Borkarnevál

Hatodik alkalommal rendeztek borkarnevált Debrecenben, a Békás-tó partján, de ez volt az első, ahol én is ott voltam 🙂
A borokról nem írnék, nekem a látványa maradt, inkább a hangulatról, a zenékről.
A szombati napon voltunk, dél körül érkeztünk, lassan éledt a környék. Nyitottak a pavilonok, állítgatták a hangtechnikát. Körbejártunk, megnéztük a műsort, a fotókiállítást, kinéztem egy sós perecet, ami később falánkságom áldozata lett, és már kezdődött is a színpadon a beállás.
Elsőként a Magyar-Flamand Zenei Találkozó bemutatkozó koncertjét nézhettük. Igen érdekes volt, a Debreceni Rocksuli csapata flamand vendégekkel erősítve 🙂
A műsor fergeteges volt, amikor a képeket nézegeted majd, képzeld alá zenének a Gun’s ‘n Roses-t, vagy a Pokolgépet… ezt látni, hallani kellett!
Mesemondás következett ezután Berecz András előadásában.
Igényes jazz zene követte a mesét a Mosquito Jazz Quartett tolmácsolásában. Mazura János jóvoltából megismerhettük a Coca Colás palack szerintem leghasznosabb alkalmazását… basszus hangszerként működött 🙂
A képeim itt elfogynak, nemúgy a műsor. A rövid színpad átalakítás után a Pribojszki Mátyás Band segített elvonni a figyelmet a finom ételektől, italoktól. Meglepetés-vendégként ismét klarinétszót hallhattunk, Fritz József, a Mosquito Jazz Quartett tagja párbajozott hangszerével Pribojszki Mátyás szájharmonikájával.
Már délutáni körsétánk során feltűnt jónéhány szokatlan ütőshangszer a tópart fái alatt. Este 8 felé járt az idő, mikor az AKwaaBA együttes ezeket módszeresen felcipelte a színpadra, és ütötték, verték szegényeket, csak úgy poroztak. Szóval ütősegyüttes is volt a műsorban.
Igen jó választás volt a szervezők részéről a következő csapat, a Grandmother’s Jam. Kenyerem javát már megettem, de kevés ilyen hangulatú műsort láttam, mint amit ez a békéscsabai együttes produkált. Napokig mesélhetnék… (gyere vissza, nem mesélek 🙂 )
Be kell valljam, a Szeredás együttest már nem vártuk meg, győzött a hideg…
Gratulálok a szervezőknek… nézzük a képeket!
klikk a képre

Vészkijárat fesztivál

“Három esztendeje még csak álmodoztunk a Kopaszi gátnál köveket dobálva (a tevékenység nem kacsa 🙂 Kapa Peti barátommal (Kapa Peti Apukabácsi), arról ami most itt előttetek születőben van.
Akkori lehetőségeinket felmérve csak egy illúzió körvonalazódott, s aztán el is tűnt a habokban.”
– írja Fekete Katalin, a 18 éven felüliek inkubátor házának megálmodója bevezetőjében a Vészkijárat fesztivál lapján.
Július első hétvégéjén szervezte a lelkes csapat azt a három napos fesztivált, amelynek szombatján készültek a képek. Lord, Vörös István, Hooligans, Rock Band. …és ez csak a szombat. Mit tegyek még hozzá? 🙂
klikk a képre

Vörös István és Zenekara Nyíregyházán

Régen voltam igazi koncerten, ráadásul Vörös Pisti zenéje a kedvenceim közé tartozik… Szóval nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy a majális zárásaként a városunkban lépnek fel.
Sajnos elég kevés az ilyen, vagy még ilyenebb előadás. Valahogy úgy tűnik, elkönyveltek bennünket Győzike, és Lagzi Lajcsi szintjén. 🙁 Pedig ez a város többet érdemel…
Igazán a Vidor az, ami igyekszik felvenni a küzdelmet az igénytelenséggel, szerencsére – és remélem sokáig – eredménnyel…
De most nézzük, “Kinek van igaza” 🙂
klikk a képre

Igazságérzet

E heti felháborító történet, ahogy egyik internetszolgáltatónk a korlátlan szolgáltatást értelmezi. Hosszan gondolkodtam, hogy itt foglalkozzak-e a témával… foglalkozok. Nem hiszek a világmegváltásban, de abban sem, hogy el kell könyvelni a tehetetlenséget… Az első link Worluk jegyzete, a másik pedig egy reakció, amolyan napi aktualitás. Mondhatnám: kellemes olvasgatást, de ez itt elég illetlen lenne…

Mystic koncert

Az egyik, nem oly rég furcsa rózsaszínre váltó (a napokban szerződéseket felmondó) cég, és az egyik kereskedelmi rádió összefogott egy hakniszervezésre. A dolognak erről a részéről túl sokat is beszéltem, meglehetősen alacsonyan volt a mérce…
Volt azonban két lány, akik nem csak pénzt fölvenni érkeztek Debrecenbe.
Lelkesen, természetesen, és tehetséggel adták elő műsorukat…
klikk a képre

Mihály nap

Igen, ez már szeptember vége, és a Múzeumfalu. Nem egy “fotózósidő” de a hangulat mindenért kárpótol.
Maga a Múzeumfalu is érdekes, különösen ha valamilyen rendezvény is van…
Erről jut eszembe: augusztus 12.-én Võfélytalálkozó és Nyírségi Lakodalmas, 13.-án 19 órától kínai népdalok és táncok…
klikk a képre