Ölveti Blues Band 30

Parádés koncert estével ünnepelte harmincadik születésnapját szombat este a debreceni Roncsbárban az Ölveti Blues Band. A Cívis város emblematikus formációja két vendégzenekart is hívott a hosszú estére.

Hét után nem sokkal a Trouble Time lépett a színpadra. A debreceni bluesrock formáció igazán jó zenéjére kezdett megtelni a koncertterem. Én is előszedegettem a fényképezőgépemet, és elkezdtem hozzá szokatni a Roncsbár fényeihez. A mai eldő albumban ennek a koncertnek a képeit láthatod.
KLIKK

A Dunakanyarból érkező Sonia és a Blues and Roll emelte tovább az est hangulatát. A repertoárjával igen széles skálán mozgó formáció előadására sem lehetett panaszunk. rock és blues dalok hangolták az egyre gyűlő közönséget.
Remélem, velük is találkozom még, addig pedig ismét egy fotóalbum, melyhez most is a képre kell klikkelned.
KLIKK

Nem sokkal este kilenc után aztán következett az ünnepelt.
Már alig találtam helyet a színpad közelében, mert persze az Ölveti Blues Band koncertjét is szerettem volna fotózni. 🙂
A több mint két órás fergeteges koncert alatt nem csak a számos dalt énekelhettük együtt a zenekarral, de a három évtized alatt a formációban valaha játszó zenészek is váltották egymást olyan káprázatos zenei élményt nyújtva, amelyet egyhamar nem felejtek el. Gitár- és szájharmonika párbajok zajlottak a színpadon, én meg hol tapsoltam, hol énekeltem, hol fényképeztem. Így hát ismét jön egy fotóalbum. 🙂
Klikkelj a képre!
KLIKK

A napsütéses Homoktanyán

Szombat délelőtt kedves meghívásnak eleget téve Nagyhalász Homoktanyára látogattunk, ahol érkezésünkkor már a befutónál tartott a III.Homokdűne Futóverseny. A versenyzők a közösségi házhoz futottak be, ahol már javában főtt a káposztás bableves és a töltött káposzta.
A III.Káposztás Nap eseményei zajlottak itt a Nagyhalászi Eszterlánc Kézműves Egyesület szervezésében.
A futóverseny eredményhirdetése után érkeztek meg a Zöld Kerék Alapítvány beingásai, aki Retró Bringatúrájuk közben pihentek meg itt.
A finom ebéd után a kerékpáros csapat nosztalgia vetítéssel, beszámolóval emlékezett meg az elmúlt húsz évéről, és ügyességi játékokkal fokozták a délután hangulatát.
A nagyteremben Konyha Miklós fantasztikus fotóit is megcsodálhattuk.
A remek napsütésben igen jól éreztük magunkat, ismét csak megköszönni tudom a meghívást.
A most következő albumban az esemény néhány pillanatát foglaltam össze.
Klikkelj a képre!

KLIKK

Hold az esőben

Mielőtt megnéznénk, mi vár ránk ezen a hétvégén, gyorsan még beszámolok az elmúlt hétvége egy eseményéről.

Úgy tűnik, új rendezvény szervezőre talált a Korzó bevásárlóközpont. Sosem néztem eddig, kik szervezik a rendezvényeiket, az utóbbi kettőnél, amibe “belebotlottam” azonban megnéztem.
Nagyjából onnan gondolom, hogy új a szervező, hogy az események rendre a “első” alkalmakat jelölik. Így volt ez pár hete a sörfesztivállal, és így volt ez hétvégén az I. Nyírségi Pálinka Fesztivállal. Amiért pedig felfigyeltem a Tisza Event-re, az mindkét eseménynél – én most itt csak a színpadi programokról beszélek – a korrekt színpad technika. Fedett színpad, kiváló hang- és fénytechnika, remek megszólalás, ami nyilván feltételez egy hozzáértő technikust is, aki mindezt üzemelteti.
Ennyit a háttérről, és hogy miért mentem szívesen szombat este, a hideg, esős időben is a térre. (A pénteki, számomra korai első koncertkezdés miatt ez a nap kiesett sajnos.)

A The Moon zenélt kora este, igyekezve az eső ellenére is a térre csalni az embereket. Most is hoztán a tőlük megszokott színvonalat, és – bár kicsit összefagytunk a koncert végére, azért jó volt végig ott lenni.
Ahogy említettem, nem volt panaszom a színpadi fényekre sem, így a most következő albumban elég sok képet találsz, ha klikkelsz az itt lévőre.
KLIKK

I. Pásztorock

Még mindig archívkodok, ma Szabolcs községbe látogatunk.
Pár éve jártam utoljára a településen, akkoriban elég sok érdekes rendezvény volt, szerettem a lovagok között fényképezőgéppel mászkálni. 🙂
Pár hete egy egészen más jellegű eseményre kaptam meghívót. Az I. Pásztorock mini rocktalálkozót rendezték meg szeptember 21-én a Várkapu Pihenőben.
A “gyülekezési idő” elején érkeztünk. Üdvözlések, ismerkedések, kis beszélgetés, aztán kis turista séta, nézőtér berendezés, egy finom gulyás, és már kezdődött is az első koncert.
Az előadók a fellépés sorrendjében az ATC, a Rockhajó, az Atanáz Expressz, a Korom, a Dzsunzi Music és a RATROCK voltak.
Remek rendezvény volt, jó zenék, kedves emberek. Legközelebb azért kicsit melegebb ruházatot is viszek. 🙂
Fentebb, a linken találsz jó néhány képet, hiszen csak itt maradtam le a beszámolóval, a következő albumban azonban az összes általam készített fotót megtalálod. Klikkelj bátran az itt lévőre!
KLIKK

Texas Tourist a Szmogban

Tíz napot utazunk vissza az időben, hogy beszámoljak egy igen jó koncertről.
Gyakran elgondolkodom mostanában, hogy bizonyos körülmények között egyáltalán fényképezzek-e? A felszerelésemre ráférne egy kis ráncfelvarrás, amire kevés esélyt látok a közeljövőben, viszont nem szívesen hagynám ki a koncert élmények dokumentálását. Megpróbálok tehát a vállalhatóság határáig elmenni a dokumentálással, de vannak még pillanatok, mikor jó lenne, ha valaki a kezemre csapna. 🙂
Ezen a határon mozogtam pár napja a Szmogban, a Texas Tourist koncertjén is, aztán nagyobbrészt maradt a nekem nagyon tetsző zene élvezete, de néhány képet azért készítettem. A legjobb megoldás, ha eljössz a következő koncertre, és akkor nem csak az én képeim maradnak. 🙂
Ezeket egyébként az ittenire klikkelve nézheted meg.
KLIKK

Realmen a Kossuth téren

Szerda délután sikerült beesnem Nyíregyháza főterére a Realmen koncertjének kezdetére.
Az előadás az Autómentes nap tombola sorsolás előtti utolsó eseménye volt.
A közel egy órás koncert idején, a hűvösödő őszi délután ellenére összegyűlt nézősereg ismét bizonyította, van igény Nyíregyházán az élő zenére.
A néhány koncertfotó ezt az élményt idézi fel. Klikkelj a képre!
KLIKK

Jamb blues

Hatalmas koncertet adott a Blues from Hell szombat este Debrecenben, az Incognito Club-ban. Aki ismeri a formációt az ezen egyáltalán nem lepődött meg, hiszen nem csak a műsor hossza – háromnegyed egykor jöttem el -, hanem az előadás minősége, a nézőszám, és – ennek ellenére – az egy főre jutó blues-zenészek száma is hatalmas volt. Ja, és a hangulat is. 🙂
A koncert műsorát vendég zenészek is színesítették. Szájharmonikázott Prekop Győző, gitározott Vincze Krisztián, és Somogyi Viktor.

Időben érkeztem, így a bárpulttal szembeni sor első székét sikerült megszereznem, és megtartanom a koncert végéig. Nem átallottam innen képeket és videókat is készíteni.
Az itt következő rövid album több mint negyede videó a szó mobilos értelmében, a többi pedig kép ugyanebből a forrásból.
Remélem, felkeltettem az érdeklődésedet, és klikkelsz a képre. 🙂

KLIKK

Hirtelen jött ötlet

Szombat este ismét Debrecenbe készültem, így örömmel fedeztem fel, hogy késő délután a cívis városban tart előadást a Kuckó Művésztanya. Mindig örömmel nézem az előadásukat, így nem volt kétséges, hogy korábban indulok itthonról.
Így kerültem A lónak vélt menyasszony közelébe. 🙂
Mint kiderült, én vagyok szinte biztosan az egyetlen, aki nem járt még a Csapókerti Szomszédsági Napon. Így rajtam kívül mindenki könnyen odatalált a vásári komédia előadására. Én sem késtem el azonban, mert szokás szerint időben elindultam.
Jó volt ismét látni a társulatot, és jó volt látni a darabot is, meg a közönség vidám hangulatát. Remélem, hamarosan újra találkozunk.
Erről az eseményről készítettem a hétvége egyetlen igazi fotóalbumát.
Klikkelj a képre, és lapozgasd!
KLIKK

Arató Hold

Elég nagy média figyelmet kapott, hogy péntek, 13-ára esik a telihold. Így aztán, miközben péntek este Debrecen felé autóztunk, párszor az égre pillantottam, de nem történt semmi különös. Világított. 🙂
Hogy e frappáns bevezető után a lényegre térjek, azért igyekeztünk Debrecenbe, hogy elkísérjük a The Moon zenekart eldő Incognito Club fellépésükre.
A koncert sokkal érdekesebb volt, mint az Arató Hold, pedig hazafelé is nézegettük az eget.
Nem nagyon tudom tovább húzni, hogy megmutassam a néhány mobilos képet, amit készítettem. Klikkelj az ittenire!
KLIKK

14544

Gondolom, furcsállod a címet. Ez az aktuális bejegyzés sorszám a blogomban. Nem beszélek keveset. 🙂
Amiért ezt választottam mára, az a kettősség, amit a szombat délelőttöm hozott.
A Sóstói Múzeumfalu adott ugyanis helyt a Hagyományok Háza által szervezett VI. Kárpát-medencei Táncházzenészek Találkozójának.
Ezen a napon nyitotta meg kapuit újra a hosszú ideje zárva lévő Múzeumfalu, így jó alkalom kínálkozott arra hogy a hivatalos protokoll események előtt szétnézzek. Mivel ez a rendezvény kevésbé volt hype-olva, mint a másnapi főző rendezvény, így nyugodtabb séta lehetőségére számítottam a Múzeumfalu szeretett, kedves környezetében, az udvarokban folyó programot pedig ráadásnak gondoltam.

A Múzeumfalu felújítási munkáiról terjedtek már hírek a városban, én viszont szerettem volna azután írni bármit, miután saját szememmel látom.
Bevallom, nem teljesen hittem a szóbeszédnek a lekövezésről, azt gondoltam, a falu képébe illő, mondjuk macskaköves utak fogadnak majd. Csalódtam.
A bejárat motoros vaskapuján belépve döbbenten álltam meg. Színes kockakő, amerre ellát az ember, a műhelysor előtt pedig vasvázas LED lámpák sorakoztak.
A kanyarban, az iskola mellett zúzottkőre vált az út, jobbra, a kerítés mögött pedig valami hatalmas monstrum épül.
A kanyar után az út kettéválik, és mindkét oldalon a színes kockakő folytatódik. Távolban, a harangtornyon pár részen zsindely tető felújítás látszik. Erre indultam.
A parókiánál “érdekes” járdaszerkezetre lettem figyelmes, balra nézve pedig földbe gyökerezett a lábam. Tudjuk egy ideje, hogy manapság minden tervezőnek zsigerből tudnia kell lelátót rajzolni, mégsem hittem, hogy ezzel a Múzeumfaluban is találkozni fogok. A feljárat melletti szürke bádog épület – ránézésre nyilvános illemhely – ajtajai a parókia ajtajára néznek, tőle kb. 10 méterre. Itt gondoltam úgy, hogy inkább a kellemes zenei programra koncentrálok.

A Hagyományok Háza szervezése igen jó hangulatot teremtett ebben a környezetben is. Több portán különféle stílusú táncház muzsika szólt, és mindenhol lelkes táncosok fogadták a nézőket, és akár a táncolni vágyókat is. Azt gondolom – és ezt az egyik portán a szervezőnek is elmondtam számos dicsérő mondat kíséretében -, hogy hasonló, ideillő rendezvényekre lenne szükség a Múzeumfaluban.
Legjobban a régi csűrnél lévő dolgok tetszettek. A zenén, tánc tanításon kívül a csűr külső és belső oldalán is fantasztikusan jó fotók sorakoztak. Kicsit itt is elbeszélgettünk.

Ez után már szinte végigrohantuk a hátra lévő félkört a kövezett úton, és kissé szomorúan hagytuk el a Múzeumfalut úgy másfél óra után. Csalódás volt számomra a végzett munka eredménye.
A most következő fotóalbumban előre tettem a “fekete levest”, innen kimaradtak a készített videók, a felüdülős második részben pedig a táncházas képek, és videók találhatók. Klikkelj, és nézegess!

KLIKK