“A Csík zenekar muzsikált”

…mondta Csík János a ráadás után. A ráadás után, amely más zenekaroknál egy komplett koncerttel felér…
Tegnap időben érkeztem, jóval kezdés előtt. Ülőhelyről nem is álmodtam, de nem is terveztem ilyet egész héten. Jobban szeretek úgy fényképezni, hogy mászkálok közben.
Szóval megérkeztem, és megálltam a nagyjából egyetlen olyan helyen, ahonnan látni lehet a színpadot. Ha ez mond valamit, a Bessenyei Könyvesbolt ajtajával egy vonalban.
Nyomban rám zárt vagy tíz ember, a koncert végén mozdultam el innen.
Érezheted már, ennyi embert a téren még nem láttam.
A koncert pedig fenomenális volt. Imádom Csík János átkötő szövegeit. Már az, ahogy mesél is elvarázsolja a nézőt. A koncert pedig a megszokott színvonalú, változatos zenéjű volt, igazi koncertes improvizációkkal, valamint Lovasi András vendégszereplésével. Volt tehát Kispál, Quimby, és Tankcsapda zene is.
Fotóként egy olyat választottam, amelyen Csík János mellett a nyíregyházi származású Makó Péter látható. Remek fúvós hangszeres futamokat köszönhettünk neki ezen az estén is.

A Csík zenekar után gondolkodtam, hogy most kellene hazamenni ezzel a koncertélménnyel, de érdekelt a meglepő felállású Bollywood Brass Band.
Az első percekben nagyon furcsa volt, kicsit összevisszának tűnt a zenéjük, és tulajdonképpen számomra végig egy nagy bohóckodás maradt, ami egyébként valószínűleg a céljuk is volt. Végülis nem bántam meg, hogy maradtam.

A mai programhoz mindjárt egy hír.
A szombati esőmosta filmvetítést ma a két fő koncert után megismétlik remélhetőleg eső nélkül. 😉

A ma délután számomra fontos programja a debreceni VAN zenekar fellépése a Városalapítók szobránál négytől és fél hattól. Remélem, nem szól közbe az időjárás. Kíváncsi vagyok, hogy állnak az új zenéikkel.

A koncertek szempontjából ez már a zárónap.
Ismét elrepült a Vidor, lassan csomagol a törpe 🙂
Előtte azonban egy fergeteges estének illene következni.
A mai első csapat klezmer zenét játszik egyedi előadásmódban. Írja a nagykönyv.
Ők a Di Naye Kapelye.

A záró nap záró koncertje ismét egy “meglátjuk” kategória.
Spanyolországból érkeztek, és flamenco-t játszanak.
Kíváncsian várom, milyen fináléra lesz képes a Canteca de Macao .

Temperamentum és visszafogottság

Ez tegnap mindkét koncertre elmondható volt.
A Tükrös zenekar parádés műsort adott.
“célkitűzésük a hangszeres magyar népzene minél hitelesebb tolmácsolása” – olvasható lapjukon. E céljukat úgy valósították meg, hogy egy percre sem engedték el a közönséget.

Juan Carlos Cáceres koncertje előtt kicsit rosszul helyezkedtem, erről majd a fotóalbum megjelenésekor beszélek. Bár ugyanennek a helyezkedésnek az eredménye a reggeli kép is…


Az üres székek fokozatosan teltek meg a színpadon, végül minden hangszernek meglett a gazdája, és kivételes koncertet láttunk, hallottunk.


Ami igazán kihívás volt számomra, a sötét háttér előtt a fekete ruhás művészek, és jórészt fekete zeneszerszámok. Illetve nekem tetszett, de az optikám fókuszmotorja ment vagy 10 kilométert az este 🙂

Ma az egyik koncertre úgy készülök, hogy nagyjából tudom, mit kapok majd. Mármint a színpadról 🙂
A pár hete a Múzeumfaluban fergeteges koncertet adó Csík Zenekar és Lovasi András lesz a mai nap első nagyszínpadosa.
A legjobb alkalom, hogy megosszam veled annak a koncertnek a fotóalbumát.
Ez a mai meglepetésem 😉


Ha a hangulat olyan lesz, mint a Múzeumfaluban volt, kíváncsi leszek, hogyan sikerül lecserélni a színpadon a Csík zenekart a Bollywood Brass Band-re?
Ismét egy “meglátjuk” 😉

Előkép

Meglepetés koncertek

Szeptember első napja kellemes meglepetéseket hozott a Vidor színpadára.
Estefelé ráérősen indultam el gondolván a Sebő együttes műsora nem biztos, hogy nagyon le tud kötni. Persze ha nem siet az ember, akkor jön a busz 🙂
Talán az első dalról csúsztam le. Éppen “felkomf” volt. Illetve olyan meseszerű, szórakoztató rávezetés a következő műre. Majd az azt követőnél ugyanígy.
És ebből egy szórakoztató, mindenkit lekötő, remek műsor jött össze.
A végén már értettem a tanítványok szinte folyamatos mosolyát.
Sebő Ferencnél bizonyára jó tanítványnak lenni.


Ha esetleg lenne otthon elhangolódott tekerőlantod, pár nap múlva, a koncert fotóalbumában komoly vizuális segítséget kapsz majd a hangoláshoz. Most csak egy kiragadott kép 😉

A hétfői Afrika berobbanás után várakozva tekintettem a tegnapi második koncertre.
Oumou Sangaré néhány videóját is megnéztem (le is cseréltem az itt megjelentet egy másikra), és azon gondolkodtam, vajon milyen hangszerek lesznek a kíséretben. Mert abban nem hittem, hogy a különleges hangú énekesnő úgy magában ott tudja tartani a közönséget.


szerk. (most nézem, hogy milyen reflektorfénybe kerültem 🙂 ) Aztán jött a második Afrika berobbanás, és leesett az állam. Szépen érkeztek a zenészek, igazán semmi különleges, de a ritmus feszes.
Aztán megérkezett két táncos, akikről kiderült, hogy vokalisták is egyben.
No, erről is lesz majd sorozat a fotóalbumban 🙂


Mindent összevetve ez egy igen jó koncertnap volt.

És akkor most jöhet a nyafogás, vajon milyen lesz a mai nap?
Végre rá kéne szánnom magam egy korábbi kezdésre, és meghallgatni a MeLounge-t, valamint kis szitár muzsikát a Nakshatra duótól.
Este pedig kezdésnek akiket ugyancsak a debreceni Borkarneválon hagytam ki a Tükrös Zenekar.
Remélem, velük nem úgy járok, mint a Nadara-val. Bár lehet, hogy csak nekem nem tetszett…
A második fellépő este egy másik visszatérő 2007-ből: Juan Carlos Cáceres. Ő azon a kedden lépett fel, amikor én nem követtem a Vidort a Kossuth térről a Kodály iskolába. Ezt is pótolhatom idén.
Annak is örülök, hogy a művész nem öregszik. A Vidor honlapja szerint 2007-ben, és idén is 74 éves. Megpróbálom ezt a titkot is ellesni 😀

Délutáni ütésváltás

Gondoltam, megleplek pár tegnapi képpel.
Ki tudja, mikor lesznek albumok? 😉





A legjobb

Kicsit nehezen állt össze a mai írás, de erről majd később.
A tegnap első nagyszínpadosa a Nadara volt. Már nem bánom, hogy Debrecenben nem néztem meg őket.
A mostani fesztiválom meglehetősen sok a cigányzene. Éppen ezért valamit nagyon jól kell csinálniuk az előadóknak, hogy ne legyen unalmas, mint ahogy tette azt az első este olasz fellépője.
Nos, a Nadara-ról ez nem mondható el. Bár igazán sokféle stílussal megpróbálkoztak, nem hinném, hogy sokan emlékeznek majd rájuk.

Nagy felüdülést jelentett az afrikai zene megjelenése a színpadon, és mindjárt egy felejthetetlen produkcióval.
A kora (mármint a hangszer 🙂 ) hangzása nem új a Vidor közönségének, hiszen talán 2007-ben Toumani Diabaté zenekara adott felejthetetlen koncertet, melyben jelentős szerepet kapott ez a különleges hangszer.
Amiért nehezen készült el az írás, annak oka, hogy Ba Cissoko nem a négytagú zenekarával érkezett. Illetve igen, de volt egy ötödik tag is.
Nos, az ő nyomára próbáltam rábukkanni, de eddig eredménytelenül.
Amiért ez fontos volt számomra, ő volt az, aki a mesternél is látványosabban, virtuózabban kezelte a korát. Talán mire az album összeáll, sikerül valamire jutnom.
Most ide két fotót teszek fel. Egyik maga Ba Cissoko, a másik pedig a pillanatnyilag ismeretlen virtuóz.



Mielőtt rátérnék a mai műsorra, belinkelem Ba Cissoko lapját, ahol bele is hallgathatsz albumaiba.

Ma a magyar produkciót Sebő Ferenc és tanítványai előadásában láthatjuk.
Az este második részében pedig egészen biztosan nehezen tudok majd fényképezni 😉
A tegnapi koncertnek bizonyára híre ment, és a mai fellépőt a helyi média is szépen beharangozta.
Az este fő szereplője ismét egy énekesnő Maliból. Oumou Sangaré

Smink

Békésen bringázok hazafele.
Az út szélén Audi.
Olyan, amilyet szőke cicák kapnak ki tudja, miért?
Ott is ül a cica a kormány mögött.
Nézegeti a visszapillantót.
Kitalálom a gondolatát. (már ha van neki olyan)
Kezem, lábam a féken.
És valóban! Kivágja az ajtót, és kiszáll.
Simán meg tudok állni egy méterre tőle.
Rám néz, ránézek.
Próbál mondatot fogalmazni.
Én győzök.
– Rendben van a smink. Mégis érdemes volt felszerelni a tükröt. – mondom, kikerülöm, és elindulok.
Hátranézve látom, megkönnyebbülve becsukja a kocsiajtót.
Megúszta.
Nem kell megfogalmazni a mondatot 🙂

Küzdelmes este


Miközben a nézőtéren komoly harc folyt a sünökkel és zsiráfokkal, a színpadot birtokba vette a Pravo együttes. A fesztivál műsorát végignézve idén a balkáni és a cigány zene lesz az uralkodó. Legalábbis a mennyiséget tekintve.
A Pravo az előbbi csoportba tartozik. Kellemes volt a műsoruk, és neves vendégeket is felvonultattak, mégsem tudok a műsorukból kiemelkedő részt felidézni. Pedig jó zene volt.

A holland családi vállalkozás viszont fergeteges műsort adott. Tudom, kicsit sokszor használom ezt a szót, de ezt szeretem a Vidorban, hogy mindig újabb és újabb kedvencek érkeznek.
Azt írtam tegnap, jót tesz nekik a szakszofon. Nos, szakszofonnak nyoma sem volt, mégis olyan frenetikus sikert arattak a két akusztikus gitár, bőgő felállással, hogy nem hittem a fülemnek.
Ez az a zene, amit nehéz fényképezni, viszont nagyon jó hallgatni. Így a koncert jó részében én is inkább ez utóbbit tettem.

A mai délutánból ígéretesnek látszik a Miro & Half Midnight Band. Miroszlávot annak idején a Koncertek a szökőkútnál rendezvényen hallottam. Kár, hogy ez sincs már. Érdemesebb lenne inkább ilyen rendezvényekkel fellendíteni a Sóstó forgalmát a tó beépítése helyett…

Szóval Vidor. Délután még a Langaléta Garabonciások fellépését ajánlom még, este pedig a második fellépővel kilépünk Európából 🙂
De előbb még…
A román Nadara zenekart meghallgathattam volna Debrecenben a Borkarneválon pár napja, de akkor kimaradt. Most újra itt a lehetőség 🙂 , bár kicsit lassan már sok lesz a roma és balkáni zenéből…

Mondhatni épp időben érkezünk Afrikába Ba Cissoko segítségével.
Érdekes és látványos koncertnek ígérkezik.

Ma talán a mozira – Papírkutyák – is ott kellene maradni, utána meg fényképezni tűzzsonglőröket…

Újabb kóstoló

Eljutottam hát annak a szombat délelőttnek az elmeséléséhez, amikor Sóstón, a Múzeumfaluban a Kóstolja meg Magyarországot! című rendezvényen vehettem részt.
Szeretek a Múzeumfaluban téblábolni csak úgy is, de ha valamilyen rendezvény van, annak méginkább örülök. Remek hangulatot teremt, keretet ad a környezet a különféle programoknak.
Ennek a rendezvénynek pedig már jó hagyománya van, nem csoda hát, ha fél tíz körül már ott voltam.
A nap még a felhőket próbálta áttörni, mikor én már a haltisztítást fényképezgettem.
Aztán sorra jártam a portákat. Mire az első körrel végeztem, már igen szép idő volt, és a nagy sütés-főzésben annak ellenére megéheztem, hogy én semmit nem főztem.
Elég volt látni a finomabbnál finomabb, különleges ételeket, kicsit füstölődni a kemencénél, belenézni a mézeskalácsszív tükrébe, beszélgetni a lapcsánkát sütő, a szilvalekvárt főző nénikkel, megkóstolni az észt sört, a tarpai pálinkát.
Csoda, hogy megéheztem? 🙂
Ahogy évek óta rendszeresen visszatérnek a vállaji asszonyok a rendezvényre, úgy térek én is vissza hozzájuk a remek strudlit megkóstolni.
Most is így történt, és gondoltam, leírom a készítését.
A leírás a Múzeumfalu gondozásában már negyedik alkalommal megjelenő receptkönyvből való, az illusztrációt én készítettem:

Strudli
Hozzávalók:
1 kg liszt, 4 tojás, só, tejföl, 1 e.k. zsír.
A töltelékhez túró, lekvár, krumpli.
Elkészítése:
A lisztet 2 egész tojással és 2 sárgával, kevés sóval, tejfellel, zsírral lágy tésztává dolgozzuk össze.
2 részre osztjuk. Az egyik részt kinyújtjuk – nem túl vékonyra. A kör alakú tészta egyik felére tölteléket teszünk.
A tészta másik felét ráhajtjuk, ujjainkkal a széleket jól benyomkodjuk.

Nyújtófával tenyérnyi kockákra osztva lenyomkodjuk, hogy összetapadjon a tészta, majd derelyemetszővel felvágjuk.
Bő, forró olajban kisütjük.

Krumplis töltelék: 1/2 kg krumplit meghámozunk, kis kockákra vágjuk és sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, és 2 tojás fehérjével, 1-2 evőkanál tejfellel megtörjük, összekeverjük. (Ezt jó előre elkészítjük, hogy kihűlve kenhessük a tésztára.)
Ha lekvárral töltjük, jó sűrű szilvalekvárt használjunk, hogy ne folyjon ki.
Túró töltelék esetén kevés krumplit keverjünk a túróba, és úgy kenjük a tésztára.

Persze korántsem ez volt az egyetlen étel, amit megkóstoltam.
Hiba lett volna kihagyni a lapcsánkát, és ha már lépésről lépésre végigkövettem a pásztortarhonya készítését, azt is
megízleltem.
Persze a Múzeumfaluban az a jó, hogy mindig van valami más is, mint az aktuális esemény.
Sütöttek-főztek például a Veterán autósok-motorosok is, és persze elhozták járműveiket.
Lehetett lovagolni, és lovaskocsizni is, és ha netán a ló elhagyja a patkóját, volt egy kovács is, aki azonnal pótolta volna.
Szóval ha most kihagytad az eseményt, ne feledd, bizonyára jövő szeptemberben is lesz hasonló.
Addig pedig marad ez a képes beszámoló.
Jókora album, hozz kaját, és üdítőt, aztán klikk a képre!

Rockünnep a Lovardában

Ahogy hétvégén olvashattad, a Friss Rádió a nyálzene ellenes küzdelem következő lépéseként megmutatta azt, hogy miként lehet igazi hangszereken, igazi énekesekkel igényes, hatalmas érdeklődésre számot tartó, több órás, közel száz fellépős koncertet rendezni.

Debreceni zenészek hívtak vendégeket, így igen érdekes felállású csapatok jöttek létre.
A Lovarda kapuja kevéssel 7 után tárult ki.
Mikor a Moto-Rock zenekar rázendített, a külső karéjok már megteltek.
Deep Purple, P. Mobil, Santana… és már el is repült a bemelegítésre szánt idő.
Talán emlékszel még arra, mikor a nyálzene ellenes 12 pontról írtam.
Nos, ennek felolvasása után eskü következett, majd hirtelen a középkorban találtuk magunkat.
A Hollóének Hungarica megjelenése sem volt mindennapi, erre a napra összeállított műsoruk pedig az egyik legkülönlegesebb része volt az estének.



Ha azt mondom Lux, remélem nem csak a fénytan jut eszedbe.
Saját számaikon kívül Cream, és Toto feldolgozásokat is hallhattunk.
Jó volt látni, hogy aki egyszer megtanult szívvel zenélni, idősebb korára sem felejti el. Erre mondják, ilyet nem pénzért csinál az ember :-)
A Frogshow-t hallottam már pár éve, a KGST Party-n. Akkor is tetszett, most pedig csellistát és énekesnőt is hoztak magukkal, és ezzel korántsem mondtam el mindent a műsorukról…
Jantyik Zsolt egy szál gitárral vállalta az egyre gyarapodó közönség lekötését a színpadrendezés idejére.
Szükség is volt kis csendes zenére, mert ami ezután következett, az igazi zúzás volt.



A Replika a Tankcsapdás Lukács Lacival erősített, majd a két Trisóshoz csatlakozott egy Fotelpatkány, így teljes lett a gárda.
Nem tudom, ismered-e a Katvanhoe zenéjét, ha igen, (meg ha nem is :-) ) elmondom, hogy Brutin kívül a Rocksuli egyik tanára, Tóth Ilona Csilla is színpadra lépett velük. Ja, LGT zene is volt :-)
Aztán egy szőke, hosszú hajú nő jelent meg a színpadon.



FelRÉMlett bennem ifjúkorom Metal Lady-je.
Szerencsére ez a rémlufi pillanatok alatt szétpukkant.
Elmondom, ezen a részen dobtam a legtöbb képet.
Nehezen bírtam követni Jessie Galante mozgását…



Olaj volt a tűzre következő csapat.
A Hadházi, Váradi, Bruti tri(s)ó, valamint Paszti, Labi, Zúzó, és Gekko, azaz az erősített Benzin :-D
Majd ismét a múltidézés, irány a Balaton. Nomeg az Európa Kiadó :-)
Mi jöhet még? – kérdezheted.
Megmondom.
AC-DC… szóval képzeld el a Thunders című számukat.
Nemis! Kezdd el hallgatni, és mikor a címadó rész van, helyettesítsd be a Sándor szóval…
No igen. Ők az ez alkalomra összeállt Spatzen Jódler Sextett…



Ismét kis üzemanyag, most Kerozin. Meg kis Szeg. Meg Derzsi Vezér a Diktátorból immár ásó nélkül.
Velük lépünk át a szombatba.
Ismerős arcok következnek.
Lassan a teljes P. Box csapat megfordul a színpadon, külön csapatokban.
Most Korin a sor.
Whitesnake dalokat hallgatunk.
Lassan érezzük, közeleg a vég.
A gépemnél mindenképpen :-)
A kártya megtelt, – szerencsére van tartalék :-) – akksi pedig csak a vakuban lévő…
Vaku a táskába, akku a gépbe :-)
A színpadon ismét Jessie Galante. Nem tudom, hogy bírja.

Aztán finálé.
Megtellik a színpad az este fellépőivel.
A rock örök és elpusztíthatatlan!
a fotoalbumhoz klikk a képre