A varázslók

Állunk a peronon.
Vonat érkezik.
Nem a miénk.
Az később jön.
A kocsik kívül olyan koszosak, hogy nem lehet belátni az ablakon.
Ilyenekkel szoktunk utazni.
Mikor járnak.
Azt szoktuk mondani, UV védőréteg van az ablakon az erős napfény ellen.
A függöny, vagy redőny helyett.
Én még emlékszem ilyen vonatra.
Öreg vagyok…

Két narancssárga mellényes nő jön.
Egyiknél seprű.
Másiknál fekete nylonzacskó.
Valami hiányzik.
Az utolsó kocsi végén szállnak fel.
Mi a vonat közepénél, úgy három kocsival előrébb állunk.
Pár másodperc telik el, a zsákos már át is viharzik az előttünk lévő kocsin.
Vagy öt méterre követi seprűs társa.
A kocsi előterében elegánsan suhint egyet jobbra, egyet balra.
Pártsemleges – jegyzem meg.
És rájövök, mi hiányzik a felszerelésükből.
A szemeteslapát.
Bizonyára ők enélkül is össze tudják szedni a szemetet.
Varázslók.

A dolog tegnap délelőtt történt.
Akkor még dolgoztak.
Nem sztrájkoltak.
Igyekeztek megdolgozni a +10% fizetésemelésért.
Igyekeztek megdolgozni a nettó 250 000 Ft (közel bruttó 500 000 Ft) jutalmukért.
Így…

Most ismét nem járnak a vonatok.
Talán lesz idejük kitakarítani.
Legalább a vagonokat…


Kerítésharc

Pompázatos belvárosképünket hónapok óta “színesítik” az épülő Szarkofág üzletház kerítésén virító plakátok.
A reklámok mestere úgy gondolja, ha ezen a kerítésen elhelyez egymás mellett több tíz egyforma plakátot, az felér azzal, mintha az egész városban hirdetné az eseményt.
A napokban kiderült, a Szarkofág üzletház kb. november környékén kerül átadásra.
Az is kiderült, hogy a nyíregyházi tavasz április végefelé köszönt be.
Ekkorra datálják ugyanis a sétálóutca új részének elkészültét, és mint a plakátról tudjuk, ez tavasszal lesz…

Nem csoda hát, hogy megkezdődött a harc az építkezés pompázatos kerítéséért.
Megjelent egy tábla, amely arról tájékoztat, hogyan lehet színes papírokkal leragasztani a kerítés egy darabkáját, nyilván jó pénzért.
Eddig sem a kerítés látványáért keresték fel a várost, de most, a sebtében letépkedett plakátok végképp riasztó látványt nyújtanak.
Valakinek biztosan jó így is…


Tíz perc séta

Körülbelül ennyi idő alatt érek fel a belváros széléig.
Igaz, majdnem ennyi idő utána megkerülni a Szarkofág üztletházat, de most nem erről írok.
Tehát tíz perc.
Végig a Dózsa György úton.
Már ami maradt belőle (na jó, nem térek vissza a Szarkofághoz)
Szeret(t)em ezt az utat.
Volt hangulata.
Szép épületei, fái.
Jó volt nyáron, az árnyékos oldalon sétálni hazafelé.
Azóta néhány régi házat – hogy is mondjam – kiütöttek a sorból.
Ezek helyett vak tervezők újakat rajzoltak, és persze találtak rá embert, aki jóváhagyja, felépítse.
A maradékon nemtudomkik élték ki rajztehetségüket.
Nem mondom, van rajz, ami tetszik. De miért pont ott?
Van hely a városban, ahol el tudom képzelni.
Sétálj el az Árok utcára.
Menj be a nyomda és az iskola közötti utcán.
Hatalmas beton fal.
Kifestve.
No, ott azt mondom, jó helye van.
Ráadásul nem is “fogomafestékszórótésnyomommígkinemfogy”, hanem megcsinált.
Talán érdemes lenne találni nekik egy helyet, ahol rajzolhatnak.
Látjuk, a betonfal építés nagyon megy…
Addig pedig nézegesd a Dózsa György út falait.
klikk a képre


Az én házam…

…az én váram. Tartja a mondás.
Jó néhányszor szóvá tettem már, mennyire nem vigyáznak emberek más dolgaira.
Az azonban megdöbbentő, amikor saját dolgaikra sem…
Igaz, ez utcafront, de mégis valahogy a tulajdonosról állít ki bizonyítványt.
De azon is érdemes elgondolkodni, mi minden történhetett, míg a “gazda” ecsetet vett a kezébe…

A kiírás annyira riasztó, hogy én is csak az utca túloldalán mertem megállni 😉
Rövidesen ennél siralmasabb képeket is láthatsz majd…


Belvárosi színek

Rövidesen kezdődik a jégfaragás a Kossuth téren.
Erről csak később lesznek képeim – mert a mai meglepetésem, hogy lesznek. 😉
Addig pedig kisszínesek a helyszínről.


Gyalázatos?

Gaskó “úr” gyalázatosnak tartja, hogy a sztrájk idején valakik (szerinte a MÁVtudakozó) kiadták a telefonszámát, és ezen utasok zaklatták.
Azt hiszem, G úrnak vagy magának kellene megkeresni az elgurult gyógyszerét, vagy szólni a nővérkének…

Mert…
– a telefonszáma megtalálható volt a remek szakszervezete honlapján még két napja is. (jellemzően tisztességes húzásként ma már csak a kollégáié van fenn…)
– szolgálati telefon, tehát szolgálati ügyben hívható
– vajon nem ő volt-e az egyetlen, aki vonatindulásokról felvilágosítást tudott adni a sztrájk idején?

Ami gyalázatos, az ország nem vasutas munkavállalóinak kiszolgáltatása.
Ami gyalázatos, a munkához való hozzáállás.
– pl. hogy hétfő reggel, péntek délután a máskor 5-6 kocsival közlekedő vonat 3 kocsival közlekedik, ebből egy elsőosztályú, amiből – természetesen – kizavar a kalauz
– a vonatok rendszeresen – mondhatni menetrendszerűen – késnek
– a vonatok továbbra is koszosak
Pedig most lett volna idejük takarítani…


…sőt ilyen.


.

A vonatok késnek, mint régen.
A belváros feltúrva, mint régen.
De itthon vagyok 😀


Védett fasor


Városkapu


Szólt a levél…


——— Eredeti üzenet ———
Tárgy: Hiba
a menetrendben.
Dátum: Sun, 20 Jan 2008 11:23:56 +0100
Feladó:
….
Címzett: eszrevetel@mav-start.hu

Hölgyeim, Uraim!

A mai, konkrét probléma:
1. ELVIRA, Nyíregyháza-Debrecen, vasárnap délelőtt.
E szerint indul
egy vonat 10:41-kor, ami ugye szépen bele is illik az ütemes
menetrendjükbe.
Természetesen a vonat nem közlekedik.
Nyíregyházán,
az ügyfélszolgálaton azt az információt adták, hogy soha nem is
közlekedett, és jelezték már a hibát.
… Gondolom, másfél hónapnak –
ennyi ideje van új menetrend – akkor is elégnek kellene lenni a hiba
kijavítására, ha közben pl. a sztrájkszevezéssel is foglalkozniuk
kell.
2. Említett szervezetlenségük folytán IC-vel voltam kénytelen utazni.
(10:36 Dália IC )
Kérdésem:
Hogyan utazhatom a 21-es kocsiban (ide
szólt a kiadott helyjegy) , ha ilyen számú kocsi nincs a
szerelvényben?
Bízom benne, hogy munkatársuknak (kalauz) elégséges lesz
a helyjegy megléte az utazás jogszerűségének igazolására…
Remélem, sztrájkszervezésben szerzett rendkívüli gyakorlatukat mielőbb
a forgalomszervezésben is hasznosítják majd.
Kíváncsian várom
válaszukat, és türelmetlenül intézkedésüket!
Üdvözlettel:

——— Eredeti üzenet ———
Tárgy:
Válaszlevél. Gy.69-956/2008.
Dátum: Mon, 28 Jan 2008 09:22:16
+0100
Feladó: …._MÁV-START_Ügyfélszolgálat <
…@mav-start.hu>
Címzett: < ….>

Tisztelt …!
Köszönettel vettük 2008. január 20-án, elektronikus úton küldött
bejelentését. Észrevételeire vonatkozóan az alábbiakról szeretnénk
tájékoztatni:
Őszinte sajnálattal értesültünk az Önt ért kellemetlenségről, és
elnézést kérünk az elektronikus úton történt téves tájékoztatásért.
Nyíregyháza állomásról 10:41 órakor induló személyvonat csak munkanapokon
közlekedik. Az Elvira hibásan naponta közlekedőnek hozza. A hibát
ismételten jeleztük a karbantartó rendszergazdának, s reméljük, a javítás
rövidesen megtörténik.
A Dália IC 21-es kocsiba kapott helyjegyes panaszával kapcsolatban a
megkeresett illetékes munkatársunk elmondta, hogy a kocsi közlekedett, de
Budapest-Keleti pályaudvaron a kocsik számozását sajnálatos módon
összekeverték. Nyíregyházán a hibát észrevették, de a két perc várakozási
idő miatt nem sikerült azt kijavítani. Budapest – Nyugati pályaudvarnak
jelezték a hibát, ahol a kocsikat átszámozták. A kocsik nem sorrendben
történő számozásából adódó kellemetlenség miatt ismételten szíves
elnézését kérjük.
Köszönjük megkeresését, s reméljük, hogy a megélt problémák ellenére is
megtiszteli Társaságunkat bizalmával és a jövőben is utasaink között
üdvözölhetjük.


Természetesen az említett vonat – az ELVIRA, a MÁV, és a MÁV-START szerint – még most is közlekedik hétvégén.
Reggel pedig fényképeztem kicsit.
A kocsiszámok cseréjét sem tartom olyan körülményesnek, hogy legalább két utaskísérő 600 km-en keresztül képtelen legyen elvégezni.
Valamiért az az érzésem, a kocsikat úgy számozták át, hogy felcserélték őket.
Utazás terén nincs választásom, az pedig, hogy a vasúttársaságot megtisztelem-e bizalmammal, más kérdés…


Vasutasnap

Úgy tűnik, kicsit fellendült a vasutazás kategória.
Terveim szerint lesz ma egy újabb írás is, csak kell egy fotó még.
Talán ha nem csak én foglalkoznék a vasúttal, hanem mondjuk aki onnan kapja a fizetését, előrébb lennén(e)k…

Olvasom a hírt:
Szerda reggel sztrájkolnak a Volánnál.
Üzemkezdettől 8 óráig, de a hajnali járatok elindulnak.
Érdekes mondat.
A Volán lapján semmi.
Ma kedd van…

Olvasom a másik hírt:
Csak a peronon fogom megtudni, hogy sztrájkolnak a vasutasok.
Elgondolkodom.
Lehet, hogy eddig sem szarul dolgoztak, csak éppen sztrájkba futottam bele?

Olvasom a véleményt a fórumon:
“Sajnálják a 17 százalékos emelést,bezzeg az nem gond,hogy most egy nagy fejes a BKV-nál …”
Szerintem is gond, de nézzük csak a mávos szakszervezeti emberkét.
Ő miért is kapja a fizetését?


Vandálbiztos

Egy ideje szépen felújított vasúti kocsikkal közlekedő szerelvények is futnak a környékünkön.
Vandálbiztos ülések váltották fel a “hasítottbőr” ülőalkalmatosságokat.
Már csak vandálbiztos utasokra lenne szükség…


Kommunikáció

Az a jó a hajnali buszozásban, hogy a hülyék még általában alszanak.
Nos, szombaton nappal buszoztam.
Szettáska, hátizsák rajtam, igyekszem úgy helyezkedni, hogy senki ne akadjon belém.
Egyik megállónál jókora lökést érzek.
A busz áll, tehát valami más történt.
Nem jutok a következő gondolatig, mikor erősebb taszítást érzek, és már tapos is a lábamra valaki.
A busz még mindig áll, hely is van.
Arrébb lépek.
– Na végre! – hallom immár mellettem.
Egy huzikocsis “úr” a szóló.
Berágok.
– Tudja, ha szól, arrébb álltam volna anélkül, hogy el kelljen taposnia.
– Kétszer is oldalba löktem!!! -mondja olyan hangsúllyal, hogy szinte elhiszem, neki van igaza.
– Ezért javasoltam az élő szót. – érvelek, de ez csak olaj a tűzre.
– Az egész buszt kifizettem már, ott utazok, ahol tetszik! – már üvölt.
– Talán akkor üljön előre, és vezesse. – zárom le a vitát, és az sem érdekel, melyik hozzátartozóm tisztességét vonja kétségbe, miközben távolabb megyek.
Utálom az agresszív hülyéket.


Sztárcsinálók

Azt hittem, az idén már megleszek Dörmögő nélkül, de úgy tűnik, sok a szabadidőm.
A baj megint csak az, hogy bekapcsoltam a tv-t.
Szándékosan valami semlegeset akartam nézni.
Semmi nyál, semmi erőszak, semmi politika, semmi tuctuc.
Kiestek ugye a nagyobb kereskedelmi tv-k az első pont alapján.
Kiestek a kisebb és hírjellegű tv-k a harmadik pont alapján.
Kiestek a zenei tv-k a negyedik pont alapján.
Mivel az Animal-en éppen macskát műtöttek, NG-on meg leopárd zabált éppen mókust, vagy vaddisznót, így ezek a második pont alapján estek ki.
Mi maradt?
Igen, a sport csatornák.
Tehát ez:

Alapból kézilabdagála.
Ha nem jön a valamelyik sztárcsináló műsorban feltűnt f… “előadó”, akivel elhitették, hogy sztár, és bármit megtehet.
Most például a Hosszú lábú asszony-t gyalázta meg.
Azt hiszem mind Deák Bill Gyulának, mind a Hobo Blues Band-nek többet ártott ez a pár perc, mint az összes torrentes letöltés.
Ilyenkor vajon hol vannak a híres ASVA-sok?
Szerk.:
Találtam egy hírt a felkészüléséről.
Erős idegzetűeknek ajánlom a video-t a 3. perctől.
Szomorú, hogy erre valaki büszke lehet 🙁


Átalakulás

Háttérinfó


Utolsó

Így reggel még gyorsan elmondom azokat a dolgokat, amik az ünnepi készülődéssel kapcsolatban még megmaradtak bennem.
Nagyrészt itt-ott érintettem már, és talán ha lesz egy évértékelésem az idén ott is szóba kerül majd, most mégis…
Nekem kicsit másként alakult a készülődésem, mint eddig szinte bármikor.
Talán ha kétszer jutottam el a Kossuth térre itt Nyíregyházán, és néhányszor átloholtam a Kossuth téren Debrecenben.
Eszemben sincs összehasonlítani a kettőt.
Ehelyett csak egy rossz érzésemet osztanám meg Nyíregyházával kapcsolatban.
Úgy érzem, haldoklik a város.
Elmaradnak, vagy megváltoznak azok a rendezvények, amelyek igazán lélekmelegítők lennének.
Elmaradnak, és itt nem csak a belváros megfulladására gondolok, hiszem a belvárosinál sokkal hangulatosabb volt évek óta a sóstói karácsonyi készülődés.
Megértem, hogy a belvárosi romokra idén nem szívesen szervezett senki komoly dolgot.
De Sóstót szerencsére még nem érte el a rombolás.
Remélem, nem is fogja.
Próbáltam ma rendezvényeket összeszedni még az év hátralévő részére.
Láthatod az eredményt itt jobboldalt.
Lehet, hogy lesz más is, de miért titokban?
Évek óta megőrülök az olyan hírektől, amelyek múltidőben beszélnek rendezvényekről.
Nem érzem bűnösnek magam, miért nem fizetek elő a helyi papíralapú újságra, mégha néhányszor ezt a fejemhez is vágták.
Nem gondolom, hogy ma egy ekkora városnak nem lehet egy olyan médiája – akár írott, akár webes – ahol nem azt néznék, mekkora pénzt lehet leakasztani egy szervezőről, hogy hírt adjanak a rendezvényéről.
Tudom, ma már minden üzlet.
Tudom, hiszen számtalanszor megkérdezték tőlem is, mi hasznom, a blogomból?
Ki mit fizet azért, hogy beírom a programajánlóba?
Magam előtt látom a lélekben kényszerzubbonyért nyúló kezeket, amikor azt mondom, senki semmit nem fizet.
Én még megengedhetem magamnak ezt a luxust…
Mint ahogy tegnap délelőtt a Kossuth téren a kereskedő már nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy ne kezdje el illúzió rombolóan szétszedni a faházat délelőtt tízkor.
Szóval kicsit keserű íze is van az idei készülődésnek, mint ahogy kicsit árnyékos az egész év is.
De ezennel most itt befejezem a nyávogást, kicsit sétálok, csúszkálok a friss levegőn, majd elkezdem a küzdelmet az erkélyen fagyoskodó fenyővel.
Néha majd még megjelennek képek a készülődés szebbik arcáról innen is, onnan is.


.

Igaz, a kép még nyáron készült, de nagyjából így látom a megegyezés szándékát, a vasutasok képviselőinél.
Nyáron viccesnek láttam ezt a képet.

Most annyira nem vagyok vicces hangulatban.
Úgy gondolom, nincs joga senkinek az én munkahelyemmel játszani.
Főleg nem úgy, hogy szinte már csak az a cél vezeti, hogy a sajátját megőrizze.


Piacos járat

Ebben a hónapban úgy döntöttem, összvonalas buszbérletet veszek.
Untam már a vonatérkezéskor padlógázzal elhúzó, majd húsz méterrel odébb hosszú percekig a piros lámpánál álldogáló 8-as busz látványát.
Ezentúl enyém a szabadság, mely részén szelem át a várost. 🙂
A múlt héten néhányszor a Kossuth tér mellett vezető útvonalat választottam, és – mint ismert – péntek este le is szálltam ott.
Aztán szombaton úgy hozta a sors, hogy tizenkettes busszal indultam el otthonról.
Szombaton ezt piacos járatnak hívom.
Igyekszem ilyenkor úgy helyezkedni, hogy elkerüljenek a kosaras-szatyros nagyik.
Most csuklós busz érkezett, talán az eső miatt viszonylag kevés utassal.
Megálltam hát a második ajtónál lévő jókora hely egyik sarkában.
Egyedül álldogáltam, sok ülőhely is volt még.
A piacnál is szolid volt a felszállóforgalom.
Nem gyanakodtam, nézelődtem ki az ablakon.
Aztán egyszer csak valami hideget éreztem a lábamnál.
Hátranéztem, és látom, egy tapló kofa tolja a lábam, és a korlát közé a koszos, vizes batyuját.
Az egész álló terület üres.
Szóváteszem.
Természetesen ő van felháborodva, hiszen ő mindig ide szokott pakolni.
Mondom, ha szól, hogy ennyire ragaszkodik ehhez az egy négyzetméterhez, átmentem volna a másik sarokba – még ha nem is érteném, miért nem eleve oda pakolt le.
Én ugyanis a másik sarokból is visszatalálok az ajtóhoz, ha le akarok majd szállni.
És ekkor ért a következő meglepetés.
Azt mondja: gondolta, ha a lábamhoz támasztja a vackait, nem kell vigyáznia, hogy kiborulnak.
No, ekkor léptem el szó nélkül a sarokból, és úgy másfél méterrel odébb, a másik sarokból néztem minden együttérzés nélkül, hogyan kapkod a csomagjai után.
Tudom, szemét vagyok…


Mikulás helyett

Nem a tegnap volt a Kossuth téri fényképezésem napja.
Sikerült ismét később hazaérnem.
Nagyjából akkor, mikor a gátlástalan barkácsáruház – amely csak úgy épülhetett fel, ha kivágnak egy 100 éves, védett nyárfát -, tűzijátékkal ünnepelte megnyitását.

Persze volt tiltakozás is napközben, ahogy olvasom, de valahogy olyan érzésem van, kicsit későn ébrednek mostanában a természetvédők.
Gondolok itt a Nagy Gödör Üzletház falán történt vetítés-délutánra, a nem túl határozott favágó keresésre, vagy az elcsendesedett mélygarázsvitára.
Persze tudom, nem minden az ő dolguk, és rengeteg hasznos rendezvényük is van, de el kellene dönteni, csinálják, vagy nem.