“A Nap lemegy neked háttal”

Mivel is kezdjem? Talán a címmel.
Volt egyszer egy főiskolás zenekar Nyíregyházán, akik hamar nagy kedvenceim lettek. Érdekes szövegeik, őrült előadásaik voltak, és elnyerték nálam a legtöbb tervezett koncertre el nem jutás címét is.
Mp3 gyűjteményemben megvan néhány daluk abból az időből, de nagy örömet szerezne, aki eredetiben meg tudná keríteni nekem a CD-jüket.
A Big Happy Woman Church slágereiről beszélek, a cím pedig a Mediterrán refrénjéből van.
Tudod, Szomorú lovagolás A pampákon által Nem kell semmi más A Nap lemegy neked háttal.
Nos, múlt szombaton ez történt velem Sóstón. Naplementéig bóklásztam a tó körül.
Persze van néhány képem is, klikkelj, és nézd meg!
KLIKK


A másik tó

Idei harmadik bejegyzésem itt, és a második fotóalbum. Kicsit áttolódott a kommunikáció a közösségi oldalra, de néha azért itt is görgetek a képernyőn.
Jövő héttől talán mindenre több időm lesz.

Melyik is a másik tó? Bizony, Bujtos.
Miután leírtam a címet, ugrott be, hogy tulajdonképpen nem is annyira a tó képei láthatók egyik idei albumban sem, de már nem javítom ki a címet tópartra. 🙂
Szóval az történt, hogy január végén, hétvégén kisütött kicsit a nap, én pedig sétáltam kicsit a szaladgálós fényképezőgépemmel. (Azt hiszem, kicsit redukálni kellene a felszerelésemet.)
Kályha nem volt, így a kaputól indultam, eltocsogtam a játszótér mellett, majd a tó partján kattintgattam párat.
Íme. Klikkelj a képre!
KLIKK


Sóstói évindító

Múlt évi kevés fotóalbumom jelentős része sóstói képekből áll. A második félévben minden hónapban megfordultam a valaha Nyíregyháza ékszerdobozának nevezett városrészben.
Egyrészt még mindig jó sétálni egy nagyot a tó körül, a parkban, mikor lehetőség volt rendezvényekre, jó volt sok-sok ismerőssel együtt élvezni a kellemes perceket, másrészt az aggodalom is kivitt olykor látva a Svájci lak mögötti terület rendezési terveit.
Sajnos a rendezés egy ideje a fakivágás és a kövezés szinonimája, így ezeket a sétákat akár emlék gyűjtésnek is nevezhetném a milliárdos beruházás előtt.

Mindannyiunk élete megváltozott az utóbbi időkben, és volt időm kicsit visszanézni a korábbi albumokat is. Azon túl, hogy nem lehet elég képet készíteni Sóstóról látható, hogy hatással van a képeimre a jelen helyzet is.
A mostani albumnak például a Távolságtartás címet is adhatnám.
Az első képet a parkolóból készítettem, mert tetszett. Aztán fenn maradt a tele végig. Nem túl hosszú az album, de van pár kép, ami tetszik.
Íme az egyik, amelyre klikkelve megnézheted a többit is.
KLIKK


Évzárás

Nehéz bármit is mondani a mögöttünk lévő évről. Személyesen is nagyon rosszul indult, és egy teljesen más életet hozott.
Talán ami pozitív, hogy itt vagyunk.
Kevesebbszer találkoztunk, megismertük az online koncert fogalmát, a barátságok telefonon, interneten fenntartását.
Ennél sokkal bővebb évértékelést nem is nagyon szeretnék.
Az év zárásaként pedig had ajánljak egy olyan programot, egy olyan helyen, ahol mindig a közösség volt az első.
Nem voltam még a Labor Café új helyén, de ma este ellátogathatok én is, igaz, csak virtuálisan.
És ugyan csak virtuálisan találkozhatok majd azokkal, akikkel személyesen is bármikor, bárhol találkoznék szívesen, és találkoztunk sokszor a Laborban is.
Fekete Éva Labor Café Allstars névvel illette azokat, akik az elmúlt napokban elkészítették azt a műsort, amit ma este láthatunk.
Felsorolnám őket, remélem, senki nem marad ki.
Pozsár Eszter, Nagy János, Tünde, Pila és Áron, Zalatnay Gréti, Eichinger Trió – Eichinger Tibor, Megyaszay István, Madai Zsolt, Szüret Utcza, Lajosék Blues Band – Iszály Gábor, Tordai Levente, Tordai Ferenc, Molnár Roland, Herczku Tünde, Szabó-Bira Zsuzsának és Szabó Károly.
Az esemény pedig az Online szilveszteri buli a Laborral.

Visszaolvasva elég sutára sikeredett az évértékelés. Jövőre hozok legalább egy meglepetést.
BUÉK!


UtolSóstó

Azt hiszem, ez lesz az év utolsó bejegyzése, de fotóalbuma biztos. Azt viszont remélem, nem ez lesz örökre az utolsó sóstói album.

Tegnap reggel kiszaladtam Sóstóra, mert egyrészt régen voltam, másrészt hiányzott kis Sóstócsend.
Ma baloldali képeim lesznek.
Persze ez nem az “akinemakarszökőkutatlibernyák” dolog, hanem egyszerűen az út másik oldala.
Az, ahol a gőzmozdony van, és ahol a kisvonat járt.
Nagyon nincs mit mesélnem róla, inkább nézzük a képeket!
Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Maszkos ünnepek

Az elmúlt napokban a közösségi oldalon végigszaladtunk képeskönyvem történetén egy-egy évvégi képpel felidézve néhány kellemes pillanatot.
Nem volt egyszerű egy képet kiválasztani egy év végéről, hiszen számos említésre méltó dolog történt ilyentájt is városunkban, hogy az egyéb helyszíneket ne is említsem. Jó volt ez a kis időutazás, és szerintem lesz is még, hiszen kevés friss emlékre van lehetőség mostanában.

Idén is a múlt év díszletei kerültek városunk főterére, csak a színpad hivatalos műsorai hiányoztak, és a pavilonok is zárva maradtak.
Egy nap reggel, és este készítettem el mostani albumom képeit fényképezőgépem olykor bepárásodó nézőkéjén keresztül.
Ezzel kívánok szeretetteljes ünnepeket.
Klikkelj a képre!
KLIKK


Állatok Karácsonya

Ez az az év, amilyet nem hiszem, hogy bárki is szeretne ismét. Nem látjuk még, hova jutunk, de nekünk, magunknak kell kihozni belőle a legjobbat, bármi is történik.
Mindig is szerettem olyan társasághoz tartozni, akik igyekeznek javítani az emberiségről kialakult nem túl rózsás képet. Sok ilyen van. Ma egy olyan csapatról mesélek, akik nap mint nap találkoznak az emberi gonoszsággal, de életüket teszik arra, hogy enyhítsék az okozott fájdalmat.
Annak, hogy éppen róluk írok ma, az az aktualitása, hogy minden évben ilyentájt igyekeznek egy kellemes beszélgetésre összegyűjteni a támogatókat. Ezeken a napokon talán ők is töltődnek kicsit, erőt gyűjtenek a folytatáshoz.
Az Állatbarát Alapítványról beszélek, és az Állatok Karácsonyáról, amikor bármilyen is volt az időjárás, összegyűltünk az udvaron, a karácsonyfa körül, ki-ki hozta a maga kis ajándékát a fa alá, és egy bögre forró teával, vagy forraltborral a kezünkben, finom, friss lángost majszolva elbeszélgetünk kicsit.
Sok éve így van ez, de idén ezt sem lehet megrendezni, ahogy olvashatod a tájékoztatásukban.
Lehet azonban arra járni akár 19-én, szombaton is ajándékokkal – kutya- macskatáp, tisztítószerek, stb. -, elvinni sétálni valamelyik kutyust, beszélgetni kicsit, ilyesmi. Én tervezem, hogy meglátogatom őket ismét.


Térhajlítás és egyebek

“hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény” – hogy ismét idézettel kezdjem a Sóstóról szóló írást.
Ott hagytam abba, hogy elhangzottak ígéretek. Korábbi évek gyakorlata városunkban, hogy november-december hónapokban ültetnek fákat. Gondoltam, megnézem, Sóstón is így lesz-e, hiszen az ígéretek már több száz fánál tartanak.
Nos, valóban elkezdődött azoknak a fáknak az újratelepítése – gyakorlatilag az összesnek -, amelyet egy korábbi kampány során ültettetett az önkormányzat. Így a város táblák mellé újra kerülnek – remélhetőleg életképes – csemeték, amelyeket lehet majd gondozni, nehogy elferdüljenek.
Aztán objektívet cseréltem, és ez innen tulajdonképpen egy másik sorozat, egy másik hangulat az albumban. Erre írtam, hogy térhajlítás.
A ferdefa mániásoknak mondanám, ez a sok görbe az objektív hatása, nem kell rohanni a fejszéért.
Nézegesd a képeket az ittenire klikkelve!
KLIKK


Borongós reggel

“Tuggya kee, tapasztalt ember vagyok én ilyen dologba véghetetlenül. Annyit próbáltam életembe, hogy engem nem lehet kijáccani.”
Ez az idézet jutott eszembe, mikor a hozzászólásokat olvasgattam a Sóstóra tervezett piskótaszökőkút kapcsán. Elszomorodtam.
Persze az Indul a bakterház-ban egészen más szituációban kerülnek elő a mondatok.
A tervezett újabb betonozásról megvan a magam véleménye, ami történetesen egyezik sok-sok emberével. Hiába.
Ugyancsak megvan a magam véleménye a napról napra változó ideológiát képviselő pártokról is. Mindről. Azt gondolom, nagyjából a hatalomhoz vezető úton, út során különböznek egymástól.
Nem hiszem, hogy a fenti mondatokkal újat mondtam azoknak, akik ismernek, de rá szerettem volna világítani a helyzetemre Sóstó – és nem csak Sóstó – kapcsán. Röviden: szeretem Sóstót, ahogy Nyíregyházát is, és utálom a hazugságokat, csúsztatásokat, megvetem azokat, akik saját (bármilyen) érdekükre igyekeznek használni. Tudom, ettől nem sok minden változik.
Most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk, mit láttam pár napja korán reggel? Mert szeretek, és továbbra is szeretnék Sóstóra járni.
Igaz, egyre szűkül a kör, amit bejárok – nincs már kilátó, kisvonat, nem tervezek már sétát a Múzeumfaluban -, de remélem, sokáig megtalálhatom még a helyem valahol Sóstón, valahol Nyíregyházán.
Ez a képsor pár hete készült, vártam, mert elhangzottak ígéretek. Van már újabb képsor is, az is jön hamarosan.
Most pedig klikkelj a képre!
KLIKK


Visszatérés a botkertbe

Pár hónapot csúsztam ennek a nyári albumnak a megmutatásával, de most eljött az idő.

Néhány év után újra rászántam magam hogy megnézzem a Tuzson János Botanikus Kertet.
Régen nagyon szerettem ide járni. Gondozott, gyönyörű mesevilág volt.
Pár éve már bosszankodtam az állapotán, illetve kaotikus nyitva tartásán, de úgy gondoltam, ez már a múlt. Sajnos nem.
Az állapotokra jellemző, hogy mikor egy csalódott – ha jól emlékszem – Szombathelyről érkezett családdal beszélgettem, és mondtam, hogy 2012-ben adták át a rózsakert részt, az volt a reakció, hogy “azóta nem sok minden történhetett”.
Szóval ők csalódtak, én meg szomorú voltam, hogy így fogadja a város a vendégeket. “Pedig olyan szépeket olvastam” – mondta a hölgy. Remélem, a város többi részében nem csalódtak.
Nyilván az 500 forintos belépőjegyekből képtelenség fenntartani a helyet. Ja, ha a virágok tudnának focizni…
A mostani fotóalbumomban is igyekszem “csak a szépre emlékezni”.
Lássuk is inkább a képeket, és bizakodjunk. Klikkelj az ittenire!
KLIKK