Nagy utazás

Nem, nem vártam meg a vetítést, és a Pici sem vendégszerepelt most városunkban.
Egészen másról van szó.
Mai beszámolómban valahonnan Magyarországról indulunk el, elhaladunk Afrika partjai mellett, Iránon, Bulgárián, Románián keresztül ismét visszatérünk kis hazánkba, majd keleti ritmusok kíséretében Franciaországban pihenünk meg.

Kedd este Lakatos Róbert, és a RÉV zenéje fogadott bennünket a téren. Igen sokféle zenét hallhattunk tőlük, én mégsem találtam meg köztük azt, ami “nekem való”. Ez bizonyára az én hibám, mert a közönség olykor “vevő volt” a műsorra.

Igazi tömeg azonban a koncertjük után kezdett gyülekezni a téren, és mikor néhány afrikai zenész megjelent a színpadon, már egy tűt sem lehetett elejteni… vagy ha mégis, nem nagyon volt érdemes 🙂
Lura színpadra érkezését már a néhány napja megszokott üdvrivalgás kísérte.
Miután megbeszélte a közönséggel. hogy angolul fognak kommunikálni – mármint a közönség, és ő 🙂 -, röviden mesélt a Zöld-foki szigetekről, majd kezdetét vette a mozgalmas, zenét, táncot, mesélést magában foglaló remek hangulatú koncert.
Mikor a koncert végefelé a színpad mögé keveredtünk, már valahanyadik ráadás előtt szaladt le Lura a színpadról, majd követte a zenekar is.
A színpad mögött boldogan összeölelkeztek, és már indultak is vissza a következő ráadáshoz.
Ekkor “készítettem” a képet.

Ígérem, azért ilyen képeket nem nagyon fogok feltenni, csakhát mikor megláttam a hátsó színpadképet, nem állhattam meg, hogy ne szerencsétlenkedjek a park korlátján kicsit a kölcsi-fényképezőgéppel. Különös kontraszt ez az előző bejegyzés képajánlója után 🙂

Szerdán egyedül sétáltam fel a térre. Valamivel hét előtt érkeztem, így hallottam még pár taktust a Takarékpalota mellett játszó emberkéktől, de mire odaértem, már pakoltak.
No, irány a tér, a szokott pad a tér túloldalán.
Útközben egy lány sietett el mellettem. Gondoltam, nem akarja lekésni a koncertet.
Aztán kiderült, ő az egyetlen, aki nem tud lekésni egyetlen Palya Bea koncertet sem 😀
A koncert közben néha lejegyeztem ezt-azt, mert kitalálok marhaságokat magamnak, ha már a fényképezőgépem nem lehet velem 😉
Ami pár perc után megfogalmazódott: olyan volt a koncert, mintha nem is lett volna színpad. Mintha a közönség körbeülte volna az előadókat egy tábortűznél.
Közvetlen hangú felvezetések, rendkívül magas színvonalú, kidolgozott produkciók – holott néhánynak csak munkacíme volt még -, összeszokott csapat.
Rá kellett jönnöm, nem a cimbalommal, mint hangszerrel van bajom, mint ahogy előző két nap fellépőinél gondoltam.
Nem mindegy, ki porolja a hangszert! Itt fantasztikus volt, ahogy szólt.
És fantasztikus volt az is, amikor a szakszofon-ének párbajba belefecsegett a cimbalom.
Szóval a Salif Keita koncert után a második helyre került nálam az összes eddigi koncertet figyelembe véve. Nagyon szorosan a második helyre…

Ezután nagyon nehéz dolga volt Thierry Titi Robin csapatának.
Nekem kicsit monotonnak tűnt, mintha mindig ugyanazt játszaná.
A koncertjükből nem is a buzuki hangja maradt meg bennem, hanem a percussion szóló. No, az nagyon durva volt! Az a srác erre született!

A csütörtök ismét két jelentős koncert napja volt.
Este 7-től Lajkó Félix triója várta a közönséget, majd pedig Afrika Hercegnője, Dobet Gnahoré Elefántcsontpartról tette emlékezetessé az estét.
Ezekről részletesebben nem tudok mesélni, mert sajnos nem voltam ott.


Műsorközlő

A tegnapi archív kép után kicsit ismét Vidorozok.
Szombat volt az utolsó nap, amiről beszéltem. Az nem nagyon tetszett, persze attól még lehetett jó…
Most lépjünk tovább.
Vasárnap Ghalia Benali volt az első fellépő a Kossuth téren.
Nehezen megfogható stílus, olykor mintha indiai lenne, olykor török, olykor egészen hagyományos, ami viszont mindig egyforma, a színvonal.
Remek hang, kitűnő hangszerelés, tánc.
Aztán fellapozom a műsorfüzetet, és helyreteszem az előadót. Tunézia.
Egészen másfajta zene, amit Juan Carmona és csapata mutat be.
Flamenco. Hangulatos, olykor szenvedélyes zene, az egyik dobos néha előrejön táncolni, amitől a közönség jó része megőrül.
…és már el is érkeztünk a hétfőhöz.
Nagyon nem sietünk az első fellépőhöz, de jó részét így is halljuk a műsornak.
Szerencsére némi beszélbetés az ismerősökkel kicsit felpörgeti az időt, így hamar túljutunk Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band-jén.
Talán érzed már, nem fogott meg nagyon ez a műsor. 🙂
Nekem túl vegyes volt, ilyen-olyan irányzatba belekapás, olykor mintha a szél összekeverte volna a kottákat. Szóval egyéni villongások voltak, főleg a hegedűs alkotott, de valahogy nekem nem állt össze a dolog.
Ami viszont ezután következett, az maga volt a csoda.
Nem hiába nevezte a műsorközlő a fesztivál fénypontjának.
Salif Keita
talán egymaga is el tudta volna varázsolni a közönséget, de ráadásul olyan profi csapattal érkezett, ami biztossá tette a sikert.
Annyi mozgás volt a színpadon, hogy nekem a nézésétől is izomlázam lett ;-D
Afrikai zenei alapok, akusztikus, és elektronikus hangszerek kavalkádja, egyedi, utánozhatatlan ének, mozgás, tánc, lendület jellemezte a műsort.
Ez is az a zene, amit otthon is hallgatni szeretnék 😉
Mára Lakatos Róbert, és a RÉV várható első fellépőnek este 7-kor, lehet, ez is bonyolult lesz az én egyszerű lelkemnek ;-D , de majd meglátjuk… utána pedig egy fölfelé tartó csillag a Zöld-foki szigetekről, Lura.
Érdeklődéssel várom.


Jajj, de…

…szép virágok vannak a réten!
Énekelték a Kistehén tánczenekar
tagjai nem sokkal azután, hogy elhangzott a megnyitó, és a vidorléggömbök is elrepültek a mellettünk álló kisgyermek szorgos integetései, és jóutat-kívánsága mellett.
Már hagyomány lassan a zenekar fellépése a Vidoron, így évről évre megtudhatjuk, hogy Feri elvitte a kabátom, és hogy kivel alszanak a plüssállatok 🙂
Szóval ez a Vidor is jól indult, jókat vigyorogtunk a dalszövegeken, és olykor már tudtuk is.
Aztán elköszöntünk Zolitól, Boritól, Geritől, felvettük a kabátunkat, és vártuk a kubai zenészeket, a Buena Vista Social Club-ot.
Idemásolhatnék most néhány dolgot az együttesről, de nem teszem, mert elolvashatod a Vidor lapján, többet meg én sem tudok 🙂
A hangulatról sokat elárul hogy volt, amikor tíznél is több pár táncolt a téren, pedig elég zsúfolt volt a tér.
Röviden hát remek este volt, és néhány hasonló még várható 😉
Ide jött volna a mai járdaműsor, de sajnos közbeszólt az eső, nem sikerült a közeli járdán megjelennie a krétás kiírásnak.
Azért nem maradsz kép nélkül 🙂 ezt néhány perce, boltból jövet készítettem.


Mai műsor


A pusztító forró csoki

Nem ma történt ez sem, épp ezért ideje feltennem az albumot.
Ahogy az Egészséges erotikában elhangzik: “Itten van gusztushuszadika, Estván király, Alkotmány, miazmás” … szóval időszak behatárolva, mesélek.
Az előzményre talán még emlékszel, pár napja eljutottunk a kora délutánig.
Aztán lázas munka kezdődött a nagyszínpadon. Technikusok hada próbált úrrá lenni a színpad hangkeltő eszközein, és az eredményességet mi sem minősíti jobban, minthogy a Madarak nevű formáció énekese a még akkor is alig szóló mikrofonon keresztül egy játék nyereményeként az egyik technikust ajánlotta fel.
Egyébként az említett bulizenekar rangjához méltó bulit csapott, előkészítve a terepet, és a közönséget az est nagyfellépőjének, a Hot Chocolate együttesnek.

Szóval úgy három órás beállás, egy bulizenekar, és már jött is (percre pontos kezdéssel!) a forró csoki. A már említett mikrofont egy szám után lecserélték, és ezután semmi gond nem volt… A színpadon….
Persze a nézőtéren is csak nekem a gépemmel, de ezt már megbeszéltük.
Jónéhány képet azonban még sikerült készítenem.
Nézegesd őket!
klikk a képre


Karnevál előtt

A cím kicsit megtévesztő, mert időben már túl vagyunk a karneválon, de a történések idején még előtte voltunk.
Közel egy hetes rendezvénysorozat Debrecenben az, amelyet régen csak Virágkarneválnak hívtunk, és most is abban csúcsosodik ki.
Jómagam kevésbé vagyok híve az effajta karneváloknak, és bottal ütve sem
lehetne rávenni, hogy esetleg egy tribünön aszalódva élvezzem a
felvonulást.
Inkább a kísérő rendezvények érdekelnek, mert az általában hoz különleges produkciókat is.
Most sem volt ez másként.
19.-én a késődélelőtti óráktól vadásztam az eseményekre.
A nagytemplom mögött a Kismalac és a farkas esetét dolgozták fel igen érdekesen, humorosan jókora nézősereg szeme láttára, előtte egy virágkocsit díszítgethettek a lelkes arra járók, de voltak különféle kiállítások, bemutatók, zenéltek indiánok, és lengyelek 🙂
Ez utóbbiak – lévén lengyel nap – több produkcióval is képviseltették magukat.
Tekintsünk most el a CD-kíséretes énekléstől, és nyomban felejtsük is el, de beszéljünk az élő zenéről.
Ezt ezen a napon a Naczynia együttes képviselte.
Kővé dermedtem, mikor az első taktusokat meghallottam.
Valamire nagyon emlékeztetett.
Ifjúságom nagy lengyel csapata volt az a társaság, akiket egyszer az Omega hozott előzenekarként, és majdnem ők maradtak a főelőadó is.
Ez volt az SBB.
Emlékszem, mikor Lengyelországból 3 lemezükkel hazatértünk, hónapokig jártuk a Lengyel Kultúra Házát, hogy a többit is megszerezzük.
…persze akkor még ifipark is létezett…
De térjünk vissza a homályos múltból a fényes mába.
Szóval a Naczynia zenéje igen megfogott, el is határoztam, megpróbálok zenét keríteni tőlük.
…de ez az én magánügyem, nem untatlak vele.
Nézegesd inkább e pár órában készült képeket, a nap hátralévő részére még visszatérek 😉
klikk a képre


Blues Orient Jazz trió

Méltó zárása volt a Kossuth téri nyári kavalkádnak a három fiatal zenész, a Blues Orient Jazz trió pénteki koncertje.
Kis késéssel indult a zene, mert nem sikerült azonnal áramot szerezni az erősítéshez. (vajon hol vannak ilyenkor a szervezők?)
Amikor azonban zenélni kezdtek, no, az remek volt. Könnyeden, mégis magabiztosan, örömmel játszottak.
Hamar elrepült az egy óra, és mindannyian sajnáltuk, hogy már vége lett.
Megtiszteltetésnek éreztem, hogy gratulálhattam a produkcióhoz.
Ismét elgondolkodtam, milyen kevés lehetősége van a városunkban élő sok remek zenésznek.
Remélem, velük is találkozom még.









A régi zene még mindig szól

Avagy Aréna, befejező rész. (Remélem, csak erre a koncertre 🙂 )
Ott hagytam abba, hogy Ifipark.
Szombat délelőtt a fókákat nézve az Állatparkban éppen arról beszélgettünk, hogy hol volt a színpad, és a fókák a zenekari árokban úszkálnak.
Imádom az Állatparkot, de nagy áldozat volt érte az Ifipark, főleg hogy azóta sem képesek megteremteni az utódát…
Aztán este jön a P. Mobil, és mivel kezdi a Lóri? Az Ifipark koncertek emlékével.
De foglalkozzunk a zenével.
Az bizony remek volt!
Remélem, senki nem sérült nagyon lelkileg az éneklésemtől 🙂
Vagy inkább mégis képezzünk:
klikk a képre

Összefoglalva az este eseményeit elmondhatom, hogy remek koncerteket láthattunk.
Szívesen gyűjtögetnék belépőkre, ha gyakrabban is lehetne ilyen.
Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.


Aréna, 2. rész

Hogy valamit mégis eláruljak a titkokból elmondom, hogy a következőkben fellépőnként lesznek albumok.
Így hát rövidesen megnézheted az Ossian önálló albumát 🙂
Előtte azért dumálok kicsit, mert hogy néz az ki, hogy csak a képek 😉
Szóval kiderült az Arénáról, hogy úgy működhet (vagy legalábbis ez a koncert lemehetett), ha 23.30-ig vége a bulinak.
Így hát eléggé szoros volt az időbeosztás.
Vissza is sírtuk a régi Ifiparkot… de erről később, most végre nézheted a képeket ;-D
klikk a képre


Koncertek az Arénában

Nos, az előző bejegyzésemre még párszor visszatérek majd.
A képen látható részhez később, a szövegbelihez pedig most először, de még többször is.
(ez szép mondat volt, nem ismétlem meg ;-D )
Úgy tűnik, mintha múlna az átok a művház alatti Aréna felől – vagy lejárt a büntetés?
Mindenesetre tegnap igen jó koncertek voltak a Pallai Produkció szervezésében. (érdemes ellátogatni a lapjukra)
Köszönet nekik az átok megtöréséért 🙂
…és akkor nézzük sorban.
Nem árulom el előre a fellépők nevét (még azt sem, hogy miért nem 😉 ), szemfülesebbek oldalt láthatták, szerencsésebbek pedig ott voltak.
A sort az Emeretta Rock Band
nyitotta. Ismerősömmel a színpad előtt megvitattuk, a gitáros mennyire hasonlít Bencsik Samura… És jól is játszott! Sőt, az egész zenekar remek volt, velük szívesen találkoznék máskor is.
Nem így a második fellépővel. A Krízis … hogy fogalmazzak finoman? Nem tetszett. Nagyon nem…
Meglepve olvastam a honlapjukon, hogy milyen régi formáció. Talán csak rossz napot fogtak ki.
Kis változás volt a meghirdetetthez képest, hogy az Akela helyett az Aurora érkezett.
“Ez is A betrűs” humorkodtunk a bejáratnál.
Mindenesetre fergeteges műsoruk szerencsére hamar feledtette a krízis-helyzetet.
Ennyit hát a műsor első részéhez.
Nézegesd a kis albumot addig, míg a többi fellépőjével elkészülök 😉
klikk a képre