2006.12.28. csütörtök, 21:10
Kicsit meglepve olvasom a SZON 20:11-es hírének címét.
Ne menjünk bele, hogy ha így lenne igaz, az jó, vagy rossz lenne nekünk, nem osztanám meg ezzel az olvasótáboromat 🙂
Ugyanez okból nem megyek bele a valós cikk értékelésébe sem.
Ha ráklikkelsz a hírkivágásra, elolvashatod, megítélheted az írás tartalmát… meg persze említett személy tevékenységét is, és ehhez sem a cikk, sem a tevék nem kellenek 🙂
klikk a hírre
…itt egy hatalmas, füves, fás parkot padokkal, madarakkal, rendberakott pirosházzal.
Nos, az már biztosan nem lesz itt soha… pedig jó lett volna.
2006.12.26. kedd, 12:22
Már a múlt évben is érdekes írásokat olvashatott, aki felkereste az Index-Kelet Íródiák rovatát.
Ezt a jó hagyományt szerencsére folytatja a portál, így a kibővült szerzőgárdának hála többnyire remek írásokat olvashatunk.
Az elv, hogy szerkesztetlenül, javítatlanul, a szerző szerint közlik az írásokat, dicséretes.
Felelős megnyilatkozásra, átgondolt odafigyelésre ösztönzik a jövő – maiaknál jórészt már most is felkészültebb – publicistáit.
Nem ünneprontásnak szánom ezt az ajánlót – mint ahogy nyilván szerzője sem annak szánta a mi karácsonyunkról szóló írását -, sokkal inkább elgondolkodtatónak…
Ahogy én is elgondolkodtam rajta, és kollégám egy gondolata jutott eszembe: nem egy mikulás jön a gyerekekhez, hanem A Mikulás…
2006.12.24. vasárnap, 10:30
|
A város lassan elcsendesedik. Az utcák elnéptelenednek. Nemsokára előkerülnek a fenyőfák. Apuka előkészít minden ütő-, vágó-, szúró-, harapószerszámot. A konyhában frissen sült bejgli illata terjeng. Az erkélyről/udvarról/fáskamrából néhány Aaa, Úúúú, Áááá és hasonlók kíséretében hangos kopácsolás zaja szűrődik be. Aztán csend lesz. Csak a seprű halk suhogása hallatszik, amely az immár örökre a lakás részét képező lehullott tűleveleket lenne hivatott összeszedni. Előkerülnek a díszek, a szaloncukor, a világítás, és megkezdődik a díszítés. Míg a család egyik tagja az eldőlni készülő félig feldíszített fát tartja, apuka spárgáért rohan. A fa kicsit ferdén bár, de annál stabilabban áll. Színes csomagok kerülnek elő. Már senki nem emlékszik a pár perce történtekre. |
A vonat kicsit korábban érkezik.
Van idő felszállni, lepakolni. és persze hely is van, választhatok.
Útitársam két középkorú hölgy és egy nagyapám korú bácsi. (érdekes milyen sokszor gondolok rá mostanában)
Hamar beindul a beszélgetés.
A szokásos MÁV-szapulás és némi politizálás után hamar “értelmes” irányt vesz a beszélgetés.
Jólesik hallgatni. Nagyon nem tudok bekapcsolódni, de mikor Debrecenbe érünk, sajnálom, hogy kimaradok a folytatásból…
2006.12.22. péntek, 17:45
…akkor P. Mobil meglepetés.
A hagyományoknak megfelelően mától január 2.-áig lehet elhozni a P. Mobil karácsonyi ajándékát.
Ugyancsak a hagyományoknak megfelelően olyan zene ez, melyhez máshol nem juthatsz hozzá.
Igazi ajándék.
A jobb felső sarokban megtalálod a linket január 2.-áig.
2006.12.19. kedd, 10:38
 |
Gondolom, nagyon nem lep meg, ha leírom: az elmúlt két nap képei, és persze a maiak is a Krúdy Karácsonyon készültek. Idén nem sok időt töltöttem a Krúdy Vigadó előtti téren. Nyálkás, ködös, hűvös idő volt, így nem csoda, ha sokat melegedtünk a tűz mellett. Hazafelé aztán olyan szagunk volt, hogy Svédországból sem küldtek volna vissza 🙂 Idén kicsit visszafogottabbnak tűnt a rendezvény. Persze voltak múlt évből ismerős arcok, pavilonok, de nekem nagyon hiányzott a két kemence. És nem csak a melege miatt. Remélem, azért lesz még Krúdy Karácsony… |
2006.12.18. hétfő, 12:29
Próbálom beállítgatni a képkivágást.
Anyuka érkezik mögém pici gyerekkel.
Gyerek: Jé, röfiii!
Én: Hát ő már nem szaladgál.
Gyerek: Nem is szép.
Anyuka: De finom!
Szóval nekem úgy tűnik, nem mindig éri meg rúdon táncolni, és ez bőrszíntől is független 😀
2006.12.15. péntek, 10:42
Íme a valamikor ígért képsor a Selyem utca birtokbavételéről.
Az aktualitásához hozzátartozik, hogy minap hazafelé jövet találkoztam az egyik ottlakóval – ő próbálja meg képviselni a lakók érdekeit -, aki elmondta, nincs igazán sikerélménye az hibajavítások terén. Miután az átadás megtörtént, az utca hivatalosan kész is van, nincs mit javítani rajta. Úgy tűnik, mégis annak lesz igaza, aki az átvevő bizottság előtt akarta felszedni a kapubeugratóját…
És akkor nézzük a forgalmi képeket.
Úgy tűnik, harmincastáblagyár működik a városban. Nyilván olcsóbb, mint megfelelő szélességű utat építeni. A felújítás után úgy egy méterrel lett keskenyebb az út, bár tagadhatatlanul simább.
Csak kicsit sok neki a lámpaerdők elől menekülő sereg…
2006.12.13. szerda, 13:13
A kép ismerős lehet. Amiért most előkerült, az a bal alsó sarokban álldogáló “kerekesseprű”.
Nos, ez az eszköz azt a szokást vette fel, hogy a forgalommal szemben sepri az utat.
Az tagadhatatlan, hogy rengeteg sarat felhordanak a hatalmas földszállítók az amúgy is kaotikus közlekedési “renddel” megáldott útszakaszra. Ezt valóban illik mielőbb eltakarítani.
Ami a gondom vele, az a módszer. Persze ez az egész Nagy Gödör építkezésre vonatkozik.
A szemlélet, hogy nem érdekel semmi, senki, mi építkezünk, ha kell, ha nem.
Szóval a sárdobáló jön. Szembe a forgalommal. Akkor is, mikor a lámpa zöldre vált. Akkor is dobálja a sarat, mikor mellette áll egy autó…
…és hogy honnan a cím? Remélem, már csak négyszázat kell aludni, és helyreáll a rend a randa belvárosban.
 |
 |
 |
 |
