Megkóstoltuk

A szombati pollengyűjtés színtere a Múzeumfalu volt.
Persze az alapgondolat a mindenféle ételek kóstolása a „Kóstolja meg Magyarországot” nevű rendezvény apropóján.
Az elmúlt évben sajnos kimaradt a programomból ez a rendezvény, két éve azonban jókat ettem, meg akkor fényképezgettem is.
Idén már elég jó tippjeim voltak a kóstolósorrendet illetően, mégis előbb kis terepszemlét tartottunk. Ez aztán alaposan fel is borította a terveket.
Éppen a vállaji strudliról meséltem a sátruknál, mikor kiderült, igazi, remek szilvapálinkát is hoztak, hogy legyen mivel agyonütni az időt, míg a nevezetes étek elkészül.
Ezután érthető módon hamar kaja után néztünk. 😉
Választék volt bőven.
Az első portán mindenféle halétel csalogatott. Míg barátnőm a halászlét szeliditette, én a halsütőt vadítottam a fényképezéssel. 🙂

Ha már a vadaknál tartunk, ez a következő porta kínálata volt. Őz, vaddisznó, sőt, az egyik helyen csókát ígértek 🙂 Mi az őznél maradtunk. Remek volt.
Továbbmenve sztapacska, salánki savanyólé, és hasonlók kápráztattak.
A domboldalon kerámia bográcsban káposztás tarkapaszuly gőzölgött, a fehérgyarmati sátor előtt pedig lapcsánkáért álltak sorban.
Miután folyamatosan a strudlit hajtogattam, így hamar a vállaji sátornál termettünk. Türelmetlenségünk nem engedte kivárni a túrós és szilvalekváros finomságot, így krumplisat választottunk.
Ezután már meg kellett pihenni kicsit, így a játszótérszéli padon töltöttünk kis időt.
Korábban néhányszor összefutottunk Dávida Pali barátommal, aki a kádármesterségre oktatja tanítványait hét közben, maga is kádármester lévén.
Felkerestük hát hivatalában 🙂 , ahol büszkén mutatta a műhely falán a képen nagyapját, dédapját, akik szintén ezt a mesterséget űzték valaha, illetve az általuk készített szerszámokat, és használati eszközöket. Hordót ugyan nem kezdtünk el készíteni, de a köpülővel gyakorolhattam kicsit ;-D
Ezután megnéztük a marcipángyűjteményt, majd a sok tudományba belefáradva a kocsmába siettünk egy sörre. Itt persze ismerősökbe botlottunk, de ez a nap folyamán többször is előfordult, persze különböző ismerősökkel..
Újabb séta után a Veterán Motorosklub járművei mellett pihentünk meg egy padon. Innen néztük a motorozni vitt gyermekek ragyogó arcát.
Ezután még tettünk egy kisebb kört, majd egy kellemes nap emlékével hazaballagtunk.
Szeretem a múzeumfalus rendezvényeket. Észrevétlenül elrepül itt a nap.


A fűnyírók hallgatnak

Hogy mi ez a marhaság, hogy jön ide a fűnyíró?
Egyszerű a dolog. Nemrégi szombaton, míg az ismert cég kerti szerszámait készítette fel a megmérettetésre a Múzeumfaluban, én tettem egy rövidke sétát.
Valójában csak néhány kép. Kicsit más, mint a korábbiak.
klikk a képre


Fűnyíróverseny

Amolyan kis vállalati heppening résztvevője lehetett az, aki kilátogatott délelőtt a Múzeumfaluba.
A Husqvarna mutatta be termékeit. Nem egyszerű gépkiállítás volt ez, hanem aktív “vevőtalálkozó”. Ebből azért már kiderült, hogy nem zártkörű rendezvény az, ahol a potenciális vevők, használók dolga a fűnyírás 🙂
Ha belegondolok, így lehet legjobban meggyőzni az embert egy szerkezet működéséről, és ha esetleg még meg is nyerheti az értékes munkaeszközt, mégiscsak nagyobb kedvvel nyír füvet bármely halandó 😉
Mint látod majd, nyereményben nem volt hiány, és a hangulat is remekre sikeredett.
klikk a képre


Gergelyjárás

Úgy tűnik, a közeljövőben kerülnöm kell a madarakat (remélem, ezt a szomszéd lakatlan lakás erkélyére beköltözött galambok is olvassák 🙂 ), sikerült ugyanis rendesen megfáznom, így nagy szomorúságomra ki kellett hagynom a Radar koncertjét 🙁
A vasárnapi napsütést azonban már nem bírtam az ablak mögül nézni, így hát Gergelyjártam egyet a Múzeumfaluban. Jó ötlet, hogy nem várják meg az április elsejei nyitást, és az is, hogy nem vasárnap délután van a rendezvény.
Amolyan családias légkörűre sikeredett a program, éppen befértünk a csűrbe 🙂 . Mondjuk fényképezni már nem volt olyan könnyű, dehát nem is lehet elvárni, hogy fotósokra optimalizálják a rendezvényt 😉 . Azért mindenki túlélte, és örülök, hogy kimentünk, a Múzeumfalu télen is különleges hangulatú.
Lássuk hát a képeket:

klikk a képre


Téltemetés

Azt hiszem, – A rátóti legényanya fordulatát plagizálva kicsit – jókora gödröt kell ásni a Múzeumfaluban, hogy ezt a telet ma eltemessék 😉


Lovas Mihályok

Az ősz közeledtével szaporodnak a rendezvények a Múzeumfaluban.
Két hete az ízek szerelmeseinek kínáltak programot, és persze kóstolót is. Különböző tájegységekről érkeztek sütő-főző tudományukat csillogtató emberek. Ebben az évben nem vettem részt ezen az eseményen, annál inkább az ugyancsak hagyományosan idén is megrendezett Mihály napi lovasbemutatón.
klikk a képre


Mihály nap

Igen, ez már szeptember vége, és a Múzeumfalu. Nem egy “fotózósidő” de a hangulat mindenért kárpótol.
Maga a Múzeumfalu is érdekes, különösen ha valamilyen rendezvény is van…
Erről jut eszembe: augusztus 12.-én Võfélytalálkozó és Nyírségi Lakodalmas, 13.-án 19 órától kínai népdalok és táncok…
klikk a képre


Főzőcske a Múzeumfaluban

Amint a képekből kiderül majd, olyan helyen voltam, ahol főztek rám 🙂
Ha megnézed a programajánlót, láthatod, hogy idén, szeptember közepén is lesz hasonló rendezvény. Ja, és hétvégén, 6-án Hensperger Cecília iparművész ruhakollekcióját mutatják be.
…és hogy miket főztek múlt ősszel? Legyen itt két példa a Múzeumfalu Baráti Köre által kiadott receptkönyvből:
Szatmári töltött káposzta (Észak-Alföld)
Hozzávalók: 0,2 kg füstölt tarja, 0,2 kg sertés apró, 0,3 kg tengerikása, 0,005 kg bors, 1 dl olaj, 0,1 kg vöröshagyma, 2 dl tejföl, 0,01 kg fokhagyma, 0.02 kg ételízesítő, 0,05 kg paradicsompüré, 1 kg savanyú káposzta, 0,01 kg paprika
Elkészítés: A füstölt tarját a sertés apróval együtt ledaráljuk, hozzáadjuk a tengerikását, ízesítjük, fűszerezzük.
A kész tölteléket savanyú káposzta levelébe töltjük, majd paradicsomos alaplével leöntve megfőzzük.
Tejföllel lelocsolva tálaljuk.

A második egyik a kedvenc kajám, én sztrapacskának hívom…
Brindzás haluska (Kelet-Szlovákia, Bodrogköz – itt a királyhelmeci Privat Cafe Restaurant vendéglátói készítették)
Hat nagy nyers krumplit megreszelünk, és annyi lisztet keverünk hozzá, amennyit felvesz, hogy haluskatészta keménységű legyen. Ízlés szerint sózzuk, lobogva forró vízbe szaggatjuk.
Közben egy kisütjük a felkockázott füstölt szalonnát. A kész kifőtt, lemosott és lecsurgatott haluskát a forró szalonnazsírba tesszük, és jól elkeverjük.
Tetejére öntjük a tejföllel habosra kevert brindzát, meghintjük szalonnatepertővel és egy csésze kefírt kínálunk hozzá.

A képhez pedig egy rövid történet…
Készül a szilvalekvár.
Mondom:
– Beledobálják, és kavargatják. Ennyi?
– Nagyjából ennyi. Kipróbálja?
Kipróbáltam. Nem ennyi. 🙂
klikk a képre