Távollét

Tudásom pallérozása érdekében pár napra elvonultam megszokott kis világomból.
Hogy ne legyen túl nagy a váltás, az útvonalamat Debrecen felé terveztem.
Mivel egyedül utaztam, a Budapestre teleportálásnak a mávos verzióját választottam.
Mégiscsak jobb egy olyan járművön utazni, ahol ébren van a vezető. (vagy legalább nem látom, ha elalszik) 🙂
A hajnali 4 órakor megszólaló ébresztő után elgondolkodtam kicsit, milyen jó is tudatlanságban élni, de erőt vettem magamon, és a hajnali szél – miután háztól házig vezetett – a nyolcas busz megállójában rángatta meg kicsit a kabátomat.
Fülemben Slamo mesélt egy új világról mondván: Át kell menni éjszakákon
A vonat pontosan indult, az utaskísérő a maga rikácsoló hangján a védekezésként fülembe dugott zenét túlüvöltve gondosan felébresztett minden megállónál.
Debrecent sikerült sötétebben látni, mint mostanában bármikor.
Szolnoknál az Asia vigasztalt mondván: Don’t cry.
A teleportálásom tehát elég rémalomszerűre sikerült.
Az IC természetesen késett.
Gyűrött voltam, mint az ágynemű nászéjszaka után.
Ideális állapot a tudás magamba szívásához.

Itt ugrunk kicsit, egészen a hazautazásig, hogy tiszta vasutazós írás legyen 😉
A training egyébként eszméletlen jó volt, hozzáértő, kérdésekre válaszolni tudó, gyakorlati ember tartotta.
Az egyik délutánról pedig külön post lesz majd.

Hazafelé úthoz előre bebiztosítottam magam helyjeggyel.
A Nyugatiba érve 15 perc volt még az előző IC-ig, megpróbáltam becserélni a helyjegyemet.
Általában ez nem szokott gond lenni, szerencsésen kell pénztárost választani.
Elsőre nem sikerült.
Két órával indulás előtt lehet visszaváltani… mondta az első.
Nem érveltem, hogy nem visszaváltani akarom, becserélni, és hogy fél óra múlva péntek délután a fele királyságát odaadná valaki ezért a jegyért.
Elsétálva a pénztártól eszembe jutott, hogy 500 forintot megér nekem, hogy másfél órával korábban érek haza.
Másik pénztár.
Mondom, szeretnék helyjegyet. Pénztáros valóban sajnálkozva (engem meggyőzött): Csak első osztályra van.
Egye fene, ezerötöt is megér… Aztán eszembe jutott valami.
Van egy helyjegyem a következőre, tudom, nem lehet visszaváltani, de itt hagyom, adja oda valakinek csak úgy.
Pénztáros rám mered: dehogyis! Így csak az első osztályú különbözetet kell fizetni…
Mondom, nem mindegy, melyik pénztáros…
Az első osztály egyébként ugyanolyan, mint a másod, csak kicsit távolabb vannak az ülések.
Ja, és van műsor útközben.
A kalauz a jegy nélküli részeg kisebbséggel az első osztály folyosóján cirkuszol, mielőtt elengedi…
Szóval


Folk Error

Ma este a Van zenekar születésnapi koncertjén az egyik vendég a Folk Error lesz.
A most következő képek múlt év szeptemberében készültek a zenekar fergeteges koncertjén.


Napraforgó


Vidor emlékek

Lassan érkeznek a hírek az idei Vidor Fesztiválról.
Nem annyira jó hírek, igazán a pénzhiányra panaszkodás.
Remélem a csatározások eredménye nem az lesz, hogy a majális színvonalú események szervezői elviszik a forrásokat az európai hírű fesztiváltól.
Augusztus végéig még elég sok idő van, jó lenne idén is a Vidoron tölthetem szabadságom egy részét.
Most pedig pár képpel felidézem a múlt évi Vidor Fesztivál hangulatát.


Tartozás

Mivel holnap világgá megyek, és úgy tűnik, számítógép sem lesz elérhető távolságban, az elkövetkező napokat arra használom, hogy törlesszem néhány tartozásomat.
Azt persze nem árulom el, mik lesznek ezek, de elég könnyen kitalálható.
Tehát irány az iskolapad! 😉


Tavasz


Pihenő