Leánykökörcsin

A cím kicsit klikkvadász, és hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, mindjárt az elején elárulom, nem találtuk meg még.
Szóval elég gyakran ellátogatunk a Tarcal határában lévő Szent Teréz kápolnához. Jó levegő, messzire ellátni, és olykor valóban megcsodálhatjuk a leánykökörcsint is.
A kápolna felújítása előtt több példány is virágzott a domboldalon, de a felújítás után is találtunk még néhányat. Most, mintha túl korán érkeztünk volta a virágzáshoz, így azt hiszem, hétvégén visszatérünk.
Vannak napok, mikor a kápolna belülről is megnézhető, így volt ez most is. Néhány fényképet erről is készítettem, és a nem leánykökörcsinekről is.
Nézd meg az albumot a képre klikkelve!
KLIKK


Kuckó Művésztanya Miskolcon

A múlt évi visszatérés után nagy reményeket fűztem az idei Kocsonyafesztiválhoz, a programot látva azonban hamar elengedtem. Ennyit erről…
Hét közepén fedeztem fel, hogy szombaton a Pódium színpadon a Kuckó Művésztanya előadását is láthatnám. Mivel elég régen találkoztunk, és mindig szívesen nézem őket, úgy döntöttem, hogy most sem hagyom ki a találkozást.
Szombat délelőtt – és később délután is – a MÁV is igyekezett a kedvemben járni, hiszen mind az oda-, mind a visszaúton pontosan érkeztek az IC-k. A végén rászokok a vonatozásra. 😀
A miskolci tömegközlekedés azon része, amit igénybe vettem is igen jól működött, terv szerint, az előadás előtt jó fél órával már a Szinva teraszon voltam.
A Villanyrendőr színpadról a múlt évihez hasonlóan gépzene szólt, és sajnos ez keményen hallható volt a Pódium színpadnál is előadások közben. Múlt évben pont emiatt nem néztük meg a Kathy Zsolt, Petruska András, Maszkura trió Petőfi műsorát. Szerencsére ezt pár hónapja a Henyén sikerült pótolnunk…

A Rézeleje zenekar készült a műsorára, miközben a műsorközlő a jégszobrokért aggódott, joggal. Mondjuk ezért kellene a régi időbeosztással tartani a rendezvényt. Akkor is sokan voltunk, ha ez a szempont…

Szóval volt kis idő az előkészületekre, és belátni azt, hogy közösségi oldalas élőzés itt most nem lesz. A mobilnet úgy ugrált, mint később a műanyag békák a kezeim alatt a MiskolcÉrt Közösségi Alapítvány standján.

Szép számú nézősereg gyűlt össze a Szinva terasz lépcsőjén a Kuckó Művésztanya előadásán. Én picit lejjebb fényképezgettem, így nem zavartam a nézőket sem, akik hozzám hasonlóan nagyon élvezték az utcaszínházi előadást.
Én, ha tehetem, ott vagyok az előadásaikon, mert mindig remek szórakozást nyújtanak. Azt hiszem, a fesztivál látogatók körében is igencsak népszerűek lettek, ugyanis az előadás után többen kérdezték, kik voltak ők. Kitől, ha nem a fényképezőgépes embertől. 🙂
Ezért is linkeltem fentebb az oldalukat, hogy sokakhoz eljusson ennek a remek társulatnak a híre. Remélem hamarosan újra találkozunk.
Addig is mutatok pár képet az előadásról. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Kacsák

Ahogy az mostanában lenni szokott, nem volt igazán terv.
Ahogy az mostanában lenni szokott, nem időközben formálódott az elképzelés.
Ahogy az mostanában lenni szokott, odafelé sütött a nap.
Ahogy az mostanában lenni szokott, kis eső is esett.
Ahogy az mostanában lenni szokott, hazafelé is sütött a nap.

A terv az volt, hogy Debrecenben, a Békás tónál fényképezgetek természetet, ilyesmit. Odaérve – ahogy hagyományosan mondani szoktuk – Mordor szerű látvány fogadott.
Igazán, amit a területen sikerült megőrizni a korábbi, természetközelibb képből, a füves domboldal a színpad és a tó között. Itt általában jónéhányan napozgatnak a füvön heverve. Most az egyik padon ketten is ültek.
Innen indultam.
Azonban hamar a tó felé terelődött a figyelmem, ahol ugyancsak hagyományosan egy varjú próbált halhoz jutni. Érkezett azonban a hős lovag, aki életét tette fel rá, hogy ezt megakadályozza. A varjú próbált ide-oda lépkedni, hogy utat engedjen ennek a létformának, de neki életcéljává vált a varjú zaklatása.
A madárnak volt több esze, elrepült. A kacsák azonban úgy egy méterre a parttól ignorálták a zaklatást. Hősünk így a csajozás mellett döntött, talán több sikerrel.
Maradtak hát a kacsák a harcos távozása után békésen úszkálva.
No, erről szól a mai album. Klikkelj a képre!
KLIKK


Körutazás

Észrevehetted, hogy mostanában a viszonylag közeli helyeket igyekszem felkeresni. Van bőven látni-, felfedezni való a környéken is, és olykor sikerül olyan dolgokat is találnom, ami korábban elkerülte a figyelmemet.
Így volt ez hétvégén is, amikor rábukkantam Tiszabercel két nevezetességére, a Gőzüzemű szivattyútelepre és a Bessenyei Emlékházra. Jó célnak tűnt, így szét is néztem a település honlapján.
Kis csalódás volt az oldalon a “Felújítási munkálatok miatt előreláthatólag 2023. 12.31-ig a Bessenyei Emlékház és a Műemlék Szivattyú-telep látogatása szünetel.” kiírás, de mivel találtam egy ilyen mondatot is a település megközelítésénél, hogy ” Alsó rendű úton és a Nyíregyháza- Balsát összekötő keskeny nyomközű vasúton érhető el a település.” – kiemelés tőlem – nem vettem túl komolyan az információt. Nem akarom tovább ekézni a hivatalos oldalt, de a nevezetességnél a “Bessenyi emlékház” címet sem ártana “Bessenyei emlékház”-ra javítani.
A nap sütött, elindultunk.
Nos, a nevezetességek még nem látogathatók, ugyanis tart még az udvar kövezése. A hivatalos oldal képein szép füves, virágos kép van, az jobban tetszett. Meg – ahogy annak idején a Sóstói Múzeumfalunál is gondoltam – ha már mindenképpen köveznek, miért nem a korban jobban hozzáillő macskakövet választják?
Szóval, ahogy a képen is láthatod, tart a felújítás. Ha rosszmájú lennék, azt gondolnám, az átadással megvárnak egy választásokhoz közelebbi időpontot.
A Szivattyú-telepnél adott volt, hogy lemegyünk a folyópartra. Nem vagyok árvíz szakértő (sem), de az látszott, hogy igencsak nagy területet foglal el a folyó.
Miután igen rövid időt sikerült a településen tölteni, úgy gondoltam, nem szaladunk haza, hanem Szabolcs felé körözünk. Útközben aztán a hatalmas vízfelületeket látva jócskán átalakult a napi utunk.
Balsa határában rá kellett néznem a térképre, hogy valóban itt lehet-e a víz a főúttól pár méterre. Döbbenetes látvány volt.
Szabolcsba érve a földvárnál levegőztünk kicsit. Jó volt látni, hogy rendbe rakták a környéket. Úgy két éve szörnyülködtem az itteni állapotokon. Most padok vannak, kitakarították a földvár belső részét, és a színpad környékét is. Jó volt ott lenni.
Tovább indulva Rakamaznál úgy döntöttünk, nem megyünk még haza.
Jó egy hete voltam Tokajban a Téltemetésen, és akkor is jártam a kiáradt Bodrog partján, de most jóval magasabb volt a vízállás itt is. A napsütésben elüldögéltünk kicsit a parton, de még most sem akartunk hazamenni.
Adott volt Tiszalök, mint irány. A Kenyérgyári Holtág szépen felújított sétánya, a faházak mind vízben álltak, a vízszint pedig a kőhíd aljánál volt. Kimentünk még az erőműhöz, innen azonban már haza indultunk.
Így lett egy múzeum látogatási tervből “katasztrófaturizmus”.
Hoztam képeket is az útról, klikkelj az ittenire!
KLIKK


Kirándulás Tiszadobra

Jó egy hete kitaláltam, hogy nem az ablakból nézem a napsütést. Előző napokban néhány ismerősömnél láttam friss képeket a tiszadobi Andrássy-kastélyról, így meg is volt az úticél.
Legutóbb 2017-ben jártam itt, az akkori épület felújítás után. Mostanra a parkot is helyreállították, így itt kezdtem a sétát. Így utólag akár a holtághoz is lesétálhattam volna, de majd legközelebb.
A kastélyban kedvesen fogadtak, minden fontos információt megkaptam, a kabátomtól, pulóveremtől is megszabadulhattam. Kicsit túlöltöztem a tavaszhoz. 🙂
A tárlatvezetéses séta információgazdag, és türelmes volt. Utóbbin azt értem, hogy volt lehetőségünk fényképezni is.
Visszatérve az előtérbe még felhívták a figyelmünket az emeleten berendezett kiállításra, ahol a kiállított darabok mellett vetítések, monitoros bejátszások is vártak.
Előző látogatásomkor itt Herendi kiállítás volt.
Ez utóbbi kiállításon már nem fényképeztem, a nap többi részéről azonban az ittenire klikkelve találhatsz képeket.
KLIKK


Téltemetés Tokajban

Mondhatnám, hogy vártam, mi lesz a téllel, de igazából csak a lustaságom, és híresen rossz időbeosztásom az oka, hogy csak most mesélek a szombati eseményről.
Viszonylag rendszeres visszatérő vagyok a Világörökségi Bormúzeum rendezvényein. Így van ez a téltemetésekkel is.
A forgatókönyv egy múzeumi “bemelegítéssel” kezdődött, ami idén gyermek táncház volt, és a kézműves foglalkozás sem maradt el.
Itt indult a téltemetés is hagyományosan a “Halottsiratással”, ami egy tréfás dramaturgiájú játék.
Aztán előkerültek a kabátok, és a menet a bábú, és a “gyászolók” kíséreteként elindult a Bodrog partra.
Itt folytatódott a “szertartás”, melynek végén búcsút vettek a bábútól, és már repült is a folyóba.
A játék után a résztvevők vissza sétálhattak a múzeumba, ahol forró tea, forraltbor, és fánk várta őket.
Ez volt hát a szombat délutánom, meglátjuk, mit hozott a tél elüldözése?
Az esemény képi dokumentumait (de szépen írok 🙂 ) az ittenire klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Bordó Sárkány 5.

Mikor címet adtam a mai bejegyzésnek, szólt a blogmotor, hogy “vótmá”. Meg is kerestem gyorsan, és valóban. 2015-ben adtam ezt a címet a koncert beszámolómnak. Az az 5 éves szülinapi koncertjükről szólt.
Most elkövettem azt a hibát, hogy nem csak elolvastam, mit írtam akkor, de be is linkeltem ide. Így aztán igencsak össze kell kapnom magam, hogy ne ismételgessek.
Pedig fogok, mert van néhány jelző, amit minden koncertjükről elmondhatok, és szinte mindig ez jut elsőként eszembe: eszméletlen jó volt.
Szerencsére a mostani koncert másnapjának reggelén az őrületes jelzőt használtam, de így most ezt is ellőttem.
Beszéljünk tehát a koncert tárgyáról, a Bordó Sárkány 5-ről. Mégpedig a lemezről, mert ennek bemutatóját tartották szombat este a Roncsbárban.
Igen korán hozzájutottam a lemezhez – köszönöm -, így volt alkalmam sokszor meghallgatni. Szeretem ezt is. Persze a közönségnek is ismerősek lehettek a dalok, hiszem a zenei megosztókon közzétette a zenekar a teljes lemezt. Persze azért más az, ha a kezemben tarthatom. 😉
Néhány dalról az album megjelenése előtt készült már klip, így képi formában is láthattuk, hogyan képzeli el a zenekar a dalt. Ilyen mindjárt a nyitó szerzemény is, amit jó ideje ismerhettünk már a videomegosztóról. Emlékszem, milyen jókat vigyorogtam az időutazáson. Mindjárt linkelem is, én úgy 2:30-tól vigyorogtam folyamatosan, és ezt még tudták fokozni egy perccel később. Nem lövöm le a poént, nézd meg, de gyere vissza! Az egri vármegye
Ahogy észrevehetted, a listát linkeltem, így – ha nem ragadtál ott a hallgatásban – igencsak gyorsan kell olvasnod, hogy követhess. 😉
A Hajdúvad biztosan fesztiválkedvenc lesz. Jól táncolható, hangulatfokozó dal, némi lokál-patriotizmussal.
A Csobán legény népdal feldolgozás amúgy Bordó Sárkányosan. Igazán, mintha eleve Szlama Lacinak íródott volna. Szerencsére a BS is azok közé a formációk közé tartozik, akiknél fontos a szöveg is.
A Malac az egyik nagy kedvencem a lemezen. Ez is a táncosok kedvence lesz majd a fesztiválokon. Talán nem fog kilöttyenni a bor a pohárból.
A Részben egész is videoklipes dal. Rádióbarátnak is nevezhetném, ha lenne igazi rádiózás kis hazánkban. Talán ezzel távolodunk el leginkább a középkori zenétől.
A Lencsés a másik nagy kedvenc. Táncházi muzsikának mondhatnám, és nem csak azért, mert a klipben valóban táncolnak. Nagyon jó hangulatú, a képi megvalósítással pedig még sodrósabb.
Az ötödik lemezre elkészült a Bordó Sárkány című dal is. A legnagyobb kedvenc a lemezen. Kellemes énekkel indul, aztán jönnek a hangszeres betétek. No, ez aztán koncerten igazán őrület még.
Trubadúr. Elképzeled, ahogy az ablak alatt álldogálnak a zenészek, ahogy a csendes gitárjátékba belesír a hegedű. Melyik ablak nem nyílik ki erre?
Ismét egy népdal feldolgozás, az Úgy elmenek rózsám. Mintha ez is Laci hangjára íródott volna. Nyilván nem véletlenül esett erre a választás. (Nekem annyira hiányoznak ezek a színvonalas megszólalások Nyíregyháza koraőszi fesztiváljáról…)
A Kettő21 a nagy utazós nóta, ennek minden szépségével, szabadságával. Megidézi az igazi zenei fesztiválok hangulatát akkor is, ha nem nézed hozzá a klipet. De ne hagyd ki!
Világfa. Ez volt az első kedvenc dalom a Bordó Sárkánytól. Az első lemezük címadó dalát gondolták újra. Még mindig imádom.

Nos, ennyi volt az új lemez, de ahogy a közösségi oldalamon láthattad élőben, régebbi dalok is előkerültek szombat este. Nagyon szeretem a zenéjüket, nyilván ezért is igyekszem minden koncertjükön ott lenni. Ott mindig kicsit több jut az instrumentális zenéből, improvizációkból, ahogy most is. Szívvel, lélekkel, és azt is mondhatnám, szinte mindenből tudnak táncházat csinálni.
Örülök, hogy most is ott lehettem, köszönöm.
Néhány képet hoztam, hogy kedvet csináljak a következő koncerthez is. Nem nekem, nekem megvan a kedvem. 😉 Klikkelj a képre!
KLIKK


Császárszállás

Lassan elfogynak a közeli helyek, de a Császári tó már egy ideje a listámon van.
Sikerült addig halasztani a látogatást, míg be is fagyott. Mondjuk nekem sem volt melegem fotózás közben, de jó volt ismét egy nyugodt helyet találni a bóklászásra.
Nem mondanám, hogy a napsütés a barátom volt, bár az oda-vissza úton megvolt az ilyenkor elvárható napos órák száma. 🙂
Rajtam kívül a nádvágók voltak a tó környékén, így egy csendes sétálós talán két órám is volt a többi napi kaland előtt.
A képre klikkelve körbe járhatod a tavat.
KLIKK


Egy újabb nap ajándék napsütéssel

Szerda reggel ismét napsütésre ébredtem, így ideje volt kitalálni, merre indulok. Néhány dolgom elintézése után nem sokkal dél előtt elindultam Tokajba.
Az egyetlen célom a fényképezés volt, de minden tervezett cél nélkül. A múlt évi téltemetéses felvonuláson már eszembe jutott, hogy egyszer a másik irányba is el kellene indulni. (Jut eszembe! Idén is lesz téltemetés, akár megérkezik a tél addig, akár nem. 🙂 ITT a link róla.)
Nos, most elindultam a sétányon balra. Rengeteg hajó “parkol” ezen a részen. Mindenféle, kisebb, nagyobb. Visszafelé pedig a játszótérig, illetve kicsit tovább sétáltam el. Tetszik ez az egyáltalán nem hagyományos játszótér. Nyoma nincs a “felmászni tilos” gipsz Vukoknak, hercegeknek, viszont néhány kreatív megoldás igencsak csábító.
Ezután úgy gondoltam, haza indulok, de a körforgalomnál mégis egyenesen mentem tovább, és lesétáltam a partra a híd másik oldalán is.
Ezután azonban tényleg haza indultam. Útközben felvettem egy stoppoló ismerőst, így kis beszélgetés is jutott Hendrix zenéje mellé.
A képre klikkelve tehát Tokaj képeit nézegetheted.
KLIKK


Nyírbátori délelőtt

Az úgy volt, hogy hétfőn már tényleg rossz idő lesz, így azt terveztem, elkészítem a vasárnapi bejegyzéseket. Azonban délelőtt kisütött a nap…
Szeles, de verőfényes időben indultam el Nyírbátorba (hogy ma is időjárással kezdjek. 😉 ).
Nagykállónál tűnt el a nap az égről, de eszem ágában sem volt visszafordulni.
A református templom mögött parkoltam le, és kiszállva előszedtem a tartalék pulóvereket is az autóból. Szükség volt rá a jókora szélben.
Aztán sétáltam egyet. Hazafelé pedig igyekeztem átmelegedni. 🙂
Az albumot most is a képre klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Tavaszias kirándulás

Szerda délben kisütött a nap, elszakadtam tehát a lakástól.
Mikor legutóbb Tiszalökön játram, a fahíd felújítása zajlott, nem volt még használható. Ez lett tehát a cél.
A híd valóban elkészült, használható, de vannak még befejezetlen dolgok. Kiépítettek egy kamerarendszert. Nem vagyok megfigyelés párti, de a korábbi ottani tapasztalatok alapján sajnos szükség van rá. Felújították a faházakat, napelemek kerültek a tetejére, ahogyan az út megvilágítását is napelemes lámpákkal oldották meg.
A horgászok is kinn fagyoskodtak a tóparton.
A komphoz nem jutottam le, mert az út két szélét takarították, és érthető módon nem próbálkoztam a járművek padkán kerülésével, a sétát pedig még kihívásnak éreztem ezen a távon.
Jó volt látni, hogy a korábbihoz hasonlóan láthatóan van gazdája a területnek, és jólesett mászkálni is kicsit a csendben.
Elkészítettem az év első fotóalbumát is, klikkelj a képre!
KLIKK


Debrecen fényei

Debrecen ünnepi fényeivel úgy kerültem kapcsolatba pár éve, hogy munkából a vasútállomásra sétálva láthattam őket. Akkoriban a hazaérés fontosabb volt, mint a rácsodálkozás. Születtek mobilos képek, felkerültek jórészt a közösségi oldalra, hévégén meg az itthoni fények vártak.
Ha jól emlékszem, a múlt évben készítettem el az első “tematikus” képsort. Ekkor sem ez volt a fő csapásirány, hanem a céges vacsora, de ha már ott voltam…
Nos, ez az élmény – meg hogy már csak akkor megyek Debrecenbe, ha akarok – hozta elő a gondolatot, hogy célirányosan ezért látogassak el a szomszéd várba.
Nem bántam meg. Úgy gondoltam itthoni tapasztalatok alapján, hogy hétfőn csak a fények lesznek, hipp-hopp elkészülnek a képek, és irány haza! Nos, a hétfő sem adásszünet Debrecenben. Jókora vidám emberseregben kellett manővereznem, és – amit Nyíregyházán egész évben, és ilyenkor is hiányolok – több helyszínen is utcazenészek emelték a hangulatot. Szóval jól elidőztem, néhányukkal még pár szót is váltottam. Ha egyszer ez a szabadság városunkba is beköltözhetne…
Szóval nem pár perces kattintgatás lett a dologból, sőt, olykor a kattintgatást felülírta a hangulat, a beszélgetések. Azért van néhány kép ebben az albumban is, nézd meg az ittenire kattintva!
KLIKK


Csipetnyi Bűdszentmihály

Tegnap, a Korona Hotelben a Petőfi est után arról beszélgettünk, hogy mennyire uralkodó lett városunkban a populáris igénytelenség. Persze ez pont annak kapcsán került elő, hogy az OPI, azaz az Orémusz Maja által szervezett programok pont ebből lépnek ki hétről hétre igényes, mégis sokakat vonzó produkcióikkal. Ugyanakkor – ahogy nálam is látod az utóbbi időben – a “magán” kezdeményezéseken kívül elvétve van igényes program városunkban. Az egyetlen szempont a közönségszámlálás önámítása.

E friss élményen alapuló pár mondat annyiban kapcsolódik mai témámhoz, hogy hétvégén szombaton is egy szomszéd város élő zenés produkcióit választottam immár sokadszor, és nem bántam meg most sem.
Tiszavasváriba látogattam szombat délután, mert két olyan koncert is volt, amely indokolttá tette a kirándulásomat.
A Maszkura és a Tücsökraj – hú, most visszakerestem – koncertjén majdnem tíz éve voltam Hajdúböszörményben. Ott is de jó programok voltak régen… Igaz, Bíró Szabolccsal egy másik formációban, a nekem nagyon tetsző zenét játszó Nana Vortex-ben is találkoztam úgy öt éve a LeszFeszt-en. Az elmúlt években sokat változott a Maszkura zenéje, ezért is voltam kíváncsi rájuk. Valóban, most jobban tetszett.
Persze minden egésznapos színpadi programba bekerül némi playback, így ide is érkezett Judy és még valaki CD zenekarával. Ez jó alkalom volt, hogy kicsit távolabb vonulva keressek egy kajáldát. Mire visszatértem, a Garagulya Gólyalábasok szórakoztatták a közönséget. Velük is sokszor találkozom itt-ott, ők is mindig szórakoztatóak.
Az este nagy koncertje pedig a Takáts Tamás Blues Band előadása volt. Velük pár hete Révfülöpön is találkozhattam, de jó zenéből és hangulatból sosem elég. Ők pedig most is odatették magukat. Néhány élőzést láthatsz a közösségi oldalamon, de most is azt mondom, ott kell lenni, hogy igazán érezd, élvezd az élő zenét.

Lassan hagyománnyá válik, hogy Tiszavasváriban az eget kémleljük. Pár hónapja az Anna and the Barbies halasztódott későbbi időpontra a felhőszakadás miatt, majd az esőnapon addig tartották a felhők az esőt, míg az autóig értünk a koncert után. Most is megjelentek az esőcseppek a szélvédőn, mikor haza indultam.
Jó délutáni, koraesti program volt ez is, érdemes figyelni az EKIK kiválóan szervezett programjait.
Ja, míg el nem felejtem. Fényképeztem, így ha klikkelsz a képre, megnézheted az albumot.
KLIKK


Tóparti Chill

Újfehértó ismét ránk rúgta az ajtót megmutatva, hogyan kell élőzenés koncerteket szervezni, megvalósítani, ráadásul a környékbeli formációkkal.
Péntek kora este indultunk a szomszéd városba, ahol egy új koncert helyszínt is megismertünk. Évekkel ezelőtt valahogy így képzeltem el Nyíregyházán a Bujtosi tó melletti városligetet.
Újfehértón is egy kisebb tó partján van az a játszótérrel is felszerelt füves, parkos terület, amelyre ezen az estén egy jókora színpadot is építettek. Már első ránézésre is úgy tűnt, kiváló technika áll majd a négy fellépő zenekar rendelkezésére, és hamarosan meg is szólaltak a hangfalak, felgyulladtak a színpad fényei, elkezdődött az első beállás.

A Queen Forever Tribute Band – ahogy az várható volt – igen magasra tette a mércét műsorával, és szép lassan a teret is megtöltötték a nézők.
Arról beszélgettünk a koncert előtt, hogy elég hálátlan feladat délután, első fellépőként színpadra lépni. A Queen Forever Tribute Band-nek azonban ez sem okozott gondot, parádés koncertet adtak.
Már itt meg kell említenek a kiváló megszólalást és fénytechnikát is. Igazán profi volt minden.

A Texas Tourist következett, és ha a beállás alatt nem is sikerült a közönséget a színpad elé csalogatni – nem is értem, miért kellett volna pont akkor ott lenni -, a koncert kezdetekor megindult a közönség a kordon elé. A “mocskos déli zenét” frissen megjelent lemezen is elhozta a zenekar, és sikeresen tartották fenn a jó hangulatot is.

A Blues From Hell – akik ugyancsak új lemezzel érkeztek – jókora átalakuláson ment keresztül az elmúlt időben. Bevallom, a korábbi megszólalásuk, különösen az ének, nekem jobban bejött, de kiváló zenészek érkeztek a csapatba. A gitáros “pozícióra” még keresik a megfelelőt, de a “beugrás” is igen eredményes volt.

Igazi bakancslistás volt számomra a Záróra műsora, hiszen – bár többször terveztem már -, nem sikerült eddig eljutnom koncertjükre. Persze a zenészek nem voltak ismeretlenek számomra, de nagyon jó volt így hallgatni őket. Nyilván nem rangsorolok az este előadói között, de igyekezni fogok, hogy több Záróra megszólalást hallhassak.

A közösségi oldalamon számos videót láthatsz a koncertekről, és mindjárt mutatok egy szaladgálós gépes albumot is, de dolgozott profi fotós, és videós is az eseményen, amit gondolom rövidesen megosztanak majd csapatok.
Az én albumomat pedig most is a képre klikkelve nézheted meg.
KLIKK


Kerekdomb 2023

Tegnap délelőtt kezdtem el írni a beszámolómat, de érkezett a hír, hogy Szűcs Ferenc, a Szűcs Pincészet alapító tulajdonosa itt hagyott bennünket. Ez teljesen más irányba vitte a gondolataimat.
Közvetlenül, személyesen nem ismertük egymást, de a Kerekdomb Fesztiválokon eltöltött időnk legnagyobb részét pincészetének diófája környékén töltöttük. Mindig ott volt a vendégek között, a belépőket ismeretlenül is mosolyogva üdvözölte, és mikor távozáskor megköszöntük az estét, mosolyogva annyit mondott, ő köszöni, hogy ott voltunk, és visszavár.
Idén is hozzá vezetett első utunk, és meglepődtünk, hogy nincs ott az udvaron. Később kiderült, kórházban van. Sokszor eszünkbe jutott hétvégén, és reméltük, egészségesen visszatér majd közénk. Sajnos nem így lett. Emléke, mosolya velünk marad.

Pénteken kora este érkeztünk Tállyára. A terv Palya Bea és Lisztes Jenő műsorának megnézése volt a Szűcs Pincészet udvarán. Évek óta ez az a hely, ahol a legtöbb időt töltjük a fesztivál idején. Itt vannak azok a programok, amelyek leginkább érdekelnek, és amelyek már nem jutnak el szülővárosomba. És itt van egy olyan hangulat, amely akkor is ide húz, ha éppen a műsorok közötti kellemes szünetzene szól. Jó elbambulni, elüldögélni, álldogálni kicsit a diófa alatt akkor is – mint múlt évben -, mikor esik az eső.
Idén végig sütött a nap. Palya Bea is visszatérő előadó itt, most is. Az igényes beállás közben beszélgettünk arról, hogy sok populáris napi sztárnak a műsora nem üti meg a beállás szintjét sem.
Múlt évben ugyanitt, a diófa alatt áztunk bőrig műsora alatt sokad magunkkal. Most állva, széken, babzsákon ülve, vagy a fűre heveredve élveztük az előadást a csillagos ég alatt.

Szombaton korábban érkeztünk, leparkoltunk a Szűcs Pincészetnél, benéztünk kicsit, majd lesétáltunk a Nyerges Udvarhoz, ahol az egykori Kistehén Tánczenekar zenekar 😉 gitáros-énekese, Dorogi Péter zenélt egy szál gitárral. Sem kék tó, sem fák nem voltak az udvaron, de az ismert dal elhangzott a közönség borízű kórusának kíséretében.
Ezután kis sétaszünet következett, belenéztünk Géem műsorába a Szűcs Pincészetnél, de inkább visszatértünk a Nyergeshez.
Itt a Yewo akusztikus koncertjét néztük egy ideig. Múlt évben az Oroszlánosban hatalmas bulit csaptak a srácok, ez most visszafogottabbra sikerült, és amúgy is belelógott Apey koncert idejébe, így visszatértünk a diófa alá. Áron András ‘Apey’ szóló műsorához is volt már szerencsém, így nem csoda, ha ez az óra is bekerült a terveim közé.
Most sem csalódtam. Érdekes, hogy mennyire más ennek a zenének a hangulata, mint ahogy az Apey & The Pea – ma LAZARVS – frontembereként megismertem. Emlékszem első szóló találkozásunkra, mikor terv szerint csak megálltunk volna kicsit, de a koncert végéig ott ragadtunk a színpad előtt. Hatalmas élmény volt ez a műsor is, amihez a Szűcs pincészet hangulata, a fűben üldögélő nézők képe csak hozzátett.
Nem is mentünk sehova a koncert után, következett az esti chill a Dos Diavolos műsoráig.
A formáció Ganxsta Zolee és Takács Vilkó duója. Csöppet sem vagyok Ganxsta fan, de mikor az eseményre készülve belehallgattam zenéjükbe, tudtam, hogy ott a helyem.
Élmény volt a műsor, bár én – a néhány borgőzös hangemberrel ellentétben, akiket sikerült elég hamar eltakarítani – a produkciót szoktam nézni, így ehhez a zenéhez nem a “közismert” Ganxsta képet társítottam, és ez így volt jó.

Vasárnapra egy eseményt jelöltem.
– Kimegyünk azért az egy óráért?
– Igen.
Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák vasárnap déltől játszott a Szűcs Pincészet udvarán.
Kicsit korábban érkeztünk, így még integethettünk egymásnak a beállás alatt, majd kis napozás, és következett az az óra, amiért bármikor “kimennék”.
Eszméletlen az a hangulat, amit ez a csapat teremt az első perctől. Délben is. Nagyon szeretem, bármit is játszanak, mert az mindig szívből jön.
Kicsit beszélgettünk még a koncert után, aztán haza indultunk. Számunkra ezzel az élménnyel ért véget az idei Kerekdomb.

Ez az a fesztivál, ahol legendásan kevés képet készítek, pedig a fényképezőgép ott van velem.
Most a szaladgálós gépemet vittem csak magammal, meg nem is voltam igazán szaladgálós állapotban, de azért sikerült ezekből a statikus helyzetekből is egy albumot összehozni.
Videókat a közösségi oldalamon találsz – keresem már az elfogadható gimbalt -, a képre klikkelve pedig az albumot nézegetheted.
Köszönök mindent, mindenkinek.
KLIKK


Emlékezős hétvége

Messziről kezdem, de nem tudom még, hosszú lesz-e?

Jó másfél évtizeddel ezelőtt jókora törést jelentett az életemben, hogy szülővárosomban megszűnt a munkalehetőségem. Nehéz döntés volt, de elkezdtem Debrecenbe munkába járni.

Jó egy évtizede ottani munkámban is jelentős változás történt, akkor még nem éreztem ennek jelentőségét. Ekkor ismerkedtem meg egy német kollégával.
Aztán a következő években volt még néhány kisebb fordulat, de ezekről külön most nem mesélek.

Úgy fél éve búcsúztam el a cégtől, ahol sosem voltam igazán társasági ember, amolyan jó munkatársi viszony volt a kollégákkal.
Meg is lepett, hogy búcsú bulit szerveztek számomra. És ez volt a legkisebb meglepetés azon az estén. Nem vagyok különösebben sírós, de mikor az említett német kolléga – aki Kielből utazott Debrecenbe ezért – megjelent az ajtóban, könnybe lábadt a szemem.
A következő meglepetés pedig, mikor az ajándékok közül előkerült a Kerekdomb Fesztivál bérlet.
Sokszor eszembe jut azóta is ez az este, és valószínűleg eszembe fog jutni hétvégén is.
Sosem gondoltam, hogy ilyen figyelmes csapat tagja voltam évekig.
Nem tudom, olvassa-e ezt valaki közületek, de köszönöm nektek!
Pénteken pedig indul a Kerekdomb.


Felvonulás helyett

A debreceni Virágkarneválról gyermekkori nézőként a tömeg “élménye” maradt meg. Így később, önálló döntésként sem erőltettem újabb részvételt, sőt később, az akkortájt népi szokásként működő céges majálisi felvonulásokat is igyekeztem a fotózási hobbimmal fedve elkerülni.
Azonban ezekhez az eseményekhez mindig is kapcsolódtak szabad formájú, kisebb létszámú dolgok.
Így van ez pár éve a Virágkarneválnál is, és ezeken az előkészületeken már szívesen nézelődöm. Volt, hogy a virágkocsik készítését, remek lengyel blues zenekar, vagy éppen a Napra koncertjét, vagy éppen a Roncs előtti táncos bulit sikerült érdeklődésem középpontjába hozni.
Idén a linedance-es esemény nálam kimaradt, így péntek délután vonatra szállva önálló eseménysort hoztam létre magamnak.
Nem kötődtem semmilyen tervhez, a véletlenre és a szerencsére bízva a szervezést.
Ez igen jó ötletnek bizonyult, mert a főtérre beesve – bár nem beöltözött szereplőkkel ugyan, de – sikerült megnéznem a másnapi fő zenés, táncos eseményt is.
Régi tétel a bakancslistámon a nagytemplom tetejéről szétnézni a városban. Olyan régi, hogy a nyíregyházi templomkilátó még ötletként sem volt meg akkor, sőt, talán a sóstói kilátó is élt még.
Maga a templom is megér egy sétát, és több állandó kiállítást is megnézhetsz, míg feljutsz a tetőre. Fotóalbumom egy része ezt az utat dokumentálja.
A tetőről valóban remek kilátás nyílik a városra, ott jártamkor pedig a zászlóforgatók vonulását is megörökíthettem. A közösségi oldalamon szinte percről percre követhettél. Így azt is láthattad, hogy visszatértem a térre követve a zászlóforgatókat.
Fotóalbumom itt be is fejeződik majd, de a napom még nem.
Ahogy korábban, a kilátó kapcsán utaltam rá, városunk igyekszik követni a Debrecenben megvalósított dolgokat, több-kevesebb sikerrel. (Remélem, az akkugyárakat is csak módjával.) Adott volt hát, hogy megnézem, milyen a sörfesztivál a Cívis városban?
Lokál-patriotizmusom annyit enged mondatni velem, hogy más. Maradjunk is ennyiben.
Mivel a két város közötti tömegközlekedés távolról sem ideális, így az esti koncertet már nem vártam meg a Békás tónál. Az állomás felé villamosozva azonban még leszálltam a főtéren, mert műsor volt. 🙂
Nem csak az, amit a közösségi oldalamon megmutattam. A fotóalbumhoz vezető képemen láthatsz majd egy tűzoltó autót, amely – mint később kiderült – nem gyerek mágnesként volt ott. Egyre több az őrült a világban, így erre az eseményre is jutott egy. Valaki ugyanis felgyújtotta a főtér egyik díszletét. Eközben én az állomáson terelgettem a szúnyogokat, várva a haza juttató vonatot.
Ideje azonban megmutattam a képeket is. Az ittenire klikkelve láthatod az albumot.
KLIKK


Hőlégballon, traktorhúzás

Évek óta nézegetem a hajdúböszörményi traktorhúzó verseny képeit, de valahogy sosem éreztem késztetést, hogy el is induljak megnézni.
Péntek délután hőlégballon nézőbe indultunk ide. A városhatár táblánál egy rendőr terelte el a forgalmat a párhuzamos útra. Követtük az irányt, és egyre több rendőrt, polgárőrt, és sok-sok embert láttunk az út szélén, de simán bejutottunk a városközpontba. Leparkoltunk, és megnéztük, mi lehet ez?
Kiderült, a traktorhúzó verseny előtti felvonulásba csöppentünk pár perccel az indulás előtt, és azon az úton haladtunk végig a belvárosba, ahol a vonulás volt később. Hihetetlen volt a forgalomszervezés.
Miután kinézelődtük magunkat, elindultunk hőlégballon nézőbe. Simán közlekedhető volt a város. Mindenhol forgalom irányítók, az emberek székeket hoztak a ház elé, és ott várták a felvonulást a mellékutakon is.
Minden olyan szervezetten ment, hogy miután a hőlégballon nézelődés elmaradt – az eseményt végleg elengedtem -, lassan haza indultunk.
Természetesen szembe találtuk magunkat a felvonulással.
Ekkor jött a következő meglepetés. Úgy ötven méterrel a felvezető előtt olyan profi módon, mosolyogva, kedvesen tereltek egy mellékutcába, miközben elmagyarázták, hogy jutunk ki a városból, hogy nem hittünk a szemünknek.
Emlegettük a nyíregyházi Kossuth tér – Sóstó kerékpárversenyek szervezését, amikor szinte egész délelőtt nem lehet átjutni a város keleti részéről a nyugatira. El kellene menni Hajdúböszörménybe tanulni a szervezőknek. Meg egyéb eseményszervezőknek sem ártana, látva az ottani rendezvényeket.
Ami még meglepett, a lakosság érdeklődése. Mondjuk ott vannak füves-fás mellékutcák, ahova simán kiültnek az emberek beszélgetni.


16. Révfülöp Blues Fest 3/3

Szombat délután a színpadhoz készülve már eszünkbe jutott, hogy ez a 16. Révfülöp Blues Fest utolsó napja, de aztán inkább a várakozás lett úrrá, és hogy ne felejtsem el a hátizsákomba tenni a dzsekimet. A hűvös szél ugyanis eszembe juttatta az előző év zárását, ahol igen könnyedén öltöztem.
Most azonban annyira felkészültem, hogy a műsor kezdetére a szél is inkább feladta.
A Blues Bell igen lendületes műsort produkált. Hrabovszky Tamás énekelt és szájharmonikázott, Török Péter gitáron, Wilhelm Gábor basszusgitáron játszott, és Szabó Csaba dobolt. A remek blues zenét funk és olykor jazz motívumok is váltották, majd pedig Benkő Zsolt, és Premecz Mátyás játéka tette még különlegesebbé a hangzást.
Volt egy formáció a három nap alatt, akikkel Premecz Mátyás nem vendégként lépett színpadra. Ez a Premecz Mátyás Organ Trio, a saját zenekara volt.
A hagyományos Hammond felállásban Premecz Mátyás játszott Hammond orgonán, Badics Márk dobolt és Zádor Tamás játszott gitáron. Nem is akárhogy.
Bevallom, nagy érdeklődéssel vártam a koncertet, hiszen – bár minden zenekarnál megszólalt Matyi Hammondja – mégis csak más az, ha saját elképzeléseit, saját zenekarával adja elő. A fesztiválos improvizációi is fantasztikusak voltak, a trió azonban egészen mást hozott. Látod majd a képeken az örömöt, felszabadultságot az arcokon. Számomra nagyon emlékezetes koncert volt, és bakancslistás lett a trió. Természetesen néhány percre hozzájuk is csatlakozott Benkő Zsolt.
A Borsodi Blue Zsombok Réka énekessel érkezett. Borsodi László gitározott és énekelt is, Pfeff Márton basszuson játszott, Szabó Bence pedig billentyűkön, Mezőfi ‘Fifi’ István dobolt. A fúvós szekció – remélem, pontos vagyok – Belicza Károly tenor sax, Döge Csaba harsona, Resetár Attila trombita, Bíró Tamás trombita. Ez a koncert igazi zenevilági utazás volt, ráadásul rengeteg improvizásióval, melyhez Benkő Zsolt, Zádor Tamás, és Benkő Máté komoly gitárpárbajjal, míg Premecz Mátyás Hammondjával járult hozzá. Észre se vettük, hogy elrepült az idő.
Pedig hátra volt még Ripoff Raskolnikov színpadra lépése is. Mellé a zenekarból a gitár, basszus, dob, billentyű maradt kíséretnek.
Utolsó képem az albumban, mikor meghajlás után elindulnak a zenészek a színpadról.
Mi még maradtunk kicsit beszélgetni, és persze elbúcsúzni is.
Mielőtt megmutatom a képeket, meg kell köszönjem a három nap élményét mindazoknak, akik részt vettek a létrehozásában. Pepinek, és Zsuzsának pedig külön is.
Remélem, jövőre is találkozunk. A szállásadónkkal már beszéltünk róla. 🙂
Most pedig búcsúzz el velem a 16. Révfülöp Blues Fest-től a fotóra klikkelve!
KLIKK


16. Révfülöp Blues Fest 2/3

A Bisztró 71-ben elfogyasztott remek ebéd után békésen sziesztáztunk szállásunk udvarán. Ismerkedtünk a szobaszomszédokkal, akik igen kellemes blues zenével érkeztek az udvar hangulatos, fedett részére. El is telt az idő, és az időjárás is azt mondta, ne menjetek a strandra. (Nem mintha én terveztem volna ilyet.) Elrepült a délután, már csak egy gyors elkészülésre maradt idő, meg hogy kilépjünk kicsit, mert a felhők egyre komolyabban gondolták.
Épp beestünk a színpad előtti fedett részre, mikor utolért az eső. Persze a szervezők erre is gondoltak, a székek már a fedett részben sorakoztak.
Indult a második nap a 16. Révfülöp Blues Festen.
Pár hete áradoztam a Mojo koncertjéről Mikepércs után, és alig vártam, hogy újra találkozzunk. Így aztán nem sokat törődtem az esővel sem, de ezzel nem csak én voltam így. A fedett rész zsúfolásig megtelt, de a szabad ég alatt is igen sokan – az esőre nálam jobban felkészülve – élvezték az egyedülálló koncertet. A formáció hangszerei sem mindennaposak, a megszólalásról már nem is beszélve. Honfi Imre Olivér ének, elektromos gitár, diddley bow, cigar box, Horváth János ének, akusztikus gitár, elektromos gitár, Szabó Tamás ének, szájharmonika, basszus harmonika, harmonetta, Pengő Csaba basszusgitár, nagybőgő, Mezőfi “Fifi” István dobok. És természetesen a vendégek, akik a fokozhatatlant is fokozták, Benkő Zsolt gitár és Premecz Mátyás Hammond orgona. Azt hiszem, ilyen egyszer történik egy életben, és én ott voltam.
Az este második formációja a Bluestone & The Horn Section volt. Igen, fúvósok is. Vasicsek „Öcsi” János ének, Kőmíves „Stone” András gitár, Nemes Zoltán billentyűk, Tomor Barnabás basszusgitár, Molnár Dániel dobok, Weisz Gábor tenor szaxofon, fuvola, Almási Attila harsona.
Benkő Zsolt és Premecz Mátyás csatlakozása akár már természetes is lehetet a fesztivál második napján, de érkezett még Kézdy Luca, aki hegedű játékával tette felejthetetlenné a műsort, és kivívta az ugyancsak színpadra érkező Hobo elismerését is.
A közönség meg az esővel semmit sem törődve élvezte az előadást. Mondhatnám, hogy ritkán látni ilyen hálás közönséget, de érezheted a beszámolómból, hogy volt is miért. Ja, és nem említettem még a megszólalást, a fényeket. Bizony, abban sem találhatott senki kivetnivalót egyik este sem.
Mit mondhatnék még a napról? Sikerült esőszünetben hazaérni, aztán akkorát aludni, hogy másnap az éjszakai viharról szóló történeteket is kétkedve fogadtam.
Itt pedig a képek az albumban. Ez sem lesz kevés, érdemes megnézni, és sajnálkozni, ha nem voltál ott. 😉 De gonoszságot félretéve, klikkelj az itteni fotóra, holnap pedig a harmadik napról olvashatsz.
KLIKK