Koncertalbumok

Néhány hosszú éjszaka után a koncertalbumok elkészültével be is fejeztem a Kocsonyafesztivál képeinek rendezgetését. A Képtár Koncertek menüpontjában böngészhetsz az elmúlt hétvége emlékezetes zenéi között. Illetve csak jó lenne ismét a zenék között böngészni, maradnak hát az emlékképek, azok közül is a legszebbek 🙂 . A találgatások emlékei a zenekarok beállásainál, vajon milyen zenét hallunk majd?
Bár a Számadó Zenekarnál ez egy percig sem volt kétséges egyrészt a hangszerek láttán, másrészt az énekesnő már említett mikrofon beállítása miatt.
Eszményi Viktória fellépését talán nem is nevezhetjük koncertnek. Gyermekműsorként szerepelt a programban, és gyermekeket elvarázsoló, magával ragadó műsor lett.
Most veszem csak észre, hogy ismét beszámolót írok, de ezt nem a Take 4-nál szakítom meg 🙂
Bízom benne, hogy egyszer biztosan sikerül majd hozzájutnom a zenéjükhöz. Érdekes, hogy mikor keresgéltem a neten valamit a csapatról, találtam egy másik formációt is ezen a néven. Babos Gyula együttese… hát őket is meghallgatnám egyszer 😉
A Frappé Trió zenéje könnyedebb, játékosabb volt, ez azonban korántsem bírálat, sőt!
Ennél a formációnál volt a legnehezebb kitalálni, milyen zenéjük lesz, és végülis sokoldalúságukra jellemző, hogy mindaz volt, amire tippeltünk. 🙂
Az esti főkoncert számunkra sajnos félkoncert volt, legközelebb talán sikerül úgy szervezkednünk, hogy a teljes műsort láthassuk. Ennyit megérdemel a Favágók zenekar, és persze mi is 🙂
… és végül – de ez természetesen csak az időrendre vonatkozik – a Miskolc Dixieland Band, akiket figyelmetlenségből sajnálatos módon nem említettem meg a harmadik nap beszámolójában. Most ezt itt is – ott is – pótoltam. Jó hangulatú, vidám műsort adott a különleges tánckarral 🙂 is rendelkező együttes.

Harmadik nap…

…melyen már az ébredést beárnyékolja a hazaindulás gondolata, találkozunk Norbival, és elfogy a Korty.
Kocsonyafesztivál, Miskolc, február 19.
Egy napos ismeretség után a büfé, ahol olyan remek kávét főztek, nem nyit ki. Remélem, a vasárnap volt az oka 🙂
Így a szomszéd üzletből sikerül nagyobb mennyiségű kávét szereznünk, de ez nyomába sem lép az előző napinak. Sebaj, a Kocsonya utcán a 10. pavilon.. hú, ott tegnap is finom volt… De lássuk a napot!
Minden igyekezetünk ellenére sem sikerül elkerülnünk Norbi műsorának végét, pedig téblábolunk keveset a pavilonok között.
Az időjárás hatására helyet cserél a Színva terasz és a Hősök tere sátor műsora, így a Békéscsabai Fittdance bemutatóját látjuk, majd a Miskolci Nemzeti Színház fiatal művészei énekelnek nekünk.
Előző napról rémlik, hogy az egyik sátor mellett mintha sípálya lenne.
Ez a tíz fok fölötti hőmérsékletben felkelti érdeklődésemet. 🙂
Útközben természetesen betérünk a KORTYmába, és szomorúan halljuk, hogy a Korty elfogyott. A hátralévő időben ásványvizen élünk 🙂
A sípálya igen különleges, hó nélkül működik. Eltöltünk itt kis időt.
Visszafelé kettős látásom van, két egyforma békát látok, de ezt simán az ásványvízre fogom

klikk a képre
Aztán mikor továbbmenve ez a kép tárul elém…


…bemenekülök a sátorba, és onnan már csak a Békakirály című bábjáték hatására jövök ki. 🙂
Addig azonban még hátravan a Miskolc Dixieland Band sziporkázó előadása, mely méltó zárása számunkra a fesztiválnak.
Aztán Békakirály, és útrakelünk… a pályaudvar felé vesszük az irányt búcsút mondva e pár kellemes napnak.
Remek hétvége volt, köszönet érte mindenkinek, aki résztvett a megvalósításban.

Második nap…

…melyen megtudjuk, hogy a bányászok bírják a hideget, összefutunk sok ismerőssel, és jókat beszélgetünk idegenekkel, Kortyolunk, és rengeteg jó zenét hallgatunk.
Kocsonyafesztivál, Miskolc, február 18.
Verőfényes napsütésre ébredünk – illetve én jóval a Nap előtt, de ez nem hangzana olyan jól.
Némi hagyományos bolti sorban állás után rendkívül jó kávéhoz sikerül hozzájutni egy büfében, így méltó módon felkészülve a napra az Avas csúcsairól aláereszkedünk a városba.
Kevéssel tíz után érkezünk a Hősök terén lévő sátorba, és kis ideig azt hisszük, ránk várt a Bányász zenekar, de mellettünk egy úr morgolódása visszahoz a valóságba. Szót sem érdemelne a kis késés, ha a műsorközlő a már fent említett borzalmas poénja, miszerint “a bányászok bírják a hideget” nem ivódna belénk 🙂 Szóláshoz jut hát a Bányász zenekar, és igazi jó térzenével az álmosság maradékát is elűzik.
Rövid színpadi szerelés után a Számadó zenekar műsora következik, amely már a beállással felhívja magára a figyelmet.
Az énekesnő remek hangja a biztosíték, hogy az utolsó pillanatig ott leszünk a koncerten.
Ezután kis sétát teszünk a Kocsonya utcában, a Nyári színházban megnézzük a látványkocsonya bemutatót, megtörténnek az első találkozások, a verőfényben elidőzünk a jégszobrászok között a Szinva teraszon, és ha már itt járunk, iszunk egy Kortyot.

klikk a képre
A sátorba visszaérve még láthatjuk a Miskolci ütősök leszerelését 🙂
Rövidesen Eszményi Viktória gyermekműsora következik, amit én kicsit erőltetettnek érzek – dehát én utálom a playback-et – a közönséget, és a gyermekeket azonban sikerül magával ragadnia, és végülis ez a fontos.
Újabb kóborlás következik, melynek célja egyrészt a létfenntartás, másrészt egy eddig fel nem fedezett sátor megkukkolása. Az a jó ebben az útvonalban, hogy útba esik a Korty 😉
Találkozunk a fáradhatatlan Jégkirálynővel is, és útban a koncertek helyszíne felé váratlanul belefutunk a Langaléta Garabonciások bemutatójába. Hihetetlen, amit ez a csapat művel 🙂
Aztán csak visszaérünk a sátorba, és a Take 4 fergeteges műsora hamar feledteti a korábbi CD-hátterű előadást. Fiatal zenekar profi előadással, komoly improvizációkkal… Néha elfelejtettem fényképezni, annyira magukkal ragadtak. Gondolkodtam kicsit, kiemeljem-e a szaxofonos játékát, de ez igazságtalan lenne, hiszen mindannyian “odatették magukat”. Szívesen hallgatnám máskor is a zenéjüket.
Hasonlóan kellemes élményként gondolok vissza a Frappé Trió előadására is. Beállásukkor arról beszélgettünk, vajon milyen zenét játszanak majd a különleges felállásból – akusztikus gitár, basszus, hegedű – adódóan?
Country-t, vagy latin zenét, és ha latin zenét, mi lesz a ritmusadó hangszer? Végül mindkettőből kaptunk, és a kiváló zenészek a ritmust is megoldották.
Kicsit kiléptünk a friss levegőre, és mire némi sült gesztenyével visszatértünk, a sátor zsúfolásik megtelt. Nem is csoda, hiszen az este fénypontjai vették birtokba a színpadot.
Először Galla Miklós rázta fel a közönséget a szombat délutáni ernyedtségből (el ne felejtsem elküldeni neki a fotót 😀 ), majd a nap nagykoncertje következett.
Vágó István kezdetektől támogatója a fesztiválnak, most is zenész barátaival, a Favágók zenekarral érkezett. A hangszórók lábától figyelve a közönséget látható volt, hogy rendszeres vendég a városban. Az előadást láthatóan mindenki nagyon élvezte.

klikk a képre
Számunkra itt ért véget a nap. Hazafelé a buszon belelestünk a fotókba, ismét megállapítottam, hogy jó ez a vaku :-), és ebben megnyugodva hajtottuk álomra fejünket.

Első nap…

…melyen megázunk, vonatozunk, megázunk, villamosozunk, megázunk, buszozunk, száradunk, várjuk a gondnokot, száradunk, buszozunk, kicsit megázunk, és már a helyszínen is vagyunk.
Kocsonyafesztivál, Miskolc, február 17.
A helyszín az újjáépült Szinva terasz. Az enyhe idő nem nagyon kedvez a jégszobrászatnak, de a lelkes alkotógárda kitesz magáért és csodálatos alkotások születnek.
Telefonon zaklatom a rendezvény egyik szervezőjét, a Miskolc Info gazdáját és mire a Kortymában elfogy a harcsapörkölt, látjuk is közeledni a Szinva hídon. A Jégkirálynő önhibáján kívül 🙂
nem tudhatott békát dobni a nyakunkba, mert éppen száradtunk, és vártuk a gondnokot, ígyhát János pótolja békahiányunkat. Egy pohár finom Korty sör mellett beszélgetünk, belelapozunk a fesztivál újságjába.
Ezt az idilt szakítja meg a Duna tv stábja. Röviden, és őszintén méltatjuk az ital különlegességét, majd megismerkedünk az időközben megérkező Brecus Anonymus-sal valamint a társaságában érkező Jégkirálynővel, majd útra kelünk.
Végigsétálunk a Kocsonya (hétköznapi nevén Déryné) utcán. Útközben új ismeretségeket kötünk, majd a Hősök terén felállított sátor bejáratánál szemügyre vesszük a hangszereket cipelő emberkéket. Koncert volt 🙂
Jánost “szabadon engedjük”, neki még rengeteg dolga van, hogy mi felhőtlenül szórakozhassunk és a szürkületben immár esti kivilágításban is megnézzük a pavilonokat, a városnak e pár napra feje tetejére állított részét.

klikk a képre
A Szinva teraszhoz visszaérve a sok-sok érdeklődővel közösen esti világításban is megcsodáljuk a jégszobrokat, és hagyjuk elvarázsolni magunkat a Vaga Banda tüzes bemutatójától.
Mivel az időjárás megviselte lábbelinket, a kerékpáros triál bemutatót a buszmegállóból lesve elcsodálkozunk, mit meg nem tesz a béka a városáért 🙂
Békésen hanyattfekve tűri, hogy bringások ugráljanak át rajta.
A menetrend nem túl figyelmes szemlélése okán rövid esti buszos kalandtúrát teszünk az Avas lakótelepen, de legalább a 35-ös számot kizárhatunk későbbi buszozós terveinkből. 🙂
A nap kicsit rövidre sikeredett, kimaradt a Slamo koncert, de remélem, sikerült kivédeni az átázott cipő következményeit.
A fotókkal kapcsolatban röviden csak annyit, hogy napi bontásban teszem fel őket. Az aznapi beszámolóban lévő képre klikkelve eljuthatsz az albumhoz.
Amint az összes beszámoló elkészül, a Képtárban is rendbe teszem az elérhetőségüket oly módon is, hogy a Rendezvények között ez a napi bontás marad, a Koncert menüpontban viszont csapatonként ki lehet majd választani a résztvevőket.
Kellemes nézelődést!

Kocsonyafesztivál – hazatérés

Hazaértem, és lassan a Kocsonyafesztivál is a végéhez közeledik Miskolcon.
A szervezők a munka nagy részén már túljutottak, és nem fáradtak hiába.
Példásan szervezett, hóesésben, napsütésben egyaránt működő fesztivált rendeztek. Pénteken beszélgettünk arról, mennyire nagy volt a lelkesedés. Ekkor – a Korty sör ízlelgetése közben – találkoztam először a Jégkirálynővel, aki akkor is ugyanilyen fáradhatatlan, őszintén, kedvesen mosolygós volt, mint ma délután, mikor ez a kép készült.

… és persze a rendezvények. Pontos kezdések, rendkívüli produkciók, lelkes előadók.
Ízelítőül egy pillanat a fergeteges bendzsó-szólóból.

A helyi híradó szerint Nyíregyházáról is voltak meghívott vendégek.
Remélem, az itteni műsorszervezők közül is részt vettek a fesztiválon, és sokat tanultak (volt mit!)
Kiderült, hogy nem Győzikével, Fásy-mulatóval és hasonszőrűekkel lehet összehozni az embereket, hanem ígényes produkciókkal.
Örülök, hogy ott lehettem. Jó néhány fotó készült, igyekszem mielőbb megjeleníteni őket a részletes beszámolók kíséretében.

Nagy utazás

Ha már ekkora hírverést csaptam a Kocsonyafesztiválnak illő hát, hogy ott legyek én is.
Persze nem csak ez a oka, hogy a hétvégét ott töltjük, hanem – mint írtam – ideje kimozdulni kicsit, hiszen mindjárt itt a nyár 🙂
Természetesen szeretnék rengeteget fotózni, és persze ebből majd remélhetőleg jónéhány képet fel is teszek. Azonban úgy döntöttünk, nem cipelünk notebookot, így hacsak nem botlok bele valahol neten lógó számítógépbe, vasárnap, vagy hétfő előtt nem lesznek látható képek, sőt, beszámoló sem.
Addig konzerven élsz, kedves olvasó 😉
Azért igyekszem úgy beállítani a blogot, hogy észrevétlen legyen a hiányom, és ha kicsit bele akarsz látni a hangulatba, nézegesd a korábbi évek képeit, és persze az én képtáramat is meglátogathatod 😀

Programajánló

Hétvégi tévékapcsolgatás közben ütötte meg a fülemet a kocsonyafesztivál kifejezés.
Miután kihevertem a fájdalmakat, keresgélni kezdtem a naaagy világhálón, és kiderült, Miskolcon lesz a rendezvény pár nap múlva…
A honlapot nézegetve ráadásul ismerős névre is bukkantam, ígyhát első kézből kaphattam információt.
A február 17-18-19.-én megrendezésre kerülő három napos fesztiválra látogatók több helyszínen, sokféle programon vehetnek részt. Versenyek, koncertek, kóstolók, bemutatók, vásárok, szóval minden, amire a tél végén vágyik az ember 🙂
Amit én személy szerint nagyon várok, Slamo és a NO koncertje.
Egyszóval hosszú napok lesznek 😉