Hétből hat

A cím ma igen egyszerűen jött, mindjárt el is mondom, miért?
Amint biztosan tudod, naponta ingázom Nyíregyháza és Debrecen között, mert úgy 13 évvel ezelőtt a szomszéd város mentett meg a munkanélküliségtől. Ez ugye heti öt nap. Nagyjából ezek azok, amelyek érthető módon nem szerepelnek az ajánlómban.
Mert bizony most a heti programajánlóm következik.

A pénteki programom még szervezés alatt van, ami biztosnak látszik, hogy Debrecenben, az Incognito-ban töltöm az estét, ahol a The Moon remek zenéje vár kilenc tájban.

Nyíregyházán erre az időszakra a Parno Graszt koncertjét találtam. A Móricz Kertben lesz a műsor, este 7 a kapunyitás.

“A hatodik naptól a képére formált egy embert” – mondja Tunyó a P. Mobil híres dalában.
Tehát szombat. Volt egyszer egy Vasutazás rovat a blogomban, olvasni jobb volt, mint átélni. Szóval arról az időszakról szólt, mikor nap mint nap vonatoztam munkába és vissza.
Még gondolkodom, újra át akarom-e élni ezeket az élményeket. Ha mégis, szombaton nem akármilyen lehetőségem nyílik rá.
Már az is különleges, hogy az eseményt 10:32-től 16:25-ig hirdetik. Bizony, vonatozgatásról van szó, de nem a szó lakodalmas értelmében. 🙂
Az esemény a Különvonatozás a Nyírségben, avagy a 112-es vasútvonal beutazása címet viseli, és ha felkeltettem az érdeklődésedet, nézz rá a linkre!

Ha a vonatozás után, vagy egyébként is van kedved egy kis blues zenéhez, ajánlom a Greasy Hats koncertjét Nyíregyházán, az Unicum Pub-ban. Este fél tíztől kezdődik.

A Keresztúri esték keretében ezen a szombaton is lesz koncert a Henye Borbárban. A múlt szombati csudajó Szüret Utcza koncert után most Jász Andris és barátai lépnek színpadra.
Ez most egy múlt heti kép.

Most úgy tűnik, hogy a hatodik nap vége is Debrecené lesz, ismét Incognito Club, és a Blues From Hell koncertje este kilenc tájban.

Jövő hét szerdán Európai Autómentes Napot rendeznek Nyíregyházán. A 14 órakor kezdődő eseményről a linken mindent megtudsz. Én had emeljem ki azt a részt, amire talán odaérek. Ez pedig a Realmen koncertje a Kossuth téren délután öttől.

Hogy visszatérjek kicsit a korábban említett dalhoz…
A hetedik naptól üldögél és azt hiszi, hogy kész van.
A nyolcadik naptól kiabál és üvölti, hogy Oh yeah.

Ennyit tehát mára.

Biztonság

Tegnap reggelig azt hittem, jó az, ha a vasúti biztonsági szolgálat emberei utaznak a vonaton.
Már nem hiszem azt.
Lehet – remélem -, csak egy kivétellel találkoztam az IC-n…
A történet igen egyszerű.
Utastársunk a Hegyalja Fesztiválon töltötte az éjszakát. Igencsak mélyen aludt, és az is valószínű, hogy nem volt igazán józan.
A későbbi események fényében az is szinte biztos, hogy a két biztonsági ember nem véletlenül helyezkedett a közelébe.
Mondom, úgy aludt, mint a bunda. Senkinek semmi baja nem volt vele a kalauzt kivéve.
Megrázta, amire persze nem igazán ébredt fel. Ekkor intett a biztonsági embernek, aki kapásból egy rúgással próbálkozott.
Erre már mozgolódni kezdett az utas, de nem nagyon tudta, mi történik vele.
Ekkor jött a pofozgatás. Erőből, mint a rúgás, és láthatóan élvezettel.
Szegény srác azt sem tudta, hol van, próbálta megkeresni a jegyet a kalauz és a biztonságiak gúnyos röhögése közepette.
Természetesen volt jegye.
És természetesen senki nem mondta, köszönöm.
A srácnak egy hangos szava, egy fenyegető mozdulata nem volt.
Előző nap szórakozott egy nagyot, de ő nem keltett félelmet az utasokban a vasúti alkalmazottakkal ellentétben.Csak azt nem értem, hol voltak ezek az erős emberek mondjuk a múlt héten, mikor a jegy nélkül az IC-n utazó kissé zajos, kissé balhés, kissé koszos, kissé büdös családot minden büntetés nélkül csak leszállították Debrecenben, ahová egyébként is tartottak…

Rések a falon

Így az ötödik év kezdetén nehéz azt mondani, erről még nem írtam.
Nem is mondom, hiszen többször is említettem már egyik kedvenc zenekaromat, az East együttest.
Sajnos ma már nincs együtt a csapat, de megunhatatlan zenéjük gyakran kerül elő nálam.
Hét végén a zeneszoveg.hu-n keresgéltem szövegeik között. Itt akadtam arra a klipre, amit írásom végén megnézhetsz.
Mint tudod, vonatozásra bőven van lehetőségem, nyaralásra, kirándulásra kevésbé jelenleg. Végignézve a pár perces videót mégis egy olyan kirándulást sikerült tennem, amely egyrészt agy olyan országrészt mutatott be, ahol még nem jártam, de szívesen elmennék egyszer (legalább 🙂 ).
Másrészt pedig az utazás alatt kedvenc zeném szólt.
Mindjárt fel is kerestem Szabó László lapját, ahol még jónéhány hasonló klipre akadtam.
Megszereztem László beleegyezését is, így az Utazás ajánlómban itt bal oldalt ezentúl szerepel az ő oldalának linkje is.
Számíthatunk még zenés utazások megjelenítésére a későbbiek során, és a már fennlévők is alkalmasak a kedvcsinálásra.
Mostani youtube megjelenítésen rajta hagytam az egyéb videoajánlót is a könnyebb kalandozást segítendő.
Kellemes utazást!

Megtanultuk

A tegnapi utazásunk ideje alatt rengeteg új információval gazdagodtunk.
Jegyvizsgáló online tanfolyamot szervezett a vasúttársaság.
Persze nem nekünk, de együtt éltünk vele 🙂
A dolog úgy kezdődött, hogy késett az IC. Hosszan dudálgatott ugyan a bemeneti jelzőnél (ezt a kifejezést korábban tanultam), tehát ő jött volna, de csak pár perc késéssel sikerült újabb utasokhoz jutnia. Én az immár megszokott huszonkettes kocsiban telepedtem le. Két kalauz szállt fel. Most valahogy az utastér ajtaja sem záródott be, így különösebb odafigyelés nélkül hallhattuk a tananyagot.
– A piros gombbal csukod az ajtót, a zölddel nyitod, ha állunk. Ha nem csukod be, 20 kilométernél (ez nyilván km/h – szerk.) becsukódik. Aztán bemégy köszönsz: Jó napot kívánok, és kéred a jegyeket. IC-n helyjegyet is, ha nincs megbünteted. Ha diák vagy nyugdíjas, kérhetsz igazolványt. Ha utazási szelvénye van, le kell pecsételtetni a pénztárnál. Ha nincs lepecsételve, lepecsételed (itt eszembe jutott a Szigorúan ellenőrzött vonatok emlékezetes jelenete 😉 ) Elindultak.
– Jó napot kívánok, menetjegyeket kérek!
– A másik oldalon is ülnek.
…és ehhez hasonló mondatok kíséretében folyt a gyakorlati oktatás már a fülkében.
A kocsi végéhez érve az immár a tűzkeresztségen átesett tanonc kicsit remegő hangját hallottuk.
– Üdvözöljük utasainkat a MÁV Start Zrt. Hajdú intercity járatán…
Ja, és a jelenet 😀

A búcsú hosszabb is lehet

Ez volt a MÁV egyik szlogenje, mikor próbáltak utasbarátok lenni.
Persze ezzel egyidőben olyan járatirtást hajtottak végre, hogy a szlogen mindjárt vicces is lett.
Nos, ma reggel a hosszú búcsú megismétlődött.
A vasúttársaságnak sikerült ismét a becsületesen utazókat szivatni.
Az eseményeket nagyjából 15 percen keresztül volt alkalmam figyelemmel kísérni, hála a remekül átgondolt helyi autóbusz közlekedésnek.
A mai ötlet: peronon csak érvényes jeggyel tartózkodhatsz.
Ebből lett néhány érdekes eset.
Ifjú szerelmesek például az ellenőrök vizsla tekintete előtt, a tömeg közepén váltottak búcsúcsókot, vagy nagymama a várótól cipelhette a bőröndöt lépcsőn le, lépcsőn fel.
Megértés semmi, mert nyilván a hetven éves nagymama a csaló, nem az, aki az állomást megkerülve lazán kisétál.
Az igazán találékony az az anyuka volt, aki vett egy 5 kilométeres jegyet, és így lazán, legálisan, és – szerintem teljesen indokoltan – elég csúnyán beszélve átjutott a szűrőn.
…és persze azok is, akik miatt az egészet kitalálták… csak ők ingyen.

Mókus őrs

Utazási szótárunkban a vonaton csoportosan, kísérővel utazó gyerekeket takarja a kifejezés.
A tegnapi Mókus őrs vagy 10-12 gyerekből és egy kísérőből állt. Már a vonaton voltak, mikor felszálltunk. Úgy helyezkedtek el, hogy lehetőleg egy csoportot alkossanak. A félig üres IC vagonban ezt sikerült olyan ügyesen megoldaniuk, hogy csak két olyan helyet foglaltak el, ahová másnak szólt a helyjegye. Az ő két helyjegyük valamilyen mávos baki folytán három széksorral arrébb szólt.
Ez okozta a galibát. A két hely egyikére idős néni érkezett (a másikra senki). A kísérő kedvesen próbálta intézni a dolgot. Csak Debrecenig utaznak, jó lenne, ha együtt tudná tartani a gyerekeket. Megmutatta a csereként felajánlott helyet úgy 2 méterre a néniétől. Gondoltam, itt a történet vége. Normáliséknál legalábbis.
De neki oda szól a jegye, nem megy sehová. Mit képzelnek, ő megfizetett ezért! (130 forintos helyjegyet, mert egyébként ingyen utazik…)
A kísérő már feladni látszott, elnézést kért, rendkívül kulturáltan viselkedett, kedvesen, nyugodtan beszélt ahhoz, akit a fél vonat már régen kilógatott volna a vagonból.
Ekkor érkezett a kalauz.
Pillanatok alatt átlátta a helyzetet, (ahogy a banyán kívül bárki a vonaton) és határozottan megkérdezte: Ugye el tetszik cserélni a helyet, úgyis csak Debrecenig utazik mindenki?
A választ nem hallottam, de a banya sértődötten levágta magát az üres székbe, és olyan mártír arccal ült Debrecenig, hogy a körülötte ülők majdnem elkezdtek gyűjteni neki.
Nem tudom, mennyi sérelem érhette életében, de erről biztosan nem a Mókus őrs tagjai tehettek.
Nekik viszont mostmár valós képük lehet a Jancsi és Juliska mese gonosz banyájáról.

Egy szombat

Ha tegnap délután jártál erre, gondolom, tövig rágtad a körmödet, mi lehet a bannerkép, és honnan szereztem?
Elárulom.
Annak a vonatnak az oldala, amelynek utasfülkéjét most látod.
Remélem, a vasutasok is megnézték, hogyan nézett ki egy vonat 150 éve…
Miközben én egy mostani vonaton utazom, elmondom, mire számíthatsz ma, itt.

Felvillantok majd néhány képet a szombati napomról, zárásként pedig egy különlegesség: első és eddig egyetlen bikinis reklámképem.
Várlak vissza később is 😉

Vasúti forradalom

Délelőtt – mivel egyébként is a vasútállomáson jártam – úgy gondoltam, jó ötlet, ha hétfő reggel helyett most, egy csendes időszakban váltom meg a bérletemet.
Beálltam egy hátsó pénztárhoz. Több is működött, mindenhol egy-egy utas várakozott. Gondoltam, a számlakérésemmel ne tartsak fel sokakat. Ahogy azonban az Murphy nem tudom hanyadik törvényéből következik, elkezdtem vonzani az utasokat. Míg a szomszéd pénztárnál már senki nem állt, mögém ketten is bemorcoskodtak mondván, mi tart olyan sokáig.
A pénztáros hamar alkalmazkodott az utasok szintjéhez. Szerintem a MÁV az egyetlen, aki tömeges számlakiállító lévén ezt a tevékenységét a mai napig nem gépesítette.
Számlatömb elő, hármat lapoz, kartont beilleszt, tollat rányom, ír.
Jelen forradalom eredményeként az eddig számítógéppel kiállított, pillanatok alatt kinyomtatott bérlet is a múlt homályába vész. Ezentúl ezt is kézzel írják.
A kitöltés menete a következő:
Bal felső sarok, egy négyzet. Tartalma év, azaz 09.
Alatta üres sor. Ide öntevékenyen bekerül: május.
Ezt követi a fenti négyzet immár kettéosztva. Ide kerül a 05 (gondolom a május számmal 🙂 )
Aztán mindenféle haszontalan infó előre nyomva, hogy ez egy 50 km-es dolgozói bérlet, és hogy ebbő mit térít a cég, és mit a dolgozó. Egyébként ez az az információ, amitől a cég simán eltérhet (mármint a fizetési arányoktól).
Következik azonban a két lényegre törő sor.
Honnan: Nyíregyháza, és a Hová: Debrecen.
E sorokat természetesen ismét kézzel töltik ki.
Ezután már csak a MÁV bélyegző, és a Készpénzes számla kiadva bélyegző következik.
Kíváncsian várom, mikor íratják be a pénztárosokat mávemblémarajzolótanfolyamra 🙂
Elérkeztünk tehát a számla kitöltéséhez.
Előtte kártya lehúz, PIN beüt, összeg leemel.
És itt következik a fénypont. A kártyaforgalom nyugtájának aláírása.
Ez egyébként egy normális folyamat.
Nyugta, toll a forgóba, kiforgat, aláírás után visszaforgat, kész.
Tehát említésre sem méltó, ha a leleményes pénztáros nem fűszerezi eképp:
Nyugta a forgóba, egyetlen tolla a forgóba, kiforgat az alábbi szavak kíséretében:
– Írja alá közben, hogy haladjunk.
Én mosolygok, mert tudom, az egyetlen tolla nálam, tehát én vagyok a haladás kerékkötője. Gyorsan írok, hogy lássam az arcát, mikor ez nála is beugrik.
Megérte 😀

Munkaszünet

Nem árulok el titkot vele, ha azt mondom, nem bízok igazán a vasútban. Mára szabadságot vettem ki.
Tegnap reggel, mikor szokásos helyjegyemet szerettem volna megváltani, a pénztáros szomorúan (tényleg) közölte, nem tud adni. Csak arra a vonatra nem, és nem tudja miért, nem működik.
Időm volt, elsétáltam az információhoz, kérdeztem, mi a teendő. Persze rosszkor érkeztem, mert valami fontos beszélgetést szakíthattam félbe. Mondták, fel kell szállni, ha mindenképpen ezzel akarok menni, és venni a kalauznál helyjegyet.
Gyanút fogtam.
– És ugye nála is 130 Ft?
– Ha elhiszi, hogy nem tudtak adni a pénztárnál, akkor annyi. Ha nem, akkor 890, de ír egy panaszlevelet, és visszafizetik.
– Nem lehetne tudatni a kalauzzal, hogy nem tudnak jegyet adni?
– Jó, szólunk neki. – mondta megadóan. De nem szólt…
Én úgy 70-80 főre saccolom a reggelenként erre a vonatra Nyíregyházán felszállókat.
Ekkora meglepetés érte a kalauzt a vonatindulás után.
Telefonált is nyomban, aztán elkezdte beszedni a helyjegyek árát. A normális, és nem büntetéses árat. Rendkívül normális módon, például látva, hogy hárman egy társasághoz tartozunk megkérdezte, összevonhatja-e a hármónk jegyét egy nyugtára. Természetesen megtehette.
Aztán felmarkolta az asztalról a csörgős aprópénzt, és megkérdezte, megvan-e? Mondtuk, igen.
– Én megbízok az utasokban. – mondta mosolyogva.
– Mi is a vasútban. – mondtam én is mosolyogva.
Zavarba jött.
– Csak vicceltem. – ütöttem el a dolog élét.
Ebben maradtunk.

Haladék

Bár egy hét haladékot kaptunk, és mégis beugrott a szakszervezet vezetőinek, mi az a ballagás, mégis közreadom a minap írtakat, mert alapjában azért nem változtak a dolgok. Nagyjából a farkas és a nyuszi meséjét parodizálják Gaskóék elég félresikerülten. És most valakin megint nincs sapka.
Ráadásul néha igazuk is lehet, de olyan módon kommunikálják, hogy lassan az is megutálja őket, aki vonatot sem látott még. Persze ezzel nincsenek egyedül…
De lássuk, mit írtam minap.

Sajnos a vasutasok főideológusát ismét elkapta a roham, és ismét nem volt mellette senki, hogy segítsen.
Így történhetett, hogy olyan állapotba került, hogy nem tudta, mi a ballagás.
Volt már hasonló állapotban nemrég…
Egyébként igaza van.
O időben szólt, miért is nem pakolják át a ballagást úgy, ahogy ő elképzeli?
Ez tarthatatlan!
Már a karácsonyt sem akarták máskorra átrakni a gazok, pedig ő akkor is szervezett sztrájkot.
Mindenki ellene van.
Ezt a tehetetlen országot!
Csoda, hogy itt tartunk?
Semmi összetartás!
Mennyiből tartana pár ezer családnak átszervezni az életét erre a pár napra?
Erre sem képesek!
Mindent a vasutasoknak kell csinálni.
Meg amúgy is. Megszorítás van, elvtársak, szerk., bár micsoda dolog az, hogy utazgatnátok? Persze! Csak mondjátok, hogy ballagás, és közben elutaztok a három napra összevissza. Fogadjunk, hogy még a családok is össze akarnak jönni erre a pár napra. Hogy képzelitek, hogy ehhez a vasút csak úgy asszisztál? Ne takarítsuk ki még a vasúti kocsit is? Még mit nem?
Mikor jön már el az az idő, mikor végre nyugodtan semmittehet a foteljában, számolgathatja milliós fizetését, amit azért kap, hogy tovább züllessze a munkahelyét, és csak kiadja a közleményt, a pünkösd hétfő most szerdára esik, időben szólok…