Hitelesség, felkészültség, figyelem, stílus

Nagyjából a címbeli dolgok jelentik számomra az újságírást.
“Tokaj és Rakamaz között a Budapestről Záhonyba tartó IC elütött egy személyt. Úgy tudni, hogy még él.” – olvasom az egyik ritkán látogatott portálon.
Nem ma volt, mikor földrajzot tanultam, mégis megakad a szemem a híren.
Megnézem a dátumot, nem április 1.
Akkor tehát a lap hozza a szokásos alacsony színvonalat.
Nagyon leszállóágban van a (helyi) újságírás…

Jön a tavasz

Nem, nem bolondultam meg. (Azt hiszem 🙂 )
A tavasz közeledtét nem a medvék, és nem is a hódok mindenféle manővere jelzi.
Ennek egyetlen biztos jele van.
Bár a Múzeumfalu még téli álmát alussza, mégis egy csendes hétvégén jó órácskára összejön egy családias társaság a Múzeumfalu bejáratánál.
Hóban-sárban (amelyik éppen van) az iskolától vidáman a pajtáig kíséri a zenekart.
Majd itt némi tánccal múlatja az időt, persze igazi táncosok segítségével.

Végül pedig a telet jelképező szalmabábot a patakba dobva, finom pogácsa ízével a szájában mosolyogva hazabandukol.
Nos, ez a nap idén ezen a szombaton érkezik el.
15 órától kezdődik a téltemetés a Múzeumfaluban.

Mi került?

A mai mese arról szól, vajon milyen zene került múlt hét közepén a memóriakártyámra a Kormorán zenéje helyett?
Tehát ismét meghallgatásra ajánlok általam arra méltónak ítélt zenéket.
Nos, az egyik album, amely a nagymúltú zenekar dalainak helyére került a kevésbé nagy múltú, de nem kevésbé értékes muzsikát művelő Kispál és a Borz.

Nekik is a 20 éves jubileumi koncertjük.
Kispálékról jócskán írtam már képeskönyvemben, így most csak annyit, hogy ez az album jó keresztmetszete a csapat munkásságának.
Végigkövethetjük zenéjüket a kezdetektől – első lemez egyes track – napjainkig.
Ez az az album, melynek különlegessége például a Csík zenekar közremuködése.
Szerencsére a Kispál jónéhány koncertjén sikerült ott lennem, és remélem, lesz is még néhány, amelyen ott lehetek.
Abban persze nem hiszek, hogy valaha is lesz olyan számuk, amelynek maradéktalanul képes leszek elsajátítani a szövegét 😉

Más alkalom

Ott hagytam abba, hogy friss reggeli zenéimből a Pardon albumát ajánlottam.
Pár szót szóltam ugyan a Kormorán albumairól is, de a részletek mára maradtak.
Nem igazán illik koncert albumot stúdió felvétellel összehasonlítani, de én alkotom a saját szabályaimat, így most mégis ez következik.
A Gödöllői koncert album igazán varázsos hangulatot idéz.
Olyan érzést kelt, mintha magam is ott lennék a nézőtéren.
Vagy ha mégsem, nagyon-nagyon szeretnék ott lenni.
Természetesen a koncerten el kell hangozzanak az igazi nagy slágerek, a nagyon ismert, szeretett dalok, főleg ha ez a koncert a 25. éves jubileumi.
Van egy összefoglaló videó nagyjából erről a koncertről az együttes honlapján.
Sajnos – gondolom a tömörítés miatt – borzalmas minőségű, szóval nem ez fogja eladni a lemezeiket.
Mégis azt mondom, nézd meg, mert még így is érezhető az a hangulat, amiről itt hosszú sorok óta beszélek.
Aztán gyorsan linkelek egy… meg mégegy klippet, mert kell még egy szó…:-)
Ezek után elég nehéz az új albumról szólni.
Ami első pillanattól nyilvánvaló, hogy nem adják alább a minőséget.
Nem csak a hangzás, hangszerelés, megszólalás a szokásos profi munka, hanem a szövegek is mélyek, figyelemre méltók.
Igaz, szerintem ezen az albumon kicsit túlsúlyba került az aktuálpolitika, de igen nehéz ezt manapság elkerülni, sőt, a Kormorán zenéje mindig is egyfajta elkötelezettséget tükrözött.
Akkor mégis mi a bajom a mostani album hangulatával?
Az, hogy hiányzik a pihentetés.
Hiányoznak a lassú, átvezető dalok, melyek mindig hagytak kis időt a gondolkodásra, kicsit levezették a korábbi dalok lendületét.
Most nincs ilyen.
Ha nagyon sarkosan fogalmaznék, azt mondanám, sajnos ezzel az albummal beálltak egy divatos, megélhetési zene sorba.
Ez így persze túlzás, de ez akkor sem méltó a Kormoránhoz.
Nekik erre az olcsó népszerűségre nincs szükségük.
Ok már bizonyítottak az elmúlt harminc egynéhány évben.
Mindenesetre a hét harmadik napján lekerült a memóriakártyáról a Farkasok éneke.
Hogy mi került a helyére?
Ez egy másik mese 😉

Barkács

Mivel ezen a hétvégén még naplóm egyik másolata sem halt meg, kicsit reszelgetek rajta.
Elsőként kijavítottam az extrás változatban az RSS hibáját.
Ahogy nézem, nem fog lekopni a felirat az RSS ikonról, ha jó egy hónapja nem tűnt fel, hogy hibás. 😉
Eközben rájöttem, hogy fel kell adnom a lustaságomat, és igenis kell címet adni a bejegyzéseknek, mert egyébként nem elérhetőek erről a felületről.
Azt hiszem, ez lesz az írás legnehezebb része 😀 Ettől az évtől bevezettem a Nyíregyháza kategóriát.
Nem is tudom, korábban miért nem jutott eszembe.
Ma reggelre pedig megálmodtam, hogy legyen Útilapu kategória.
Egyrészt bízok benne, hogy a Nyíregyháza-Debrecen-Nyíregyháza tengelyen kívül létezik majd más is az idén – természetesen csak kirándulás, nyaralás erejéig 🙂 – másrészt pedig tervezek utazással kapcsolatos írásokat, amelyek nem a Vasutazás szomorú mindennapjai lesznek reményeim szerint.
Néhány bejegyzést már át is tettem a szép új kategóriába, miáltal kiderült, hogy adós vagyok egy nyaralás beszámolóval azontúl, hogy címet kell adnom ezeknek a postoknak.
Szerk,: Majd ha eszembe jut a mondás erről a helyzetről, ami most nem jut eszembe, beszerkesztem 😉
Szóval hullanak a csontvázak a szekrényből 🙂

A nyaralás-beszámoló most is elmarad, ha eddig nem volt, kis időt még kibírsz nélküle 😉
Azért legyen itt egy kép.

Kimaradás

Gondolom, feltűnt a banner változás.
Bizony, elég jelentos eseménynek ad otthont ma a BuSzaCsa Nyíregyházán.
Itt jobbra láthatod a plakátot.
Zumbeispiel, Óperentzia, Korai Öröm, Kiscsillag, Kaukázus, Heaven Street Seven, és mások.
Ezekbol az Óperenciát, a Kiscsillagot, és a Zumbeispielt fájó szívvel hagyom ki, a többieket nem tudom.
A címbol is kitalálhattad, nem leszek ott tehát.
Úgy alakultak a munkahelyi dolgok, hogy nem hittem/hiszem, hogy oda tudnék érni.
Kicsit fáj érte a szívem, elég sok jó koncertet kihagytam mostanában.
No, nem kesergek.
Menj el, ha tudsz, és mesélj majd róla 🙂

Pardon

Ezen a héten a Kormorán zenéjére esett a választásom, hogy utamon kísérjen.
Egy koncert albumuk, a Gödöllői koncert, valamint az új Farkasok éneke című.
Előbbi szerintem az egyik legjobb albumuk, utóbbi pedig az újdonság okán szegődött mellém.
Ellenpontként egy régi tartozásom magam felé, Tunyó Pardon nevű formációjának albuma. Kezdjük ez utóbbival.
Nincs olyan hangulatom, amikor nem hallgatnám szívesen Tunyogi Péter énekét.
Ez az album pedig azért különleges, mert saját számokon kívül híres külföldi – így írom – slágereket is hallhatunk a nemrég az égi zenekarba távozott pótolhatatlan énekes előadásában.
Írtam a minap, vannak fenntartásaim a feldolgozásokkal.
Tehetséges, különleges adottságokkal rendelkező embernek kell ahhoz lenni, hogy ne legyen nevetség, gúnyolódás tárgya az így született mű.
Nos, Tunyó megfelelt – sajnos már csak így múlt időben – ezen elvárásoknak.
Így aztán egyedi hangvételben hallhatunk olyan zenéket, mint a Deep Purple örökbecsű slágere a Fireball és a Black Night, valamint a felejthetetlen Szelíd motorosok filmzenéjét, a Born To Be Wild-ot.
Ja, és ne felejtsem ki a lábdobogtató Radar Love című dalt sem.
Szóval igazi csemegéket – köztük saját zenéket is – hallhatsz a Pardon zenekar lemezén.Itt most megszakítom az ajánlást.
Mivel elég hosszúra sikeredett a bejegyzés, a Kormorán értékelése más alkalomra marad.