Farsang

A mostani fátyolos, ködös, szomorú napokon jól esik kicsit a farsangi vidámságra gondolni.
Persze ha abba is belegondolok, hogy most kellene vidám, utcai farsangi felvonuláson részt vennem, kicsit beleborzongok.
Pedig közeleg a Kocsonyafesztivál, amely múlt évben például fantasztikus farsangi felvonulással nyitott, még ha néha az orrunkig is alig láttunk. És múlt évben fedeztem fel a megyei programok között a nyírbátori farsangi felvonulást is.
Ezen felbuzdulva idén is rákerestem, és bizony február 25-én délután egy középkori farsangi mulatozás részesei lehetnek a Nyírbátorban megfordulók.
Erről – mármint a középkorról – persze most eszembe jutott egy zenei téma is, de erről most hallgatok 😉
Mutatok viszont egy képet a múlt évből, amiről pedig egy másik téma jutott eszembe…

Kocsonyafesztivál Miskolc, 2010


Újra átélem…

Alig három hét van hátra az idei Kocsonyafesztiválig.
A szállást már lefoglaltam, és ha időm engedi fel-felnézek Slamó lapjára, hátha előfordul az, hogy pont lesz egy koncert Miskolcon, mikor ott leszek.
Múlt évben a legfontosabb motiváció Slamó visszatérése volt, az egyetlen biztos pont, hogy azon a február végi esős szabadtéri koncerten újra láthassam, hallhassam.
Nem bántam meg, mert Slamó ismét álmodott egy világot, és most hétvégén kicsit elbolyongva a videomegosztón sikerült még decemberi koncertfelvételt is találnom tőlük.
Jó volt kicsit visszaemlékezni arra a pár napra, és ezzel kezdeni az idei Kocsonyafesztiválra hangolódást.

Slamó - Kocsonyafesztivál, Miskolc 2010


ORWO vs AGFA

Talán a címből sejtheted, miért van diavetítés két egymást követő napon.
Bizony, bizony. Két diamárka (többek között).
Egy időszak diákzsebből is néha megfizethető diája, és a szinte megfizethetetlen álom.
Az analóg fényképezés időszakának jó részéről fekete-fehér emlékeim vannak. De az akkor (is) megismételhetetlennek látszó történések mindig előcsalták utolsó filléreimet is. Volt, amikor csak az ORWO diára futotta, és voltak ritka pillanatok, mikor az Ofotértba belépésemkor Pisti a polcig hátrált, mikor kimondtam, kérek egy AGFA diát.
Nem misztifikálom a helyzetet, de nézd meg a tegnapi képet, és a mait a napfényes Szentendréről. Mindkettő elő és utómunka nélküli (mondjuk rájuk férne 😉 )

Szentendre


Katowice

A most következő dia egy Cseh Tamás hangulatát idéző emlék. Ezért is időzítettem Tamás születésnapjára.
A tanulóévek egy részének lezárása volt egy lengyelországi nyaralás érdekes történésekkel, krakkói vonattal, Vandával, Stefánnal, 65 zloty-s SBB bakelit lemezzel.
A kép az utazás egy állomása. Katowice, a Sziléziai felkelők emlékműve, háttérben a Spodek stadion.
Talán mesélek még majd.

Katowice 1976


ROCK! Múzeum

Az idei Kocsonyafesztiválra készülődve eszembe jutott a Rockgyűjtés.
Múlt évben, valamikor a Kocsonyafesztivál után indult a projekt Miskolcon, és emlékeim szerint valamikor idén tervezték megnyitni a kiállítást, mintha november rémlene.
Most ránéztem a honlapjukra, rákerestem kicsit, de nem igazán találtam friss híreket. (Itt valóban november van kezdésnek)
Találtam néhány furcsa elképzelést is, gömböcöt a Gyárban, ilyesmit. És a nagy csend.
Remélem, megvalósul…

Kocsonyafesztivál 2010


DDR

Ez a felirat olvasható a Trabi csomagtartóján.
Tehát valahol az NDK-ban készült a kép.
Ebből azért tudható, hogy nem a napokban 😀
DDR


Diavetítés

Ma egy új kategóriát indítok képeskönyvemben.
Karácsony körül olvashattad, hogy a hulló tűlevelek között volt egy diaszkenner, amivel egészen jól elkarácsonyoztam 🙂
Azóta nem igazán volt időm folytatni az archiválást, de az a pár nap elég jó eredményt hozott.
Igaz, van még néhány doboz dia, és számtalan negatív, ami a távoli múltat idézheti, és tulajdonképpen nem ártana az eddigi beolvasásokat is megismételni egy alapos diatisztítás után, de addig is válogatok pár így is nézhető képet.
Az időszak nagyjából a hetvenes, nyolcvanas évek, egy olyan időszak, amiből mindenki másra (máshogy?) emlékszik.
Azt mondják, a jó fotóhoz jó időben kell jó helyen lenni, és jó, ha fényképezőgép is van nálad.
Nos, a következő képet nem tartom fotóilag jónak, egy dokumentumkép.
1989 augusztusában készült a Berlini falról.
Gondolom, nyilvánvaló, hogy a nyugati oldal 😉
Akkor még nem tudtuk, hogy a fal napjai meg vannak számlálva, de hittük, jó lesz nekünk, ha eljön a mi időnk…

Berlini fal 1989 augusztus


Múltidézés

Nagyon az év elején vagyunk még ahhoz, hogy elhalmozzalak idei történésekkel, viszont ez a helyzet nagyon alkalmas az elmúlt év áttekintésére.
Az év eleji hónapok nem nagyon bővelkednek eseményekben, az a kevés azonban igen érdekes volt múlt évben, és remélem, idén is így lesz.
Nem meglepőek ezidőtájt a téli képek, lesz még részed benne a napokban 😉
A télutó számomra legjelentősebb, legérdekesebb, és legtöbb fotót hozó eseménye a múlt évben mégis a Kocsonyafesztivál volt Miskolcon. Idén is érdeklődéssel várom, ahogy látod, időpontja már szerepel a Programajánlómban. Sok fellépést, koncertet hozott ismert, és korábban sosem látott csapatokkal.
Volt, amelyikre készültem, ez volt többek között Slamó fellépése, és volt, akik igazi meglepetést okoztak. Így fedeztem fel például a Csírázó Búzakalászt, és így csodálkoztam rá az Eric Sumo Band fergeteges fellépésére.
Mindezekről bővebben olvashatsz a múlt év kocsonyafesztiválos írásaiban, az időszak illusztrációja pedig – hogy kicsit hazabeszéljek – a Záhony Unplugged Project, azaz a ZUP miskolci fellépésén készült.
Természetesen a többi képet a képtáramban találod.

ZUP - Miskolc, Kocsonyafesztivál


Akarsz herceg lenni?

Mielőtt rávágnád, hogy hátpeeeerszeee, légy kicsit türelemmel, és olvasd el ezt a pár sort. Lehetne egy elszórt morzsa a tegnapi bejegyzés titokzatosságának feloldásához a mai írás.
Mondom, lehetne, hiszen a bejegyzés ötletét egy szombat délelőtti beszélgetés adta.
Megvan tehát az időbeni egybeesés, sőt, a hely is egybeesik a szombati titokzatos eseménnyel, ami tulajdonképpen nem is titokzatos, csak kicsit fokozom a hangulatot.
De térjünk vissza a hercegséghez!
Egyik barátom tagja egy amatőr színjátszó társulatnak, ahol tagfelvételt hirdettek. Oscar Wilde: Boldog Herceg című meséjét tervezik bemutatni rövidesen, és boldogok lennének, ha megtalálnák a hercegnek valót. 🙂
Továbbiakat tőlem nem tudsz meg, de felkeresheted a Váci Mihály Pódium honlapját, ahol a megfelelő infóhoz juthatsz.

A képen látható koronás miskolci illetőségű, itt csak illusztráció 😉


MM

A cím nem azt takarja, amire gondolsz.
Természetesen még mindig Miskolcon vagyunk, a Kocsonyafesztiválon.
Ennek is a zárónapján, és azon a koncerten, amely számomra az utolsó rendezvény volt az idei fesztiválon.
Miskolctól egy helyi zenekarral búcsúzunk. Ez pedig a Miskolci Művek.
Két dologra is felfigyelhetsz.
Egyrészt megvan a megoldás a címre, másrészt gyanút foghatsz, hogy lehet valami Edda kötődés.
Nem tévedsz.
A zenekar egyik tagja korábban valóban a neves formációban muzsikált.
Ez rá is nyomta a bélyegét a kezdeti percekre.
Sajnos ennél a csapatnál is énekes gondjaim voltak. Illetve nekik.
A két énekes ellenére sem voltak meggyőzőek.
Mindenesetre két dolgot mindenképpen kiemelek. Mondhatnám van egy jó és egy rossz hírem. 🙂
Az egyik a ZZ Top slágere, ahol remek volt az ének, szerintem ez volt a koncert csúcsa. Klasszisokkal jobb volt, mint az MM honlapján lévő változat, persze Gibbonsék verziója az igazi 😉
A másik A zöld, a bíbor és a fekete, amihez azért nem kellene mindenkinek kapkodnia…. Számomra ez egy etalon.
A gitárosokat nem bántanám, de megemlítem a fekete gitár hangzását, mert emlékezetesen szépen szólt.
Talán nem véletlenül 😉

A koncert után hazaindultam azzal az érzéssel, hogy pár ilyen napot még szívesen eltöltöttem volna.