Szombat délután a színpadhoz készülve már eszünkbe jutott, hogy ez a 16. Révfülöp Blues Fest utolsó napja, de aztán inkább a várakozás lett úrrá, és hogy ne felejtsem el a hátizsákomba tenni a dzsekimet. A hűvös szél ugyanis eszembe juttatta az előző év zárását, ahol igen könnyedén öltöztem.
Most azonban annyira felkészültem, hogy a műsor kezdetére a szél is inkább feladta.
A Blues Bell igen lendületes műsort produkált. Hrabovszky Tamás énekelt és szájharmonikázott, Török Péter gitáron, Wilhelm Gábor basszusgitáron játszott, és Szabó Csaba dobolt. A remek blues zenét funk és olykor jazz motívumok is váltották, majd pedig Benkő Zsolt, és Premecz Mátyás játéka tette még különlegesebbé a hangzást.
Volt egy formáció a három nap alatt, akikkel Premecz Mátyás nem vendégként lépett színpadra. Ez a Premecz Mátyás Organ Trio, a saját zenekara volt.
A hagyományos Hammond felállásban Premecz Mátyás játszott Hammond orgonán, Badics Márk dobolt és Zádor Tamás játszott gitáron. Nem is akárhogy.
Bevallom, nagy érdeklődéssel vártam a koncertet, hiszen – bár minden zenekarnál megszólalt Matyi Hammondja – mégis csak más az, ha saját elképzeléseit, saját zenekarával adja elő. A fesztiválos improvizációi is fantasztikusak voltak, a trió azonban egészen mást hozott. Látod majd a képeken az örömöt, felszabadultságot az arcokon. Számomra nagyon emlékezetes koncert volt, és bakancslistás lett a trió. Természetesen néhány percre hozzájuk is csatlakozott Benkő Zsolt.
A Borsodi Blue Zsombok Réka énekessel érkezett. Borsodi László gitározott és énekelt is, Pfeff Márton basszuson játszott, Szabó Bence pedig billentyűkön, Mezőfi ‘Fifi’ István dobolt. A fúvós szekció – remélem, pontos vagyok – Belicza Károly tenor sax, Döge Csaba harsona, Resetár Attila trombita, Bíró Tamás trombita. Ez a koncert igazi zenevilági utazás volt, ráadásul rengeteg improvizásióval, melyhez Benkő Zsolt, Zádor Tamás, és Benkő Máté komoly gitárpárbajjal, míg Premecz Mátyás Hammondjával járult hozzá. Észre se vettük, hogy elrepült az idő.
Pedig hátra volt még Ripoff Raskolnikov színpadra lépése is. Mellé a zenekarból a gitár, basszus, dob, billentyű maradt kíséretnek.
Utolsó képem az albumban, mikor meghajlás után elindulnak a zenészek a színpadról.
Mi még maradtunk kicsit beszélgetni, és persze elbúcsúzni is.
Mielőtt megmutatom a képeket, meg kell köszönjem a három nap élményét mindazoknak, akik részt vettek a létrehozásában. Pepinek, és Zsuzsának pedig külön is.
Remélem, jövőre is találkozunk. A szállásadónkkal már beszéltünk róla. 🙂
Most pedig búcsúzz el velem a 16. Révfülöp Blues Fest-től a fotóra klikkelve!

A Bisztró 71-ben elfogyasztott remek ebéd után békésen sziesztáztunk szállásunk udvarán. Ismerkedtünk a szobaszomszédokkal, akik igen kellemes blues zenével érkeztek az udvar hangulatos, fedett részére. El is telt az idő, és az időjárás is azt mondta, ne menjetek a strandra. (Nem mintha én terveztem volna ilyet.) Elrepült a délután, már csak egy gyors elkészülésre maradt idő, meg hogy kilépjünk kicsit, mert a felhők egyre komolyabban gondolták.
Épp beestünk a színpad előtti fedett részre, mikor utolért az eső. Persze a szervezők erre is gondoltak, a székek már a fedett részben sorakoztak.
Indult a második nap a 16. Révfülöp Blues Festen.
Pár hete áradoztam a Mojo koncertjéről Mikepércs után, és alig vártam, hogy újra találkozzunk. Így aztán nem sokat törődtem az esővel sem, de ezzel nem csak én voltam így. A fedett rész zsúfolásig megtelt, de a szabad ég alatt is igen sokan – az esőre nálam jobban felkészülve – élvezték az egyedülálló koncertet. A formáció hangszerei sem mindennaposak, a megszólalásról már nem is beszélve. Honfi Imre Olivér ének, elektromos gitár, diddley bow, cigar box, Horváth János ének, akusztikus gitár, elektromos gitár, Szabó Tamás ének, szájharmonika, basszus harmonika, harmonetta, Pengő Csaba basszusgitár, nagybőgő, Mezőfi “Fifi” István dobok. És természetesen a vendégek, akik a fokozhatatlant is fokozták, Benkő Zsolt gitár és Premecz Mátyás Hammond orgona. Azt hiszem, ilyen egyszer történik egy életben, és én ott voltam.
Az este második formációja a Bluestone & The Horn Section volt. Igen, fúvósok is. Vasicsek „Öcsi” János ének, Kőmíves „Stone” András gitár, Nemes Zoltán billentyűk, Tomor Barnabás basszusgitár, Molnár Dániel dobok, Weisz Gábor tenor szaxofon, fuvola, Almási Attila harsona.
Benkő Zsolt és Premecz Mátyás csatlakozása akár már természetes is lehetet a fesztivál második napján, de érkezett még Kézdy Luca, aki hegedű játékával tette felejthetetlenné a műsort, és kivívta az ugyancsak színpadra érkező Hobo elismerését is.
A közönség meg az esővel semmit sem törődve élvezte az előadást. Mondhatnám, hogy ritkán látni ilyen hálás közönséget, de érezheted a beszámolómból, hogy volt is miért. Ja, és nem említettem még a megszólalást, a fényeket. Bizony, abban sem találhatott senki kivetnivalót egyik este sem.
Mit mondhatnék még a napról? Sikerült esőszünetben hazaérni, aztán akkorát aludni, hogy másnap az éjszakai viharról szóló történeteket is kétkedve fogadtam.
Itt pedig a képek az albumban. Ez sem lesz kevés, érdemes megnézni, és sajnálkozni, ha nem voltál ott. 😉 De gonoszságot félretéve, klikkelj az itteni fotóra, holnap pedig a harmadik napról olvashatsz.

Ismét elérkezett az augusztus, amikor végre valóra válthattuk tavaszi álmunkat. Ekkor terveztük el ugyanis, hogy visszatérünk Révfülöpre blues-t hallgatni, és ekkor foglaltuk le a szállásunkat is.
Utazáshoz most is a vasút társaságot választottuk, de egy korábbitól eltérő struktúrát. Erről sokat nem mesélnék, jövőre egy következőt is kipróbálunk.
Délután azonban véget ért az utazós kaland, rövid séta után meg is érkeztünk a szállásunkra.

Kis kitérő, mert megérdemlik az ajánlást. A Liget Vendégház a főút mellett, de kis füves résszel attól elválasztva nyújt csendes nyugalmat. Hangulatos épület néhány szobával, és nagyon szíves vendéglátással.
Én mindenképpen itt szeretnék lakni legközelebb is.

Nos, a kedves fogadtatás, kis frissülés, élelmiszer beszerzés után már indultunk is a mólóhoz.
A 16. Révfülöp Blues Fest programja csütörtök délután a Tóparti Galéria előtt Little G Weevil koncertjével kezdődött, majd Kurucz Attila fotókiállításának megnyitójával folytatódott. Itt már találkozhattunk régi ismerősökkel.
A színpadi programok hét óra után indultak.
Idén is Benkő Zsolt volt a szóvivő és műsorvezető. Az ő hatalmas blues lexikonából kaphattunk néhány bekezdést a napok kezdetén, illetve a koncertek között. De ő volt az is, aki a zenekarokkal is színpadra lépett egy-egy dalban.
Kovács Pepi szívemet nagyon melengető idei különlegessége volt, hogy a fesztivál teljes idején állt egy Hammond orgona a színpad – nézők szemszögéből – jobb oldalán, amely mögé időről időre megérkezett Premecz Mátyás. Azt hiszem, ennyire még nem örültem Pepi ötletei közül egynek sem, pedig elég kifogyhatatlan a tárháza. Nyilván tudod, mennyire Hammond fan vagyok.
A fesztiválra az is jellemző volt, hogy a formációkhoz – Matyin kívül is – érkeztek vendég zenészek, amitől minden koncert fergeteges jameléssé alakult. Imádtam.
Elsőként a Harakyru Band lépett színpadra. Volt szerencsém már velük találkozni, nem csoda hát, ha most is vártam az előadást.
Minden formációnál leírom a felállást – remélem, nem tévesztek majd, és nem marad ki senki-, mert egyrészt olyan nevek szerepelnek majd, akikét leírni is megtiszteltetés, másrészt ezzel azért kedvet lehet csinálni a következő fesztiválhoz is.
Tehát Kyru ének, Benkő Zsolt gitár, Tomor Barnabás basszusgitár, Móré Attila dobok. A billentyűk mögött Németh Károly ült, így a műsor elején természetes volt, hogy megemlékeznek Török Ádámról is. Közösségi oldalamon visszaidézhetsz ebből pár pillanatot. Most, hogy írogatok, én is visszanézem a rövid videókat.
Természetesen már Kyruékhoz is érkeztek vendégek. Premecz Mátyás a Hammonddal, Benkő Máté és Little G Weevil pedig a gitárjával. Őrületes volt.

Az este második előadója a Takáts Tamás Blues Band volt. Itt is hatalmas volt a közönség érdeklődés, teljesen megtelt a nézőtér.
Kezdetben a színpadon Takáts Tamás énekelt, Gál Gábor gitározott, Patyi Sándor basszusozott és Tóth Károly dobolt. Az idei fesztivál hagyományainak megfelelően itt is voltak vendégek. Benkő Zsolt gitár- és Premecz Mátyás Hammond orgona játéka tette még felejthetetlenebbé az estét. A Hammond láthatóan Takáts Tamásnak is újdonság volt a zenekara mellett, de őt is elsodorta a hörgő orgonahang, Benkő Zsolt és Gál Gábor gitárpárbajától pedig a nézőtér is felrobbant. Persze majd láthatod a képeken, a két gitáros is igen élvezte.
Ha már a képeket emlegettem, meg is osztom az első nap képeit, és már a címből is sejthetted, a három napot is külön szedtem. Tehát jön majd még két írás, két album.
Most azonban klikkelj az itteni fotóra az első nap hangulatának felidézéséhez, és nézegetheted a videókat is a közösségi oldalamon!

Hamar elröppent a három hétvége, a hat este, amelyen tizenkét formáció lépett színpadra Nyírbátor főterén.
Idén a több éve különleges szórakozást nyújtó, kiválóan szervezett Bátori Korzó első, és utolsó estéjére sikerült csak eljutnom, de pénteken Debrecenben, az ugyancsak jól szervezett utcazene napokon sikerült találkoznom két – korábban a Bátori Korzón is műsort adó – előadóval.

Kis kitérő, mert a debreceni rendezvényről nem lesz külön bejegyzésem. Két mozgalmasabb esemény, a Campus és a Virágkarnevál közé iktatott be pár csendes estét a Demki. Négy helyszín, négy-négy fellépővel mindenféle zenei irányzatból. Nagyon jó ötlet volt, ez is megért 50+50 kilométer utazást.

A Bátori Korzó utolsó estéje nálam minden mást felülírt, mert néhány korábbi találkozás után nem volt kétséges, hogy ott kell lennem az Acoustic Flow előadásán. Ők egyébként a koraőszi Tokaji Utcazene Fesztivál mindhárom napján a város utcáin lesznek majd. Nagy öröm volt azonban számomra itt is találkozni velük.
A szombat esti első fellépő pedig a Folk on 45 volt. A duó műsora kellemes meglepetés volt, ügyesen ötvözték a rock remek megszólalásait népzenei motívumokkal. Igen szórakoztató volt.
Az Acoustic Flow-ra visszatérve pedig már nem tudom fokozni a múlt évi dicséreteket. Várom az újabb találkozás szeptemberben, Tokajban.
A képeim kevésbé jók, mint a műsor volt, de azért klikkelj az ittenire, és lapozd végig az albumot!
A Nyírbátori Kulturális Központ munkatársainak pedig köszönet ismét a kiváló szervezésért, a figyelmességért.