Tömegközlekedés

Milyen jó kis fogalmazásokat írtam régen. Mondjuk volt, ami motiváljon, de nem bánom, hogy már nincs.
Bár a minap kipróbáltam a helyi, és a távolsági “közösségi közlekedést” is, ha már ingyen van. Nem nagyon változtak a dolgok, és bár utazgatok így, ha mindegy mikor, hova érek, nem tervezek újabb fogalmazásokat, bár az “élményt” illik megosztani, meg utólag lehet jót nevetni rajta. Főleg azoknak, akik csak olvassák. 🙂

Róka II, avagy vasút III.


Egri bóklászás

Múlt csütörtökön ismét Egerben jártam. Az előző szombati várjátékok után nem sok időt hagytam ki, hogy visszatérjek, de például Eger is az a város, ahol mindig történik valami, ahol nem csak beszélnek a turistákról, hanem tesznek is érte, hogy ott legyenek, ráadásul nem csak kipipált rendezvényekkel, hanem úgy tényleg.
Szerdától vasárnapig egyszerre három, különböző érdeklődési körű társaságot is lefedő rendezvényt gyúrtak össze igen profi módon. A Bazilika előtti területet a Képzőművészeti Utcafesztivál kapta. A parkban, a fák árnyékában nézelődhettél, vásárolhattál, beszélgethettél, a lépcső előtti színpadon pedig zenészek jelezték, hogy zajlik az Utcazenészek Versenye is a városban. Egerben pedig mi lenne kevésbé természetes, mint a VINO Kóstoló Ünnep, ami ugyancsak ebben az időben várta a vendégeket.
Igazán ez egy több napos ottléttel lett volna tökéletes, de későn ébredtem, így csak egy vasúthoz kötött nappalos kirándulás lett belőle. Persze így is sétáltam vagy tizenöt kilométert, és ezen a napon a vasút is jól vizsgázott. A reggeli és délutáni, 5 perc körüli késéssel még városunk helyi közlekedésével is versenyben volt.
Nem sokat fényképeztem most sem, de egy néhány képes albumot azért most is lapozgathatsz.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Végvári kirándulás

Tömegközlekedés tesztelésemet hét végén tovább bővítettem. Többen máig emlegetik a kb. 15 évvel ezelőtt igazán aktív Vasutazás kategóriámat. Nos, a legendás korszak szerencsére régen elmúlt, a koromhoz kapcsolódó kedvező lehetőség azonban új kihívások felé sodor.
Röviden ismét vonatra szálltam. Ahogy az ember repülés előtt nem igazán nézi a National Geographic népszerű sorozatát, így én is kerültem a vasúti fórumokat. Persze az élet szembe jön olykor.
Azonban szombaton valószínüleg igen nagy szerencsénk volt. A maximális késés mind oda- mind visszaúton belefért 10 percbe. Remélem, ez jövő héten is így lesz.
Ennyit az utazásról, aminek azért megvan az a mellékhatása, hogy figyelni kell az utolsó hazatérési lehetőségre. Így történt, hogy bár a napi első lövéseket a várkapuban hallottuk, az utolsókat nem várhattuk meg.
A közösségi oldalamon számos videót láthatsz a napról, és vittem szaladgálós fényképezőt is, de elég ritkán használtam, így a fotóalbumom mindössze néhány koncert képből áll. Viszont nagyon jó találkozásaink voltak, és remek nap volt egy profi módon szervezett eseményen.
Ennyi, klikkelj a képre!
KLIKK


Várépítés

Nem véletlen a cím, és az sem, hogy utolsó napomon érkeztem az egri várba.
Természetesen tervezgettem az utazást, természetesen utána olvasgattam kicsit, és ezek alapján döntöttem így. Tudható volt számomra, hogy építkezés folyik, és látható volt, hogy ez nem minden esetben felújítás, sokkal inkább valaminek az építése.
A borult, esőre álló időben mégis úgy döntöttem, irány a vár. Kedvenccé vált parkomon keresztül sétáltam át most is. Útközben felidéztem néhány emléket, és már a pénztárnál is voltam.
Mondtam a néninek, hogy szeretném megnézni közelebbről a légkalapácsokat, melyek hangja messzire elhallatszott. Gondolkodás nélkül, mosolyogva adta a belépőt.
– Vajon hányszor sütik el ezt a “viccet”? – szégyelltem el magam.
Aztán hamar eljutottam az építőkig. A belső várkapu után felmentem egy lépcsőn, és egyszer csak megjelent egy építőmunkás egy gerendával. Hogy Hadházit idézzem, egy darabig “néztük egymást, mint Noé és a harmadik teve”, aztán visszafordultam elkönyvelve, hogy az biztosan építési terület.
Besétáltam a belső információhoz – ellépve egy vitéz és két kísérője útjából -, ahol közölték, ha nem akarok délutánig várni a vezetésre, eredjek előbbiek nyomába. A vaskapunál értem utol őket, és ettől kezdődött egy nagyon érdekes, sok információt tartalmazó séta. Hamar kiderült, hogy a két kísérő már részt vett valamilyen mesélős túrán, mert vitézünk – aki egyébként igen felkészült volt – folyamatosan kérdezgette őket.
A jó fél órás sétán megismerkedtünk a vár történetével, majd megnéztünk egy valóság vs. Egri csillagok kiállítást.
Ezt követően egyedül bóklásztam még vagy egy órát. Ekkor állapítottam meg, hogy nem feltétlenül az eredeti állapot helyreállítása a cél, hanem inkább a modern építőanyagok felhasználása. Ez szerintem nem tesz annyira jót a várnak, de határozottan jobb, mintha hagynák elpusztulni.
A karácsonyfaégő sor felfedezése a várfalon, és a felerősödő szél hatására fejeztem be a vártúrát.
Kifelé betértem még a pénztár épületébe, ahol egy réteggel bővítettem öltözékemet, és kicsit beszélgettünk a pénztáros nénivel, így talán nem az a “tapló látogató” kép maradt rólam, ami kialakulhatott érkezésemkor.
Hazafelé még elidőztem a parkban, szereztem estére ebédet, és indultam csomagolni.
Erről már nincs képem az albumban, amit a képre klikkelve nézegethetsz.
KLIKK

Így albumon kívül pár szó még a haza utazásról. Vasutazás rész. 🙂
Kicsit ijedten konstatáltam péntek reggel az egri vasútállomásra érkezve, hogy benn áll a Füzesabony felé induló vonat. Loholtam hát, hogy elérjem, bár a kalauzok elég nagy nyugalommal álldogáltak mellette.
– Ez még az előző – mondták mosolyogva – de inkább jöjjön ezzel, ki tudja.
Mondtam, hogy a következőre van jegyem.
– Határeset – mondták még mindig mosolyogva.
Füzesabonyban leszállva a ráérők nyugalmával sétáltam a peronon, mikor a hangosbeszélő közölte, Tokaj Intercity vonat érkezik…
Kicsit meglepődtem, de megtanultam, vasutazás közben nem gondolkodni, cselekedni!
Lépcsőn le, lépcsőn fel, és valóban jött a Tokaj. Volt még annyi időm, hogy rápillantsak a telefonomra, valóban a Tokaj IC-re szól a jegyem.
Felszálltam. Még telefonomat nézegettem, mikor elsétált mellettem a kalauz.
– Késünk sajnos több, mint egy órát, váltóhiba, meg gázolt egy másik vonat, összeszedtük az utasait. – mondta.
– De nekem a Tokajra szól a jegyem, és ez az. – csodálkoztam.
– Ez IS az, meg a nemsokára jövő is az. – villant át a már ismert kincstári mosoly az arcán – Ugyanaz az útvonal, ugyanúgy hívják a vonatot, nagyjából az idő is stimmel, jó utat! – nyugtatott meg.
Így történt, hogy valamivel korábban értem haza vonattal, mint ahogy menetrend szerint kellett volna. 🙂
Vajon mi lenne a vasúttársasággal ezek nélkül a jófej alkalmazottak nélkül?


Pár nap nyaralás

Van hagyománya annak, hogy ősz végére bennragad szabadságom. A korábbi években általában a VIDOR vitte el a nyár végét és a nyaralás lehetőségét, ami idén már nagyon indokolatlanná vált, de még bíztam benne.
Szóval pár hete most is jött a figyelmeztetés, sok a bennmaradt napom. Ez arra ösztönzött, hogy rábökjek a térképre. Nem sokkal Eger mellett találtam el, így adódott, hova is kellene mennem néhány napra. Szállást is találtam, és úgy döntöttem, a vasutazás kalandos ösvényére lépek ismét. Nagy dolgok nem történhetnek jó két óra alatt.
Az embernek gyakran vannak olyan érzései, hogy rosszabb már nem lehet. No, ez az utolsó mondat szokott leggyakrabban megdőlni. Ahogyan hétfő reggel is. IC, másfél óra, mi történhet? Nos, például 20 perc késés a másfél órához úgy, hogy semmi nem történt, csak mentünk. Az utolsó 17 kilométer megtételére szánt személyvonat sem várta meg az IC-t. Szerencsére fél-egy óránként van eszköz a 17 kilométer leküzdésére, így vagy 15 perc álldogálás után meg is tudtuk, mivel megyünk tovább. Sőt, fel is szállhattunk a vonatra, amely ezután 10 perc késéssel indult, mert a protokoll szerint ennyit várnak a következő késő vonatra, akár odaér addig, akár nem. Szóval a vonatozás továbbra is a ráérő emberek szórakozása. Utolsó beszámolómban majd mesélek még erről.
Fentiekből láthatod, több bejegyzésre bontom a beszámolómat.
Szállás foglalásnál fontos, hogy elolvasd a visszaigazolást. Ha így teszek, nem álldogáltam volna a szállás bezárt ajtajában pár percig tanácstalanul. Szerencsére a szállásadóm nagyon kedves, és segítőkész volt, így a csomagomat ott hagyhattam pár órával korábban, míg rendbe tették a szobámat.
Megkönnyebbülve indutam hát a környék felfedezésére.
Ez elsősorban a pár száz méterre lévő Érsekkert – vagy ahogy a helyiek hívják, Népkert – bejárását jelentette. Szerencsére ezen a napon még napsütéses volt az idő, így egy egészen jó mobilos fotóalbumot sikerült összeraknom a bóklászásomról.
Erre a napra ennyi dokumentálás jutott. Persze találtam még remek étkezési lehetőségeket is, és kis bevásárláson is túlestem. Jó volt késő délután visszatérni a szállásra, és kicsit megpihentetni home office-on ellustult izmaimat.
A hétfő és a gyönyörű ősz képeit láthatod, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Esztergom 3/3

Múzeumi nap, és búcsú.
Ahogy a módosított terveimben szerepelt, utolsó teljes napomon múzeumokat látogattam.
Mivel maga az egész szabadságosdi elég hirtelen jött létre, nem igazán készültem múzeumokból azon kívül, hogy “összeszedtem” őket. Még a nyitva tartásukat sem néztem meg, ezért is kellett újra terveznem.
A sorrend az útvonal optimalizálás okán adott volt, nem lehet mindig csak összevissza mászkálni hegyen-völgyön, mint az első nap lendületében.
Szóval a Keresztény Múzeumban kezdtem mindjárt 10 órakor.
Azt nyilván tudod rólam, hogy nem igazán tervezek szépruhás egyházi intézmény látogatást hétvégéimen, de “világjárásom” során általában megnézem ezeket az intézményeket.
Ebben a múzeumban is kedvesen fogadtak, itt is lehetett fényképezni, és a fotós hátizsákomat is megőrizték, míg visszatértem a közel két órás körsétámról. Igaz, adtam kis útba igazítást, hogy hol lehet ilyen több funkciós zsákot szerezni. 🙂
A belépő itt is jelképes volt, még fotójeggyel is. Ezt azért emlegetem annyit, mert a kettő együtt kevesebb volt, mint mondjuk nálunk a “standard csak belépő”.
A kiállítás rendkívüli értékeket vonultat fel, számos olyan tárgy is található a gyűjteményben, amely egyedülálló Európában.
Itt is, akárcsak bárhol a városban rengeteg információval láttak el a művészekről és az alkotásokról egyaránt annak ellenére, hogy elmondtam, meglehetősen tájékozatlan vagyok a történet szereplőit illetően.

Ahogy kiszámolhattad, ebédig ki is tartott ez a látogatás.
Délután a Balassa Bálint Múzeumban folytattam nézelődésemet.
Itt a – most már megnevezem az összeget – 340 forintos belépő megváltása után kaptam egy írást a kiállításról, egy Esztergom turisztikai térképet, és persze érdekes, és bőséges szóbeli tájékoztatást is a kiállításról. Természetesen itt is lehetett fényképezni.
A teljes gyűjtemény közel egy század része látható jelenleg. Tárgyak, eszközök a – puskázok – neolitikumtól a török kor végéig, fegyverek a hozzánk közelebb eső korokból, hajómakettek, és egy külön szobában egy csodálatos könyvgyűjtemény a 15-19. századból.

Jól elidőztem itt is, így ki kellett lépnem, hogy odaérjek a Duna Múzeumba is. Az itteni nyitva tartást benéztem kicsit, így nem sokkal zárás előtt érkeztem, de így is természetes kedvességgel fogadtak. Hálás vagyok érte.
Ez egy teljesen más jellegű kiállítás. El is mesélték mindjárt érkezéskor, hogy a Vízeum felirat – amit természetesen itthon vettem észre az egyik képemen – nem véletlen az épület falán, hiszen nem csak a Duna a témája az interaktív kiállításnak.
Induláskor, a belépőjegy mellé – mert itt mindenhol van valami meglepetés még – kaptam egy kis jegyet, amin kerek bélyegzőhely díszelgett.
Útba indításom abból állt, hogy odakísértek egy hatalmas, fából készült, sok kereket tartalmazó valamihez, melynek oldalán egy tenyér lenyomat volt. A biztatásra, hogy tegyem oda a kezem, és indulhatok is fel a lépcsőn gyorsan előkaptam a mobilomat, mert éreztem, valami érdekes fog történni. Ezt a kicsit kusza videót láthattad akkor délután a közösségi oldalamon.
Az emeletre érve következett a többi csoda. Az idő rövidsége miatt – nem akartam nagyon visszaélni a vendéglátók kedvességével – leginkább a látvány elemekre koncentráltam fényképezés közben.
A vendégszeretetre jellemző, hogy a kiállítás végén visszaérve a földszintre még mutattak egy termet, ahol egy méhészettel foglalkozó időszaki kiállítás volt.
Itt már nem fényképeztem, hanem hálásan megköszöntem a türelmüket, és “haza” sétáltam.

Másnap, reggeli és a búcsúztató zápor után még sétáltam egy kicsit a parkban, mely néhány napig mindennapjaim része volt, majd elbúcsúztam vendéglátóimtól, és haza indultam. A hazafelé IC-zés élményét pedig fedje sűrű homály.

Ez alatt a pár nap alatt kb. Home Office-os létem egy hónapját gyalogoltam le, de bármikor visszamennék, mint ahogy tervezem is, hiszen többször ennyi időt is el lehet tölteni ebben a kedves városban.
Most pedig nézd meg a záró albumomat a képre klikkelve!
KLIKK


Esztergom 1/3

Mottó: Hogy hívnak kislány, mi van a kosaradban, és hová mégy?
… bár így, hogy a címmel lelőttem a megfejtést, nem sok értelme maradt.
Szóval nyaraltam kicsit, ami az első fél nap után inkább tűnt túlélőtúrának. 🙂
Mesélek.
Valamilyen iskolás koromban voltam legutóbb Esztergomban, ami eleve okot adott a nosztalgiázásra. Erre tettem még egy lapáttal, mikor a vonatozást is bevontam a körbe. Meg a buszozást is.
A 14-es buszon “áttáncoltam az éjszakát”, mert ilyen dolgokat kedvel a buszvezető a korai órákban.
Nagyon azért nem mertem kockáztatni, így az IC-t választottam a hosszú útra, amely igen jól teljesített, alig pár perc késést szedett össze a Nyugatiig, és semmi más kalandot nem hozott a jó három óra.
Miközben bámultam a tovafutó repceföldeket, és az őzekedő állatokat kiderült, hogy a kalauzok már vörös fényű lézer fegyverrel támadnak. Nyoma nincs már a három funkciós lyukasztónak, amelyről úgy egy évtizede komoly tájékoztatást kaptam.
A Nyugatiban leszállva a hangosbemondó éppen közölte, hogy 2 perc múlva indul a csatlakozó vonatom. Mivel az útra készülve nem égett a retinámba a pályaudvar térképe, így jobb híján a futó utastársaimat követtem, nem hiába.
Az Esztergomba tartó zónázó egy teljesen más világ.
Míg az IC-n a talán 6 darab plafonon lógó kijelzőn a vasúttársaság logója világított végig – talán egy matrica is elég, és olcsóbb lett volna -, kimaxolva ezzel minden tájékoztatást, itt a próbaüzemű utastájékoztató nagyon király volt. Folyamatos információ arról, hol tartunk, mikorra kellene, és mikorra érünk a következő megállóba, és onnan mivel, hova juthatunk el. Szóval ez nagyon tetszett. Meg az is, hogy szinte hangtalanul siklottunk.
Itt talán 3 perc volt az eltérés a tervezett és a valós érkezés között – természetesen a MÁV javára -, de ez említésre sem méltó szerintem. Legalábbis nem láttam harakirit elkövető vasúti alkalmazottakat. 🙂
Szóval megérkeztem Esztergomba.
Kinéztem, hogy kb. 3 kilométer az út gyalog a szállásig, az semmi. Igenám, de macskakőre gondolva elvetettem a gurulós bőröndöt, és egy jókora válltáskába tuszkoltam egy heti túlélésem minden kellékét. Igen, a laptopot, és a fotós cuccot hátizsákostól is.
Zsebemben a maps asszonya zsörtölődött, mikor úgy gondoltam, tudok egy rövidebb utat, és nagy gond nem is volt az utolsó pár száz méterig, ahol is hegymenet következett. Ez ekkor a batyummal a vállamon nagyjából annyira hiányzott már, mint mókusnak az erdőtűz.
Mégis megérkeztem, és a dolgok kezdtek jóra fordulni. Megemlítem, mert megérdemlik. A Hotel Adalbert Szent György Házban volt a szállásom, és csak ajánlani tudom őket, csak jót tudok írni róluk.
Beköltöztem, és felfrissülés után indultam is körülnézni. Mivel semmit nem akartam a vállamon tudni, így ezen a délutánon csak néhány mobilos képet készítettem.
Másnap reggeli után már turistaként keltem útra. Mivel azonban 10 előtt nem nagyon van nyitva semmi, kivéve a Coop-ot, ami ugye nem turista attrakció, hegyre fel, hegyről le-t játszottam, amolyan szabadtéri japán turistásat, amiből jónéhány kép született.
Közben kiderült, hogy nekem volt igazam előző nap a maps-szel szemben, így megtakaríthattam volna vagy 5-600 méter hegyi meneten, ha az alagúton megyek át. Ebéd után az is kiderült, hogy a szállás parkján átsétálva az étterem is vagy 50 méterre van, szemben az általam előnyben részesített körbemenés 400 méterével.
Délután – és már mindjárt a végére érek az első fejezetnek – elsétáltam a szlovák határig, hogy szép képeket készítsek a várról és a Bazilikáról, majd a korábban “oda születni kell” jelszóval elvetett hegymászást is teljesítve a Szent Tamás hegyi kápolnát is felkerestem. Kicsit furcsa volt nekem a harangszó helyett a hangszóróból megszólaló zene, de láthattad a közösségi oldalon, nem szaladtam el tőle.
Este még készítettem pár kivilágításos képet, ha már pár száz méterre laktam a látványosságtól.

Ezzel mára be is fejezem, nézegess képeket az ittenire klikkelve, ha nem dőltél még ki! 🙂
KLIKK


És kész!

Hosszabb ideje görgettem magam előtt a feladatot. Mikor volt kis időm csináltam, de most, az olykor dolgozós-szabadságolós-semmittevős időszak alkalmas volt arra, hogy a végére érjek.
Talán észre sem vetted, hogy a 2007-2008 év “más”, mint a többi. Mondjuk egyébként is más volt, ezért is maradt a végére. (Az 5-6-9-10 már rendben egy ideje.)
Ez egy nagyon régi örökség, egy hirtelen, váratlan, karácsonyi blogmenekítés eredménye volt.
Most azonban sikerült az összes blogbejegyzésemet beintegrálni ebbe a felületbe.
Ahogy most belenéztem, van még kis háttérmunka, amire jó lenne valami automatizmust kitalálni. Néhol a képtár link a nagyon régi, ingyenes tárhelyre mutat, illetve nem, mert az megszűnt, de a szöveg rész rendben van.
Ahogy írtam, a 2007-2008 maradt a végére, nem véletlenül. A talán legtöbb változást hozó időszak volt. Pozitív és negatív hozadékkal egyaránt.
Megszűnt a nyíregyházi munkahelyem, de keletkezett egy Vasutazás rovat a blogomban például. Ennek inkább az olvasók – már ha voltak – örülhettek inkább. 🙂 És ha már vonatoztam, a vasutasok elkezdtek sztrájkolni.
Ez időben történt az Nyíregyháza belvárosával, ami most sajnos Sóstóval történik.
Nyilván olvasgattam is a bejegyzéseket a copy-paste alatt, sajnos szinte minden félelmem valóra vált, kivéve a gömbszállót a tavon, de nem akarok ötleteket adni.
Ugyancsak ez az időszak hozta el a legjobb VIDOR éveket is, amikor a vonattól rohantam a koncertekre, és alig vártam a hétvégét, hogy világosban is lássak valamit.
A VIDOR ezidőtájt a Közép-Európa legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválja címet viselte. Nem is értem, erre a jelenlegiek miért nem büszkék? (De, értem.)
Ekkor járt itt Al Di Meola, a Trio Rosenberg az Acquaragia Drom, a Ba Cissoko, a Terem, Habib Koite, vagy a magyar zenei élet állócsillagai közül Herczku Ágnes és Nikola Parov, a Muzsikás, de ekkor volt a Prímás találkozó is igazi, különleges produkciókkal, Both Miklóssal.
Rájuk ma is, tíz egynéhány év távlatából emlékszünk, de kik voltak mondjuk 3-4 éve a nagyszínpadosok?

Ja, 2007-ben volt egy nagy kedvenc utcakövés zenekar, az Antré. A Kőbányai Zenei Stúdió növendékei voltak, és eszméletlen jó zenét játszottak. Vajon mi lehet velük? Keresgéltem kicsit, de nem vagyok biztos, hogy megtaláltam az énekest. Ha nem ő az, akkor is jó zene van a linken. 😉 A nagymamája nagyon büszke volt az unokára, megérdemelten.
Na, ezzel be is fejezem a dicsekvést, hagytam hallgatnivalót a linkeken. 😉
A kép természetesen az Antré, és ha tudsz valamit a tagokról, érdeklődéssel várom.


Ez a MÁV már nem az a MÁV!

Pár évvel ezelőtt, mikor már nem igazán vonatoztam, szembe jött egy írás a vasút fejlesztéseiről. Kellett kis idő, mire most megtaláltam, így be is linkelem gyorsan. 🙂
Nos, az öt évvel ezelőtti tervek szombaton begurultak Nyíregyháza vasútállomására.
Előző ajánlómban azt írtam, ez az egyetlen esemény, ahol szinte biztos, hogy nem leszek ott. Nos, az élet úgy hozta, hogy a tervezett programokat hagytam ki, és pár perccel 15 óra után újra vonatra szálltam.
Miközben a peronon a protokoll események zajlottak szépruhás emberekkel, sétáltunk egyet az új IC kocsikban.
Ami tetszett, az a Braille-írásos feliratok a székek fogantyúin, meg persze a tisztaság.
Régen vonatoztam, de mintha a folyosó szűkebb lenne, mint a régi fülkés kocsikban. Gondolom, a kényelmesebb fülkékért áldozták be a nagybőrönd húzás lehetőségét.
Volt kerékpár tároló is, kényelmes mosdó, ahol a kitámasztott ajtó miatt a géphang lány kétségbeesetten két nyelven ismételgette, hogy a mosdó nem működik. Ha látni, hallani akarod ezt a részt, a közösségi oldalamon megtalálsz egy rövid, akadozó videót.
Mire az étkezőkocsihoz értünk, már ott voltak a szépruhások, így a peronon készítettem el az étlapfotós képet. Nem voltak vészesek az árak, bár az étkezőkocsi konyhájába benézve és lapcsánkának néztem a hamburgerhúst.
Nincs sok képem, mobillal ügyeskedtem végig, haladni kell a korral. 😀
Azért ha látni akarod, klikkelj az itteni képre! Ja, láthatod majd, volt valóban zöld része is a mozdonynak.
KLIKK


Mesés rocktóber

Persze hogy ajánló, hiszen csütörtök van.
Ma van a magyar népmese napja, és ahogy néztem, mindenféle mese napja is. …és akkor még nem is politizáltam. 🙂
Szóval a Vasutas Művelődési Házban délután négytől indul a mesevilág, amelynek csúcspontja minden bizonnyal Berecz András önálló estje lesz. Nézd meg a linken, mi kell, hogy ott lehess!

A Henye Borbár és Vendégház csütörtök esti különlegessége a Balázs Elemér Group koncertje. A Keresztúri esték rendezvénye este hétkor kezdődik. Regisztrálj, hogy biztosan legyen helyed!

Péntektől vasárnapig tart a Tokaj-hegyaljai Szüreti napok. Nagyobbrészt a Tokaj Fesztiválkatlan ad helyt a rendezvénynek, ide is regisztrációval juthatsz be, lehet előre is. A nagyszínpadon pénteken Kowáék, szombaton a Hooligans, vasárnap pedig Csík János és a Mezzo, valamint a Balkán Fanatik látható.

Persze nekem más kinézett programjaim vannak, nem is feltétlenül a Katlanban. 🙂 Szombaton Darinka és a Nyír York Café – Quartet a Hímesudvarban, Szirtes Edina Mókus & Jammal a Katlanban, vasárnap pedig 12:30–tól Bordó Sárkány a Tokaji Kávépörkölő Manufaktúra teraszán.
Nem tudom, hova sikerül majd eljutni, de terv az van.

Még a pénteknél, és Nyíregyházán maradva a Club Hollywood-ban este kilenctől QUEEN Forever Tribute Band. Sose gondoltam volna, hogy egyszer ennyi Queen-t fogok hallgatni. 🙂

Szombaton a már említett programokon kívül is lesz élet.
Régi emlékeket idézhet fel az IC+ család roadshow Nyíregyháza vasútállomásán. Igazán az új IC kocsikat promózzák két órában. Bennem még él a pár hónap vasutazás, így nem hiszem, hogy arra járok, meg ahogy olvashattad korábban, jobb dolgom is lesz, remélem. 🙂

Vasárnap folytatódnak a tokaji szüreti események, de ezt már mondtam.
A kedd este viszont kicsit szaladgálós lehet, és itt nem a mustra gondolok.
A Bencs Villában fél hattól a No Dress Code Acoustic játszik. Jó régen találkoztunk, be kellene ugrani kis Cseh Tamásra. 😉

Este héttől Szendőfi Péter dobkurzusa tart számot érdeklődésemre, de nem nagyon hiszem, hogy oda fogok érni a Club Hollywood-ba, pedig érdekesek szoktak lenni ezek a bemutatók.

Mesével kezdtünk, rockkal zárunk.
A Keresztúri esték keretében Alapi István Interaktív Gitárestjét láthatod a Henye Borbár és Vendégházban jövő csütörtökön, este héttől. Ahogy előző rendezvényüknél is írtam, regisztrálj!

Természetesen most is jöhetnek új dolgok, nézegesd néha a naptárt itt oldalt! 😉


Hajtányos Nap Dombrádon

A hosszú hétvége programján gondolkodtam “gusztus huszadika” reggelén. (Igen olvastam az ajánlómat. 😀 )
A helikopter bemutató, és a belvárosi akadálypálya nem volt alternatíva, és egy irány maradt, amerre legkönnyebb volt elhagyni a várost.
Eszembe jutott, hogy valamikor régen láttam Dombrádon régi vasúti dolgokat, gondoltam, fotózok kicsit. Rákeresve azonban kiderült, hogy kisvonatos, hajtányos nap lesz pont.
Indulás!
Az állomásnál jócskán volt már érdeklődő. Körülnéztem kicsit a környéken, mert sosem jártam még itt.
Van egy emlékház, ami most sajnos nem volt nyitva. Szép virágos, gondozott környezet, kemencék, fedett tér padokkal, asztalokkal.
Aztán indultam az állomáshoz a sínek mentén.
A gyerekek, felnőttek már javában kézihajtányoztak, és indulni készült egy motoros szerelvény is. Nem értek a vasúthoz (sem), így ne várj tőlem pontos megnevezéseket.
A rövid megnyitón kiderült, hogy egy lelkes társaság nem kis munkával megtisztította a Nyírvidéki Kisvasút soha feledésbe nem merülő pályájának egy részét, és néhány közlekedési eszközt is működőképessé varázsoltak.
Rendbe tették a forgalmi irodát, ahol kiállítást rendeztek be, és megszervezték azt a nyílt napot, ahova teljesen véletlenül, de szerencsére becsöppentem.
Többekkel beszélgettem, akik szívükön viselik a kisvasút sorsát, és mindent megtesznek azért, hogy újjáéledjen múltunknak ez a része. Nyíregyháziként én kicsit szégyenkeztem, hogy nálunk ez mindig csak választási ígéretként kerül elő.
Jó volt hallani a polgármestert, aki látva a lelkes, ott lakók által is aktívan támogatott munkát, a környékbeli települések bevonását tervezi.
Röviden összefoglalva örülök, hogy ebben az aktív közösségben tölthettem pár órát. Szívesen osztom meg most az itt készült képeket, és ígérem, figyelemmel kísérem a fejleményeket. Ma egy újabb bejegyzés kerül a Vasutazás kategóriába.
Klikkelj az itteni képre!
KLIKK


Hétből hat

A cím ma igen egyszerűen jött, mindjárt el is mondom, miért?
Amint biztosan tudod, naponta ingázom Nyíregyháza és Debrecen között, mert úgy 13 évvel ezelőtt a szomszéd város mentett meg a munkanélküliségtől. Ez ugye heti öt nap. Nagyjából ezek azok, amelyek érthető módon nem szerepelnek az ajánlómban.
Mert bizony most a heti programajánlóm következik.

A pénteki programom még szervezés alatt van, ami biztosnak látszik, hogy Debrecenben, az Incognito-ban töltöm az estét, ahol a The Moon remek zenéje vár kilenc tájban.

Nyíregyházán erre az időszakra a Parno Graszt koncertjét találtam. A Móricz Kertben lesz a műsor, este 7 a kapunyitás.

“A hatodik naptól a képére formált egy embert” – mondja Tunyó a P. Mobil híres dalában.
Tehát szombat. Volt egyszer egy Vasutazás rovat a blogomban, olvasni jobb volt, mint átélni. Szóval arról az időszakról szólt, mikor nap mint nap vonatoztam munkába és vissza.
Még gondolkodom, újra át akarom-e élni ezeket az élményeket. Ha mégis, szombaton nem akármilyen lehetőségem nyílik rá.
Már az is különleges, hogy az eseményt 10:32-től 16:25-ig hirdetik. Bizony, vonatozgatásról van szó, de nem a szó lakodalmas értelmében. 🙂
Az esemény a Különvonatozás a Nyírségben, avagy a 112-es vasútvonal beutazása címet viseli, és ha felkeltettem az érdeklődésedet, nézz rá a linkre!

Ha a vonatozás után, vagy egyébként is van kedved egy kis blues zenéhez, ajánlom a Greasy Hats koncertjét Nyíregyházán, az Unicum Pub-ban. Este fél tíztől kezdődik.

A Keresztúri esték keretében ezen a szombaton is lesz koncert a Henye Borbárban. A múlt szombati csudajó Szüret Utcza koncert után most Jász Andris és barátai lépnek színpadra.
Ez most egy múlt heti kép.

Most úgy tűnik, hogy a hatodik nap vége is Debrecené lesz, ismét Incognito Club, és a Blues From Hell koncertje este kilenc tájban.

Jövő hét szerdán Európai Autómentes Napot rendeznek Nyíregyházán. A 14 órakor kezdődő eseményről a linken mindent megtudsz. Én had emeljem ki azt a részt, amire talán odaérek. Ez pedig a Realmen koncertje a Kossuth téren délután öttől.

Hogy visszatérjek kicsit a korábban említett dalhoz…
A hetedik naptól üldögél és azt hiszi, hogy kész van.
A nyolcadik naptól kiabál és üvölti, hogy Oh yeah.

Ennyit tehát mára.


Biztonság

Tegnap reggelig azt hittem, jó az, ha a vasúti biztonsági szolgálat emberei utaznak a vonaton.
Már nem hiszem azt.
Lehet – remélem -, csak egy kivétellel találkoztam az IC-n…
A történet igen egyszerű.
Utastársunk a Hegyalja Fesztiválon töltötte az éjszakát. Igencsak mélyen aludt, és az is valószínű, hogy nem volt igazán józan.
A későbbi események fényében az is szinte biztos, hogy a két biztonsági ember nem véletlenül helyezkedett a közelébe.
Mondom, úgy aludt, mint a bunda. Senkinek semmi baja nem volt vele a kalauzt kivéve.
Megrázta, amire persze nem igazán ébredt fel. Ekkor intett a biztonsági embernek, aki kapásból egy rúgással próbálkozott.
Erre már mozgolódni kezdett az utas, de nem nagyon tudta, mi történik vele.
Ekkor jött a pofozgatás. Erőből, mint a rúgás, és láthatóan élvezettel.
Szegény srác azt sem tudta, hol van, próbálta megkeresni a jegyet a kalauz és a biztonságiak gúnyos röhögése közepette.
Természetesen volt jegye.
És természetesen senki nem mondta, köszönöm.
A srácnak egy hangos szava, egy fenyegető mozdulata nem volt.
Előző nap szórakozott egy nagyot, de ő nem keltett félelmet az utasokban a vasúti alkalmazottakkal ellentétben.Csak azt nem értem, hol voltak ezek az erős emberek mondjuk a múlt héten, mikor a jegy nélkül az IC-n utazó kissé zajos, kissé balhés, kissé koszos, kissé büdös családot minden büntetés nélkül csak leszállították Debrecenben, ahová egyébként is tartottak…


Rések a falon

Így az ötödik év kezdetén nehéz azt mondani, erről még nem írtam.
Nem is mondom, hiszen többször is említettem már egyik kedvenc zenekaromat, az East együttest.
Sajnos ma már nincs együtt a csapat, de megunhatatlan zenéjük gyakran kerül elő nálam.
Hét végén a zeneszoveg.hu-n keresgéltem szövegeik között. Itt akadtam arra a klipre, amit írásom végén megnézhetsz.
Mint tudod, vonatozásra bőven van lehetőségem, nyaralásra, kirándulásra kevésbé jelenleg. Végignézve a pár perces videót mégis egy olyan kirándulást sikerült tennem, amely egyrészt agy olyan országrészt mutatott be, ahol még nem jártam, de szívesen elmennék egyszer (legalább 🙂 ).
Másrészt pedig az utazás alatt kedvenc zeném szólt.
Mindjárt fel is kerestem Szabó László lapját, ahol még jónéhány hasonló klipre akadtam.
Megszereztem László beleegyezését is, így az Utazás ajánlómban itt bal oldalt ezentúl szerepel az ő oldalának linkje is.
Számíthatunk még zenés utazások megjelenítésére a későbbiek során, és a már fennlévők is alkalmasak a kedvcsinálásra.
Mostani youtube megjelenítésen rajta hagytam az egyéb videoajánlót is a könnyebb kalandozást segítendő.
Kellemes utazást!


Megtanultuk

A tegnapi utazásunk ideje alatt rengeteg új információval gazdagodtunk.
Jegyvizsgáló online tanfolyamot szervezett a vasúttársaság.
Persze nem nekünk, de együtt éltünk vele 🙂
A dolog úgy kezdődött, hogy késett az IC. Hosszan dudálgatott ugyan a bemeneti jelzőnél (ezt a kifejezést korábban tanultam), tehát ő jött volna, de csak pár perc késéssel sikerült újabb utasokhoz jutnia. Én az immár megszokott huszonkettes kocsiban telepedtem le. Két kalauz szállt fel. Most valahogy az utastér ajtaja sem záródott be, így különösebb odafigyelés nélkül hallhattuk a tananyagot.
– A piros gombbal csukod az ajtót, a zölddel nyitod, ha állunk. Ha nem csukod be, 20 kilométernél (ez nyilván km/h – szerk.) becsukódik. Aztán bemégy köszönsz: Jó napot kívánok, és kéred a jegyeket. IC-n helyjegyet is, ha nincs megbünteted. Ha diák vagy nyugdíjas, kérhetsz igazolványt. Ha utazási szelvénye van, le kell pecsételtetni a pénztárnál. Ha nincs lepecsételve, lepecsételed (itt eszembe jutott a Szigorúan ellenőrzött vonatok emlékezetes jelenete 😉 ) Elindultak.
– Jó napot kívánok, menetjegyeket kérek!
– A másik oldalon is ülnek.
…és ehhez hasonló mondatok kíséretében folyt a gyakorlati oktatás már a fülkében.
A kocsi végéhez érve az immár a tűzkeresztségen átesett tanonc kicsit remegő hangját hallottuk.
– Üdvözöljük utasainkat a MÁV Start Zrt. Hajdú intercity járatán…
Ja, és a jelenet 😀


A búcsú hosszabb is lehet

Ez volt a MÁV egyik szlogenje, mikor próbáltak utasbarátok lenni.
Persze ezzel egyidőben olyan járatirtást hajtottak végre, hogy a szlogen mindjárt vicces is lett.
Nos, ma reggel a hosszú búcsú megismétlődött.
A vasúttársaságnak sikerült ismét a becsületesen utazókat szivatni.
Az eseményeket nagyjából 15 percen keresztül volt alkalmam figyelemmel kísérni, hála a remekül átgondolt helyi autóbusz közlekedésnek.
A mai ötlet: peronon csak érvényes jeggyel tartózkodhatsz.
Ebből lett néhány érdekes eset.
Ifjú szerelmesek például az ellenőrök vizsla tekintete előtt, a tömeg közepén váltottak búcsúcsókot, vagy nagymama a várótól cipelhette a bőröndöt lépcsőn le, lépcsőn fel.
Megértés semmi, mert nyilván a hetven éves nagymama a csaló, nem az, aki az állomást megkerülve lazán kisétál.
Az igazán találékony az az anyuka volt, aki vett egy 5 kilométeres jegyet, és így lazán, legálisan, és – szerintem teljesen indokoltan – elég csúnyán beszélve átjutott a szűrőn.
…és persze azok is, akik miatt az egészet kitalálták… csak ők ingyen.


Mókus őrs

Utazási szótárunkban a vonaton csoportosan, kísérővel utazó gyerekeket takarja a kifejezés.
A tegnapi Mókus őrs vagy 10-12 gyerekből és egy kísérőből állt. Már a vonaton voltak, mikor felszálltunk. Úgy helyezkedtek el, hogy lehetőleg egy csoportot alkossanak. A félig üres IC vagonban ezt sikerült olyan ügyesen megoldaniuk, hogy csak két olyan helyet foglaltak el, ahová másnak szólt a helyjegye. Az ő két helyjegyük valamilyen mávos baki folytán három széksorral arrébb szólt.
Ez okozta a galibát. A két hely egyikére idős néni érkezett (a másikra senki). A kísérő kedvesen próbálta intézni a dolgot. Csak Debrecenig utaznak, jó lenne, ha együtt tudná tartani a gyerekeket. Megmutatta a csereként felajánlott helyet úgy 2 méterre a néniétől. Gondoltam, itt a történet vége. Normáliséknál legalábbis.
De neki oda szól a jegye, nem megy sehová. Mit képzelnek, ő megfizetett ezért! (130 forintos helyjegyet, mert egyébként ingyen utazik…)
A kísérő már feladni látszott, elnézést kért, rendkívül kulturáltan viselkedett, kedvesen, nyugodtan beszélt ahhoz, akit a fél vonat már régen kilógatott volna a vagonból.
Ekkor érkezett a kalauz.
Pillanatok alatt átlátta a helyzetet, (ahogy a banyán kívül bárki a vonaton) és határozottan megkérdezte: Ugye el tetszik cserélni a helyet, úgyis csak Debrecenig utazik mindenki?
A választ nem hallottam, de a banya sértődötten levágta magát az üres székbe, és olyan mártír arccal ült Debrecenig, hogy a körülötte ülők majdnem elkezdtek gyűjteni neki.
Nem tudom, mennyi sérelem érhette életében, de erről biztosan nem a Mókus őrs tagjai tehettek.
Nekik viszont mostmár valós képük lehet a Jancsi és Juliska mese gonosz banyájáról.


Egy szombat

Ha tegnap délután jártál erre, gondolom, tövig rágtad a körmödet, mi lehet a bannerkép, és honnan szereztem?
Elárulom.
Annak a vonatnak az oldala, amelynek utasfülkéjét most látod.
Remélem, a vasutasok is megnézték, hogyan nézett ki egy vonat 150 éve…
Miközben én egy mostani vonaton utazom, elmondom, mire számíthatsz ma, itt.

Felvillantok majd néhány képet a szombati napomról, zárásként pedig egy különlegesség: első és eddig egyetlen bikinis reklámképem.
Várlak vissza később is 😉


Vasúti forradalom

Délelőtt – mivel egyébként is a vasútállomáson jártam – úgy gondoltam, jó ötlet, ha hétfő reggel helyett most, egy csendes időszakban váltom meg a bérletemet.
Beálltam egy hátsó pénztárhoz. Több is működött, mindenhol egy-egy utas várakozott. Gondoltam, a számlakérésemmel ne tartsak fel sokakat. Ahogy azonban az Murphy nem tudom hanyadik törvényéből következik, elkezdtem vonzani az utasokat. Míg a szomszéd pénztárnál már senki nem állt, mögém ketten is bemorcoskodtak mondván, mi tart olyan sokáig.
A pénztáros hamar alkalmazkodott az utasok szintjéhez. Szerintem a MÁV az egyetlen, aki tömeges számlakiállító lévén ezt a tevékenységét a mai napig nem gépesítette.
Számlatömb elő, hármat lapoz, kartont beilleszt, tollat rányom, ír.
Jelen forradalom eredményeként az eddig számítógéppel kiállított, pillanatok alatt kinyomtatott bérlet is a múlt homályába vész. Ezentúl ezt is kézzel írják.
A kitöltés menete a következő:
Bal felső sarok, egy négyzet. Tartalma év, azaz 09.
Alatta üres sor. Ide öntevékenyen bekerül: május.
Ezt követi a fenti négyzet immár kettéosztva. Ide kerül a 05 (gondolom a május számmal 🙂 )
Aztán mindenféle haszontalan infó előre nyomva, hogy ez egy 50 km-es dolgozói bérlet, és hogy ebbő mit térít a cég, és mit a dolgozó. Egyébként ez az az információ, amitől a cég simán eltérhet (mármint a fizetési arányoktól).
Következik azonban a két lényegre törő sor.
Honnan: Nyíregyháza, és a Hová: Debrecen.
E sorokat természetesen ismét kézzel töltik ki.
Ezután már csak a MÁV bélyegző, és a Készpénzes számla kiadva bélyegző következik.
Kíváncsian várom, mikor íratják be a pénztárosokat mávemblémarajzolótanfolyamra 🙂
Elérkeztünk tehát a számla kitöltéséhez.
Előtte kártya lehúz, PIN beüt, összeg leemel.
És itt következik a fénypont. A kártyaforgalom nyugtájának aláírása.
Ez egyébként egy normális folyamat.
Nyugta, toll a forgóba, kiforgat, aláírás után visszaforgat, kész.
Tehát említésre sem méltó, ha a leleményes pénztáros nem fűszerezi eképp:
Nyugta a forgóba, egyetlen tolla a forgóba, kiforgat az alábbi szavak kíséretében:
– Írja alá közben, hogy haladjunk.
Én mosolygok, mert tudom, az egyetlen tolla nálam, tehát én vagyok a haladás kerékkötője. Gyorsan írok, hogy lássam az arcát, mikor ez nála is beugrik.
Megérte 😀


Munkaszünet

Nem árulok el titkot vele, ha azt mondom, nem bízok igazán a vasútban. Mára szabadságot vettem ki.
Tegnap reggel, mikor szokásos helyjegyemet szerettem volna megváltani, a pénztáros szomorúan (tényleg) közölte, nem tud adni. Csak arra a vonatra nem, és nem tudja miért, nem működik.
Időm volt, elsétáltam az információhoz, kérdeztem, mi a teendő. Persze rosszkor érkeztem, mert valami fontos beszélgetést szakíthattam félbe. Mondták, fel kell szállni, ha mindenképpen ezzel akarok menni, és venni a kalauznál helyjegyet.
Gyanút fogtam.
– És ugye nála is 130 Ft?
– Ha elhiszi, hogy nem tudtak adni a pénztárnál, akkor annyi. Ha nem, akkor 890, de ír egy panaszlevelet, és visszafizetik.
– Nem lehetne tudatni a kalauzzal, hogy nem tudnak jegyet adni?
– Jó, szólunk neki. – mondta megadóan. De nem szólt…
Én úgy 70-80 főre saccolom a reggelenként erre a vonatra Nyíregyházán felszállókat.
Ekkora meglepetés érte a kalauzt a vonatindulás után.
Telefonált is nyomban, aztán elkezdte beszedni a helyjegyek árát. A normális, és nem büntetéses árat. Rendkívül normális módon, például látva, hogy hárman egy társasághoz tartozunk megkérdezte, összevonhatja-e a hármónk jegyét egy nyugtára. Természetesen megtehette.
Aztán felmarkolta az asztalról a csörgős aprópénzt, és megkérdezte, megvan-e? Mondtuk, igen.
– Én megbízok az utasokban. – mondta mosolyogva.
– Mi is a vasútban. – mondtam én is mosolyogva.
Zavarba jött.
– Csak vicceltem. – ütöttem el a dolog élét.
Ebben maradtunk.