A múlt század vége

Megosztottam dél körül egy videót a közösségi oldalamon, és erről elég sok dolog eszembe jutott. Ezt írtam fölé: “nem akarok semmit belemagyarázni.”
Nos, innen indult a gondolatsor.
Volt egyszer egy TOP Tv nevű zenei adó. Az első magyar, az első Magyarországon. Nem sokáig működhetett, de nekem, és bizonyára sokaknak életre szóló emlék.
Modemes internet, DPG – DrótPostaGalamb – levelező, de nagyobbrészt postai levél küldés. A kilencvenes évek második fele.
Ebből adódóan mesélni tudok csak, mert az írások elutaztak, és akkor nem gondoltam rá, hogy meg kellene őrizni. – “bezárva egy borítékba, ki tudja, hol kallódik el?”

Szóval TOP Tv, Balázsy Panna műsora, ami igen nagy kedvenc volt.
Ide lehetett “számmagyarázatokat” küldeni. Egy kiválasztott klipet kellett elmagyarázni. Leírtad a történetet amennyire lehet, félremagyarázva – jó kis politikusképző volt így utólag 🙂 (nem nem Philip-re gondoltam, bár talán az ő műsora volt az egyetlen, amibe egyszer belenéztem, és soha többet) -, és lehetett vele CD-ket nyerni.
1995-96-ot írunk! Igen jó levelezős társaság jött össze – akikkel soha nem találkoztunk, nem ismertük, ismerjük egymást sajnos -, és így van néhány olyan CD-m, amit akkor egyébként nem nagyon tudtam volna megvenni.
Sajnos nagyon hamar vége lett az adónak, túlságosan néző centrikus volt, sokba került az igényes programok előállítás, és ki tudja még, mi vezetett a végéhez.
Az ezt követő zenei csatornák egyike sem nyújtott maradandó élményt, és ez azóta is így van sajnos.
Valahol van egy TOP Tv matricám is, de olyan hirtelen keletkezett az írás, hogy nem maradt időm megtalálni.
Így képtelen lesz a mai bejegyzés.


És kész!

Hosszabb ideje görgettem magam előtt a feladatot. Mikor volt kis időm csináltam, de most, az olykor dolgozós-szabadságolós-semmittevős időszak alkalmas volt arra, hogy a végére érjek.
Talán észre sem vetted, hogy a 2007-2008 év “más”, mint a többi. Mondjuk egyébként is más volt, ezért is maradt a végére. (Az 5-6-9-10 már rendben egy ideje.)
Ez egy nagyon régi örökség, egy hirtelen, váratlan, karácsonyi blogmenekítés eredménye volt.
Most azonban sikerült az összes blogbejegyzésemet beintegrálni ebbe a felületbe.
Ahogy most belenéztem, van még kis háttérmunka, amire jó lenne valami automatizmust kitalálni. Néhol a képtár link a nagyon régi, ingyenes tárhelyre mutat, illetve nem, mert az megszűnt, de a szöveg rész rendben van.
Ahogy írtam, a 2007-2008 maradt a végére, nem véletlenül. A talán legtöbb változást hozó időszak volt. Pozitív és negatív hozadékkal egyaránt.
Megszűnt a nyíregyházi munkahelyem, de keletkezett egy Vasutazás rovat a blogomban például. Ennek inkább az olvasók – már ha voltak – örülhettek inkább. 🙂 És ha már vonatoztam, a vasutasok elkezdtek sztrájkolni.
Ez időben történt az Nyíregyháza belvárosával, ami most sajnos Sóstóval történik.
Nyilván olvasgattam is a bejegyzéseket a copy-paste alatt, sajnos szinte minden félelmem valóra vált, kivéve a gömbszállót a tavon, de nem akarok ötleteket adni.
Ugyancsak ez az időszak hozta el a legjobb VIDOR éveket is, amikor a vonattól rohantam a koncertekre, és alig vártam a hétvégét, hogy világosban is lássak valamit.
A VIDOR ezidőtájt a Közép-Európa legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválja címet viselte. Nem is értem, erre a jelenlegiek miért nem büszkék? (De, értem.)
Ekkor járt itt Al Di Meola, a Trio Rosenberg az Acquaragia Drom, a Ba Cissoko, a Terem, Habib Koite, vagy a magyar zenei élet állócsillagai közül Herczku Ágnes és Nikola Parov, a Muzsikás, de ekkor volt a Prímás találkozó is igazi, különleges produkciókkal, Both Miklóssal.
Rájuk ma is, tíz egynéhány év távlatából emlékszünk, de kik voltak mondjuk 3-4 éve a nagyszínpadosok?

Ja, 2007-ben volt egy nagy kedvenc utcakövés zenekar, az Antré. A Kőbányai Zenei Stúdió növendékei voltak, és eszméletlen jó zenét játszottak. Vajon mi lehet velük? Keresgéltem kicsit, de nem vagyok biztos, hogy megtaláltam az énekest. Ha nem ő az, akkor is jó zene van a linken. 😉 A nagymamája nagyon büszke volt az unokára, megérdemelten.
Na, ezzel be is fejezem a dicsekvést, hagytam hallgatnivalót a linkeken. 😉
A kép természetesen az Antré, és ha tudsz valamit a tagokról, érdeklődéssel várom.


Éjszakai tehetségkutatás

Tegnap fáradt, és agymosott voltam. Nem volt kedvem egyik koncerthelyhez sem, amit nyilván ma már bánok. (Igazából már tegnap is.)
Jobban esett itthon semmit tenni, illetve később, mikor semmi kedvemre való zenét nem találtam, lekövetni a Club Hollywood-ban zajló tehetségkutató résztvevőit.

Csináltam egy saját tehetségkutatást a formációknál fellelhető zenéik alapján.
Tudom, ennek semmi értelme, de kell néha kicsit fotelpatkánykodni. 🙂
Nem nagyon olvastam, csak hallgattam, a jegyzetekből pedig összeraktam egy írást.

A Cleo Hivatalos kezdett akkor, mikor én még nagyjából a munkahelyen kuksoltam.
Másfél videót találtam a négy tagú formációtól, és nagyon bejött a zenéjük a hangulatomhoz.
Csendes, nyugodt, dallamos zene, kellemes ének.
Jó lenne néhány, nem – talán – a dobos fejkamerájával készített zenét is meghallgatni, mert ígéretes.
(Tudom, el kell menni a tehetségkutatóra. 🙂 De ha egyszer még van munkahelyem…)

“Hazai” zenekar következett, a nyíregyházi estenden.
Ők nagyjából azt a zenét tolják, ami kicsit már túl van azon, amit a hörgősből még kedvelek, de ez igazán a tehetségkutatásban nem számít.
A felvételen – amely Pál Misi munkáját is dicséri – egy összeszokott, pontosan játszó társaság hallható, tehát ha az én elfogultságomat levonjuk, akár jó helyezésük is lehet majd.

Miskolcról érkezett a viszonylag sok tagot számláló SteelO zenekar.
Első rövid klipjükben a gitár hangzás fogott meg azonnal.
A videómegosztón talált Kiskece című feldolgozásuk után kicsit tisztult a kép.
Engem nagyon zavar az a “trend” hogy ismert – mondhatni húzó – dallamra reppelnek, de ez a dal több ennél. A végére érve már tetszett.
Nem kellett volna tovább keresnem zenét, bár az nem az ő hibájuk, hogy én nem kedvelem a rap-et.

A TooFar zenekar Párkányból érkezett.
Két klipbe néztem bele, ennyit találtam. Együtt vannak, szépen szólnak, szövegek rendben, de valahogy mégsem fogott meg.

A weinkillers adatlapján ethno-punk van megjelölve műfajként.
Ebbe elég sok dolog belefér, és elég sokan művelik ezt a műfajt. Az első tíz másodperc után be is ugrott a Paddy and the Rats.
Nem a korai, hanem a mostani Paddy. Szóval eladható bulizene, de nagy a konkurencia.

A Caephis zenekar Hajdúszoboszlóról érkezett, ahol a kedvelt koncert helyszín – ahová egyszer úgyis eljutok – is működik.
Sajnos zenét nem találtam tőlük.

Egyetlen, számomra ismerős formáció volt a tehetségkutatón, a záró fellépő, a Periscope.
Róluk sokat meséltem már, szinte a kezdetektől követem őket, és tetszik, amit csinálnak, ahogy haladnak, remélem, most is elhoznak valami fontos díjat.

Én most itt nem osztok díjakat, nem hirdetek győztest, mert nem lenne igazságos ilyen villám meghallgatások után.
Abban azonban biztos vagyok, hogy az ott lévők jól szórakoztak, és ismét rivaldafénybe került néhány tehetséges csapat.


Reggel keleten

Ma reggel a munkába tartási találkozási pontra 🙂 induláskor az EAST szólalt meg az autómban. Soha rosszabb, gondoltam.
Aztán alig akartam átszállni a másik autóba, és egész nap az jár az eszemben, hogy otthon ismét az EAST zenéjével vár majd az autóm.
Erről persze eszembe jutott, hogy van azért nekünk, itt Nyíregyházán is mivel büszkélkedni EAST ügyben.
Nézd, hallgasd!


Dorombolás

Viszonylag sokat gondolkodtam azon, írjak-e még egy összefoglalót a VIDORral kapcsolatban, aztán végül elvetettem. Írtam a második nap után, majd a közepén, és a végére sem lett más a véleményem. Sokakkal egyetértettünk, abban is, hogy pár éve tart az elpoposodás a nagyszínpadon, és a megnyitón elhangzottak alapján esély sincs rá, hogy ez jó irányba forduljon. Szerencsére egyre több helyen karolják fel azt az értékrendet, amit – úgy tűnik – Nyíregyháza végleg elengedett.
Már csak a pantomimeseket, bohócokat kell megtalálni, követni. Ehhez majd kérek segítséget.

De ha már az értékelés el is marad, azért az idei VIDOR kapcsolatot tartom a mai írásban.
Kedves ismerősöm ajánlott egy blogot, amibe még csak beleolvasni volt időm, de tetszett, amit ott találtam. Beszámolók különleges helyekre tett utazásokról, hangulatok, nagyon kedvemre való írás stílus egy olyan embertől, egy olyan hangszer kapcsán, aki/ami az idei VIDORon – túl a kisszínpadon zajló, de nagyszínpadot érdemlő produkción – egy CD-nyi zenével gazdagított.
Klikkelj a linkekre, olvass, nézz, hallgass!


Rám hull a csend

Hol van már a cseresznye, a szünetre váró pörgés? A vitorláshajó is tovaúszott. Ősz van, hűvös reggelek, szürkeség, permetező eső, indián nyárra várás.
Ebbe a hangulatba robbant be tegnap az Éva Presszó újabb klipje.
Ezúttal a Nyitva című albumuk nálam a leginkább tetsző címért versenyző dalából készült zenés videó. Igencsak remek képi átirat a dalhoz. Kis melankólia, kis magány, kis megőrülés, és végig a hideg futkos a hátamon. Nagyon ott van a zene, és persze a koncert élmények is előjönnek, miközben szól a dal, és még mindig ámulok Évi hangján, és várom a következő koncertet persze.
Ha észrevetted, közben belinkelgettem a klipeket, ha nem láttad volna még. De gyere el a koncertekre is, mert van még néhány felejthetetlen dal a műsorukon!


Új kincsek

Az elmúlt hetekben újabb két lemezzel gyarapodott CD gyűjteményem.
Pár napja a Vera Jonas Experiment – GAME című albumával tértem haza, miután végignéztem egy remek koncertjüket. Viszonylag kevés ilyen stílusú zeném van, ez mégis egyből tetszett. Ehhez nyilván hozzájárult a koncert fantasztikus hangulata is. Ez az a zene, ami igényli a dalok közötti kommunikációt a közönséggel, és Jónás Vera nagyon meg tudja fogni a közönséget. Rendkívül pozitív a kisugárzása, amivel, és a különleges zenével bizonyára számos új rajongót szerez koncertről koncertre. Választok egy dalt a lemezről.

A másik album tegnap érkezett, ez az Éva Presszó Nyitva című lemeze. A zenekar első koncertjétől aktív követő vagyok, mert nagyon profi módon, nagyon jó dalokat, remek előadásban hoznak el a koncertekre. Végre mostmár lemez formában, otthon is hallgathatom a dalokat, de alig várom, hogy koncerten is újra halljam őket. Nehezen tudnék mondjuk egy dalt kiválasztani, de koncerten a legnagyobb kedvencem a Kóbor kutya, mert az őrületes, így egyszerűen. 🙂 Hallgass bele, és ha holnap Tatabányán jársz, mindenképpen nézd meg őket!


KlipPrömier

A tegnap estét Debrecenben, az Incognito Clubban töltöttük az Éva Presszó és számos rajongó társaságában. Ahogy a címből kitalálhatod, megnéztük az első klipjüket, volt fényképmutogatós élménybeszámoló is, szóval egy remek hangulatú közönségtalálkozón jártunk. 🙂
A klip is nagyon tetszett, nagyon ráéreztek a készítők a zenekar hangulatára. Biztosan nemsokára láthatod majd te is, meg én is újra, szóval nyilvános lesz.
Addig pedig gyönyörködj a képben, amit a lépcsőn ülve, hátamat az oszlopnak vetve, mobiltelefonnal készítettem. Személy szerint büszke vagyok rá, hogy ilyet sikerült. Kicsit (nagyon) zajos, kicsit életlen, de az enyém. 😀


Két nyúl

Hogy aktuális legyen, hogy Nyíregyházával kapcsolatos legyen, és hogy jól eltöltsem az időt, míg megtalálom. 🙂


Bemutatok

Arra gondoltam, ma tartok egy kis Jurijtörténeti bemutatót. Tarthatnék lemezbemutatót is, de a néhány napja megjelent lemezüket olyan jól mutatták be a srácok, hogy esélyem sincs felvenni velük a versenyt.
Persze nekik könnyű, hiszen nem csak hallgatták a lemezüket, hanem ők készítették. Nekem új albumukból csak a 30 másodperces dalmintákra volt időm, de szombaton, a Club Hollywoodban pótolom majd. Ekkor az is kiderül majd, hogy kerül az Elefánt Hollywoodba?

Most azonban utazunk. Első képeim tíz éve készültek a Jurijról egy debreceni koncertjük alkalmából.

Ekkor ők már négy évesek voltak, túl néhány tagcserén. Ez a felállásuk hosszú évekig változatlan maradt.
Első hanganyaguk dalai közül számos kedvencem kerül ki. Az örök Kék a pólóm, a minden koncerten kötelező darab Ladilom, vagy például a Matróz.

A következő év új zenéket hoz. Erről az albumról is kiragadok néhányat.Péntek az X-ben, amely a hétvége hangulat megalapozását írja le szép népies zenei kísérettel, vagy a Megmérgeztél születésnapi verziója, amely ugyancsak nagy kedvencem, bár nem voltam ott a születésnapi koncerten. Szerencsére ezek jó része ma is hallható koncertjeiken.

A Kazetta az első CD-jük, ami azért nagyjából behatárolja a születés évét. Szép lassan elérkezünk a korábbi kép készítésének idejéhez. Fura ez az ősz. Meg gondolom, az is fura volt, amikor a dal született. 🙂

Ilyenek vannak. Ez már a 2006-os album címe, ismét sok kedvenccel. Egyrészt előkerül az első hangzó anyag dalainak egy része immár jól hallgatható minőségben, másrészt jönnek az új kedvencek. A korábban már linkelt Utazás, az Oly jó, vagy a Bolyongás

Nálam 2007-ben jelennek meg újra képileg, és ettől kezdve tényleg eluralkodik a képeskönyv jelleg az íráson. Ebben az évben egy EP érkezett a Jurijtól, rajta egy megkerülhetetlen sláger, a Díler.

2008-ban tripláznak fotóalbumomban,

dupláznak a Mustárházban,

és megjelennek a Lovardában készült koncertképeimen is.

Itt kicsit nyomukat vesztem, közben megjelenik új lemezük, amely – bár koncertjükre nem jutottam el – azért itt pihen – no nem A világ tetején, csak a polcomon.

2011 tavaszán, mikor rengeteg kerékpáros gyűlik össze Nyíregyháza főterén, és Peti megmutatja, mekkora halat fogott, kerülnek újra fényképezőgépem elé.

Ebben az évben ismét egy EP-jük jelenik meg. Egy lokálpatriótának mindenképpen meg kell említeni erről a NyC című dalt. 🙂

Következő év végén találkozunk újra Nyíregyházán. Az Y2K-ban teltházas koncert jelzi, a Jurij Nyíregyházán mindig siker.

Ez év tavasza, Club Hollywood, és Jurij koncert. Talán a második koncertem a helyen, a képen azért látszik, hogy ismerkedtem a fényviszonyokkal.

Lassan el is érkezünk október 16-hoz, legújabb lemezük bemutatójához, ami nekem még csak az írás elején linkelt beszámolóból, és az oldalukon megjelenő képből ismerős.
Itt most egy záró képnek kellene következni, de az, ha minden jól megy szombaton fog elkészülni. Lehet, hogy utána visszatérek, ez úgyis divat mostanában. 😉


Kosárban

Milyen már az, hogy csak egyszer kell átmenni Debrecenbe, és mindjárt két fantasztikus koncertet is láthatok? 🙂
Ez történt tegnap este.
A mostoha időjárás miatt a Karmapirin és a Éva Presszó nyárbúcsúztató koncertje a Nagyerdei Víztorony aljából a Kosár klubba költözött. Itt aztán jól elbúcsúztatták a nyarat.

A Karmapirin nyitotta a sort. Volt Eszem-iszom, Számla, Kígyó, Boszorkánytánc, és ki tudja még, mi minden. Igazán jó volt.
Képek helyett – mert azt nem készítettem – most legyen itt a Másnapos:

Kis Pauza, átszerelés után az Éva Presszó következett. Hiányoztak már, régen volt a Lovarda koncert. 🙂
És jártunk a faluban, elkísértük Kiskatát, vitorláshajóztunk, forgattuk a szánkban a cseresznyemagot, és nagyon hamar eltelt az idő. Maradtunk volna még, míg a mellünkre folyik a nap, de már itthon vagyok, és igyekszem visszaidézni az estét.
Igen, volt még ragadozó is! 🙂


Kuttya

Pont két hete ilyenkor már úton voltunk Debrecenbe, és úgy fél órával később el is kezdődött a Kuttya Fesztivál, amely hajnalig remek szórakozást nyújtott.
A fellépők egy részének zenéjét ismerem korábbról, és igyekeztem összegyűjteni őket, hogy útközben is hallgathassam. Így volt ez a Kuttya Zenekar zenéjével is. Egy ideje útitársaim.
Szombaton azonban egy kincses csomagot kaptam. Fantasztikusan jó minőségben tizenkét Kuttya dalt.
Ma, a Kuttya zenekar közösségi oldalán is elérhetővé váltak ezek a remek zenék.
Jó szívvel ajánlom.
Kuttya


Ez a nap más mint a többi

Idén a mai napom az utolsó dolgozós, tehát nyugodtan nevezhetem különlegesnek. 😉 Gondolkodtam, miként tegyem még különlegesebbé, és néhány napja érkezett a megoldás. Mégpedig a Nap együttestől.
Van egy régi slágerük, ami minden koncertjükön elhangzik több éve. Idén elkészítették több változatát. Egyik jobb, mint a másik.
Halljuk Sötét város-t és lássunk képeket a szőke városról. Linkeket teszek be, amelyek a videomegosztóra visznek.
Ez az alap rock verzió, ahogy évek óta halljuk, de létezik a mostani magyar verzió, az angol nyelvű, és a német nyelvű is.
Valamint a magyar blues verzió, a német blues, és a francia blues, ahogy a szerző annak idején megálmodta.
Én meg már nagyon várom, hogy koncerten is halljam őket újra.


Afrika

Egy ideje furcsa dolgokat művelt az autóm. Például indításnál egyre gyakrabban resetelődött a rádió. A memóriakártyán az első mp3 az Afrika a KFT-től, így ilyenkor mindig ezt kezdte lejátszani. Hétvégén akksit cseréltem, és eltűntek a problémák.
Reggel útrakeltünk Debrecenbe, és nem akarván ráerőltetni zenéimet útitársaimra a Retro Rádióra kapcsoltam. Éppen túl voltak a híreken, és a következő felkérés hangzott fel a hangszórókból:
– És most hallgassuk meg a KFT-től az Afrikát.
Jól jött hétfő hajnalban. 🙂