Bár egy hét haladékot kaptunk, és mégis beugrott a szakszervezet vezetőinek, mi az a ballagás, mégis közreadom a minap írtakat, mert alapjában azért nem változtak a dolgok. Nagyjából a farkas és a nyuszi meséjét parodizálják Gaskóék elég félresikerülten. És most valakin megint nincs sapka.
Ráadásul néha igazuk is lehet, de olyan módon kommunikálják, hogy lassan az is megutálja őket, aki vonatot sem látott még. Persze ezzel nincsenek egyedül…
De lássuk, mit írtam minap.
Sajnos a vasutasok főideológusát ismét elkapta a roham, és ismét nem volt mellette senki, hogy segítsen.
Így történhetett, hogy olyan állapotba került, hogy nem tudta, mi a ballagás.
Volt már hasonló állapotban nemrég…
Egyébként igaza van.
O időben szólt, miért is nem pakolják át a ballagást úgy, ahogy ő elképzeli?
Ez tarthatatlan!
Már a karácsonyt sem akarták máskorra átrakni a gazok, pedig ő akkor is szervezett sztrájkot.
Mindenki ellene van.
Ezt a tehetetlen országot!
Csoda, hogy itt tartunk?
Semmi összetartás!
Mennyiből tartana pár ezer családnak átszervezni az életét erre a pár napra?
Erre sem képesek!
Mindent a vasutasoknak kell csinálni.
Meg amúgy is. Megszorítás van, elvtársak, szerk., bár… micsoda dolog az, hogy utazgatnátok? Persze! Csak mondjátok, hogy ballagás, és közben elutaztok a három napra összevissza. Fogadjunk, hogy még a családok is össze akarnak jönni erre a pár napra. Hogy képzelitek, hogy ehhez a vasút csak úgy asszisztál? Ne takarítsuk ki még a vasúti kocsit is? Még mit nem?
Mikor jön már el az az idő, mikor végre nyugodtan semmittehet a foteljában, számolgathatja milliós fizetését, amit azért kap, hogy tovább züllessze a munkahelyét, és csak kiadja a közleményt, a pünkösd hétfő most szerdára esik, időben szólok…

Ahogy most állnak a dolgok, lehet, hogy néhány nap múlva az 50%-os vasúti kedvezményről is, mint emlékről beszélünk majd.
Addig azonban kis infó róla.
A mostani állapotok szerint…
A Hungarycard beszerzésekor írtam pár szót a vasutas matekról.
Nem hagyott nyugodni a kérdés, így – gondoltam – megkérdezem a legilletékesebbet.
Vajon szerintük miért is nem 50% az 50%.
Az pedig már egy másik kérdés, hogy ha nem 50% a kedvezmény, miért írják annak.
Megírtam tehát a mail-t, és vártam.
Majd ismét megkérdeztem.
Ezután érdekes hárító válasz érkezett, gyakorlatilag figyelmen kívül hagyva a kérdést.
Megkérdeztem hát harmadszor is.
Azértis!
A mostani válasz is érdekes.
Kicsit (nagyon) megvágva íme:
“Bár az Ön észrevételének megválaszolása a fentiek szerint nem az Ügyfélszolgálat feladata,…
…50%-os kedvezmény csak a másodosztályra szól, a 2.-1. kocsiosztály-különbözet a kedvezményes jegyeknél is teljesárú.”
Az első meglepetés, hogy miért is tartja a MÁV az ügyfélszolgálatát, ha nem az utas kérdéseinek megválaszolásáért?
A második meglepetés pedig az, hogy a szemrebbenés nélkül 50%-os kedvezménynek nevezik az 1. osztályú jegynél is azt, ami egyetlen esetben sem 50%, hanem mindig kevesebb.
Ezt neveztem akkor is, most is tisztességtelennek.
De ezt többször már nem írom le nekik.

Párszor tapasztaltam már, hogy az “alulfizetett” vasutasoknak gondot okoz egy elég szűk kétjegyű számtartomány sorba rendezése.
Ez a gyakorlatban az Inter City 18-tól 22-ig (esetleg 23-ig) beszámozott kocsijainak sorba rakását jelenti.
Tegnap reggel sikerült ezt is megfejelniük.
A kocsik ugyan sorban voltak, így a kreatív kalauz (bocsánat, főjegyvizsgáló) szervezett népvándorlást.
A történetet most sem értem igazán, de elmesélem.
Ahogy szoktam, felszálltam az IC 22-es kocsijába.
Ez a legelső, vagy legutolsó kocsi attól függően, hogy jön, vagy megy a szerelvény.
Amiért pont ide, annak két oka volt.
Egyrészt ide szólt a jegyem (ezen a részen a 21-22-t osztják).
Másrészt ez viszonylag messze van a dohányzótól, büfékocsitól.
Éppen elindultunk, mikor az előttem lévő ülésnél felszállt a füst.
Aztán egy másiknál is.
A kalauz hölgy pedig békésen kezelgette a jegyeket.
Gondoltam, szólok neki.
– Tudom, én jelöltem ki ezt a kocsit dohányzónak, mert a 20-asban nincs kuka. – mondta olyan hangsúllyal, hogy egy pillanatra én éreztem hülyének magam.
– Talán említhette volna a hangosbeszélőben, mikor az útitervet ismertette. – ocsúdtam fel.
– Szóval menjen át egy másik kocsiba, ha zavarja a füst. – igyekezett visszatérni az irányításhoz anélkül, hogy meghallotta volna, mit mondok.
Jópár útitársammal szedelőzködni kezdtünk mielőtt a matróna kötelezővé tenné a dohányzást.
Épp átértünk a szomszéd kocsiba (21), mikor szembetaláltuk magunkat a másik, a vándorlást értetlenül szemlélő kalauzzal.
Nehezen viselem a tudatlanságot, röviden ismertettem hát vele mozgolódásunk okát.
– Dehát ott is cigiznek, nekik oda szól a jegyük – mondta.
Erre a mondatra ért oda szervezőzseni kollégája.
– Na, akkor gyere, tereljük át a bagósokat! – mondta ellentmondást nem tűrően.
Kezdett érdekelni, mikor veszi elő a korbácsot.
De más történt.
Az időközben büdösre füstölt húszas kocsiból a “bagósok” elindultak az ekkor még nem büdösre füstölt huszonegyes kocsin keresztül az ekkor már ugyancsak büdösre füstölt huszonkettesbe.
Elől a “Füstöljük tele a vonatot” mozgalom szervezője, mögötte a megrettent utasok cigivel a kezükben, hátul pedig az utóvéd kalauz.
Szerencsére nemsokára Debrecenbe értünk.
Ha valaki péntek reggel a Nyíregyházáról 7:36-kor induló IC-vel utazott esetleg Budapestig, keressen meg legyen szíves. Kíváncsi lennék az út további részére 😉

“a munkabeszüntetés a karácsonyi időszakra is kiterjedhet – jelentette be Gaskó István pénteken”

Lassan azért elkezdhetné szedni a gyógyszerét ez a beteg ember…

“A kollégák négy kivételével mind a jobbik oldalt támogatják, ők mind megkóstolhatták Szilvia kolléganőnk remekül sikerült gulyását, bár mi felajánlottuk a nem sztrájkolóknak az ingyen ebéd lehetőségét, de ők valamiért nem éltek ezzel a lehetőséggel. Talán mert lenne egy kicsi önkritikájuk? Talán! Amúgy a hangulat igen jó, a kitartásunk végtelen.”

Fenti beszámoló néhány vasutas mai munkaidejéről szól, a VDSZSZ honlapjáról származik.
Nyilván jobb a hangulatuk gulyásozás közben, mintha dolgozniuk kellene…

“A MÁV szóvivője lenyilatkozta, hogy itt semmi nem megy, ezek után az is hülye, aki kimegy a vasútállomásra, érted?” – interpretálja Béla egy várvédő büszkeségével a miskolci történéseket.”
Forrás: VDSZSZ

Van mire büszkének lennie, Béla.
Ezek a hülyék tényleg háborúznak…

Találós kérdések.

Vajon hol található ez az idézet?
Állíts össze egy ütőképes szerelvényt:
Válassz mozdonyt, kocsit! Fegyverezd fel!
Ügyelj a váltókra! Vedd fel a bónuszokat! Vedd igénybe a szakszervizt!
Gondoskodj üzemanyagról, hogy biztonságban bejuttasd a gépet a központi pályaudvarra!

És ez?

Elárulom.
Ez a felelős társaság dönt arról, mikor vonatozhatsz.
Igen, ezek a VDSZSZ “igényes” honlapján vannak.
Remek.

Érdekes az mostani vasutas sztrájkbejelentés.
Mivel csak Debrecen környékén találnak követőkre, így úgy kommentálják, mintha eleve ez lenne a céljuk.
Hallottam a minap nyilatkozni a helyi ingyenélőt.
Azt mondta, nyugodjanak meg, Debrecen környékén nem járnak majd a vonatok.
Túl azon, hogy a cinikus kijelentéskor többen saját kezűleg szedték volna le a mosolyt az arcáról, látszik, hogy csak az ország eme sötétnek nevezett szegletében képzelik azt a jegykezelők, hogy míg például részegen is járhatnak munkába, ezért nekik több pénz jár.
A “kalauzhölgy” ugyanis rendszeresen esik be alkoholbűzösen a reggeli járat fülkéjébe “nem érdekel a diákigazolvány” kijelentéssel.
De beszélhetnék Nyíregyházán az általunk csak szőke pénztárosnak nevezett hölgyről, akihez rendszeresen utazó már nem megy.
Agybani sötétségéhez, mely miatt az igazi szőkék (ezen itt nem a hajszínt értve) is kiközösítenék, olyan durva arrogancia társul, hogy reggelenként azt nézzük, mikor húzza ki valaki a fülkéjén lévő kis lyukon.
Szóval ezekkel lehet sztrájkolni.
Az egyik úgysem fog fel semmit az alkoholgőz mögül, a másik meg gondolom értetlenül nézi, miért nem áll senki az ablaka előtt.

De találtam egy korábbi – márciusi – írást, amely akkor keletkezett, mikor dolgoztak ezek a jóemberek, csak már néha én is unom, hogy a vasútról írok.
Most azonban mégis megjelenítem…

A debreceni vasútállomásra érve jókora tömeg fogadott.
Három pénztár működött, a váróterem közepéig állt a sor.
A kijelzőn minden irányból közlekedő vonat mellett jókora késések.
Gondoltam, megkérdezem az infót.
Az ajtón azonban jókora tábla fogadott: információ a személypénztárnál.
Ennek megfelelően az ajtó is zárva.
A szomszédos átjárónál azonban három vasutasruhás beszélgetett.
Látásból már a fél pályaudvart ismerem hajléktalanostól, cigányostól, vasutasostól.
Szemtelenül megzavartam hát trécselésüket.
– Biztos, hogy be kell állnom valamelyik sorba, ha informálódni szeretnék?
– Az van kiírva.
– De egy óra, mire rám kerül a sor, és a jegyvásárlók, meg visszaváltók sem nagyon örülnének neki.
– Na jó! Mit szeretne tudni?
– Azt, hogy mikor juthatok haza Nyíregyházára?
– Ki van írva.
– Az van kiírva, hogy 90 percet késik. Az már elmúlt. Kérdezném: elment a vonat, és elfelejtették törölni, vagy 100 percen felüli a késés, és elfelejtették kiírni, vagy itt van a vonat, és azt felejtették el kiírni?
– Nem tudom, azzal kell utazni, ami van.
– Érdekes hozzáállás, de köszönöm.
Ezután elindultam a peronok felé, hátha találok egy vonatot.
A 10. vágányhoz érve megtaláltam ugyanazt a 90 perc késéses kiírást.
Felmentem.
A vonat akkor érkezett be.
Kevesen hibáztak rá hozzám hasonlóan, a hangosbeszélő pedig akkor szólalt meg, mikor a vonat beállt.
Gondolom, előtte befejezték a beszélgetést…
Kemény 2 perce volt az utasoknak, hogy a váróból a 10.-re kiérjenek, és felszálljanak.
Hagytunk ott legyintő embereket…

Nos, így néz ki, ha dolgoznak.
Kíváncsi vagyok, Nyíregyházán a “Békés, Boldog Ünnepeket” táblát lecserélték-e a “SZTRÁJK” feliratúra?

Már fogytán az idő amit a vasutas szakszervezet kreatív vezíre adott az országnak a vasúthasználatra.
A vonatok még járnak, a “kiszolgálás” a szokásos.

A mellettünk lévő vágányra hosszú vonat érkezik.
A hangosbeszélő bemondja, az utolsó hét kocsi leakad.
(Ezen a “leakad”-on mindig jókat vigyorgok. Mintha a vagonok maguktól tudnák, mi a teendő. Egyszer ki kellene próbálni, hátha úgy jobban menne. 🙂 )

Természetesen most is elmarad, hogy a kalauz végigmenne a “leakadó” kocsikban, a hír szájról szájra terjed az utasok közt.
Megérkezik néhány sárga mellényes negyedmilla várományos.
Egy közülük beszól az egyik vagonba, ahonnan egy idős bácsi igyekszik kifelé jókora csomagokkal.
– Igyekezzen, mert itt marad…
Eddig értem, mert megszólal a hangosbeszélő.
A lényeg a mondat többi részében lehet, mert láthatóan megváltozik a bácsi arca, és ő is mond valamit.
– Menjen Moszkvába, öreg! – hallom a kalapácsos milliomosjelöltet.
A bácsi megszégyenülve vonul el csomagjaival és a rajta hangosan röhögő vasutas előtt felcihelődik a vonatra.
A kalapácsos társaitól biztatva tovább hergeli az öreget.
Egy ember azért a vonat szétkapcsolásával is foglalkozik, a többiek könyökölnek a korláton és röhögnek.
A bácsi még kinéz a vonatból olyan embert keresve a vasúttársaságnál, aki megpróbálná megfékezni a megszégyenítő társaságot.
De az információról kiérkező ember – gondolom, ő könyveli a szétkapcsolást – is velük röhög.

Normális helyeken EZEKET úgy rúgnák ki, hogy a kalapács röptében esne ki a kezükből. Nálunk pedig pár órán belül EZEK kezdenek sztrájkolni fizetésemelésért, negyedmillióért…