig a koncert végére éppen megérkező táncoslábúaknak köszönhetjük.
Az albumban láthatsz majd képet ezekről a pillanatokról is.

Szombaton kis változás lesz a programban. Az előre meghirdetett, és a kinti plakáton is szereplő Sorbán Fanni Luna előadás 19-én, szerdán, 17:00 órára tevődött át, Cikiék előtt lép színpadra Fanni. Így a szombat teljes egészében a RockHaJó produkciójáé. 18:30-kor kezdenek a Krúdy Vigadó melletti színpadon.

Ja, az album! Klikkelj a képre a szerda pillanataiért!
KLIKK


Zene Sóstón – AdHoc Team

Ismét Zene Sóstón, beszámoló a szombati műsorról, és a holnapi ajánlása.
Újra próbálkoztam a buszos kijutással, de bizonyítást nyert, hogy a tervezhető menetrend hétvégén éppúgy álom, mint hétköznap. Papíron van ugyan 5-12 perc a csatlakozásokhoz, de ezt még nem sikerült megvalósulni látnom. Így most is jó húsz percet töltöttem a kitérőnél, de ravaszul átmentem az árnyékos oldalra. Eszembe jutott, hogy ha az óriásplakátokat a váró tetejére tennék, lehetne akár árnyék is a buszváróban.
De inkább az eseménnyel foglalkozom. Az én bajom, hogy nem akarok autóval menni Sóstóra, meg az is baj, hogy az ígéretek, és a milliárdos költések ellenére sem sikerül megoldást találni Sóstó közlekedésére.

Az AdHoc Team műsorát láthattuk, amiben az a különleges, hogy vers megzenésítéseket játszanak. Van másik ilyen formáció a városban, de teljesen más stílusban zenélnek. Mondjuk nekem az is tetszik. 😉
Ismét időben érkeztem, ami nálam közel egy órával a kezdés előtt van. Így lehet hangolódni, figyelni a színpad építést, beállást, beszélgetni kicsit, esetleg inni egy sört, vagy enni egy rétest.
Szóval AdHoc Team. Egy korábbi koncertjük kapcsán már rajongtam az oboa hangjáért (amit én rendre tárogatónak hívok), és örömömre most több dalban is megszólalt. Szerencsémre pont egy ilyen videót élőztem a közösségi oldalamon, amit azóta is dúdolgatok, fütyörészek. (Szóval óvatosan közelíts hozzám! 🙂 )
Ugyancsak jó volt látni, hogy milyen sokakat kihozott ez a műsor is Sóstó fáinak árnyékába.

Mindjárt mutatom a képeket is, de elmondom előtte, hogy szerdán terv szerint az LK Beat csalogatja Sóstóra a közönséget. 18:30 a kezdés most is, a Krúdy Vigadó mellett keresd a színpadot!
Előtte azonban klikkelj a képre, hogy lásd a szombati albumot!
KLIKK


Zene Sóstón – Artézis

Kitűnő szórakozást hozott a szerda este. A Zene Sóstón színpadán az Artézis együttes különleges előadását élvezhettük.
Külön öröm számomra, hogy az eléggé rétegzenének számító jazz is ilyen nagyszámú közönséget vonzott Sóstó fáinak hűvösébe.
Elgondolkodtató, hogy ez miért nem indít el egy folyamatot a város zenei életéért “felelős” döntéshozóknál, hogy ne csak ez az alkalom lehessen a zene kedvelőié, hanem mondjuk a belvárosba is visszatérhetne a korábbi években ott is igen népszerű koncertsorozat. Bár én szívesen elmegyek a környező településekre is a nyíregyházi zenekarok után, ahol jóval több lehetőség nyílik számukra a szereplésre, ezt nem mindenki tudja megtenni.

Mielőtt klikkelnél az itteni képre, hogy végig lapozd a fotóalbumot elmondom, hogy szombat este fél héttől az AdHoc Team játszik majd a Zene Sóstón színpadán. Találkozzunk tehát a Krúdy Vigadó mellett szombaton is!
KLIKK


Zene Sóstón – No Cnt’Roll & Mr. Bluesman

Nem titok, hogy kedvelem a blues zenét, és így az sem csoda, ha a No Cnt’Roll & Mr. Bluesman is kedvenc formációim közé tartozik.
Szombat koraeste ők zenéltek Sóstón, a Krúdy Vigadó melletti színpadon.
Saját szerzeményeket játszanak, ami szerencsére kezd “divat” lenni városunk zenekarainál is. Láthatóan a közönség is értékeli ezt a munkát, hiszen most is igen sokan álldogáltak, üldögéltek Sóstó megmaradt fáinak árnyékában.
Szerdán is egy általam igen kedvelt formáció zenél majd a Zene Sóstón színpadán.
Az Artézis népzenei alapokon nyugvó – bár a nyugvó nem biztos, hogy jó szó 😉 – jazzt játszik hol bluesos, hol rockos ritmusban. Érdekes lesz, gyere!

Előbb azonban lássuk a szombati koncert képeit! Klikkelj!
KLIKK


Zene Sóstón – Greasy Hats

Régen várt koncert volt a Zene Sóstón szombati előadása.
Nagyon kedvelem Pila játékát bármilyen formációban, itt pedig a fiával ketten léptek színpadra, ami egy igen erős formáció.
Bevallom, kilestem a műsorukból a Hendrix dalt, és szándékosan azt élőztem a közösségi oldalamon. A kiváló gitárjátékot kár lett volna kihagyni, és a műsor többi részét is figyelembe véve ismét csak azt tudom mondani, ott kell lenni ezeken az estéken, mert megismételhetetlenek.
Szóval kellemes egy órát töltöttünk Sóstó zöldövezetében a Greasy Hats zenéje mellett szombat kora este.

A Zene Sóstón programjának folytatása is méltán tart számot érdeklődésre.
Szerdán 18:30-tól a Queen Forever Tribute Band műsorának örülhetünk.
Tudod, ők azok, akik – többek között – pár éve a VIDOR távoli színpadán olyan műsort adtak, hogy a környező park is tele volt nézőkkel, és senki nem akart a nagyszínpadhoz menni. Azóta voltam néhány koncertjükön, és sohasem csalódtam.
Most azonban lássuk a szombati képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – Ukulele trió

Szerdán elkezdődött Nyíregyháza egyik jelentős zenei eseménysorozata.
A hagyományoknak megfelelően a 7. évadot is az Ukulele Trió indította.
Szokásomhoz híven jóval kezdés előtt érkeztem, de nem én voltam az első. A “törzsközönség” jó része már a padokon ült, mert idén már az első koncertre megérkeztek az ülő alkalmatosságok.
Az előző nap csöppet sem nyári időjárása erre az estére teljesen megváltozott. Így nem csak Sóstó maradék zöld része, hanem az időjárás is segítette, hogy a zenei eseményekre éhes közönség jól érezze magát az ismert dallamok különleges megszólalása közben.

A Zene Sóstón augusztus 23-ig szerdán és szombaton 18:30-tól kínál kellemes szórakozást Sóstó zöldövezeti részében, a Krúdy Vigadónál. Szombaton a Greasy Hats kellemes blues zenéje vár.

Most pedig lássuk az indulás képeit! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Mese a rongyoszsákból

Régen, mikor még jártam a Múzeumfaluba – úgy tűnik, most a web böngésző sem jár ott, “HTTP ERROR 500” hibát dob folyamatosan -, gyakran megálltam én is a templom mögötti fa alatt, ahová a Burattino Bábszínház előadására az ördög fején koppanó palacsintasütő hangja csalogatott.
Mindig kevés volt a szék, így a tér füvén is rengetegen álldogáltak, üldögéltek.
Pár hónappal ezelőtt beszélgettünk kicsit a bábszínházról, és úgy gondoltam, megnézek pár előadásukat. Persze a Korzóban lévő színháztermükben.
Én nagyjából a Vitéz Lászlón nőttem fel, volt szerencsém Kemény Henrik előadását is látni.
A kiválasztott néhány előadás egy teljesen más hangulatot hozott, és bevallom, felnőttként is igen jól szórakoztam.
Nemrég Homoktanyán láttam, és fényképeztem is előadásukat, tulajdonképpen ez vonzott be a terembe is.
Március végén a Mese a rongyoszsákból előadásra indultam, majd kis unszolásra a fényképezőgépet is magammal vittem.
Ennek a képeit láthatod a fotóra klikkelve.
Ajánlom azonban, hogy a teljes élmény miatt személyesen is nézz meg bábjátékot. Akár gyereket is vihetsz magaddal. 😀
Egy ideje itt oldalt, az ajánlómban az ő programjukat is megtalálod.
KLIKK


Kocsonyafesztivál – prológ

Nos, elmúlt a hétvége, hazaértünk Miskolcról. Természetesen lesz képes beszámoló is a Kocsonyafesztiválról, de a mai inkább olyan előkészítő, előkészülő dolog, ami kb. ott kapcsolódik a rendezvényhez, hogy időben akkorra esett ottlétünk.

Tíz év után tértünk vissza a Kocsonyafesztiválra. Nagy várakozással készültünk rá, így látatlanban, azaz a programok ismerete nélkül foglaltunk szállást. Később, a színpadi produkciók ismeretében elgondolkodtunk, jól tettük-e, de megadtuk a lehetőséget az újra induló rendezvénynek.
A szállásunk az Andrea StúdióApartman volt, ami az előzetesen gyűjtött információk mellett is minden várakozásunkat felülmúlta. Nagyon ízlésesen berendezett, kényelmes, otthonos, mindennel felszerelt hely, és a házigazdák – nem véletlenül használom ezt a kifejezést – is korrektek, rugalmasak, segítőkészek, kedvesek voltak. Sok hasznos információval elláttak bennünket, és igyekeztek az egyetlen problémás helyzeten is úrrá lenni. Köszönöm nekik.
A linken megnézheted, miért írtam ilyen sokat, és jót.

De lássuk a problémás helyzetet!
Autóval érkeztünk, és a szállásnak nincs belső parkolója. Erre kevés figyelmet fordítottam. Korábbi fesztiválokon külsőbb területeken sikerült szállást találnunk, így érkezés után gyorsan váltottam egy napi parkolóbérletet, és jobb híján reggel-este autóztunk.
Most úgy terveztük, érkezéstől hazaindulásig nem használjuk a járművet, hiszen tíz perc sétára voltunk a fesztiváltól. Miskolc parkolási rendje azonban nem volt erre felkészülve. (Igazán én nem voltam, de nem gondoltam, hogy így mennek a dolgok…)
Mikor kiderült, hogy nem tervszerű a helyzet, gondoltam, még mindig jó a bérletesdi, így telefonáltam a parkolótárssághoz, mint kiderült, fél órával zárásuk előtt, ami pénteken 12 óra, míg 18 óráig fizetős a helyfoglalás, és egy újabb csavar, hogy zöld zónában (440 Ft/óra) maximum két óra, sárga zónában (260 Ft/óra) maximum három óra a maradási lehetőség.
A hölgy egyértelművé tette, hogy esélytelen a bérlét vásárlás ilyenkor már, de javasolta, hogy két/három óránként menjek vissza az autóhoz, és az újabb cédulát tegyem az előzőek mellé. Ja, neten sem jegyet, sem bérletet nem lehet vásárolni. Megleptem az applikációval történő parkolás gondolatával, amire azt mondta, inkább fejezzem be, és indítsam újra két/három óránként, szerinte úgy jó lesz. Remélem, igaza lesz. Beállítottam hát egy emlékeztetőt a telefonomon, és kicsit morcosan elindultunk a fesztiváltra. Igazán így is a napi bérlet árát költöttük, de kevésbé kényelmesen. Azt mondjuk nem értem, ha szerinte nem “kell” elmozdulni az autóval két/három óránként, miért kell megszakítani a fizetést, egyáltalán miért az időkorlát? Mondjuk elképzelhetőnek tartanék rendezvényekkor vagy egy kitelepült árust, vagy egy ügyfélszolgálaton “ottfelejtett” embert, de ez nem a fesztiválszervezés gondja, kényelmi funkció lehet majd jövőre az információk között feltüntetni a “lehetőségeket”.

Szóval kicsit felborult időrenddel értünk a fesztiválra. Nálam a korábbi években szinte hagyomány volt napközben a sósperec, mint olyan kaja, ami segít a túlélésben, de nem időigényes, és ha fontos, akár fotózni is lehet falatozás közben. 🙂 Nos, változtak az idők. Nem a perec fesztiválára lepett meg, hanem az előző napi albánpékséges sütésű állaga, íze. Így hamar elengedtem mindenféle streetfood-ot, és betértünk az első utunkba kerülő vendéglátóhelyre. Mondom, véletlenül, mindenféle előtanulmány nélkül.
Nos, a Balance az egyik olyan hely, amit szívből ajánlok. Kedves fogadtatás, kellemes környezet, sok féle finom étel, és fantasztikusan finom kávé volt az, ami rövid ottlétünk alatt is elűzte a korábbi felhőket.

Alig maradt már időnk a felvonulás kezdetéig, így hamar az utcán találtuk magunkat. Az ezután történtekről külön képes beszámoló szól majd.

Szombaton volt egy jókora gap az általunk érdekesnek tartott fesztivál programban, így engedve házigazdáink előző napi ajánlásának betértünk a Bárka Étterem & Bárba. Nem volt különösebb tervünk, de benézve megtetszett a hely hangulata, és elhatároztuk, itt ebédelünk. Nem bántuk meg. Rengeteg féle különleges étel, finom italok, kedves kiszolgálás, és a korában sosem látott éppen ottlévő vendégekkel pillanatok alatt kialakult családias hangulat tartott ott bennünket annyira, hogy éppen odaértünk a Mohikán koncertjére.

Erről is lesz majd képes beszámoló.

A vasárnapi fesztivál programból két délutánit jelöltem meg, de reggel úgy döntöttünk, nem várjuk már meg. Elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és haza indultunk.
Ez a bejegyzés tehát a fesztivál kerete volt, a következő kettőben mesélek majd a két napról.
A kép pedig legyen egy kitekintés a Bárkából! 🙂
KLIKK


Menj a toronyba fel!

Persze senki nem mondta, de a terveim között szerepelt, hogy visszatérek pár évtizeddel ezelőtti általános iskolás kirándulásom színhelyére. Igaz, az akkori nyár helyett most olyan köd volt, hogy a tornyot alig találtam meg, de mégsem bántam meg a kilenc emelet megmászását a Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpontban.
Azt írtam a közösségi oldalamon, hogy nem bántam, hogy a napszemüveget otthon hagytam, azonban pár hónapja vásároltam egy polár szűrőt a fényképezőgépemre. No, azt nem kellett volna otthon hagyni.
Láthatod majd, elég sokat szenvedtem a vitrines fényképezéssel. Talán több neoncsövet tudsz megszámolni a képeken, mint mondjuk fényképezőgépet.
Persze így is élmény volt a kirándulás. Ahogy a belépésnél tanácsolta a kedves információs hölgy, először a csúcsot hódítottam meg. Ahogy mondta, lefelé sétálva biztosabban tarthatom majd a fényképezőgépet a termekben. 🙂
Hosszú-hosszú folyosón sétálva jutottam el a lépcsőig, amely a menyorsz Panoráma Teraszhoz vezetett. Jól körbesétáltam, kifújtam magam a hegymászás után, készítettem pár szürke képet, kis videót – ezt a közösségi oldalamon láthattad -, majd elindultam lefelé.
Értelemszerűen a Camera Obscura kimaradt, majd egyszer máskor. Megálltam viszont a hatodik emeleten, a Hell Miksa Csillagászati Múzeumnál. Körbenéztem, olvasgattam, és megvárhattam volna egy előadást, de nem akartam negyed órát üldögélni, így folytattam utamat lefelé.
Már fölfelé kinéztem az Optikatörténeti kiállítást, így aztán jó sokat időztem az ötödik emeleti teremben. Itt nem kellett előadásra várnom, viszont nagyon jót beszélgettünk a hölggyel, akire a termet bízták. Sok érdekességet megtudtam, és sok érdekes dolgot is találtam.
A kiállítás két magángyűjteményből áll. Nagyítók, mikroszkópok, fényképezőgépek, dia- és mozifilm vetítők, valamint egy későbbi időszakból filmes kamerák ragyognak a vitrinekben. Felfedeztem egy olyan fényképezőgépet, és filmfelvevőt, amelyet én is őrizgetek, és számos olyan eszközt, amely után analóg fotós koromban is csorgott a nyálam. Szóval nem véletlenül töltöttem itt is jó egy órát.
Következett a megérdemelt ebéd, a hatalmas szendvics, amit láthattál a közösségi oldalamon, és amiből a haza utamra is hoztam.

Kalandos hétfő reggeli vonatozásomon egri esemény keresgéléssel ütöttem el az időt. Így találtam a Vitkovics Alkotóház szerda esti eseményére. Az Ősz-Művészeti Party két műsora már olyan volt, ami miatt biztosra terveztem ezt az estét, és a további meglepetések sora csak szerda este, a helyszínen következett.
Nehezen tervezek tömegközlekedést, így jó fél órával a program kezdése előtt érkeztem. A kedves fogadtatás, rövid programismertetés után máris teljesen otthon éreztem magam. Írtam korábban, mennyire profi volt a szervezés, és mennyire meglepett, mekkora az érdeklődés az esemény iránt, milyen sok fiatal van körülöttem.
A kezdésig lévő időben megnézhettem a néhány nappal korábban megnyitott kiállítást a tetőtéri kiállítóteremben, és a későbbi események előkészületeit az udvaron.
Az EKKE Színpad előadása a Mézga család egy történetének élőben történő szinkronizálásával kezdődött, majd Romhányi József verseinek előadása következett. Igencsak szórakoztató előadás volt, és hozzám hasonlóan néhányan még a lépcsőn is ültek.
A következő műsorszámig hátralévőidőt az udvaron töltöttem. Már égtek a tüzek készülve a sütögetésre, a büfé is kinyitott, és a graffitisek is megérkeztek. Ja, és a zsíroskenyér. 😉
Szóval egy percig sem unatkoztunk, hamar elérkezett a Pandora Project akusztikus koncertjének ideje. Azt hiszem, sikerült meglepnem őket azzal, hogy ott voltam, és örültem, hogy ilyen szerencsém volt a nyaralásom idejének megválasztásával. A Major Dóra, Végh Janka duót szinte kezdetektől követem, mert érdekes, jó zenét játszanak, és igencsak jó a közönség kommunikációjuk is. Szóval most is remek volt a hangulat.
A koncert után maradtam még kicsit az udvaron, hiszen elkészültek a graffitisek alkotásai is, és volt még kis söröm, meg jó volt kicsit még beszélgetni is. Tudod mit? Mielőtt elkezdenéd nézegetni a képeimet, belinkelem a formáció tegnap megjelent klipjét.
Most pedig klikkelj a ködös képre!
KLIKK