Valamikor régen, mikor még nem szerveztek turistautakat a modemes internethasználók megcsodálására, mikor még a nagy magyar telefontársaság akciója okán éjszaka, és hétvégén görnyedtünk a számítógép előtt, egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a lehető legkevesebbet legyünk “onlájn” 🙂
Reggeli ébredéskor, vagy délután, mielőtt világgá mentünk volna barátainkkal (csakúgy lábbal, nem virtuálisan) 1-2 perc alatt letöltöttük a leveleinket, a “netezés” pedig maradt éjszakára.
Valahogy már akkor sem az IE volt a kedvenc böngészőm, hiszen számított a sebesség, a kézre állóság. Levelezésre pedig a rendkívül barátságos, és ma is egyedülálló DPG-t használtam.
Megjegyzem ma, a rengeteg ingyenes levél-, és csomagküldő program, és -portál mellett is naponta repül a Galamb a gépemen. Jó közösség, felejthetetlen barátságok szülőhelye volt a galambász közösség. De erről majd egyszer máskor talán 🙂
Szóval kellett valami a lomha, bizonytalan Explorer helyett.
Jöttek is sorra a trónkövetelők, melyek szinte kivétel nélkül többet, jobbat nyújtottak, és talán nyújtanak ma is… De ebbe az utcába sem megyek be most 🙂
Az első mindenesem az Opera volt. Stabil, gyors, kézreálló, és megvolt benne minden, ami csak kellett. Sokáig használtam, míg egy frissítés után kezdett fagyogatni a rendszerem.
Elég rossz időszak következett, így kénytelen voltam más irányba továbblépni. Az IE még így sem volt igazán alternatíva, böhöm méretéből törvényszerűen következett lomhasága.
Rövid kitérőt tettem hát a Netscape irányába. Stabilitásával nem volt gondom, a levelezője azonban sehogy sem állt kézre. Hiába, aki DPG-n nevelkedik, vannak elvárásai 😉
Következett hát a Mozilla.
Itt is a “mindentegybe” változat volt kedvemre való, de sok ismerősöm gépén futott – és fut ma is – vagy csak a böngésző, melynek Firefox a neve, vagy csak a levelező, mely a Thunderbird nevet viseli, vagy e kettő együtt.
Aztán a nagy “egybeMozilla” fejlesztése megállt, és – bár semmi okát nem látom, hogy jelenlegi verziómat lecseréljem – mégis érdekelt, merre lehet menni, ha menni kell 🙂
Nos, az igazi fejlesztő azért fejlesztő, hogy ne hagyja csak úgy félbe a munkát.
Megszületett hát a Mozilla utóda, a SeaMonkey.
Nem tudok még sokat mondani róla, ma feltelepítettem egy gépre, és ismerkedünk. Ugyancsak szükségét éreztem újra szétnézni az Opera háza táján is, mert a PDA-s, mobiltelefonos verziójáról igen jókat hallottam, olvastam.

…és itt kapod meg a magyarázatot arra, hogy a bejegyzés miért került a blog kategóriába. (akár felmerült ez a kérdés benned, akár nem :-P)

Jó ideje zavar, hogy jelentősen eltér a blogom képe IE és Mozilla környezetben. Biztos voltam benne, hogy valahol én is ludas lehetek a dologban, de nem találtam meg a magyarázatot. Ma azonban feltelepítettem az Operát is, ami megadta a végső rúgást, hogy a végére járjak a dolognak. Szörnyen nézett ki benne a sidebar-om. Azóta jónéhány hajszálam fogott padlót, a koporsómba is került pár új szeg, és a megváltó nevét is sikerült többször olyan szókapcsolatokban számra venni, hogy már biztosan nem tudom meg soha, milyen is a mennyország… …de a sidebar úgy tűnik, rendben van mindenféle böngészőben (az 1. kötetet kell még megfaragnom) 🙂
Nos hát ennyit a dumáról, mára előkotrok majd még egy képet is, mert mégsem életszerű egy képeskönyv ennyi szöveggel.