Szólt a rock Kisvárdán

A Zene Sóstón záró napján most egy olyan kirándulást teszünk, ami miatt nem voltam ott a rendezvény szombati koncertjén.

Hét közben fedeztem fel, hogy megyénkbe látogat több olyan zenész, aki valaha a kedvenc Kormorán formációm tagja volt. Ezen a vonalon tovább haladva felfedeztem azt az eseményt is, amelyre végül eljutottunk. Mindkettő szerepelt az ajánlómban is.
Csütörtökön a Mustárház udvaráról már nem láttam értelmét elindulni Máripócsra, a Rockhajó koncertjét viszont nem akartam kihagyni. Így a szombat esti, kevésbé kormorános, ellenben pokolgépes (remélem, az adatgyűjtő robot az egész mondatot értelmezi 🙂 ) koncert lett a terv.
Újfehértóról hazatérve – majd erről is mesélek – egy tusolás-átöltözés után már mentünk is Kisvárdára.
A sétálóban hatalmas színpad, hozzá illő pazar hang- és fénytechnika fogadott, és a Radar beállása, ami igencsak jól szólt.
Helyet is foglaltunk a technikusi pult melletti virágágy szegélyén, közel a büféhez, és ideális távolságra a színpadtól.
Innen indultam fotós portyázásra a Jericho koncertje közben. Így indul majd a fotóalbumom.
Radar koncerten elég régen voltam, ahogy megállapítottam, a basszusgitáros személye változott azóta. Kíváncsi voltam, mi történt a zenéjükkel, és erre a legjobb alaklom egy lemezbemutató. Ez volt szombaton az este második pontja.
Itt már küzdöttem kicsit a színpad fényeivel, de igazán inkább zenét hallgatni mentem, így nagyon nem zavart. Lőttem pár képet, és hallgattam a zenét az időközben gyülekező nézősereg árnyékában.
Tóth Reni hangját már a Kormoránban csodáltam, aztán Bill lemezén vokálozva ismét. Bevallom, szóló lemezébe is belehallgattam, de az nagyon más volt. Mégsem volt kétséges, hogy pendrive zenekar kísérettel is meghallgatom. Változatlanul libabőr volt, mikor kiengedte a hangját, de azért nekem a Kormorán volt az igazi. Három-négy képem lesz csak erről a részről.
Igazán a Pokolgép koncertje volt, amiért elindultunk, de a többit sem bántuk meg.
A zenekar mindent megtett, hogy emlékezetes, jó emlékkel emlékezetes koncert legyen és bevallom, fájó szívvel hagytuk ott a helyszínt a koncert vége előtt. A fényképezésről már korábban nagyjából letettem, és nem is igazán azért mentem most. Néha elnéztem a színpad felé, de nagyon zavart, ahogy a fénytechnika a nézőkre vadászott, ugyanakkor a színpadi történésekből elég keveset láthattunk. Akkor álltunk fel végleg, mikor sikerült számomra hallgathatatlanra torzítani a zenét.
Egészen biztosan nem én lettem nyűgös, hiszen pár napja, a Wild East-en mind a hanggal, mind a fényekkel – és persze a zenével is – jó barátságban voltunk. Sajnálom, hogy így történt.
Találkozunk valamikor, valahol. 🙂
Lett azért pár képem, elég kemény utómunkával a kétharmadában. Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Hajtányos Nap Dombrádon

A hosszú hétvége programján gondolkodtam “gusztus huszadika” reggelén. (Igen olvastam az ajánlómat. 😀 )
A helikopter bemutató, és a belvárosi akadálypálya nem volt alternatíva, és egy irány maradt, amerre legkönnyebb volt elhagyni a várost.
Eszembe jutott, hogy valamikor régen láttam Dombrádon régi vasúti dolgokat, gondoltam, fotózok kicsit. Rákeresve azonban kiderült, hogy kisvonatos, hajtányos nap lesz pont.
Indulás!
Az állomásnál jócskán volt már érdeklődő. Körülnéztem kicsit a környéken, mert sosem jártam még itt.
Van egy emlékház, ami most sajnos nem volt nyitva. Szép virágos, gondozott környezet, kemencék, fedett tér padokkal, asztalokkal.
Aztán indultam az állomáshoz a sínek mentén.
A gyerekek, felnőttek már javában kézihajtányoztak, és indulni készült egy motoros szerelvény is. Nem értek a vasúthoz (sem), így ne várj tőlem pontos megnevezéseket.
A rövid megnyitón kiderült, hogy egy lelkes társaság nem kis munkával megtisztította a Nyírvidéki Kisvasút soha feledésbe nem merülő pályájának egy részét, és néhány közlekedési eszközt is működőképessé varázsoltak.
Rendbe tették a forgalmi irodát, ahol kiállítást rendeztek be, és megszervezték azt a nyílt napot, ahova teljesen véletlenül, de szerencsére becsöppentem.
Többekkel beszélgettem, akik szívükön viselik a kisvasút sorsát, és mindent megtesznek azért, hogy újjáéledjen múltunknak ez a része. Nyíregyháziként én kicsit szégyenkeztem, hogy nálunk ez mindig csak választási ígéretként kerül elő.
Jó volt hallani a polgármestert, aki látva a lelkes, ott lakók által is aktívan támogatott munkát, a környékbeli települések bevonását tervezi.
Röviden összefoglalva örülök, hogy ebben az aktív közösségben tölthettem pár órát. Szívesen osztom meg most az itt készült képeket, és ígérem, figyelemmel kísérem a fejleményeket. Ma egy újabb bejegyzés kerül a Vasutazás kategóriába.
Klikkelj az itteni képre!
KLIKK


Rockhajó a Mustárházban

A Rockhajó koncertjére gyülekeztünk a Mustárház udvarán. A beszélgetésünkből az is kiderült, hogy augusztus 29-én, vasárnap délután játszanak majd a VIDORon, de most nem erről mesélek.
Egyszer, egy Szmog fellépésük után még maradtunk kicsit beszélgetni. Pár koncert volt csak mögöttük, nekem elég újak voltak még a dalok. Akkor olvastam bele néhány dalszövegükbe, és azóta is igyekszem minél többet megjegyezni, immár koncertek közben. Mert nagyon jó, tartalmas, mondanivalóval bíró szövegek.
Ebből már sejtheted, saját dalokat játszik a formáció, és ők is előkelő helyen vannak kedvenc listámon.
És nem csak az enyémen. Koncert közben egyre nőtt a nézőszám az udvaron. Ez egy jófajta belvárosi gerilla marketing. 🙂 Kihallatszik az utcára, és akinek tetszik, bejön. Persze azért vannak hozzám hasonlóan, akik előre készülnek a műsorra, nehogy bármi is kimaradjon.
Szóval jó este volt ez is, várom a VIDOR napozást. 🙂
A képeimet most is albumba foglaltam, melyet az ittenire klikkelve nézhetsz meg.
KLIKK


Artézis – Zene Sóstón

Sokszor írtam már a következő mondatot, csak a formáció neve volt más.
Kedvelem az Artézis zenéjét, és ezért örömmel láttam a nevüket a Zene Sóstón műsorrendjében.
Sokféle zenét kedvelek, viszonylag sok koncerten is megfordulok, de azért vannak kedvencek.
Az Artézis szerda este visszatért a három fős, instrumentális előadáshoz. Nem mondom, hogy néha nem villant fel emlékezetemben Kallós Angelika éneke, vagy Herczku Tünde az esőcsináló csővel (remélem, jól neveztem meg a hangszert), de ez a rengeteg improvizációval színezett muzsika mindig is nagyom szerethető volt számomra.
Nos, erről a koncertről hoztam képeket. Klikkelj az ittenire.
KLIKK

Valamikor a VIDOR-on is találkozhatsz majd a formációval. Sajnos a fesztivál hivatalos tájékozatója nem szolgál támponttal a helyi formációk fellépésének idejéről, de még van 4 nap a kezdésig…


Vasárnap Kisfalucskán

“Márpedig miért lenne bárkinek is jobb dolga…?” – állt a Kisfalucska Udvarház & Bisztró meghívójában, és néhány látogatásunk alapján úgy gondoltuk, valóban nem lehet jobb dolgunk vasárnap.
Útra is keltünk. Alaposan bekalkulálva a tokaji hídon való átkelést jó időben, így a Grillterasz & Jam Session nyitását megelőzve már oda is értünk a Kisfalucskába. Nyugtáztuk, hogy jó lesz nekünk itt, üdvözöltük a vendéglátókat, és elindultunk szétnézni kicsit a környéken.
Mire visszaértünk, már jócskán voltak vendégek, és a Hot Club Miskolc formáció műsora indult éppen.
Úgy gondoltuk, megebédelünk. Talán láttad a képet a közösségi oldalamon. Nos a látványnál csak az íz volt jobb.

A Jazz Inside jazz formációval nem ez volt az első találkozásom, így az ő zenéjükkel is biztosra mentünk.
Közben ismerősök érkeztek, mert következett a Melounge, akik a Zene Sóstón meglepetéséhez hasonlóan most is kibővített formációban érkeztek. Nem nagyon terveztem fényképezést, mert ilyen is kell, de persze a gép a közelemben van általában, így most is előkerült. Rövid fotóalbumon itt kezdődik majd.

Mikor én születtem, Szabó Gábor már az amerikaiakkal ismertette meg a magyar népzene alapjait. Magyarországon – a kezdeti évektől eltekintve – a hetvenes években, első hazalátogatásakor vált elérhetővé zenéje.
E kis bevezetőt azért írtam, mert az ő zenéjét, zenei elképzeléseit valósítja meg a Mizrab formáció, akikkel szintén nem ez volt az első találkozásom. Most is hatalmas élmény volt zenéjük.
A napot a Szüret Utcza zárta megérdemelt sikert aratva a vendégek körében.
Láthatod majd a fotóalbumban, ahogy a színpadi napozás átmegy esti szúnyogvadászatba. 🙂
A nap minden perce élvezetes volt számomra, örülök, hogy ezt az elfoglaltságot választottuk, és várom a következő lehetőséget.
Végül az ittenire klikkelve nézd meg a pár képet, amit készítettem.
KLIKK

Van még pár esemény beszámolóm, de ma délelőtt egy rövid kiruccanásra készülök, mert régen találkoztunk. Egy gyermekműsor színhelyén bukkanok majd fel. 🙂


XVII. Huszártalálkozó

Szerdán átugrottam a Huszártalálkozót, mert aktuálisabb volt a Zene Sóstón. Most azonban ez következik.

Kicsit meglepődtem, mikor megláttam az értesítést a találkozóról, mert emlékeim szerint VIDOR szombaton szokott lenni, de miután biztossá vált, hogy tényleg korábban lesz, úgy gondoltam, most sem hagyom ki.
Most is a “huszár részt” néztem meg, és nem követtem őket a Múzeumfaluba.
A Jósa András Múzeum előtt várakoztam, néztem a lezárás szervezését, mikor hatalmas szirénázás hallatszott, és őrületes tempóval megjelent néhány katonairendész autó, közöttük meg jó sok Audi. Biztosan így kell ezt csinálni, de elgondolkodtam, hogy a lezártnak gondolt út két szélén gyermekes családok álldogáltak háttal az autóknak, várva szemből a huszárokat.
Nem történt baj, és röviddel ezután indult is a menet. A Jósa András Múzeumtól az Országzászló téren lévő szoborhoz vonultak, a lovasok pedig most is az utcán sorakoztak fel.
Nagyjából az eddigiekről vannak képeim, a beszédek közben elindultam ebédet beszerezni.
Erről már nincs képem, de ha az ittenire klikkelsz, megnézheted, amiről meséltem.
KLIKK

Apropó, Múzeumfalu. Ma rendezik meg az Új kenyér ünnepét a Sóstói Múzeumfaluban.
A másik esemény, amiről korábban nem írtam, a One Belt One Road Hungary Nemzetek Kupája UCI Ifjúsági Világkupa Nemzetközi kerékpárverseny. Jelentős útlezárások lesznek a városban 20-án és 22-én. A linken a rendőrség tájékoztatója.


2. Nap – Zene Sóstón

Talán mondtam már, azért is kedvelem a Zene Sóstón-t, mert igencsak változatos a zenei kínálata.
Én viszonylag mindenevő vagyok, már ami az élő zenét jelenti, de aki nem igazán jár koncertekre, itt, miközben ismerősökkel találkozik, beszélget, megismerheti a nyíregyházi zenészeket, formációkat, hall olyat is, amiért egyébként nem tenne egy lépést sem a rádió, televízió mellől.
Kicsit hosszú lett a bevezető, de a szombati műsor valóban párját ritkító volt.
Már a duó formáció is érdekes volt: dob és egy billentyűs hangszer. Mindez azonban csak megszólalásig volt ilyen egyszerű. A melotron (már ha jól maradt meg a hangszer neve) ugyanis szinte egy teljes zenekart képes megszólaltatni nyilván értő kezek alatt. Illetve lábak is, merthogy a basszus lábbal vezérelt volt.
Mielőtt azonban teljesen belezavarodok a leírásba, megosztom a képeket, és hogy a távollevők se maradjanak élmény nélkül, röviden bele is hallgatunk a koncertbe. Én nagyon élveztem.
Ja, és persze a dalszövegeket is.
Klikkelj a képre!
KLIKK

Ma délután fél héttől – remélem, az időjárás engedi – az Artézis játszik Sóstón, a Krúdy Vigadó melletti színpadon.
Találkozzunk a Zene Sóstón utolsó előtti koncertjén!


Irány a vadkelet!

Elröppent a hétvége, és olyan sűrűre sikeredett a program, hogy már nem is gondolkodom azon, hány részletben osszam meg élményeimet a Wild East Fesztiválról. Itt lesz minden, szépen egymás mögött.
A péntek délutáni Téren-Nyáron búcsúztató után szélsebesen eljutottam Rakamazig. Itt gyönyörködtem kicsit a tájban, és már be is kanyarodtam a teknősház parkolójába. Innen már csak egy rövid séta volt a fesztiválszínpad.
A kapuban a biztonságiak ismerősként üdvözöltek, ami – bevallom – jólesett. Pillanatok alatt megvolt a karszalag is, és már sétáltam is a kalandparkon át.
A színpadon a Kalapács Zenekar játszott. Örültem, hogy odaértem, és nem is sokat késtem.
Nyomban összefutottam pár ismerőssel, meg a fényképezőgépet is sikerült előkotornom, így kezdődhetett a buli. 🙂
Csuda jó koncert volt, és ez most talán a képeimen is látszik majd.
Klikkelj is mindjárt az ittenire, de aztán gyere vissza!
KLIKK

A Lord beállása alatt körbejártam kicsit. A vendéglátó rész is igencsak rendben volt, szerintem mindenki megtalálhatta a kedvére való ételt, italt.
Aztán következett a Lord. Viszonylag régen láttam őket, talán még a LeszFeszt-en. Volt kis változás azóta, de az alap jó része a régi. Mondhatnám, hogy csak álltam az utca kövén, és hol énekeltem (bocs 🙂 ), hol fényképeztem, hol újabb ismerősöket fedeztem fel.
Szóval ez a koncert is jó volt nagyon, és persze erről is vannak képeim.
Most is klikkelj, és gyere vissza majd!
KLIKK

A szombatba átlógva vártuk a MINA koncertjét. Közben megjelent néhány srác nagy fekete zsákokkal, és pillanatok alatt rendet tettek a színpad előtt. Tetszett.
Aztán feldübörgött a MINA, és elkezdődött a koncertnap utolsó, a szombat első koncertje.
Itt a beszámoló vége felé, szólok pár jó szót a technikáról és a technika ördögeiről, vagy inkább angyalairól.
Láthattad, és láthatod majd a képeken, hogy igencsak rendben voltak a fények. Ezért általában szoktam nyafogni. Most nem fogok. És persze a legfontosabb egy koncerten a megszólalás. Arra sem lehetett panasz.
Ja, és a képek a MINA koncertjéről itt vannak e mögött. Klikkelj rá!
KLIKK

Elmúlt már egy óra, mikor a fődúton 🙂 kisétáltam a kempingből. Itt már csak a csillagok fénye világított, és eszembe jutott, hogy pár ismerősöm előző nap az erkélyen éjszakázott, hogy hullócsillagot lásson. Ebben a pillanatban feltűnt egy csík az égen. Gyorsan kívántam még sok ilyen fesztivált.


Beat-lesz – Téren-Nyáron

Nem mondanám, hogy az elmúlt hét második fele eseménytelen volt. Arra pedig egészen büszke vagyok, hogy már a péntek délutánnál tartok az emlékek felidézésében.
Bár péntek kora délután elkezdődött Tokaj határában a Wild East fesztivál, úgy éreztem, nem hagyhatom ki a Téren-Nyáron idei záró koncertjét.
A Beat-lesz zenekarnak jutott a záró koncert megtisztelő, ugyanakkor kicsit magasztos feladata. A rendezvénysorozat egészéhez méltóan ők is megtöltötték nézőkkel a Városalapítók szobra körüli teret. Szinte a dézsás virágokon is lógtak. Az ismert dalok pedig láthatóan tetszettek a közönségnek.
A péntek esték biztos pontja volt a Téren-Nyáron, és láthatóan nem csak nekem.
A rendezvény idén is bizonyította, mennyire jó ötlet volt létrehozni.
Találkozzunk jövőre is ugyanitt!
Most pedig lássuk a képeket! Klikkelj az ittenire!
KLIKK


Rockwise a Mustárházban

Eseménydús a hétvége, és még nincs is vége.
Azonban ideje kicsit megosztani az élményekből, hogy ne kelljen egy-egy napra mérhetetlen mennyiségű olvasási lehetőséget rád zúdítani. 😉
Ma a csütörtöki koncert élményemről mesélek, és mutatok képeket, de jön majd a szombatba nyúló péntek, és maga a szombat is, nemsokára pedig indulok a vasárnapi élményeket begyűjteni.
Szóval csütörtök délután, Mustárház, szabadtéri színpad, szép nyári idő, és Rockwise.
Közel egy hónapja írtam a formáció Zene Sóstón keretében bemutatott előadásáról. Ez egy esőnapi koncert volt egy másik formáció előtt, így sokaknál kimaradt. Persze én akkor is ott voltam, és nem volt kétséges, hogy most is ott leszek, kedvelem ugyanis a zenekar zenéjét.
Mustárházas koncertjük a sóstói “törzsgárda” közönségből is eljöttek néhányan, így végül még táncos lábak is koptatták az udvar kövét.
Ha egyszerűbben akarnék fogalmazni, jó buli volt. 🙂
Vannak képeim természetesen, melyet az ittenire klikkelve nézhetsz meg.
KLIKK

Csütörtökön este hattól a Rokckhajót láthatjuk majd a Mustárház színpadán. Találkozzunk ott is!


Duplázás – Zene Sóstón

Szerdán két koncert is volt a Zene Sóstón színpadán, és úgy gondoltam, hogy ma mindkettőről megosztom a képeket.
Porubszki Tamással a második találkozásom volt a szerdai, és mivel az első előadás is tetszett, szívesen mentem Sóstóra is. A saját dalokat játszó előadó most is a közönség szívéde lopta magát, bár a korai időpont miatt csak a műsor vége felé kezdett nagyobb számban gyűlni a közönség.
Remélem, találkozunk még többször is.
A képre klikkelve megnézheted a fotókat, majd gyere vissza, mert folytatom a beszámolót.
KLIKK

A nap második fellépője az Aqueencum volt. Ők Queen dalokat adnak elő akusztikus formában. Ez kissé szokatlan megszólalása a daloknak, de emlékezhetünk még a Mercury emlékkoncertre, ahol világsztároknak is okozott nehézséget a slágerek interpretálása.
Most is ismert dalok kerültek elő, és én most is fényképeztem. Az albumot a képre klikkelve nézheted meg.
KLIKK


X. Sóstó Serfeszt

A cím persze nem teljesen igaz, mert viszonylag kis szeletet mutatok a három napból.
Már csak azért is, mert a harmadik nap igazán csak pogácsáért akartam kimenni, de arról is letettem, az első napot meg igazán nem is terveztem, csak úgy alakult az időm.
Az úgy kezdődött, hogy csütörtök este kiszaladtam megnézni, nagyjából mire is lehet számítani fesztiválilag hétvégén. A zenei programot tudtam, így el is meséltem az érdeklődőknek a kint töltött kb. 15 perc alatt. Program kiírást a többi napon sem láttam.
Péntekre Téren-Nyáront terveztem, mert az a zene igazán érdekelt. Volt azonban időm a kezdésig, így kinéztem Sóstóra. A Texas Tourist műsorába néztem, fényképeztem bele, de sem a hangzás beállítása, sem a világítás nem volt az igazi, így hamar feladtam.
A színpadmunka idén is a low cost jegyében telt, egy ember volt a hangosításra, és a fényre. Ezzel az igazi gond az volt, hogy a hangkeverő a sátor egyik végén, végre a színpaddal szemben, a fényvezérlő pedig színpad mellett volt. Belátható, hogy esély nem volt mindkettőt kezelni.
Szombaton Száraz Tamás műsorára mentünk ki. Itt viszonylag egyszerűnek látszott a feladat, de nem lett az. Közel fél óra csúszással sikerült beállni a hanggal, fényből meg jött szemből a fehér, “jóvanazúgy”. Egyébként adott körülmények között tényleg ez volt az egyetlen vállalható.
A koncert egyébként jó volt, és közben felfedeztük a tepertős és sajtos pogácsát is.
Kicsit még belenéztünk a Mentha Project műsorába is, így erről is lesz néhány kép. A fények a zenekarnál is maradtak ugyanúgy.
A sörfesztivál részről nem tudok mit mondani, mert nem próbáltam ki. Az itthoni finom hideg volt. 🙂
Most pedig nézzük meg a néhány képet, és készüljünk a szerdai Zene Sóstónra!
Klikkelj az itteni képre!
KLIKK


Kovács Miklós Bandája – Téren-Nyáron

Péntek este a Téren-Nyáron programsorozat részeként Kovács Miklós Bandája lépett színpadra.
A tervezettől egy órával később kezdődött a koncert. Erről az fotóalbum megmutatása után írok majd.
Az előkészületektől a koncert végéig ott voltam, és nem csak én. Rengeteg néző érkezett a lassan sötétbe boruló térre, és maradt is végig, mert rendkívül jó műsor volt.
Míg az utcalámpák lassan feldolgozták a sötétséget, mécsesek gyúltak a színpad körül, meghitt hangulatot varázsolva a hűvös estébe.
– Már csak egy kis forralt bor hiányzik. – mondta mosolyogva egy néző.
Bár nem vagyok tájékozott egyházi dolgokban, de azt hiszem ezen az estén a bor másra kellett.
Most azonban nézzük meg a koncert képeit – klikkelj az ittenire -, és ha érdekel a véleményem, gyere vissza, és olvasd el a kép alatt a folytatást!
KLIKK

Alapvetően toleránsnak érzem magam, de nyilván ennek is vannak határai. Igen könnyen elérik a tolerancia küszöbömet például a “jóvanazúgy” megoldások, és a hétvége elég sok ilyet hozott.
2019 nyarán volt egy eseménysorozat városunk főterén. Ez nyilván azt jelenti, hogy valaki, aki ebből él, engedélyezte. Nyilvánvalóan a másik ugyanezen a téren, ugyanakkor történő eseményt is engedélyezték, jó eséllyel ugyanaz. Akkor felajánlottam neki egy naptárt, amiben jegyzetelhet. Az ajánlatot továbbra is tartom.
2019-ben a város főterén játszott Kovács Miklós Bandája. Ugyanekkor vagy száz méterre zendített rá a hitgyüli társasága jobbára élvezhetetlenné téve az engedélyezett produkciót.
Péntek este ugyanez ismétlődött meg ugyanezzel a két résztvevővel.
Talán aki ezért kapja a fizetését a magas hivatalban, figyelhetne erre is.

A Téren-Nyáron szervezői, és a fellépő formáció rugalmasságának, valamint a türelmes közönségnek köszönhető, hogy mégis megélhettük ezt a remek koncertet.


Dongó – Zene Sóstón

Nagy meglepetés ért, mikor szerda délután kiértem Sóstóra. A park árkai betemetve, és mindenhol gereblyélés nyomai. Aztán eszembe jutott, hétvégén Serfeszt. Mondjuk ennyit már megért. 🙂

A Zene Sóstón szerda délutánja a Dongó együttes műsorát hozta. Ahogy majd a képeken is láthatod, sok-sok gyermek is élvezte az előadást, különösen a különféle csörgőket.
Az újabb meglepetés akkor ért, mikor a második képet is elkészítettem szemben a színpaddal. Mégis levágták azokat a zöld ágakat, amelyek a plakát felső sarkát takarták. Pedig hogy figyeltem, hogy mindig legyen olyan kép, amin látszik a három embléma…
A meglepetésekből későbbre is jutott, és még mindig a koncertről mesélek. A műsor vége felé megjelent a permetező repülőgép, és többször is áthaladva a nézők fölött gondosan lepermetezett bennünket is. Mintha titok lenne egyes döntéshozók előtt, mikor mi történik a városban.
Mindezek ellenére is jó hangulatú koncert volt ismét, sok-sok érdeklődővel.
A képeket pedig most is az ittenire klikkelve nézegetheted.
KLIKK

Szombaton a Serfeszt miatt nem lesz Zene Sóstón. Legközelebb szerdán 17 órakor találkozhatunk a rendezvénnyel. Oldalt, a naptárban megtalálod a szerdai programot, és a hétvégi Serfeszt műsorrendjét is, amihez jókora sátrat építettek.