…néhány gondolat, mielőtt hozzálátnék a képekhez.
Kiváló, rugalmas, és biztonságos szervezésű bemutató volt.
A technikáról: minden működött, a gép is kibírta egy készlet akksival szinte az utolsó kockáig, a vaku pedig teljesen, pedig szinte végig maximális teljesítménnyel kellett mennie.
Az eredményről pillanatnyilag annyi tudok mondani, mint az ismerősnek, akivel a nap végén összefutottam: Biztosan sok kép lesz a BuSzaCsáról, de hogy hányon lesz repülő? 🙂
…és mégegy: ha én profi fotós lennék több százezer forintos felszereléssel, és megállítanék egy versenyt akár néhány pillanatra is, hogy képet készítsek, nagyon szégyellném magam…
Szóval remek szórakozást nyújtott a nap, elkezdem bemásolni a gépre a képeket, kiselejtezem, és szólok, ha kész van 😉

Akkor szeretem a városi havat, mikor esik. Egy perccel sem tovább, mert jönnek az autók, a szórók, és a koszos fűzészporos sár marad, míg le nem hűl a levegő. Mert utána vagy sík jég (esetleg porhóval befedve), vagy borda… szóval nem mindig fontos elesni ahhoz, hogy kitörje a lábát az ember.
Aztán azt mondja reggel az autóban a rádió, hogy vigyázzunk a gyalogosokra, mert csúszik az út. Eszembe jut, hogy vajon ezt csak az autórádiók mondják, és a gyalográdiók pedig azt, hogy vigyázzanak, mert az autósoknak is csúszik az út?

Ahogy múlnak az ünnepek, úgy fogy a csillogás is. Lassan kialszanak a fények, és előbb-utóbb a dekoráció is eltűnik.
Visszaszürkülünk.

“…Ez itt a városom,
Mondd te is, hogy itthon vagyok
Lásd hát, nem csak emlék,
Hitből, homokból építették.”

Császár-Tapolcai: A város dala

A dal klipjét itt lehet megtekinteni..

3. rész
Olvasom az egyik helyi internetes portálon:“…hétfő este helyére került a Mikulás háza…”
Elgondolkodom. Talán meg akar szökni a mikulás, hogy egy ilyen rácsos
valamiben kell “tartani”, mint amit az előző képeken látsz?
Remélem, tévedett az újságíró, és a múlt évihez hasonló hangulatú házat kap idén is… és akkor magától is marad 🙂