A legjobb

Kicsit nehezen állt össze a mai írás, de erről majd később.
A tegnap első nagyszínpadosa a Nadara volt. Már nem bánom, hogy Debrecenben nem néztem meg őket.
A mostani fesztiválom meglehetősen sok a cigányzene. Éppen ezért valamit nagyon jól kell csinálniuk az előadóknak, hogy ne legyen unalmas, mint ahogy tette azt az első este olasz fellépője.
Nos, a Nadara-ról ez nem mondható el. Bár igazán sokféle stílussal megpróbálkoztak, nem hinném, hogy sokan emlékeznek majd rájuk.

Nagy felüdülést jelentett az afrikai zene megjelenése a színpadon, és mindjárt egy felejthetetlen produkcióval.
A kora (mármint a hangszer 🙂 ) hangzása nem új a Vidor közönségének, hiszen talán 2007-ben Toumani Diabaté zenekara adott felejthetetlen koncertet, melyben jelentős szerepet kapott ez a különleges hangszer.
Amiért nehezen készült el az írás, annak oka, hogy Ba Cissoko nem a négytagú zenekarával érkezett. Illetve igen, de volt egy ötödik tag is.
Nos, az ő nyomára próbáltam rábukkanni, de eddig eredménytelenül.
Amiért ez fontos volt számomra, ő volt az, aki a mesternél is látványosabban, virtuózabban kezelte a korát. Talán mire az album összeáll, sikerül valamire jutnom.
Most ide két fotót teszek fel. Egyik maga Ba Cissoko, a másik pedig a pillanatnyilag ismeretlen virtuóz.



Mielőtt rátérnék a mai műsorra, belinkelem Ba Cissoko lapját, ahol bele is hallgathatsz albumaiba.

Ma a magyar produkciót Sebő Ferenc és tanítványai előadásában láthatjuk.
Az este második részében pedig egészen biztosan nehezen tudok majd fényképezni 😉
A tegnapi koncertnek bizonyára híre ment, és a mai fellépőt a helyi média is szépen beharangozta.
Az este fő szereplője ismét egy énekesnő Maliból. Oumou Sangaré

Smink

Békésen bringázok hazafele.
Az út szélén Audi.
Olyan, amilyet szőke cicák kapnak ki tudja, miért?
Ott is ül a cica a kormány mögött.
Nézegeti a visszapillantót.
Kitalálom a gondolatát. (már ha van neki olyan)
Kezem, lábam a féken.
És valóban! Kivágja az ajtót, és kiszáll.
Simán meg tudok állni egy méterre tőle.
Rám néz, ránézek.
Próbál mondatot fogalmazni.
Én győzök.
– Rendben van a smink. Mégis érdemes volt felszerelni a tükröt. – mondom, kikerülöm, és elindulok.
Hátranézve látom, megkönnyebbülve becsukja a kocsiajtót.
Megúszta.
Nem kell megfogalmazni a mondatot 🙂

Küzdelmes este


Miközben a nézőtéren komoly harc folyt a sünökkel és zsiráfokkal, a színpadot birtokba vette a Pravo együttes. A fesztivál műsorát végignézve idén a balkáni és a cigány zene lesz az uralkodó. Legalábbis a mennyiséget tekintve.
A Pravo az előbbi csoportba tartozik. Kellemes volt a műsoruk, és neves vendégeket is felvonultattak, mégsem tudok a műsorukból kiemelkedő részt felidézni. Pedig jó zene volt.

A holland családi vállalkozás viszont fergeteges műsort adott. Tudom, kicsit sokszor használom ezt a szót, de ezt szeretem a Vidorban, hogy mindig újabb és újabb kedvencek érkeznek.
Azt írtam tegnap, jót tesz nekik a szakszofon. Nos, szakszofonnak nyoma sem volt, mégis olyan frenetikus sikert arattak a két akusztikus gitár, bőgő felállással, hogy nem hittem a fülemnek.
Ez az a zene, amit nehéz fényképezni, viszont nagyon jó hallgatni. Így a koncert jó részében én is inkább ez utóbbit tettem.

A mai délutánból ígéretesnek látszik a Miro & Half Midnight Band. Miroszlávot annak idején a Koncertek a szökőkútnál rendezvényen hallottam. Kár, hogy ez sincs már. Érdemesebb lenne inkább ilyen rendezvényekkel fellendíteni a Sóstó forgalmát a tó beépítése helyett…

Szóval Vidor. Délután még a Langaléta Garabonciások fellépését ajánlom még, este pedig a második fellépővel kilépünk Európából 🙂
De előbb még…
A román Nadara zenekart meghallgathattam volna Debrecenben a Borkarneválon pár napja, de akkor kimaradt. Most újra itt a lehetőség 🙂 , bár kicsit lassan már sok lesz a roma és balkáni zenéből…

Mondhatni épp időben érkezünk Afrikába Ba Cissoko segítségével.
Érdekes és látványos koncertnek ígérkezik.

Ma talán a mozira – Papírkutyák – is ott kellene maradni, utána meg fényképezni tűzzsonglőröket…

Újabb kóstoló

Eljutottam hát annak a szombat délelőttnek az elmeséléséhez, amikor Sóstón, a Múzeumfaluban a Kóstolja meg Magyarországot! című rendezvényen vehettem részt.
Szeretek a Múzeumfaluban téblábolni csak úgy is, de ha valamilyen rendezvény van, annak méginkább örülök. Remek hangulatot teremt, keretet ad a környezet a különféle programoknak.
Ennek a rendezvénynek pedig már jó hagyománya van, nem csoda hát, ha fél tíz körül már ott voltam.
A nap még a felhőket próbálta áttörni, mikor én már a haltisztítást fényképezgettem.
Aztán sorra jártam a portákat. Mire az első körrel végeztem, már igen szép idő volt, és a nagy sütés-főzésben annak ellenére megéheztem, hogy én semmit nem főztem.
Elég volt látni a finomabbnál finomabb, különleges ételeket, kicsit füstölődni a kemencénél, belenézni a mézeskalácsszív tükrébe, beszélgetni a lapcsánkát sütő, a szilvalekvárt főző nénikkel, megkóstolni az észt sört, a tarpai pálinkát.
Csoda, hogy megéheztem? 🙂
Ahogy évek óta rendszeresen visszatérnek a vállaji asszonyok a rendezvényre, úgy térek én is vissza hozzájuk a remek strudlit megkóstolni.
Most is így történt, és gondoltam, leírom a készítését.
A leírás a Múzeumfalu gondozásában már negyedik alkalommal megjelenő receptkönyvből való, az illusztrációt én készítettem:

Strudli
Hozzávalók:
1 kg liszt, 4 tojás, só, tejföl, 1 e.k. zsír.
A töltelékhez túró, lekvár, krumpli.
Elkészítése:
A lisztet 2 egész tojással és 2 sárgával, kevés sóval, tejfellel, zsírral lágy tésztává dolgozzuk össze.
2 részre osztjuk. Az egyik részt kinyújtjuk – nem túl vékonyra. A kör alakú tészta egyik felére tölteléket teszünk.
A tészta másik felét ráhajtjuk, ujjainkkal a széleket jól benyomkodjuk.

Nyújtófával tenyérnyi kockákra osztva lenyomkodjuk, hogy összetapadjon a tészta, majd derelyemetszővel felvágjuk.
Bő, forró olajban kisütjük.

Krumplis töltelék: 1/2 kg krumplit meghámozunk, kis kockákra vágjuk és sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, és 2 tojás fehérjével, 1-2 evőkanál tejfellel megtörjük, összekeverjük. (Ezt jó előre elkészítjük, hogy kihűlve kenhessük a tésztára.)
Ha lekvárral töltjük, jó sűrű szilvalekvárt használjunk, hogy ne folyjon ki.
Túró töltelék esetén kevés krumplit keverjünk a túróba, és úgy kenjük a tésztára.

Persze korántsem ez volt az egyetlen étel, amit megkóstoltam.
Hiba lett volna kihagyni a lapcsánkát, és ha már lépésről lépésre végigkövettem a pásztortarhonya készítését, azt is
megízleltem.
Persze a Múzeumfaluban az a jó, hogy mindig van valami más is, mint az aktuális esemény.
Sütöttek-főztek például a Veterán autósok-motorosok is, és persze elhozták járműveiket.
Lehetett lovagolni, és lovaskocsizni is, és ha netán a ló elhagyja a patkóját, volt egy kovács is, aki azonnal pótolta volna.
Szóval ha most kihagytad az eseményt, ne feledd, bizonyára jövő szeptemberben is lesz hasonló.
Addig pedig marad ez a képes beszámoló.
Jókora album, hozz kaját, és üdítőt, aztán klikk a képre!

Rockünnep a Lovardában

Ahogy hétvégén olvashattad, a Friss Rádió a nyálzene ellenes küzdelem következő lépéseként megmutatta azt, hogy miként lehet igazi hangszereken, igazi énekesekkel igényes, hatalmas érdeklődésre számot tartó, több órás, közel száz fellépős koncertet rendezni.

Debreceni zenészek hívtak vendégeket, így igen érdekes felállású csapatok jöttek létre.
A Lovarda kapuja kevéssel 7 után tárult ki.
Mikor a Moto-Rock zenekar rázendített, a külső karéjok már megteltek.
Deep Purple, P. Mobil, Santana… és már el is repült a bemelegítésre szánt idő.
Talán emlékszel még arra, mikor a nyálzene ellenes 12 pontról írtam.
Nos, ennek felolvasása után eskü következett, majd hirtelen a középkorban találtuk magunkat.
A Hollóének Hungarica megjelenése sem volt mindennapi, erre a napra összeállított műsoruk pedig az egyik legkülönlegesebb része volt az estének.



Ha azt mondom Lux, remélem nem csak a fénytan jut eszedbe.
Saját számaikon kívül Cream, és Toto feldolgozásokat is hallhattunk.
Jó volt látni, hogy aki egyszer megtanult szívvel zenélni, idősebb korára sem felejti el. Erre mondják, ilyet nem pénzért csinál az ember :-)
A Frogshow-t hallottam már pár éve, a KGST Party-n. Akkor is tetszett, most pedig csellistát és énekesnőt is hoztak magukkal, és ezzel korántsem mondtam el mindent a műsorukról…
Jantyik Zsolt egy szál gitárral vállalta az egyre gyarapodó közönség lekötését a színpadrendezés idejére.
Szükség is volt kis csendes zenére, mert ami ezután következett, az igazi zúzás volt.



A Replika a Tankcsapdás Lukács Lacival erősített, majd a két Trisóshoz csatlakozott egy Fotelpatkány, így teljes lett a gárda.
Nem tudom, ismered-e a Katvanhoe zenéjét, ha igen, (meg ha nem is :-) ) elmondom, hogy Brutin kívül a Rocksuli egyik tanára, Tóth Ilona Csilla is színpadra lépett velük. Ja, LGT zene is volt :-)
Aztán egy szőke, hosszú hajú nő jelent meg a színpadon.



FelRÉMlett bennem ifjúkorom Metal Lady-je.
Szerencsére ez a rémlufi pillanatok alatt szétpukkant.
Elmondom, ezen a részen dobtam a legtöbb képet.
Nehezen bírtam követni Jessie Galante mozgását…



Olaj volt a tűzre következő csapat.
A Hadházi, Váradi, Bruti tri(s)ó, valamint Paszti, Labi, Zúzó, és Gekko, azaz az erősített Benzin :-D
Majd ismét a múltidézés, irány a Balaton. Nomeg az Európa Kiadó :-)
Mi jöhet még? – kérdezheted.
Megmondom.
AC-DC… szóval képzeld el a Thunders című számukat.
Nemis! Kezdd el hallgatni, és mikor a címadó rész van, helyettesítsd be a Sándor szóval…
No igen. Ők az ez alkalomra összeállt Spatzen Jódler Sextett…



Ismét kis üzemanyag, most Kerozin. Meg kis Szeg. Meg Derzsi Vezér a Diktátorból immár ásó nélkül.
Velük lépünk át a szombatba.
Ismerős arcok következnek.
Lassan a teljes P. Box csapat megfordul a színpadon, külön csapatokban.
Most Korin a sor.
Whitesnake dalokat hallgatunk.
Lassan érezzük, közeleg a vég.
A gépemnél mindenképpen :-)
A kártya megtelt, – szerencsére van tartalék :-) – akksi pedig csak a vakuban lévő…
Vaku a táskába, akku a gépbe :-)
A színpadon ismét Jessie Galante. Nem tudom, hogy bírja.

Aztán finálé.
Megtellik a színpad az este fellépőivel.
A rock örök és elpusztíthatatlan!
a fotoalbumhoz klikk a képre

Nagy utazás

Nem, nem vártam meg a vetítést, és a Pici sem vendégszerepelt most városunkban.
Egészen másról van szó.
Mai beszámolómban valahonnan Magyarországról indulunk el, elhaladunk Afrika partjai mellett, Iránon, Bulgárián, Románián keresztül ismét visszatérünk kis hazánkba, majd keleti ritmusok kíséretében Franciaországban pihenünk meg.

Kedd este Lakatos Róbert, és a RÉV zenéje fogadott bennünket a téren. Igen sokféle zenét hallhattunk tőlük, én mégsem találtam meg köztük azt, ami “nekem való”. Ez bizonyára az én hibám, mert a közönség olykor “vevő volt” a műsorra.

Igazi tömeg azonban a koncertjük után kezdett gyülekezni a téren, és mikor néhány afrikai zenész megjelent a színpadon, már egy tűt sem lehetett elejteni… vagy ha mégis, nem nagyon volt érdemes 🙂
Lura színpadra érkezését már a néhány napja megszokott üdvrivalgás kísérte.
Miután megbeszélte a közönséggel. hogy angolul fognak kommunikálni – mármint a közönség, és ő 🙂 -, röviden mesélt a Zöld-foki szigetekről, majd kezdetét vette a mozgalmas, zenét, táncot, mesélést magában foglaló remek hangulatú koncert.
Mikor a koncert végefelé a színpad mögé keveredtünk, már valahanyadik ráadás előtt szaladt le Lura a színpadról, majd követte a zenekar is.
A színpad mögött boldogan összeölelkeztek, és már indultak is vissza a következő ráadáshoz.
Ekkor “készítettem” a képet.

Ígérem, azért ilyen képeket nem nagyon fogok feltenni, csakhát mikor megláttam a hátsó színpadképet, nem állhattam meg, hogy ne szerencsétlenkedjek a park korlátján kicsit a kölcsi-fényképezőgéppel. Különös kontraszt ez az előző bejegyzés képajánlója után 🙂

Szerdán egyedül sétáltam fel a térre. Valamivel hét előtt érkeztem, így hallottam még pár taktust a Takarékpalota mellett játszó emberkéktől, de mire odaértem, már pakoltak.
No, irány a tér, a szokott pad a tér túloldalán.
Útközben egy lány sietett el mellettem. Gondoltam, nem akarja lekésni a koncertet.
Aztán kiderült, ő az egyetlen, aki nem tud lekésni egyetlen Palya Bea koncertet sem 😀
A koncert közben néha lejegyeztem ezt-azt, mert kitalálok marhaságokat magamnak, ha már a fényképezőgépem nem lehet velem 😉
Ami pár perc után megfogalmazódott: olyan volt a koncert, mintha nem is lett volna színpad. Mintha a közönség körbeülte volna az előadókat egy tábortűznél.
Közvetlen hangú felvezetések, rendkívül magas színvonalú, kidolgozott produkciók – holott néhánynak csak munkacíme volt még -, összeszokott csapat.
Rá kellett jönnöm, nem a cimbalommal, mint hangszerrel van bajom, mint ahogy előző két nap fellépőinél gondoltam.
Nem mindegy, ki porolja a hangszert! Itt fantasztikus volt, ahogy szólt.
És fantasztikus volt az is, amikor a szakszofon-ének párbajba belefecsegett a cimbalom.
Szóval a Salif Keita koncert után a második helyre került nálam az összes eddigi koncertet figyelembe véve. Nagyon szorosan a második helyre…

Ezután nagyon nehéz dolga volt Thierry Titi Robin csapatának.
Nekem kicsit monotonnak tűnt, mintha mindig ugyanazt játszaná.
A koncertjükből nem is a buzuki hangja maradt meg bennem, hanem a percussion szóló. No, az nagyon durva volt! Az a srác erre született!

A csütörtök ismét két jelentős koncert napja volt.
Este 7-től Lajkó Félix triója várta a közönséget, majd pedig Afrika Hercegnője, Dobet Gnahoré Elefántcsontpartról tette emlékezetessé az estét.
Ezekről részletesebben nem tudok mesélni, mert sajnos nem voltam ott.

Gedeon bácsi, a Csókkirály

…persze hiába állítanám, hogy csak ez a két sláger volt a repertoár, úgysem hinnéd el.
Meghát a képeken is látszik, hogy a lányok is kivették részüket az éneklésből.



Tudom, most arra vagy kíváncsi, kik is énekeltek péntek délután a Kossuth téren?
Ezt tőlem most nem fogod megtudni.
Mondták ugyan, de a rövidtávú memóriám igen rossz, hosszútávú meg nincs is…

…szóval valami ilyesmi 😀

Kisvárdán a Kifutó nevű rendezvényen tűntek fel az énekesek.
Mostanában elég sok remek énekest hallottam – énekelni.
Azon gondolkodtam hazafelé, hogy ha ilyen tehetségeink vannak, miért nyomják belénk folyamatosan a médiák a tucatzenét?

2005

Még néhány perc, és vége ennek az évnek is.
Ismét voltak teljesült, és megvalósulatlan fogadalmak, elért, és továbbra is elérhetetlen álmok, olykor nevettünk olykor sírtunk, néha megijedtünk, majd megnyugodtunk, hallgattunk, és kiabáltunk, találtunk, és elveszítettünk.

Még néhány perc, és elkezdődik egy újabb év.
Ismét fogadalmakat teszünk, egy percre elgondolkodunk, mit is kellene még elérni, mik várnak ránk a csendes hétköznapokon, majd fölemeljük a pezsgőspoharat, halk pohárcsendülés, egy mosoly, és már el is indult….

…közbevetőleg…

…elkészült a sörbencsülök, és a számláló is jó :-D

2005-ből…

…alig fél nap van hátra, ideje elgondolkodni a fogadalmakon :-D