Zene Sóstón – No Cnt’Roll & Mr. Bluesman

Nem titok, hogy kedvelem a blues zenét, és így az sem csoda, ha a No Cnt’Roll & Mr. Bluesman is kedvenc formációim közé tartozik.
Szombat koraeste ők zenéltek Sóstón, a Krúdy Vigadó melletti színpadon.
Saját szerzeményeket játszanak, ami szerencsére kezd “divat” lenni városunk zenekarainál is. Láthatóan a közönség is értékeli ezt a munkát, hiszen most is igen sokan álldogáltak, üldögéltek Sóstó megmaradt fáinak árnyékában.
Szerdán is egy általam igen kedvelt formáció zenél majd a Zene Sóstón színpadán.
Az Artézis népzenei alapokon nyugvó – bár a nyugvó nem biztos, hogy jó szó 😉 – jazzt játszik hol bluesos, hol rockos ritmusban. Érdekes lesz, gyere!

Előbb azonban lássuk a szombati koncert képeit! Klikkelj!
KLIKK


Városi strandröplabda

A hétvégi főtéri strandröplabda program első két estéjén ott voltam a lelátón.
Más volt, mint a korábbi években, de a sport részéről pár képet láthatsz, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Harley-Davidson 120

Kaptam egy lehetőséget, hogy szombaton ott lehessek a Harley Davidson 120. szülinapi buliján, amiért nagyon hálás vagyok.
Kiváló line-dance csapat útitársa voltam, akik közül sokan nemrég világrekordot írtak Ausztriában.
A HD-120-on közel 4 órán keresztül táncolhattak, melyről a közösségi oldalamon jónéhány videót is láthatsz.

A fotóalbumomban pár távolabbi kép szerepel mindössze, hiszen az ő privilégiumuk, hogy kiválogassák, mit osztanak meg a készült képekből.
Az album tehát a rendezvény főszereplőiről, a motorokról szólnak leginkább. Nem vagyok motoros, de fantasztikus élmény volt a közel hatezer szebbnél szebb jármű vonulását, vagy akárcsak a parkolóban állását látni, fotózni.

Készültem a találkozó koncertjeire is, de nem eléggé. Azt gondoltam, hogy ott helyben elérhető lesz a színpadi program is az alkalmazásban. Sajnos a pár nappal ezelőtti mobilnet átállás – ezen a részen mindenképp – egy újabb szeg a szolgáltatás koporsójába (had ne írjak szolgáltatót), a letöltött pdf-et pedig nem az én szememhez találták ki mobiltelefonon. De nem akarom másra kenni, az én felkészületlenségem volt, hogy elvétettem a koncertek kezdési időpontját.
Így csak a Heep Freedom utolsó dalára estem be a színpadhoz, és nézhettem önmagamba, hogy stílusos legyek. Ezért választottam az ő meghajlásos képüket a fotóalbumomhoz vezetőnek, klikkelj rá bátran, és nézd meg írásom linkjeit is!
KLIKK


Zene Sóstón – Greasy Hats

Régen várt koncert volt a Zene Sóstón szombati előadása.
Nagyon kedvelem Pila játékát bármilyen formációban, itt pedig a fiával ketten léptek színpadra, ami egy igen erős formáció.
Bevallom, kilestem a műsorukból a Hendrix dalt, és szándékosan azt élőztem a közösségi oldalamon. A kiváló gitárjátékot kár lett volna kihagyni, és a műsor többi részét is figyelembe véve ismét csak azt tudom mondani, ott kell lenni ezeken az estéken, mert megismételhetetlenek.
Szóval kellemes egy órát töltöttünk Sóstó zöldövezetében a Greasy Hats zenéje mellett szombat kora este.

A Zene Sóstón programjának folytatása is méltán tart számot érdeklődésre.
Szerdán 18:30-tól a Queen Forever Tribute Band műsorának örülhetünk.
Tudod, ők azok, akik – többek között – pár éve a VIDOR távoli színpadán olyan műsort adtak, hogy a környező park is tele volt nézőkkel, és senki nem akart a nagyszínpadhoz menni. Azóta voltam néhány koncertjükön, és sohasem csalódtam.
Most azonban lássuk a szombati képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Zene Sóstón – Ukulele trió

Szerdán elkezdődött Nyíregyháza egyik jelentős zenei eseménysorozata.
A hagyományoknak megfelelően a 7. évadot is az Ukulele Trió indította.
Szokásomhoz híven jóval kezdés előtt érkeztem, de nem én voltam az első. A “törzsközönség” jó része már a padokon ült, mert idén már az első koncertre megérkeztek az ülő alkalmatosságok.
Az előző nap csöppet sem nyári időjárása erre az estére teljesen megváltozott. Így nem csak Sóstó maradék zöld része, hanem az időjárás is segítette, hogy a zenei eseményekre éhes közönség jól érezze magát az ismert dallamok különleges megszólalása közben.

A Zene Sóstón augusztus 23-ig szerdán és szombaton 18:30-tól kínál kellemes szórakozást Sóstó zöldövezeti részében, a Krúdy Vigadónál. Szombaton a Greasy Hats kellemes blues zenéje vár.

Most pedig lássuk az indulás képeit! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Fest of Fifty 4. nap

Egy hete ilyentájt ébredeztem az első napi fesztivál elvarázsolásból, ma pedig elérkeztünk az utolsó beszámolóhoz. Legalábbis ennek az eseménysornak az utolsójához, mert bízom benne sok ilyen lesz még.
A Towerful Events Fest of Fifty utolsó napját kicsit lustán töltöttem, már ami a fesztivál terület bejárását illeti. Szinte csak a színpad előtt pihengettünk a szünetekben távolról hallgatva a parókia udvarának történéseit.
Jólesett a semmittevés, bár olykor rám tört a lelkiismeret furdalás, miközben talán Frankie Lato nevét is hallottam a távolból.
Persze a színpadnál sem telt eseménytelenül az idő. Elsőként a Ladányi Gábor Trio műsorát élvezhettük.
A saját szerzeményeket játszó formációban Ladányi Gábor gitározik, Federico Pecoraro játszik basszuson, és Umberto Odone dobol.
A zene nagy részénél ismét az volt az érzésem, hogy jó koncerten hallani, hiszen rengeteg improvizációval tarkították dalaikat, és közben olykor megismerhettük a dalok születésének történetét is. Természetesen most is csatlakozott Roby Lakatos, amitől igazán különleges, egyedi produkciók születtek.

Egészen más zenét, elcsendesedős, sanzonos kikapcsolódást hozott a Myrtill and the Swinguistique színpadra lépése. Igaz, egy ének nélküli dalt is sikerült videón is elcsípnem. Nem maradt el a közönség énekeltetése sem, és persze ezt a műsort is színesítette Roby Lakatos.

A fesztivál záró előadása igazi őrületet hozott. A Mojo zenéje, a vérprofi megszólalás, Szabó Tamás fergeteges játéka, ami ráadásul nagy kedvencem is, méltó zárása volt az eseménysornak. Külön fényt adott a produkciónak Wild Cow Sonny és természetesen Roby Lakatos játéka.

Nagy köszönet a szervezőknek azért, hogy ezt a hétvégét ennyire felejthetetlenné tudták tenni. Sokáig visszatekerem majd az idő kerekét, és hallgatom újra a megőrizni sikerült pillanatokat.
Had zárjam ezzel a képpel a fesztivál beszámolóit, a többi kétszázat pedig megnézheted erre klikkelve. 😉
Találkozzunk újra, mielőbb!
KLIKK


Fest of Fifty 3. nap

Szombaton már mintha hazamentünk volna, érkeztünk a Towerful Events Fest of Fifty helyszínére Mikepércsre, a templomkertbe.
Kinéztünk egy kellemes helyet a színpad közeli fa tövében, szépen berendezkedtünk, és már érkezett is a hír, hogy a parókia udvarán rövidesen a BrassTime műsora látható.
Írtam a minap, hogy visszatérek majd ehhez a helyszínhez. Nos, hétvégén itt is voltak koncertek egyrészt a színpadi műsor bevezetéseként, illetve az átszerelések alatt, másrészt valamelyest a vendéglátó helyekhez is ide vonzották a közönséget.
Tehát vidám zenélés közepette készültünk az estére.
Természetesen fél füllel a nagyszínpad hangjait figyeltem, mert ide érkezett elsőként Ferenczi György és a Rackajam. Nagyon kedvelem őket, hiszen mindig meglepetést tudnak okozni műsoruk összeállításával. Most azonban nem csak a nézőknek okoztak meglepetést.
A nagyjából négyezer fős településen ugyanis egyszerre akár két program is van. Érti, aki érti. 😉
Úgy tűnik, többször jut nekik az egyszerreszólásból. Emlékszem, pár éve Kisvárdán a disco sátorral éltek együtt. Számomra ők győztek, ahogy most is. Nézőként igen szórakoztató volt, ahogy Gyuri hegedűn kísérte az utca másik oldalán playback-elő Szandit. Gondolom, zenészként annyira nem volt szórakoztató.
A műsor azonban ezzel együtt is rendkívül jó volt, és ismét megemlítem Roby Lakatos társulását az utolsó percekben. Csodáltam, ahogy bármilyen zenéhez tud kapcsolódni.
Az átállás idejére ismét a BrassTime érkezett, igaz, most a színpad elé.
The Lamb Lies Down on Broadway – ugrott be, a Genesis úgy ötven éves albumának címe, amikor a fiúk hangszereiken játszva heverésztek a színpad előtt, persze egészen más zenét játszva.
A nap második színpadi produkcióját a fesztivál fő védnökének formációja, a Roby Lakatos Ensemble hozta el. Olyan nevek voltak a színpadon – a teljesség igénye nélkül -, mint Lisztes Jenő, Csikós Vilmos, Szomora Pál, Bóni László, vagy éppen Szakcsi Lakatos Robert.

Ekkor már nem volt melegünk, és a szünetben szinte az összes autóban fellelhető göncöt magunkra aggattuk. Aztán megjelent a színpadon Palya Bea.
Nézd meg majd a képeken! Nem nagykabátban, és mezítláb. Szóval edzenünk kell még az esti koncertekhez. 🙂
Beával maradt a színpadon Lisztes Jenő, és érkezett Orbán György és Czirják Tamás. Szóval igen ütős volt a kíséret, ennek megfelelően a koncert is parádés lett.
Éjfél után – az autóban kicsit átmelegedve – már haza is értünk.

Jöjjenek a nap képei, klikkelj az ittenire! Ha pedig zenét is akarsz hozzá erről a fesztiválról, nézz szét a közösségi oldalalmon!
KLIKK


Fest of Fifty 2. nap

Péntek délután – figyelmen kívül hagyva Lotti előző napi tanácsait – már a főutcán jutottam el szinte pontosan az előző napi parkolóhelyemig. (Lotti a Waze általam kiválasztott hangja, ezen a napon nem beszéltünk. 🙂 )
Míg rendezgettem a fotós cuccaimat, érkezett néhány ismerős szülővárosomból. Örültem neki, mert így már többen voltunk Nyíregyházáról, mint olykor hazai koncerteken, meg jót is beszélgettünk az eseményfolyam előtt. Igen, szóba került az is, miért nem lehet legalább hasonló színvonalú esemény százhúszezres városunkban, mint a Towerful Events Fest of Fifty?

A bejáratnál mosolyogva, szinte ismerősként fogadtak, és mivel volt még időm kezdésig – ami tudjuk, nem volt kőbe vésve -, kicsit körbe néztem a parókia kertjében is. Írtam tegnap, itt volt a vendégfogadásért felelős egységek jó része, és még valami, amiről majd következő bejegyzésemben ejtek szót.
A színpad felől már hallatszott a Joscho Stephan Trio beállása, így visszatértem ide. A – már szokásos – harangszó után pedig kezdődött egy olyan koncert, amit soha nem felejtek el. Ez volt az első találkozásom a csapattal, de a fesztivált megelőző napokban eléggé felkeltettem az érdeklődést irántuk a közösségi oldalamon megosztott tartalmakkal. Ráadásul találkoztam Szegedről, az ő koncertjük miatt érkezőkkel is, így sok számomra újdonságot is hallhattam, és a tegnap emlegetett BOSE technikáról is megtudtam dolgokat.
Azt is kedveltem a fesztiválban, hogy szinte családias hangulat volt. Ismeretlenek kezdtek beszélgetni, sőt, én már a második napon ismerősként üdvözöltem helyieket, akikkel előző nap találkoztunk.
Szóval a zene. Hát azt látni, hallani kellett! Ezért szeretek koncertekre járni, mert hiába ámultam a videómegosztós tartalmakon, a valóságban minden sokkal jobb volt.
Tegnap sikerült megtalálnom a kiskapukat a közösségi oldal csöppet sem barátságos kezelőfelületén, így ott a videóim már tag-elve vannak. Telefonosak, úgyhogy inkább hallgasd, mint nézd! 😉
Láthatsz majd az albumban esernyős képeket. Bizony, koncert közben érkezett kis zápor, de ez nem riasztotta el a nézőket. Esernyők, esőkabátok kerültek elő, de a templomba is be lehetet húzódni, a zene pedig egy pillanatra sem maradt abba az erre is felkészített színpadon.

Miközben én oda-vissza sétálgattam az autó és a színpad között át-, vissza-, majd melegebben öltözni, elkezdődött a Tony Lakatos Brasil Project műsora. A doboknál már Borlai Gergő ült, aki másnap ünnepelte születésnapját. Happy Birthday!

A godfater koncertjére jelentősen át kellett rendezni a színpadot, így volt időm a templomban megnézni a Hanyu Zsolt festményeiből összeállított kiállítást.
Maga a templom is gyönyörűen felújított, ennek mikéntjéről linkelek egy bejegyzést. (Az én olvasatomban a második mondattól már erről a templomról szól az írás.)

Szóval jött a godfater. A vidómegosztós zenehallgatásaim után, a koncert előtti beszélgetésben azt találtam mondani, hogy sokkal inkább a saját szerzeményekre kellene koncentrálni. Nos, az élő műsor eléggé eltántorított ettől a “kinyilatkoztatásomtól”. Mondom én, hogy koncertekre kell járni! 😉
Eszméletlen zene volt, legszívesebben az egészet hazahoztam volna magammal, de az emlékek között, a közösségi oldalam “videói” között találsz néhány gyöngyszemet. Ja, és had emeljem ki itt is Hegedűs Bori és Szebényi Dániel vokál párbaját! Na ez! Remélem, valakinél meglesz, és eljut hozzám.
Talán feltűnt, hogy ennek a napnak a programja közelebb állt hozzám. Ez látszik majd, ha klikkelsz az itteni képre, és meglátod a “darabszámot”. Remélem, nem csak erre fogsz rácsodálkozni.
Holnap folytatom.
KLIKK


Fest of Fifty 1. nap

Pár héttel ezelőtt említette egy kedves ismerősöm, hogy a pünkösdi hétvégén lesz egy fesztivál Mikepércsen. Mivel adok zenei ízlésére, gondoltam, rákeresek. Mikor megnyitottam a Towerful Events oldalát, leesett az állam, és már vettem is a bérletet.
Erről a fesztiválról mesélek majd az elkövetkező napokban.

Csütörtök délután – ismerve Nyíregyháza délutáni közlekedési káoszát – már négy óra előtt elindultam. Egyébként is szeretek kicsit korábban érkezni, és ráadásul Mikepércsen átutazáson kívül sohasem jártam.
Elmúlt fél hat, mikor sikeresen leparkoltam a bejárattól nem messze.
Az esemény a református templom kertjében volt, ami eleve ad egy hangulatot. A bejutás gyorsan, rugalmasam ment, nagyon kedves, fesztiválpólós lányok intézték.
Volt időm még körbe sétálni. Az első pillanattól látható volt, hogy a szervezés topon lesz. Fesztiválpólós fiatalok serénykedtek. Padokat, székeket hoztak, és az érkező vendégek pokrócot is kaphattak a későbbi hűvösre készülve. Az ital pavilonban mosolygós lányok nyugtázták, hogy nem én fogom fellendíteni a forgalmukat a kólámmal.
Alig értem körbe, már érkezett is az infó a színpadról a négy nap szóvivőjétől: ezen az estén a Parno Graszt, és Goran Bregovic csapata a hangulatfelelős.
Kiderült, miért is Fest of Fifty az esemény neve. Mint tudhatod, nem vagyok igazán jártas egyházi kérdésekben, így eszembe sem juthatott az 50. nap.
Apropó, színpad. Első ránézésre látszott, igényes lehet a zenei megszólalás, és valószínű, hogy a fényekkel sem lesz bajom.
A színpad szélein BOSE ládák sorakoztak, és a felfüggesztett lámpákon is látszott, hogy nem a mostanában divatos nézővakításra készültek a szervezők.
Fontos információ volt még, hogy laza hétvégére számíthatunk. Nagyon megjegyeztem a “nem kell nézegetni az órákat, jön minden szépen sorban” kitételt, ami el is feledtette velem bármilyen időrend felállítását.
Megérkezem, mindenhol hallatszik, hol tart az este, amikor vége van, hazamegyek, és másnap ugyanígy. Nekem tetszett ez így.

A napi színpadi műsor a templom harangjának megszólalásával indult, és már érkezett is a Parno Graszt.
Őket valamikor régen, még a szépemlékű Sóstói Múzeumfaluban láttam, hát most is felpörgették a közönséget.
Éppen valahol a plébánia udvarán – ahol egyébként akusztikus koncerthely, illetve vendéglátó egységek voltak – bóklásztam, mikor meghallottam az AC/DC dalt a színpadról. Már jócskán vissza kell lapoznod a közösségi oldalamon, hogy megtaláld ezt a visszarohanós videót. 🙂
Egyébként itt számos mobilos – így ennek megfelelő minőségű – videót is találsz a hétvégéről.
Közben helyi ismeretségeket is kötöttem, kiderült, lesz majd Szandi a gyermeknapon, és számos hasonlóan fontos információhoz is hozzájutottam. Szandira egyébként majd még visszatérek valamelyik nap.

Az este második, egyben záró színpadi produkcióját Goran Bregovic és csapata hozta el. Nos, hát ők is igencsak belopták magukat a közönség szívébe.
A műsorok egyébként legalább másfél órásak voltak, és hagyomány lett, hogy minden formációval rövid időre színpadra lép a fesztivál fővédnöke, Roby Lakatos.
Ezen az estén úgy 11 körül készítettem az utolsó képet, az ezekből összeállított albumot pedig az ittenire klikkelve nézegetheted. A videókat nem hoztam át erre a felületre, talán egy lesz, de a fent linkelt közösségi oldalamon azokat is megnézheted.
Jövök majd a folytatással.
KLIKK


Közeli helyeken

Egy nappal a tiszalöki esemény előtt válaszoltam egy hozzászólásra a közösségi oldalamon: “Jó ideje a környező településekre járok jó koncertekért, még ha nem is osztogatnak sütit.”
Nos, a Széles a Tisza rendezvényre leginkább Lukács Peta miatt indultam el.
Persze már kora délután megérkeztünk Tiszalök főterére, mert az Agyagbanda is egy olyan – persze teljesen más – formáció, akiket szívesen nézek. Jó bulit csinálnak, persze általában nem az én zenémet játszák, de nem is az a küldetésük. 🙂
Éppen volt időm meginni az első sörömet, mikor megérkeztek. Szokás szerint bejárták a teret, és a – Tiszalökön általam mindig tapasztalt – jó szervezésnek köszönhetően műsoruk vége felé, utat engedve a színpadi beállásnak, a tér hátsó felébe vonultak szép számú rajongótáboruk kíséretében.
Közben megnéztem a városháza előtti szabadtéri Tiszalök régen fotókiállítást. Igazán remek képek kerültek a paravánokra.
Szinte pontosan kezdődött Kállay Saunders András csapatának koncertje. Nem láttam még őket, valahogy szóló dalai alapján nem kerültek többet látóterembe. Zenekaros dolgairól jókat hallottam, hát megnéztük.
Valóban számomra is elfogadható zenét játszottak, csak a hangosítás!
Nem tudom, ki találta ki, hogy az a lényeg, hogy hangos legyen, de nem. Először szólaljon meg normálisan, egyáltalán szólaljon meg minden – a zenészeknek ne koncert közben, a színpadon kelljen monitorért, hangszer megszólalásért integetni -, aztán jöhet az “adjunk rá hangot”!
Sajnos ez igaz volt az Elite koncertjére is, pedig a 30 év után visszatérő helyi legenda tagjai mindent megtettek, hogy felejthetetlen legyen a műsoruk. Velük nem is volt baj.
Ezután kicsit elgondolkodtunk, maradjunk-e a Bikinire? Abban maradtunk, hogy biztos saját hangmesterrel jönnek, a technika meg jó. Maradtunk.
Nem is bántuk meg. Igaz, Petán kívül senki nem árulta el a színpadon, élvezi-e az előadást. Peta azonban most is rendkívüli módon élvezte az egészet, és a lelkét is kitette. Lesz majd az albumban egy rövid videó is, ahol pont egy szólóját csíptem el.
Összefoglalva jól döntöttünk, hogy ezt a programot választottuk szombaton.
Ottlétünk emlékét az említett fotóalbum is őrzi, melyet az itteni képre klikkelve nézhetsz végig.
KLIKK


A gazda, felesége és az őrmester

A Kuckó Művésztanya Kulturális Egyesület és Utcaszínház új előadással érkezett szombat délután Bodrogkeresztúrra. Ahogy ígértem, most erről mesélek.
Szóval üldögéltünk a berendezett díszlet előtt a szikrázó napsütésben, és beszélgettünk. Jó ideje nem találkoztunk, volt miről mesélni. Aztán lassan eljött az idő, amikor a háttérben folytatódó protokoll események mellett elkezdődhetett az előadás.

Zilahy Lajos: Szép Salamon Sára című darabja került színre. Talán ez volt az egyetlen darab, azok közül, amelyiket láttam eddig, amiben nem játszott Szentgyörgyi Rozi. Pedig láttam már néhányat. Az előadásnak ő a rendezője, a nézők között ülve drukkolta végig az előadást.

A történet röviden: A gazda – Bolla Bence József -, és felesége – Csarkó Evelin – hazatérnek egy bálból. A gazda meglehetősen ingerült, mert felesége virágot kapott az őrmestertől – Gyöngyösi Imre Tamás -. Nem igazán válogatott szavakkal szidja a feleségét, és az őrmestert, utóbbit – persze távollétében – veréssel fenyegeti. Telik-múlik az idő, az asszony közben nyugovóra tér, ám megérkezik az őrmester. A gazdának inába száll a bátorsága, borozni kezdenek.
A cselekmény végkifejlete, hogy az asszony felébred, és dühösen helyreteszi a férfiakat.
Ha kíváncsi vagy hogyan, nézd meg a – most is kiváló, szórakoztató – előadást! Persze kis segítség lehet addig is a fotóalbumom, melyet az itteni képre klikkelve nézhetsz végig.
Jó volt újra találkozni, újra jót nevetni egy komédián.
KLIKK


Gólyaünnep

A Zöld Kör és Bodrogkeresztúr önkormányzatának eseményén töltöttem a szombat délutánt. Gólyavédelmi Központot avattak ugyanis a községben.
A projektről a fenti linken idézem a Zöld Kör bejegyzését, ők azért többet tudnak erről, mint én. Én inkább csak úgy mesélek.

Kora délután érkeztem, amikor már zajlottak az események.
Az Ort-Iki Báb- és Utcaszínház gólyalábasaival nem ez volt az első találkozásom. Láttam már őket több alkalommal Debrecenben, Tiszavasváriban, meg talán még máshol is, ami most nem jut eszembe. Mindig jól szórakoztam. Most is. Ők vezették fel az eseményeket.

Műsoruk végeztével besétáltunk az épületbe, hogy az emeleti kiállítás megnézése után/közben részt vegyünk a Gólyavédelmi központ megnyitásán.

A protokoll rész után a terem egyik sarkában bábjáték kezdődött, én azonban lesétáltam az udvarra.

Időről időre sikerül eljutnom a Kuckó Művésztanya előadásaira, ezt az eseményt is náluk láttam. Míg a vendégsereg megérkezett az udvarra, jót beszélgettünk, mint mindig. Az ő előadásukról külön bejegyzés, és fotóalbum lesz, de néhány képet majd most is megmutatok.

A Garagulya Gólyalábas Komédiás Kompánia érkezett ezután, és a töltöttkáposzta is a vendéglátás részeként, amit bodza szörppel, vagy tokaji borokkal kísérhettünk.

Czabányi Attila következett ezután gitárjával, és az égen jókora felhőkkel. Őt is többször látunk, hallottunk már.

Közben a faragott gólya sakkfigurák helyére megérkezett a Debrecen Dixieland Jazz Band. Pár éve Debrecenben láttam őket legutóbb, igazán színvonalas műsort láthattunk most is, bár néha azért az égre sandítottunk. Az eső azonban a rendezvény végéig elkerülte a területet.

Bár az események sorrendje, kezdete nem volt igazán kiszámítható, mégis elmondhatom, hogy igényesen összeállított program várta a nem túl nagy számú látogatót. Én csöppet sem bántam meg, hogy itt töltöttem a délutánt.
Az összefoglaló fotóalbumot az ittenire klikkelve nézheted meg. Van egy rövid, de annál zajosabb videó is a település gólyafészkeit megörökítő terepasztalról, és ne feledd, lesz még egy bejegyzés, egy album.
KLIKK


Queen dalok a parkban

Szombaton találtam egy eseményt, ami megváltoztatta másnapi terveimet.
Bár a közelmúltban voltam Queen Forever Tribute Band koncerten, mégsem volt kétséges, hogy vasárnap délután Sóstón a helyem.
A Sóstó Park több szempontból is ideális hely egy ilyen eseményhez. Szabadtéren van, van vendéglátó és szociális része is, meg a színpad is rendben, beleértve a hangosítást is.
Korábban már voltam itt egy zenés rendezvényen, ami ütközött időpontban a “városi rendezvénnyel”, amit a hatalom nem igazán tolerált. Aki ott volt, emlékszik rá…
Most szerencsére békésen telt az idő. És nem csak ezért használtam a “békésen” szót. Igazi családi rendezvény volt, mindenki megtalálhatta a maga “játékát”. Nekem például a csapolt sör esett jól a kiváló zene mellett, de a közösségi oldalamon láthatod, hogy akár hintázni is lehetett.
Szóval jó volt minden, és egy beszélgetésből kiderült, hogy várhatók hasonló rendezvények a Sóstó Parkban. Be is linkeltem, hogy értesülhess róla.
A zene pedig olyan volt, mint a Queen Forever Tribute Band minden műsora. Minőségi. Gyakran eszembe jut egy VIDOR koncertjük a “pártház” melletti apró színpadnál, mikor a füves részt is megtöltötték a nézők, és senki nem akart a nagyszínpad műsorához vándorolni. Nos, itt is ellettünk volna reggelig is.
Pár képet készítettem, de igazán ott lenni volt jó.
Azért klikkelj mégis az ittenire! 😉
KLIKK


Megint tulipánok

Ahogy egy kedves ismerősöm mondta, most van szezonja.
Furcsa kettősség jellemzi kedves szülővárosomat. Míg a fákat – kis túlzással – ott vágják, ahol érik, a füvet gyökérig nyírják, mellettük azonban színes tulipán és árvácska terek pompáznak. Nem értem. Talán a sok szín, ami élteti ezeket a helyeket, hiszen a sóstói szökőkutat sem a vizéért szeretik, hanem a színes LED fényei miatt. Bár abban is van zöld olykor. Azt hiszem, az igazi választ sosem fogom megtudni.
A lényeg, hogy péntek délután a Kossuth térre sétálva elővettem a fényképezőgépet.
Nyíregyházán komoly kultusza van az életfáknak. Igaz, a főtéri szökőkút már csak rossz emlék, de az Október 23. téren is van egy alkotás, ami ezt a nevet viseli. Meg is előzte pár évtizeddel csobogós névrokonát, és jócskán túl is élte.
Nem ragozgatnám tovább az életfa témát, bár van a közelben egy valóban fa alakú alkotás is.
Szóval a közel negyven éves Életfa körül a kockakő tenger ölelésében egy tíz méter körüli átmérőjű terület szinte mindig zöldellik valamilyen növénytől, ha a zöldellést nem is értem szó szerint. Most például tulipánok, és árvácskák színezik körbe a szobrot. Itt kezdtem a fényképezést.
Tovább haladva a Hősök terén már kevesebb virágot találtam. Igaz, erről a részről korábban közre adtam néhány mobilos képet a közösségi oldalamon.
Itt a sárkányos Szent György szobor, és a villamos környékén találtam virágot.

Kis kitérő. Tudom, hogy nem így hívják a szobrot, és ha már kitérő… nagymamám így hívta a Tölgyes csárdánál lévő részt is. Sokszor villamosoztam vele, és sétáltunk át a kitérőtől a Korányira az erdőn át. És hogy miért van Bessenyei tér tábla a villamoson? Nos, a Hősök tere a villamosközlekedés idején a Bessenyei tér nevet viselte.

Most pedig még kicsit sétálunk a Kossuth tér felé.
A fotóalbumhoz vezető képre vagy 10 percet vártam. Kinéztem a látószöget, leültem a virágágyás szélére, felemeltem a fényképezőgépet, amikor ketten érkeztek a látótérbe, és a kompozíció közepén megálltak beszélgetni olykor rosszalló pillantásokat vetve fényképezőgépes kezem felé. Közben egy elhaladó kisgyermek kérdezte rám nézve anyukáját: A bácsi hajléktalan? Nem, csak szakálla van. – mentett fel a kedves asszony.
Szóval kalandos fotózás volt, mostmár meg is nézheted a képeket. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Az a szép ződ gyep

Kinéztem kicsit Sóstóra, hiszen már három napja nem jártam ott. 🙂
Nagyobbrészt virág fotózásra készültem, meg egy kis kajázásra a Blaha Büfében. Mindkettő sikerült, bár utóbbit úgy kell elhinned, hogy nincs fényképem róla. A közösségi oldalon sem.
Nagyon nincs mit mesélnem a tájról, hiszen ezt látni kell. Természetesen most is csak a szép oldalon jártam. Sajnos abba is belerondítanak néha, de ezt a részt letudtam még este.
Most csak a szépre emlékezzünk! Klikkelj a képre, és sétálj egyet Sóstón!
KLIKK


A Föld napja

Hét közben már láthattad a közösségi oldalamon, hogy mégis sétáltam kicsit fényképezőgéppel is a Tuzson János Botanikus Kertben. Itt most szándékosan nem a címoldalt linkeltem, hiszen én is azzal kezdtem a bejegyzés írását, hogy újra elolvastam a kert történetét. A linken te is ide jutsz.

Szóval fogtam a pár napja szerzett kis fényképezőgépemet, és szinte nyitásra már át is léptem az albumhoz vezető képen látható feliratot.
Bevallom, érdekelt, mit örökítettek meg így a bejáratnál. Nos, a történetből kiderül, ekkor építették a trópusi házat a lelkes TMK-sok.
A most ott dolgozók is hasonlóan lelkesek, ismét jót beszélgettünk. A trópusi háznak állapota miatt most csak a két “vége” látogatható, és az egészre ismét ráférne a TMK-sok munkája, már ha vannak még ilyenek.
Régebben évente többször is sétálgattam a kertben, pár éve azonban már szinte csak egy próbálkozásom van egy évben. Sajnos nagyon leromlott a kert állapota, és ez nem az ott dolgozókon múlt.
Az Élet fája kertrész a bejárattól balra található, órákat fényképezgettem itt régen. Most egy kép jutott neki.
A növényhatározó táblák ugyan itt is kinn vannak, de a növények képét nagyobbrészt a látogató fantáziájára bízzák.
Nekem még van képem a Látványhídról, sőt, sok képem is, amelyet innen készítettem a tulipánokkal pompázó Élet fájáról. Ha el szeretnéd képzelni, milyen volt, az aktuális napi hírekből a “lombkorona sétány” címszót ajánlom. A különbség, hogy itt volt értelme a hídnak. Nagyon szerették a látogatók, de fából volt…
Ott voltam 2012-ben a Rózsakert átadásán is. Őrületes meleg volt, de rengetegen eljöttek, kis műsor is volt, és nem utolsó sorban gyönyörű rózsák. Ma már ezek is hiányoznak.
Félve gondolok rá – látva a város zöld projektjeit -, mi lesz, ha egyszer hozzákezdenek a “felújításhoz”. Nem mutatna jól a kockakő a kertben.

A bejegyzést azért a mai napra időzítettem, mert a mai szombaton pont nem tudsz sétálni a kertben – az album végén találod a nyitva tartást -, a másik okot pedig a címben találod.
Azt hiszem, azért én még visszatérek majd párszor ide, hátha.
Most pedig nézegess aktuális képeket az ittenire klikkelve.
KLIKK


Sóstó mobillal

Már múlt évben gondolkodtam azon, hogy negyedévente összerakok egy albumot azokból a képekből, amelyeket Sóstón, mobillal készítettem.
A képek ugyan megvannak, de nem készültek el az albumok. Idén viszont már év elejétől gyűjtögettem a megmutatni valót.
Sokszor járok Sóstón – meg máshol is – úgy, hogy nem tervezem a fotózást, de ott mégis késztetést érzek pár kattintásra. Ilyenkor kerül elő jobb híján – és ezt értsd szó szerint – a mobil. Ezekből a képekből nem minden kerül fel a közösségi oldalra, de úgy gondoltam, hogy az intenzíven változó Sóstót meg kell örökítenem. Olykor csak a szép emlék kedvéért, olykor figyelem felkeltés okán.
A mai néhány tíz kép is elég vegyes. Van a szeretett szép Sóstó, és a “sajnos” Sóstó is.
A következő, hasonló tematikájú albumot július elejére tervezem, a mostani képeket pedig az ittenire klikkelve nézegetheted.
KLIKK


Mese a rongyoszsákból

Régen, mikor még jártam a Múzeumfaluba – úgy tűnik, most a web böngésző sem jár ott, “HTTP ERROR 500” hibát dob folyamatosan -, gyakran megálltam én is a templom mögötti fa alatt, ahová a Burattino Bábszínház előadására az ördög fején koppanó palacsintasütő hangja csalogatott.
Mindig kevés volt a szék, így a tér füvén is rengetegen álldogáltak, üldögéltek.
Pár hónappal ezelőtt beszélgettünk kicsit a bábszínházról, és úgy gondoltam, megnézek pár előadásukat. Persze a Korzóban lévő színháztermükben.
Én nagyjából a Vitéz Lászlón nőttem fel, volt szerencsém Kemény Henrik előadását is látni.
A kiválasztott néhány előadás egy teljesen más hangulatot hozott, és bevallom, felnőttként is igen jól szórakoztam.
Nemrég Homoktanyán láttam, és fényképeztem is előadásukat, tulajdonképpen ez vonzott be a terembe is.
Március végén a Mese a rongyoszsákból előadásra indultam, majd kis unszolásra a fényképezőgépet is magammal vittem.
Ennek a képeit láthatod a fotóra klikkelve.
Ajánlom azonban, hogy a teljes élmény miatt személyesen is nézz meg bábjátékot. Akár gyereket is vihetsz magaddal. 😀
Egy ideje itt oldalt, az ajánlómban az ő programjukat is megtalálod.
KLIKK


950 hímes tojás

Kilencszázötvenedik születésnapját ünnepli Tokaj, így joggal számíthatunk rá, hogy az idei év a 950-es szám jegyében múlik majd.
Az események között húsvét környékén 950 hímes tojás a 950 éves városban címmel, és tartalommal rendeztek kiállítást Mészáros Józsefné alkotásaiból.
Miután Ili munkásságát jó ideje követem – és itt nem csak a hímesekre gondolok, hanem mondjuk a nemezelésre, vagy éppen a csuhé baba készítésre -, és a Tokaji Múzeum és Világörökségi Bormúzeum is szívem csücske, így pénteken eltöltöttünk itt pár órát.
Közben készítettem néhány képet is, amiket az ittenire klikkelve nézhetsz meg, a kiállítást pedig április 24-ig.
KLIKK


Keresés

A nagy blogos bogárűzésem (bugfix) közben jött szembe ez a tíz egynéhány éves írás. Azóta hűséges voltam az akkori újhoz, mert múlt évig minden rendben volt. Kimagaslóan rendben. Az utóbbi hetekben azonban egyre intenzívebben keresem, kihez térjek vissza? Nem könnyű, mert nem sok maradt “versenyben”, de az elmúlt fél évben – sőt, az elmúlt hónapban – többször diskuráltam a szolgáltatások minőségéről (egyébként nagyon jó fej, segítőkész, de láthatóan egyre kétségbeesettebb) ügyfélszolgákkal, mint az elmúlt évig összesen.
Most is úgy gondolom, nem lehet minden tökéletes, de vannak határok. Az elmúlt évi tulajdonosváltás után olyan mértékű a minőségromlás minden szolgáltatásukban – mostmár a netnél is, a tv-t meg már lemondtam – úgy, hogy minden fejlesztés megállt, és egy éven belül a harmadik, vagy negyedik jelentős áremelés várható. A helyi ügyfélszolgálatosok barátságosságán kívül semmi nem marad lassan. Nekik respect.
Így elgondolkodtam. A jelenlegi minőséget mindenki tudja, sőt, és náluk már lezajlott a “tervezhető” áremelés. Már lehet számolgatni, de kizárólag hűség alku nélkül. Nem bízok már.
A 13 évvel ezelőtti írást a képre klikkelve olvashatod.