Nem vagyok egy Metallica fan

Szóval nem vagyok.
Meghallgatom őket, talán van is valamim tőlük, de eddig nem tettem egy lépést sem azért, hogy halljam a zenéjüket. Nagyjából háttereztem, mint oly sok zenével.
Hétfő dél körül azonban nagyon eltalált a Nothing Else Matters a Friss rádióban.
Talán pont olyan hangulatom volt, hogy kellett valami, ami kizökkent.
Megtették, jól esett.
Nyomban lájkoltam is a videó verziót.
Este hazatérve kicsit fáradtan rányomtam a lejátszásra. Aztán az ismétlésre. Aztán mégegyszer.

Tegnap bementem a Rock-Ness-be, és közöltem, hogy kell nekem ez a DVD.
Este a szomszédokkal meghallgattuk.
Nem tudom, ők akarták-e, nem kérdeztem. Úgyis túl jó véleményük volt rólam mostanában 😉

Szóval nem vagyok Metallica fan.
De tegnap óta van egy metallica-s pénztárcám. Pont a Rock Ness-ben szakadt el az előző.
Komolyan. Utálok ilyenek után szaladgálni, tehát ha mondjuk a Tescoban szakad el, most biztosan valamilyen kék fehér csíkos lenne 🙂


A dal ugyanaz marad

Ez most így érdekesen kezdődik, mert a mai írásba nem akartam belekeverni a Led Zeppelint (szerk.: Halász Juditot végképp nem ;-)), egészen más stílusról lesz szó, viszont mai témámról beugrott régi vesszőparipám, miszerint valaki egyszer csinál valami jót, amiből aztán sokan igyekeznek hasznot húzni.
Persze a mai történetre ez sem stimmel teljesen, hiszen egyik nagy üdítő gyártónknak sincs szüksége a hetvenes évek slágereire azért, hogy eladja a dolgait, de a régi, jól megcsinált, fülbemászó dallamokat mégis rendre megpróbálják kötni termékeikhez.
Zavaros, mi? 🙂
Nézzünk egy videót:

Ismerős a dallam?
Nekem is az volt, de bevallom, keresgéltem kicsit míg megtaláltam.
Biztosan van némi alapja annak, hogy így jobban el lehet adni egy terméket, vagy legalábbis egy adott korosztályban lehet ébreszteni bizonyos érzéseket, amely után a boltban talán fél métert még tolja a kocsit, mielőtt cukros vizet választ, de ez is egy olyan kérdés, amihez nem értek.
Mindenesetre jó volt újra hallgatni a dalt úgy, hogy a előadók voltak a képen, nem más.
Ja, és persze ők is megérdemelnek egy linket.


Tudom, az én hibám

Televíziózási szokásaimra jellemző a pár napja történt eset.
A távvezérlővel próbáltam bekapcsolni a tv-t, de nem sikerült. A “hibabehatárolás” során hamar fény derült a titokra.
Néhány héttel ezelőtt volt egy viszonylag hosszú áramszünet. Erről tudni kell, hogy mifelénk az utóbbi időben nem egyszerűen visszajön az áram, hanem többszöri sikertelen kísérlet után teremté az úr a világosságot. És az előbb-utóbb lőn ugyan, de a sok sikertelen próbálkozás igencsak megviseli a berendezéseket. Mivel ez már hagyomány nálunk, ha tehetem, kikapcsolgatok dolgokat.
Így esett, hogy pár hete a tv-t is kikapcsoltam, és azóta sem éreztem szükségét a visszakapcsolásnak. Szóval nem mondható, hogy lógok a tv-n.
Tegnap este azonban készültem egy műsorra, mert ilyet ritkán látni. Főleg közszolgálatként.
Persze a jó “könnyű”zene most is inkább csak a megtűrt kategória szép világunkban, így a Deák Bill koncert is 22:50-kor kezdődik.

Igen, elaludtam.

Szóval tudom, az én hibám, de kicsit mégis kiakadtam.
Aztán megnéztem, mi a fontosabb ennél közszolgálatilag, mitől nem fér be ez emberi időben.
Nyilván figyelmen kívül hagyom azt az idiótaságot, hogy Bill zenéje, szövegei rombolják az ifjúság lelkét. Megértem azt is, hogy a gyermekek felnőtté válásában sokkal többet nyújt Lülü, a teknőc, vagy akár maga Sandokan is. Azt is el kell fogadnom, hogy a lottóötös lassan az egyetlen, amiben hinni lehet, és nyilván Gorbacsov születésnapja is fontosabb, a Magyarország-gal kezdődő műsorcímeket már meg sem merem említeni.
Azt azonban kikérem magamnak, hogy korán reggel a közszolgálati tv honlapjáról Rubint Réka fogai villanjanak rám, meg ezt az ajánlót is (kiemelés tőlem):

 
Hetvenedik születésnapja alkalmából 2010. november 19-én jubileumi koncertet adott. Eddig 6 szólóalbuma jelent meg, az 1980-as évektől rendszeresen koncertezik a Deák Bill Blues Banddel, túl van már bánaton, filmszerepeken és külföldi fellépéseken, és most is kieresztette fekete hangját a 40 év blues koncerten. A legjobb, legsikeresebb dalok sztárvendégekkel.
(forrás)

No, ilyenkor nem bánnék egy leépítést. Létszámilag. Mert szellemileg már megtörtént. Illetve lehet, hogy csak nemtörődömség, jó lesz az úgy. Gondolom, internet még van a szerkesztőségben, és az nem csak az MTI lapjára visz. Szerencsére a népszerű kereső első 100 találatban nincs benne a fenti marhaság, és hátha nem is kerül bele…
De nem puffogok tovább, inkább kis jó zene, és egy kép a múlt évi Lovarda koncertről.
Deák Bill Gyula - Lovarda, 2010. november 06.


Csillag születik

Mindjárt bevezetésként egy linket szúrok be.
Most hagyok kis időt, hogy megnézd…
No, akkor folytatom, mert gondolom, nem erre a bejátszásra számítottál a címből. Pedig van ott csillag bőven. Most mégis inkább az előadóra koncentráljunk.
Lehet, hogy már lebuktam, de a fiataloknak segítségként ismét egy bejátszás.
Itt vagy még? Nos, ha még mindig szürke a kép, ajánlom figyelmedbe a szólógitárost az iménti klipben. Szerk.: Sajnos a régi PR felvételek lassan “eltűnnek” a videómegosztóról, az új meg nem olyan nekem Kálmán nélkül. 🙁 Az a Ki mit tud-os link sincs már…
Azon a Ki mit tud-on Szalay Sándor játszott a szólógitáron, aki évtizedek óta az Egyesült Államokban él, és az első videón is ő az előadó.
Így születnek a csillagok Magyarországon.
Egyébként a Panta Rhei szeretett volna megjelentetni egy Bartók feldolgozás albumot, amelyet megjelenés előtt sajnos letiltottak. Az ifiparkos koncertjeiket azonban sohasem felejtem el.
A zenekar debreceni volt, és elég kevés nyoma maradt az interneten sajnos.
Néhány felvétel, és egy Alex Szalay által készített weblap, amelyen azért érdemes elidőzni.
Képek azokról a koncertekről csak az emlékemben élnek, így most inkább egyik kedvencem második felét rakom ide. Sajnos az eredeti Panta Rhei már sohasem játszhat földi színpadon…


Csendes ébredés

Bizonyos, néhanyak által ismert ok miatt 😉 tegnaptól DVD játszómban pörgethetem egyik nagyon kedvenc zenémet. Íme kis ízelítő abból a koncertből, ami a lemezen található.
1983 London, színpadon a Dire Straits.


Nem zajolok

A vasárnapi programot nézegetve azon gondolkodtam, induljak-e haza mindjárt reggeli utána Kocsonyafesztiválról? Azt gondoltam, az időjárástól teszem függővé.
A délelőtti koncertekre határozott NEM a válaszom, miután a Gyémántszívek produkciójából fél percet is láttam, a Niczky Band pedig múlt évben is messze űzött a színpadtól.
Koradélutánra van egy jelöltem, Szabó Balázs bandája. A Zaj című dalukat játsza agyon az MR2 mostanában, kár hogy csak azt az egy dalt nyomják. Én most inkább utazom velük.
Lehet, hogy maradni kellene a koncertre… de mégis utazom.

Kocsonyafesztivál Miskolc - 2011


Tavaszi szél

Hallgatgatom, nézegetem a Holdviola zenéjét, és nem igazán tudom hova tenni.
Azt hiszem, vannak olyan hangulatok, mikor jólesik, Barta Zsófi hangja, megjelenése pedig határozottan megállítja az embert a színpad előtt, de vannak kétségeim, hogy ott tudnak majd tartani délután a Kocsonyafesztivál Villanyrendőr színpadánál.
Az alternatíva a Mobilmánia lesz a Városház téren, de bennük nemrég sikerült csalódnom.
Meglátjuk.
Mondjuk mára azért be vannak jelölve nálam ütősebb koncertek is 😉
Zefi, Nyíregyháza 2010


Dolina

Kis konzerv arra az esetre, ha mégsem lenne net hozzáférésem 🙂
Szóval a mai nap már nagyüzem a Kocsonyafesztiválon. Koncertek közül is megjelöltem párat.
Ahogy nézem a programot, nem megyek ma messzire a Villanyrendőrtől. A nyitó MIEZ után Nagy Feró, majd Swetter és Paddy & the Rats, esetleg még Ladánybene.
A kép ma Nagy Feró, és hogy dal is legyen, íme a Dolina.

Nagy Feró Nyíregyháza 2005


Nincs jobb lány

Sikerült belefutnom egy 100 Folk Celcius koncertbe az egyik zenei csatornán, és persze erről is jutottak eszembe dolgok.
Volt egy időszak az életemben, mikor a szokottnál is több country zenét hallgattam.
Volt egy időszak a város életében, mikor néhány szórakozóhelyre érdemes volt beülni egy sörre, vagy lapcsánkára, mert remek hangulat – mit ne mondjak, közösség – volt ott.
Két ilyet említenék most, mert mindkettőhöz kapcsolódik a country zene.
Elsőként a Jerevánt, ami akkor még egy jó hangulatú, remek szabadtérrel megáldott, halandók számára is elérhető hely volt. A másik a Vesszős nevű kocsmahivatal, melynek helyén most nem is tudom, milyen üzlet van.
Ezeket jelen post szempontjából a Lókötők zenekar köti össze. Mindkét helyen voltak ugyanis esték, mikor a kellemes időtöltést említett formáció country zenéje hangolta tökéletessé.
Ezt a hangulatot igyekeztünk felidézni aztán otthon, baráti társaságban is, és ehhez a 100 Folk Celsius zenéjét találtuk legjobbnak. Remek esték voltak ezek, és ha ma meghallom Orbán Józsi összetéveszthetetlen hangját, ezek az emlékek jönnek elő. Az Ohio-t vagy a Nincs jobb lány-t ma is végig tudom énekelni, persze szigorúan megértő társaságban 😉
“Lám csak hát, voltak nekünk szép élményeink…” hogy Cseh Tamást is belekeverjem az írásba.
Kicsit visszaugorva pedig a képi illusztráció egy kb. 2 éves fotó Jónás Tibiről, aki a Lókötők bendzsósaként olykor a kék fűre terelgetett a hardrock mellől.

Jónás Tibi - Borfalu, Nyíregyháza 2009


I Got The Páva

A nagy belehallgatások, belenézések után azt hiszem, az idei év második felfedezettje számomra az Apnoe lesz. (Az első ugye az Ocho Macho)
Én nem nagyon tudnám kategóriába sorolni a zenéjüket, örültem hát, mikor ezt ők maguk megtették 🙂
A folk underground zenét játszó formációt február 19-én láthatjuk a Kocsonyafesztiválon.

Szerk.: a videót lecseréltem, mert a korábban osztott már nem elérhető. Ez az a formáció, amelyet 2011-ben megismerhettem. Köszönet nekik a kellemes percekért.


El Mundo Fantastico

Szombathelyen lehet valami a levegőben, hiszen jobbnál jobb zenekarok kerülnek elő arról a környékről.
Említsem mindjárt a Lordot, vagy a Másnap zenekart, akikről sajnos nem tudok semmit egy ideje, illetve amit látok a lapjukon, aszerint talán már nem létezik a csapat. Kár.
És most ismét egy zenekar Szombathelyről, az Ocho Macho.
Koncertjüket semmiképp nem szeretném kihagyni a Kocsonyafesztiválon.
Leginkább reggae zenének tűnik, amit játszanak, de a legszebb számuk meglehetősen blues-os. Persze a szép számok általában húznak a blues felé.
Most persze nem azt a zenét játszom, keresd meg, ha van kedved. 😉


Gary Moore 1952-2011


Cittern

A bűvös szó, amely megnyitott egy új világot előttem.
Valamelyik nap csodálkoztam rá itt a ciszter nevű hangszerre, illetve csodálkoztam volna, ha tudtam volna, mi az. Megkérdeztem hát az illetékest, és kaptam is választ.
Írtam a VAN fórumára, hogy örülök ám az új hangszerüknek, csak nagyjából fogalmam nincs, mi lehet az. (meg persze azt is, hogy nemsokára remélem VAN koncerten is lehetek)
Nem váratott sokáig magára a válasz. Kiderült, hogy ha nem kis hazánkban, és nem szép nyelvünkön keresem a hangszert, mindjárt jobb a helyzet.
Így hát mondjuk ITT olvashatsz te is a citternről, és mindjárt meg is nézheted, hallgathatod, hogyan szólal meg Scott Ross kezében.
Egyben pedig feloldom a farsangos írásom másik rejtvényét is.


Egy másik út

Kicsit kavarogtak a gondolataim, mikor hozzákészültem az íráshoz.
CD játszóba a lemez, had pörögjön, miközben írok róla. Blog adminisztrációs felület. Zenekar lapjának megnyitása, és már kezdeném is az írást, mikor valami furcsa dolog történik.
Szól ugye az új lemez, de mintha nem úgy szólna, mint korábban. Kis csend, és megvan a titok magyarázata. Zenélős honlap. A nyitólapon kapásból átléptem, belül viszont bármit csinálok, zenél. Ez gáz. Nem adom fel, hogy én diktáljak 🙂 Ja, ha másik menüpontot választok, abbahagyja a zenét. Kiderül, hogy IE alatt látszik a lejátszó is, és akár meg is állíthatom. Nem teszem, mert ez a zene jó. A régi zenék, szerintem az új énekessel, valami egyvelegféle.
De lássuk most inkább az új lemezt, bár elöljáróban elmondhatom kétszeri meghallgatás után is, hogy ez a zene nem ehhez a névhez méltó. És akkor mostmár megmondom kiről, és miről beszélek.
A Rockinform egyik melléklete az újjáéledt Dinamit új lemeze.
Nézzük először a zenekart.
Nem mesélem el a történetüket, elolvashatod az imént linkelt lapjukon, de megemlítem a mostani tagokat, hogy lásd majd később, miért kesergek.
Szűcs Antal Gábor gitár, Zselencz László basszus, Németh Gábor dob, Kálmán György ének, és Papp Gyula billentyűs hangszerek.
Persze ez a mostani felállás, eredetileg Németh Lojzi bőgőzött, és Vikidál Gyula énekelt. Sajnos Gyula énekhangja megfakult az idők során, így igazán nem bántam, hogy más az énekes, Zsöci pedig jól elvan a basszussal 😉
Hogy miért tettem a lista végére Papp Gyulát? Merthogy szándékos volt. Megint a Hammond orgona. A Skorpióban és a Miniben eszméletlen jó dolgokat csinált, ja, és a Dinamitban is hörgött olykor a Hammond. Most sajnos nem igazán, és ez az egyik oka, hogy lehúzom a mostani albumot. Nem rossz a zene, de nem Dinamit, ezektől a nevektől többet vártam. Nem akarom lebecsülni a munkájukat, de ezt a zenét ennek a profi csapatnak elsőre fel kellett tudni játszani. És ez baj.
No, akkor most lenyomom a zenét a honlapon, és indul az új album.
Mire jó? Kérdezi mindjárt az első dal. Semmi különös, sima slágerzene, kommersz hangszereléssel, profik által eljátszva.
Játszd, ahogy akarod! Ösztönöz a címadó dal. Nagyrészt gitár-szinti felelgetős, és hegedűhangszerű vezérmutívum.
Egy álom. Ez már a harmadik dal címe, ami bizonyára siker lesz motorostalálkozókon, de szerintem vinni kell mellé majd pár régi Dinamit nótát.
A Hűvös az éjszakák volt az első olyan dal, mikor komolyan ki akartam venni a CD-t, hogy megbizonyosodjak, ez tényleg a Dinamit. Léptetem gyorsan.
A következő dal címét szinte megfogadom, de ha elkezdtem, már végigcsinálom.
A Megszököm egy gyenge P. Mobil utánzat. Azt hiszem, Lóri ezzel még a mostani helyzetben sem indulna el koncertezni. Mondom ezt úgy, hogy talán ebben vannak a legjobb gitárfutamok.
A Tűzkatonák az, amire azt mondom, jó helyen van az albumon.
Mivel a Vámpírok alkonya is végigmegy léptetés nélkül, megnézem a borítót. Az utóbbi két dalt Szigeti Edit és Zsöci jegyzi.
Azt hiszem, a kedvenc dalom a Miért hiszed azt, mert jópofa. Az ének fog meg igazán, ez sem Dinamit, de jól hangzik.
És végre meghallom a Hammondot, ahogy annak szólnia kell. Vagy 10 másodperc, aztán már sajnos csak a háttérből adja az alapot, de legalább bevitték a stúdióba. Ez az Űzd el. Itt az énekesnek is van kis korai vikidálos hangja. Mégis inkább ez a kedvencem, mert a végefelé is van Hammond 😉
Ez az album Egy másik út, ahogy a záró kesergő címe is mondja. Köze nincs a valaha volt Dinamithoz, még ha ennek a dalnak van is némi dinamitos hangzása.
Nagy csalódás, sokkal többet vártam ezektől a zenészektől, akik 1981-ben már ezt és ezt tudták.


Jó hírem VAN

Márhogy nem nekem, az enyém olyan, amilyen, nagyon nem hiszem, hogy változik 😉
Jó híre igazán a VAN zenekarnak van, amit – figyelemmel kísérve honlapjukat – én is megtudtam, így most nekem is van.
Inkább a lényegre térek.
Október végén váltak el a zenekar és frontemberének, Karosi Rolandnak útjai.
Azóta is nézegetem a lapjukat, vajon sikerül-e megtalálni utódját.
Pár napja olvastam az örvendetes hírt, a zenekar új taggal bővült.
Vincze Krisztiánról néhány dolgot találtam a neten, blues és nem annyira blues formációkban játszott, hallottam tőle a Moonflowert, amely nekem a Santanától agyon játszott Europa jobbik párja, illetve olvastam hangszerként egy helyen a szitárt, a VAN oldalán pedig a cisztert, amiről nagyjából annyit derítettem ki eddig, hogy középkori gitárszerű pengetős hangszer, meg hogy biztosan láttam, hallottam már koncertjükön (mint látszik, én inkább csak szeretem a zenét 😉 ).
Alig várom már, hogy ismét ott legyek egy jó VAN koncerten.
És egy archív fotó mára abból az időből, mikor felfedeztem a zenekart (mármint magamnak 🙂 Azt hiszem, jó, hogy ma csak ilyen röviden írok.)

VAN zenekar Mustárház, 2009


Messze visz az út

Volt kis dolgom az adóhivatal idei egyik új ötletével, így gondoltam, valami zenét nyomok a gondolkodás alá. Persze a zene volt érdekesebb, az ötlet meg fontos.
Viszonylag új albumokat kezdtem hallgatni.
Vörös Pisti Magaslesen albuma elég szokatlan hangzású, erre az estére túl melankolikus volt.
Hasonlóan jártam Török Ádám 2009-es albumával is.
Eszembe jutott, hogy váltok egy régebbi Török Ádám albumra, a szülinapi áttekintőre.
Már az album címe is kecsegtető, hiszen egyik kedvenc Mini dalom szövegének részlete, és persze sejteti, hogy a 60. születésnap egy visszatekintés is lesz.
A tracklista okozott némi meglepetést, nem találtam a Kereszteslovagot.
Az album egyébként igen jó, és az Andalúz éjszakában – hogy finom legyek – felbukkannak a Kereszteslovag motívumai.
Szóval mégsem maradt ki teljesen minden kedvenc dalom 😉

Török Ádám - Lovarda, 2008 - klikk


Hey Joe

A minap kollégámmal beszélgetve szóba került, egy Hendrix dal.
Mivel egyből nem találtam ki, melyikre gondol, segített. Tudod, amit sokan feldolgoztak.
No, ekkor született az ötlet a mai postra 😉

A klasszikusokon kívül néhány általam ajánlott különleges feldolgozás:
Bornemissza Ádám, Deep Purple, Slash, Robert Plant
…és ha kevés lenne, íme még néhány 😉


Hazafelé

Mivel szilveszterkor egyedül autóztam a munkahelyre és vissza, és nem nagyon hittem az ünnepi műsorszórás áldásaiban, készítettem kis útimixet.
Azt már tudhatod, hogy odafelé nem volt rá szükség, és visszafelé is csak pár dalig jutottam.
Pedig érdekes összeállítás.
Kis Médium, kis VAN, kis Big Happy Woman Church, kis Dalriada, kis Tintás Barnes.
Szóval az utóbbi pár év felfedezettjei.
Nem írom le, kiket mikor fedeztem fel, megtalálod képeskönyvemben.
Ha van kedved, keresgélj vissza kicsit, vagy nézelődj a csapatok lapján, találd meg, miért kedveltem meg őket.
Képként pedig a Tintás Barnes az X-Cafe-ban.

Tintás Barnes az X-Cafe-ban


Végtelenbe félszer

Úgy kezdődött, hogy a királylány hajat mosott a fürdőszobában…

A 2007-es év elég mozgalmas volt számomra. Ekkor történt meg először életemben, hogy nem sikerült munkahelyet találnom szülővárosomban. Biztosan nem lepődsz meg nagyon, ha azt mondom, feje tetejére állt az életem. Azt hiszem, talán képeskönyvemnek használt csak igazán ez az állapot, igyekeztem kiírni magamból valamit, amit valójában sosem írtam le.
Világ életemben zenével tudtam nagyon agyat mosni, talán ösztönösen kerestem olyan számomra új, ismeretlen zenéket, melyek segítenek ebben. Olyan szövegeket, melyek viszonylag jól leírják vagy az én, vagy az álmaim világát, vagy csak kikapcsolnak.
A nyárelő egyik nagy felfedezettje így lett számomra a Big Happy Woman Church. Folyamatosan készültem koncertjükre, de ma már biztosan állíthatom, sohasem sikerült koncerten látnom őket. 🙁
Viszont megszereztem zenéjük jó részét, és napi vonatozásom érzéseit a Tehervonat című slágerükkel tettem elviselhetőbbé.
Persze a kedvenc dalom azóta is a Királyfis, melynek szövege sajnos már nincs fenn a lapjukon, de…
Az Okos talán a második kedvencem. Rendkívül szórakoztató 😀
És persze a napi rutinomat nagyon jól tükrözte a Mediterrán refrénje:

Szomorú lovagolás
A pampákon által
Nem kell semmi más
A Nap lemegy neked háttal

Aztán a következő év nyarán a zenekar megszűnt főiskolás zenekar lenni.
Meg nyíregyházi zenekar lenni is.
Megvolt az Álomvizsga, ami átalakulást, és költözést hozott.
A 2008-as nyaralásom végén még egy lehetőségem nyílt egy koncertjükre, az akkor még létező Arsenal színpadán tértek vissza egy fellépés erejéig november 29-én Nyíregyházára. Ezt a koncertet is kihagytam.
Persze nem felejtettem el őket azóta sem. Lapjuk máig linkelve van nálam, zenéjük pedig néha megpörgeti a winchesteremet.
Idén a Vidor Fesztivál nyitó napján jelentette be Jenny, az Informátorlány a zenekar feloszlását.
“A megjelenés alkalomhoz illő és megismételhetetlen!”
Már akkor elhatároztam, hogy megemlékezek róluk.
Íme, megtörtént. 😉
A szürke csík itt lenn két lemezük általam legkedveltebb dalait tartalmazza, a zenekar lapjáról szólnak. Tételesen: Királyfis, Okos, Tehervonat, Mediterrán, Bárányka, Amire tudnak, Lehajtott fejjel, Chuck Norris és Szpari.
Hallgasd! 😉


Új kincsek

Vasárnap munkanélküli voltam.
Fotózni sem igazán tudtam, így a képeskönyvemben csináltam kis rendet.
Ideje volt már.
Meg most nekem is.
Aztán eszembe jutott, hogy talán két bolt is van a városunkban, ahol megpróbálhatok objektívet nézni a gépemre. Sajnos amit kinéztem, sehol nincs raktáron.
Az egyik bolt kapásból kiesett, mert a Szarkofág üzletházban van.
Irány hát a piros a védett fa irtó barkácsáruház mellett.
Persze ott sem volt.
Innen azonban ritkán jövök ki üres kézzel.
Most egy Emir Kusturica film, egy Ozzy Osbourne DVD és egy CD tartott velem, és egy igazi kincs.
Csillagszél.
Ez a címe az albumnak, melyet egy duó hozott össze.
A napokban említettem az East-et. Nos, a duó egyik tagja Pálvölgyi Géza, aki az említett csapat egyik oszlopa volt. De játszott a Skorpióban, és a Tátrai Band-ben is.
No, ki a duó másik tagja?
Igen. Tátrai Tibor.
Sajnos sem East, sem Tátrai koncertről nincs fotóm, így ismét a videó megosztót hívom segítségül.
Tibusz 50. születésnapi koncertjének egy részlete: