Visszaemlékezés

Jó reggelt… nekem is, hogy eszembe jut lassan, mikkel vagyok lemaradva.
Indokolhatnám a költözéssel, még ha az enyém nem is igazi költözés, mert tulajdonképpen semmit nem vittem magammal, és esténként haza is jövök.
Tehát indokolhatnám ezzel, de jobbat találtam ki 😉
Szóval a nagy kavarodásban majdnem elfelejtettem megosztani azt a képsort, amelyet a VI. Nyírség Nemzetközi Néptáncfesztivál egyik napján készítettem.
Igaz, mutattam ízelítőt itt is, és a Premier Fotón is, de a teljes anyagot csak most láthatod.
Nézelődj! 🙂

klikkelj a képre a jó sok fotó nézegetéséhez


Vidorpéntek

Zárónapi különlegességek.
Bár – mint kiderül majd – fenti megjegyzés kicsit érdekes.
De lássuk a nappalt. Ismét sikerült még a Kossuth téren találni programot.

Néhány szobor fagyoskodott, a közönséget meg a Dongó együttes gyűjtötte egy kupacba.
Aztán irány a Bem suli.

Az első koncert az első különlegesség.
Három énekesnő, akik korábban más-más formációkban szereztek nevet maguknak, gondolt egyet, és most együtt, egy remek zenekar kíséretével varázsolták el a közönséget.

Nem mások ők, mint Herczku Ágnes, Szalóki Ági, és Bognár Szilvia.
A műsoruk pedig szenzációs. Rendkívül változatos, kidolgozott, és profi módon előadott.
Szerencsére mára a hangosításon is sikerült javítani, amiért köszönet illeti a technikusokat.
Igaz, az első pár percben volt kis galiba, de aztán szépen szólt. Eltűnt a korábbi napok dübörgése, kongása.
Nameg persze – ahogy írtam – az előadás is kivételes volt.

Ahogy korábban is írtam már, nekem a magyar előadók sokkal jobban tetszettek idén.
Különösen illik ez a mai napra.
A második koncert a fesztivál csalódása volt számomra.

A Kocani Orkestar talán hagyományosnak is nevezhetően a volt Jugoszlávia területéről érkező zenekar.

A bajom csak az volt velük, hogy annak ellenére hogy agyon improvizálták magukat, mégis egysíkú, monoton zene volt.
Különösen ütött az előző produkció csillogása után.

Voltak ugyan szép számmal látványelemek, de ahogy egy ismerősöm mondta koncert közben, jó ez egy lakodalomba, de Vidor zárásnak kevés.
Persze tudom, van, aki pont az ilyet szereti, de ne feledjük, volt már Vidoron Boban Markovics, és valahogy azóta az egyfajta mérce.
És hogy nem csak én láttam így, mutatta a műsor fele táján elszállingózó jelentős számú néző.
A mai, egyben utolsó tudósítást is a holnapi programmal zárom, de arról már nem tudósítok majd.
Az elkövetkező napon picit pihentetem a Vidort, aztán a jövő héten, a hosszú téli estéken összerakosgatom az albumokat.
Addig pedig letudom majd néhány tartozásomat.
Most jó éjt, reggel nem én keltem a napot 😀


Vidorcsütörtök

Ma délután az összes személyszállító társaság remekül teljesített. A vonat pontosan érkezett, és a nyolcasbusz is megvárta a vonattól érkezőket. Mivel az idő így elég korai volt, a Kossuth térre mentem. Este fél hétkor jó pár napja nem láttunk ilyen fényeket. Az élő szobrok is mintha egykedvűen az eget kémlelték volna. Bizonyára azon méláztak, vajon visszatérnek-e az előadások a térre? Igazából én is ezért mentem a tér felé. Nos, a válasz: nem. Sem a mai, sem a holnapi előadások nem térnek vissza. Marad minden az iskola tornatermében. De gondolom, furdalja az oldaladat a kíváncsiság, vajon ki lehet az első képen az árnyénekes? Elárulom. Csak így, semmi rejtvény. Jár a pihenő a rejtvényfejtőknek is 🙂

Így ismerősebb? Igen, Mankó Éva.
Láthattad például valamelyik tv tehetségkutatóján, talán a Megasztáron (nézd el nekem, ha nem tudom, nem követtem egyik sorozatot sem), illetve az Első (egyetlen) Nyíregyházi Jazznapokon a Jonas trió negyedik tagjaként. (Juteszembe! Mától hétvégéig Debrecenben Jazz Napok.)
No de ugorjunk, mert mindjárt reggel, és még nem szóltam a mai koncertekről.
Romano Drom, néhány zenésszel kibővült hagyományos cigányzenét játszó együttes.

Mint tudjuk, ez nem az én műfajom, nagyon nem. Ráadásul a közönség összetétele is jelentős változáson ment keresztül a koncert hírére.
Így aztán csak néhány képet készítettem.
Így azonban az udvaron a második koncertre várakozva sikerült megbeszélnem az illetékessel a tegnapi dőltbetűst. A koncertre visszatérve biztosan jó volt annak, aki szereti, (volt üdvrivalgás, visszatapsolás, minden) én jobban éreztem magam az udvaron.
A második koncertre füstfelhőbe burkolózott a színpad.

Általában óvatosan fogadom az előadókra aggatott jelzőket, Johnny Clegg-nél azonban valóban helytálló a ”dél-afrikai Sting”.

Szinte felrobbant a színpad a koncert dinamikájától. Profi megszólalás, profi előadók, kidolgozott produkció, és valóban stinges hangzás.

Egyszóval megérte megvárni a második koncertet.
Holnap zárónap, különlegesnek ígérkező produkciókkal. Nézd meg a holnapi programot!


Vidorszerda

A mai beszámoló kicsit bővebb ismertetőt ad a fellépőkről, mert volt némi bizonytalansága, hogy ott tudok lenni a koncerteken, másrészt a tegnapi félkoncert miatt maradt időm ilyenre is 🙂

Az első fellépő ma az általuk ethno funknak nevezett zenét játszó egri Kerekes Band. Természetesen utánuk néztem 🙂

Honlapjukon a sok érdekes információ mellett belehallgathatsz, belenézhetsz repertoárjukba. Az emlékezetes hétvégi Napra koncert után azt hiszem, ők is nehéz feladat elé állítják a következő fellépőket.
Nem vagyok rest, és idelinkelem, a Csángó boogie című számukat, mert a furulya eszméletlen benne.

Persze a zenéjük instrumentális jellege miatt elképzelhető, hogy megosztják a közönséget. Nekem mindenesetre tetszik 🙂
Nem fényezném magam nagyon, de a koncert ráadásszáma pont az általam ajánlott volt… és a koncert közben is elhangzott. Tehát nem csak nekem tetszett. 🙂
És ha már a koncertnél tartunk, azt hozta számomra, amire vártam az utánanézést követően.
Mondjuk nekem még mindig a Napra a favorit, de ők a másodikak.
És akkor lássuk, ki is a nap másik versenyzője?

Természetesen afrikai zene, Maliból érkeztek, és Toumani Diabeté’s Symmetric Orchestra néven léptek a Vidor színpadára.

Hagyományos afrikai hangszerek, írja róluk a programfüzet. Én azért kicsit utánuk jártam a neten, és ahogy hallottam – persze nyilván a koncert egészen más -, úgy érzem, nem voltak “ellenfelei” a Kerekes Band-nek.

Persze én Osibisa-n nőttem fel 😉

No, fenti jóslatot kicsit korrigálnom kell. Mert ugyan nekem valóban jobban tetszett a Kereked Band, a Symmetric Orchestra produkciója is feledhetetlen.
Talán ők hozták azt az igazi show-t, amit eddig hiányoltam.
Szólni kell még a technikai háttérről.
Az időjárás egy iskolai tornacsarnokba kényszerítette a szervezőket. Csak gratulálni lehet nekik, hogy ennyire jól sikerült megoldani a hangosítást, világosítást.
Mai dőltbetűs pedig csak úgy halkan… ha egy rendező hatalmánál fogva parancsot ad, érthető, hogy nem indokolja meg. Maga a parancs is elfogadható, bizonyára oka volt rá. Azonban ezt be lehetett volna jelenteni a koncert előtt. Akkor nem éreztem volna úgy, hogy valamit csak nekem nem szabad… Ja, és persze jólesett volna, ha a második tagmondat mondjuk a “legyen szíves!”.
Zárjunk akkor ma is a holnapi programmal.


Vidorkedd

Ha nehezen olvasható, amit írok, azért van, mert kicsit reszketek. Tehát ma nem tudok szépen írni 🙂
Kora esti bejegyzésemet újraolvasva elég sok minden kiderül belőle, csak az nem, miért is ez a felhajtás.
Persze aki Nyíregyházán tartózkodik, kitalálhatta, de egyrészt nem most van itt a találós kérdések ideje, másrészt nem élhet mindenki Nyíregyházán.
De mi is történt?
Egyszerűen elromlott az idő. Már hazautazásom közben is szemerkélt az eső, de akkor még nem gyanakodtam. Felnézve azonban néhány honlapra kiderült, hogy költözik a Vidor műsor.
Jó megérzéssel nem oda indultam, ahova az említett lapok javasolták, hanem a térre.
Ekkor már jobban esett az eső, de azért lelkesen gyülekeztek az emberkék.

Ekkor hangzott el az előző bejegyzésben említett bejelentés a továbbiakkal kapcsolatban, majd kis idő múlva színpadra lépett a Budapest Klezmer Band.

Az idő pedig tovább romlott, nem riasztotta el a közelgő vihart a lelkesen helyén maradó közönség sem.

Még pár képet sikerült készítenem, aztán elcsomagoltam a gépet.
Maradtam még kis ideig, mert a műsor olyan magával ragadó volt, hogy nehezemre esett otthagyni.

Aztán mégis győzött a természet. Mikor már teljesen szétáztam, hazajöttem.
Útközben már a szél is elég agresszív lett, úgyhogy most itthon próbálok átmelegedni kicsit.
A műsorfüzetet átlapozva annakidején elhatároztam, hogy összehasonlítom majd a lengyel Kroke, és a magyar Budapest Klezmer Band műsorát, de akkora stílusbeli szakadék tátongott a két műsor között, hogy az összehasonlításról könnyedén lemondtam.
A hazajövetelem egyben azt is jelenteti, hogy hiányos a mai beszámoló, mert a 74 éves Juan Carlos Cáceres szenvedélyes argentin tangóját nem látom, nem hallom.
Helyette a szél fütyülését hallgatom, miközben írogatok.
Szárítgatom a felszerelést, aztán másik táskába költözök vele, mert a mostani holnapig nem szárad meg.
Kicsit bizonytalanná vált a Vidor hátralévő részének dokumentálása, mert nem tudom, mihez tudok majd kezdeni light-os felszerelésemmel a tornacsarnokban.
Szétnézek még a kedvenc lapjaimon, aztán ma egy kicsit hosszabbat alszom.
Belinkelem még a holnapi programot, a mely a Bem iskolában lesz a Kossuth tér
helyett, és elbúcsúzom mára.
Jó éjt!


Erdő és VIDOR

Jó reggelt, szép hétvégét, szép új hónapot, a szókeresőknek, és szótalálóknak! 🙂
Az imént eszembe jutott valahonnan, hogy a szeptember már őszi hónap. Múlt évben olyasmit írtam, hogy nekem a Vidorral kezdődik az ősz.
A lenti kép egy 3 évvel ezelőtti október 23-ám eredménye. (ebből is látszik, hogy utálom a politikát 🙂 )
Azt hiszem, Vidor ide vagy oda, most befér ide az őszi album, idén pedig jó lenne ismét ugyanígy végigjárni az erdőt.

klikk
Persze azért ne hanyagoljuk a Vidort sem, a korábbi hagyományokhoz híven a napi előadókról elhelyezem a linkekeket.
Tegnap a lufieregetés után Pál István „Szalonna” és bandája foglalta el a színpadot.
Délután a beállásuknál még ott tébláboltam a színpad közelében, tanúja voltam a cimbalomhúr szakadásának, az énekesnő beéneklésének, így biztosra mondhatom, remek indulása lehetett az idei Vidornak is.
A tegnapi nap másik fellépőjének zenéjét jórészt az erkélyről hallgattam. Ha azt mondom, hogy a közönség ünneplése is idehallatszott olykor, tudhatod, a Patriarcas de la Rumba spanyol temperamentumával fergeteges koncertet adhatott.
A mai program is elég érdekesnek ígérkezik, terveim szerint úgy 3 körül elindulok, és Szőke András filmjét már nem nézem meg a téren.
Ez úgy nagyjából este tízes érkezést jelent.
Kis beszámolót tervezek még akkor, ami persze örökre fennmarad, tehát nem fontos virrasztani miatta 😀
Indulás előtt pedig lesz még valami meglepetés…


Csíkos rejtvény

Kicsit porolom magamról a sarat, azaz megosztok egy beszámolót, és egy albumot, valamint az egyik rejtvény megfejtését is megadom. Ebben az a szép, hogy így vagy három szúnyogot, illetve legyet ütök egy csapásra.
Most, hogy ügyességem ilyen frappáns bizonyításra talált, akár beszélhetnék a lényegről is. 😉
Mi az?
Közel kétszáz öreg, és többször ennyi fiatal látogatott az 5. születésnapjára?
Nem nem vagyok gonosz (mindig), ezt most megmondom. 🙂
Ez bizony az 5. KGST Party, melyet – de ezt már tudod – hétvégén rendeztek meg szép városunkban.
A többi szám pedig a közel 200 keleti autó és motorkerékpár-csoda, illetve gazdáik, valamint az a baráti társaság, akik évről évre megtöltik a BuSzaCsa parkolóját.
Én magam ugyan nem vagyok ötéves (talán nem is nagyon emlékszem már rá 🙂 ), csak a 3.-4.-5. találkozón voltam, de mint láthatod, igyekszem mostmár mindig ott lenni. Valóban olyan az egész, mint amikor régen látott ismerősök végre összefutnak, és senkinek nincs semmi dolga, dumálhatnak, bármit csinálhatnak, együtt van a csapat.
No persze már látom, ahogy a Pócsi tesók élénken tiltakoznak a “nincs semmi dolga” ellen.
Valóban.
Ők, és a néhány lelkes segítőjük ezt nem mondhatják el magukról, ők bizony keményen dolgoznak azért, hogy a többiekben ez a jó érzés maradjon meg.
A kis fényezés után pedig a konkrét történések.
Eléggé igyekeztem szombat reggel, nehogy lemaradjak valamiről. Már kilenc után nem sokkal megérkeztem. Jó néhány résztvevő megelőzött már, kis kör a járművek között, pár ismerős üdvözlése, kis beszélgetések, kíváncsiskodás, mi is lesz a program.
Aztán beindul a buli. Megélénkül a színpad, pörgős programismertetés, majorettek, megnyitó.
Majd kis kóborlás, fotózás ismét.

Letelepszem a fűre szemben az ütközésszimulátorral.
Nézem a lejtő végére érkező arcát, majd kiszállás után a szörnyülködést. Csak 10-12 km/órával utazott.

Még a papucsom is elrepült! – mondja az egyik srác.
Megörökítem még a fotós utánpótlást, majd ellépek a POLÍROZÁS feliratú autó elől. Mostmár a bemutatót is fotózhatom.
“Lemostuk a galambszart…mondjuk.” Szóval fényesedik a Trabi. 🙂
Majd ügyességi-ügyetlenségi verseny. Van dolguk a segítőknek, szédülnek a bóják…

Most ugrok kicsit, mert majd megnézed a képeket. Ha pedig nem, akkor úgyis mindegy, mik voltak 😉
Talán a lángosevő verseny szabályismertetőjét említem még:

Mi a feladat?
Simán meg kell enni a lángost.
Persze meg is kell sütni, így jönnek a tűzoltók, és tüzet gyújtanak.
Majd kis habozás után eloltják.

Akik nem tettek rossz fát a tűzre, mennybe mehetnek. 🙂

Hú, most jut eszembe!
A rejtvény megfejtéséről akartam írni. Tehát nézegesd a képeket, megtudod, mi is történt még.
Ha mindenképpen akarsz még a találkozóról is olvasni, nézd meg mondjuk a Premier Fotó tudósítását.
A rejtvény megfejtését pedig itt láthatod mindjárt. Természetesen megnézheted az egész albumot, ha klikkelsz a képre.


KGST

Igaz, csendet ígértem mára, de úgy gondolom, Pócsi Pistiék “Simán” 🙂 megérdemlik, hogy kis hírverést csapjak a holnap immár 5. alkalommal megrendezésre kerülő KGST Party-nak.
A múlt évin nem tudtam fotózni, mert éppen szervizben volt a gépem, de 2005-ben jócskán kattogtattam.
Ezeket megnézheted itt mindjárt, de ha tudsz, inkább gyere el, ha van lehetőséged! Nem bánod meg, ebben biztos vagyok.

klikkelj a képre a jó sok fotó nézegetéséhez


Csiga


Láthatod, a helyzet nem kilátóstalan. 🙂
Legalábbis itt nem.
Ez még mindig konzerv, a sorsdöntő dolgokról majd később.
Elég vacak időben voltam a sóstói kilátóban nemrég, úgyhogy nagyjából ennyi képet készítettem csak.
Ha szeretnél többet látni belőle, vagy Nyolcasbusz, és személyesen, vagy klikk, és nézegetheted a 2005-ös állapotában.
(Az rám is rámférne… mármint a 2005-ös állapot.)


Kimarad

Idén nélkülem rendezik meg Debrecenben a Borkarnevált. Gondolom, ez azért nagy törést nem okoz a szervezők lelkében 🙂
Eddig úgy másfélszer vettem részt az évente megrendezendő eseményen. A múlt évi volt a fél.
A 2005-ös események hatására a múlt évben is ellátogattunk a Békás tó partjára. Ez – ahogy olvashatod a linken – már kevésbé fogott meg.
Az idei programot nézegetve olyan érzésem volt, hogy ha ott vagyok, biztosan nem éreztem volna rosszul magam, de valahogy nem rángatott oda igazán semmi.
Így most, ha végre elállna az eső, Sóstóra néznék ki, a tarpai pálinkafőzde avatójára.
Te pedig klikkelj a békákra a 2005-ös Borkarnevál fotóihoz! 😉