Várépítés

Nem véletlen a cím, és az sem, hogy utolsó napomon érkeztem az egri várba.
Természetesen tervezgettem az utazást, természetesen utána olvasgattam kicsit, és ezek alapján döntöttem így. Tudható volt számomra, hogy építkezés folyik, és látható volt, hogy ez nem minden esetben felújítás, sokkal inkább valaminek az építése.
A borult, esőre álló időben mégis úgy döntöttem, irány a vár. Kedvenccé vált parkomon keresztül sétáltam át most is. Útközben felidéztem néhány emléket, és már a pénztárnál is voltam.
Mondtam a néninek, hogy szeretném megnézni közelebbről a légkalapácsokat, melyek hangja messzire elhallatszott. Gondolkodás nélkül, mosolyogva adta a belépőt.
– Vajon hányszor sütik el ezt a “viccet”? – szégyelltem el magam.
Aztán hamar eljutottam az építőkig. A belső várkapu után felmentem egy lépcsőn, és egyszer csak megjelent egy építőmunkás egy gerendával. Hogy Hadházit idézzem, egy darabig “néztük egymást, mint Noé és a harmadik teve”, aztán visszafordultam elkönyvelve, hogy az biztosan építési terület.
Besétáltam a belső információhoz – ellépve egy vitéz és két kísérője útjából -, ahol közölték, ha nem akarok délutánig várni a vezetésre, eredjek előbbiek nyomába. A vaskapunál értem utol őket, és ettől kezdődött egy nagyon érdekes, sok információt tartalmazó séta. Hamar kiderült, hogy a két kísérő már részt vett valamilyen mesélős túrán, mert vitézünk – aki egyébként igen felkészült volt – folyamatosan kérdezgette őket.
A jó fél órás sétán megismerkedtünk a vár történetével, majd megnéztünk egy valóság vs. Egri csillagok kiállítást.
Ezt követően egyedül bóklásztam még vagy egy órát. Ekkor állapítottam meg, hogy nem feltétlenül az eredeti állapot helyreállítása a cél, hanem inkább a modern építőanyagok felhasználása. Ez szerintem nem tesz annyira jót a várnak, de határozottan jobb, mintha hagynák elpusztulni.
A karácsonyfaégő sor felfedezése a várfalon, és a felerősödő szél hatására fejeztem be a vártúrát.
Kifelé betértem még a pénztár épületébe, ahol egy réteggel bővítettem öltözékemet, és kicsit beszélgettünk a pénztáros nénivel, így talán nem az a “tapló látogató” kép maradt rólam, ami kialakulhatott érkezésemkor.
Hazafelé még elidőztem a parkban, szereztem estére ebédet, és indultam csomagolni.
Erről már nincs képem az albumban, amit a képre klikkelve nézegethetsz.
KLIKK

Így albumon kívül pár szó még a haza utazásról. Vasutazás rész. 🙂
Kicsit ijedten konstatáltam péntek reggel az egri vasútállomásra érkezve, hogy benn áll a Füzesabony felé induló vonat. Loholtam hát, hogy elérjem, bár a kalauzok elég nagy nyugalommal álldogáltak mellette.
– Ez még az előző – mondták mosolyogva – de inkább jöjjön ezzel, ki tudja.
Mondtam, hogy a következőre van jegyem.
– Határeset – mondták még mindig mosolyogva.
Füzesabonyban leszállva a ráérők nyugalmával sétáltam a peronon, mikor a hangosbeszélő közölte, Tokaj Intercity vonat érkezik…
Kicsit meglepődtem, de megtanultam, vasutazás közben nem gondolkodni, cselekedni!
Lépcsőn le, lépcsőn fel, és valóban jött a Tokaj. Volt még annyi időm, hogy rápillantsak a telefonomra, valóban a Tokaj IC-re szól a jegyem.
Felszálltam. Még telefonomat nézegettem, mikor elsétált mellettem a kalauz.
– Késünk sajnos több, mint egy órát, váltóhiba, meg gázolt egy másik vonat, összeszedtük az utasait. – mondta.
– De nekem a Tokajra szól a jegyem, és ez az. – csodálkoztam.
– Ez IS az, meg a nemsokára jövő is az. – villant át a már ismert kincstári mosoly az arcán – Ugyanaz az útvonal, ugyanúgy hívják a vonatot, nagyjából az idő is stimmel, jó utat! – nyugtatott meg.
Így történt, hogy valamivel korábban értem haza vonattal, mint ahogy menetrend szerint kellett volna. 🙂
Vajon mi lenne a vasúttársasággal ezek nélkül a jófej alkalmazottak nélkül?


Menj a toronyba fel!

Persze senki nem mondta, de a terveim között szerepelt, hogy visszatérek pár évtizeddel ezelőtti általános iskolás kirándulásom színhelyére. Igaz, az akkori nyár helyett most olyan köd volt, hogy a tornyot alig találtam meg, de mégsem bántam meg a kilenc emelet megmászását a Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpontban.
Azt írtam a közösségi oldalamon, hogy nem bántam, hogy a napszemüveget otthon hagytam, azonban pár hónapja vásároltam egy polár szűrőt a fényképezőgépemre. No, azt nem kellett volna otthon hagyni.
Láthatod majd, elég sokat szenvedtem a vitrines fényképezéssel. Talán több neoncsövet tudsz megszámolni a képeken, mint mondjuk fényképezőgépet.
Persze így is élmény volt a kirándulás. Ahogy a belépésnél tanácsolta a kedves információs hölgy, először a csúcsot hódítottam meg. Ahogy mondta, lefelé sétálva biztosabban tarthatom majd a fényképezőgépet a termekben. 🙂
Hosszú-hosszú folyosón sétálva jutottam el a lépcsőig, amely a menyorsz Panoráma Teraszhoz vezetett. Jól körbesétáltam, kifújtam magam a hegymászás után, készítettem pár szürke képet, kis videót – ezt a közösségi oldalamon láthattad -, majd elindultam lefelé.
Értelemszerűen a Camera Obscura kimaradt, majd egyszer máskor. Megálltam viszont a hatodik emeleten, a Hell Miksa Csillagászati Múzeumnál. Körbenéztem, olvasgattam, és megvárhattam volna egy előadást, de nem akartam negyed órát üldögélni, így folytattam utamat lefelé.
Már fölfelé kinéztem az Optikatörténeti kiállítást, így aztán jó sokat időztem az ötödik emeleti teremben. Itt nem kellett előadásra várnom, viszont nagyon jót beszélgettünk a hölggyel, akire a termet bízták. Sok érdekességet megtudtam, és sok érdekes dolgot is találtam.
A kiállítás két magángyűjteményből áll. Nagyítók, mikroszkópok, fényképezőgépek, dia- és mozifilm vetítők, valamint egy későbbi időszakból filmes kamerák ragyognak a vitrinekben. Felfedeztem egy olyan fényképezőgépet, és filmfelvevőt, amelyet én is őrizgetek, és számos olyan eszközt, amely után analóg fotós koromban is csorgott a nyálam. Szóval nem véletlenül töltöttem itt is jó egy órát.
Következett a megérdemelt ebéd, a hatalmas szendvics, amit láthattál a közösségi oldalamon, és amiből a haza utamra is hoztam.

Kalandos hétfő reggeli vonatozásomon egri esemény keresgéléssel ütöttem el az időt. Így találtam a Vitkovics Alkotóház szerda esti eseményére. Az Ősz-Művészeti Party két műsora már olyan volt, ami miatt biztosra terveztem ezt az estét, és a további meglepetések sora csak szerda este, a helyszínen következett.
Nehezen tervezek tömegközlekedést, így jó fél órával a program kezdése előtt érkeztem. A kedves fogadtatás, rövid programismertetés után máris teljesen otthon éreztem magam. Írtam korábban, mennyire profi volt a szervezés, és mennyire meglepett, mekkora az érdeklődés az esemény iránt, milyen sok fiatal van körülöttem.
A kezdésig lévő időben megnézhettem a néhány nappal korábban megnyitott kiállítást a tetőtéri kiállítóteremben, és a későbbi események előkészületeit az udvaron.
Az EKKE Színpad előadása a Mézga család egy történetének élőben történő szinkronizálásával kezdődött, majd Romhányi József verseinek előadása következett. Igencsak szórakoztató előadás volt, és hozzám hasonlóan néhányan még a lépcsőn is ültek.
A következő műsorszámig hátralévőidőt az udvaron töltöttem. Már égtek a tüzek készülve a sütögetésre, a büfé is kinyitott, és a graffitisek is megérkeztek. Ja, és a zsíroskenyér. 😉
Szóval egy percig sem unatkoztunk, hamar elérkezett a Pandora Project akusztikus koncertjének ideje. Azt hiszem, sikerült meglepnem őket azzal, hogy ott voltam, és örültem, hogy ilyen szerencsém volt a nyaralásom idejének megválasztásával. A Major Dóra, Végh Janka duót szinte kezdetektől követem, mert érdekes, jó zenét játszanak, és igencsak jó a közönség kommunikációjuk is. Szóval most is remek volt a hangulat.
A koncert után maradtam még kicsit az udvaron, hiszen elkészültek a graffitisek alkotásai is, és volt még kis söröm, meg jó volt kicsit még beszélgetni is. Tudod mit? Mielőtt elkezdenéd nézegetni a képeimet, belinkelem a formáció tegnap megjelent klipjét.
Most pedig klikkelj a ködös képre!
KLIKK


Let it be!

Ha Egerben jársz, nem hagyhatod ki az Egri Road Beatles Múzeum meglátogatását. Úgy indulj, hogy nem félórás program lesz.
Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok fanatikus Beatles rajongó. Mégis biztos pont volt ez a látogatás a terveimben. Ezért is indultam el mindjárt a második napom reggelén.
Vagy fél óra séta volt a szállásomtól, így nem keltem hajnalban. A kényelmes reggeli, kávé után indultam, kicsit elüldögéltem a Bazilika mellett, és nem sokkal nyitás után már ott is voltam. Első látogatóként.
A páratlan gyűjtemény hét éve látogatható, és hatalmas élmény. Ahogy írtam, nem ismerem részletesen a zenekar történetét, de a hangulat ott tartott egész délelőtt. Számtalan különleges tárgy sorakozik a vitrinekben, a falakon a zenekar történetével párhuzamosan követheted a világ eseményeit, közben pedig Beatles dalokat hallgathatsz, videókat nézhetsz, sőt, akár dalokat is játszhatsz, amolyan gitár karaoke formájában.
Az ott töltött idő alatt sokat beszélgettünk a tulajdonossal, nem csak a Beatles-ről, és biztos vagyok benne, hogy ha egyszer visszatérek, lesznek még témáink.
Szóval mindenképpen menj el oda, ha Egerben jársz.
Ebédelni az Agria Parkba ugrottam be, itt fedeztem fel gy remek kávézót, a Chris Cafe-t. Sokféle kávé, süti, kedves kiszolgálás. Ez is visszacsalogató hely.
Délután haza sétálva kis pihenés után elballagtam a Rock Cafe-ba, amelyről azt hallottam, nem szabad kihagyni.
Gondoltam, megiszom egy sört, és meglátjuk. Talán vagy három órát ültem a pult mellett. A hely hangulata eszméletlen. Igazi rock kocsma, de úgy igazán. Számtalanféle sör, rövid ital, és üdítő marasztalja a vendégeket, de akár egy hotdoggal is fékezheted az alkohol hatását, vagy csak nem kell haza rohanni, mert megéheztél.
Sajnos a mindenhol boldogan élő “jóakarók” miatt koncerteket nem rendezhetnek már a helyen, de ezen a délutánon a JaJa együttes érkezett próbára. Azt hiszem, december másodikán zenélnek majd a Dobó téren, ezt a műsort próbálták. Hatalmas élmény volt, igazi karácsonyi hangulatot teremtettek. A társaság is jó volt a helyen, jókat beszélgettünk zenéről, múltról, jelenről. Végül itt töltöttem az estét.
Ez hát a mai album története. Nézegesd a képeket az ittenire klikkelve!
KLIKK


Pár nap nyaralás

Van hagyománya annak, hogy ősz végére bennragad szabadságom. A korábbi években általában a VIDOR vitte el a nyár végét és a nyaralás lehetőségét, ami idén már nagyon indokolatlanná vált, de még bíztam benne.
Szóval pár hete most is jött a figyelmeztetés, sok a bennmaradt napom. Ez arra ösztönzött, hogy rábökjek a térképre. Nem sokkal Eger mellett találtam el, így adódott, hova is kellene mennem néhány napra. Szállást is találtam, és úgy döntöttem, a vasutazás kalandos ösvényére lépek ismét. Nagy dolgok nem történhetnek jó két óra alatt.
Az embernek gyakran vannak olyan érzései, hogy rosszabb már nem lehet. No, ez az utolsó mondat szokott leggyakrabban megdőlni. Ahogyan hétfő reggel is. IC, másfél óra, mi történhet? Nos, például 20 perc késés a másfél órához úgy, hogy semmi nem történt, csak mentünk. Az utolsó 17 kilométer megtételére szánt személyvonat sem várta meg az IC-t. Szerencsére fél-egy óránként van eszköz a 17 kilométer leküzdésére, így vagy 15 perc álldogálás után meg is tudtuk, mivel megyünk tovább. Sőt, fel is szállhattunk a vonatra, amely ezután 10 perc késéssel indult, mert a protokoll szerint ennyit várnak a következő késő vonatra, akár odaér addig, akár nem. Szóval a vonatozás továbbra is a ráérő emberek szórakozása. Utolsó beszámolómban majd mesélek még erről.
Fentiekből láthatod, több bejegyzésre bontom a beszámolómat.
Szállás foglalásnál fontos, hogy elolvasd a visszaigazolást. Ha így teszek, nem álldogáltam volna a szállás bezárt ajtajában pár percig tanácstalanul. Szerencsére a szállásadóm nagyon kedves, és segítőkész volt, így a csomagomat ott hagyhattam pár órával korábban, míg rendbe tették a szobámat.
Megkönnyebbülve indutam hát a környék felfedezésére.
Ez elsősorban a pár száz méterre lévő Érsekkert – vagy ahogy a helyiek hívják, Népkert – bejárását jelentette. Szerencsére ezen a napon még napsütéses volt az idő, így egy egészen jó mobilos fotóalbumot sikerült összeraknom a bóklászásomról.
Erre a napra ennyi dokumentálás jutott. Persze találtam még remek étkezési lehetőségeket is, és kis bevásárláson is túlestem. Jó volt késő délután visszatérni a szállásra, és kicsit megpihentetni home office-on ellustult izmaimat.
A hétfő és a gyönyörű ősz képeit láthatod, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Várkerti séta

Ahogy korábban olvashattad, múlt péntek délután Vaján voltam. Volt kis időm még a kiállítás megnyitójáig, így benéztem a várkastély udvarára, és sétáltam egyet a parkban.
Most, hogy linkeltem az oldalt, látom, adós maradtam 200 forinttal. Legközelebb a kiállításra is szakítok majd időt, és törlesztem az adósságomat.
Szóval tényleg csak egy kis őszi sétára gondoltam, így a fényképezőgép is az autóban maradt. Nem tudtam azonban képek nélkül eljönni. Gyönyörű, rendezett a park, és az ősz még hozzá is tett kicsit.
A sétát a vár előtti parkban fejeztem be, és így összeállt egy rövid fotóalbum. Egy tekercs filmnyi. 🙂
Klikkelj a képre, és tegyél egy kirándulást a várban is, ha módodban áll!
KLIKK


Csuhébabák kiállítás

Kedves meghívásnak tettem eleget péntek délután. Mészáros Józsefné csuhéból készült munkáiból rendezett kiállítást a Vajáért Kulturális Egyesület a Vajai Tájházban.
Ilikével a szépemlékű Múzeumfaluban találkoztam jó pár évvel ezelőtt. Akkor éppen hímestojásokat varázsolt. Aztán megismertem egyéb munkáit is, sokat beszélgettünk, és talán öt éve egy hímes kiállításának megnyitóján is ott voltam. Elég régen találkoztunk, így mindent megtettem, hogy ott lehessek a mostani kiállításának megnyitóján.

A Vajai Tájház a település központjában, a vártól nem messze található. Megőrzött nádfedeles múlt az új épületek között.
Nem sokkal a megnyitó előtt érkeztem. A tájház egyik szobájában a csikókályha melege, és az egyesület mosolygós tagjai fogadtak, a másik helységben pedig a kiállítás volt. Rövid ismerkedés, beszélgetés után elvonultam kicsit fényképezgetni, ám hamar érkeztek a vendégek, és az esemény hivatalos dokumentálói is. A Vajáért Kulturális Egyesület oldalán már láthatod is a képeiket.
A kiállításon egy régi falu képe kel életre a nádfedeles házakkal, harangtoronnyal, a falu utcáin járó emberekkel, rőzsehordókkal, tejes asszonyokkal, szóval egy szép csuhéfalut láthatsz.
A másik asztalon egy színes betlehem csuhéból készült alakjait láthatod, a harmadikon pedig különböző élethelyzetek csuhé figuráit csodálhatod.

A kis szoba, és az előtér is megtelt látogatókkal a megnyitón, majd érkeztek a gyerekek a helyi iskolából, akik a kiállítás körbejárása után Ilikétől elleshették a csuhébaba készítés fortélyait is.
Én köznem jókat beszélgettem új ismerőseimmel, és finom sütikkel is kínáltak. Ha rajtam múlt volna, még mindig ott ülnék. 🙂

A kiállítás egyébként november 20-ig nézhető meg a Vajai Tájházban.
Van néhány fotó tőlem is a kedvcsináláshoz a következő fotóalbumban. Klikkelj bátran a képre!
KLIKK


Holtág

A bizonytalannak ígérkező napsütésben egy kipróbált kedvenc hely meglátogatását tűztük ki célul. Csendes gurulással érkeztünk meg vasárnap délelőtt Tiszalökre, a Kenyérgyári holtághoz.
Régi terv, hogy egyszer átkompozunk innen Tokajba, de ez már jövő évre marad. A kompot a túlparton kalapálták ki tudja, milyen okból, így a a parton csúszkáltunk kicsit az őszi leveleken.
A tél közeledtét jelezte, hogy sok utánfutós autó várakozott az út szélén. Gondolom, a hajókat szedegetik ki lassan a vízből.
Visszatértünk a tanösvényhez, ami bármikor kellemes sétás kikapcsolódást nyújt. Sajnos a fahíd korlátjának valaki nekitolathatott, nem volt szép látvány. Egy vidám, gombászni induló családdal beszélgettünk kicsit, majd ők balra, mi jobbra.
Sajnos a híd túlsó végén is sérült korlátokat, lezárt faházat találtunk. Láthatóan itt az időjárás is megviselte a gerendákat, korlátokat. Bízom benne, lesz pénze az önkormányzatnak a rendbetételre, és nem a lezárás lesz a megoldás. A város imázsfilmje reményt ad a karbantartásra.
Mindezek ellenére jó volt ismét itt sétálni, és remélem, legközelebb is ezt tudom majd leírni.
Készítetten egy rövid fotóalbumot a kirándulásról, klikkelj a képre!
KLIKK


Káposztás Nap

Szombatra ismét egész napos kiruccanást terveztünk. Ez is egy visszatérő esemény volt, ahogy pár éve már mi is visszatérő látogatói vagyunk a Hagyományőrző Káposztás Napnak.
A rendezvényt a Nagyhalászi Eszterlánc Kézműves Egyesület szervezi, a Nagyhalász-Homoktanya Közösségi Házban. Igényes családi nap, ezért is térünk vissza mindig.
Ahogy közeledtünk, már messziről látszott a hatalmas ugrálóvár, ahonnan aztán nem volt egyszerű bárhova is elcsábítania gyerekeket. De volt lovaskocsikázás, kézműves foglalkozások és vásár, kiállítás, és sokféle műsor is. Reggel mindjárt futóversennyel indultak, mire mi kiértünk, már érkeztek is a befutók.
A rövid rendezvén megnyitót a kézimunka kiállítás bemutatása követte, majd indultak a szabadtéri események.
Közben a Zöld kerekesek is megérkeztek, és ők is színezték a programot néhány aktív játékkal.
Egész nap lehetett szavazni a dekorációs verseny alkotásaira, tombolát vásárolni, meg persze ugrálóvárazni, kocsizni, lovas bemutatót nézni, majd lovagolni, és már el is érkeztünk az ebédhez.
Ezt külön sorba teszem. Káposztás bableves és töltött káposzta volt a kínálat, és el nem tudom mondani, milyen finom volt. Üldögéltem utána egy keveset tétlenül. 🙂
Aztán begurult az udvarra a Burattino Bábszínház autója, és már kezdődött is a díszlet építés.
Jó régen voltam bábszínházban, meg persze bábszínház korú is régen voltam, de ezen az előadáson én is jól szórakoztam, meg ahogy a – tőlem szokatlan módon készített – közönség képeken láthatod majd, mindenki más is. Nem értek a bábjátékhoz, ez olyan volt, hogy a bábosok olykor személyesen is megjelentek. Szóval tetszett, jókat vigyorogtam közben, köszi Mónika, Regina és Madárijesztő. 🙂
A napot a tombolasorsolás zárta, ahol klassz kézműves tárgyakat nyerhettünk.
Ismét egy kellemes napot töltöttünk Homoktanyán. Külön köszönet Katikának mindenért, és persze a szakácsoknak is.
Fentebb linkeltem az egyesület oldalát, ahol rengeteg képet, videót találsz az eseményről, az én képeimet pedig az ittenire klikkelve is megnézheted.
KLIKK


Bortalanul

Emlékszem, egyszer régen nem kis megdöbbenést okozva, a színpad előtt kérdeztem meg, hol lehet csapolt barna sört kapni. Akkor is szüreti napok voltak, akárcsak a hétvégén.
A Tokaj-hegyaljai Szüreti Napok annak ellenére jó program szokott lenni számomra, hogy nem igazán iszom bort.
Szombaton családos kirándulás volt, és igen változékony volt az időjárás is, ezért hajókázást és éttermet választottunk.
Élmény volt, bár a hajó nem mai gyártás volt, de nyithatók voltak az ablakok, ahol az indulás füstjét ki tudtuk engedni. Azért mégis ajánlom a programot – igaz, idén már talán befejezték -, de akkor, mikor nincs nagyrendezvény, és nem szedik elő a régi járműveket.
Az étterem is furcsa ilyenkor. Olyan érzése van az embernek, mintha azt várnák, fizessen már, és menjen, mert jön a következő társaság. Csak itt tapasztaltam olyat is, hogy elfelejtették mondani, a szerviz díj benne van a számlában. (Rá volt írva, de máshol eddig külön említette a pincér, sőt, ezért el sem fogadott borravalót.) A kaja egyébként finom volt.

Vasárnap délután egyedül tértem vissza a városba. Igazán a Kiscsillag koncert érdekelt, de mint kiderült, érdemes volt korábban, jóval korábban érkezni. Egyrészt remek napsütéses idő volt, másrészt kiváló utcazenével kényeztették a látogatókat. Erről a közösségi oldalamon láthattál is élőket.
Új helyre költözött a nagyszínpad, ami igen jó döntés volt. Ráadásul most is kiváló hang- és fénytechnika csábította a közönséget. Nem véletlen, hogy sok nyíregyházi ismerőssel találkoztam ismét.
A fényképezőgépet csak az esti koncertre vettem elő, így a fotóalbumban a Kiscsillag koncert képeit láthatod, ha klikkelsz az ittenire.
KLIKK


Kerekecske, dombocska újra

Múlt évig bakancslistás volt nálam a Kerekdomb Fesztivál, azóta viszont rendszeres visszatérő vagyok, szóval az idei már a második Kerekdombom volt. 🙂
Írhatnám azt is, hogy hagyomány már, hogy a fényképezőgépet szinte csak ballasztként cipelem magammal, de azért két alkalomból ne vonjunk le mély következtetéseket.
Az eső sem rettentett el bennünket a világgá menéstől, igaz igyekeztünk még előtte elindulni. Így aztán csak Nyíregyháza határában kezdtek le megjelenni az esőcseppek a szélvédőn.
Tállyára érkezve a tervezett napsütés ugyan nem érkezett meg, de az eső sem esett mindaddig, míg megszereztük a karszalagokat, és az evangélikus templom védelmében megnéztük Szirtes Edina Mókus és Rohmann Ditta előadását, ami egy hegedű, gordonka, ének, improvizációk megszólalású produkció. Ahogy másnap közösségi oldalamon írtam, nagyon szeretem, amit Szirtes Edina bármilyen műfajban csinál, mert ezek mindig különleges, és szívvel-lélekkel előadott dolgok. Most is így volt.
Érdekes most visszagondolva, hogy a kb. 4-5 tervezett eseményből kettőt ez alapján választottam, és választok ki mindig. Nyilván kitaláltad, ha ismered fesztivál műsorát, hogy a másik Palya Bea előadása volt. Na, ő is egy csoda. Ez volt a nap záró eseménye számunkra, és nem nagyon zavart az sem, hogy szinte? bőrig áztunk.
Ha már belelestél kicsit a fotóalbumba láthatod, hogy ezekről az eseményekről egyáltalán nincs képem. Ez már úgy tűnik Kerekdomb standard lesz nálam. 🙂
Valahogy ezen produkciók alatt nem éreztem késztetést elvonulni a fényképezés világába, meg hát az időjárás előtérbe helyezte a felszerelés védelmét.
Had mondjam még el, hogy – ahogy múlt évben – idén is a programok nagy részét a Szűcs Pincészet ajánlatából válogattam. Ahogy a hely hangulata, úgy a koncertek is kedvemre valók voltak.
Itt, a kezdődő esőben a diófa alatt álldogálva néztük, vagy inkább hallgattuk Barabás Lőrinc műsorát is. Őt is régen felfedeztem már. Igaz, akkor egy zenekaros produkcióban kedveltem meg, és az azóta látott szóló koncertek alapján már elmondhatom, az volt, ami igazán megfogott. A szóló, sok kísérő alappal, billentyűvel és kevesebb trombitával megvalósított előadás nem annyira tetszett. Nekem kevéssé élő így a zene. Persze azért áztunk kicsit a diófa alatt.

Előző évben jóval könnyebben választottunk kaját a fesztiválon, és idén igazán a választás sem lett tökéletes.
A street food – a kürtőskalácsot leszámítva – egy stand volt, így az Oroszlánosban étlapoztunk. Nem fogom megismételni, legalábbis ezzel a választással biztosan nem.

Lassan eljutunk az egyetlen fotózott programig. Ez is biztosra jelölt volt, hiszen hazai – mármint nekünk hazai – előadók műsorába nézhettünk bele.
A másik ok, szándék egy tehetség “promózása” volt részemről. A Nyerges udvarban ugyanis ismét megcsodálhattuk Bogdán Zolika kiváló dobolását az erre az alkalomra összeállt zenészek kíséretében. Tudom, érdekes így ez a mondat, de ha hallottad már Zolikát játszani, azt gondolom, megérted, miért ezt írtam. Hatalmas tehetség.
Lássuk hát az albumot, amely erről a koncertről készült! Klikkelj a képre!
KLIKK


V. Tokaji Utcazene Fesztivál

Három napos utcazene fesztivált rendeztek Tokajban hétvégén.
Ez már az ötödik volt, így jócskán voltak ismerősök, akikkel jó volt újra találkozni, és persze most is voltak felfedezettek, és meglepetés is akadt, és persze voltak nyíregyházi zenekarok is.
Péntek este sajnos más elfoglaltságom miatt nem lehettem ott, és a péntek esti buli koncertek is kimaradtak így, de szombaton és vasárnap amennyire tehettem, bepótoltam a lemaradást. Ezt nagyjából láthattad is az imbolygós élőzéseimből, most pedig mutatok majd pár képet a két napról.
Csináltam egy saját kis táblázatot, hogy könnyebben eligazodjak. Kevesebb színnel, mint a hivatalos, de hasonló tartalommal.
Így előre jelölhettem is a “jó lenne megnézni” csapatokat, majd pedig az idei kedvenceket. Persze így is maradt akikhez nem jutottam el, de lesz még utcazene, illetve találkozhatunk majd máshol is.
Mindjárt a Texas Tourist-tal indítottunk szombaton, és – mivel szinte az egész szombati oszlopot jelöltem – igen sok időt töltöttünk a Murphy Borbárban, és a teraszán. Kávézás közben érkezett ide az egyik felfedezett, a Küszöb zenekar. Nagyon érdekes zenét játszottak, és a hangszerek “készlete” sem volt mindennapi. Jó kis mesélős-zenés történeteik voltak. De itt találkoztunk az évek óta kedvenc Crazy Daisy Jug Band-del is szombaton (Boldog szülinapot!).
Persze nézegettem a táblázatomat, így olykor elszöktünk innen, mert a Csúróstusza zenekar eleve “mindenképpen” kategória volt a korábbi év kellemes emléke kapcsán. Most sem csalódtunk, sőt! Igazi élmény volt a távol maradó zenekar idejének kitöltésére összeállt jam az SKH zenekarral. Így kell ezt csinálni. Még vasárnap sem tudtam könnyen elszakadni tőlük, ahogy azt a közösségi oldalamon az élőzésből láthattad. Szombaton és vasárnap is meglátogattam a Rover zenekart és a Potatopatch sem maradhatott ki.
Nézegettem egy darabig a táblázatomat, mikor megláttam Karácsony Dávidot, de nem találtam a Purga zenekart a fellépők között. Maradt hát a kérdés, mikor, hol játszanak. Az csak később, mikor már zenéltek, derült ki, miért nem találtam a múlt év egyik kedvencét. Ugyanis egy másik formációval, a Rombus zenekarral érkezett idén, ami egy – mint a vasárnapi beszélgetésből kiderült – új project. A különlegessége, és a páratlansága abban áll, hogy népszerű komolyzenéket ötvöznek cigányzenei motívumokkal, ráadásul igen jó dolog sül ki belőle. Remélem, találkozunk még.
Láthatod, közben nem nagyon tartom az idővonalat, de nincs is nagy jelentősége, hiszen minden formáció minden nap zenélt, így nem biztos, hogy mindkét nap találkoztunk.
Ennek persze több oka is van. Egyrészt rengeteg nagyon jó zene volt, másrészt a számomra ritkán hallható, látható formációknál rendesen ottragadtam.
De azért volt időm a No Cnt’Roll & Mr. Bluesman, a Szakaszhatár, és a Fehérgyarmati Oldalvágányon megismert Catcha Lab meghallgatására is.
Vasárnap pedig a többek által ajánlott CstDzs Alt’N’Roll is képbe került.
Ők voltak a vasárnap egyik hősei, akik a hatalmas eső után is visszatértek zenélni előcsalogatva az ereszek alól a nézőket. De a Texas Tourist is játszott az esőtől fénylő út mellett, a Crazy Daisy Jug Band meg az esőben sem állt meg.
Az igazi vasárnapi hős címet azonban a The Acoustic Affair-nek adnám, akik mindenféle hangosítás nélkül – a társ zenekar leszerelt, és haza indult az esőben – kiváló hangulatot csináltak a város főterén annak ellenére, hogy egy utcányira – szerintem – indokolatlan hangerővel játszott egy zenekar.
Persze ez nem az ő saruk, nyilván nem tudhatták, mi történik pár száz méterrel arrébb.
Az idei fesztivál-szervezői talulságok egy része a korábbiakból jön továbbra is.
Autó forgalom. Ezzel nagyon kellene kezdeni valamit, mert ha nem szabályozott, a rendőrök is csak be tudnak állni a konvojba, ahogy tették is.
Öröm volt látni, hogy a múlt évben hiányolt kiírások megjelentek a sátraknál. Idén is volt ugyanis tető a fellépők fölött. (Hátha olvassák a VIDOR szervezői. 😉 )
Amin érdemes lenne elgondolkodni, ha már nem lehet elkerülni az “összeszólást”, hogy a szomszédos csapatok fél óra csúszással kezdhetnének. Így 15-20 perc “szomszéd csendet” minden fellépő kapna. A formációk elérhetőségének QR kódját sem engedtem el, kevesebb keresgéléssel lehetne eljutni a fellépőkhöz. A Csúróstusza rajongótáborának külön köszönöm a matricát. Nagyon jó fejek voltak. 🙂
Nagyjából ennyi a mese, jó volt, legyen jövőre is!
Klikkelj a képre, és nézz bele a hangulatba!
KLIKK


Texas Tourist – Kisvárda

Csábítónak ígérkezett a Kisvárda sétálóutcájába szervezett három koncert, így útra is keltünk péntek délután.
Természetesen időben érkeztünk, sőt. Így láthattuk, ahogy a technikusok jó egy órán át próbálták visszaszerezni a keverő kezelését a technika ördögétől. Nagyjából egy éve éltem át hasonlót ugyanezeken a virágoskert szegélyköveken üldögélve.
Ahogy a cowboy mondja az ismert viccben: Kettő.
Aztán elkezdődött a Texas Tourist koncertje. A fiúk alaposan odatették magukat, és a nézőtéri hangzást is megszoktuk valamelyest, valamint én nagyjából tudom már a szövegeiket, így bátran koncentrálhattam a fényképezésre.
Így aztán vannak is képeim, és nem is mentünk hiába.
A Radar, és a Kalapács Akusztik volt még hátra. Ezekből elég sok előzmény volt a beállásnál, így mikor a Radar megszólalásánál kiderült, hogy az ördög győzött a keverőnél, csomagolni kezdtünk.
Azért jó kis kirándulás volt, de elgondolkodtam, hogy tervezek-e következőt.
A képeket azonban megosztom, és bízom benne, hogy a Texas Tourist-tal legközelebb legalább olyan megszólalással találkozunk, mint mondjuk a Zene Sóstón koncertjükön. Na az jól szólt!
Klikkelj a képre!
KLIKK


Ködös reggelek

Talán az ősz közeledte, talán a végre-eső miatti párás tekintet csatolta ezt a címet a mai ajánlómhoz. Azért persze még koránt sincs vége a szabadtéri eseményeknek, és szerintem a nyárnak sem.

Ma este Debrecenben, a Nagyerdei Víztorony színpadán például Csendes Csütörtök lesz. Ezúttal az általam eléggé kedvelt Diabolus in Musica (Ørdøg-akusztik) koncertjét láthatod. A főműsor előtt, ami fél kilenckor kezdődik, héttől a Pinkpunkrz, majd a Piszkos Freddy melegít.

Két napos rendezvény kezdődik pénteken a Rabócsiringen, Máriapócson. A TrackWood Drift Fesztivál éjszakába nyúló drift versenyei minden bizonnyal idén is igen látványosak lesznek.

Pénteken kezdődik, és jövő szombatig tart Nyíregyházán a VIDOR Fesztivál.
A linken megtalálod a hivatalos programot.

Este héttől a Kisvárda sétáló utcájában felállított színpadon három koncert követi egymást.
A Texas Tourist, a Radar, és a Kalapács Akusztik műsora tölti be a majd a teret.

Szombaton Tokaji Kézműves Sör és Grill Pikniket rendeznek a Tisza Camping & Kalandparkban.
A rendezvényen zene színpad is lesz, ahol többek között nyíregyházi formáció, a Tobacco Band is bemutatkozik. Részletek a linken.

Kikerülheted az időjárás függőséget – és idén már a VIDOR-ra sem kell délután sietni – ha megnézed a NASA Artemis-1 fellövésének közvetítését hétfő délután. Nem gondoltam, hogy ez is bele fog férni a szabadságomba.

Este tíztől tervezem megnézni a Tornóczky All Access koncertjét Nyíregyházán, a Szent István utca sarkán lévő színpadon, mert a Kőbányai Zenei Stúdió neve mindig színvonalas produkciót jelent, Tornóczky Ferike – ahogy Bill muttatta be mindig a koncertjein -, és Temesi Berci neve pedig mindig garancia a remek zenére. A formáció tagja még: Nagy Richárd – ének és Zombori Atus – dob. Meghallgattam néhány felvételüket – mutattam is egyet a közösségi oldalamon -, szóval ismét biztosra megyek.

Ennyi fért a mai ajánlómba. Találkozunk jövő héten.


Felkelt a napunk

Hét közepén találtam a plakátot, amely az István a király rockopera előadását hirdette Nyírbogát szabadtéri színpadán.
– Menjünk? – kérdeztem.
– Gyertek! – mondta az időjárás.
Mentünk.
Lassan telt a nézőtér, de volt még szinte egy óránk. Egy utolsó próbát nézhettünk meg, és sikerült egészen jó helyet is találnunk.
A környezetről: Technikailag kiválóan felszerelt kőszínpad, kihelyezett padok a nézőtéren, büfé, és kezdésig egy remek zenét játszó trió a színpad oldalánál. Sajnos nem sikerült megtudnom róluk semmit, de szívesen veszek bármilyen információt, hogy követni tudjam őket.
Mire a kezdéshez értünk, minden hely megtelt. Az előadás pontosan kezdődött, és nem okozott csalódást. Persze – majd meglátod a szereposztást – eléggé biztosra mentünk. Ja, és ingyenes volt.
Kiválóan szólaltak meg a szereplők, és a fények sem voltak rosszak, talán kevesebb füstnek és a két szél világításának jobban örültem volna.
Ki kell még emelnem az Igrice Néptáncegyüttes fiatal táncosait, akik igazán fantasztikus produkciót nyújtottak.
Végezetül – anélkül, hogy a szereplőket külön értékelném – jöjjenek az előadás információi, a szereposztás!

István a király. Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján.
Zeneszerző: Szörényi Levente. Szövegíró: Bródy János.
Producer: Nagy Szilárd. Rendező: Puskás Tivadar. Színpadra alkalmazta: Nagy Szilárd.
Díszlettervező: Tihanyi Ildikó. Koreográfus: Gönczné Gyarmati Krisztina. Betanította: Fabu Bettina, Balogh Tamás, Tóth Bence.
Világosítás, fénytechnika: Nánási Barnabás. Hangkeverés: Babják János, Hangtechnika főmunkatárs: Szaniszló Csaba.
Szereplők: István – Varga Miklós, Koppány – Nagy Szilárd, Torda – Koroknai Árpád, Laborc – Koroknai Árpád, Sarolt – Kmecz Anna, Gizella – Hekman Erzsébet, Réka – Vajdáné Plósz Jolán, Asztrik – Keresztény Tamás, Vecellin – Mezei Attila, Regősök – Mezei Attila, Kiss Alexandra, Kóródi Ágnes, Koppány asszonyai – Kiss Alexandra, Kóródi Ágnes,
Az Igrice Néptáncegyüttes kíséretében.

Jó volt ott lenni. A képre klikkelve megnézheted az albumot.
KLIKK