Azt is szerettem a Révfülöpön eltöltött időben – és ez jórészt harminc egynéhány fokos meleg volt -, hogy viszonylag kevés mászkálással szinte mindent elérhettünk. Igaz, a kilátót csak a hegy aljáról néztük meg, de remekül el lehetett tölteni az időt napközben is.
Szombaton jó kis szél kerekedett, amitől ugyan hűvösebb nem lett, de izgalmassá tehetett egy hajókirándulást. Ezzel hangolódtunk hát az esti koncertekre.

Délután ismét időben érkeztünk, és ez a nap sem múlt el kellemes találkozások, beszélgetések nélkül. Nagyon szerettem ezt a hangulatot.
Ahogy én látom, a Révfülöp Blues – és általában a révfülöpi kulturális események – egyik célja a lokálpatriotizmus, azaz a Révfülöphöz kötődés erősítése akár a helyiek, akár a vendégek körében. Ehhez tartozik az is, hogy a program válogatásánál az is szempont, hogy az ország távolabbi részéről is érkezzenek fellépők, akik egyébként nem igazán tudnának bemutatkozni ilyen távol otthonuktól. Ez is az egyik különlegessége, vonzereje a rendezvényeknek.
Szombat este is Debrecenből érkező zenekar nyitotta a koncertek sorát, amelyre természetesen Benkő Zsolt kiváló felvezetője csalogatta a nézőket. Érdekes volt, hogy míg csütörtökön a nézők nagy része erre a felvezetőre kezdett érkezni, pénteken és szombaton már a kapu előtt álldogáltak, várva a nyitást. Ez is sokat elmond a rendezvényről.
Szóval a debreceni Blues from Hell indította a szombati koncert kettőst.
Volt szerencsém többször is hallani a csapatot, így ismerősként üdvözöltük egymást a műsor előtt. Ők az 1920-as évektől napjainkig terjedő időszak szájharmonika-énekes blues-át játszák. Ezen a koncerten a közönség legnagyobb kedvence mégis a dobos volt. Balázs igazi showman-ként lopta a nézők szívébe magát. Talán látszik is majd néhány képen.

Az átállással a Sonny and his Wild Cows formáció lakta be a Révfülöp Blues színpadát.
Egy egészen más stílus, igazi bulizós rhythm and blues, rockabilly zengte be a nézőteret a záró koncerten.
Estefelé már hűvös lett a szélfútta Balaton part, de a nézőtéren egy szalmaszálat nem lehetett leejteni. Egyébként minek is hozna ilyet bárki magával?
Azt nem tudom, táncos cipőt hoztak-e a nézők, de sok táncos lábú érkezett, az biztos. 🙂
Igazán nagy élmény volt számomra sok év után újra találkozni Szabó Tamással, újra koncerten hallani szájharmonika játékát.
Sajnálom, hogy harmincöt fokra tervezett öltözékemben az utolsó néhány percet már ki kellett hagynom. Amíg azonban ott voltam, a sok mozgásos fényképezéssel igyekeztem maximálisan kitölteni az időt, és fenntartani a testhőmérsékletemet.
Nagyon hálás vagyok Kovács Pepinek, hogy megteremtette ezt a lehetőséget, és kiváló gazdája tizenöt éve a rendezvénynek.
Az élet azonban nem áll meg Révfülöpön, hiszen a nyár szinte minden hétvégéjén találsz rendezvényt, kiállítás különböző műfajokban. Érdemes úgy tervezni a környéken járást, hogy útba ejtsd ezeket, vagy egyszerűen csak ezért elindulni, ahogy mi is tettük.
Köszönök mindent, és most lássuk a záró nap fotóalbumát! Klikkelj az ittenire!

Délutáni beállás közbeni beszélgetés Révfülöpön:
– Hát te itt is?
– Tudod, Nyíregyháza és környéke, ahogy a blogom szlogenje mondja.
Valahogy így múlattuk az időt a napfényes Balaton partján délutánonként. 🙂

A napközbeni kis kirándulás után felfrissülve péntek délután is időben megérkeztünk a XV. Révfülöp Blues színpadához.
Volt idő ismerkedésre, hiszen személyesen nem találkoztunk még a teljes Simple Blues Band zenekarral, bár néhány tagjával már ismertük egymást. Többször terveztem, hogy megnézem őket, de valahogy korábban ez nem sikerült, pedig nem túl messze élünk egymástól. Mentünk hát messzebb.
A Révfülöp Blues a másfél évtized során nem érdemtelenül szerzett rangot magának. Nem csoda, ha elismerésként élik meg a formációk, akik elérnek a rendezvény színpadára. Ezért is kivételesek ezek a koncertek.
A Simple Blues Band-nek sikerült meggyőzni a nézőket is arról, hogy nem hiába vannak itt. Nagyon jó hangulatot teremtettek, kiváló zenével kényeztették a közönséget. Jó érzés volt a formáció oldalán vasárnap azt olvasni, mennyire fontos állomásnak tekintik a fellépést. Megdolgoztak érte.

Nagyon jó volt délutánonként, esténként, hogy tudtunk beszélgetni a fellépőkről is. Így kiegészítve azokat az információkat, amelyeket nekem sikerült összeszedni a felkészülés során sokkal jobban tudtam “irányítottan” figyelni a koncertet fényképezés során, és persze szerencsém is volt olykor, mikor felocsúdva a zene élvezetből elindultam egy-egy videót készíteni. Így sikerült például Deep Purple újragondolást rögzíteni blues környezetben. Nem hittem a szememnek, fülemnek, és örültem, hogy nem voltam “lusta 🙂 ” pont akkor videózni a BluesSteel & Friends koncertjén. Persze többször is elindultam a színpad felé.
Délután, beállások alatt éppen a rózsakertben sétáltunk, mikor Pleszkán Écska kezdett énekelni a színpadon. Hamar eldöntöttük, hogy a rózsák várhatnak.
A koncert utolsó részében először vokalistaként tűnt fel a színpad szürkébb sarkában, majd a fronton is megjelent. A hangja azonban már a vokálban is meghatározó volt. Eszméletlen duót alkottak a szaxofonossal.
Természetesen pénteken sem maradt el a blues történelem Benkő Zsolttal, és mindkét formáció saját műsorában is élvezhette játékát.
Ezen a napon már kicsit hosszabb az albumom, ismerős volt már a színpad, és a fények.
Klikkelj a képre, és nézd meg, hogy láttam az estét!

Csütörtökön kora délután érkeztünk meg Révfülöpre. Gyorsan elfoglaltuk a szállást, tusolás, kávé, és irány a központ. Mikor korábban itt jártam, már nagyjából felfedeztem a települést, így elég célirányosak lehettünk.
A főutcán sétálva az egyik kapuban kis dobozban friss érett fügék csábították azt, aki szereti. Becsületkasszával, ahogy például a kávé is működött a szállásunkon.
Hamar beértünk a mólóhoz, és mivel volt még jócskán idő a program kezdéséig, ügyesen megebédeltünk, és meg is vacsoráztunk egyben. Az árak elfogadhatóak, az árusok kedvesek, mosolygósak, a kaja finom, a sör, üdítő kellemes hideg.

Azt tudod, hogy szeretek időben, vagy inkább idő előtt érkezni az eseményekre. Kell kis hangolódás. Itt pedig még régi kedves ismerősök, barátok is voltak, és egy koncert előtti beszélgetés, ismerkedés mindig jólesik.
Miután kellően meglapogattuk egymás hátát Kovács Pepivel, aki a rendezvény szervezője, és nem mellesleg réges régről, Nyíregyházáról indult az ismeretségünk, már követhettük is a színpadi beállásokat.
Majd láthatod a képeken, igazi kőszínpad van minden csodával felszerelve. Remek szakemberek felügyelték hogy a megszólalás és a fények is hibátlanok legyenek, szóval egy mesevilág szerintem a fellépőknek.
A nézőtér vége, és egyik oldala fedett, középre pedig minden nap ügyes kezek pakolták ki a székeket, amelyeket aztán egytől egyig áttörölgettek, majd a nap végén visszapakolták a fedett helyre.
Ezt azért írtam le, mert nem nagyon láttam sehol ilyen gondosságot, és a nézők sem, mert mire a kapuk megnyíltak, minden készen, rendben várta őket. A három nap alatt nem láttam eldobott szemetet, sörös dobozt, ami ugyancsak ritkaság. Nyilván a rendezett környezet rendet vonz maga után.
Kicsit hosszúra sikerült a bevezető, de ezt nem fogom minden nap leírni, kihagyni viszont nem lehetett.

A Révfülöp Blues 15. születésnapját ünnepelte ezzel az eseménnyel, és nem csak a környezet, hanem a fellépők kiválasztása is igényes volt.
A kezdés előtt kb. negyed órával ráhangolódásként minden nap Benkő Zsolt kiváló gitárjátéka gyűjtötte a nézőket a színpad elé. Ő volt az idei esemény szóvivője is, és túl a felvezető gitárjátékon és a résztvevők bemutatásán minden nap kaptunk egy rövid blues történelmet is. Érdemes volt korán érkezni. Egyébként Zsolt minden fellépő formáció mellé beszállt pár perc gitárpárbajra. Imádtam.

Eljutok lassan a koncertekig. 🙂
A Jumping Matt and his Combo indította a blues koncertek sorát. Nem gondolom, hogy őket be kellene mutatni, de azért belinkeltem az oldalukat. Fergetegesek voltak most is, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a nézőtéren még oldalt is álldogáltak nézők. Ahogy ott, aakor is mondtam, ütős indulás volt. Néha most is elfelejtettem fényképezni, mint ahogy a későbbiekben is gyakran.

Rövid átállás után a Jambalaya lépett színpadra. Illetve ez így nem fedi le teljesen a valóságot, hiszen ahogy egy igazi New Orleans Music Show-hoz illik, a nézők között, a nézőtér végétől zenélve vonultak be, ami elég gyors döntést csikart ki belőlem, vajon a fényképezőgépet, vagy a telefont dobjam el hirtelen. Azt hiszem, jól döntöttem, hiszen ez lett talán az egyetlen vállalható videóm a közösségi oldalon, és visszaad valamit az őrületes hangulatból.
Őket személyesen nem ismertem eddig a koncertig. Hatalmas buli hangulatot csináltak, szívesen találkoznék újra velük is.

Nézzük most az első nap fotóit, amelyeket természetesen a szervező is megkapott. Onnan könnyen válogathatsz a képek közül, ha külön-külön szeretnéd megosztani. Az album nézegetéséhez pedig klikkelj az ittenire!

Az utóbbi években sokszor ellátogatok Újfehértó rendezvényeire, mert olyan szabadtéri programokat ajánlanak, amelyekhez sajnos hasonlót sem találok évek óta Nyíregyházán. Például pár hete a Gépészkovács Találkozó kísérő eseménye volt egy műrepülő bemutató. Ha jól emlékszem, Nyíregyházán vagy 5 éve volt repülőnap. De említhetném a nem mulatós, élőzenés koncerteket is. Míg városunkban a helyi formációk is alig jutnak “szóhoz”, ott pénteken a rockzene jeles képviselői adtak élőzenés koncertet olyan színpadi környezetben, hogy a régi VIDOR látogatók is megnyalják a tíz ujjukat utána. Egy nap két nagyszínpados koncert.
A távolság nem nagy, a fogadtatás kedves, az ellátás megfizethető, szóval érdemes figyelni a rendezvényeket a szomszéd városban, ahogy teszem azt én is. Bár jó lenne itthon is hasonló. (És nem szóltam Nyírbátorról, Tokajról, Debrecenről, Tiszalökről, Tiszavasváriról és még sorolhatnám a nyíregyházi zenekarok fellépő helyeit.)
Szóval péntek délután Újfehértóra mentünk jó zenét hallgatni. A két műsorból az elsőt néztük meg, mert a Tankcsapda jó ideje nem tartozik a kedvenceim közé, bár elmondás alapján igen jó, látványos koncertet adtak.
A Rudán Joe Band játszott, Kalapács József és Vikidál Gyula volt a vendég. Nagyon ütős koncert volt, pár részletet láthattál a közösségi oldalam élőzésében, bár az keveset ad vissza a hangulatból. Ám láthattad, milyen körülmények voltak. Pazar színpad, és technika, hatalmas tér, és rengeteg árus mindenféle kategóriában, és a fesztivál ár alatti kínálattal.
Még barna sör is volt, igazi, hideg, meg hatalmas lapcsánka, lángos, de kézműves kirakodó is volt. Asztalok körben az egész téren.
Ja a beengedés, parkolás is profi módon szervezve, bár nem tudom, estére elé volt-e a mező. Ismerve az eddig szervezéseket biztosan megoldották.
Jól elmesélgettem mindenről, a koncertről meg meséljenek a képek! Klikkelj az ittenire!

A második BOLDOGkisfalud Feszttel jutottunk át a szombatból a vasárnapba.
Jól ismertük már az utat Bodrogkisfaludra, hiszen a Kisfalucska Udvarház & Bisztró számos rendezvényén ott voltunk már. Legutóbb úgy egy hónapja, így a terelőút sem jelentett nagy kihívást. 🙂
A Melounge műsorára érkeztünk, de a kávénkkal kezünkben már ír kocsmazenére masírozhattunk “kedvenc kuckónkba”.
Innen portyáztunk aztán hol a grillteraszhoz remek kajákért, hol pedig házi szörpért – én legalábbis 🙂 – a koktélbárhoz.
Később messzebbre is elmerészkedtünk, így még sötétedés előtt teljesítettem a napra előírt gyaloglást.
Zenéből igazán a Kiscsillag volt biztosra menős, a The Doors Alive pedig várakozós.
Arra igazán ma jöttem rá, miért volt ismerős a Hungarocell zenekar neve. No nem az építkezésre gondolok. Két éve a tokaji utcazene fesztiválon jelöltem kedvencnek őket. Jobb lett volna, ha ez ott eszembe jut, mert megnézhettem volna újra őket.
Talán az idei utcazenén találkozunk.
A Teddy Queen műsorának vége felé került elő a fényképezőgépem, így a mai fotóalbumom is ezzel kezdődik majd.
A Kiscsillag koncertje tetszett, fényképeztem is rendesen, és az is kiderült, hogy bővítenem kell az autóm Kiscsillag készletét.
A vasárnapba a The Doors Alive zenéjére sétáltunk át. Nem sok volt hátra a hajnali derengésig, mire hazaértünk.
Jöjjenek most a szép színes képek a koncertekről! Klikkelj az ittenire!