Sej, a mi lobogónkat…

…jól bekerítették.


Elzárva

Mondtam, folyt. köv.
Jó ideje már, hogy elzárták a forgalom elől a Dózsa György utca egy részét.
Itt azóta tilos parkolni, és behajtani is indokolt esetben, külön engedéllyel lehet.
Az eredmény látható…


Egyszer volt, hol nem volt

Volt egyszer egy utca.
Nagyapám – nyugodjon békében – Vajádámutcának hívta. Csak évekkel később, felnőve tudtam meg, máshogy ejtette, és mások máshogy írták. Sőt, mások másnak is nevezték el, megint mások új utat építettek, és ezt nevezték el Vay Ádám útnak.
Nagyapám vajádámutcája Dózsa György út lett.
Szerettem ezt az utcát, mert régi házaival, sok-sok fájával, a nagy forgalma ellenére is nyugalmat sugárzott. És persze ez vezetett a belvárosba. Az utca közepétől már látni lehetett a belvárost. Most látványzsákutca lett.
Nem tudom, hányszor mentem végig ezen az utcán.
Nem tudom, hányszor vágtam keresztül a Jókai téren, vagy csak elmentem mellette.
Nem tudom, hányszor szálltam buszra a Jókai téri buszpályaudvaron.
Nem tudom később, mikor a vasútállomás mellé költöztek a buszok, hányszor szálltam taxiba a Jókai téren.
Nem tudom, hányszor ültem a kis asztal mellett “kólázva-mozizva” a Videoházban.
Nem tudom, hány videokazettát kölcsönöztem hétvégeken.
Aztán a város is felnőtt, és ahogy én most bánok sok olyan dolgot, amit gyermekkoromban kidobtam, talán ő is bánni fogja majd néhány kidobott emlékét.
Megjelennek majd szép könyvek, benne régi képeslapok, rajta a Videoház nem túl szép épülete, és az emberek azt mondják majd: Ezt tényleg érdemes volt lerombolni.
Talán így lesz, talán nem. Nekem akkor is egy darab az életemből, és mikor csütörtökön rombolták, összeszorult a szívem.
Talán nem kellett volna arra járnom.
Talán nem kellett volna elkészítenem ezeket a képeket…


10000 :-)


Köszik :-)

Bizonyára emlékszel még, hogy egyszer régen létrehoztam egy Köszi :- ) kategóriát.
Meglepő módon itt olyanok linkjeit találod, akik valamilyen módon segítenek nekem hobbim gyakorlásában. Támogatnak, lelkesítenek, véleményt mondanak, népszerűsítik a lapomat, ilyesmik.
Ennek a mostani bejegyzésnek a megszületését némi levélváltás előzte meg, és persze egy remek koncert is.
A koncertről már itt beszámoltam, a levélváltás eredménye pedig az, hogy idézhetek egy gondolatot Almár Ákos egyik leveléből.
A Médium zenekar gitárosa az itt megjelent képről írja:
"legjobban annak örülök, ... ahol Ferivel vigyorogva nyomjuk. Régóta szerettem volna már egy ilyen képet, ami ennyire visszaadja a hangulatunkat"
Nos, örülök neki, hogy ezt pont nekem sikerült elkészítenem. Ez nagyon sokszor a szerencsén is múlik, hiszen rengeteg olyan fotót látok magam is, amire azt mondom, de szeretnék egy ilyesmit én is elkészíteni.
Nagy öröm számomra, hogy az itt emlegetett képem felkerült a zenekar lapjára.

Köszi, Ákos! 🙂


klikk a képre

…és van még egy résztvevője a Köszi :- ) kategóriának.
Azért, hogy csak most kerülnek oda, kicsit szégyellem magam, és nem is nagyon tudom, augusztus környékén hogyan feledkezhettem meg róla.
Tagadhatatlan, hogy akkortájt többször is foglalkoztam a zenekarral, és most azzal nyugtatom magam, hogy így legalább ismét felidézhetem a nyári találkozást, a koncertjüket.
Vajon kitaláltad már, hogy a Másnap zenekarról beszélek? 🙂

Köszi, fiúk! 🙂


klikk a képre


.


Folyt. köv.


Áll

Mielőtt komolyan megrőkönyödnél, gyorsan magyarázkodásba fogok.
Tegnap koradélután jókora fenyő parkolt a téren.
Egyik végét (találd ki, melyiket 🙂 ) szorgosan farigcsálták.
Kis idő múlva daru kapaszkodott a másik végébe, és megkezdődött az állítás.

A téren megálltak az emberek, és érdeklődve figyelték, vajon leakasztja-e a munkás a daruról a fát.
Senki nem merte megkérdezni, melyik út vezet Budára 😀

Én a környező, kisebb fenyők ágai közül lestem a történéseket.

Némi farigcsálás után úgy állt a fenyő a talpában, mint… 🙂

…és most pihen a fűrész.


Mert nekem semmi sem jó

A minap azon háborogtam, hogy elmarad a Mikulás szépségverseny a Kossuth téren.
Ezen még most is tudnék háborogni, de nézzük most a “másik oldalt”!
Virtuális fogadóórát tartott tegnap a polgármester asszony. Ezt jó elgondolásnak tartom, kicsit nagyobb publicitást is megért volna, bizonyára több kérdés érkezik.
Nagyon nem foglalkoznék a válaszokkal, bár van róla véleményem, de ezt majd máskor.
Azt is jónak tartom, hogy a névtelenül kérdezhetőség ellenére – jelen viszonyok között – kulturáltnak mondható hozzászólások születtek.
Persze olyan is volt, aki névvel intézett hozzászólást, kérdést.
Amiről most írok, az is neves, de számomra nem ez, és nem a személy a fontos, hanem a nézet…
Az, hogy elvakult embereknek – hogy úgy mondjam – semmi sem szent.

Ahogy felháborodtam a Mikulás szépségversenynél azon, hogy gyerekektől vesznek el valamit, ugyanúgy felháborodok most is az úr “problémakezelésén”.
Idézem: “Nagyon szeretném, ha a békés, és a jobb irányt képviselők kapnának teret, nem pedig a kereskedők. Változásra van szükség, ezt Ön is észre vehetné! A Városháza előtti terület nem piac, hanem állampolgári vélemény kinyilvánítás helye. Legyen végre rendszer váltás !!!!”
Nos, ez így magában akár támogatható is lehet, legfeljebb ezt a teret is elkerüli az ember, fű egyébként sem sok van, szobor is csak egy.
A bajom vele, hogy ez a forradalmár a hagyományos karácsonyi forgatag területére pályázik. Még a terület nem is lenne baj, – ahogy egyik ismerősöm mondta, legfeljebb másfelé sétál – de az időpont is egyezik.
Ha kinézne a szórólapjai mögül, elhesegetné a gőzt a feje körül, bizonyára megjelenne egy olyan békés kép előtte, ami őt, és jónéhány társát nagyon irritálja.
Emlékszem, a múlt karácsonykor egyik párt/szervezet (és NEKEM akkor is mindegy volt, most is mindegy, melyik) szórólapot dobott a postaládámba…
…és ez most ismét nem politika… részemről, és megint független attól, hová tartozik, milyen nézeteket képvisel az illető. Egyszerűen kikérem magamnak, hogy az összes ünnepet ilyen dolgokkal kelljen töltenem! Úgy gondolom, pár napot bárki kibírhat családi körben…


.


.

Jártamban-keltemben jónéhány érdekes cégtáblával találkozom. Vannak ötletesek, és vannak szörnyűek.
Ezeket, amelyek valamilyen irányban kilódnak az átlagok közül, igyekszem összegyűjteni ebben a most induló új kategóriában.


Vakvezetők

Azt hiszem, ők azok, akik a Városkapu (vagy ma éppen talán Korzó) üzletházon is keresztülautóznak majd függetlenül a tábláktól, szegélyektől, barrikádoktól, engedélyektől.
Láthatod, a képek 1-2 percen belül készültek, tehát nem egyedi az eset…

…de ez csak az egyik oldal.
Ahogy eszközzel, vagy eszköz nélkül megpróbálok a városban közlekedni, józan ésszel sajnos egyre kevésbé ítélhetem el őket.
…és ez baj.
Mert ha három, egymástól ötven méterre lévő lámpánál, egyenesen haladva háromszor kell megvárni a zöldet, akkor mindenki joggal keres egérutakat, mert ez forgalomszervezési hiba.
Mert ha a művház környékén egymástól talán ötven méterre sem lévő, lámpákkal védett zebrák közötti területen, három sávban “végrezöldnél” haladó autók között húzza át az anyuka a csúcsforgalomban a gyermekét, és ő van felháborodva, hogy jönnek az autók, akkor vagy a zebráknak nincs ott értelme, vagy anyukától kellene elvenni a gyereket, és jutalmazni, aki el tudja gázolni.
Mert ha a belvárosi buszmegállótól a belvárosig annyit kell gyalogolni, mint otthonról, vagy ha a buszmegállók el(át)helyezését (IS megállók egymástól 20 méterre) nem az utasérdek határozza meg, nem illik panaszkodni, hogy nem használják a tömegközlekedést.
Nyilván ezek emberi felelőtlenségek, döntési hibák, és szándékosan hoztam minden oldalról példákat.
Nyilván ezeknek nem kellene így lenni.
Nyilván szükség van szabályokra.
Nyilván mindig lesznek, akik ezeket megszegik.
De egyrészt ellenőrizni kellene a betartást, mert ebből esetleg az is kiderülhetne, hogy érdemes változtatni.
Egy régi jó példa jut erről eszembe. Annak idején elkészültek a parkok. (Bizony, kedves fiatal olvasó. Volt, mikor parkokat készítettek.) Készült némi járda is a környékén. Majd eltelt kis idő, jöttek a szakemberek (olyanok, akik úgy tudták lerakni a követ, hogy ott is maradt), megnézték, hol vezet a kitaposott ösvény a füvön keresztül, és ott lett a járda.
Másrészt arccal kellene vállalnia a döntéseit a mostani káoszépítőknek, engedélyezőknek, tervezőknek
Olvasom egy beszélgetésben, hogy a város főépítészét meg sem kérdezik dolgokról, hogy meglepődik, mi miért történik. Ki az, aki dönt a szakember helyett?
Nem azt mondom, hogy álljon ki a Kossuth térre, és lehessen ott pofozgatni, de a minimum, hogy lehessen számon kérni a döntéseit.
A minimum, hogy mondjuk a Dózsa György utca elején véletlenül bedőlt homlokzatot addig építtetem a bedöntővel, míg ugyanolyan nem lesz, és természetesen az ő költségén, nem pedig elszaladok a tervezőmhöz, és jó pénzért rajzoltatok vele egy csúf márványkockát.
A minimum, hogy az illetékesek nem kis fizetésükért kötelesek legyenek védeni a város érdekeit, hiszen azért ők a választott képviselők.
A minimum, hogy a Torzó üzletház építésénél megjelenjen egy tábla, amin nem csak a kivitelező, esetleg a megbízó, hanem az engedélyező (nem testület, személy!) neve is szerepeljen, hogy ne csak a kifizető pénztáros tudja, hanem az is, akinek a pénzét költi.
…ha már előtte nem kérdezték meg, mit szeretne a pénzéért?


.


Mikulás szépségverseny

Szomorúan olvasom az Index Keleten, hogy idén elmarad a már hagyományosnak nevezhető Mikulás szépségverseny.
Az ok egyszerű. Nincs rá pénz. 🙁
Igaz azt ígérik, a jövő évi pompásabb lesz a megújult Nagy Gödör téren.
Megdöbbentőnek, felháborítónak tartom az indoklást.
Egyrészt a tér terveit nézve – a magam részéről – gyermeket nem engednék arra az ízlésficamos helyre, másrészt az évi kövezésből, kitelhetett volna kis mikulásosdi.
Nem szeretek, és nem is nagyon szoktam itt politizálni, de ez a hír most kiverte nálam a biztosítékot.
Lehet hülyét csinálni gyalogosokból, autósokból, tömegközlekedőkből, de gyermekeknek azt mondani, hogy most nem kapsz semmit, de majd jövőre, meglátod, milyen szép lesz….
Illetékes hölgyek, urak!
Nézzenek otthon a gyermek, unoka szemébe, és legyen kis lelkiismeret-furdalásuk legalább!
További jó kövezést 🙁


699

Lovarda, 2006. november 3., még két óra van a napból.

Kezdem talán a címmel. Hogy is jött ide? Véletlenül pont ez a 699. bejegyzésem, szóval a sors játéka 😉
Ismét visszamegyek kicsit az időben.
Ott voltam a Lovardában azon a P. Box koncerten, mikor Pandora’s Box lett ismét a név.
Cserháti Pityi halálával véget ért egy időszak a zenekar életében, és most, közel egy év elteltével sajnos úgy látszik, maga a zenekar sem bírja tovább.
Talán mégsem így lesz…
A koncerten a zenekar mindent megtett, amit csak tehetett, hogy emlékezetes legyen a búcsú. Igaz, említettem már, de mégegyszer leírom: méltatlan volt a régiektől, hogy ezen a napon magukra hagyták őket…
De beszéljünk inkább a koncertről.
Már a színpadkép is sejttette, hogy különleges élmény várható. Azt is lehetett tudni, hogy éjfélre várható a Radar zenekar, így a tíz órai kezdés maratoni koncertet ígért.
Így is lett. Hatalmas lendülettel kezdtek, és bevallom, nem hittem hogy végig bírják majd. De bírták!
Nem kis feladat volt a fényképezőgéppel követni a fiúkat 🙂
Olvastam valahol, hogy kevesen voltak a koncerten. Én nem így láttam. Néhányszor fényképeztem már a Lovardában, és most is elég nehéz volt mozognom a nézőtéren.
Nagyon kidolgozott, profi megvalósítású koncertet élhettünk át. Nem is nagyon értem, miért hagyják abba. Persze tudom, nem csak a koncert az élet, némelyik számnál nekem is a fülembe csengett Pityi Hammond-jának hangja… és én csak egy koncertre járó vagyok.
De kicsit elkanyarodtam a koncerttől.
Azt tudom csak mondani, van még két lehetőség, hogy aki kedvet kapott egy nem mindennapi produkcióhoz, láthassa.
Csütörtökön Nyíregyházán, a főiskolán, szombaton pedig Budapesten, az Almássy téri Szabadidő Központban. Ez lesz – remélem csak egy ideig – az utolsó P. Box koncert.
Most azonban a sok duma után lássuk a koncert képeit!
klikk a képre


Még mindig Lovarda

Lovarda, 2006. november 3. este 9 tájt.

Kicsit zajosra sikeredett a Stanley beállása, bár tudom, ez egy koncertnél kicsit furcsán hangzik. Majd kis pihenő, és indul a koncert második része.
Szintén remek zene, bár a beállás nem sikerült olyan jóra, mint amilyen hangos volt, azért élvezhető. Nem hiszem, hogy a hangosítás az oka, de végig olyan érzésem volt, hogy a basszus viszi a zenekart. Persze ez csöppet sem volt baj, sőt!
Ők voltak ezen a napon a második remek zenekar 🙂
klikk a képre


Médium a Lovardában

Lovarda, 2006. november 3, úgy este 7 körül.

Már a múlt évben megtanultam, hogy a Lovardába érdemes időben odaérni.
Igaz, a nagyobb tömeg csak a “főzenekarra” szokott érkezni, ám a bemelegítéseken is igen jó zenéket lehet hallani általában. Persze ezzel nem hiszem, hogy újat mondtam, ha olvasgatod a koncertbeszámolóimat 🙂
Így volt ez a P. Box debreceni búcsúbulijának előzenekaraival is.
De menjünk csak időrendben.
A tél első harapásai közepette kiflit, vajaspogit majszolva értünk a Lovarda ajtajához.
Míg az aprópénzt válogattuk a belépőhöz, bentről a beállás Black Sabbath-ja szűrődött ki.
No, ma sem jöttünk hiába! 😉
Aztán elfoglaltuk lassan már szokásos helyünket a padon, betáraztam a vakut, és már indult is a Médium saját számokból álló műsora.
Saját zenék, saját szövegek – kivéve a már említett Rémkirályt -, és mindez igen jól szól. A közönség is vevő a zenére, joggal.
Én fényképezgetek, később jön majd a többi zenekar is, aztán úgy éjféltájt a P. Box nagy leszerelése közben beszélgetünk kicsit Ákossal, a szólógitárossal.
Szóba kerül többek között a kapott lehetőség, hogy a P. Box turnéján részt vehetnek, megegyezünk abban, hogy jó lenne, ha a fiúk meggondolnák magukat.
Itt kapcsolódik a beszélgetésbe Ricsi, a zenekar billentyűse. Bár én nem vagyok “hangszerszakértő”, és ez hamar ki is derül, azért abban megegyezünk, hogy a Hammond-nak párja nincs.
No, de térjünk vissza a koncertjükhöz, legalábbis képekben:
klikk a képre

Tudom, néhány zenekarnál már írtam, hogy remélem, találkozunk még, de ha egyszer így gondolom… 😉
Szóval remélem, a Médium zenéjét is hallom még élőben is… meg persze forgatom a CD-jüket 🙂


Zefi

“Maradj mindig ugyanilyen.
Ne is értsd, aki bánt.
Ragyogj így, törékenyen.
Legyen hinnünk valakiben.
Így jó, így szép.
Könnyű szívvel repülj tovább.
Így jó, így szép.
Bárcsak tudnánk vigyázni rád.
Nagyobb bánat sose legyen.
Kicsit sírj, kicsit félj.
Semmi baj ne rontson el.
Maradj mindig ugyanilyen.
Így jó, így szép.
Ne nézz körül, csak repülj tovább.
Így jó, így szép.
Bárcsak tudnánk vigyázni rád.
Így jó, így szép.
Könnyű szívvel repülj tovább.
Így jó, így szép.
Bárcsak tudnánk vigyázni rád.
Így jó, így szép.
Ne nézz körül, csak repülj tovább.
Így jó, így szép.
Bárcsak tudnánk vigyázni rád.”
Zeffer – Horváth:
Bárcsak tudnánk vigyázni rád

Szolgálati közlemény :-)

[OFF]Megvolt P. Box első búcsúja a Lovardában, a plakátos néhány “meglepetés” elmaradt, akik jórészt a csapatnak köszönhetik népszerűségüket, “nem értek rá”, a többi meglepetés bejött, de ezekről majd az albumnál… Sajnos a Radarra is hiába vártunk 🙁 [ON]
A jó hír viszont az előzenekarok fellépése. Kellemes meglepetés volt mind a Médium, mind a Stanley.
Itt üzenem Ákosnak, hogy szerintem úgy hétfő-kedd körül lesznek fenn a képek.
Meghát hogy köszi a CD-t, hajnal kettőkor még Rémkirályt hallgattunk 😀


Tükör