Nem emlékszem rá, volt-e valaha olyan esős, szeles idő Márton napi rendezvényen, mint szombaton.
Szemerkélő esőben indultam el otthonról, gondoltam, hátha eláll, mire Sóstóra érek. Nem így lett, sőt. Mire bekászálódtam a Múzeumfalu főterére, elég szépen esett már. Ennek ellenére álldogáltak a színpad előtt, és a gyerekek is gyülekeztek a színpad mögött. Az óvodás tánccsoportot a középiskolások követték. Az ő műsoruk vége felé éreztem úgy, szívesen megnézném, mi történik a fűtött kemencék mellett.
Először a lámpás készítőket leptem meg, majd a hímelők következtek. Melegedtem még kicsit a tiszadobi házban is, ahol csuhéból készültek gyönyörű ünnepi díszek, de a lúdtollal írást, vagy a palatábla kezelését is kipróbálhatták. Nem utolsó sorban pedig a kemence melegét is élvezhettem, mert akkorra bizony alaposan eláztam.
A barabási kocsmában még beszélgettem kicsit egy kávé mellett, a tető alól még készítettem pár képet a Mandala Színház előadásáról, és számomra itt véget is ért az esős Márton nap.
A képeket most is az ittenire klikkelve nézheted meg.

Kicsit későn, majdnem délben értem ki szombaton a Sóstói Múzeumfaluba, de még éppen időben a lányos házhoz induló menet startjához.
Ezzel kezdődik tehát a Tirpák lakodalom fotóalbuma.
A verőfényes őszi napsütés sokakat kicsalt a rendezvényre, akik ezúttal látványos, szórakoztató, színvonalas rendezvényen vehettek részt.
A lányos ház udvara megtelt a vendégekkel és az érdeklődőkkel, és míg zajlott a kikérés, fogyott a sütemény és a pálinka is.
Aztán a menet elindult a templomba. Az templomi szertartásról nincs képem, mert inkább a beszélgetést választottam a tömegen átkelés helyett.
A szertartás végeztével a menet elindult az iskola udvarán felállított lakodalmas sátor felé.
Amint a vendégek kezdték elfoglalni helyeiket, elkészítettem utolsó képemet, és számomra véget ért a lakodalom.
Nagyjából az elmesélt dolgokat láthatod majd a képeken, ha klikkelsz az ittenire.

Vasárnap rendezték meg a Sóstói Múzeumfaluban az őszi gasztrofesztivált A régi Magyarország ízei címmel.
A múlt évi kitérő után a fesztivál visszatért a korábbi hagyományokhoz, és a főzőcsapatok a Múzeumfalu portáin készítették, és kínálták ételeiket. A tízegynéhány főzőcsapat fáradhatatlanul dolgozott, hogy a nyári melegben is Sóstóra látogatókat ellássák megfelelő élelemmel.
Hosszú sor kígyózott a kocsma előtt is, hiszen az ételek és a hőség is megkívánta a sok folyadékkal kísérést.
A bejáratnál régi népi játékok várták a gyerekeket, az iskola udvarán pedig, kellemes hűvösben kézimunka foglalkozások voltak.
A falu főterén még állt a Mandala Nyár színpada és lelátója, ide kerültek a kulturális műsorok. Elsőként a Nyíregyházi Hölgykoszorú éneke, majd néptánc szórakoztatta a nézőket, ezt követően pedig roma gyermektáncot láthattak.
A leglátványosabb a Kard és Kereszt Johannita Testvériség Hagyományőrző Egyesület bemutatója volt, a most következő fotóalbumom jó részét is ezek a képek teszik ki.
Biztosan tudod már, de azért leírom, a fotóalbumot az itteni képre klikkelve érheted el.

Befejező részéhez érkezett az elmúlt hétvégéről szóló beszámoló sorozatom. Az első részben megvolt az énekszó, most következzen a tánc. 🙂
Ma a linedance bemutató sok-sok pillanatképe következik. Ez a tegnap megosztott két kutyás bemutató között volt a Duna House családi napján, a Sóstói Múzeumfaluban. Itt sem cseréltem volna a táncosokkal, és azt gondolom, a közönség sem támogatott volna ilyen változást. 🙂
Látványos műsor volt, és a végén a nézők jó részét még a tűző napra is sikerült kicsalogatni egy kis vonatozásra. Viszonylag sok kép született ezekről a percekről. Klikkelj a képre, és nézelődj!

Már pedig, ha egy gyenge szóviccel szeretnék élni, kutya meleg volt vasárnap a Sóstói Múzeumfaluban. Persze eszemben sincs viccelni. 🙂
Az mindenesetre igaz, hogy sem a kutyákkal, sem gazdájukkal nem cseréltem volna a bemutatók idején, jó volt nekem az árnyékból fényképezgetni.
Elsőként a Rosszcsont Kutyakiképző Iskola bemutatója látható majd a mai fotóalbumban, aztán ugrunk kicsit az időben, de maradunk a kutyáknál, és következnek a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület pillanatai. Az albumot a keverékkutya szépségverseny eredményhirdetése zárja.
Klikkelj a képre, kellemes nézelődést!

Viszonylag kevés szó esett nálam eddig a Sóstói Múzeumfaluban csütörtök este rendezett Szent Iván-éjről, nyitom tehát ezzel a hétvégi beszámolók sorát.
A rendezvény a Szerelempatak című dokumentumfilm vetítésével indult, majd Sós Ágnes, a film rendezője nyitotta meg a Szerelem, szerelem… című időszaki kiállítást a jármi házban.
A falu főterén a műsort a Tűzvarázs produkció tűzzsonglőr csapata kezdte, majd Szabó Balázs Bandájának koncertje következett.
Én eközben tértem vissza a kiállításhoz, és készítettem néhány képet.
A koncertet a színpadon a Nyírség Táncegyüttes műsora követte, képekkel én eddig dokumentáltam az eseményeket, majd beszélgettünk még keveset a jármi ház előtti padon üldögélve, és találkozhattam a fiatal párral aki a kiállítás képein szerepelnek.
Őket láthatod a fotóalbum utolsó képepén, amelyet az ittenire klikkelve érsz el.

Elérkeztünk hát az elmúlt hétfőhöz, belépünk a Sóstói Múzeumfaluba. A hely nekem mindig a nyugalom szigete. Akkor is, amikor rendezvények, odaillő rendezvények vannak. Egy külön kis zárt világ akkor is, ha több százan vannak körülöttem, mert olyan hangulata van, ami csak itt ebben a környezetben lehetséges.

Időben, bár a reggelit és a kávét kihagyva érkeztünk pünkösd hétfőn is Múzeumfaluba, de tudtuk, nem maradunk éhen, hiszen a Barabási kocsma mindig tartogat finom falatokat a látogatóknak, és az előzetes híreknek megfelelően Magdi néni is visszatért erre a napra. Így esett, hogy reggelire túrós sztrapacskát ettünk. Sok szalonnával (a’la Lusta Dick 34:51-től) 🙂
A mindjárt következő fotóalbum igazi, múzeumfalus hangulatú képekkel indul. Pár fotó a tavaszi Múzeumfaluról, majd pedig a Lókötő Táncegyüttes műsorának képei következnek, amelyben a pünkösdi királyné- és királyválasztás után kitáncolták a májusfát, ezután pedig a nézőket bevonva még táncoltak kicsit.

A fotóalbum utolsó negyede a faluközponti színpad produkcióinak képeit tartalmazza addig, ameddig maradtunk. Volt társastánc, zumba bemutató, és L. K. Beat koncert is. Ezeket én kicsit hely- és alkalomidegenek éreztem, és nem a műsorok minősége miatt, azok teljesen rendben voltak. Tőlem idegenek a harangtoronyra akasztott reklámtáblák is. Megtörik a varázst, bár értem a gazdasági szerepüket.

A fotóalbumomban láthatsz majd néhány képet igencsak színes ruhás emberekről. Ők a Grupo de danza Andina Sonqoy Tusuy táncegyüttes tagjai, akik a pálinkaházban ezen a napon megnyitott Andokból az Andokba című időszaki kiállítás fellépői voltak. A kiállítás egyébként szeptember 30-ig nézhető meg, mindenképpen szeretném majd látni.
A napról egyébként Linzenbold Attila remek összefoglalója ad az én beszámolómnál átfogóbb képet, a link a Múzeumfalu oldalára visz.
Ha visszatértél, a fotóra klikkelve nézheted meg az én képeimet is a pünkösd hétfőről.

Talán a befejezett mondatból kiderül, hogy a tegnapi bejegyzéssel elkezdett majálisozást a maival le is zárom. A május elsejei majálist a hagyományoknak megfelelően a Sóstói Múzeumfaluban töltöttem.
Idén is időben érkeztünk, de most a fényképezés helyett körbejártuk a falut, megnézni, mi, hol lesz idén.
A program nagyobb része a falu főterére koncentrálódott, az időszaki kiállítás a korábbi borbély-fotós műterem helyére került, amelyek majd a készülőben lévő, a paplak és a nyomda között felépített házba költöznek, a Jármi porta pedig zárva volt. A bábelőadás helye, és a májusfa állítás a szokott helyen került megrendezésre. A Barabási iskola és a Jármi porta közötti fedett részen kézműves foglalkozások voltak, a főtéren pedig kirakodó vásár.
Nagyjából ennyi volt a felfedezésünk, és már hallottuk is a bevezetőt a falu főteréről, ahol harcművészeti bemutatóval indult a majálisi program. Kicsit szűknek bizonyult az előadás időkerete, így a látogatók egy része a főtér programját nézte, míg a nagyobb számú csoport a májusfa állításra várakozott a falu túlsó oldalán. Én pedig a két helyszín között ingáztam. 🙂
A májusfa állítást a Margaréta és a Kismargaréta táncegyüttes játszotta el. Kedves, látványos műsor volt, ahogy megszoktuk tőlük.
Ezt követően került sor a Kicsi kocsi – gyerekkocsi című kiállítás megnyitójára. A kiállítás képeit majd a fotóalbum végén láthatod, mert indultak a következő programrészek, így később, hazafelé tértem vissza a kocsikocsikhoz.
A kezdeti időelcsúszás ezen a ponton bosszulta meg magát. A faluközpontban, a református templom két oldalán indult egyszerre a Burattino bábegyüttes műsora, és tőle úgy 30 méterre, a színpadon a – talán – salsa zenés babahordozós tánc. Utóbbi győzött hangerőben. Végül mindkét előadás lezajlott, és érkezett a színpadra a Parno Graszt. Róluk is lesz jópár képem, mielőtt a kiállításhoz jutsz majd az albumban.
Nincs is más hátra, mint hogy klikkelj a képre, és nézd meg, hogyan majálisoztam!