Zöld-sárga

“Zöld sárga, zöld sárga,
Hangyák lejárata,
Tollas gyík szemében,
Áll egy kis leányka.

Darazsak harcolnak,
Fogaik csattognak,
Halálos sebeket,
Ejtenek eleget.

A Holdra fölnézek,
Ott rovarok nyüzsögnek,
Tölgyfának törzsében,
Hallgattam én õket.

Hej lányka, hej lányka,
Szépségben nincs párja !
Ha vele lehetnék,
Mindent elfelednék!

Arcának bájával,
Hangja lágyságával,
Engeszteli gyíkját,
Hogy kerülje halálát.

Halála közeleg,
Országa megremeg,
Magyar volt a lányka,
Magyar a hazája.

Hej lányka, hej lányka!
Éhes a sárkányka,
Világnak harmada,
Majdnem õ egymaga.

Katonák szájában,
Ereim végei,
Úgy szívják véremet,
Csak ebbe ne haljak meg.”

(Baksa-Soós János)

A dalt annak idején a Kex játszotta, majd később a HBB

Sóstói tél

Kinéztem az ablakon, és a gyönyörű őszi napsütés eszembe juttatott egy decemberi napot. Talán a takarítás helyett most is menni kéne egy kört fényképezőgéppel a kézben…
De előtte lássuk a korábbi képeket. Így a messzi távolból mondhatom, hogy az elmúlt tél nem volt hideg, sok napsütés, meg olykor némi hó (hja, az idő megszépíti az emlékeket 😛 ). A decemberi Sóstón készült képeket nézegetve akár ősziek is lehetnének… persze néhány színes levelet akkor vissza kellene szerelni a fákra 🙂
klikk a képre

Mikulás

Akkor hát jöjjenek az ígért téli képsorok. Persze a képsorok nem újak, bár lassan lehet fényesíteni a cipőt ismét. 🙂
Évről évre megrendezésre kerül szép városunkban a Mikulás-szépségverseny. A ködös szombati reggelen az első kávém után éppen kiértem a stadionba, és az apróságok, majd a szüleik is már futottak körbe a salakon. Korábban soha nem láttam még mikulást pisztollyal a kezében 😀
Aztán – mire a főtérre értem, a mikulások is ott voltak. Persze könnyű nekik rénszarvas szánnal 🙂
Talán azért tér vissza ennyi mikulás évről évre, mert szép kis házat építenek nekik.
Lássuk a képeket, klikk a fotóra!

Ünnepi készülődés

Most, hogy költözködöm, meg rendezgetek látom csak, hogy van még néhány esemény, amihez nem készítettem ajánlást. Igyekszem pótolni, így ismét időutazások lesznek 🙂
Emlékszel még a múlt év decemberére? Boltba be, boltba ki, kipipált, összefirkált, szakadt papírfecnik, ajándéklisták. Persze nem csak ez az ünnepi készülődés…
A város felölti ünnepi ruháját, és jól esik esténként sétálni az arany színű városban, füstölődni Sóstón, a szabadtéri pásztortüzeknél, meg-megállni kedves ismerősökkel néhány szóra… ez az igazi készülődés.
klikk a képre

Határhelyzet

Örömmel tudatom, hogy naplóm, és főleg annak képes melléklete lassan eléri szolgáltatóm tűréshatárát. Szerencsére csak mennyiségileg.
A túllépés feltételeit – megabyte-onként 1 látogató – nem tudom teljesíteni, így más megoldás után kell néznem.
Mindenképpen ragaszkodom jelenlegi tárhelyszolgáltatómhoz, mert korrektek, stabilan működnek, a biztosított fejlesztői eszközeik elegendőek a megjelenés jelen szinten tartásához, sőt vannak kihasználatlan tartalékok, és nem utolsó sorban elérhető a munkahelyemről is.
A teendőm tehát, hogy némi fotót más helyre hurcoljak. Ez nem túl bonyolult, de mindenképpen időigényes feladat, és persze néhány korábbi linket is módosítanom kell majd. Ebből adódóan lehetséges, hogy hiba kerülhet a naplóba, amit igyekszem elkerülni.
Ugyanakkor ideje lenne rendet tennem az igen kaotikus kinézetű Fotóim menüben is. Úgy tűnik, rövidek lesznek az elkövetkező estéim 🙂

Lovarda, 2005. október 14.

Mint írtam, késtünk a kezdésről, de hogy mentsem magam, azt mondták, 8-kor lesz kapunyitás. Sajnálom, hogy a Zuhatag végére érkeztünk, biztosan tetszett volna a többi is, meg hát lehetett volna fotó 😉
Kicsit (na jó, nagyon) más hangulatú volt a Kárpátia koncertje. Nehezen tudnám meghatározni a stílusukat, de szerencsére egy interjúban olvastam a saját meghatározásukat: nemzeti rockot játszanak, bármit is jelentsen ez.
Emlékszem, egy időben minden május elsejei? kívánságműsorban hallhattuk a Hazám, hazám-at. Most is…
klikk a képre

Rövid átszerelés után következett a Deák Bill Blues Band.
Mi tagadás, nagyon vártam ezt a koncertet, szeretem Bill zenéjét. (tehát elfogult vagyok 🙂 ) Ő az, akinek lenne oka rá, hogy elszálljon magától, dehát ez nem a Megasztár iskola, itt a zenéért él az előadó…
Egyik kedvenc Számomból nézzünk meg egy részletet.
A színpad sarkától fotózhattam, így viszonylag közelről láthattam. Nagyon fáradt, mégsem volt egy percig sem kérdés, hogy rövidíteni kellene a koncerten, sőt!
Szólok néhány szót a zenekarról is. A szólógitáros felszabadultan játszott, érezte a hangulatot, tetszett a játéka. Akit kiemelkedőnek tartok, a billentyűs. Kellő tisztelettel, ugyanakkor fergetegesen kísérte a Királyt.
A koncerten többször szó került azokról, akik már nincsenek köztünk. Pityiről, Bencsik Samuról és Radics Béláról is. A néha előkerülő Jack Daniel’s miatt kicsit összeszorult a szívem…
A koncert fantasztikus volt, észre sem vettük az idő múlását.
klikk a képre

A napot, és a koncertek sorát Cserháti István utolsó zenekara, a Pandora’s Box zárta. Igen, ezentúl a Pandora’s Box nevet használják.
Fiatal, energikus zenekar, igen jó hangú énekessel, aki mellesleg pillanatok alatt befutotta a teljes színpadot. 🙂 Bátran adhatta elő a régen Varga Miklós által énekelt számokat, megállta a helyét.
klikk a képre

Egy óra is elmúlt, mire elcsendesedtek a hangfalak, és elindultunk hazafelé. Ismét jó kis koncerteket láttunk.

“Zöld csillag kihunyt az égen…”

Lovarda, 2005. október 14.
A Zuhatag utolsó számára érkeztünk 8 előtt nem sokkal. Jó zene lehetett korábban is 🙂
Aki volt már Kárpátia koncerten, tudja milyen… aki nem, úgysem tudnám elmondani.
Bill a király, és ez így is marad örökre.
Éjfél előtt P. Box pörgős, igazi koncert.
Minderről bővebben – képekkel – a fotóalbumban…

Pityi, legyen könnyű a föld!