Szülinapi virágdalok

A péntek általában a hétvégi programajánlók napja nálam egy ideje.
Most erősítem a szabályt, azaz kivételt teszek. 🙂

Ismét gyarapodott zenei gyűjteményem, aminek kapcsán várható néhány értékelés a közeljövőben. Nem árulom el előre, mik a csemegék, de ma azzal kezdem, ami a legvegyesebb érzelmeket váltotta ki belőlem.
Pár éve már nem nagyon szerepel a top előadók között nálam a Lord zenekar, talán ha rendszeres olvasóm vagy, emlékezhetsz rá, írtam már erről.
Szóval vannak, akik előzik nálam a Lordot, ez is volt az oka annak, hogy nem az ő DVD-jük került először a játszóba. A borítót, és a szerény belső lapot azonban megnézegettem.
A “termék”, ahogy a Lordinfón szerepel, a LORD 40 jubileumi koncert DVD.

Mielőtt felpörgetnénk a 2012-es DVD-t, az első olvasat furcsa érzései.
Még nem tudom, hogy a koncert két órája alatt megemlítik-e Vida Ferencet – aki mégiscsak alapítója volt a zenekarnak, bárhogyan is végződött a kapcsolatuk -, a borítón, és a “kispapíron” azonban ez elmarad. Én személy szerint sajnálom, és szomorúnak tartom…
A borító címoldalát az esemény megnevezése uralja, felül egy zenekar montázskép, alul egy közönségkép sok-sok negyvenes táblával.
A Lord rajongói mindig is kreatívak voltak, jólesett ez a kép mindaddig, míg belül nem olvastam az egyik köszönőszöveget. “Köszönet a 40-es lapok szétosztásában…” Hmmm.
Nekem a köszönömök közül hiányzik a Vida Feri neve még akkor is, ha a koncertben nincs közvetlen szerepe. 2005-ig azonban a zenekar egyik ikonja volt.
Ennyit a kesergésről, pörgessük fel a DVD-t!
A koncert lordosan indul, Gidó figyelmeztetéseivel, majd a Kifutok a világból album egy dala következik.
Pörgés, lendület, odateszik magukat, ahogy kell, és ahogy elvárom. Erő parádésan játszik, Misi éneke még kicsit furcsa nekem, de majd meglátjuk, hogyan is tovább?
Síri csend. És már meg is van a megszokott énekhang. Jó a zenekar, és hálás a közönség. Álmodunk tovább. Remek a koncert így 10 perc eltelte után.
Aztán Misinek szó szerint torkán akad a szó, mikor az első prózai közönséghez szólás következik. Vessetek a mókusok közé, de nekem ez kicsit színpadias.
Ragadozók a szélben. Remek az operatőr munka is, a profi zenészek pedig ügyesen kihasználják. Úgy is kell!
Itthon vagy otthon. Még mindig szép ez a dal. Aztán némi Füst a víz fölött utánérzés. Ki mondja meg, honnan jött a dallam. 🙂
Végre kis Hammond hörgés… Az utca kövén okoz kellemes borzongást.
Újabb dalok következnek, ha Erő nem tépné néha a gitárt, és nem Misi énekelne, talán nem is mondanám Lordnak. Ez egy másik korszak. De a közönség őrjítésének nagy mesterei a fiúk.
Egyedül járom a várost. Tér vissza a régi Lord, és marad is kicsit. A közönség pedig ismeri a szöveget, ahogy illik egy 40 éves zenekar koncertjén. Kis felsorolás itt belefér szerintem a teljesség igénye nélkül. Virágdal, Fázom a szélben, Tombolhat szél… És előkerülnek a 40-es táblák. Dallamilag és szövegileg is bonyolultabb dalok következnek a koncert utolsó negyedében, majd ezt oldva felcsendül a Szóljon a rock a megszokott módon, Gödikével.
Vándor, majd a vissza után a Kisfiú. A kimaradhatatlan dalok robbantják a nézőteret.
Aztán a fiúk lassacskán kifutnak a világból, a nézők ünnepelnek. Szép hollywoodi happy end. 🙂
A DVD tartalmaz még a remek Lord koncertfelvételen túl egy 50 perces Sipőcz bulit, ami valószínűleg a felvezető koncert volt és egy képgalériát is. Megéri a polcon tartani.
Illusztrációként pedig jöjjön egy lovardás koncertkép 2010-ből.
Lord - Debrecen, Lovarda 2010


Meg lesztek villámcsapva

Egyszer valahol a videómegosztón találtuk meg az AC/DC Thunderstruck című dalát magyar felirattal, és szégyen ide, vagy oda, napokig röhögtünk a “Meg lesztek villámcsapva” refrénen.
Ez jutott eszembe, mikor vasárnap este megláttam a Hellmusic X-café koncertajánlóját.
Péntek este ugyanis a mennydörgés a pincébe költözik.
Az AB/CD ad majd koncertet, és ezzel el is indul az idei szezon az X-ben. A lendület nem kicsi, és a felhozatal is kecsegtető. Személy szerint nagyon örülök neki, hogy Török Ádám nem a Zrínyi Gimnázium tornatermében kényszerül zenélni, és a pár héttel ezelőtti Inter-Cafés akusztikus koncert kivételes élménye után érdeklődve várom Vörös Pisti zenekaros visszatérését is.
Szerencsére máshol is lesznek remek koncertek, erről is írok majd idejében, indulhat tehát a szabad péntek, szabad szombat akció. 🙂


Karácsonyi ajánló

Színes papírba csomagolt szeretet feledtette tegnap a fenyő díszítésének nyomait. Mára már a tépett papírok őrzik a fa alatt az öröm pillanatait. Ki-ki kuckójába vonult kincseivel, és a karácsonyi dalokat új hangzás váltotta fel.
Az én egyik kincsem a Billentyűsök éjszakája DVD. Egyike azoknak az értékeknek, amelyért én is szívesen megadnám a bolti címkén szereplő árat.
Lehet vitatkozni, vajon ők-e az ország legjobb billentyűsei, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy ezen az estén a lelküket kitették. Sajnálom, hogy nem voltam ott a koncerten, és örülök, hogy legalább DVD-n láthatom, hallhatom.

Nyíregyháza, Kossuth tér


Mustár Fm

Volt más dolgom az este, de ahogy hazaértem, éppen ismerősök beszélgettek a Mustár Rádióban.
Kevésszer hallgatom a rádió beszélgetős műsorait, a zenéseket viszonylag gyakran, mert érdekes, olykor furcsa muzsikák vannak. Persze mindez véletlenszerű, mint az estéim jó része 🙂
Tegnap nem volt zene egyáltalán.
Tegnap születésnap volt, mégpedig az ötödik. Ja, és a rádiónak volt születésnapja.
Ez alkalomból egész nap érkeztek a beszélgetőtársak, akiknek volt valami kötődésük a rádióhoz. Napközben nem tudtam hallgatni – majd visszanézem, kiket hagytam ki -, de este a gép mellé – mondjuk inkább a hallótávolságába – szegezett.
5-6 órát hallottam a műsorból, így most kicsit álmos vagyok, de megérte.

Boldog születésnapot így másnap hajnalán. 😀
Képként pedig egy pillanat a 2009-es tehetségkutatóról.

Mustárház


Tunyó

Négy éve ilyentájt már egy hete aggódtunk Tunyogi Péter életéért.
November elsején késő este érkezett balesetének híre, de ismerői bíztak benne, hogy ismét visszatér közénk.
Sajnos nem így történt.
2008. november 9-én Tunyó belépett az égi zenekarba hatalmas űrt hagyva maga mögött.
Abban a szerencsében volt részem, hogy pár nappal előtte a Lovardában még részt vehettem egy koncerten, hallhattam énekelni.
Legyen az álmod szép!

Botanikus kert 2011


Kaland és Mesés Kelet

Azt hiszem, kevesen vitatkoznak velem, ha azt mondom, Nyíregyháza egyik legkedveltebb koncerthelye lett a Romkert Söröző.
Ugyan én eddig csak négy koncerten voltam ott, de legalább kétszer ennyi van még, amit bánok, hogy lustaságom miatt kihagytam.
A hely nemrégen átalakításon ment keresztül, így már a hűvös őszi és hideg téli estéken is koncertek sokasága vár.
Tegnap este éppen a Cool Rock Band vonultatta fel a hazai és külföldi blues és rockzene legjavát a szép számú érdeklődő nem kis örömére, péntek este pedig Kardos-Horváth Janó új zenekara töltötte meg a koncerttermet.
És a hónap még csak most kezdődött el.
Szerk.: a programváltozásról ITT olvashatsz.
Következő pénteken egy szomorú esemény ígér parádés estét. A MeLuonge búcsúkoncertje teltházas eseménynek ígérkezik. Szombaton pedig a Pearl Jam dalok kedvelőit várja a Green Office.
De a hónap eseménye még a Szüret utcza Kaland című koncertje. Ők voltak, akik először becsaltak a Romkertbe. Köszönet nekik ezért.
A Romkert nem titkolt felvállalása, hogy felelevenítse, újraélessze a régen sikeres eseményeket.
Mesés Kelet. A zenei ínyencségekhez bográcsban készült ételt is fogyaszthatsz november 17-én.
Linkeltem az eseményeket, hogy már most betervezhesd. 😉
A mai kép pedig MeLounge.

MeLounge


Csak fiataloknak

A héten elég sokszor sikerült régi emlékekbe futnom.
Archíválgatom a régi negatívokat, van, ami úgy 40 év körüli.
Sok jó portré is van köztük, de nagy részük még nem publikus, mert meg kell szereznem az “áldozatok” engedélyét. 🙂
Itt kérem azokat, akiknek emléke van arról, hogy fotóztam őket – nem feltétlenül 40 éve – filmes géppel, jelentkezzenek.
A másik kellemes történés, hogy sikerült hozzájutnom Bálint Csaba Radics Béláról írt könyvéhez. Igaz, még csak belelapozni volt időm, de így is ajánlom, mert olyan – számomra szimpatikus módon – közelít meg egy korszakot, ami nem nagyon divat a mai bulvár világban. Most éppen ennek CD melléklete szól. Egyik dalból vettem a mai címet. Nézd csak! Gitár: Radics Béla. Szóval a hét legjobb része az időutazás volt.
És hogy jól is folytatódjon az időutazás, holnap estére tervezem a Romkert meglátogatását, ahol a Cool Rock Band koncertezik majd.
A mai fénykép pedig bizonyítja, hogy a tárgyfotózás sem az erősségem. 🙂

Nyíregyháza


Carpathia Project

Újra kezembe került egy cd, amiből egyszer régen már hallottam részleteket, és mivel olyan agymosó hangulatban vagyok, végighallgattam.
A lemezen Daczi Zsolt gitározott, Ángyán Tamás hegedűn és gitáron játszott, a basszust Zsoldos Tamás pengette, Hirleman Berci dobolt, a billentyűknél Kovács Gábor ült, fuvolán Makovics Dénes játszott. A műfajt talán a jazz-rock örömzene kategőriába sorolnám, és igen jó volt agymosásnak.
Remélem, a szomszédnak is tetszett. 🙂
Most persze illene elmondani, melyik dal tetszett leginkább, de nem tudom. A Caravan igazi lendületes, rockos közönségkedvence, a Carpathia a végig uralkodó hegedűfutamokkal, ritmusváltásokkal zenei ínyencség. A War mi más lenne, mint komor. Erős basszus háttér, vibráló hegedű, csapongó orgona. A Friends igazi meglepetés az Al Di Meolás kezdéssel. Könnyed vidámságot sugárzó dal, és a fuvola, hát az nagyon jó. Kis country-s hangzás – de mire leírom, már nem is az – a Dance. Hegedű-gitár párbaj, miközben a többiek remek hátteret teremtenek. Talán itt engedi el magát igazán Daczi Zsolt. És a befejezés! No erre nem számítottam. Aztán egy csendes mosoly, a Smile. Remek zene, sugárzik belőle a nyugalom. Egy nyári kerthelység hangulata. A Meridian eleje olyan nemszeretem gitárhang, de nem érzem úgy, hogy léptetni kellene. És megéri maradni, bár nem tudom elmesélni, mit is hallok. A Fusion közepén egy pillanatra azt hiszem, most váltanak bluesra, de nem. Marad a lendület, és a virtuóz hangszerkezelés. Aztán a végefelé mégis kicsi blues. 🙂 Végül a Something For You ismét akusztikus gitár. Elcsendesülve szépen lezárja az albumot.
Jó választás volt ez az 1998-99-es album.
Képem sajnos nincs a bejegyzéshez, viszont ide linkelek mindent, amit a videomegosztó talált a témában.

És persze ajánlom a lemezt mindenkinek. Kincs.


Hollóének

Persze most sem arra a madárra gondolok, amely mellett tegnap délután elsuhantunk Debrecen határában, de a Debrecen stimmel.
2007 tavaszán a debreceni Friss Rádió szervezésében nagyonsokfellépős, nagyonjózenés, nagyonjóhosszú koncerten vehettem részt. Ők már akkor is, és szerencsére azóta is a nyálzene ellen küzdöttek. Láthatjuk, az eredmény csekély, de díjazom, hogy nem adják fel. Ezért is ők a kedvenc rádióm.
De hogy a madárra áttérjek… Ezen a koncerten varázsolt el először a Hollóének Hungarica, és ha találkozok velük, ma sincs ez másképp.
Valamelyik este a zenekar Fb csoportjának oldalán linkelték EZT.
Akkor nyomban közzé tettem, de azóta is vissza-vissza térek hozzá, és a többi zenéjükhöz.

Hollóének Hungarica - Lovarda, 2007


Reggel a cipőmben volt egy béka

"Minden út visz valahová,
lehet, hogy jó felé, lehet, hogy nem.
De mindenkinek el kell indulni valamerre."

Talán már a címből beugrott, de kis segítség még nem árt, és Adamis Anna is megérdemli, hogy ismételgessük jobbnál jobb dalszövegeit, verseit.
Ez bizony az örökbecsű Bartha Tamás dal, a Csavargók angyala szövege.
Ha úgy érzem, felgyűlik kicsit a feszültség bennem, igyekszem valami jó zenével oldani. Mondhatom, a héten, a korai LGT zenék töltik be ezt a szerepet.
Mostmár elárulhatom, nem volt béka a cipőmben reggel, de tegnap este elindítottam az LGT összes kis lemeze albumot (ez így milyen hülyén hangzik 🙂 ) és csak úgy a 35. percnél kezdtem el húzgálni a csúszkát. Azt hiszem, Karácsony James érkezésétől már nem tetszett igazán az LGT.
A Filmmúzeum LGT-ről szóló filmjében azt mondják: “Az első két kísérletező lemez után…” Érdekes, nekem ezek a megismételhetetlenek, a kedvencek. Mondjuk nem is próbálták megismételni sajnos. Persze a Képzelt riportot sem hagynám ki, az is páratlan, de más műfaj.
Szóval LGT-t hallgatgatok, és teljesen másról írok, mint amiről akartam.
De ez már így marad 😉


Parádés Sóstó

Azt hiszem, kis magyarázatot kell fűznöm a tegnapi bejegyzésemhez, bár szerintem lehetett követni a gondolataimat.
Mindegy, úgyis akartam írni egy bővebb ajánlót.
Ezen a hétvégén Sóstó azt az arcát mutatja majd, ami a turisztikai nagykönyvben meg van rajzolva.
Aki szombaton, vagy vasárnap ellátogat Nyíregyházára, és Sóstóig meg sem áll, csak ámulhat, és bámulhat.
Meg persze ehet, ihat, futhat, lubickolhat, remek koncerteket láthat, finom italokat kóstolhat, és különböző tánccsoportok műsorában gyönyörködhet.
Sóstó állandó nevezetességein, a Múzeumfalun, a Sóstói Állatparkon, a frissen felújított Víztornyon kívül megnézheti, sőt, akár részt is vehet az Úszó alkalmatlanságok újabb versenyén, részt vehet Gasztrofutáson, a megye különböző tájegységeinek ételeit eheti, majd megpihenhet a remeknek ígérkező koncertek nézése közben, vagy sétálhat a kirakodóvásár standjai között, vasárnap pedig táncmulatság. 🙂
Nem mondanám el pontosan a részleteket, inkább linkelem a programot, és bepakolok néhány képet Sóstóról. Klikkelj rájuk bátran!

Víztorony, Nyíregyháza Sóstó Csúszó alkalmatlanságok Nyíregyháza Sóstó Úszó alkalmatlanságok Nyíregyháza Sóstó

Úszó alkalmatlanságok Nyíregyháza Sóstó Úszó alkalmatlanságok Nyíregyháza Sóstó Úszó alkalmatlanságok Nyíregyháza Sóstó

Gasztronómiai Fesztivál Nyíregyháza Sóstó Gasztronómiai Fesztivál Nyíregyháza Sóstó Folk Error Nyíregyháza Sóstó


Jon Lord 1941 – 2012

Már tegnap tudtam, hogy ma Jon Lord lesz írásom témája. Egészen mostanáig azonban a szavakat kerestem.
Nehéz összeszednem a gondolatokat, hiszen – bár tudott volt betegsége – mégis pénteken még közelgő budapesti koncertjéről beszélgettünk egy ismerőssel.
Sok írást olvastam ma, amely életútját méltatja, sok zenét meghallgattam, és sok klippet megnéztem, hogy válasszak egyet a mai emlékezéshez.
Végül nem választottam, válassz, ha akarsz.

Én a Deep Purple zenéjén nőttem fel, és mai napig is egyik nagy kedvencem.
Jon Lord véste belém a Hammond hangzását, azt a jellegzetes morgást, amiért ma is sokan megőrülnek. Én is.
Nem játszom hangszeren, gitározni is kb. 5 percig próbáltam, de az az 5 perc a Smoke On The Water volt.

Annyi minden kavarog a fejemben, de valahogy nem áll össze értelmes mondatokká. Nem is erőltetem, ami fontos, azt hiszem, elmondtam.
A Hammond Lordja már az égi zenekarban játszik.
Legyen neki könnyű a föld.


Mai terv

VAN zenekar - Nyíregyháza 2009


VAN remény

A sok kedvenc zenekarom, előadóm közül is van egy nagyon-nagyon kedvenc. Ők a debreceni VAN zenekar.
2009 tavaszán ismertem meg őket a Mustárház tehetségkutatójának megnyerése közben.
Azóta néhány koncertjükön sikerült újra találkoznom velük, és féltve őrzöm lemezüket is.
Sajnos kétlakiságomból következően a debreceni koncertjeiket sincs nagyon módom megnézni, most azonban mellém szegődött a szerencse.
Szombaton dolgozom, így Debrecenben leszek, és ha nem hagy el a szerencse, végzek addig, míg a VAN elkezdi koncertjét a Bendegúz téri játszótéren.
Hú, nagyon várom 🙂

VAN zenekar - VIDOR, Nyíregyháza 2009