Felkészülés

“A reggel igazi magyar reggel,
A munka vár, én nem maradhatok.
Csodálatos a rendszer,
Ez a rendezettség, a legnagyobb fokon.
A villamosok is arra mennek,
Amerre nekem menni kell.
De mondd, mi történne,
Ha egyszer, csak egyszer,
Egyszer az életben nem szállnék fel?”
Kedvenc helyemen, a Lovardában lép fel pénteken – többek között – a Pál Utcai Fiúk.
Így korán reggel egy csendes dalukat nézd meg!


“Jobbról beelőz egy álom
Nincs már semmi az eszemben
Távolabbi kilátásaimmal
Elúsznak a fellegekbe”

Késői megfejtés

Úgy jó másfél éve fedeztem fel egy Nyíregyházáról szóló blogot.
Akkoriban még nekem is több lehetoségem volt a városban bóklászni, mégis olyan dolgokat mutatott meg, amelyek elkerülték a figyelmemet.
Ráadásul az én “hirtelen pillanataimmal” szemben szerzője igazán körbejárta a dolgokat.
A nem kevés utánjárás eredménye pedig számos érdekes, informatív írás.
Sokmindent megtudhatott az, aki rábukkant az Én szőke városom címu naplóra.
Hogy ez könnyebb legyen, én is kilinkeltem, és gyakran felkerestem.
Aztán a múlt év egy hosszú kihagyást hozott, majd ez év elején új írást találtam.
Nem titkolt szándékom ezzel az ajánlóval, hogy újabb írásokra serkentsem Marcit.
Ja, és hogy mi ez a kép?
A megfejtése egyik írásának. 😉

Jó nap a disznónak

Nem titok, imádom a Múzeumfalut.
Igyekszem mindenféle rendezvényükön ott lenni.
Ezért is örültem a hírnek a héten, hogy a téli szünetük közben mégiscsak lesz egy rendezvény.
Láttam ugyanis egy hírt miszerint ma disznóvágás lesz e remek helyszínen.
Sokféle rendezvényükön voltam már.
Fűnyíró versenyen, amely igazán egy céges rendezvény volt, de remek alkalom arra, hogy egy napot a Múzeumfaluban töltsek.
Majális sem lehet anélkül, hogy fel ne keressem Sóstót.
Hasonlóan hangulatos a pünkösdi rendezvény is.
Az igazi nagy ász mégis a Kóstolja meg Magyarországot! szeptemberben.
Múlt évben egy újabb eseménnyel bővült a Múzeumfalu repertoárja.
A KGST Party egy olyan nagyszabású rendezvény volt, hogy hetekig erről beszéltem 😉 Visszatérve a disznóvágás hírére, azonnal ki is linkeltem a programajánlómba, had örüljön más is neki.
Az örömöm egészen péntek estig tartott.
Azt is tudhatod, egy ideje nem vagyok korán hazaérő.
Így olyan este 8 tájt vettem észre, hogy eltűnt a link.
Illetve a link nem, csak a hír, ahová mutatott.
Lázasan keresgéltem, de sajnos nyomát sem találtam.
És a helyesbítésnek sem.
Ez – ha lehet – még jobban bosszantott.
Próbáltam megtudni, mi az igazság, de este kilenckor ez elég lehetetlen vállalkozás…
Nem jó, ha elmarad egy rendezvény, de az még rosszabb, ha hajnalban félrevezetetttájékoztatott emberek állítanak be valahová.
Én például ezért nem veszem le a korábban feltett eseményt változáskor, hanem a változást írom ki.
Szóval most nem tudom, hogy van disznóölés a Múzeumfaluban, vagy nincs.

Szerk.:
Kiderült. Egy másik portálon, – tehát nem ott, ahol hírként kitették, majd eltűnt – megjelent a tudósítás a zártkörű rendezvényről. A
hivatkozott oldal fő- és szerkesztőjétől azóta sem kaptam választ.
Szomorú.
Leveszem a linket, és a hivatkozott lapot megbízhatatlan
hírforrásnak minősítem.
Hátha a megújulással a szemléletük is változik
majd…
Az biztos, hogy én nem mentem ki hajnalban.
Remélem, aki nálam olvasta a hírt korábban, az azt is látta, mikor módosítottam, és édesanyámat nem emlegetik a Múzeumfalu kapujában.
Hogy valami jót is írjak, olvastam, hogy február 28-án lesz a szokásos a Múzeumfaluban.
Még nem linkelem ki, mert kicsit jobban utánajárok előbb…

Disznóölés?

Nagyjából ilyen ágak mellett kell elhaladnom, ha most a Múzeumfaluba igyekszem.

Ezt azonban most nem tudhatod.
Lehet, hogy éppen az igazak álmát alszom pihepuha ágyikómban.
Lehet, hogy nemsokára felébredek, és egy gőzölgő KV mellett elkezdek írogatni ide, vagy máshova.
Lehet, hogy éppen a buszmegállóban fagyoskodom fotóscuccal a vállamon.
Az is lehet, hogy időben keltem, és már javában kattintgatok dokumentálva egy sertés halálát.
Szóval lehet, hogy alszom, lehet, hogy helyszínelek 😀

Örökké együtt

Hajnali buszmegálló.
Egyedül fagyoskodom.
Ismerős (hajnalokról) útitárs érkezik.
Esernyővel.
A padra teszi.
Komfortos buszmegálló.
Van pad.
Busz érkezik.
Elindulunk felé.
– Az esernyője… – szólok az útitársnak.
Felveszi.
Felszállunk.
Az esernyőjét a korlátra akasztja.
Ő nem a végállomásig utazik.
Jelez.
Elindul az ajtóhoz.
– Az esernyője… – szólok utána.
Leakasztja.
Leszáll. Lehet, napok óta el akarja hagyni.
Ma sem sikerült 🙂

Követés

A napokban beszélgettünk róla, hogy az idén még nem volt Vasutazás bejegyzésem.
Nem mintha hiányozna, csak önkéntelenül is felmerül a téma vonatozás közben.
Aztán a pénteki esemény megtörte a jeget, lett vasutazós bejegyzés.
Mint mondtam, csöppet sem hiányzott, gondolom a bácsinak sem…
Aztán tegnap érdekes hírt találtam a MÁV-START lapján.
Nem, nem cserélik le a szakadt, koszos vagonokat.
Nem, nem takarítják jobban ezentúl a vonatokat.
Nem, nem biztos, hogy köszön majd ezentúl sem a kalauz (bocs, vezető utaskísérő) az IC-fülkébe lépve.
Nem, nem járnak pontosan ezentúl sem a vonatok.
Viszont azon szerencsések, akik nem a vonaton ülnek, vonatra várnak éppen, röhögve követhetik a kényelmes szobájukban számítógépükön, melyik vonat merre jár.
Tudom, azért ennek van pozitív oldala is, hiszen indulás előtt megnézhetem majd, például Budapestről időben elindult-e az a vonat, amelyikre majd Debrecenben fel szeretnék szállni.
Persze a késést általában ezután szedi össze, amikor én már tudatlanul álldogálok a pályaudvaron…
Szóval szép, látványos újítás, csak nem biztos, hogy pont ez hiányzott a MÁV komfortjából.
Ja, és persze remélem, az információs irodában lesz majd elérhetőségük ehhez a dologhoz, és nem én viszem nekik az internetes hírt, mint korábban…

Bedőlt a piac

Ne számíts semmiféle gazdasági elemzésre.
A helyzet sokkal egyszerűbb.
Ma reggel üresen álltak az árusok asztalai a debreceni piaccsarnokban.
Az impozáns építmény árát lassan elkezdik megkérni.
Magyarán az árusoktól – elmondásuk szerint – olyan magas díjak megfizetését várják, amely lehetetlenné teszi tevékenységüket.
Amiért ezt ezen a nagyrészt Nyíregyházára kihegyezett blogon leírom, egy figyelemfelkeltés.
Készülnek a tervek Nyíregyházán is az új csarnokról.
Érdemes tanulni a debreceni példából, nem kellene ugyanazt a hibát elkövetni.
Persze a nyíregyházi szarkofág üzletház példájából is lehetne tanulni…

Feljegyzés

Levelet kaptam.
Egy a keleti végeken több papíralapú, és internetes médiát működtető társaság próbált meggyőzni, hogy nem élhetek kiadványai nélkül.
Én erről mást gondolok.
Egy ideje már az internetes kiadványukról is…
Ezért ma felhívtam őket.
Köszönés, bemutatkozás… legalábbis részemről.
– Kaptam egy levelet önöktől.
– Igen, alul kell kitölteni, és visszaküldeni. Ilyen egyszerű. – kapom a tájékoztatást, hülyének nézést csípőből.
– Tudom, olvastam, de én nem megrendelni akarok. – mondom türelmesen.
– Akkor egyszerűen dobja ki. – kapom ismét.
– Nem vagyok hülye – mondom. Már nem vagyok türelmes. – Azt szeretném tudni, hogyan kaptam a levelet?
– Ja, akkor kapcsolom az illetékest.
Ekkor eszmélek, hogy a kioktatásra valószínűleg a telefonközpontos van kiképezve.
Kapcsol.
Ismét bemutatkozom. Ismét csak én.
– Szeretném megkérdezni, honnan vették az adataimat?
– Pillanat…. 2005-ben küldtünk önnek egy bemutatószámot.
– Emlékszem. Valami más bejegyzés? – próbálok célozni arra, hogy akkor emlékeim szerint az első napon kértem, töröljenek az adatbázisukból.
– Igen, első nap visszamondta az ingyenes számot.
– Más?
– Más nincs.
– Én úgy emlékszem, akkor kértem, töröljék az adataimat.
– Erről nincs semmi.
– Akkor most ismét kérem.
– Ahogy gondolja. Töröljük.
Megköszönöm, elbúcsúzunk.
És most feljegyzem ide, hogy legközelebb biztos legyek, kértem a törlést.
Tanúim vannak 🙂

Reakció

“A dolgok majd megváltoznak, ha Kaliforniába érünk.
Amint találunk Internetet, könnyebben élünk majd.
Hát persze, Szilikonvölgy.
Az egész Internet onnan származik.
Akkor már csak el kell jutnunk oda.
Ha megint lesz netem, minden
linkre ráklikkelek!
Még a felugró ablakra is, csak a hecc kedvéért.
Én leülök a net elé, és elkezdek e-mailezni.
Egészen addig mailezek amíg az ujjaimról csontig lejön a hús.
Nagyszerű lesz.”

Forrás

Vasárnapi történés

A változatosság kedvéért ma az ADSL halt meg.
Persze én vagyok a hülye, hogy még mindig a T-nél vagyok, bár a UPC az alternatíva, így szinte mindegy.
Szóval meghalt.
Klasszikus közelítés, mielőtt az ügyfeles hülyének nézne: modem ki, router ki, várakozás, majd vissza.
Tárcsázgat az árva, de semmi.
Nosza, telefonáljunk.
Előttem a délután.
Elsőre mindjárt meghal az ügyfélszolgálat is, miután begépelem az ügyfél azonosítómat.
Pedig végre sikerült megszerezni a jót.
Nem adom fel könnyen.
Újrahívás.
Ekkor már semmit sem kér, egyből ügyintézőhöz futok.
Illetve elvileg ügyintézőhöz.
Gyanús.
Nagy lehet a baj.
Semmi kérdés, hogy melyik szolgáltatás, semmi ügyfélkód kérés, persze a reklámot végignyomja.
Ja, az automata nem hal meg.
Tudod. Nem működik semmi, de gyere hozzánk ügyfélnek.
Aztán szépen kihangosítom az unalmas dalt, meg a dumát, hogy hívásom fontos számukra, meg hogy a várakozási idő több, mint 4 perc.
Ez így megy vagy 25 percig.
Az több, mint 4.
Aztán jön a kezelő, és rendkívül profi módon (komolyan!) közli, a teljes rendszerük áll.
A műszakis kollégákat sem érik el, de reméli, ma meglesz a hiba.
Erős a kísértés, de kihagyom a magas labdát, miszerint a hiba már megvan.
És nem említem, hogy létezik egy mobil üzletáguk is, ha esetleg a kollégákat szeretnék elérni.
Békében elválunk.
Bepötyögöm a postot, mert a gépem még működik (kopp kopp kopp), és átszervezem a délutánt.
Jó lesz ez az írás hétfőre 😉