Kíváncsiság

Igen, győzött. 🙂
Ma sikerült pontosan érkeznem éppen az Alacart beállására.

Lelkes, fiatal csapat. Nagyobbrészt feldolgozásokat játszanak több-kevesebb sikerrel, de van saját számuk is. Jó hangulatot teremtettek, tudnak bánni a közönséggel. Ha sokat játszanak, és mindenki azonos szinten lesz tudásban, nagy jövő állhat előttük.
A nap meglepetészenekara számomra a Másnap.

Szombathelyi csapat, és nagyon tetszett, amit csináltak. Saját számok, amit ez a közönség még sosem hallott, és mégis tomboltak. Nagyon jó koncert volt.
Összefoglalva a három napot nehéz döntenem, hogy a Másnapnak, vagy a Radarnak adjam a legjobban tetsző címet.
Ja, most az Edda játszik, de ez – mint tudjuk – nekem nem sokat számít 🙂
Jó kis hétvége volt. Készülnek a fotóalbumok, terveim szerint napi egy lesz, tehát két-három csapatonként egy. Talán már holnap 🙂


Fejtörés

Nézegetve a fesztivál mai programját, és felidézve Pino (Éljen soká a 15 éves Pino Produkció 🙂 ) tegnapi műsorismertetését úgy tűnik, ha ma egyáltalán érdemes kimenni, az 18 után van.
Alacart együttes, akikről igazán semmit nem tudok, egyetlen Hegyaljafesztivál fórumos bejegyzést találtam, amely szerint szerették volna idén is látni őket ott, illetve a Másnap együttes akiről valahol egyszer hallottam jót. Lesz még Edda, de az semmiképp sem érdekel, mióta Slamó elment.
Ami ellene szól, hogy megint összegyűjtik délután a kisebbséget L.L Juniorral, és a tegnapi tapasztalatok után nem hiszem, hogy a két csapat koncertjére megtisztulna a terep. Kétségeimet erősíti Pataki Attila mostanában folytatott “előadói” tevékenysége.
Szóval nem tudom…
Mindenesetre most kis Forma 1, hozzálátok a koncertképek albumba rendezéséhez, meg keríteni kellene valami free-t, amivel 20 mega alá tudom nyomni az AVI-t, hogy feltehessem.
Szép tervek 🙂


Csalódós szombat

Hát lássuk…
Mint korábban kiderült, nem szívesen futottam volna bele pl. a Bódi Guszti féle műsorba. Így hát úgy indultunk el, hogy mindenképpen 5 óra után érkezzünk.
Sajnos a műsor csúszott, és nem is akárhogy. Jóérzésű, biztonságát féltő ember be nem merészkedett az elkerített részbe…
Aztán kiderült, hogy a műsorrend is változik Amiért mi 5-re mentünk, az fél kilenckor kezdődik. No, akkor lássuk, mi lesz addig.
Lett a Galaxis (Galaxy?) Tánczenekar.

Erre több szót nem is kéne vesztegetni, de hátha máshol is fellépnek…
A névsor szerint két énekesük volt, egy fiúénekes, és egy lányénekes (ahogy ezt nagyon frappánsan meghatározta egy fergeteges koncertjén a Nagymama Lekvárja együttes frontembere). Sajnos erre a koncertre mintha egyiket sem hozták volna magukkal.
A nagyobb baj azonban az, hogy ennek ellenére Deep Purple, Tina Turner, vagy éppen Charlie számokat “adtak elő”. Kb. itt állapítottuk meg, hogy ez a zene maradandó károsodást okoz, ígyhát bemenekültünk a Plázába (most képzeljétek el!!)
Rövid beállás után a Hopika következett.

Bevallom, nem hallottam még róluk, érdeklődéssel vártam, és nem is csalódtam. Fergeteges, lelkes, szívvelzenélés volt. Kár, hogy elpusztult a technikájuk, így idő előtt befejezték.
…és ezután érkezett Nagy Feró, meghát a Beatrice.

Profi módon kidolgozott koncertet láthattunk, talán csak az a szív hiányzott, ami a Hopikánál nagyon tetszett.
Ha elég nagy lenne az arcom, azt mondanám, filmet is forgattam, persze ez nem igaz, két kis részlet lesz majd a koncertből a tanulság végett 🙂
Majd…


Pénteki sör

A mai sörhöz végülis két banda jutott, és meg kell mondjam, a Radar jobban tetszett…

…és volt még Ossian is.

Az, hogy “jobban tetszett”, nem azt jelenti, hogy az Ossian nem…
De bővebben majd egyszer, a fotóalbumokkal.


Még fesztivál

A nyár utolsó lehelete egy sörfesztivált hoz utunkba a hétvégén. (ez a képzavar olyan, mintha sörözés után írtam volna 🙂 ) Mint a programból kitűnik, lesz itt műsor mindenki számára. Nekem nagyon tetszik a műsorrendben, hogy próbáltak stílus szerint szervezni, így minden nap ráérek 17 után odaérni, és nem kell közben elmenekülnöm.
Tervezem, hogy megörökítem a rendezvények néhány mozzanatát, de mélységesen csalatkozik az, aki mondjuk Bódi Guszti képmásának felbukkanását reméli ezeken az oldalakon. Sokkal inkább a kevésbé populáris, táskákra, zsebekre kevésbé veszélyes műsoridőket szemeltem ki.
Remélem, a pláza őrzői nem hiszik majd azt, hogy meg kell védeniük tőlem bármit is. Esküszöm, nem bántom a Plaza Tündért 😀


Levélfújó

Egyszer régen egy blogban találtam az itt következő írást.
Nyelvezete nem annyira irodalmi, legalábbis az irodalom hagyományos értelmében.
Vessetek a mókusok közé (Woody Allen), de én napokig röhögtem rajta… sőt most, hogy előkotortam, ismét jól szórakoztam. Örök darabnak tűnik 🙂
Amiről pedig eszembe jutott, az egyik áruházunk hirdetése.

Kis szépséghiba, hogy a hirdetésben nem benzinmotoros szerepel, de ez mit sem von le az írás értékéből.
Apropó, kép… vajon miért van zsák a csuda végén, ha fúj? (az élet nagy kérdései 🙂

“Két szavam lenne a levélfújó kitalálójához: Anyád picsája!
Jééézus. Láttak már ilyen szerkezetet? Úgy néz ki, mint amit egy láncfűrész és egy hajszárító hozott össze egy átmulatott éjszaka után.
Akár egy nagy, kibaszott hajszárító. Benzinmotoros! Elképzelem azt a seggfejet, akinek a fejéből kipattant. „Ejha, Ed, mivel baszhatnánk ki intézményes keretek között a békés lakókkal?” De az is lehet, hogy egy elbaszott kockafej volt, aki elszívott egy jointot, amit egy buliban hagyott ott valaki, pont abban a sarokban, ahol ez a kis buzi gubbasztott. Az meg jól megszívta a spanglit, hazament, és azt mondta képzelt barátainak, akik mellette álltak és nyomták a ganját, szóval bement a fürdőszobába rókázni, és megpillantva a nagyanyjától elcsaklizott hajszárítót azt monda: „Hűűűű, ezzel ki lehet fújni a leveleket, amik beleestek a gatyámba.” Kibaszott lúzer.
Oké, a kertvárosi faszoknak még a hordozható kutyavécét is el lehet adni, úgyhogy ne csodálkozzunk, hogy valaki ezen próbált meg kaszálni, de az ég szerelmére! Mégis mi a fasz baj volt a seprűvel, meg a gereblyével? Túl HALK volt?
Látták már, hogyan működik ez a szar? Először is, hadd mondjam el, kurva hangos. Reggel hétkor meg egyenesen kibaszott hangos. Áll vele a csávó, az ő fején persze zajvédő füles, a jó kurva életbe, és FÚJJA a leveleket. Ezt persze a szél is tudja, de a csupasz majom majd megmutatja, ki a májer. Egyik helyről a másikra fújja. A picsába.
Tehát másfélszer annyi idő alatt, kábé 80 decibelen ugyanolyan halomba hordja ez a szar a leveleket, amit egy kurva zaj nélkül, pikk-pakk össze lehet kaparni egy kibaszott seprűvel. Ráadásul az ember odabasz neki egyet-kettőt és máris tömörítette a leveleket.
Egyszer valakinek úgyis le kell hajolnia azért a szarért, amit összetolnak vele.
Komolyan nem értem, mi a fasz baj volt a seprűvel… Mi? Hogy porol? Tényleg? Nebassz! Ez meg különválogatja a porszemeket a levelektől, mi?
Egy kibaszott, mutáns, benzinhajtású hajszárítóról beszélünk, bazmeg!
Hogy hiányozhatott ez a szar a nyolcvanas években, mi? „Hé, Blondie, mit szólnál egy borzas séróhoz… egy perc alatt?!?! BÖEEEEEE!”
Reggel arra ébredek bazmeg, hogy BÖEEEEEEEEE, két köcsög ott fújja a leveleket az ablakom alatt. Nyomorult lúzerek, bazmeg, ez a munkájuk.
„Hé fatökű, te meg mit játszol ott azzal szarral? Ha ki akarod vágni a fát, legalább az élvédőt vett le arról a kibaszott láncfűrészről!” BÖEEEEEEE! „Na mi van, asszony lenyúlta a seprűt?” Köcsög.
Rendben, bazmeg, elbohóckodik a nyomoronc ezzel a mutáns szarral, összefújja a leveleket a járdáról, meg a gyepről, rendben.
Gyorsabban? Nem.
Halkabban? Nem.
Aha.
Akkor már csak egy kérdésem van, buzikám. Mi a faszt csinálsz, ha esett az eső?
Az ilyesmi, tudod, könnyen előfordul ám ősszel, amikor azok a kurva levelek lekúsznak a kibaszott fáról! Erre mit mond? „Há’ egy idő után meleg levegőt fúj, oszt’ felszárítsa, és úgy fújja odébb.”
Elmész te a picsába.
Tudod, mit fogok csinálni? Lemegyek egyszer, bazmeg, lefejelem a barmot, elveszem a kurva hajszárítóját, aztán bemegyek a főnökéhez, feldugom a seggébe, aztán addig takarítom a leveleket a valagából, míg megmondja, hogy honnan vette ezt a szart; aztán bemegyek a barkácsboltba, megkeresem az igazgatót, és az ő seggéből is kifújom az összes kibaszott őszi levelet, amíg el nem mondja, honnan szerezte ezt a
szart; aztán megállok egy benzinkútnál, bazmeg, benzint tankolni a levélfújómba, és irány a gyártó, ahol lefújom a főmérnököt a kibaszott üzemcsarnokba, egy sarokba fújom az összes kibaszott kockafejű majmot a mutáns hajszárítómmal, és egfenyegetem őket, hogy a ő seggükből is kifújom bazmeg, még a tavalyelőtti leveleket is, ha nem mondják meg, ki volt az a köcsög, aki kitalálta ezt a szart, és ha kell, a szabadalmi hivatalba is elmegyek, és a teljes irattárat belefújom a seggükbe, ha
nem mondják meg annak a buzinak a nevét, és aztán tudod mit csinálok, bazmeg? Elmegyek ennek a gnómnak a lakására, azt csinálom, és kiviszem az erdőbe, szakadó esőben, bazmeg, és azt mondom neki, „Addig haza nem megyünk innen, az anyád picsáját, amíg az összes avart egy szép nagy halomba nem fújod, és utána az egészet lenyomom a torkodon te kis balfasz, te.”
És közben ott ülök a csomagtartón, igen, scotchot iszom, és Lucky Strike-ot szívok, és csak annyi időre hagyom abba, amíg benzint töltök a hajszárítójába, és I can’t get no Satisfaction szól a rádióból, igen, és élvezni fogom, ahogy szenvedsz, te szánalmas pöcs.”


Jereván

Téli képeim között természetesen megörökítettem a Jereván kert hangulatos asztalait is, mit sem sejtve a szomorú jövőről…
Azóta néhányszor jártam arra, és egy ideje készülök már rá, hogy leírjam véleményemet…
A gyanútlan turista mondjuk a belváros felől közeledik. A színház előtti parkon átsétálva elhalad a Bessenyei szobor mellett, körbejárja a szökőkutat, majd továbbindul, mert ez a kép tárul elé:
klikk a képre

Vajon mi lehet ez az érdekes épület? – kérdezi magától.
Továbbindul, és rövidesen szertefoszlik az a szép emlékkép, ami eddig kialakult a városról.
A valaha oly hangulatos kerthelység romjaiban hever. Olvasom, a tulajdonos és a bérlő közötti vita vezetett ide. Elgondolkodom, hol a határa a “magántulajdon tiszteletének”?
Vajon a városképet ennyire rontó rombolás után tényleg tehetetlen a város vezetése?


HELP!

A címről persze eszembe jut a történet a Balatonban fürdőző angolt turistáról, de ezt most nem mesélem el 😉
Most inkább néhány tipp az oldal kezeléséhez (tudom, ideje már 🙂 )
A blogra érkezve a legutóbbi tíz bejegyzést láthatod csökkenő időrendben (magyarul mindig a legfrissebbeket). Az oldal alján lapozgathatsz visszafelé tizessével.
Az lap egy nagyjából állandó fejrészből, egy minden bejegyzésnél változó oldalsávból (erről részletesen később), egy szinte sohasem változó lábrészből (a Vidor alatt ide tettem a programot), és végül a szövegrészből áll.
Nézzük a navigálást:

A fejrész menüpontjai:
Home – mit mondjak erről? Otthon, édes otthon 🙂 Szóval bárhol is jársz a lapon, ezzel a legelső (legutóbbi) bejegyzéshez juthatsz.
Fotóim – egy ikonos menühöz vezet, ahol témakörönként ézheted meg a képeimet (erről is kicsit részletesebben szólok majd).
A képeket engedély nélkül… – stb. sor a figyelmeztetésen kívül a mail küldési lehetőséget takarja.
Bejelentkezés – a lap szerkesztéséhez visz… engem 🙂
Az oldalsávról túl sokat nem érdemes mesélni, elég egyértelmű. Fent egy futó felirat a legutóbbi Fotóalbum kategóriás bejegyzésre hívja fel a figyelmet, így tudható, hogy történt-e ott változás legutóbbi látogatásod óta. A Kategóriák menüpontban pillanatnyilag három különböző van, az Általános a mindenféle gondolatoké, a Best of…-ot kellene kicsit felhoznom, csak ahhoz valami jót kellene alakítanom… egyszer majd biztosan bővül 🙂
A Fotóalbum pedig mindenféle sorozatok gyűjtőhelye, amelyek nagyrészt – a kommentárok nélkül – a fejléc Fotóim menüpontjából is elérhetők. Másfajta – időrendi – bontást tartalmaz az Archívum címszó, városom néhány érdekes lapjához vezet a Nyíregyháza felirat alatt lévő linksorozat, a számláló alatt pedig illendő módon megadom a tiszteletet azoknak, akik lehetővé tették, hogy lapom ilyen formában jelenjen meg.
Ide tartozik még, hogy a képeket a JAlbum 5.2 ingyenesen letölthető, és használható programmal rendezem.
…és ha már itt tartunk:

A kis zöld nyilacskás mappa visszahoz a főoldalra.
Minden fotósorozathoz két ikon, és egy cím tartozik. A nagyobb (mappa) ikonra, vagy a címre klikkelve juthatsz el a képek nézegetéséhez. A kis lámpa-ikon pedig a sorozathoz kapcsolódó rövid leíráshoz visz, már ha nem voltam lusta ilyet készíteni hozzá. 🙂
Azt hiszem, nem is fárasztalak tovább a leírással, kellemes nézelődést!


Lovas Mihályok

Az ősz közeledtével szaporodnak a rendezvények a Múzeumfaluban.
Két hete az ízek szerelmeseinek kínáltak programot, és persze kóstolót is. Különböző tájegységekről érkeztek sütő-főző tudományukat csillogtató emberek. Ebben az évben nem vettem részt ezen az eseményen, annál inkább az ugyancsak hagyományosan idén is megrendezett Mihály napi lovasbemutatón.
klikk a képre


Ködséta

Mit csinál egy normális ember egy ködös novemberi szombat reggelen?
Fejére húzza a takarót, és néha kinyúl a gőzölgő KV-ért?
Deeehogyis! Kapja a fényképezőgépet, és megkeresi azt a két-három embert a városban, aki hasonlóan normálisan ott mászkál… 🙂
klikk a képre