Karácsonyi ajánló

Színes papírba csomagolt szeretet feledtette tegnap a fenyő díszítésének nyomait. Mára már a tépett papírok őrzik a fa alatt az öröm pillanatait. Ki-ki kuckójába vonult kincseivel, és a karácsonyi dalokat új hangzás váltotta fel.
Az én egyik kincsem a Billentyűsök éjszakája DVD. Egyike azoknak az értékeknek, amelyért én is szívesen megadnám a bolti címkén szereplő árat.
Lehet vitatkozni, vajon ők-e az ország legjobb billentyűsei, ahhoz azonban nem fér kétség, hogy ezen az estén a lelküket kitették. Sajnálom, hogy nem voltam ott a koncerten, és örülök, hogy legalább DVD-n láthatom, hallhatom.

Nyíregyháza, Kossuth tér


Mustár Fm

Volt más dolgom az este, de ahogy hazaértem, éppen ismerősök beszélgettek a Mustár Rádióban.
Kevésszer hallgatom a rádió beszélgetős műsorait, a zenéseket viszonylag gyakran, mert érdekes, olykor furcsa muzsikák vannak. Persze mindez véletlenszerű, mint az estéim jó része 🙂
Tegnap nem volt zene egyáltalán.
Tegnap születésnap volt, mégpedig az ötödik. Ja, és a rádiónak volt születésnapja.
Ez alkalomból egész nap érkeztek a beszélgetőtársak, akiknek volt valami kötődésük a rádióhoz. Napközben nem tudtam hallgatni – majd visszanézem, kiket hagytam ki -, de este a gép mellé – mondjuk inkább a hallótávolságába – szegezett.
5-6 órát hallottam a műsorból, így most kicsit álmos vagyok, de megérte.

Boldog születésnapot így másnap hajnalán. 😀
Képként pedig egy pillanat a 2009-es tehetségkutatóról.

Mustárház


Tunyó

Négy éve ilyentájt már egy hete aggódtunk Tunyogi Péter életéért.
November elsején késő este érkezett balesetének híre, de ismerői bíztak benne, hogy ismét visszatér közénk.
Sajnos nem így történt.
2008. november 9-én Tunyó belépett az égi zenekarba hatalmas űrt hagyva maga mögött.
Abban a szerencsében volt részem, hogy pár nappal előtte a Lovardában még részt vehettem egy koncerten, hallhattam énekelni.
Legyen az álmod szép!

Botanikus kert 2011


Kaland és Mesés Kelet

Azt hiszem, kevesen vitatkoznak velem, ha azt mondom, Nyíregyháza egyik legkedveltebb koncerthelye lett a Romkert Söröző.
Ugyan én eddig csak négy koncerten voltam ott, de legalább kétszer ennyi van még, amit bánok, hogy lustaságom miatt kihagytam.
A hely nemrégen átalakításon ment keresztül, így már a hűvös őszi és hideg téli estéken is koncertek sokasága vár.
Tegnap este éppen a Cool Rock Band vonultatta fel a hazai és külföldi blues és rockzene legjavát a szép számú érdeklődő nem kis örömére, péntek este pedig Kardos-Horváth Janó új zenekara töltötte meg a koncerttermet.
És a hónap még csak most kezdődött el.
Szerk.: a programváltozásról ITT olvashatsz.
Következő pénteken egy szomorú esemény ígér parádés estét. A MeLuonge búcsúkoncertje teltházas eseménynek ígérkezik. Szombaton pedig a Pearl Jam dalok kedvelőit várja a Green Office.
De a hónap eseménye még a Szüret utcza Kaland című koncertje. Ők voltak, akik először becsaltak a Romkertbe. Köszönet nekik ezért.
A Romkert nem titkolt felvállalása, hogy felelevenítse, újraélessze a régen sikeres eseményeket.
Mesés Kelet. A zenei ínyencségekhez bográcsban készült ételt is fogyaszthatsz november 17-én.
Linkeltem az eseményeket, hogy már most betervezhesd. 😉
A mai kép pedig MeLounge.

MeLounge


Csak fiataloknak

A héten elég sokszor sikerült régi emlékekbe futnom.
Archíválgatom a régi negatívokat, van, ami úgy 40 év körüli.
Sok jó portré is van köztük, de nagy részük még nem publikus, mert meg kell szereznem az “áldozatok” engedélyét. 🙂
Itt kérem azokat, akiknek emléke van arról, hogy fotóztam őket – nem feltétlenül 40 éve – filmes géppel, jelentkezzenek.
A másik kellemes történés, hogy sikerült hozzájutnom Bálint Csaba Radics Béláról írt könyvéhez. Igaz, még csak belelapozni volt időm, de így is ajánlom, mert olyan – számomra szimpatikus módon – közelít meg egy korszakot, ami nem nagyon divat a mai bulvár világban. Most éppen ennek CD melléklete szól. Egyik dalból vettem a mai címet. Nézd csak! Gitár: Radics Béla. Szóval a hét legjobb része az időutazás volt.
És hogy jól is folytatódjon az időutazás, holnap estére tervezem a Romkert meglátogatását, ahol a Cool Rock Band koncertezik majd.
A mai fénykép pedig bizonyítja, hogy a tárgyfotózás sem az erősségem. 🙂

Nyíregyháza


Carpathia Project

Újra kezembe került egy cd, amiből egyszer régen már hallottam részleteket, és mivel olyan agymosó hangulatban vagyok, végighallgattam.
A lemezen Daczi Zsolt gitározott, Ángyán Tamás hegedűn és gitáron játszott, a basszust Zsoldos Tamás pengette, Hirleman Berci dobolt, a billentyűknél Kovács Gábor ült, fuvolán Makovics Dénes játszott. A műfajt talán a jazz-rock örömzene kategőriába sorolnám, és igen jó volt agymosásnak.
Remélem, a szomszédnak is tetszett. 🙂
Most persze illene elmondani, melyik dal tetszett leginkább, de nem tudom. A Caravan igazi lendületes, rockos közönségkedvence, a Carpathia a végig uralkodó hegedűfutamokkal, ritmusváltásokkal zenei ínyencség. A War mi más lenne, mint komor. Erős basszus háttér, vibráló hegedű, csapongó orgona. A Friends igazi meglepetés az Al Di Meolás kezdéssel. Könnyed vidámságot sugárzó dal, és a fuvola, hát az nagyon jó. Kis country-s hangzás – de mire leírom, már nem is az – a Dance. Hegedű-gitár párbaj, miközben a többiek remek hátteret teremtenek. Talán itt engedi el magát igazán Daczi Zsolt. És a befejezés! No erre nem számítottam. Aztán egy csendes mosoly, a Smile. Remek zene, sugárzik belőle a nyugalom. Egy nyári kerthelység hangulata. A Meridian eleje olyan nemszeretem gitárhang, de nem érzem úgy, hogy léptetni kellene. És megéri maradni, bár nem tudom elmesélni, mit is hallok. A Fusion közepén egy pillanatra azt hiszem, most váltanak bluesra, de nem. Marad a lendület, és a virtuóz hangszerkezelés. Aztán a végefelé mégis kicsi blues. 🙂 Végül a Something For You ismét akusztikus gitár. Elcsendesülve szépen lezárja az albumot.
Jó választás volt ez az 1998-99-es album.
Képem sajnos nincs a bejegyzéshez, viszont ide linkelek mindent, amit a videomegosztó talált a témában.

És persze ajánlom a lemezt mindenkinek. Kincs.


Hollóének

Persze most sem arra a madárra gondolok, amely mellett tegnap délután elsuhantunk Debrecen határában, de a Debrecen stimmel.
2007 tavaszán a debreceni Friss Rádió szervezésében nagyonsokfellépős, nagyonjózenés, nagyonjóhosszú koncerten vehettem részt. Ők már akkor is, és szerencsére azóta is a nyálzene ellen küzdöttek. Láthatjuk, az eredmény csekély, de díjazom, hogy nem adják fel. Ezért is ők a kedvenc rádióm.
De hogy a madárra áttérjek… Ezen a koncerten varázsolt el először a Hollóének Hungarica, és ha találkozok velük, ma sincs ez másképp.
Valamelyik este a zenekar Fb csoportjának oldalán linkelték EZT.
Akkor nyomban közzé tettem, de azóta is vissza-vissza térek hozzá, és a többi zenéjükhöz.

Hollóének Hungarica - Lovarda, 2007


Reggel a cipőmben volt egy béka

"Minden út visz valahová,
lehet, hogy jó felé, lehet, hogy nem.
De mindenkinek el kell indulni valamerre."

Talán már a címből beugrott, de kis segítség még nem árt, és Adamis Anna is megérdemli, hogy ismételgessük jobbnál jobb dalszövegeit, verseit.
Ez bizony az örökbecsű Bartha Tamás dal, a Csavargók angyala szövege.
Ha úgy érzem, felgyűlik kicsit a feszültség bennem, igyekszem valami jó zenével oldani. Mondhatom, a héten, a korai LGT zenék töltik be ezt a szerepet.
Mostmár elárulhatom, nem volt béka a cipőmben reggel, de tegnap este elindítottam az LGT összes kis lemeze albumot (ez így milyen hülyén hangzik 🙂 ) és csak úgy a 35. percnél kezdtem el húzgálni a csúszkát. Azt hiszem, Karácsony James érkezésétől már nem tetszett igazán az LGT.
A Filmmúzeum LGT-ről szóló filmjében azt mondják: “Az első két kísérletező lemez után…” Érdekes, nekem ezek a megismételhetetlenek, a kedvencek. Mondjuk nem is próbálták megismételni sajnos. Persze a Képzelt riportot sem hagynám ki, az is páratlan, de más műfaj.
Szóval LGT-t hallgatgatok, és teljesen másról írok, mint amiről akartam.
De ez már így marad 😉


Parádés Sóstó

Azt hiszem, kis magyarázatot kell fűznöm a tegnapi bejegyzésemhez, bár szerintem lehetett követni a gondolataimat.
Mindegy, úgyis akartam írni egy bővebb ajánlót.
Ezen a hétvégén Sóstó azt az arcát mutatja majd, ami a turisztikai nagykönyvben meg van rajzolva.
Aki szombaton, vagy vasárnap ellátogat Nyíregyházára, és Sóstóig meg sem áll, csak ámulhat, és bámulhat.
Meg persze ehet, ihat, futhat, lubickolhat, remek koncerteket láthat, finom italokat kóstolhat, és különböző tánccsoportok műsorában gyönyörködhet.
Sóstó állandó nevezetességein, a Múzeumfalun, a Sóstói Állatparkon, a frissen felújított Víztornyon kívül megnézheti, sőt, akár részt is vehet az Úszó alkalmatlanságok újabb versenyén, részt vehet Gasztrofutáson, a megye különböző tájegységeinek ételeit eheti, majd megpihenhet a remeknek ígérkező koncertek nézése közben, vagy sétálhat a kirakodóvásár standjai között, vasárnap pedig táncmulatság. 🙂
Nem mondanám el pontosan a részleteket, inkább linkelem a programot, és bepakolok néhány képet Sóstóról. Klikkelj rájuk bátran!

Víztorony, Nyíregyháza Sóstó Csúszó alkalmatlanságok Nyíregyháza Sóstó Úszó alkalmatlanságok Nyíregyháza Sóstó

Úszó alkalmatlanságok Nyíregyháza Sóstó Úszó alkalmatlanságok Nyíregyháza Sóstó Úszó alkalmatlanságok Nyíregyháza Sóstó

Gasztronómiai Fesztivál Nyíregyháza Sóstó Gasztronómiai Fesztivál Nyíregyháza Sóstó Folk Error Nyíregyháza Sóstó


Jon Lord 1941 – 2012

Már tegnap tudtam, hogy ma Jon Lord lesz írásom témája. Egészen mostanáig azonban a szavakat kerestem.
Nehéz összeszednem a gondolatokat, hiszen – bár tudott volt betegsége – mégis pénteken még közelgő budapesti koncertjéről beszélgettünk egy ismerőssel.
Sok írást olvastam ma, amely életútját méltatja, sok zenét meghallgattam, és sok klippet megnéztem, hogy válasszak egyet a mai emlékezéshez.
Végül nem választottam, válassz, ha akarsz.

Én a Deep Purple zenéjén nőttem fel, és mai napig is egyik nagy kedvencem.
Jon Lord véste belém a Hammond hangzását, azt a jellegzetes morgást, amiért ma is sokan megőrülnek. Én is.
Nem játszom hangszeren, gitározni is kb. 5 percig próbáltam, de az az 5 perc a Smoke On The Water volt.

Annyi minden kavarog a fejemben, de valahogy nem áll össze értelmes mondatokká. Nem is erőltetem, ami fontos, azt hiszem, elmondtam.
A Hammond Lordja már az égi zenekarban játszik.
Legyen neki könnyű a föld.


Mai terv

VAN zenekar - Nyíregyháza 2009


VAN remény

A sok kedvenc zenekarom, előadóm közül is van egy nagyon-nagyon kedvenc. Ők a debreceni VAN zenekar.
2009 tavaszán ismertem meg őket a Mustárház tehetségkutatójának megnyerése közben.
Azóta néhány koncertjükön sikerült újra találkoznom velük, és féltve őrzöm lemezüket is.
Sajnos kétlakiságomból következően a debreceni koncertjeiket sincs nagyon módom megnézni, most azonban mellém szegődött a szerencse.
Szombaton dolgozom, így Debrecenben leszek, és ha nem hagy el a szerencse, végzek addig, míg a VAN elkezdi koncertjét a Bendegúz téri játszótéren.
Hú, nagyon várom 🙂

VAN zenekar - VIDOR, Nyíregyháza 2009


Ó, a zenegép

Érdekes dolog ez emlék. Érdekes, ahogy egy felvillanásból kialakul az emléklánc.
Este hazafelé az autóban a véletlen megszólaltatta a 2007-es évem egyik kedvenc dalát, a Királyfist. Ez az év volt életem egyik legrosszabb éve. Ekkor történtek olyan dolgok, amelyek alapjaiban forgatták fel életemet, és bár azt a nyarat ellenségemnek sem kívánnám a rengeteg bizonytalanságával, mégsem mondhatom hogy nem voltam szerencsés.
Szóval ebben az időszakban fedeztem fel a Big Happy Woman Church zenéjét, és hangulatuk, lazaságuk sokat segített ekkortájt.
A napi oda-vissza vonatozás közben remek volt hallgatni romantikus Mediterrán című slágerük refrénjét:
“Szomorú lovagolás
A pampákon által
Nem kell semmi más
A Nap lemegy neked háttal”

Szóval így értem haza, és akkor a Facebookon felbukkant a Novai neve. Nekem innen egyenes az út a Generálhoz, ahol az ország akkori legjobb zenészei szinte valahányan megfordultak. A keresőben már benne is volt a név 🙂
És jött egy 12 éves koncertfelvétel, ahol ez a csapat össze is jött. Egyszerre, egy színpadon. Nekem ezekhez a zenészekhez évek kellettek annak idején 🙂
A Generál nekem Charlieval van meg emlékben az Ifiparkból, Karácsony a múlt nyári Magyar Dal Napjáról, Tátrai a Miniből, a Skorpióból, és még ki tudja honnan.
Szóval az este ilyen emlékidézgetős lett, a mai kép címe meg legyen mondjuk: Keresd a Karácsonyt 🙂

Magyar Dal Napja, Nyíregyháza 2011


Megyezene

Pár éve tervezgetek egy olyan sorozatot, amely a Nyíregyháza környéki zenekarok életét mutatja be. Ha már úgyis figyelemmel kísérem a jobbnál jobb helyi zenéket, zenészeket, nem nagy erőfeszítés.
Közben aztán változtak a körülményeim, és kevesebb lehetőségem nyílik ezen álmom megvalósítására.
Talán ezért is fogadom nagy örömmel, és persze várakozással a Nyírséghír ma indult sorozatát, amely ezt az álmomat váltja valóra úgy, hogy nekem csak olvasnom kell 🙂
A mai írást még csak átfutottam, de már így is remeknek látszik, és holnap folytatódik, szóval akár jöhet eső is hétvégére 😉
Most gyorsan előkotortam kedvenc Zenith dalom egy videóját, meg illusztrációnak is a mai Zenith egy képét találtam.
Jó olvasgatást!

Zenith 2007, Vidor fesztivál


Abbahagytam minden háborút

Tudom, pár napja emlékeztem Tunyóra. Felejthetetlen, pótolhatatlan hangját azonban nem lehet elégszer visszaidézni.
Ma három éve kísérték utolsó útjára.


Tunyó

Három éve ezen a napon lépett be az égi zenekarba Tunyogi Péter.
Betölthetetlen űrt hagyott maga után…


Az úthengeres

Csak így neveztük a Collegium Musicum koncert bakelitjét, amit elég nehezen sikerült annak idején megszerezni Kassán.
Ez a (cseh)szlovák, progresszív rockzenét játszó zenekar 1973-as albuma.
Ők egyébként nagyjából 10 évig ontották a jobbnál jobb zenéket a hetvenes években.
Érdekes, hogy abban az időben a tábor valamennyi országában működött legalább egy hasonló zenét játszó együttes.
A lengyeleknél az SBB – tőlük pár lemezem van -, a románoknál a temesvári Phoenix, – az ő dupla albumukat hallgattuk karcosra -, nálunk pedig a Mini, a V’73, kicsit később a debreceni Panta Rhei, a szegedi East, a Solaris voltak ezen irányzat képviselői annyira maradandót alkotva, hogy szinte nincs olyan nap, hogy valamelyikük felvétele meg ne szólalna nálam.
Az SBB és a Collegium Musicum Nyíregyházán is koncertezett. Előbbi az LGT, utóbbi az Omega előzenekaraként. Az SBB koncertjére emlékszem. A szabadtéri színpadon azon az estén alig sikerült fellépnie az LGT-nek, mert a közönség megőrült a lengyelek zenéjétől.
Ez olyan ’75 körül lehetett, mert már Somló és Karácsony jött az LGT-vel, szóval már nem volt az igazi az LGT. De akkoriban még voltak ilyen koncertek Nyíregyházán…
Most a Collegium Musicum Live albumáról, az “úthengeresről” mutatok egy remekművet Marian Varga Hammond gyötrésével. 🙂


Bartha korszak

Tegnap este ismét kicsit a videomegosztónál ragadtam. Igaz, ehhez az kellett, hogy délután végre megtaláltam az LGT-t az autóban.
Kicsit primitív mp3 játékos van a járműben, léptetgetni lehet, vagy megmondani, hanyadik dal. Egy 4 gigás kártyánál van lehetőség tippelgetni 😉
Szóval hazaértem, és folytattam az LGT-zést. Úgy nagyjából négy évet ölelt fel a kóborlásom, a címbeni Bartha korszakot.
Bartha Tamás páratlan gitáros volt, és lassan 30 éve nincs köztünk. Engem igazán LGT-beli munkássága fogott meg, ott igazán szabadon játszhatott, komponálhatott, és ez meg is látszik a zenekar életművén. Soha nem tudtak később olyan zenéket csinálni (szerintem) mint akkor.
Most kiragadnék egy dalt ebből a korszakból. Nem a legjobb, nem a legvirtuózabb, de nagyon különleges.
Előadta az LGT, aminek érdekessége, hogy Presser énekel, és női vokál válaszolgat.
Előadta Takáts Tamás, ez annyira nem jön be. Egy akusztikus változat, és kicsit elnagyolt, vagymi.
Igazán a Kovács Kati változatot tartom igazinak, talán ez is volt a legelső megszólalása a dalnak.
Ez egy csendes szerelmes dal, amihez nagyon jó az érdes énekhang, de az igazi katarzis, mikor a harmadik változat harmadik harmadában felsír Bartha Tomi gitárja.
Azt hiszem, ezen a dalon kívül nem is hallgatok/tam/fogok Kovács Katit, de ennél még ma is megborzongok.
Szerencsére azért van, ami örök.


Félórás kapcsolat

Ha már szombaton említettem a Prognózist, és Vörös Istvánt, gondoltam, kerekítek egy történetet.
Kérdezheted, hogyan kerül a képbe nálam Vörös István, hiszen nem igazán zúzósak a dalai, és nálam inkább az jön be?
Nos, nem zúzósak, de ütősek. Szerintem zeneileg is jól kidolgozottak, jól hangszereltek, a szövegekre pedig nagyon oda kell figyelni. Pisti sosem volt “forradalmár”, de a Kinek van igaza, vagy mondjuk a Kutya világ évtizedek óta aktuális… Sőt…
De lássuk a szerelmet 🙂
Éldegél az ember a nagyvilágban, és egy reggel arra ébred, hogy kell valaki. Jár-kel az utcán, a gondolat motoszkál a fejében, és rájön, hogy Tele van a város szerelemmel.
Beleválaszt. Múlik az idő, elmaradnak a barátok, csak ketten, nincs más a világon.
És jön egy beszélgetős este.
A külvilág még semmit nem sejt, de már mindketten tudják, Együtt is egyedül vannak. Látják már, máshogy kellett volna, de nincs visszaút. Egyre inkább magányra vágynak. A lány még próbálja helyrehozni, de már késő. Engedj akaratos tündér.
Felidézik az emlékeket, de ez sem tartja együtt őket. Szállj el szabadon.
A szoba üres lesz, az esték hosszúak. Hol a fiú, hol a lány* még megpróbálja újrakezdeni, hiába.
Maradnak a szép emlékek.

Itt a vége…
Nagyjából befértem fél órába, ha nem kalandoztál el a megosztón 🙂
* (bocs, hogy ezt a nagyon hammondos verziót linkeltem)
Van egy ígéretem a képeskönyvhöz egy használati utasításról. Készül. Addig is – mert itt fontos – a nagyon fehér szövegre lehet (KELL!! :-D) klikkelni.

Vörös István koncert Nyíregyháza 2008. 01. 19.


Üres fejjel

Ma arra ébredtem, hogy nincs értelmes gondolatom, de “úgy elmennék messzire“.
“Állok az ablakomnál”, és igyekszem kitalálni valamit mára.